Az ádzsívika egy ókori indiai filozófiai-vallási aszkéta irányzat,
amely körülbelül egy időben tűnt fel a buddhizmussal és a dzsainizmussal, és i.
sz. 14. századig maradt fenn. Nevük jelentése “akik meghatározott szabályokat
követnek a létfenntartással kapcsolatban”.
Tanaikat és követőiket csak a korabeli vetélytársak - buddhista és dzsaina – forrásaiból ismerjük. E páli és szanszkrit nyelvű iratok szerint a szektát az a Gószála Makkhali alapította, aki a hagyomány szerint a dzsainizmus alapítójának, Mahávirának tanítványa és barátja volt.
Más források úgy tudják, hogy Gószála nem alapította, hanem csak vezetett
egy nagyobb ádzsívika gyülekezet, míg egy másik nagyobb csoport
tanítója Purana Kasszapa volt.
A dzsaina Bhagavati szútra elmondása szerint Gószala Makkhali alacsony kasztban született, apja hivatásos koldus vagy aszkéta volt. A felnőtt Gószala a dzsainizmus alapítójának, Mahávirának tanítványa lett, és hat éven keresztül vándoroltak együtt.
Az ádzsívikákat a vetélytársak úgy mutatják be, mint akik teljes determinizmust vallanak a létforgataggal (szamszárával) kapcsolatban. Míg a buddhizmus és dzsainizmus hitt abban, hogy az egyén az újraszületések során jobbá teheti a helyzetét, addig az ádzsívikák úgy tartották, hogy az egész univerzumot egy fő kozmikus erő (nijati) szabályozza. A nijati szanszkrit szó, jelentése “szabály” vagy “végzet”. Ez határozza meg minden élőlény sorsát a legapróbb részletekig, és elzárja az egyéni erőfeszítést a változtatás vagy spirituális fejlődés elől. A karma tanát téveszmének tartották. A buddhista vagy dzsaina források szerint az ádzsívikák nem hittek a cselekedetek erkölcsi erejében vagy az üdvösségben, vagy abban, hogy az egyén halála után bármiféle hatása lenne annak, hogy életében mit tett és mit nem tett. A cselekedeteknek azonnali hatásuk a jelenlegi életben van, a későbbi életre ható, bármiféle erkölcsi maradék nélkül. A tettek és a hatásaik előre meghatározottak. Minden élőlény minden egyes születésével eleve fejlődésen megy keresztül, amelyek összeadódnak az idők során, és egy végső megszabadulásban végződnek, amire minden élőlény determinált a nijati tényezőinek hatása miatt. Tehát a végzetszerűséget, fatalizmust abban az értelemben értették, hogy bizonyos események, mint a megszabadulás minden lény számára egyértelműen előre meghatározott.
Metafizikájuk, beleértve az atomok elméletét is, hasonlított a vaisésika filozófiai irányzathoz (a hat fő darsana egyikéhez). Az elmélet szerint minden atomokból áll össze, és a dolgok tulajdonságait az atomok egyesülése alakítja, de az egyesülés és ezeknek az atomoknak a természete a fő kozmikus erő által meghatározott.
Az ádzsívikák ateisták voltak és elutasították a Védákat, de hittek abban, hogy minden élőlényben benne van az átman, ami egyezett a hinduizmus és dzsainizmus központi tételével, de velük ellentétben olyan anyagi formában képzelték el, ami segíthet a meditációban. (a Védákról és az átman gondolatának kialakulásáról ITT írtam bejegyzést)
Az i. sz. 2. századból származó szöveg, az Asókavadana szerint a Maurja uralkodó, Binduszara és első felesége, Subhadrangi nagy támogatója volt ennek a mozgalomnak, ami ekkor érte el a csúcspontját. Az Asókavadana azonban azt is megemlíti, hogy Binduszara fia, Asóka, miután áttért a buddhizmusra, elrendelte, hogy öljenek meg minden ádzsívikát Pundravardhana területén, mert felbőszítette egy kép, amely a történelmi Buddhát negatív fényben tüntette fel. Az Asókavadana szerint körülbelül 18 ezer ádzsívikát végeztek ki ekkor. (Asóka királyról és az Asókavadanáról ITT írtam bejegyzést)
Több sziklába vájt barlangtemplommal is rendelkeztek az ádzsívikák, amelyeket Asóka király uralkodásának idején (i. e. 272 – 232) készíthettek. Ezek a legrégibb fennmaradó barlangtemplomok az ókori Indiából. Barabar barlangoknak hívják, és a mai Bihar állam területén találhatóak. A Barabar barlangokat gránitból vájták, a belső felületüket fényesre polírozták. Mindegyik két helyiséggel rendelkezik, az egyik egy nagy négyszögletes terem, a másik egy kisebb, kerek boltozatos kamra. Ezeket feltehetően meditációs célokra használták.
Az ádzsívika irányzat később névtelenségbe süllyedt, bár követői egészen i. sz. 14. századig éltek a dél-indiai államok területén.
A kutatók és tudósok úgy vélik, hogy az ádzsívikák részletesen
kidolgozott filozófiával rendelkeztek, amelyeket minden bizonnyal le is
jegyeztek. Ezek az iratok azonban elvesztek. Emiatt, ahogy fentebb írtam,
filozófiájuk jelenleg csak közvetett forrásból ismerhetők meg. A róluk szóló
információk között vannak egyértelműen ádzsívika iratokból származó
idézetek is. Összességében azonban nem szabad elfelejteni, hogy a vetélytársak,
éppen úgy, mint egyéb más irányzatok – csárvákák/lókájaták - esetében,
nem biztos, hogy hűen adják vissza a valódi nézeteket. Ezért célszerű
fenntartásokkal közeledni a buddhista és dzsaina másodkézből származó
forrásokhoz.
Forrás:Ádzsívika (angol nyelven)
Ádzsívikák (angol nyelven)