2011. december 31., szombat

A BuddhaPest 2011-es éve

Örömmel jelentjük, hogy a tavalyi kicsit több mint duplájára nőtt az oldal látogatóinak száma (7540). 2011-ben messze a legnépszerűbb oldal A Béke Pillanata esemény* hirdetése volt, ezt követte a Bhutánról szóló cikk, majd a tavalyi thai tetoválásos poszt. A legtöbb látogató a Google-en keresztül találta meg a blogot, a legnépszerűbb kereső kifejezések: buddhapest, bhután, buddhista tetoválások. Nagy forgalom jött a FB felől is, különösen a Buddhizmus Hírek oldalról. Ebben az évben talán a legextrémebb hely, ahonnan olvastak minket Honduras volt.

Egy szubjektív válogatás a legérdekesebb keresőkifejezésekből (amik tényleges olvasáshoz vezettek):

tulipán tetkók
butthista tetóválás
tantrikus szex letölthető
praktiker buddha
idézetek szemtelenségről
buddhizmus lehet-e kiszállni

Az év(vége) híre, hogy új taggal bővült a BuddhaPest szerkesztői csapata Ildi személyében, tőle olvashatjátok az ez alatti posztot, illetve elindult Astus új honlapja, a BuddhaTudat.

Köszönjük, hogy olvastok minket, mindenkinek mindenféle jót kívánunk 2012-re!

* Lesz 2012-ben is, márc. 10-én.

2011. december 29., csütörtök

Kérdések és válaszok a buddhizmusról

Elég sok kérdés merülhet fel bennünk a buddhizmus tanulmányozása során, amely kérdésekre sok esetben nem találjuk meg a választ, vagy csak nagyon nehezen, hosszas utánajárás során. Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita c. könyvének a végén Ajahn Amaro* jegyzetei sok olyan kérdésre adnak választ, amelyek révén jobban megérthetjük Buddha tanításait és magát a buddhizmust. Ő, elsősorban, théraváda szemszögből válaszol, de talán mindenkinek hasznára válnak, tanulmányozza bármelyik ágát a buddhizmusnak.

Mennyire Buddha valódi tanításai a szutták?

A könyv végén található jegyzetek elején ezt írja Ajahn Amaro: Buddha sok jelentős beszéde kezdődik e szavakkal: "Evaṃ me sutaṃ" (Évam mé szutam) azaz "Így hallottam..." Ez abból a hagyományból származik, hogy Buddha összes tanítását a Tiszteletreméltó Ánanda mondta fel az Öregek tanácskozásán (zsinatán), három hónappal Buddha halála után. Ánanda sok éven keresztül volt Buddha személyes kísérője és tökéletes emlékezőtehetséggel rendelkezett. Ezért Buddha teljes tanítását inkább az " .... amennyire Ánanda visszaemlékezett" - formába lehet foglalni, mintsem abszolút igazságként bemutatni.

Miként vélekedik az öngyilkosságról a buddhizmus?

Ajahn Amaro erre is válaszol a könyv egyik jegyzetében: A buddhista nézetnek megfelelően az egyetlen eset, amikor az öngyilkosság egy teljességgel üdvös/helyes cselekedet az, amikor a személy egy arahant - egy teljesen megvilágosodott lény. A théraváda iratok megemlítenek néhány esetet, amikor arahantok veszik el saját életüket, akik majdnem mindig súlyosan betegek voltak és próbáltak a fájdalom terhén kisebbíteni és azok gondján csökkenteni, akik köröttük voltak. Egy ilyen esemény, Vakkali bhikkhu utolsó napjainak leírása, található az SN 22.87-ben.

Aki megvilágosodik, annak eltűnik-e a karmája?

