A kántálás szerepe a buddhizmusban

Buddhista templomokban sokszor láthatunk-hallhatunk kántáló embereket. A buddhizmus minden iskolájában van bizonyos kántálási liturgia, bár tartalmuk változó. Ez a fajta gyakorlás az újonnan érkezőket kényelmetlenül érintheti. Akár azért, mert olyan vallási hagyományban nőttünk fel, amelyben bár a szertartások során meghatározott, állandó szövegeket recitáltak vagy énekeltek, mi magunk nem gyakran kántáltunk. Akár azért, mert nyugaton sokan úgy gondolunk a liturgiára, mint régi bálványimádó idők értelmetlen maradványára.

Ha láttunk-hallottunk már buddhista kántálási szertartást, megfigyelhettük, hogy a hívők meghajolnak, térdelnek vagy csengőt és dobot használnak. A papok füstölőt, ételt és virágot ajánlhatnak fel az oltárnál lévő szobrok előtt. Sok esetben a kántálás idegen nyelven szól, még akkor is, ha az összes jelenlévő egy másik közös nyelvet beszél. Ez nem csupán azért tűnik idegennek, mert nem teista vallásként tekintünk a buddhizmusra, hanem azért is, mert egy ilyen buddhista szertartás látszatra semmiben sem különbözik, mondjuk egy katolikustól.

Kántálás és megvilágosodás

Ha megértjük, hogy miről is van szó, akkor látni fogjuk, hogy a buddhista liturgia nem egy istenség imádásáról szól, hanem arról, hogy segítsen megvalósítani a megvilágosodást. Ne felejtsük, a buddhizmusban a megvilágosodás nem más, mint felébredés az illúziókból – különösen az ‘én’ és a különálló ‘én’ illúziójából. Ez a felébredés elsősorban nem gondolati szinten nyilvánul meg, sokkal inkább a dolgok észlelésének és tapasztalásának megváltozásában.

A kántálás is egyfajta módszer arra, hogy kialakítsuk az éberséget, egy eszköz arra, hogy segítsen “felébredni”.

Buddhista kántálás fajtái

A kántált szövegek különbözőek lehetnek, de ezek mind a buddhista liturgia részei:

-- Lehet egy teljes tanbeszéd – szutta - vagy annak egy részlete.

-- Lehet mantra – szavak vagy szótagok sorrendje, amelyeket gyakran ismételten kántálnak, és amelyekről úgy vélik, hogy átalakító hatással bírnak. A mantrázás a meditáció egyik formája is lehet.

-- A dháraní olyasmi, mint a mantra, de jobbára hosszabb. A dháraníkról úgy vélik, hogy tartalmazzák a tanítás lényegét, és ismételt kántálásukkal előhívhatunk bizonyos hasznos erőt, mint például védelmet vagy gyógyulást. Akárcsak a mantra, ez is kifinomult hatással van a kántáló elméjére. A dháraníkat általában szanszkrit nyelven vagy annak eltorzított változatán kántálják. Némely esetben a szótagoknak nincs meghatározott jelentésük; itt is, akárcsak a mantrák esetében, jobbára a hangzás számít. A dháraníkról ITT írtam bővebben.

-- A gáthá rövid vers, amit kántálnak, énekelnek vagy recitálnak. Nyugaton a gáthákat gyakran a kántálók nyelvére fordítják át. Ellentétben a mantrákkal és dháraníkkal, a gátháknál a mondanivaló fontosabb, mint a hangzás. (A páli kánon részei a Therígáthák – ‘Az Öreg Szerzetesnők Versei’ és a Theragáthák – ‘Az Öreg Szerzetesek Versei’. Ezekből magyarul is lehet olvasni egy párat ITT és ITT a Buddha Ujja oldalon)

Vannak olyan kántálások, amelyek kizárólagosan a buddhizmus egyes iskoláihoz tartoznak. A nianfo (kínai) vagy nembucu (japán) olyan kántálási gyakorlat, amelyben Amitábha Buddha nevét kántálják. Ez csak a Tiszta Föld hagyományban található meg.

A nicsiren buddhizmusban mindennapos gyakorlat a diamoku mantra, a ‘Namu-Mjóhó-Renge-Kjó’, a Lótusz-szútra előtti hódolat kifejezése.

A vadzsrajána buddhizmus – talán legismertebb - buddhista mantrája az ‘Om mani padme hum’ Avalókitésvara bódhiszattva előtti hódolat. De sokat recitálják még a zöld és fehér Tárá, Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvájának vagy Bhaisajyagurunak (Gyógyító Buddha) mantráit. Ezekről a mantrákról ITT írtam egy bejegyzést.

Hogyan kell kántálni?

Kezdőként az a legjobb, ha megfigyeljük, mit csinálnak a többiek körülöttünk, és mi is úgy cselekszünk. A hangunkat igyekezzünk összhangba hozni a kántálók nagy többségével és ugyanolyan hangerővel, mint ők, kezdjünk el kántálni.

Ha csoportban, együtt végzünk kántálási szertartást, akkor ne önmagunkra figyeljünk, hanem mindenkire egyszerre. Legyünk részei egyetlen nagy hangnak.

Valószínűleg megkapjuk írott formában is a kántálásra szánt szöveget idegen szavakkal, saját nyelvünkre való fordításban (ha mégsem, akkor figyeljünk oda addig, amíg nem kapunk ilyet). Kezeljük tisztelettel ezt a kántálási szövegkönyvet. Nézzük meg, hogy mások hogyan tartják a kezükben, és próbáljuk meg utánozni.

