2017. június 30., péntek

Shaolin szerzetesek

 A Shaolin-kolostor Kína legismertebb temploma. Bámulatos ügyességű, hihetetlen hajlékonyságú és fájdalomtűrő képességű szerzetesei révén világszerte ismerik.
Ugyanakkor sokakat foglalkoztathat a kérdés, hogy hogyan váltak békés buddhista szerzetesekből a harcművészet legkiválóbbjai?

A Shaolin-kolostor építése
A legendák úgy tudják, hogy i. sz. 480 körül egy vándorló buddhista tanító érkezett Indiából Kínába, akinek a neve Buddhabhadra (vagy kínai nyelven Batuo vagy Fotuo volt). A hagyomány szerint Batou úgy gondolta, hogy a tanításokat a legjobban a mester tudja átadni a tanítványnak, nem pedig a buddhista szövegek tanulmányozása.

496-ban Batou az Északi Wei uralkodótól kapott pénzt arra, hogy kolostort építsen a mai Henan tartományban található Songshan-hegység szent Shaoshi-hegyén, 48 kilométerre az akkori fővárostól, Lojangtól. Ennek a templomnak a neve Shaolin lett, “shao” a Shaoshi hegyből, míg a “lin” jelentése “liget, berek, erdő”. Batou lett a kolostor első apátja.
A hagyomány szerint egy szintén Indiából érkezett buddhista tanító, Bódhidharma alapozta meg a harcművészetet, mint erőteljes mozgásformát a meditációban eltunyult szerzetesek megmozgatására. A tudósok nagy része azonban úgy véli, hogy ez egy legenda, ami a jóval későbbi évszázadokban született.

534-ben a Wei-dinasztia ellen lázadások törtek ki, amelyek véget vetettek uralkodásuknak. Ekkor súlyosan megrongálták a környéken lévő templomokat, így feltehetőleg Shaolint is.

Shaolin a Szuj- és a korai Tang-korban
I. sz. 600 körül az új Szuj dinasztia uralkodója, Wendi, aki a konfuciánus udvartartása ellenére a buddhizmus elkötelezett híve volt, az újjáépített Shaolin-kolostornak 574 hektár területet adományozott és mellé még vízimalomban való gabonaőrlési jogot. A Szuj dinasztia újra egyesítette Kínát, de uralmuk mindössze 37 éven át tartott. Hamarosan az ország újra szétesett egymással versengő hadurak hűbérbirtokaira.

A Tang dinasztiát 618-ban egy lázadó hadvezér, Li Juan alapította meg. A shaolin szerzetesek később Li Juan fia, Li Shimin oldalán harcoltak az egyik hadúr, Wang Shichong ellen. Li Shimin lett a második Tang uralkodó.

Segítségük ellenére Shaolint – de Kína egyéb buddhista templomait is – a császári udvar részéről támadások érték. 622-ben Shaolint bezárták, a szerzeteseit erőszakkal térítették vissza a világi életbe. Csak két évvel később nyithatták meg újra a templomot, és a Wang Shichong ellen nyújtott segítség ellentételezéseként 625-ben Li Shimin 230 hektárnyi területet visszajuttatott a kolostornak.

A Tang-korból való átmenet, a Ming-kor és az aranykor
844-ben, a Tang uralkodó, Vu Cung elrendelte a buddhista kolostorok lerombolását, és a szerzetesek világi életre való visszatérését vagy megölését. Mivel Vu Cung példaképének tartotta nagy elődjét, Li Shimint, ezért Shaolint megkímélte.

907-ben a Tang-dinasztia korszaka véget ért, és kaotikus állapotok után 960-tól a Song dinasztia uralkodása és a régió fölötti hatalma következett 1279-ig.

A 14. században rablók támadták meg a kolostort valódi és vélt értékei miatt, lerombolták a nagy részét és elhajtották a szerzeteseket. Valószínűsíthetően 1351 és 1359 között a kolostor jobbára elhagyatott volt.

Az 1500-as évektől kezdve a Shaolin-kolostor szerzetesei kidolgozták a kard nélküli, bottal való küzdőtechnikát. 1511-ben 70 szerzetes halt meg banditákkal elleni összecsapásban, és 1533-1555 között a szerzeteseket legalább négy alkalommal mozgósították japán kalózokkal szemben. A következő évszázadokban a “shaolin ököl technika” fejlesztése folytatódott.

Shaolin a Csing-érában és a modern korban
1641-ben a lázadó Li Zicheng kifosztotta Shaolint, és lakóit elűzte vagy megölte azért, mert a szerzetesek a Ming-dinasztiát támogatták. Ezzel gyakorlatilag majdnem teljesen megsemmisítette a kolostort. Ezután Li Zicheng parasztfelkelői segítségével elfoglalta Pekinget, így 1644-ben véget vetett a Ming-kornak. Azonban a mandzsuk kikergették őt, és megalapították a Csing-dinasztiát, amely 1644-től 1911-ig uralkodott Kínában.

