Kérdések Alexander Berzinhez szívcsakráról és iszlámról

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának végén feltett kérdések 2. része

Kérdések és válaszok 1. része

Kérdés: Vannak olyan technikák, amelyeknél a gyakorlás során a központi csatornára koncentrálva, legalább néhány ezekből a szelekből ténylegesen bekerül a központi csatornába. A kérdésem az: A gyakorló maga szabályozza ezt a folyamatot vagy spontán módon megy végbe?

Alex: Két hagyomány van erre. Az egyik szerint ez egy nagyon szabályozott folyamat. Természetesen, képesnek kell lenned a tökéletes összpontosításra, és ezzel képesnek kell lenned nagyon összetett, olyan parányi dolgok vizualizációjára is, mint a csatornák és a csatornákban lévő különféle dolgok, és egyebek – ezt az összpontosítást rendkívül nehéz csinálni -, így képes leszel valójában az összpontosításoddal irányítani és mozgatni a szeleket a csatornában. A gyakorlatnak különböző szintű szakaszai vannak, amiken végig kell menned annak érdekében, hogy elérd azt, hogy az összes szél eloszoljon a központi csatornában a szívcsakrában. Ennek a módszernek, természetesen léteznek némileg eltérő változatai is, amiket használhatunk, de úgy általában véve azt mondhatjuk, hogy ez egy nagyon szabályozott tudatos folyamat.

A másik hagyomány, a dzogcsen, amit leginkább a tibeti buddhizmus nyingmapa irányzatában találunk meg, de jelen van többféle kagyüpa hagyományban is. Ezekben a gyakorlásokban, ebben a fajta megközelítésben, ugyanazokat a dolgokat teszed, mint amit bevezetőként teszel más módszereknél. De abban a tényleges meditációs ülésben, amiben eléred ezt a szívcsakrában való eloszlatást, egy másfajta, az elmén saját magán való meditációt végzel - amit tiszta éberségnek vagy rigpa-nak neveznek -, és amit hihetetlenül nehéz az eredeti módon, helyesen megcsinálni. De ha ezt képes vagy megcsinálni, arra összes gyakorlatra építve, amit azelőtt végeztél, akkor valójában a szelek tudatos mozgatása nélkül, ezek automatikusan eloszlanak. A két módszer közötti különbséget nem igazán az adja, hogy miképpen zajlik ez az egész, sokkal inkább az, hogy amikor a végső szakaszban vagy, hogyan csinálod ezt valójában.

Van-e valami egyéb kérdés?

Kérdés a buddhizmusról és az iszlámról

 Kérdés: Talán ez a kérdés politikailag nem igazán helyes, nem igazán megfelelő a politikai korrektség szempontjából. A buddhizmus Tibetbe érkezésének az volt-e az oka, hogy a buddhizmus valójában az iszlám elől menekült? Mivel a muszlimok azon a területen elpusztítottak mindent az iszlámon kívül, emiatt próbált Tibetbe menekülni a buddhizmus. És valójában a kálacsakra szövegben ez a tragédiát írták le. Tudna még többet mondani e végső háború leírásáról a kálacsakra szövegekben?

Alex: Nos, legelőször is, nem állja meg a helyét, ha azt mondjuk, hogy a buddhizmus azért ment Tibetbe, hogy megmaradjon az Indiát elözönlő iszlámmal szemben. A buddhizmus ettől jóval korábban érkezett Tibetbe. Indiából a buddhizmust Sántaraksita és Guru Rinpocse és mások vitték Tibetbe - ez a nyolcadik században történt, ami több évszázaddal előzte meg az indiai iszlám időszakot. Amikor, főleg a 13. század elején, a 12. század végén, a muzulmánok Észak-Indiában több kolostort leromboltak, a buddhizmus még fennmaradt Nepálban, Orisszában, Dél-Indiában. Tehát teljesen nem pusztították el.

Ezeket a hódításokat, éppen úgy, mint bármely más hódítást, támadást, elsősorban a hatalomvágy, pénzsóvárság, és egyéb, ilyen jellegű dolgok indították el. Bár iszlám eszmékkel lelkesítették a csapatokat, de egyértelmű volt, hogy nem ez a fő okuk. Az olyan szegényebb területeket, mint Kasmír, békén hagyták. A kolostorokban aranyat és kincseket kerestek, és adót szedhettek be buddhistáktól és hinduktól. Több kolostorban helyreállították a lerombolt szobrokat - ez még egy korábbi időszakban volt, az elözönlés korai hullámában -, és pénzt kértek a kolostorba látogatóktól a szobrok megtekintéséért; ez tehát nem más, mint amit a kínaiak tesznek Tibetben. Tehát anyagi haszonszerzés miatt volt ez az egész, tisztán gazdasági okokból.