Lefordított vagy eredeti nyelven?

Amikor a buddhizmus nyugat felé is elterjedt, néhány hagyományos szertartás szövegét angol vagy más európai nyelven kezdtek el kántálni. Ennek ellenére még mindig elég jelentős mennyiségű liturgiát kántálnak ázsiai nyelveken, még azok az ázsiai nyugatiak is, akik nem beszéli azt az adott nyelvet.

Fentebb már említettem, hogy a mantrák és dháraník esetében a hangzók kántálása éppen olyan fontos, sok esetben fontosabb, mint a jelentése. Vannak olyan hagyományok, ahol úgy tartják, hogy a hangok a valóság természetének megnyilvánulásai. Amikor erős fókuszálással és éberséggel kántálják, a mantrák és dháraník nagyszerű csoportmeditáció tárgyaivá válhatnak.

A szutták ebből a szempontból külön csoportba tartoznak, és sokszor ad vitára okot az a kérdés, hogy fordításban kántálják-e ezeket vagy sem. A saját nyelven kántált szutta jobban segít internalizálni a tanítást, mint a puszta olvasás. De bizonyos csoportok jobban szeretnek ázsiai nyelvet használni, részben a hangzók hatása miatt, részben azért, hogy erősítsék a dharma-testvérekkel való kapcsolatukat szerte a világon.

Ha eleinte a kántálás szertartása értelmetlennek is tűnik számunkra, akkor jusson eszünkbe, hogy ez olyan ajtó, amely lehetőségeket nyithat meg. Több idősebb tanítvány és tanító állítja, hogy azok a dolgok, amelyeket gyakorlásuk kezdetén a legunalmasabbnak és legidétlenebbnek találtak, váltották ki később az első felébredési élményeiket.

Forrás: A kántálás szerepe a buddhizmusban (angol nyelven)

            Buddhista kántálás 

Imádkoznak-e a buddhisták?

A szótárak általános meghatározása szerint az imádkozás egyfajta kommunikáció vagy “beszélgetés” Istennel, istenekkel, szentekkel vagy más istenszerű lényekkel. Az ima nagyon sok vallás egyik elengedhetetlen része. Mivel a buddhizmus nem számít teista vallásnak – az istenek nem igazán játszanak benne szerepet  –, feltehetjük a kérdést, hogy imádkoznak-e a buddhisták?

A válasz igen is, nem is, és attól függ.

A szótári értelemben vett imádkozás nem képezi a buddhizmus formális részét, mivel ebben a vallásban nincsen egy hatalmas, erős “valaki”, aki felé az ima irányulhat. Ugyanakkor léteznek számos imádságszerű tevékenységek, mint például a fogadalmak és megszólítások vagy mantrák. Emellett a buddhisták is kérnek segítségek és kifejezik hálájukat. Így az első kérdés az, hogy ezek a kifejeződések hová irányulnak?

Istenek vagy nem istenek?

A buddhista iratokban és művészetben többféle olyan lény jelenik meg, amelyeket istenként lehet definiálni. Közülük néhányra, mint például a dévákra, jobbára úgy tekinthetünk, mint tanmesék szereplőire. A buddhizmus dévái saját birodalmukban élnek, és általában semmit nem tesznek az  emberekért, így nincs értelme hozzájuk imádkozni, még akkor sem, ha “léteznének”. (az istenekről a buddhizmusban ITT olvasható bejegyzés)

A vadzsrajána buddhizmus tantrikus istenségei saját legmélyebb természetünk archetípusaiként értelmezhetőek, vagy bizonyos elveket képviselnek, mint például a megvilágosodás tényezői. Itt az imák olykor transzcendens buddhák és bódhiszattvák felé irányulnak, akiket szintén archetípusnak tekinthetünk. (a tantrikus istenségekről ITT írtam bejegyzést)

Azonban nagyon sok esetben a világi buddhistáknál megfigyelhető, hogy úgy tekintenek különféle ikonikus alakokra, mint rajtuk kívül és tőlük függetlenül “létező” lényekre, annak ellenére, hogy ez a felfogás nem áll összhangban a buddhista tanításokkal. Így előfordulhat, hogy olyan emberek, akik magukat buddhistáknak vallják, imádkoznak ezekhez a lényekhez, viszont az ilyen jellegű ima nem része a történelmi Buddha tanításainak.

Buddhista kántálási liturgia

Többféle típusú szöveg létezik, amelyeket a buddhista liturgia részeként kántálnak. Különösen a mahájána buddhizmusban a kántálások gyakran irányulnak transzcendens buddhák és bódhiszattvák felé. Például, a Tiszta Föld buddhizmusban  Amitábha Buddha nevét kántálják. Amitábha Buddhában való hit a Tiszta Földön való újraszületést eredményez, amely olyan állapot vagy hely, ahol a megvilágosodás könnyen megvalósítható. (a Tiszta Földekről ITT lehet olvasni bővebben)

Nem csupán a jelentésük, hanem hangzóik miatt is értékes a mantrák vagy a dharaník kántálása. Ezek általában rövid szövegek, amelyeket folyamatosan ismételgetnek, így egyfajta meditációként is felfogható, amelyet nem némán, hanem hanggal végeznek. A kántálásokat sok esetben szintén egy transzcendens buddhának vagy bódhiszattvának ajánlják. Például, a Gyógyító Buddha mantra vagy egy hosszabb dharaní egy beteg érdekében is kántálható. (a Gyógyító Buddháról és a mantrájáról ITT írtam bejegyzést)

Ez az egész felvet egy nyilvánvaló kérdést: ha azért szólítunk néven egy buddhát vagy bódhiszattvát, hogy segítsen előbbre jutni spirituális életünkben vagy gyógyítsa meg beteg barátunkat, akkor
az nem imának számít?