Érdekes lehet az is, hogy hogyan vélekedik a buddhizmus a megvilágosodás és kamma közti kapcsolatról. Ajahn Amaro ezeket írja erről: Buddhista szempontból, természetesen, nem az történik, hogy a megvilágosodás pillanatában hirtelen az összes előző tettek és események következményei elillannak - a testnek még mindig megvan a maga élete, és amíg emberi formában létezik, addig még egy megvilágosodott lény is meg fogja tapasztalni a különféle múltbéli tettek és hajlamok következményeit (páli nyelven: vászaná). Ezzel indokolja a Tiszteletreméltó Mahá-Moggallána halálának módját*, aki Buddha második rangidős tanítványa volt, és akit haramiák gyilkolták meg. Még akkor is, ha Mahá-Mogallána néhány évtizeddel korábban már megvilágosodott, ez az erőszakos vég, úgy tűnik, még annak a hosszan érzékelhető karmikus hatásnak a következménye, amely szerint egyik előző életében meggyilkolta szüleit.

Kapnak-e a szerzetesek személyre szabottan meditációs mondatokat?

A regényben szerepel az, amikor Vászitthi személyesen kap Buddhától egy meditációs mondatot. Ajahn Amaro ezeket írja: Ez egy érdekes kép, amit Karl Gjellerup jelenített meg a regényben, mely szerint minden egyes tanítvány kap egy jellegzetes meditációs témát, viszont nincs bizonyíték arra, hogy lenne ilyen hagyomány a théraváda szövegekben vagy akár általános használatban volna ilyen théraváda buddhista országokban. Az igaz, hogy amikor a tanító elutazni készül, több kolostorlakó és támogató érkezik hozzá, hogy tiszteletét tegye, és talán ekkor kapnak valami különösen "ütős" vagy személyes tanácsot (tudván, hogy bármelyik elválás szólhat örökre), de ilyen rendszeres egyenkénti kapcsolat nem ismeretes. Az itt leírt módszer majdnem biztosan a zen buddhista hagyományokból származik, eredetileg Kínából, ami később elterjedt Koreában és Japánban.

Honnan ered a 'Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad' meditációs mondat?

A Vászitthi számára adott mondat eredetéről is ír Ajahn Amaro: Számos helyen feltűnik a théraváda iratokban Buddha éleselméjűsége. Először egy eseményben, ahol Viszákhá, egy odaadó tanítvány (és négyszáz! gyerek nagyanyja) érkezik Buddhához, amiatt bánkódván, hogy elveszítette egyik kedves lányunokáját. Miután Buddha megkérdezi tőle: - Annyi unokát szeretnél magadnak, amennyien laknak Szávatthiban? Viszákhá azt feleli rá: - Ó, igen, nagyon is! Ekkor Buddha rámutat arra, hogy ha annyi unokája volna, akkor nem múlna el nap, hogy Viszákhának ne kellene egyik temetésről a másikra járnia. Ezt a jelenetet részletezi az Ud.8.8-ban*: "Viszákhá, akiknek százan laknak a szívében, azoknak száz bánatuk van, akiknek kilencven....nyolcvan....ötven...húsz...tíz...három...kettő...akiknek egyetlen egy, azoknak egyetlen bánatuk van; akiknek senki nem lakik a szívében, azoknak nincs bánatuk - bánatnélküliek ők és szenvedélynélküliek, derűsek, ezt kijelentem."
Buddha még kielemzi a "vágy, ragaszkodás és sóvárgás" összefüggését is, az SN 42.11-ben, amiben Bhadrakával, egy falusi elöljáróval beszélget, és amely beszélgetésben Buddha rávezeti őt erre a következtetésre: "Bármilyen szenvedés keletkezik bennem - mindegyik a vágyban (chanda) gyökerezik, kapcsolódik a vágyhoz. A vágy valóban a szenvedés gyökere."
Végül az MN 87-ben, egy zaklatott, egyetlen fia elvesztése miatt feldúlt férfivel való találkozásakor Buddha állítja: "Szomorúság, jajveszékelés, fájdalom, bánat és kétségbeesés születik a szívünknek kedvesek által, keletkezik a szívünknek kedvesektől."

Ki volt pontosan Viszákhá és milyen szerepet töltött be a korai Szangha életében?

