Thích Nhát Hanh és az éberség gyakorlata

Thích Nhát Hanh vietnámi buddhista szerzetes, tanító, író és békeaktivista egyik írásáról már született egy bejegyzés, A semmi az valami? címmel, amit ITT lehet olvasni.

(Thích Nhát Hanh zen buddhista szerzetes és békeaktivista. 1926-ban született Vietnámban, de az 1960-as évek végén száműzték hazájából, mert szembehelyezkedett az ott dúló háborúval. Jelenleg a dél-franciaországi Plum Village-ben lakik, ahol kolostort alapított. Békemozgalmak aktív támogatója, az erőszakmentes megoldások híve. Martin Luther King a “Béke és erőszakmentesség apostolá”-nak nevezte. Könyvei, tanításai és elvonulási központjai az egész világ számára elérhetővé tették a Tant, és mérhetetlen befolyással bír a nyugati buddhizmus fejlődésére)

Nhát Hanht (akit követői Thaj – ‘tanító’ – néven hívnak) elsődlegesen a helyes éberség iránti elkötelezettségéről ismerik. Tanításában az éberség gyakorlása egy átfogó, egymással összefüggő ösvénnyé egyesíti Buddha tanait. “Amikor a helyes éberség jelen van, akkor a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény másik hét tagja is jelen van.” (írja The Heart of the Buddha’s Teaching című könyvében)

Thaj a buddhista gyakorlás elemeit beleépíti az ő ‘öt éberség kialakításának gyakorlatá’-ba, amely az első öt buddhista fogadalmon alapul. Az ‘éberség kialakításának gyakorlatá’-t mély erkölcsösség jellemzi, ami miatt nem buddhisták irányelve is lehet saját testi és lelki békéjük érdekében.

1. Az élet tisztelete

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz az élet pusztulása, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a lények közötti belátást és könyörületességet, és megtanulom annak a módját, hogyan védelmezzem meg az emberek, állatok, növények és ásványok életét. Elhatározom, hogy nem ölök, nem engedek másokat ölni, és nem támogatatok semmiféle öléshez kapcsolódó tettet a világban sem a gondolataimban, sem az életmódomban. “ – Thích Nhát Hanh

Az első éberség gyakorlat az első fogadalmon alapul, amely az élet elvételétől való tartózkodást jelenti.

A nem-ölés iránti elköteleződés nem arról szól, hogy egy valamilyen szinten jogos keresztes háborút indítsunk, aminek az a lényege, hogy mindenkit vegánná tegyünk. Thaj azt szorgalmazza, hogy hatoljunk mélyebbre és értsük meg azt, hogy honnan jön az ölés szükségszerűsége, és segítsünk ugyanezt megértetni másokkal is.

2. Valódi boldogság

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a kizsákmányolás, a társadalmi igazságtalanság, a lopás és az elnyomás, elkötelezett vagyok arra, hogy gyakorlom a nagylelkűséget gondolkodásban, beszédben és cselekvésben. Elhatározom, hogy nem lopok és nem birtoklok semmit, ami másoké; és megosztom az időmet, energiámat és anyagi forrásaimat azokkal, akik bajban vannak.” – Thích Nhát Hanh

A második fogadalom szó szerint azt jelenti, hogy “tartózkodom annak elvételétől, amit nem adnak”. Ezt a fogadalmat ebben az előző bejegyzésemben fejtettem ki részletesebben.

Ez a második éberség gyakorlat abban segít, hogy észrevegyük ragaszkodásunkat, mohó vágyunkat és kapzsiságunkat, amelyek abból fakadnak, hogy nem ismerjük fel a valódi természetünket. A nagylelkűség gyakorlása fontos ahhoz, hogy megnyithassuk szívünket a könyörületesség felé.

3. Valódi szeretet/szerelem

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a helytelen szexuális viselkedés, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a felelősséget és megtanulom annak a módját, hogyan védelmezzem meg az egyének, párok, családok és a társadalom biztonságát és sértetlenségét. Tudván, hogy a szexuális vágy nem szerelem vagy szeretet, és hogy a szexuális tevékenység, amelyet a mohó vágyakozás motivál, mindig ártalmas számomra éppen úgy, mint mások számára, elhatározom, hogy nem bonyolódok bele szexuális kapcsolatba valódi szerelem és olyan mély, hosszabb távú elköteleződés nélkül, amelyet felvállalhatok a családom és barátaim előtt” – Thích Nhát Hanh