A buddhizmus bizonyos iskoláiban az áhítatos kántálásokra egyfajta imádságként tekintenek. Azonban alapvetően mégis úgy értelmezik, hogy az imádság célja nem egy valahol a külső térben “létező” lény megszólítása, hanem az, hogy felébressze a bennünk lévő spirituális erőt.

Imafüzérek, zászlók, imakerekek

A buddhisták nagyon sokszor használnak imafüzért, amelynek málá a neve. De ugyanígy megfigyelhető az imazászló és imakerék jelenléte.

Az imafüzért a mantrázás során a mantrák számolására használják. Eredetileg a hinduizmusból származik, de gyorsan elterjedt a buddhizmusban, éppen úgy, mint a világ több más vallásában. (a buddhista imafüzérről több bejegyzést is írtam. A máláról ITT és ITT két részben, a buddhista és dzsaina málákról ITT, a tibeti rózsafüzérekről pedig ITT)

A tibeti buddhizmusban elterjedt szokásnak számít, hogy a hegyi szélben imazászlókat függesztenek fel. Minden bizonnyal ez a korábbi tibeti bön vallásból ered. (a bön vallásról ITT olvasható részletesebben)

A zászlókat általában szerencseszimbólumokkal és mantrákkal díszítik. E gyakorlat célja nem az istenekhez való könyörgés, hanem az, hogy minden lény felé szétszórják az áldást és jó szerencsét. (az imazászlókról ITT lehet olvasni)

Az imakerék, amely elsősorban szintén a tibeti buddhizmushoz köthető, többféle alakban és formában létezik. A kerekeket általában írott mantrák borítják. A gyakorlók megforgatják a kerekeket, miközben a mantrára fókuszálnak és felajánlják a cselekedet érdemét minden élőlénynek. Ilyen módon a kerék forgatása szintén a meditáció egyik formájának tekinthető. (az imakerékről, imamalmokról ITT írtam bejegyzést)

 Forrás: Imádkoznak-e a buddhisták? (angol nyelven)

Mantrajóga vagy mantrameditáció

Mi a mantra és hogyan mantrázzunk?

A mantrázás – hangok, szótagok, szavak, mondatok ritmikus ismételgetése – szinte egyidős az emberiséggel. A nyelv, a beszéd kialakulása óta az emberiség természetfölötti hatást tulajdonít a kimondott hangoknak, szavaknak, ezért eredeti céljai változatosak voltak: serkentő, lenyugtató, gyógyító vagy különféle mágikus hatást tulajdonítottak neki. Annak ellenére, hogy a mantrák ősidőktől fogva koroktól, kultúráktól, vallásoktól függetlenül léteznek, az utóbbi évszázadokban jobbára a távol-keleti vallásokhoz kapcsolják e kifejezést.

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy hogyan használhatjuk a mantrát meditációs gyakorlásra. Ezek a legtöbb mantrára érvényesek, akár vallási, akár nem vallási jellegűek.

Kezdetnek tudnunk kell, hogy a mantrákban vannak olyan univerzális hangok, mint például az “mmm”, az “ooo” vagy “aaa” hangok, amelyek szinte minden kultúrában megtalálhatóak.

A mantrákban a szótagok egy részének jelentése bizonytalan, érthetetlen, még abban a kultúrában is, ahol használják (erre egy példa a magyar nyelvben kiszámolóként és halandzsaversikeként számon tartott “Antanténusz...” kezdetű mondóka, amelynek értelmezésére többféle magyarázat is született). A hinduizmusban és buddhizmusban egyaránt megtalálható “om” szótag a több ezer éves Rigvédában jelenik meg először, és etimológiai jelentése máig tisztázatlan.

A hosszabb, több szóból álló mantrák közül némelyek pozitív megerősítéssel bírnak, míg mások meghatározott kívánságokat vagy istenek/Isten felé irányuló megszólítást fogalmaznak meg.  Ezek közül is van, ami köthető valláshoz, és van, ami nem.

Léteznek olyan mantrák is, amelyek bár rövidek, de gyakorlatilag teljes fohászok. Ezek egy-egy hosszabb szöveg, imádság vagy mantra részei, és állhatnak egyetlen meghatározott mondatból vagy kifejezésből, de akár több mondatból is.

A mantrák meditációs használata

Érzéssel vagy érzés nélküli recitálás

A mantrákat papagájként is ismételgethetjük, egyfajta memoriterként. Ez segíthet a koncentrálásban és elménk fókuszban tartásában, de nem olyan hasznos, mint amikor érzéssel recitáljuk.

Ne felejtsük el, hogy mantrázásnál nem a problémáink, gondolataink vagy érzelmeink elterelése vagy elnyomása a cél. Gondjainkat tudatos módon kell kezelnünk és megoldanunk, ha lehetséges. A mantrázást, akárcsak a meditációt, nem szerencsés menekülésre használni.

Hangosan vagy hangtalanul

A mantrákat fennhangon kántálni nagyon kellemes és hasznos, akár egyedül, akár másokkal együtt teszi az ember. Azonban bizonyos idő után talán jobb, ha a kántálást befelé fordulva, hangtalanul végezzük.

A szöveg ismétlése

Kezdetben akarattal és odafigyeléssel idézzük fel a mantra szövegét. Ennek a szándékos emlékezésnek kiegyensúlyozó, gondolatelterelő, nyugtató hatása van.

A későbbiekben, amikor már nem kell erőltetni a szöveg felidézését, elég lesz, ha nyugalomban, befelé figyelve ülünk. Ekkor a mantra önmagától fog bennünk felszínre bukkanni és ismétlődni. Ez haladóbb gyakorlat, ami némi türelmet igényel.

Tudnunk kell, hogy az akarattal való felidézés egy kifelé irányuló közlési forma, míg a bensőnkben keletkező és önmagától ismétlődő mantra befelé forduló elmélyülés.

Saját tempóban

Vannak olyan gyakorlók és tanítók, akik a mantra recitálása során szándékosan arra törekednek, hogy minél gyorsabban tegyék azt. Kétségtelen, hogy ez egyfajta rutinná teszi a mantra felidézését.

Haladóbb gyakorlásnál a mantrát a saját tempója szerint engedjük felszínre jönni és ismétlődni. Ez a tempó egy bizonyos idő után magától változik majd. Néha nagyon gyors lesz, gyorsabb, mint ahogyan azt az agyunk normálisan képes lenne recitálni, máskor viszont önmagától egészen lelassul.

Számoljuk vagy ne számoljuk?

Az ismétlések során a mantrák számolása segíthet a fókuszálásban, ezáltal stabilizál.

Az a fajta gyakorlás nagyon előnyös lehet az elme tisztítására, amikor egy meghatározott számú mantrát kell elismételni hosszabb időtartam alatt.

Mindezek ellenére, számoláskor a tudatunk jobbára a felszínen marad, mivel a számokra is figyelnünk kell. Amikor a számolást elhagyjuk, a gyakorlás mélyebb formát ölthet, mert a fókuszba kizárólagosan a mantra kerül.

Ettől függetlenül mindkét módszer, a számolásos és a nem számolásos is hasznos, és megvan a helye a szádhanában (spirituális gyakorlásban).

Málával (imafüzérrel) vagy málá nélkül

A mantrázás elején hasznos lehet a málá használata, amikor még magára a mantra szövegére is oda kell figyelnünk. (az imafüzérről, máláról ITT írtam bejegyzést)

Azáltal, hogy az ujjainkat a málá szemeinek tologatása során mozgatjuk, a testünk is bekapcsolódik a mantrázásba, így sokkal könnyebb koncentrálni.

Málá nélküli mantrázáskor kiiktatjuk az ujjaink és a test mozgatását. Így, elhagyva a test és érzékelés tudatosságát, tisztábban tudunk befelé, csak a mantrára figyelni.

Itt is mindkét gyakorlási forma, az imafüzéres vagy anélküli hasznos, és megvan a maguk helye a szádhanában (spirituális gyakorlásban).

Isten/istenek neve a mantrában

A vallásos mantrák esetében a mantrában Isten vagy istenek neve található. Ilyenkor is ugyanúgy zajlik a mantrázás, mint egyéb esetben. Eleinte célszerű másokkal együtt fennhangon ismételni, kántálni vagy énekelni. Utána könnyebb lesz csak magunkban felidézve recitálni.

Később a nevet/neveket tartalmazó mantra már önmagától áramlik bennünk, éppen úgy, mint bármilyen egyéb mantra esetében.

Engedjük, hogy a mantra irányítson

Van, amikor a mantra a csend felé kezdi terelni a figyelmünket. Ilyenkor azt gondolhatjuk, hogy elfelejtettük a mantrát, és esetleg extra erőfeszítéssel folytatni akarjuk a recitálását.

Ebben az esetben jobb, ha engedünk neki, és hagyjuk, hogy figyelmünket a csenden alapuló mélyebb, finomabb állapotba vezesse.

A mantrának ez az irányítása nagyon becsapós, mert olyasmi érzésünk lesz, mintha el akarnánk aludni. Némi gyakorlás és figyelem szükségeltetik ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget a bealvás és a meditáció mélyebb, csendesebb, tisztább állapota között.

Ez az irányítási tulajdonság a mantragyakorlás egyik legfontosabb jellege.

Mondani vagy hallani

Ahhoz, hogy ezt a pontot megértsük, gondoljunk egy dalra, amit már többször hallottunk. Amikor e dal hangjai már eléggé befészkelik magukat az agyunkba, automatikusan, erőfeszítés nélkül keletkeznek, azaz teljesen maguktól jutnak eszünkbe.

Visszatérve a mantrához, kezdetben belülről recitáljuk, felmondva magunkban, mint egy verset. Később a gyakorlás inkább olyanná válik, mintha hallgatnánk a mantrát, és már nem hasonlít a versféle felmondásra.

Ez olyasmi, mint amikor eszünkbe jut valaki, akit nagyon szeretünk. Akkor is megjelenik a tudatunkban, ha nincs szándékunkban, mindenféle erőlködés és akarat nélkül.

A gondolatokkal való megbirkózás

Ahogy fentebb már utaltam rá, a mantrát nem szerencsés az élet bizonyos dolgainak elkerülésére, mentális, érzelmi problémák megoldására használni. Főleg meditációs időben, amikor a külső ingerek kevésbé terelik el figyelmet, felszínre törhetnek a gondolatok, nyomasztó érzések, gondok. Ilyenkor beindul a belső küzdelem ezek ellen.

Az időt és energiát rabló viaskodás helyett szánjunk néhány percet arra, hogy “megbeszéljük” magunkkal azt, hogy ez most a mantrameditáció ideje, és nem másé. Ezután sokkal könnyebb lesz felidézni a mantrát és sokkal könnyebb lesz teljesen átadni magunkat a vele kapcsolatos gyakorlásnak.