"A Nyolc Adomány" néven ismeretes az, amit a nagyszerű világi tanítvány, Viszákhá* nyújtott Buddha kérésére. Viszákhá jó példája az anyaságnak (tíz lánya és tíz fia volt, mindnek ugyanennyi, egészen le a negyedik generációig ), Szávatthiban élt és Buddha női világi tanítványai között első helyen állt. Kérték, hogy mindig biztosítson élelmet az érkező bhikkhuk és bhikkhuník számára; élelmet az útra kelő bhikkhuk és bhikkhuník számára; élelmet a betegeknek; élelmet a betegnek tűnőknek; gyógyszert a betegeknek; napi rizskása ellátmányt a Szanghának és fürdésre alkalmas ruházatot mindkét nemnek, a bhikkhuk és bhikkhuník számára is.

A bhikkhuk és bhikkhuník fegyelmi szabályai mennyire szigorúak?

A Vinaja fegyelmének megfelelően egy szerzetesnek (bhikkhu) legalább öt éve felszenteltnek kell lennie, mielőtt egyáltalán előírásszerű tanítási kötelezettséget vállal, és annak, aki alkalmas is arra, hogy az apácák (bhikkhuní) hivatalos oktatója legyen, egy sor egyéb szigorú követelménynek kell megfelelnie.

Az igaz, hogy ezek a kívánalmak értelemszerűen csak arra a szerzetesre vonatkoznak, aki "Buzdító-serkentő beszédet" jön az apácáknak tartani telihold és újhold idején. Ahhoz, hogy egy szerzetes egy ilyen buzdító beszéd mondójává válhasson, szükséges az 1./ hogy legalább 20 éven át felszentelt legyen 2./ jártas legyen mind a szerzetesek, mind az apácák összes szabályában 3./ tökéletesen erényes legyen és nem lehet egyetlen komolyabb áthágása sem a fegyelemben 4./ legyen ékesszóló és teljesen járatos a Tanításokban 5./ az apácák kedveljék őt és 6./ felszentése előtti életében nem erőszakolhatott meg vagy nem molesztálhatott egyetlen egy apácát sem vagy apáca növendéket.

Még hozzá kell ehhez tenni, hogy egy szerzetesnek megengedett az, hogy meglátogasson egy apácát annak lakhelyén, ha az apáca beteg és nem tud a többi apácával együtt résztvenni az Öregek két hetenkénti útbaigazításán. Ez az egyetlen ok, amiért egy szerzetes meglátogathat egy apácát annak lakhelyén; viszont mindkettőjüknek rendelkeznie kell egy-egy kísérővel, aki jelen van ilyen alkalmakkor. Ugyanis nem megengedett egy apácának egyedül maradnia egy férfivel, és úgyszintén egy szerzetes sem maradhat egyedül egy nővel zárt helyen.

A fegyelem egyik legsúlyosabb szabálya az apácák számára az, hogy egy apáca sosem utazhat egyedül - mindig kell, hogy vele legyen egy másik apáca utazása során is.

A fegyelem meghatározza azt is a szerzetesek és apácák számára, hogy az esős évszakban több, mint hat napon túl nem lehetnek úton. Hat nap után vissza kell térniük a lakóhely kolostorába. Ezt a szabályt a Mahávagga 31-ben* említik.

"Magamat segítve fogok segíteni mindenkinek" - Hogyan értelmezzük ezt a furcsa mondatot?

Ez egy nagyon jól ismert elv a buddhista hagyományon belül. Az elv teljes leírása az "Akrobaták hasonlata" (magyar fordításában: "Szédakában" a címe) SN 47.19-ben olvasható. Ennek egy része így hangzik:

A mester így szólt a tanítványához:
- Most, barátocskám, én fogok vigyázni rád és te fogsz rám vigyázni, így egymásra vigyázva és egymásra figyelve bemutatjuk a mutatványunkat és jó pénzt kapunk érte, és biztonságban lemászunk a rúdról.
- Nem, nem! Nem lesz így jó, Mester! Te figyelsz magadra és én figyelek magamra. Igy mindketten magunkra vigyázva, magunkra figyelve, bemutatjuk a mutatványunkat, jó pénzt kapunk érte és biztonságban lemászunk a rúdról. Így csináljuk ezt!
Ebben a példázatban a tanítvány az, aki Buddha dicséretét kapja.