A harmadik fogadalmat általában úgy fordítják, hogy “tartózkodom a helytelen szexuális viselkedéstől”. A buddhista kolostoriak nagy többsége cölibátusban él, akik úgy általában is tartózkodnak a szexuális élettől. De a harmadik buddhista fogadalom arra szólítja fel a világiakat, hogy elsősorban ne ártsanak a szexuális viselkedésükben, amely ha valódi szerelemből és önzetlen együttérzésből táplálkozik, akkor valóban nem válik ártalmára egyik félnek sem. (a szex és a buddhizmus kapcsolatáról ITT írtam egy teljes bejegyzést)

4. A kedves beszéd és mély hallgatás

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a nemtörődöm beszéd és az arra való képtelenség, hogy meghallgassunk másokat, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a kedves beszédet és az együtt érző hallgatást annak érdekében, hogy enyhítsem a szenvedést, és elősegítsem a kibékülést és békét magamban, és más emberek, etnikumok és vallási csoportok és népek között.”- Thích Nhát Hanh

A negyedik buddhista fogadalom a “tartózkodom a helytelen beszédtől”. Ezt sokszor lerövidítik a “ne csapj be senkit” vagy “gyakorold a szavahihetőséget” kifejezésekre.

Thaj több könyvében írt a mély vagy együtt érző hallgatásról. A mély hallgatás azzal kezdődik, hogy félreteszem a saját dolgaimat, programomat, érzéseimet, gondolataimat, szükségleteimet, és csak hallgatom, hogy a másik mit mond. A mély hallgatás szétolvasztja az én és mások közti határokat. Ezután már a másik mondandójára való válaszom együttérzésből fog eredni, így sokkal hasznosíthatóbb lesz. (a negyedik fogadalomról ITT írtam)

5. Táplálék és gyógyulás

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a figyelmetlen/nemtörődöm fogyasztás, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a jó testi és lelki egészséget, mind magam, a családom és a társadalmam számára azáltal, hogy gyakorlom a tudatos étkezést, ivást és fogyasztást. Gyakorolni fogom annak mélyre ható tanulmányozását, hogy hogyan fogyasszam a négyféle tápanyagot, nevezetesen az ehető ételeket, érzékszervi benyomásokat, szándékot és tudatosságot.” – Thích Nhát Hanh

Az ötödik buddhista fogadalom azt javasolja, hogy tartsuk elménket tisztán és tartózkodjunk a részegítő dolgoktól. Thaj kibővíti ezt a fogadalmat a tudatos étkezés, ivás és fogyasztás gyakorlásával. Arra tanít, hogy a tudatos fogyasztás azoknak a dolgoknak a bevételét jelenti, amelyek békét, egészséget és jó érzést okoznak a testnek. A meggondolatlan fogyasztás nem csupán az egészségünket fenyegető veszély, hanem a felmenőkkel, szülőkkel, a társadalommal és a jövő generációjával szembeni egyfajta árulás is. (az ötödik fogadalomról ITT lehet olvasni egy bejegyzést)

Forrás: Thích Nhát Hanh öt éberség gyakorlata (angol nyelven)

A második fogadalom: a lopásról

Már több bejegyzés is született a buddhista fogadalmakról. Egy általános bejegyzést a fogadalmakról ITT írtam. A harmadikról, a szexuális viselkedésről ITT, a negyedikről, a szavahihetőségről ITT és az ötödikről, az alkohol fogyasztásával kapcsolatosról pedig ITT.

A második buddhista fogadalom páli nyelven így hangzik: Adinnádáná veramaní sikkhápadam samádijámi - amit gyakran úgy fordítanak, hogy “ne lopj”. Vannak olyan buddhista tanítók, akik ehelyett a “gyakorold a nagylelkűséget” kifejezést kedvelik. Maga a fogadalom szó szerinti fordításban így hangzik: “Alávetem magam annak a fogadalomnak, hogy tartózkodom annak elvételétől, amit nem adnak”.

Sok nyugati ember számára ez egyenlő a bibliai Tízparancsolat “ne lopj” felszólításával, de a második fogadalom nem parancsolat, és nem is akként értelmezik.

A buddhizmus fogadalmai a nemes nyolcrétű ösvény egyik tagját, a “helyes cselekedeteket – sammá kammanta” alkotják.

Ne szabályokat kövess

Az etikára legtöbbször valamiféle egyezségként gondolunk. Az etika szabályai meghatározzák, hogy másokkal való kapcsolatainkban mi a megengedett és mi nem. Ugyanekkor ez az “engedély” azt feltételezi, hogy létezik valaki vagy valamilyen felsőbb tekintély – társadalom vagy esetleg Isten –, aki/ami esetleg jutalmaz, ha betartjuk, de leginkább büntet, ha megszegjük a szabályokat.

Amikor elfogadjuk a buddhista fogadalmakat, akkor meg kell értenünk, hogy az “én” és a “mások” fogalma illúzió. Az etika nem egyezség, és nincsen olyan külső erő számunkra, ami felsőbb tekintélyként hatna ránk. Még a karma sem egy kozmikus jutalmazó vagy büntető rendszer, annak ellenére, hogy sokan így vélik.

Emiatt elengedhetetlen, hogy saját magunk dolgait nagyon mélyrehatóan vizsgáljuk meg, őszintén megnevezve saját motivációinkat, és kíméletlenül átgondolva azt, hogy hogyan hatunk viselkedésünkkel másokra. Csak ez fog segíteni abban, hogy kialakuljon bennünk a bölcsesség és könyörületesség.

Mit is jelent a “nem lopni” kifejezés?

Először nézzük a lopás hivatalos meghatározását. A büntetőjogi törvény így fogalmaz: “Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” (Btk. 370. paragrafus 1. pontja)

A köznyelvben azonban a lopás fogalmát tágabb értelemben használjuk. Éppen ezért vannak a lopásnak olyan formái, amelyek nem feltétlenül vonnak maguk után büntetőjogi eljárást.

Számtalan ilyen esetet láthatunk a hétköznapi életben. Akár úgy, hogy magánszemélyek olyan állami, önkormányzati támogatást igényelnek és kapnak, amire nem jogosultak. Vagy munkáltatók állami támogatásért alkalmaznak olyan munkavállalókat, akiket aztán a támogatási idő lejárta után kirúgnak, elbocsátanak, akármilyen jól is dolgoznak. És még sorolhatnánk a különféle lehetőségeket, amikor emberek a törvény által biztosított lehetőségeket etikátlan módon használják ki.

És a legtöbben nagyon egyszerűen magyarázzák meg, hogy miért nincsen ezzel semmi baj: “mindenki más ezt teszi, én miért ne tehetném?” vagy “úgysem tűnik fel senkinek” vagy “ez legális dolog, minden rendben van vele”.

Megvilágosodott etika

Mindannyian illúziók ködében élünk magunkkal és a világgal kapcsolatosan. Téves nézeteink okozzák, hogy problémákat okozunk magunknak és másoknak. A tisztánlátáshoz és a problémák gyártásának megállításához vezető út a nemes nyolcrétű ösvény. És a fogadalmak megtartása része ennek az ösvénynek.

A második fogadalom gyakorlásához éberen kell részt vennünk saját életünkben. Odafigyelve felismerni azt, hogy a ‘nem elvétele annak, amit nem adnak’, az több, mint más tulajdonának tiszteletben tartása. A második fogadalomra úgy is gondolhatunk, mint az adás tökéletességére. Ennek a tökéletességnek a gyakorlása egy olyan nagylelkűség kialakítását igényli, amely nem feledkezik el mások szükségleteiről.

Megpróbálhatjuk azt is, hogy még jobban odafigyelünk arra, hogy ne pazaroljuk a természetes erőforrásainkat. Mennyi vizet vagy ételt pocsékolunk el? Eszünk-e húst, aminek előállításához rengeteg környezetszennyezés kapcsolódik? Ha tehetjük, újrahasznosítható papírt használunk? Akkor is vásárolunk-e ruhát magunknak, amikor ténylegesen nincs rá szükségünk?

Ahogy fentebb írtam, vannak olyan tanítók, akik szerint a második fogadalom a nagylelkűség gyakorlása. Magunkévá téve ezt az álláspontot, ahelyett, hogy úgy gondolkozunk, mi az, amit nem vehetek el, gondolkozzunk úgy, hogy mi az, amit én adhatok? Például, nézzünk körül környezetünkben, lehet, hogy ismerünk olyanokat, akik a mi régi dolgainknak nagyon örülnének vagy tényleg hasznukat vennék.

Gondoljunk arra, amikor többet veszünk el, mint amennyire szükségünk van, hogy esetleg másoknak kevesebb jut. Például, ha egy boltban ingyen osztogatnak valamilyen áru termékmintájából, akkor ne vegyünk el csak azért többet, mert ingyen adják.

A fogadalom gyakorlása az, amikor túllépünk azon a gondolaton, hogy mi az, amit a szabályok megengednek nekünk. Ez a fajta gyakorlás nagyobb kihívás, mint a szabályok puszta követése. Amikor erre erőteljesen odafigyelünk, akkor észre fogjuk venni, ha hibázunk. Sokszor. De csak ez az útja annak, hogy tanuljunk, és hogy kialakítsuk magunkban az éberséget.

 Forrás: A buddhizmus második fogadalma: nem lopni (angol nyelven)