(a buddhista mantrákról ITT írtam)

Forrás: Hogyan használjuk a mantrát a jóga gyakorlatában? (angol nyelven)

Nílakantha Dháraní - a Nagy Könyörületesség Mantra

A Nílakantha Dháraní - a Nagy Könyörületesség Mantra egy olyan mahájána buddhista dháraní, amely Avalókitésvara bódhiszattvához szól. Gyakran használják védelem-kérésre vagy megtisztulásra.

A dháraní egy rituális beszéd-fajta, hasonló a mantrához. A dháraní szó szanszkrit nyelvből ered, jelentése "tartani, fenntartani". A dháraní és a mantra közötti különbséget nehéz meghatározni. Van, aki szerint minden mantra dháraní, de nem minden dháraní szükségszerűen mantra. A mantrák általában rövidebbek. Viszont mindkettő tartalmaz számos olyan hangtöredéket, mint az Om (vagy Hum), amelyeknek a jelentése idővel elveszett vagy szimbolikussá vált (pl. az Om "minden kezdetét jelölő szótag").

Van, aki szerint a mantra és dháraní eredetileg egymással felcserélhető volt, de egy idő után a dháraní az értelemmel bíró, érthető kifejezéseket tartalmazó szövegek neve lett, míg a mantrák olyan szótagokból álló szövegek, amelyeknél nem lényeges a megértésük. Van, aki úgy tudja, hogy a mantra szót a hinduk már a Védák idejében is használták, viszont a dháraní nem volt ismert a buddhizmus kialakulása előtt. (Eredetileg a "kéknyakú" kifejezést a hinduizmusban Sivára használták, azért, mert egy alkalommal a vizekben feltört mérget a torkában tartotta, hogy megmentse az emberiséget a méreg pusztításától. És ez a méreg festette kékre Siva nyakát. Hogy ebből a hindu mítoszból került-e át a buddhizmusba a "kéknyakú" kifejezés vagy sem, és ha igen, akkor miért és hogyan, arról sajnos, nem igazán tudunk semmit sem.)

Ani Csöjing Drolma énekeli a dháraní rövid formáját*, ennek neve 'Tizenegyarcú Avalókitésvara dháraní':

Avalokiteśvaraikadaśamukha dhāraṇī - Tizenegyarcú Avalókitésvara dháraní

Namo ratna-trayāya
Hódolat a Három Ékkőnek

namaḥ ārya-jñāna-sāgara-vairocana-vyūha-rājāya
Hódolat Szágarának (a nemes bölcsesség óceánjának), Vairócsanának (a mindent megvilágítónak), Vjúharádzsának (a seregek királyának),

tathāgatāya arhate samyak-sambuddhaya
a Tathágatának, az arhatnak, a tökéletesen megvilágosodottnak!

namaḥ sarva-tathāgatebyah arhatebyaḥ samyak-saṃbuddhebyaḥ
Hódolat minden Tathágatának, arhatnak, tökéletesen megvilágosodottnak!

namaḥ ārya-avalokiteśvarāya bodhisattvāya mahāsattvāya mahākāruṇikāya
Hódolat a nemes Avalókitésvarának, a bódhiszattvának, a mahászattvának, akinek együttérzése hatalmas!

tad-yathā: oṃ dhara dhara dhiri dhiri dhuru dhuru
Így: Om, megtartó, megingathatatlan, terhet hordozó! 

iti vatte cale cale pracale pracale
… rázkódik és rezeg(?)

kusume kusume vare ili mili citi-jvalam-āpanāye, svāhā!
a tűzben, a legcsodálatosabb tűzben, ili mili, [mert] izzó felismerésre jutott, üdv!**

Ez a teljes változat:

Nīlakaṇṭha Dhāranī - A Kéknyakú dháraní

Namo ratna-trayāya
A Három Ékkő hódolata

I. Bevezető üdvözlés

Nama āryāvalokite-śvarāya bodhisattvāya mahā-sattvāya mahā-kārunikāya
Hódolat a nemes Úrnak, aki letekint (Avalókitésvarának), a megvilágosodott érző lénynek, a nagyszerű lénynek, a könyörületesnek!

II. Avalókitésvara neve

Om sarva-bhaya-śodhanāya tasya namaskrtvā imu Ārya-valokite-śvarā tava namo Nīlakantha
Om! Hódolván a minden félelmet eloszlatónak, a nemes Avalókitésvarának, hódolat a Kéknyakúnak!

III. Slóka a hridaja-dháraní üdvösségének kinyilatkoztatásáról

Hrdayam vartayisyāmi sarvārtha-sādhanam śubham ajeyam sarva-bhūtānām bhava-mārga-viśodhakam
Kinyilatkoztatom a szív-dháranít, ami minden célhoz elsegít, minden lény számára tiszta és felülmúlhatatlan, és amelyik megtisztítja a létezés ösvényét.

IV. Dháraní

Tadyathā: Om Ālokādhipati lokātikrānta
Ilyen módon: Om! Ragyogás Ura, a Világot Felülmúló!
Ehi mahā-bodhisattva sarpa-sarpa smara smara hrdayam
Jöjj, nagy bódhiszattva, ereszkedj alá, ereszkedj alá! Kérlek, emlékezz a szív-dháranímra!
Kuru-kuru karma dhuru-dhuru vijayate mahā-vijayate
Tedd, tedd a dolgod! Tarts szorosan, tarts szorosan, Győztes, ó nagy Győztes!
Dhara-dhara dhārinī-rāja cala-cala mama vimalā-mūrtte
Tartsd meg, tartsd meg, Dháraní Királya! Indulj, indulj az én makulátlanul tiszta képmásom felé!
Ehi ehi chinda chinda aras pracali vaśa-vaśam pranāśaya
Jöjj, jöjj, fogadalom, fogadalom admantin királya, pusztíts el, pusztíts el minden mérget!
Hulu-hulu smara hulu-hulu sara-sara siri-siri suru-suru
Gyorsan, gyorsan, kérlek, ne feledd, gyorsan, gyorsan! Ereszkedj alá, ereszkedj alá, ereszkedj alá! 
Bodhiya-bodhiya bodhaya-bodhaya maitriya Nīlakantha [dehi me] darsanam
Megvilágosodottként, megvilágosodottként, nyisd fel az én szemem, nyisd fel az én szemem. Könyörületes Kéknyakú, jelenj meg [nekem]!
Praharāyamānāya svāhā siddhāya svāhā mahā-siddhāya svāhā siddhayogīśvarāya svāhā
Üdv Neked, aki bennünket szemmel tartasz! Üdv az Eredményesnek! Üdv a Nagyszerű Eredményesnek! Üdv a jógik Eredményes Urának!
Nīlakanthāya svāhā varāha-mukhāya svāhā narasimha-mukhāya svāha
Üdv a Kéknyakúnak! Üdv a Vadkan arcúnak! Üdv az Ember-oroszlán arcúnak!
Gadā-hastāya svāhā cakra-hastāya svāhā padma-hastāya svāhā
Üdv annak, aki kezében jogart tart! Üdv annak, aki a kezében diszkoszt hordoz! Üdv annak, akinek a kezében lótusz pompázik!
Nīlakantha-pāndarāya svāhā Mahātali Śankaraya svāhā
Üdv a Kéknyakúnak, a (szent hamuval) bekentnek! Üdv a rendkívül szerencsehozónak!

V. Végső üdvözlés

Namo ratna-trayāya Nama āryāvalokite-śvarāya bodhisattvāya svāhā
Hódolat a Három Ékkőnek, hódolat a nemes Avalókitésvarának (az Úrnak, aki letekint), üdv a megvilágosodott lénynek!

* A vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy ez ugyanannak a dháranínak egy rövidebb és egy hosszabb változata vagy két, egymástól független szöveg.

** A fordítás az én (Roni) próbálkozásom, részben az angol fordítás, részben a szanszkrit szótár segítségével. Bármi javítási ötletet szívesen veszek (itt alább, kommentben).

A posztot Ildi írta, ő fordította a Kéknyakú szövegét is, én (Roni) csak szerkesztettem.

Forrás: Nīlakantha dhāranī (angol Wikipedia)
             Avalokitesvara mantra (Wildmind, comment of Bodhipaksa)

További Avalókitésvara/Kuan-jin dháraník: The Great Compassion Mantra

Imakerék (imamalom)

Az imakerék jellegzetesen tibeti buddhista imádkozó eszköz (tibeti nyelven: chos-khor). Henger alakú palástja általában domborított fémből készül, de lehet fából, bőrből, kőből vagy durvább vászonból is, és a tartója/fogója mentén körbe forgatható. A henger alakú test külsejére többnyire az Om Mani Padme Hum mantra 6 szótagját vésik (Avalókitésvara bódhiszattva mantráját). Van amikor a Dákiníket vagy a Védelmezőket festik rá, esetleg még gyakrabban a tibeti nyolc szerencsejelet.

A henger belsejébe nagyon sok, különféle szövegeket és mantrákat tartalmazó papír- és bőrdarabkát helyeznek, a szövegek többsége Avalókitésvarát megszólító mantra. A  tibeti szent iratok azt mondják, hogy az imakerék megforgatása ugyanolyan érdemszerző hatással bír, mint imák vagy mantrák szóbeli recitálása, és segít a bölcsesség és az érdemek (jó karma) felhalmozásában és a negatív/visszahúzó erőktől való megtisztulásban.

Imakerékről legkorábban i.u. 400 körül született feljegyzés, egy kínai zarándok írta le azt, amit Ladakh-ban látott. Az imakerék gyakorlatilag megjeleníti "a Dharma (a Tan) kerekének elindítása/megforgatása" kifejezést, amely Buddha legelső tanító beszédéhez kapcsolódik, és ami ITT, A Buddha Ujjá-n olvasható.

A szellemi gyakorlás sajátságos módja az imakerék használata, amelyben egyes tibeti irányzatok között árnyalatnyi különbség mutatkozhat.

A gyakorló általában az óramutató járásával megegyezően forgatja meg a kereket. Ez jobbára az az irány, ahogy a kerékre írták a mantrákat, amely megegyezik a nap égen való mozgásának irányával. A kerék forgatása közben a gyakorló a tudatára összpontosít és az Om Mani Padme Hum mantrát ismétli. Ezzel nem csupán a kerék használatával nyert érdeme növekszik, hanem az elme rögzítésének technikája is erősödik, mert aközben kell irányítania az elméjét, mialatt a teste mozgásban van. A tibetiek úgy vélik, hogy a kerék forgatása még annak is javára válik, aki éppen akkor zaklatott, szétszórt állapotban van, sőt a tibeti szent szövegekben az áll, hogy még a rovaroknak is jelent némi hasznot, ha éppen egy imakerék árnyékán repülnek vagy másznak keresztül.

A kerék forgatásának legjobb módja az, ha finom ritmussal teszi ezt a használója, nem túl gyorsan vagy erősen. Az egyenletes forgatás alatt fel kell idéznie a könyörületesség motivációit, és a bódhicsittát (a bódhicsitta az a megvilágosodásra irányuló akarat, amelyet más lények megsegítéséért ébreszt fel magában a buddhista gyakorló).

A gyakorló annyiszor ismételheti a mantrát, ahányszor ez csak lehetséges a kerék forgatása során, ezzel elméjét nyugalmas, meditatív állapotban tartja. A gyakorlási szakasz végén felelevenítenek egy tibeti buddhista hagyományt: azokat az érdemeket, amiket gyakorlásaik során gyűjtöttek össze, felajánlják minden érző lény javára.

Buddhista férfi imakerékkel, (Nepál, 2009)

Az imakerék különböző típusai:

Kézi imakerék: Kis méretű és hordozható, a hengeres teste fa vagy fém nyélhez rögzített. A henger könnyed csuklómozdulattal forgatható a nyele körül, egy zsinór vagy nehezékkel ellátott láncnak köszönhetően, ami mozgásban tartja a hengert.

Vízi imakerék:  Ezt a fajta imakereket a víz folyása forgatja. A kereket érintő vízről azt mondják, hogy megszenteltté válik, és tiszító erőt hordoz minden élőlény számára, amelyek azokban az óceánokban és tavakban élnek, ahová ez a vízfolyás beletorkollik.

Tűz imakerék: Egy gyertya vagy elektromos világítás hője forgatja a kereket. Úgy tartják, hogy a fény, amelyik az imakerékből rávetül valamilyen élőlényre, megtisztítja azt negatív karmájától.

Szél imakerék: Ahogy a neve is mutatja, ezt a fajta kereket a szél forgatja. Erről is úgy tartják, hogy az a szél, ami érinti az imakereket, enyhíteni képes azok negatív karmáját, akiket utána ér.

Rögzített imakerék: Tibetszerte sok kolostorban vannak olyan hatalmas, rögzített fém imakerekek, amik sorban egymás mellett állnak. A mellettük elhaladók úgy tudják megforgatni az egész sor kereket, hogy mindegyiken végigcsúsztatják a kezüket.

Elektromos imakerék: Vannak olyan kerekek, amiket elektromos motor hajt. Sőt, fényekkel és zenével  együtt is használható, ha valaki úgy szeretné.

imamalom.hu

Internetes kerék: Ez egy olyan állandó elektromos kerék, amit az interneten keresztül lehet működtetni. A kerék megforgatása előtt a használó egy kívánsággal vagy mantrával beléphet az internetes oldal felületére, és webkamerán keresztül nézheti  a kereket.

Forrás: Imakerék (angol nyelvű wikipédiás cikk)

           Tibeti imakerék (angol nyelven)

További olvasnivaló:  Mi az imamalom?

Avalókitésvara bódhiszattváról

A mahájána buddhizmus egyik közismert alakja Avalókitésvara bódhiszattva. Nevének jelentése "Az Úr, aki lenéz könyörülettel". (Az őt megszólító mantra az egyik legismertebb buddhista mantra, az Om Mani Padme Hum, amiről ITT lehet olvasni.)

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara Mandzsusrí és Vadzsrapání bódhiszattvákkal együtt alkotja az oltalmazó háromságot. Ő a védelmezője az istenségek Lótusz-családjának, amelynek tagja még Amitábha és Tárá is.

Tibetben Avalókitésvara Csenrézi néven ismert, és úgy mondják, hogy a Dalai Láma e bódhiszattva szellemi kisugárzása. Távol-Keleten Avalókitésvara női bódhiszattvává változott, a neve Kuan Jin (Kínában) és Kannon (Japánban). Avalókitésvara Padmani néven, vagyis "Lótusz Hordozójaként" is ismert.

Négy karral megjelenített alakja elég bizarrnak tűnik nyugati szemmel nézve. A keleti művészek a mindenre kiterjedő könyörületes tevékenységét próbálták meg ábrázolni, minden bizonnyal ezért választották a négy karral való megjelenítését. Avalókitésvara könyörületességének és bölcsességének a kiterjedése túl nagy ahhoz, hogy hagyományos emberi alakban ábrázolhassák, így minden karja a könyörületes természetének különböző jellegét jeleníti meg.

A központi kézpár imádkozás-féle tartásban szorítja az ékszert (mani) Avalókitésvara szívéhez. Az ékszer képviseli a könyörületességet, aminek ő maga az alapvető megtestesítője. Az ékszert azért fogja a szívéhez, mert a könyörületesség Avalókitésvara lényének középpontja.

A külső karok rózsafüzért (málá) és lótusz virágot tartanak, mintha ajándékok lennének. Ezek Avalókitésvara felajánlásai a világ számára - az ő könyörületes tevékenysége szétterjed a világban. A lótusz szimbolizálja a bölcsességet, míg a rózsafüzér (málá) a meditáció ajándékát, és jelzi a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét.

Avalókitésvarát ezer karú és tizenegy fejű alakban is ábrázolják. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jól-létén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezer karú és tizenegyfejű alakká.

A tizenegy feje szimbolizálja a tér tizenegy irányát, jelezve, hogy Avalókitésvara könyörületes tekintete határtalan a térben. Az ezer keze félkörbe fogja Avalókitésvara álló alakját, és minden tenyér közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei, érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. A kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket Avalókitésvara az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz.

Bár Avalókitésvara elsősorban a könyörületességhez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának.

Avalókitésvarát tartják Tárá szellemi apjának. Úgy mondják, Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott. Ebben a tóban nőtt az a lótusz, amiból Tárá született.



Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)

Avalókitésvara-mantra (Om Mani Padme Hum)

Avalókitésvara egy bódhiszattva*, aki a könyörületességet képviseli, éppúgy, mint a mantjára. Avalókitésvara nevének jelentése: "Az Úr, aki lenéz (könyörülettel)". Többféle alakja van, négykarú és ezerkarú formája is - a sok karja szimbolizálja a könyörületességet. (Tibetben Csenrézi a neve) Avalakókítésvaráról ITT és ITT írtunk bővebben.Avalókitésvarának.)

A mantrája: Om Mani Padme Hum (Oṃ maṇi padme hūṃ), talán a legismertebb buddhista mantra. Nagyon sok mantra kezdődik az "om" szóval. Nincs meghatározott jelentése, és az eredete is az idők homályába vész. Az "om" egy ősi hang, a világmindenség hangja, amiből minden más hang keletkezett. A "mani" szó ékszert jelent, a "padme" szó pedig lótuszt. A "hum" szónak, éppúgy, mint az "om"-nak, nincs fogalmi jelentése. Összességében a mantra a bölcsesség (lótusz) és a könyörületesség (ékszer) szimbólumaira utal.

Imakövek Om Mani Padme Hum felirattal Ladakhban

Mint ahogyan a lótusz is megél sáros, zavaros vízben, anélkül, hogy bepiszkolódna, a bölcsesség is létezhet egy nem tiszta világban, anélkül, hogy beszennyeződne. És mint a Dalai Láma mondja, ahogy egy ékszer képes enyhíteni a szegénységen, úgy a könyörületes elme is megszünteti a boldogtalanságot, ami itt ezen a földön van, és helyettesíti az elégedettség gazdagságával.

A mantra első ismert leírása a Kárandavjúha Szútrában tűnik fel. Ez a kínai buddhista kánon része, és i.u. 11. században adták ki. Ugyanez a szútra megtalálható a tibeti buddhista kánonban is. A Kárandavjúha Szútrában Buddha azt állítja, hogy "Ez a leghasznosabb mantra. Még én is alkalmaztam ezt a törekvést a millió Buddha felé, és később kaptam ezt a tanítást Amitábha Buddhától." Ennek ellenére vannak olyan buddhista tudósok, akik azt állítják, hogy ez a mantra, ahogyan most használják a tibeti buddhizmusban, egy 12. században kiadott szádhana-gyűjteményben található meg.

A mantra jelentése többféle lehet, a gyakorlótól függően. Leggyakrabban így fordítják: "Üdvözlet az ékszernek a lótuszban". Azonban Donald Lopez szerint nem helyhatározó, hanem valószínűbb, hogy megszólító a manipadme szó. Azaz inkább ezt jelenti: "Ó, Te, aki Ékszer Lótusz". Ezzel magát Avalókitésvarát megidézve, az ő segítségét kérve. Mások szerint a mantrát hat szótagra bontva értelmezhetjük, om, ma, ni, pad, me, hum, amely hat szótag a hat birodalomból való megtisztulásra utal. (az istenek, a félistenek/aszúrák, az emberek, az állatok, az éhes szörnyek/préták és a pokol birodalmai)

Akárhogyan is fordítják vagy értelmezik, ahogy fentebb írtuk, ez a legismertebb buddhista mantra. Tibetben és a tibeti buddhizmusban nagyon elterjedt a kántálása. Nem csupán kántálják, hanem kövekbe vésik, zászlókra nyomtatják, ima-kerekekre préselik. A mantrát hat szótagban írják le: Om Ma Ni Pad Me Hum

Mivel a tibetiek a szanszkrit hangokat nehezen kiejthetőnek találják - éppúgy, mint a nyugatiak, csak ők más miatt - , így a tibetiek a "Padme" szót "pe-me"-nek ejtik.

* A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.A hínajána buddhizmusban csak Gautama (Gótama) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. Ezt a megnevezést (bódhiszatta) használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének a megszabadulása előtti időszakáról beszél.A mahájána buddhizmusban, ezzel szemben, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi) leírása.

Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)
           Om mani padme hum mantra (angol nyelven)

Bëlga: Mahá tévé

Kinéztem a prospektusból boldogságom kulcsát
A gyönyörûséges makulátlan tökéletes plazmatévét
Megmértem a polcot elfér rajta
Hódolat a plazmatévének, melynek fénye beragyogja az egész szobát
Tisztelet minden lénynek, aki összeszereli, raktározza, eladja és kiszállítja
Menedékért folyamodom a plazmához ami a vetélkedôk megértésén keresztül
Elvezet a boldog és bölcs létezéshez
Hódolattal lapozom fel a kezelési útmutatót mely minden lehetséges hiba okát
Tartalmazza

Plazmám szatra kapcsóni vadzsrákapcsóni mahátévét videommraha*

Lemondok a régi tévéről
Mely oly sok szenvedést okozott a meghibásodásaival
A szerelô kiszállási díjáról nem is beszélve
Tartózkodni fogok a parázna csatornáktól és a futball mérkôzések
Megtekintése közbeni helytelen beszédtôl
Megszabadulok a régi tévével a temérdek szenvedéstôl, mely a használatával
Járt

Plazmám szatra kapcsóni vadzsrákapcsóni mahátévét videommraha

* Ez a sorvégződés jellemzi a hindu és buddhista mantrák nagy részét. Úgy keletkezik, h a szóvégi h hang után (amelynek neve viszarga) megismétlik az azt megelőző magánhangzót.