* A link angol nyelvű

2011. december 27., kedd

Vallások és hitek - Buddhizmus

Dokumentumfilm a buddhizmusról 3 részben:





2011. december 26., hétfő

Láthatóvá tett vallások - Buddhizmus



Asian Art Museum, San Francisco
Beliefs Made Visible (PDF)

Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita

Ildi, aki sokat fordít és szerkeszt A Buddha Ujjára, nagy lelkesedéssel írt nekem a dán Karl Gjellerup A zarándok Kámanita c. regényéről, amit a lenti műsorban is emlegettek. A könyv angolul teljes egészében hozzáférhető a neten, Ajahn Amaro nagyszerű jegyzeteivel: ITT olvasható és letölthető, a(z angol) hangoskönyvvel együtt.

A zarándok Kámanita nagy népszerűségnek örvendett egész Európában a két világháború között. Baktay Ervin fordította magyarra, mint annyi mindent, aminek köze van Indiához.A fazekas legendája c. fejezet Popper Péter nagy kedvence volt. Bár a szereplők neve más, a fejezet alaphelyzete megegyezik a MN 140-es szutta történéseivel. Ebben a szuttában Pukkuszáti élete végződik úgy, hogy az utcán felökleli őt egy tehén és ez a tragikus vég ismétlődik meg Gjellerup könyvében. Kámanitát is ugyanígy ökleli halálra egy megvadult tehén. Akár az eredeti szuttát olvassuk, akár Gjellerup könyvét, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért pont tehén és miért nem bika, ha már ilyen véget kell érjen mindkét szereplő? (Mivel tehenek nem szoktak megvadulni általában, hacsak nem borjaikat védelmezik. :)) Ajahn Amaro ezt a választ adja jegyzetében: [Pukkuszáti] volt egyike annak a négy emberből álló csoportnak, akiket a buddhista iratokban megemlítenek, és akik mind ugyanilyen módon haltak meg, de különböző időben... A történet szerint egyik előző életükben ez a négy ember megölt és kirabolt egy gyönyörű kurtizánt úgy, hogy "kibérelték" őt egy napra. Emiatt a megölt kurtizán igazságtalanul bántva és felbőszítve, visszatért későbbi életében, mint egy jakkhiní - démonnő - dühöngő tehén alakjában és halálba kergette gyilkosait száz életen keresztül.

A fazekas legendája

Réges-régen élt egyszer Indiában egy Kámanita nevű fiatalember, dúsgazdag kereskedőcsalád sarja. Megismerkedett egy Vaszhitti nevű lánnyal, és lángoló szerelemre gyúltak egymás iránt. S bár szerelmük az égig lobogott, mégsem lehettek egymáséi, mert Vaszhitti haridzsán volt, érinthetetlen az előkelő Kámanita számára. A kaszt törvényei erősebbek voltak, mint ők. Egy idő után el kellett válniuk. Kámanita megnősült, rangjához illő gazdag leányt vett feleségül, egyesítették a vagyont, hajóik úsztak a folyókon, karavánjaik járták az országutakat, palotájukban nyüzsögtek a szolgák és az ágyasok.

Egy napon híre jött, hogy egy Angulimála nevű kegyetlen rablóvezér érkezett a vidékre. Az a terve, hogy megrohanja Kámanita palotáját és mindenét elrabolja. Kámanita fegyverbe szólította a szolgáit, és ő maga is felfegyverkezve, háza lapos tetejéről fürkészte a rablókat, készült a harcra. S az éjszaka első harmadában azon töprengett, hogyan fogja ádáz tusában megvédeni mindazt, ami az övé. Az éjszaka második harmadában az jutott Kámanita eszébe, hogy mi lesz akkor, ha a rablók erősebbek? Mindenétől megfosztják. Semmije sem marad. S megdöbbenésére valami megkönnyebülésféle kezdett benne felderengeni. Mennyi gondtól, aggodalomtól, kínos napi kötelességtől szabadulna meg! S az éjszaka harmadik harmadában már várta a rablókat. Bárcsak jönnének, és elhoznák a sok nyűgtől való megszabadulást. De a rablók nem jöttek. Hajnalodott, felkelt a nap. Akkor Kámanita azt kérdezte magától: Miért kellenek ehhez rablók? Felkelt, lerakta fegyvereit, hátra sem nézve kiment a palotából, és elindult az úton. Szabad volt. Most már tudta, mi az, ami nem kell neki, de még nem tudta, mi az, ami kell. Így vándorolt, bolyongott az országban, amikor híreket hallott arról, hogy egy Buddha jött el megint a világba, és tanít. Nyomába eredt tehát.

Ámde Buddha is vándorolt, és Kámanita évekig nem tudta megtalálni. Mígnem egyszer Buddha azt mondta az őt kísérő tanítványoknak, hogy egy időre egyedül szeretne maradni. Megbeszélték az újbóli találkozás helyét, és Buddha egyedül ment tovább.

Egy falu szélén eseteledett rá. Betért az első házba - a fazekas háza volt -, és engedélyt kért, hogy az éjszakát a tornácon tölthesse. Néhány óra múlva odaérkezett Kámanita is. Neki is megengedték, hogy a tornácon éjszakázzon, elférnek ketten is. Buddha kérdezgetni kezdte az érkezőt, ki ő, és mi hajtja vándorútra. Kámanita elmesélte történetét, s azt, hogy ő a Buddhát keresi, a tanítványa kíván lenni.

Buddha nem mutatkozott be, ehelyett így szólt:
- Én jól ismerem a Buddha tanításait. Hosszú az éjszaka, elmondom neked.
Buddha tanítani kezdte Kámanitát, de ahogy előrehaladtak a Tanban, úgy lett az új tanítvány egyre szomorúbb.
Végül félbeszakította:
- Ne haragudj, de te biztosan rosszul ismered a Tanítást. Az a Buddha, akit én keresek, ilyen szamárságokat nem taníthatott.
Buddha elhallgatott.

Hajnalra virradva Kámanita útnak eredt, de egy arra rohanó megvadult bika felöklelte és összetaposta őt. Kámanita meghalt a fazekas háza előtt.

Amikor Buddha ezt a történetet elmesélte tanítványainak, nagyon megharagudtak rá. Megkérdezték, tudta-e, hogy Kámanita reggel meghal? Buddha azt felelte: Tudta, hogy ez a Kámanita életének utolsó éjszakája. Ez még kevésbé tetszett a tanítványoknak. Megkérdezték: Miért nem mondta meg Buddha, hogy ő kicsoda? "Mert nem az ember a fontos, hanem a Tanítás" - felelte a Megvilágosodott.
- S tudja-e, hol van most Kámanita - kérdezték a tanítványok.
- Kámanita a Napnyugati Paradicsomba került, mert igaz ember volt, az igazságot kereste. De vissza kell még térnie a Földre, mert találkozott az igazsággal, és nem kellett neki...

Ez idő alatt pedig Vaszhitti hű maradt szerelméhez. Magányosan élt. Azután ő is hallotta, hogy mindenfelé megalakulnak Buddha kolostorai, vonzotta őt a Tanítás, és belépett az egyik kolostorba szerzetesnőnek. Buddhának pedig az volt a szokása, hogy sorba járta a kolostorokat, és mindenütt időzött egy darabig. Egy napon Vaszhittiékhez is elérkezett, és velük maradt. Vaszhitti szívének minden rajongása, hite, bizalma, lelkesedése Buddhára áradt. Amikor Buddha tovább vándorolt, minden szerzetesnőnek adott egy meditációs mondatot.

Amikor Vaszhittihez ért, ránézett és így szólt:
- Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad. Ez a te mondatod, leányom, erre az életre.
Vaszhitti elégedetlen volt a mondatával. A többiek gyönyörű, mély értelmű, titokzatos szövegeket kaptak, ő meg ilyen egyszerűt. Hogyan lehet ezen meditálni? Elhatározta, hogy Buddha után megy, és új mondatot kér tőle. De nem sikerült utolérnie a vándorló Mestert, s mire a közelébe jutott, Buddha már halott volt.
Magára maradt hát a mondatával: Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad! S mert mégiscsak Buddhától kapta, meditálni kezdett. S ahogy elmélyült benne, úgy tárult fel előtte ennek a mondatnak végtelen mélysége és háttértartománya.

Megöregedett, meghalt, és nem ért a meditáció végére. Újra meg újra megszületett, sok életet élt le, s még mindig a mondatán gondolkodott. Végül már olyan tökéletes lett Vaszhitti, hogy nem emberként, hanem égitestként jelent meg a világban, ott fénylett a kozmosz éjszakájában ötmillió évig mély meditációba merülve. S aztán egyszer csak történt valami. A nagy, néma, csillagos világmindenségből lassan kiformálódott Buddha, az ő imádott Buddhája. Azt kérdezte:
- Elkészültél-e, leányom, a mondatoddal?
- Uram, azt hiszem, hogy most már elkészültem vele.
- Örülsz-e, hogy újra találkozunk?
- Uram, teljesen mindegy...
- Látom, leányom, hogy tényleg elkészültél a mondatoddal! - szólt Buddha, és szétfoszlott a semmibe.

(Forrás: Popper Péter: Az önmagába térő ösvény)

* A link angol nyelvű

2011. december 25., vasárnap

Gyilkosság a kolostorban - Mindfulness & Murder - Thai krimi

Egy bangkoki kolostor mellett meggyilkolnak egy fiatal fiút. A rendőrök tehetetlenségét látva Ánanda Atya, a nyomozóból lett szerzetes kezd vizsgálódni egy ifjú szerzetes segítségével. (Ez a felállás sokaknak ismerős lehet A rózsa neve c. filmből/regényből.)

A thai-ír származású rendező-forgatókönyvíró Tom Waller nem fest túl hízelgő képet a thai szerzetesek életéről: dohányoznak, lottózási tanácsokat adnak és 7-Eleven szupermarketet szentelnek. De szerinte ez az objektív, idealizálástól mentes kép.

Trailer (magyar felirattal):



Mindfulness & Murder: A monastic mystery
Official website
The Man Who Knew Too Much:  Mindfulness and Murder

ÁPDÉT: A Mindfulness & Murder jön a Titanic Fesztiválra Gyilkosság és lelki béke címmel.

2011. december 24., szombat

Kellemes karácsonyi ünnepeket!





Minden olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk.




A képen látható* kínai figura nem Gautama Buddha, hanem egy 10. századi szerzetes: Pu-taj, Rongyos Zsák. A kínai és japán hagyományban az ő alakja fonódott össze ebben a szerencsét és gazdagságot hozó pocakos, nevető figurában a következő világkorszak buddhájával, akinek Maitréja a neve.

* Forrás

2011. december 23., péntek

India a magyar irodalomban

Rádióműsor (Édes India, Civil Rádió, 2009. febr. 5.): India hatása a magyar irodalomban
Közreműködik Bányay Géza, Szilágyi Márta és Simonyi Piroska



A műsor szövegének összefoglalása: India a magyar irodalomban, India a magyar irodalomban II
További ajánlott olvasnivaló: Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában

2011. december 11., vasárnap

DharmaBurger: Asus ZENbook és egyéb számítástechnikai Zen-ek



Itt egy újabb Zen-DharmaBurger: laptop-család az Asus-tól. Az első ultrabook az UX21E.

(Magyar Zen-es számítástechnikás oldalak: Zen-IT, Zen PC.)



És ha valaki azt hinné, hogy mindennek semmi köze a buddhizmushoz...


Théraváda(?) szerzetes (Forrás)
Thai(?) szerzetes (Forrás)














Szerzetes Kathmanduban (Forrás)
















Update: A Dalai Láma kínai értelmiségiekkel videókonferenciázik (Forrás. Köszi, Levi!)

Zen - Dokumentumfilm

Az 1999-ben készült, közel fél órás dokumentumfilm rendezője Fabian Enzinger, zeneszerzője Michael Stearns (Baraka) és Virgil Enzinger.