 Ön a háború jóslatáról beszél a kálacsakra tanításokban: ahogy mondtam, ezekben a szövegekben a támadók modellje a Fátimida Birodalom volt, ami egy sajátságos fajtáját képviselte az iszlámnak. Ez, különösen azon a mai pakisztáni területen, összekeveredett más eszmékkel a manicheizmusnak nevezett vallásból.

 De ha közelebbről megnézzük a kálacsakra szövegben lévő jóslatokat és a számokat – azoknak az éveknek a számait, amikor a szöveg szerint majd megtörténnek ezek az események és egyéb számokat -, akkor egyértelműen látszik, hogy párhuzamot vontak a külső, belső és spirituális gyakorlások között. Ugyanis a külső dolgokkal kapcsolatos számok ugyanazok, mint amik a lélegzettel és a csatornába terelendő szelek számaival kapcsolatosak, és így tovább - tehát egyértelmű a párhuzam.

 És nagyon világosan látszik magukban a szövegekben és a kommentárokban is, hogy ez az egész leírt háború a spirituális gyakorlás mintája, metafórája. Ne vegyük szó szerint, hogy induljunk el és harcoljunk a háborúban.

De állíthatjuk-e, hogy ennek egyáltalán nincs meg a történelmi lehetősége? Ez, szintén nem mondható. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy ez az egész téma, aminek nem csupán buddhista, hanem hindu változata is létezik, nagyon hasonló módon megtalálható a zoroasztriánusoknál és a bibliai hagyományokban is: az  egész Apokalipszis gondolata, és a háború, amely véget vet a pusztító időknek és Jézus Második Eljövetele, stb. Tehát, ez egy általános téma, amit minden spirituális hagyományban megtalálunk, nem csupán az indiaiban.

Dürer: Apokalipszis lovasai

 Lesz-e valójában egy Apokalipszis vagy egy Második Eljövetel? Nos, némelyek hisznek ebben, mások nem. Nehéz erről biztosat mondani. Nem állíthatod azt, "Nem, ez nem következik be". És miért nem? "Mert én így gondolom." Ez nem megfelelő indok.

Viszont azt sem tudjuk biztosra bebizonyítani, hogy lesz Apokalipszis. De ez nem is lényeges; a lényeg az, hogy a kálacsakra tanítások a spirituális gyakorlások modelljeiként szolgálnak. És abban az időben ennek az iszlám csoportnak az esetleges támadását jó lehetőség volt felhasználni, de félreértés emiatt azt állítani, hogy az egész téma iszlámellenes; természetesen nem az. Hanem a világ békéjéről és harmóniájáról és az emberek egymással való összefogásáról és együttműködéséről szól.

Talán az a legjobb, ha ennél a gondolatnál fejezzük be ezt az estét. Köszönöm.



Az előadás többi része:

Shambala a külső, belső és szellemi szinten (előadás 4. része)

Shambala a buddhizmusban  (előadás 3. része)

Shambala: Mítosz és valóság 2. rész  (előadás 2. része)

Shambala: Mítosz és valóság 1. rész  (előadás 1. része)

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez kálacsakráról, istenségekről, megvilágosodásról

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadása után feltett kérdések

A Kálacsakra Buddha-alakról és Kecsara tiszta földről

Kérdés: Shambalával kapcsolatban leginkább a királyairól és magáról Shambaláról beszéltünk, de Kálacsakráról, mint istenség-alakról nem ejtettünk szót. Így az első kérdésem: Mondhatjuk-e, hogy ez a Kálacsakra, mint istenség, mint alak, valójában létezett, vagy ez csak egy metafóra a gyakorló számára, aki istenségként vizualizálja őt magának, és végrehajtja ezt a kálacsakra gyakorlást?

És a kérdésem második része: a Jonang ngöndroban megemlítenek egy Kecsara nevű tiszta földet. Ön mit gondol, létezik valamilyen összefüggés eközött a Kecsara föld és Sambala között? A szöveg neve, amiben említik: "A létra, ami a Kecsara mennybe vezet." Van-e összefüggés Kecsara és Shambala, e tiszta földek között?

Alex: Először az istenségről vagy Buddha-alakról, Kálacsakráról. Buddhista nézőpont szerint Buddha maga testesült meg ebben a Kálacsakra-alakban, amikor Dél-Indiában tanította a kálacsakra tantrát. Ezen Buddha alakok - vagy ahogy néha nevezik őket: istenségek - mindegyike, és most mindegy, hogy Csenréziről (Avalókitésvaráról) vagy Táráról vagy Mandzsusríról vagy Kálacsakráról vagy bármiről beszélünk -, tehát ezek mindegyike olyan alak, amelyben Buddha vagy más megvilágosodott lény megjelenik és tanításokat ad. A különböző tantrát gyakorlók is vizualizálhatják magukat ezekbe az alakokba, mert ezek az alakok képviselik - az összes karjukkal és arcukkal együtt - a spirituális szellemi ösvényt, a megvalósítás és felismerés különböző jellegét, amikre Buddhaként szükségünk van.

Természetesen az, hogy önmagunkat ezekbe az alakokba vizualizáljuk, azon alapul, hogy megértjük a valóságot: valójában mi nem vagyunk ezek az alakok. Ha te tényleg azt gondolod, hogy "Én vagyok Kálacsakra", akkor nincs különbség aközött, mint amikor azt gondolod, hogy te vagy Napóleon vagy Mickey egér. Annak a megértése, hogy mindannyiunknak Buddha-természete van - azaz lehetőségünk van a megvilágosodásra - az elme elengedhetetlen tisztaságán alapul. És ezzel a Buddha-természetünkkel megvan a lehetőségünk arra, hogy Buddhává váljunk, de ez függ a tényleges odajutás összes eredményétől és körülményeitől - azaz a szellemi gyakorlástól.

Tehát semmiképpen sem a szó szoros értelmében gondoljuk azt, hogy "Istenség vagyok". Viszont megvan a motivációnk arra, hogy megvalósítsuk azt a megvilágosodott állapotot, amit az az alak képvisel, a szereteten és együttérzésen alapulva, mindenki hasznára válva.

És bár ezzel a motivációval és ezzel a tudattal elképzeljük magunkat ezekben az alakokban, mégis tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy "Még nem tartunk ott." És mivel ezek a sokféle karú, arcú és lábú alakok azokat a különböző megvalósulásokat képviselik, amiket elérhetünk az ösvényen, segítségünkre lehetnek abban, hogy felidézzük azokat, amiket ebben a szemléletes formájukban képviselnek.

Nagyon haladó és nagyon nehéz módszer mindezen dolgok egy időben való egységesítése. Mert mialatt ezen alakok valamelyikében vizualizálod magad, elképzeled, hogy fényt bocsátasz ki, és így tovább, és ez majd megszünteti mások minden fájdalmát és segít másokon, boldogságot, megszabadulást és megvilágosodást hozva nekik; a beszéded, mantrák formájában, tanít mindenkit és segít mindenkinek. Tehát ez egy nagyon, nagyon teljes, bonyolult, nehéz gyakorlás.

Arról, hogy Kálacsakra igazán egy személy, egy önálló lény lett volna, még sosem hallottam említést, de némelyik Buddha-alak valóban valóságos, önálló lény volt, legalábbis a buddhista magyarázatok szerint. Tehát Tára egy nő volt, aki, amikor elért egy bizonyos szellemi szintet, megesküdött, hogy mindig visszatér nő formájában, hogy arra bátorítsa a nőket, hogy ők is, éppen úgy, elérhetik a megvilágosodást.  Így buddhista nézőpont szerint Tára egy történelmi alak. Ugyanez a helyzet Avalókitésvarával (vagy Csenrézivel), őt szintén valós történelmi alakként fogadják el.

Ennek ellenére bármelyik Buddha meg tud bármelyik alakban testesülni, és bármelyik gyakorló vizualizálhatja magát abban a formában, még akkor is, ha az valóságos történelmi alak volt. De ahogy mondtam, magáról a Kálacsakra alakról az az egyetlen, amit egyáltalán hallottam, hogy Buddha testesült meg ebben a formában, amikor a tanításokat adta.

Most pedig a második kérdéséről, Kecsaráról. A Kecsara tiszta föld egy nem annyira emberek lakta hely, hanem valami olyasmi, amiről azt mondják, hogy a szamszárán túl van, amit egy Buddha-alak igazgat, Vadzsrajógini vagy Vadzsradákiní vagy Dordzse Khandro, aki többféle néven ismeretes.

Ő egy női alak, és ennek a birodalomnak a fő tanítója. Úgy kerülhetsz oda, hogy többféle szellemi gyakorlás által sikerül majd a szamszárában való újraszületésből átmenetileg kikerülni, "szabadságra menni", és ezen a földön újraszületni. Itt minden a további szellemi gyakorlást, az intenzív szellemi gyakorlást segíti elő. Ez nem olyan jellegű paradicsom, hogy egyszer csak odakerülsz és hátradőlsz és pihensz és jól érzed magad, hanem olyan, hogy ott képes vagy tanításokat befogadni, meditálni és gyakorolni 24 órán át naponta, megszakítás nélkül - enned sem kell, aludnod sem kell, semmi ilyesmit nem kell tenned -,  és ahol a legjobb tanítóktól, Buddha kisugárzásaitól, megkapod a legjobb mahájána tanításokat.

Shambala, viszont, nem ilyen, ebben az értelemben nem tiszta föld, mert mindig a szamszárán belüli emberi birodalomként írják le. De az emberi birodalmon belül egy egy olyan a hely, ahol megőrizték ezeket a kálacsakra tanításokat és ahol, szintén, minden a szellemi gyakorlást segíti elő. Így imádkozhatunk, hogy Shambalában szülessünk újra, de ez teljesen más, mint a Kecsara tiszta földön való újraszületés.

Kérdés a megszabadulásról és megvilágosodásról

Kérdés: Nagyon köszönöm a tanításait. A kérdésem az: Ha elképzeljük azt az ideális állapotot, mely szerint minden lény megszabadult a szamszárától és elérte a nirvánát, akkor hogyan nézni ki ez az ideális világ? Ezeknek a lényeknek valamiféle egyetemes, kozmikus egyesült elméjük lenne vagy rendelkeznének még egyéni elmével?

Alex: Nos, itt két fontos dologról van szó. Egyik az, hogy a buddhista álláspont szerint, ha elérjük a megvilágosodást, akkor is mindenki megőrzi saját egyéniségét. A hinduizmus némely irányzata szerint, amikor elérjük a megvilágosodást, mindenki eggyé válik Brahmában, de a buddhista felfogás nem ez. A különféle Buddhák is mind egyediek - a történelmi Buddha nem ugyanaz, mit Maitréja Buddha -, és különböző emberek különböző karmikus kapcsolatokat képesek megtanulni és ezek segítségével a tanításokat tanulmányozni, de a megvalósításuk szintje mindenképpen azonos.

Most pedig a kérdése második részéről: Mi történik akkor, amikor mindenki eléri a megszabadulást vagy nirvánát? A buddhizmus azt mondja, hogy mindenki képes a megszabadulás vagy nirvána elérésére, de azt nem mondja, hog mindenki el is fogja érni azt. Némely indiai hagyomány szerint, ilyen például a szánkhja, mindenki el fog érni a megszabadulás egy bizonyos szintjéig, de a buddhizmus ezt nem így gondolja. A buddhizmus azt mondja, hogy bár mindenki képes a megszabadulás elérésére, ehhez azonban Buddha tanításai iránt nyitottnak és fogékonynak kell lenni. A buddhizmus szerint egyetlen Buddha sem tud csak a saját erejére támaszkodva megszabadítani valakit a szenvedésétől olyan módon, mint amikor kihúzunk egy tüskét valaki lábából. Az embereknek akarniuk kell a megszabadulást, keresniük kell a lehetőséget. Tehát csak azért, mert képesek elérni a megszabadulást, nem jelenti azt, hogy valójában keresik is a megszabadulást. A Buddhák és bódhiszattvák itt maradnak végig, hogy segítsék azokat, akik befogadóvá válnak, de amikor a történelmi Buddhát kérdezték, "Véget ér-e a szamszára vagy sem? A világ örökkévaló vagy sem?", ő csendben maradt, mivel bármit mondott volna, félreérthető lett volna.

kérdések-válaszok folytatása következik.

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)