Vihárák - buddhista kolostorok

A történelmi Buddha és tanítványai még vándorló életmódot folytattak, csak az esős évszakban igyekeztek ideiglenes menedéket vagy szállást keresni maguknak. Ezek a menedékek egyszerű fából készült vagy bambusztetős kunyhók voltak.

A világi hívők számára nem csupán a tanítványok élelemmel való ellátása számított üdvös cselekedetnek, hanem a szállás biztosítása is, így a későbbi kolostorok a világi hívők adományaiból épültek.

Ezek a kolostorok, amelyek neve vihára – szanszkrit nyelven “szálláshely” vagy “ház” – jobbára lakott települések szomszédságában álltak. Elég közel ahhoz, hogy a szerzetesek megkapják a lakosságtól az alamizsnát, de megfelelő távolságban ahhoz, hogy ne zavarják őket a meditációban.

Az első, világi hívő által létrehozott viháráról a páli kánon több szuttájában - tanbeszédében -

is olvashatunk. Ezt a történelmi Buddhának és tanítványainak építtette egy gazdag kereskedő, Anáthapindika a Szávatthi város közelében található Dzsétavana-ligetben. (Anáthapindikáról ITT írtam bejegyzést, a róla szóló szutta pedig ITT olvasható)

Adzsantái barlangok

A hívők által építtetett vihárák mellett kezdetben a barlangok is nyújtottak átmeneti szálláslehetőséget Buddha követőinek.

Már időszámításunk első évezredétől kezdve laktak a világtól elvonuló különféle elmélkedők vagy más okból otthontalanok a természetes barlangokban, sziklaüregekben. A szangha korai tagjai, az eleinte még vándorló bhikkhuk és bhikkhuník szintén megkedvelték ezeket a természet adta menedékeket. Ahogy nőtt a szangha, és egyre inkább letelepedett életmódot kezdtek el élni, a szerzetesek és apácák egész barlangrendszereket vájtak a puhább falú kőzetekbe. 

Karla

Így alakult ki az i.e. 1. században a nyugat-indiai Mahárástrában Bhadzsa és Karla sziklákba vájt sztupacsarnokai, a csaitja-grihák. Vagy i.sz. 2. században az adzsantái barlangtemplom, szintén Mahárástrában. Ezekben már hatalmas, négyszögletes, fallal körbevett előcsarnokot vagy szentélyeket alakítottak ki, apró cellákkal az oldalán. A bejárati falba kaput véstek, és a későbbi időszakokban az oldalsó részekben gyakran helyeztek el különféle Buddha-ábrázolásokat.

A cellákban sziklába vájt emelvények alkották az ágyakat és a párnákat. Ez még hasonló volt a buddhizmus kialakulásának korai évtizedeinek alapvető berendezéséhez.

Nálandá romjai

A világi támogatók által a szangha tagjai számára felépített építmények, az önálló vihárák kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedték el. Így a vagyonos kereskedők a kolostorok gazdasági erejét is növelték.

A mahájána irányzatban megnövekvő tanításra/tanulásra való igény miatt az i.sz. 1. századtól kezdve a kolostorok – amelyek továbbra is megtartották a vihára nevet -  oktatási intézményekké alakultak. Némely közülük több ezer tanulót befogadó buddhista egyetemmé – mahávihára - fejlődött. Ilyen volt Nálandá vagy Taxilá kolostora is.

A vihárák lakóinak életét már korán szabályokba foglalták, amelyeket a páli kánon Vinája-pitáka – “szerzetesi fegyelem kosara” – része tartalmazza.

Vikramasíla romjai

Az észak-indiai Bihár állam a neve a “vihára” szóból ered, feltehetőleg azért, mert nagyon sok buddhista kolostor volt a területén. (itt állt az öt híres mahávihára: Nálandá, Vikramasíla, Szomapura, Odantapura, Jagaddala)

Egy teória szerint Üzbegisztán székhelye, Buhara is a “vihára” szóból származik.

Thaiföldön a “vihára” jelentése szűkebb: “szent terem”.

A vihára vagy kolostor a buddhizmus sokrétű intézménye. Szerzetesek, apácák lakhelye, a vallásos áhítat és meditáció központja, a buddhista tanulás-tanítás kiindulópontja. Több vihára, mint például a Nálanda, amelyet i.sz. 5. században vagy Vikramasíla, amelyet i.sz. 8. vagy 9. században alapítottak, világhírűvé vált. Így tanításaik eljutottak Ázsia egyéb területeire, Kínába, Tibetbe, Koreába, Közép-Ázsiába, ahol a buddhizmus tovább virágzott indiai lehanyatlása után.

Emiatt az indiai viháráknak elengedhetetlen szerepük volt a buddhista vallási-filozófiai gondolatok kialakulásában, megújulásában, fenntartásában és átadásában.

Azokban az időkben, amikor Európa a sötét középkorban élt, India, Kína és a Közel-Kelet a szellemi pezsgés, az oktatás, az eszmék szabad terjedésének virágzó központjainak számított.

 Forrás: Vihárák (angol nyelven)

              Nálandá (angol nyelven)

              Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája 

Viszuddhimagga (A megtisztulás ösvénye)

A Viszuddhimagga a théraváda buddhista tanok páli nyelven írt enciklopédikus jellegű összegzése és magyarázata. Jelentése magyarul: 'Ösvény a megtisztuláshoz' vagy 'A megtisztulás ösvénye'. A művet a buddhista kommentátor, Bhadantácsárija Buddhaghósa írta, az i.u. 5. században, és a théraváda irányzat maháviharai tanítását tükrözi.

Mahávihára (páli nyelven: 'Nagy Kolostor') buddhista kolostort i.e. 3. század végén alapították Anuradhapurában, Ceylon szigetének (mai Srí Lanka) ókori fővárosában. A kolostort Dévanampija Tissza, szingaléz király építtette, miután Mahindával, az indiai szerzetessel, a buddhizmusról beszélgetett.(Mahinda, a hagyomány szerint Asóka király fia volt. Asóka a fiát, Mahindát és a lányát, Szanghamittá hercegnőt küldte Ceylonra, kb. i.e. 251-ben, hogy terjesszék a buddhista tanokat). A Mahávihára kolostor a théraváda buddhizmus hatalmas kulturális és vallási központja lett. A buddhizmus Ceylon szigetén meghatározó tényezővé vált, és a mahávihárai szerzetesek hatalma és befolyása gyakran jócskán túllépve a vallás kereteit, a világi politika életbe is behatolt. A kolostor kiváltságos szerepe az i.e. 1.század végén szűnt meg, amikor buddhista szerzetesek csoportjai kiváltak a maháviharai kolostorból és megalapították Abhajagiri Vihárát és Dzsétavana Viharát. Így Mahávihára központosított hatalma és kiváltsága fokozatosan csökkent a 12.századig, ekkor azonban megnyerték az akkori uralkodó politikai támogatását, aki teljesen megsemmisítette az abhajagiri és dzsétavanai théraváda hagyományokat.

Ahogyan májusi bejegyzésünkben írtuk a théraváda szent iratokról, az i.e. 240 körüli zsinaton kanonizált szövegeket nagyon sokáig csak élőszóban adták tovább. Ezeket aztán kb. i.u. 1. században elsőként írásban Ceylon szigetén jegyezték le, egyes források szerint páli nyelven, más források szerint bár páli nyelven tartották fenn, de ó-szingaléz nyelven írták le. Az i.u.1. századtól kezdődően az egész indiai félszigeten a szanszkrit vagy valamilyen népnyelv teljesen kiszorította a pálit, amely addig közvetítő nyelvként szolgált a különféle buddhista irányzatokban. Ekkortájt Ceylon szigetén az irodalmi tevékenység hanyatlóban volt, így a páli nyelvet már ott sem használták kb. i.u.150 és 350 között. A páli nyelv első nagy reneszánsza i.u. 400 körül kezdődött, Ceylon szigetén és Dél-Indiában. Bhadantácsárija Buddhaghósa és két, szintén nevezetes, hasonló szerepet betöltő társa, Dhammapála és Buddhadatta, páli nyelven írták a théraváda tanokról szóló magyarázataikat, amelyek alapjai azok a régi szingaléz nyelven írott kommentárok voltak, amik az időszámításunk első századaitól kezdve keletkeztek Ceylon szigetén.

Buddhaghósa tekintélyes mennyiségű irodalmi munkája közül a Viszuddhimagga a legismertebb. Három nagy téma köré csoportosította mondanivalóját: szíla (erkölcs), szamádhi (összpontosítás) és pannyá (bölcsesség). Emellett átfogó módon magyarázza és fejti ki a buddhista tanok egyes részleteit, és a Tipitaka ('három kosár') kanonikus szövegeiből közvetlenül idézve, egységes egészként mutatja be a théraváda tanokat. A Viszuddhimagga nem csak az elméletre, hanem a gyakorlatra is hangsúlyt helyez, és a buddhista meditációs technikák részletes leírását is tartalmazza. Így méltán tekinthetjük úgy, mint a théraváda tanokról szóló általános alapművet.  

A Viszuddhimagga szerzőjéről, Buddhaghósáról nagyon keveset tudunk, azonkívül, hogy indiai buddhista tudós volt, aki az i.u. 5. században tevékenykedett. Szülőhelyét sem tudják pontosan meghatározni, bár a Mahávamsza (páli nyelven írt ceyloni 'Nagy Krónika') szerint Észak-Indiában született, Bódh Gajában, bráhman család sarjaként. Más tudósok szerint dél-indiai származású volt, és csak később komponált életrajzai hozzák összefüggésbe Bódh Gajával, a történelmi Buddha megvilágosodásának helyszínével. Annyi látszik biztosnak, hogy az indiai félszigetről utazott Ceylon akkori fővárosába, Anuradhrápurába, ahol a Mahávihára kolostorban több ó-szingaléz nyelvű buddhista magyarázószöveget fedezett fel, amiket aztán páli nyelvre fordított.

Forrás: Buddhaghósa (angol nyelven)  Buddhaghósa (angol nyelven)

           Mahávihara  (angol nyelven) Mahávihara  (angol nyelven)

           Viszuddhimagga (angol nyelven)

           Megtisztulás ösvénye  (a teljes Viszuddhimaggha, Bhikkhu Nánamoli fordításában, angol nyelven)