2012. november 20., kedd

Málá - a buddhista rózsafüzér 1. rész

Muzulmán férfi, Líbia
A világ népességének közel kétharmada, vallási hovatartozásától függetlenül, meditál vagy imádkozik rózsafüzér segítségével. Ennek ellenére kevesen tudják, hogy a világ nagy vallásaiban használt rózsafüzérek "ősanyja" a hindu vagy buddhista málá. A rózsafüzér Indiából és a himalájai királyságokból indult útnak kelet felé Kínába, Japánba és Koreába. Nyugat felé tartva Afrikába és Európába érkezett, ahol keresztény rózsafüzérré alakult vagy ortodox imakötél lett belőle, Görögországban és a Közel-Keleten a Jézus-ima elmondásához használt csotki, míg az iszlám vallásban szubha vagy szebha a neve.

Sok füzér közös jellemzője, hogy a rajtuk lévő szemek száma a 9 többszörösei. A 9-es a legnagyobb az egy számjegyű számok közül, a teljesség szimbóluma. Vannak olyan füzérek is, amelyeken hárommal oszthatóak a szemek száma. Ezek a hármasságot képviselik: a hinduizmusban a hármas istenséget, Brahmát, Visnut és Sivát, a kereszténységben az Atya, Fiú és Szentlélek hármasságát, és a buddhizmusban a három központi fogalmat: Buddhát, Dharmát (Tan)  és Szanghát (közösség).

Dzsuzu (Juzu), a japán málá 
A buddhizmus i.e. 500 körül indult India északi részéből, és i.u. 1 században érte el Kínát, kb. a 4.század elején Koreát, a 6.században Japánt, és a 8. században érkezett Tibetbe. Amint a buddhizmus megtelepedett ezekben az országokban, hatni kezdtek rá azok a különféle kultúrák, amelyekkel kapcsolatba került. A buddhizmus alapvető tana, a határtalan tolerancia, egy olyan fogalom, amely kézzel foghatóan nyilvánul meg az imádkozó füzérek különböző formáiban és anyagában. Ha például, összehasonlítjuk a tibeti buddhista füzért a japánnal, különbséget láthatunk a formában, a függelékek és bojtok számában és típusában, a felosztó szemekben, és magának a füzérnek az anyagában. A japán, függetlenül a tulajdonosa társadalmi helyzetétől, általában fából készül, míg a gazdag tibetiek kedvelik a borostyánból, korallból vagy akár az emberi csontból készülteket.

A buddhizmus a hinduizmustól vette át a rózsafüzért, amely aztán a buddhista szerzetesi öltözékek fontos részévé vált. Egy füzér, általában, 108 sima szemből áll. Több magyarázat is van arra, hogy miért pont 108. A 108-as számnak vallásos jelentősége van számos hindu és buddhista hagyományban. Emellett a hagyományos buddhista felfogás szerint 108 elmebéli szennyeződés (klésa) létezik, ami a megvilágosodást akadályozza. Míg a vadzsrajána (tibeti) buddhizmusban a 108 szemet más okból használják: miután 100 mantrát elrecitálnak, nyolc extra mantrát még mondanak hozzá, arra az esetre, ha esetleg elvétették volna a számolást. Bár a szerzetesek 108 szemből álló teljes láncot használnak, a világi hívők által viselt rózsafüzérek gyakran tartalmaznak jóval kevesebb, 18, 27, 54 szemet. Tibetben a leborulásokhoz, némely esetben 21 vagy 28 szemből álló füzért használnak.

Rudráksa-málá
A füzérek kedvelt anyaga a szent bódhi-fa fája, a füge egy fajtája (Ficus religiosa) vagy a bódhi-mag, ami viszont nem bódhi-fából készül, hanem a rudráksa-fa (Elaeocarpus ganitrus) magja. A buddhizmusban a füzért leginkább számolásra használják recitálás és kántálás során, vagy mantra vagy istenség nevének ismételgetésekor. Ez a fajta alkalmazása különösen a himalájai régióban nagyon elterjedt, itt még mindig megszokott része az életnek.

Forrás: Hindu/buddhista málá (angol nyelven)
             Buddhista imafüzér wikipédiás cikk angol nyelven

Nincsenek megjegyzések: