Imádkoznak-e a buddhisták?

A szótárak általános meghatározása szerint az imádkozás egyfajta kommunikáció vagy “beszélgetés” Istennel, istenekkel, szentekkel vagy más istenszerű lényekkel. Az ima nagyon sok vallás egyik elengedhetetlen része. Mivel a buddhizmus nem számít teista vallásnak – az istenek nem igazán játszanak benne szerepet  –, feltehetjük a kérdést, hogy imádkoznak-e a buddhisták?

A válasz igen is, nem is, és attól függ.

A szótári értelemben vett imádkozás nem képezi a buddhizmus formális részét, mivel ebben a vallásban nincsen egy hatalmas, erős “valaki”, aki felé az ima irányulhat. Ugyanakkor léteznek számos imádságszerű tevékenységek, mint például a fogadalmak és megszólítások vagy mantrák. Emellett a buddhisták is kérnek segítségek és kifejezik hálájukat. Így az első kérdés az, hogy ezek a kifejeződések hová irányulnak?

Istenek vagy nem istenek?

A buddhista iratokban és művészetben többféle olyan lény jelenik meg, amelyeket istenként lehet definiálni. Közülük néhányra, mint például a dévákra, jobbára úgy tekinthetünk, mint tanmesék szereplőire. A buddhizmus dévái saját birodalmukban élnek, és általában semmit nem tesznek az  emberekért, így nincs értelme hozzájuk imádkozni, még akkor sem, ha “léteznének”. (az istenekről a buddhizmusban ITT olvasható bejegyzés)

A vadzsrajána buddhizmus tantrikus istenségei saját legmélyebb természetünk archetípusaiként értelmezhetőek, vagy bizonyos elveket képviselnek, mint például a megvilágosodás tényezői. Itt az imák olykor transzcendens buddhák és bódhiszattvák felé irányulnak, akiket szintén archetípusnak tekinthetünk. (a tantrikus istenségekről ITT írtam bejegyzést)

Azonban nagyon sok esetben a világi buddhistáknál megfigyelhető, hogy úgy tekintenek különféle ikonikus alakokra, mint rajtuk kívül és tőlük függetlenül “létező” lényekre, annak ellenére, hogy ez a felfogás nem áll összhangban a buddhista tanításokkal. Így előfordulhat, hogy olyan emberek, akik magukat buddhistáknak vallják, imádkoznak ezekhez a lényekhez, viszont az ilyen jellegű ima nem része a történelmi Buddha tanításainak.

Buddhista kántálási liturgia

Többféle típusú szöveg létezik, amelyeket a buddhista liturgia részeként kántálnak. Különösen a mahájána buddhizmusban a kántálások gyakran irányulnak transzcendens buddhák és bódhiszattvák felé. Például, a Tiszta Föld buddhizmusban  Amitábha Buddha nevét kántálják. Amitábha Buddhában való hit a Tiszta Földön való újraszületést eredményez, amely olyan állapot vagy hely, ahol a megvilágosodás könnyen megvalósítható. (a Tiszta Földekről ITT lehet olvasni bővebben)

Nem csupán a jelentésük, hanem hangzóik miatt is értékes a mantrák vagy a dharaník kántálása. Ezek általában rövid szövegek, amelyeket folyamatosan ismételgetnek, így egyfajta meditációként is felfogható, amelyet nem némán, hanem hanggal végeznek. A kántálásokat sok esetben szintén egy transzcendens buddhának vagy bódhiszattvának ajánlják. Például, a Gyógyító Buddha mantra vagy egy hosszabb dharaní egy beteg érdekében is kántálható. (a Gyógyító Buddháról és a mantrájáról ITT írtam bejegyzést)

Ez az egész felvet egy nyilvánvaló kérdést: ha azért szólítunk néven egy buddhát vagy bódhiszattvát, hogy segítsen előbbre jutni spirituális életünkben vagy gyógyítsa meg beteg barátunkat, akkor
az nem imának számít?

A buddhizmus bizonyos iskoláiban az áhítatos kántálásokra egyfajta imádságként tekintenek. Azonban alapvetően mégis úgy értelmezik, hogy az imádság célja nem egy valahol a külső térben “létező” lény megszólítása, hanem az, hogy felébressze a bennünk lévő spirituális erőt.

Imafüzérek, zászlók, imakerekek

A buddhisták nagyon sokszor használnak imafüzért, amelynek málá a neve. De ugyanígy megfigyelhető az imazászló és imakerék jelenléte.

Az imafüzért a mantrázás során a mantrák számolására használják. Eredetileg a hinduizmusból származik, de gyorsan elterjedt a buddhizmusban, éppen úgy, mint a világ több más vallásában. (a buddhista imafüzérről több bejegyzést is írtam. A máláról ITT és ITT két részben, a buddhista és dzsaina málákról ITT, a tibeti rózsafüzérekről pedig ITT)

A tibeti buddhizmusban elterjedt szokásnak számít, hogy a hegyi szélben imazászlókat függesztenek fel. Minden bizonnyal ez a korábbi tibeti bön vallásból ered. (a bön vallásról ITT olvasható részletesebben)

A zászlókat általában szerencseszimbólumokkal és mantrákkal díszítik. E gyakorlat célja nem az istenekhez való könyörgés, hanem az, hogy minden lény felé szétszórják az áldást és jó szerencsét. (az imazászlókról ITT lehet olvasni)

Az imakerék, amely elsősorban szintén a tibeti buddhizmushoz köthető, többféle alakban és formában létezik. A kerekeket általában írott mantrák borítják. A gyakorlók megforgatják a kerekeket, miközben a mantrára fókuszálnak és felajánlják a cselekedet érdemét minden élőlénynek. Ilyen módon a kerék forgatása szintén a meditáció egyik formájának tekinthető. (az imakerékről, imamalmokról ITT írtam bejegyzést)

 Forrás: Imádkoznak-e a buddhisták? (angol nyelven)

Imakerék (imamalom)

Az imakerék jellegzetesen tibeti buddhista imádkozó eszköz (tibeti nyelven: chos-khor). Henger alakú palástja általában domborított fémből készül, de lehet fából, bőrből, kőből vagy durvább vászonból is, és a tartója/fogója mentén körbe forgatható. A henger alakú test külsejére többnyire az Om Mani Padme Hum mantra 6 szótagját vésik (Avalókitésvara bódhiszattva mantráját). Van amikor a Dákiníket vagy a Védelmezőket festik rá, esetleg még gyakrabban a tibeti nyolc szerencsejelet.

A henger belsejébe nagyon sok, különféle szövegeket és mantrákat tartalmazó papír- és bőrdarabkát helyeznek, a szövegek többsége Avalókitésvarát megszólító mantra. A  tibeti szent iratok azt mondják, hogy az imakerék megforgatása ugyanolyan érdemszerző hatással bír, mint imák vagy mantrák szóbeli recitálása, és segít a bölcsesség és az érdemek (jó karma) felhalmozásában és a negatív/visszahúzó erőktől való megtisztulásban.

Imakerékről legkorábban i.u. 400 körül született feljegyzés, egy kínai zarándok írta le azt, amit Ladakh-ban látott. Az imakerék gyakorlatilag megjeleníti "a Dharma (a Tan) kerekének elindítása/megforgatása" kifejezést, amely Buddha legelső tanító beszédéhez kapcsolódik, és ami ITT, A Buddha Ujjá-n olvasható.

A szellemi gyakorlás sajátságos módja az imakerék használata, amelyben egyes tibeti irányzatok között árnyalatnyi különbség mutatkozhat.

A gyakorló általában az óramutató járásával megegyezően forgatja meg a kereket. Ez jobbára az az irány, ahogy a kerékre írták a mantrákat, amely megegyezik a nap égen való mozgásának irányával. A kerék forgatása közben a gyakorló a tudatára összpontosít és az Om Mani Padme Hum mantrát ismétli. Ezzel nem csupán a kerék használatával nyert érdeme növekszik, hanem az elme rögzítésének technikája is erősödik, mert aközben kell irányítania az elméjét, mialatt a teste mozgásban van. A tibetiek úgy vélik, hogy a kerék forgatása még annak is javára válik, aki éppen akkor zaklatott, szétszórt állapotban van, sőt a tibeti szent szövegekben az áll, hogy még a rovaroknak is jelent némi hasznot, ha éppen egy imakerék árnyékán repülnek vagy másznak keresztül.

A kerék forgatásának legjobb módja az, ha finom ritmussal teszi ezt a használója, nem túl gyorsan vagy erősen. Az egyenletes forgatás alatt fel kell idéznie a könyörületesség motivációit, és a bódhicsittát (a bódhicsitta az a megvilágosodásra irányuló akarat, amelyet más lények megsegítéséért ébreszt fel magában a buddhista gyakorló).

A gyakorló annyiszor ismételheti a mantrát, ahányszor ez csak lehetséges a kerék forgatása során, ezzel elméjét nyugalmas, meditatív állapotban tartja. A gyakorlási szakasz végén felelevenítenek egy tibeti buddhista hagyományt: azokat az érdemeket, amiket gyakorlásaik során gyűjtöttek össze, felajánlják minden érző lény javára.

Buddhista férfi imakerékkel, (Nepál, 2009)

Az imakerék különböző típusai:

Kézi imakerék: Kis méretű és hordozható, a hengeres teste fa vagy fém nyélhez rögzített. A henger könnyed csuklómozdulattal forgatható a nyele körül, egy zsinór vagy nehezékkel ellátott láncnak köszönhetően, ami mozgásban tartja a hengert.

Vízi imakerék:  Ezt a fajta imakereket a víz folyása forgatja. A kereket érintő vízről azt mondják, hogy megszenteltté válik, és tiszító erőt hordoz minden élőlény számára, amelyek azokban az óceánokban és tavakban élnek, ahová ez a vízfolyás beletorkollik.

Tűz imakerék: Egy gyertya vagy elektromos világítás hője forgatja a kereket. Úgy tartják, hogy a fény, amelyik az imakerékből rávetül valamilyen élőlényre, megtisztítja azt negatív karmájától.

Szél imakerék: Ahogy a neve is mutatja, ezt a fajta kereket a szél forgatja. Erről is úgy tartják, hogy az a szél, ami érinti az imakereket, enyhíteni képes azok negatív karmáját, akiket utána ér.

Rögzített imakerék: Tibetszerte sok kolostorban vannak olyan hatalmas, rögzített fém imakerekek, amik sorban egymás mellett állnak. A mellettük elhaladók úgy tudják megforgatni az egész sor kereket, hogy mindegyiken végigcsúsztatják a kezüket.

Elektromos imakerék: Vannak olyan kerekek, amiket elektromos motor hajt. Sőt, fényekkel és zenével  együtt is használható, ha valaki úgy szeretné.

imamalom.hu

Internetes kerék: Ez egy olyan állandó elektromos kerék, amit az interneten keresztül lehet működtetni. A kerék megforgatása előtt a használó egy kívánsággal vagy mantrával beléphet az internetes oldal felületére, és webkamerán keresztül nézheti  a kereket.

Forrás: Imakerék (angol nyelvű wikipédiás cikk)

           Tibeti imakerék (angol nyelven)

További olvasnivaló:  Mi az imamalom?