A buddhizmus és a taoizmus

A buddhizmus i.sz. 1. században jutott el Indiából Kínába, de kezdetben lassan vert gyökeret. Idegen, “barbár” vallásának számított, olyan idegen gondolatokkal, amely elmélkedésre, az egyén fejlődésére teszi a hangsúlyt a hagyományos társadalmi szerepkeresés helyett. Ezért kezdetben inkább a taoista filozófusok fordultak érdeklődéssel a buddhizmus felé.

Az i.sz. 3. századtól kezdve indultak el kínai buddhista szerzetesek a történelmi Buddha szülőföldjére, és ekkor még olyan buddhista szútrákat vittek haza magukkal, amelyeket hibásan másoltak, rosszul fordítottak kínaira és sok félreértelmezett fogalmat tartalmazott.

A zavaros kínai politikai viszonyok miatt egyre többen fedezték fel maguknak a mahájána buddhizmust, amely mindenki számára elérhetővé tette a megváltást, és a halál utáni életet is szemléletesen festette le. Olyannyira gyorsan terjedt, hogy a 6. század végén Észak-Kínában már negyvenezer buddhista kolostor állt, Dél-Kínában pedig kétezer.

A taoizmus i.e. 1. évezred közepe körül alakult ki Kínában. Eredetileg filozófiai iskola volt, amelyet a hagyomány elsősorban Lao-ce nevéhez köt. (később ez a filozófiai taoizmus vallási taoizmussá formálódott, amelyben fő szerepet kapott a hosszú – esetleg örök – élet elérésére való törekvés, mellette a meditáció és a különféle szexuális gyakorlatok, mágiák, rituálék, alkímia, stb. )

Lao-ce állítólag i.e. 6-5. században élt, neki tulajdonítják a Tao-te-king (Az Út és az Erény könyve) című művet, amelyben a taoizmus filozófiáját fogalmazza meg verses formában. A tao – az “út” – egy személytelen rend és harmónia az univerzumban.

“Az örökkévaló Tao szavakban ki nem fejezhető.

(...)

A látható természet külső megnyilatkozása a láthatatlan Taonak.

Tao megismerésére csak a teljes megtisztult lélek juthat.

A szenvedélyek rabja csak a külső természetet láthatja.

A láthatatlan Tao és a látható természet tulajdonképpen egyetlen fenséges élettenger.

Csakhogy a Tao a kifürkészhetetlen ősok, a titokzatos szülőanya.”

(...)

A bölcs ezt nem téveszti szem elől. Tanít bőbeszédűség nélkül, cselekszik megerőltetés nélkül, teremt birtokvágy nélkül, működik hiúság nélkül.

S mivel csak lelki javakat gyűjt, örök kincshez jut.”

(Laoce Életbölcselete Tao-te-king – 1-2. fejezet Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1993)

Tehát a tao szerint a bölcs ember a “nem-cselekvés”, a wu-wei állapotára törekszik, azaz vágynélküliségre, a világi dolgokról való lemondásra, szemlélődésre, a természettel való harmóniára és a dolgok természetes folyásába való be nem avatkozásra. A bölcs emellett még jó és erkölcsös.

Buddhizmus és taoizmus találkozása

A két filozófia/vallás a fent említett időben és módon találkozott egymással Kínában, és szinte azonnal elég erőteljesen befolyásolták egymást.

Ahogy már említettem, bizonyos buddhista gondolatok eleinte idegenek voltak a kínai, konfuciánus mentalitás és népi hagyomány számára, elsősorban a karma és az újraszületés. A Tao-te-king című művében Lao-ce jobbára a hosszú, boldog életre és halhatatlanságra utal, és a később kialakuló vallási taoizmusban is az örök életre való törekvés kerül előtérbe.

A karma és az újraszületés tanát leszámítva több volt a hasonlóság, mint a különbség a buddhizmus és taoizmus között. Ezt fokozta még az is, hogy a buddhista szent szövegeket kínaira fordítók eleinte jobb híján taoista kifejezéseket és értelmezéseket használtak, így még hasonlóbbnak tűnt a két filozófia/vallás.

Csak a későbbi fordítók - köztük elsőként Kumáradzsíva (i.sz. 344-409/413) - kezdték el az i.sz. 4-5. században kijavítani a félrefordításokat, újra meghatározni a buddhista fogalmakat, korrigálni a torzításokat, kiegészíteni a kihagyásokat a már lefordított szent szövegekben. Ezzel egyidejűleg létrejött a buddhizmus egy újabb ága, a kínai buddhizmus, amely mahájána alapokról indult.

Az i.sz. 4-5. század körül kialakult kínai buddhista iskola, a csan – neve a szanszkrit ‘dhjána’ (elmélyedés) szóból ered – egyértelműen a taoizmus hatását viseli magán. A csan szerint a dolgok lényegét, természetét nem lehet szavakkal visszaadni. A buddhista szövegek tanulmányozása mellett a közvetlen megtapasztalást javasolták. És mivel a Lao-ce szerint “A látható természet külső megnyilatkozása a láthatatlan Taonak”, így az “örökkévaló, megnevezhetetlen Tao” megtalálható mindenhol és mindenben.

Emiatt a csan iskola kolostoraiban a szerzetesek termelőmunkát is végeztek, hiszen nézeteik szerint a megvilágosodás bárhol megtörténhet. Szakítottak azzal az indiai hagyománnyal, mely szerint a szerzetesek és apácák csak a szent szövegek tanulmányozásával, elmélkedéssel és oktatással foglalkoztak kolostoraikban.

Mivel a csan szerzetesek a termelőmunkájukkal saját megélhetésüket fedezni tudták, ezért nehezen, de sikerült átvészelni a Vu-cung császár által elrendelt i.sz. 841-845 közötti nagy buddhista üldöztetés időszakát.

"A harcművészetek bölcsője" A Shaolin kolostor bejárata

Ugyanilyen buddhista-taoista keveredés történt az ókor óta nagy hagyományokkal bíró kínai harcművészetben, a vusuban. Nem csupán Észak-Kína Henan tartományának i.sz. 500 körül felépített Shaolin-kolostorában, hanem más buddhista kolostorokban szintén buddhista szerzetesek taoista mesterekkel együtt fejlesztették tökélyre a kínai harcművészetet. 

Így a ma is művelt különböző külső és belső stílusok, iskolák, irányzatok a buddhizmus és taoizmus egyesüléséből és kölcsönös egymásra hatásából keletkeztek. (a Shaolin-kolostor történelméről ITT írtam bejegyzést)

Forrás: Buddhizmus 

            Világvallások - Képes Enciklopédia Magyar Könyvklub, Budapest, 1999

            Simon-Székely Attila: Lélekenciklopédia I. L'Harmattan Kiadó, 2015

            Shaolin harcos szerzetesek öröksége

A pancsen láma

A tibeti buddhizmusban a dalai láma után rangban a pancsen láma következik. Mindketten a tibeti buddhizmus gelug iskolájának vezetője, és a modern korban mindkettőjük életét tragikusan befolyásolta az, hogy Kína bekebelezte Tibetet.

A jelenlegi pancsen láma, Őszentsége, Gedun Csöki Nyima eltűnt, és feltételezik, hogy már nem él. Helyére a kínai kormány Gyalpo Norbut szentelte fel, aki a pekingi propaganda “reklámarca” Tibettel kapcsolatban.

A pancsen lámák története

Az első pancsen láma, Kedrup Gelek Pelzang (1385-1438), Congkapának, a gelug iskola alapítójának tanítványa volt. Kedrup maga is gelug-alapítónak számított, neki  tulajdonítják Congkapa munkájának fenntartását és népszerűsítését.

Halála utána egy Szönam Csoglang (1438-1505) nevű tibeti fiúban ismerték fel az újraszületett Kedrupot, ezáltal kialakult az újraszületésen alapuló lámák leszármazási vonala.

Ennek ellenére az első pancsen lámák nem használták életükben ezt a címet, ugyanis csak az ötödik dalai láma nevezte el mesterét pancsen lámának 1645-ben. A ‘pancsen’ jelentése “nagy tudós”. Így kapta ezt a címet a Kedrup leszármazási vonalából származó negyedik láma, Loszang Csöki Gyalcen (1570-1662). Az őt megelőző három pedig utólagosan kapta meg a pancsen láma titulust.

A pancsen lámát nem csupán Kedrup spirituális leszármazottjának, hanem Amitábha Buddha megtestesülésének is tartják. A dharma tanításán kívül ők felelősek az újraszületett dalai lámák felkutatásáért és felszenteléséért. De ugyanez fordítva is igaz, a dalai lámának ugyanez a szerepe a pancsen lámával kapcsolatban.

18-19. században a pancsen lámáknak sokszor jelentősebb törvényes hatalma volt Tibeten belül és kívül, mint a dalai lámáknak. Elsősorban azért, mert egymás után több dalai láma halt meg túl fiatalon.

Később, a 20. század elején komoly nézetkülönbség támadt a Kínával rokonszenvező 9. pancsen láma és a Tibet függetlenségét szorgalmazó 13. dalai láma között, ami odáig fajult, hogy a pancsen láma 1923-ban Tibetből Kínába menekült, és csak élete végén térhetett vissza hazájába.

