Annak a megértéséhez, hogy klasszikus
buddhista szempontból mi az éberség, talán az a legmegfelelőbb módszer, ha
tisztázzuk, hogy mi nem az.
Az éberség nem pusztán azt jelenti, hogy
tudatunknál vagyunk, mivel az ember mindig tudatánál van, hacsak nem
eszméletlen vagy halott. A tudatosság az elme alapvető tulajdonsága, inkább egy
bekövetkező eseményként kell rá tekinteni, mint egy létező dologként. Mint
ilyen, mindig jelen van, amikor valamilyen tapasztalás keletkezik. Ha az éberség
azt jelentené, hogy tudatunknál vagyunk, akkor automatikusan, minden
körülmények között éberek lennénk.
Az éberség nem jelent pusztán figyelmet sem,
mivel mindig figyelünk valamire. A figyelem az a szellemi tényező, ami
összegyűjti a többi szellemi tényezőt és egy tárgyra irányítja azokat,
összefüggést és összpontosítást teremtve az elme minden pillanatában. A
figyelmünk elkóborolhat az egyik tárgyról a másikra és lehet, hogy képtelen egy
tárgynál maradni hosszú időn keresztül egyhuzamban, de mindig irányul valamire.
Az
éberség azt sem jelenti, hogy figyelünk a jelen pillanatra, mivel minden elmepillanat
a jelen pillanatban jelentkezik. Hogy is lehetne másképp? Nem lehet máskor
látni, hallani, szagolni, ízlelni vagy tapintani valamit, csak a jelen pillanatban.
Az elmének azon tárgyai, mint a gondolatok, a tartalmukat nyerhetik a múltból
(emlékezés) vagy a jövőből (képzelet), de a múltról és a jövőről való
gondolkozás folyamata mindig a jelen pillanatban történik. Amikor az emberek a
jelen pillanat tudatosságáról beszélnek, akkor vagy azt értik alatta, hogy
nyissuk meg a tudat kapuját és figyeljünk az érzékeink közül az egyikre, vagy pedig
azt, hogy legyünk tudatában a gondolkodás folyamatának anélkül, hogy a gondolat
tartalma rabul ejtene minket.
Az
éberséget nem lehet megfelelően azonosítani a szándékos figyelemmel, vagy
másképp mondva a tudatos tudatossággal sem. A különbség a tudatos éberség és a
nem tudatos éberség között az “alkalmazott gondolkodás” és a “fenntartott
gondolkodás” mentális tényezőinek jelenlétében van. Az első lehetővé teszi,
hogy az elme egy szándékosan kiválasztott tárgyra irányuljon, a második pedig
azt jelenti, hogy képesek vagyunk rajta tartani a figyelmünket az általunk
kiválasztott tárgyon. A meditációs gyakorlás általában magában foglalja a
szándékos irányított és a fenntartott figyelem különböző módjait, amelyek
ezáltal fejlesztik az összpontosító képességet, de nem minden meditáció éberség
meditáció.
Fontos
felismernünk azt, hogy az összes eddig említett tudatállapot etikailag
semleges, de használható rosszra és jóra is. A helytelen viselkedés sok módja
figyelmet, szándékosságot és összpontosítást igényel, és pont ugyanezek a
funkciók működnek akkor, amikor jóindulatúan cselekszünk.
Miután
körbejártuk, hogy mi nem az éberség, térjünk rá arra, hogy a buddhizmus szerint
mi számít annak.
A
tudatosság minden pillanata érzelmi válaszokkal jár együtt, és ez az, ahol az
éberség helyesen elhelyezhető a tapasztalás buddhista térképén. Az éberség az
érzelmi válaszok egyfajta minősége, egy sajátságos szándékos beállítottság és
hozzáállás a tapasztalat tárgyának irányába, ami megformálja és kialakítja a
tudat általi tapasztalást.
Az
éberség egy eredendően hasznos vagy egészséges mentális tényező, így nem képes
a működésre azokban a pillanatokban, amikor az elme sóvárgás vagy gyűlölet
hatása alatt áll, még a kedvelés és szembenállás legenyhébb eseteinél sem.
Bármikor, amikor akarjuk vagy épp nem akarjuk, hogy a dolgok egy bizonyos módon
létezzenek, az elme nem éber.
Az
éberség jól megalapozott egykedvűséget igényel. Ez nem azt jelenti, hogy nem
érdekel vagy közömbös számunkra, hogy mi történik. Csupán azt, hogy az elme
teljesen kiegyensúlyozott és teljesen éber a dolgokra, pontosan úgy, ahogy azok
vannak, anélkül, hogy vágyat éreznénk a megváltoztatásukra aszerint, hogy épp
kedvelünk egy dolgot, egy másikat meg elutasítunk.
Az
éberség egy tudatállapot, ami kapcsolatba lép a figyelem tárgyával, de ez a
kapcsolat megszabadult a vágyakozástól. Az ember éberen lélegzik, nem akar
hosszan vagy röviden lélegezni, csak tudatában lenni annak, amilyen. Az ember
éberen sétál, oda és vissza, anélkül, hogy vágyat érezne arra, hogy eljusson
valahova, egyszerűen csak megfigyeli a testben keletkező és elmúló finom
fizikai érzetek árnyalatait. Ebben az értelemben az éberség a fentiek
mindegyike - tudatunknál lenni, odafigyeléssel, jelen pillanatban, szándékosan -
egy fontos adalékkal kiegészítve: a ragaszkodásmentes egykedvűség
hozzáállásával vagy szándékos beállítottságával.
(ezt a bejegyzést Robi fordította, köszönet érte)
Forrás: Mi (nem) az éberség? (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése