A mahájána buddhizmus egyik híres metaforája az ‘Indra hálója’ kifejezés,
amely a jelenségek közötti összefüggést, ok-okozatiságot jelképezi.
A hasonlat így szól: az istenek birodalmában van egy hatalmas, minden irányban végtelen kiterjedésű háló. Ennek minden keresztpontjában egy csillogó, tökéletes ékkő található. Mindegyik ékkő visszatükrözi az összes többi ékkövet és mindegyik visszatükrözött ékkőn az összes többi ékkő képe látható végtelen sokszor.
Minden, ami befolyásolja az egyik ékkövet, befolyásolja az összes
többit.
Ez a metafora a jelenségek kölcsönös egymásra hatását jelképezi. Minden magába foglal minden mást, ugyanakkor mindegyik önmagában is létezik.
(Indra nagyon régi védikus istenség, az i.e. 1500-1200 körül keletkezett Rigvédában az ő nevét említik meg a legtöbbször. Számos himnuszban dicsérik, kiváló harcosként őt tartották az istenek királyának. Miután az Indiai-félszigetre beözönlött óind törzsek egyre nagyobb területet meghódítva letelepedtek, és földművelést, állattenyésztést folytattak, a harcosok jelentősége – és ezzel együtt Indráé – csökkent. Helyette Visnu több istenségből, helyi hősből összegyúrt alakja került előtérbe.
Indrát az Upanisádokban többször is megemlítik – például a
Cshándógja-upanisádban Pradzsápati az átmanról
tanítja Indrát, az istenek királyát.
A buddhizmusban Indra a létezés hat síkja közül a dévák (istenek)
világának uralkodója, Sakra néven. A sakra jelentése ‘erős,
hatalmas’, ugyanezt a nevet már a Rigvédában használták Indrára.)
A hasonlat eredete
Indra hálóját, ami az istenek királyának egyik fegyvere volt, az
Atharvédában (i.e. 1000 körül) is említik. De a háló jelent még mágiát
és káprázatot.
Dusun (vagy Tu-sun – 557-640), a huayan buddhizmus első
pátriárkája használta neki tulajdonított művében a metaforát. A huayan
iskola Kínában alakult és az Avatamszaka – ‘Virágfüzér szútra’ –
tanításain alapul. (a kínai mahájána szútrákról ITT írtam)
Az Avatamszakában található az a gondolat, mely szerint a világban
minden mindennel összefügg.
Mivel minden jelenség a létezés ugyanazon talaján keletkezik, ezért minden
dolog megtalálható az összes többiben. Ennek ellenére, a jelenségek megtartják
egyedi jellegüket.
A Hua-yen Buddhism: The Jewel Net of Indra című könyvében (Pennsylvania State University Press, 1977) Francis Harold Cook ezt írta:
“Ezért minden egyed egyszerre oka az egésznek és okozata az egésznek,
és amit létezésnek hívnak, az egy határtalan test, ami egyedek végtelenségéből
épül fel, amelyek mind függenek egymástól és meghatározzák egymást. Röviden, a
kozmosz egy önmaga által keletkezett, önmaga által fenntartott, önmagát
meghatározó organizmus.”
A valóság ilyen formájú értelmezése kifinomultabb, mint az a leegyszerűsítés, hogy minden része egy nagyobb egésznek. A huayan szerint úgy volna helyes, ha azt mondanánk, hogy minden dolog a teljes egész, de ugyanakkor saját maga is.
Az összes lény közti kapcsolat
Az ‘Indra hálója’ metafora egy másik buddhista kifejezéssel, az ‘összes
lény közötti kapcsolat’-tal hozható összefüggésbe. A ‘lények közti kapcsolat’
arra a tanításra utal, hogy minden létezés az okok és feltételek folyamatosan
változó, mérhetetlen kapcsolata, amiben minden összeköttetésben áll
mindennel.
Thích Nhát Hanh ezt az összes lény lény közötti kapcsolatot egy ‘felhő minden papírban’ hasonlattal írja le:
“Ha költő vagy, tisztán látod, hogy egy felhő úszik ezen a papírlapon.
Felhő nélkül nincsen eső; eső nélkül nem nőnek a fák; fák nélkül nem tudunk
papírt előállítani. A felhő nélkülözhetetlen a papír létezéséhez. Ha a felhő
nincs itt, a papírlap sem lehetne itt. Tehát azt mondhatjuk, hogy a felhő és a
papír ‘között’ [kapcsolat] van.”
Az összes dolog közötti kapcsolatot gyakran hívják egyetemes és egyedi egységbe rendeződésnek. Mindannyiunk egy egyedi lény, és minden egyedi lény az egész univerzum is.
Forrás: Indra ékszerhálója (angol nyelven)