A 10. pancsen láma

A 9. pancsen láma 1937-ben halt meg. Őszentsége, a 10. pancsen láma, Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen (1938-1989) már nagyon korán belesodródott a kínai-tibeti politikába. Egyike volt annak a két jelöltnek, akiket az újraszületett pancsen lámaként felismertek, és őt a kínaiak támogatták, Lhásza azonban elutasította.

Mivel Őszentsége, a 13. dalai láma 1933-ban halt meg, utódja, a 14. dalai láma 1937-ben még csak két éves volt, így Tibet függetlensége bizonytalanná vált.

Mao Ce-tung 1950-ben elrendelte Tibet megszállását. A 10. pancsen láma kezdettől fogva támogatta Kína Tibetre vonatkozó igényét, így hamarosan fontos szerepet kapott a kínai kommunista párttól. Amikor 1959-ben a 14. dalai láma és több magasabb rangú láma elmenekült Tibetből, a pancsen láma ott maradt, és a kínai kormány vezető pozícióba helyezte.

Loszang Gyalcen megszégyenítése

De úgy tűnik, Őszentsége nem értékelte bábként betöltött szerepét. 1962-ben írt a kínai miniszterelnöknek, amelyben elítélte a Kínai Népköztársaság tibeti megszállása alatti durva politikáját és tetteit.

Két évvel később a 26 éves pancsen lámát felmentették összes hivatali pozíciójából, nyilvánosan megszégyenítették és bebörtönözték. 1977-ben kiengedték, de pekingi házi őrizetben tartották 1982-ig. 1978-ban feladta szerzetességét (bár továbbra is ő maradt a pancsen láma), és 1979-ben elvett egy han-kínai nőt, Li Jie-t. 1983-ban a házaspárnak lánya született, Yabsi Pan Rinzinwangmo.

Egy évvel később a pancsen láma megkapta a Népi Kongresszus alelnöki tisztét, egyéb pozíciókkal együtt, és 1982-től teljes mértékű politikai rehabilitációban részesült.

Loszang Gyalcen

1989-ben Loszang Gyalcen visszatért Tibetbe. Ottléte során egyik beszédében Tibet Kína általi megszállásával kapcsolatban annyit mondott, hogy “...természetesen azóta történt fejlődés, de ezért a fejlődésért fizetett ár nagyobb volt, mint a nyereség.”

Öt nappal később – hivatalosan szívrohamban – meghalt. 51 éves volt.

A 11. pancsen láma

Gedun Csöki Nyima

1995. május 14-én a 14. dalai láma beazonosított egy Gedun Csöki Nyima nevű, hat éves fiút a 10. pancsen láma reinkarnációjaként. Ezt a kínai kormány nem fogadta el, és pár nappal később a fiú és családja eltűnt. Azóta egyetlen független vagy külföldi megfigyelő sem látta.

Helyette Pekingben egy másik fiút, Gyalpo Norbut – egy tibeti kommunista párti hivatalnok fiát – neveztek ki 11. pancsen lámának, akit 1995 decemberében fel is szenteltek, annak ellenére, hogy sem a dalai láma, sem a tibeti emigráns kormány nem ismerte őt el.

Gyalpo Norbut Kínában, nagyobb részben a világtól elzárva nevelték fel. 2006-ban tartott egy nyitó beszédet a Buddhista Világfórumon, de hűvös fogadtatásban volt része. Ennek ellenére Kína úgy mutatja be őt, mint “a tibeti buddhizmus nyilvános arcát” (ellentétben a dalai lámával). Norbu elsődleges szerepe, hogy a Tibetet bölcsen irányító kínai kormányt dicsérje,
illetve hogy hű báb maradjon.

Beszámolók szerint a kínaiak hitelesnek  tartják őt, a tibetiek azonban nem.

A következő dalai láma kiválasztása

Gyalpo Norbu

Elkerülhetetlen, hogy amikor a 14. dalai láma meghal, a kínai kormány Gyalpo Norbut fogja felkérni arra, hogy levezessen egy alaposan kidolgozott színjátékot, amivel kiválasztja a következő dalai lámát.  Azt, hogy pontosan mit remél ettől Peking, nehéz megmondani, mivel egyértelmű, hogy egy Kína által választott dalai láma elfogadhatatlan lesz a tibetieknek és a világ számára. (ámbár az jelezhet valamit, hogy 2010-ben Szingapúr állam akkori külügyminisztere – elsőként a külföldi országok közül – hivatalosan találkozott Gyalpo Norbuval egy kínai kolostorban)

A pancsen láma leszármazási vonalának jövője nagyobb rejtély. Amíg egyértelműen ki nem derül, hogy Gedun Csöki Nyima él vagy meghalt, addig ő marad a tibeti buddhizmus által elismert 11. pancsen láma.

Forrá: A pancsen láma (angol nyelven)

           Csöki Gyalcen (angol nyelven)