Az 1641-es kifosztása után a Shaolin-kolostor évtizedeken keresztül jobbára romokban hevert, és csak egy maroknyi szerzetes otthona volt. Az utolsó apát, Yongyu, anélkül hunyt el 1664-ben, hogy vezetőt nevezett volna ki maga helyett.
A kolostor újabb lerombolását és a shaolin harcművészet Kínában való elterjesztését különbözőképpen mesélik el. Az tény, hogy a Csing-dinasztia egy feltételezett Csing-ellenes összeesküvéssel vádolta meg a kolostorbeli szerzeteseket, és ezért történt egy ismételt lerombolás. Vannak, akik szerint ekkor öt szerzetes elmenekült, és ők terjesztették el Kína-szerte ez a fajta harcművészet. Vannak, akik szerint létezett egy másik, egy úgynevezett déli Shaolin-kolostor is, amit a Henan tartományban lévő helyett vagy azzal együtt romboltak le. Ezek a történetek azonban legendák, amiket előszeretettel terjesztenek maguk a különböző harcművészeti iskolák.

A későbbi évtizedekben a Csing-dinasztia uralkodói támogatni kezdték a kolostort, újra felépítették, és Shaolin lassan kezdett újra benépesülni szerzetesekkel, és küzdősportot elsajátítani vágyó világiakkal.
1735-től 1736-ig Yongzheng császár, utána pedig a fia, Qianlong elhatározta, hogy renoválják Shaolint, ugyanakkor megtisztítják a “hamis szerzetesektől”- olyan harcművészetet gyakorlóktól, akik nem voltak felszentelve, mégis szerzetesi ruhát viseltek. Qianlong császár 1750-ben személyesen is meglátogatta Shaolint, és verset írt a szépségéről, később azonban betiltotta a szerzetesi küzdősportokat.

Shaolin a modern korban
A kolostor hírneve megtépázódott az 1900-as bokszer-felkelésben, amikor a shaolin szerzetesekről – feltehetőleg hamisan – azt állították, hogy a bokszer-lázadó harcosokat ők képezték ki. 1911-ben, amikor Kína legutolsó császári dinasztiájának uralmát megdöntötték, az ország káoszba süllyed. Végül a hatalmi harcból a kommunisták kerültek ki győztesen, és 1949-ben létrejött a Kínai Népköztársaság.

Még előtte azonban, 1928-ban Shi Yousan hadvezér felégette a Shaolin-kolostor 90 %-át, és ennek nagy részét 60-80 éven át nem is építették újra.

Shaolin a kommunista uralom alatt
Eleinte Mao kormánya – az ateizmus hivatalossá tétele ellenére - nem foglalkozott a Shaolin-kolostor megmaradt részeivel és kevés szerzetesével.

Később, 1966-ban Mao Ce-tung elindította a “kulturális forradalmat”, és az ennek megvalósítására létrehozott “vörös gárda” nem csupán felbecsülhetetlen kulturális értékeket pusztított el, hanem a maradék buddhista templomokat is feldúlta. A maroknyi shaolin szerzetest nyilvánosan megkorbácsolták, aztán bebörtönözték őket, és kolostori feljegyzéseket, buddhista szövegeket, festményeket és egyéb értékeket tettek tönkre vagy vittek magukkal.

Ez a végső csapást jelenthette volna a Shaolin-kolostor számára, ha 1982-ben nem mutatnak be egy kínai-hongkongi akciófilmet, “Shaolin templom” címmel, amelynek főszereplője a fiatal Jet Li volt. A film cselekménye a Tang-korban játszódik, amikor a kínai császár egyik tábornoka az uralkodó ellen lázad. A kolostor szerzetesei hatalmas segítséget nyújtanak a lázadók leverésében. A történet alapja valóságos, azonban erőteljesen kiszínezett.

Ennek hatására az 1980-as és 1990-es években a Shaolint látogató turisták száma megsokszorozódott, az 1990-es évek végére több, mint 1 millió embert jelentett évente. A shaolin szerzetesek a Föld legismertebbjei közé kerültek, harcművészeti bemutatókat tartanak a legkülönbözőbb országokban, és filmek százai szólnak róluk vagy harcművészetükről.

Batou öröksége
Nem tudjuk, hogy mit gondolna Shaolin legelső apátja, ha most látná a templomot. De egészen biztosan döbbent, esetleg csalódott is volna a kolostor történelmén végighúzódó vérontás hallatán, és a napjainkban turista célpontként üzemelő építmény, és szerzeteseinek cirkuszi mutatványosként való fellépései láttán.

Azonban a kínai történelem viharos és zavaros időszakainak átvészeléséhez az általa alapított kolostor lakóinak meg kellett tanulniuk a különböző harci technikákat, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a túléléshez. Feltehetőleg ennek köszönheti a Shaolin-kolostor azt, hogy több elpusztítási kísérlet, kifosztás ellenére  ma is virágzó intézmény a Songshan-hegység lábánál.

Forrás: A shaolin szerzetesek története (angol nyelven)
            Kína története
            Shaolin-kolostor (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: