2011. december 31., szombat

A BuddhaPest 2011-es éve

Örömmel jelentjük, hogy a tavalyi kicsit több mint duplájára nőtt az oldal látogatóinak száma (7540). 2011-ben messze a legnépszerűbb oldal A Béke Pillanata esemény* hirdetése volt, ezt követte a Bhutánról szóló cikk, majd a tavalyi thai tetoválásos poszt. A legtöbb látogató a Google-en keresztül találta meg a blogot, a legnépszerűbb kereső kifejezések: buddhapest, bhután, buddhista tetoválások. Nagy forgalom jött a FB felől is, különösen a Buddhizmus Hírek oldalról. Ebben az évben talán a legextrémebb hely, ahonnan olvastak minket Honduras volt.

Egy szubjektív válogatás a legérdekesebb keresőkifejezésekből (amik tényleges olvasáshoz vezettek):

tulipán tetkók
butthista tetóválás
tantrikus szex letölthető
praktiker buddha
idézetek szemtelenségről
buddhizmus lehet-e kiszállni

Az év(vége) híre, hogy új taggal bővült a BuddhaPest szerkesztői csapata Ildi személyében, tőle olvashatjátok az ez alatti posztot, illetve elindult Astus új honlapja, a BuddhaTudat.

Köszönjük, hogy olvastok minket, mindenkinek mindenféle jót kívánunk 2012-re!

* Lesz 2012-ben is, márc. 10-én.

2011. december 29., csütörtök

Kérdések és válaszok a buddhizmusról

Elég sok kérdés merülhet fel bennünk a buddhizmus tanulmányozása során, amely kérdésekre sok esetben nem találjuk meg a választ, vagy csak nagyon nehezen, hosszas utánajárás során. Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita c. könyvének a végén Ajahn Amaro* jegyzetei sok olyan kérdésre adnak választ, amelyek révén jobban megérthetjük Buddha tanításait és magát a buddhizmust. Ő, elsősorban, théraváda szemszögből válaszol, de talán mindenkinek hasznára válnak, tanulmányozza bármelyik ágát a buddhizmusnak.

Mennyire Buddha valódi tanításai a szutták?

A könyv végén található jegyzetek elején ezt írja Ajahn Amaro: Buddha sok jelentős beszéde kezdődik e szavakkal: "Evaṃ me sutaṃ" (Évam mé szutam) azaz "Így hallottam..." Ez abból a hagyományból származik, hogy Buddha összes tanítását a Tiszteletreméltó Ánanda mondta fel az Öregek tanácskozásán (zsinatán), három hónappal Buddha halála után. Ánanda sok éven keresztül volt Buddha személyes kísérője és tökéletes emlékezőtehetséggel rendelkezett. Ezért Buddha teljes tanítását inkább az " .... amennyire Ánanda visszaemlékezett" - formába lehet foglalni, mintsem abszolút igazságként bemutatni.

Miként vélekedik az öngyilkosságról a buddhizmus?

Ajahn Amaro erre is válaszol a könyv egyik jegyzetében: A buddhista nézetnek megfelelően az egyetlen eset, amikor az öngyilkosság egy teljességgel üdvös/helyes cselekedet az, amikor a személy egy arahant - egy teljesen megvilágosodott lény. A théraváda iratok megemlítenek néhány esetet, amikor arahantok veszik el saját életüket, akik majdnem mindig súlyosan betegek voltak és próbáltak a fájdalom terhén kisebbíteni és azok gondján csökkenteni, akik köröttük voltak. Egy ilyen esemény, Vakkali bhikkhu utolsó napjainak leírása, található az SN 22.87-ben.

Aki megvilágosodik, annak eltűnik-e a karmája?

Érdekes lehet az is, hogy hogyan vélekedik a buddhizmus a megvilágosodás és kamma közti kapcsolatról. Ajahn Amaro ezeket írja erről: Buddhista szempontból, természetesen, nem az történik, hogy a megvilágosodás pillanatában hirtelen az összes előző tettek és események következményei elillannak - a testnek még mindig megvan a maga élete, és amíg emberi formában létezik, addig még egy megvilágosodott lény is meg fogja tapasztalni a különféle múltbéli tettek és hajlamok következményeit (páli nyelven: vászaná). Ezzel indokolja a Tiszteletreméltó Mahá-Moggallána halálának módját*, aki Buddha második rangidős tanítványa volt, és akit haramiák gyilkolták meg. Még akkor is, ha Mahá-Mogallána néhány évtizeddel korábban már megvilágosodott, ez az erőszakos vég, úgy tűnik, még annak a hosszan érzékelhető karmikus hatásnak a következménye, amely szerint egyik előző életében meggyilkolta szüleit.

Kapnak-e a szerzetesek személyre szabottan meditációs mondatokat?

A regényben szerepel az, amikor Vászitthi személyesen kap Buddhától egy meditációs mondatot. Ajahn Amaro ezeket írja: Ez egy érdekes kép, amit Karl Gjellerup jelenített meg a regényben, mely szerint minden egyes tanítvány kap egy jellegzetes meditációs témát, viszont nincs bizonyíték arra, hogy lenne ilyen hagyomány a théraváda szövegekben vagy akár általános használatban volna ilyen théraváda buddhista országokban. Az igaz, hogy amikor a tanító elutazni készül, több kolostorlakó és támogató érkezik hozzá, hogy tiszteletét tegye, és talán ekkor kapnak valami különösen "ütős" vagy személyes tanácsot (tudván, hogy bármelyik elválás szólhat örökre), de ilyen rendszeres egyenkénti kapcsolat nem ismeretes. Az itt leírt módszer majdnem biztosan a zen buddhista hagyományokból származik, eredetileg Kínából, ami később elterjedt Koreában és Japánban.

Honnan ered a 'Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad' meditációs mondat?

A Vászitthi számára adott mondat eredetéről is ír Ajahn Amaro: Számos helyen feltűnik a théraváda iratokban Buddha éleselméjűsége. Először egy eseményben, ahol Viszákhá, egy odaadó tanítvány (és négyszáz! gyerek nagyanyja) érkezik Buddhához, amiatt bánkódván, hogy elveszítette egyik kedves lányunokáját. Miután Buddha megkérdezi tőle: - Annyi unokát szeretnél magadnak, amennyien laknak Szávatthiban? Viszákhá azt feleli rá: - Ó, igen, nagyon is! Ekkor Buddha rámutat arra, hogy ha annyi unokája volna, akkor nem múlna el nap, hogy Viszákhának ne kellene egyik temetésről a másikra járnia. Ezt a jelenetet részletezi az Ud.8.8-ban*: "Viszákhá, akiknek százan laknak a szívében, azoknak száz bánatuk van, akiknek kilencven....nyolcvan....ötven...húsz...tíz...három...kettő...akiknek egyetlen egy, azoknak egyetlen bánatuk van; akiknek senki nem lakik a szívében, azoknak nincs bánatuk - bánatnélküliek ők és szenvedélynélküliek, derűsek, ezt kijelentem."
Buddha még kielemzi a "vágy, ragaszkodás és sóvárgás" összefüggését is, az SN 42.11-ben, amiben Bhadrakával, egy falusi elöljáróval beszélget, és amely beszélgetésben Buddha rávezeti őt erre a következtetésre: "Bármilyen szenvedés keletkezik bennem - mindegyik a vágyban (chanda) gyökerezik, kapcsolódik a vágyhoz. A vágy valóban a szenvedés gyökere."
Végül az MN 87-ben, egy zaklatott, egyetlen fia elvesztése miatt feldúlt férfivel való találkozásakor Buddha állítja: "Szomorúság, jajveszékelés, fájdalom, bánat és kétségbeesés születik a szívünknek kedvesek által, keletkezik a szívünknek kedvesektől."

Ki volt pontosan Viszákhá és milyen szerepet töltött be a korai Szangha életében?

"A Nyolc Adomány" néven ismeretes az, amit a nagyszerű világi tanítvány, Viszákhá* nyújtott Buddha kérésére. Viszákhá jó példája az anyaságnak (tíz lánya és tíz fia volt, mindnek ugyanennyi, egészen le a negyedik generációig ), Szávatthiban élt és Buddha női világi tanítványai között első helyen állt. Kérték, hogy mindig biztosítson élelmet az érkező bhikkhuk és bhikkhuník számára; élelmet az útra kelő bhikkhuk és bhikkhuník számára; élelmet a betegeknek; élelmet a betegnek tűnőknek; gyógyszert a betegeknek; napi rizskása ellátmányt a Szanghának és fürdésre alkalmas ruházatot mindkét nemnek, a bhikkhuk és bhikkhuník számára is.

A bhikkhuk és bhikkhuník fegyelmi szabályai mennyire szigorúak?

A Vinaja fegyelmének megfelelően egy szerzetesnek (bhikkhu) legalább öt éve felszenteltnek kell lennie, mielőtt egyáltalán előírásszerű tanítási kötelezettséget vállal, és annak, aki alkalmas is arra, hogy az apácák (bhikkhuní) hivatalos oktatója legyen, egy sor egyéb szigorú követelménynek kell megfelelnie.

Az igaz, hogy ezek a kívánalmak értelemszerűen csak arra a szerzetesre vonatkoznak, aki "Buzdító-serkentő beszédet" jön az apácáknak tartani telihold és újhold idején. Ahhoz, hogy egy szerzetes egy ilyen buzdító beszéd mondójává válhasson, szükséges az 1./ hogy legalább 20 éven át felszentelt legyen 2./ jártas legyen mind a szerzetesek, mind az apácák összes szabályában 3./ tökéletesen erényes legyen és nem lehet egyetlen komolyabb áthágása sem a fegyelemben 4./ legyen ékesszóló és teljesen járatos a Tanításokban 5./ az apácák kedveljék őt és 6./ felszentése előtti életében nem erőszakolhatott meg vagy nem molesztálhatott egyetlen egy apácát sem vagy apáca növendéket.

Még hozzá kell ehhez tenni, hogy egy szerzetesnek megengedett az, hogy meglátogasson egy apácát annak lakhelyén, ha az apáca beteg és nem tud a többi apácával együtt résztvenni az Öregek két hetenkénti útbaigazításán. Ez az egyetlen ok, amiért egy szerzetes meglátogathat egy apácát annak lakhelyén; viszont mindkettőjüknek rendelkeznie kell egy-egy kísérővel, aki jelen van ilyen alkalmakkor. Ugyanis nem megengedett egy apácának egyedül maradnia egy férfivel, és úgyszintén egy szerzetes sem maradhat egyedül egy nővel zárt helyen.

A fegyelem egyik legsúlyosabb szabálya az apácák számára az, hogy egy apáca sosem utazhat egyedül - mindig kell, hogy vele legyen egy másik apáca utazása során is.

A fegyelem meghatározza azt is a szerzetesek és apácák számára, hogy az esős évszakban több, mint hat napon túl nem lehetnek úton. Hat nap után vissza kell térniük a lakóhely kolostorába. Ezt a szabályt a Mahávagga 31-ben* említik.

"Magamat segítve fogok segíteni mindenkinek" - Hogyan értelmezzük ezt a furcsa mondatot?

Ez egy nagyon jól ismert elv a buddhista hagyományon belül. Az elv teljes leírása az "Akrobaták hasonlata" (magyar fordításában: "Szédakában" a címe) SN 47.19-ben olvasható. Ennek egy része így hangzik:

A mester így szólt a tanítványához:
- Most, barátocskám, én fogok vigyázni rád és te fogsz rám vigyázni, így egymásra vigyázva és egymásra figyelve bemutatjuk a mutatványunkat és jó pénzt kapunk érte, és biztonságban lemászunk a rúdról.
- Nem, nem! Nem lesz így jó, Mester! Te figyelsz magadra és én figyelek magamra. Igy mindketten magunkra vigyázva, magunkra figyelve, bemutatjuk a mutatványunkat, jó pénzt kapunk érte és biztonságban lemászunk a rúdról. Így csináljuk ezt!
Ebben a példázatban a tanítvány az, aki Buddha dicséretét kapja.

* A link angol nyelvű

2011. december 27., kedd

Vallások és hitek - Buddhizmus

Dokumentumfilm a buddhizmusról 3 részben:





2011. december 26., hétfő

Láthatóvá tett vallások - Buddhizmus



Asian Art Museum, San Francisco
Beliefs Made Visible (PDF)

Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita

Ildi, aki sokat fordít és szerkeszt A Buddha Ujjára, nagy lelkesedéssel írt nekem a dán Karl Gjellerup A zarándok Kámanita c. regényéről, amit a lenti műsorban is emlegettek. A könyv angolul teljes egészében hozzáférhető a neten, Ajahn Amaro nagyszerű jegyzeteivel: ITT olvasható és letölthető, a(z angol) hangoskönyvvel együtt.

A zarándok Kámanita nagy népszerűségnek örvendett egész Európában a két világháború között. Baktay Ervin fordította magyarra, mint annyi mindent, aminek köze van Indiához.A fazekas legendája c. fejezet Popper Péter nagy kedvence volt. Bár a szereplők neve más, a fejezet alaphelyzete megegyezik a MN 140-es szutta történéseivel. Ebben a szuttában Pukkuszáti élete végződik úgy, hogy az utcán felökleli őt egy tehén és ez a tragikus vég ismétlődik meg Gjellerup könyvében. Kámanitát is ugyanígy ökleli halálra egy megvadult tehén. Akár az eredeti szuttát olvassuk, akár Gjellerup könyvét, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért pont tehén és miért nem bika, ha már ilyen véget kell érjen mindkét szereplő? (Mivel tehenek nem szoktak megvadulni általában, hacsak nem borjaikat védelmezik. :)) Ajahn Amaro ezt a választ adja jegyzetében: [Pukkuszáti] volt egyike annak a négy emberből álló csoportnak, akiket a buddhista iratokban megemlítenek, és akik mind ugyanilyen módon haltak meg, de különböző időben... A történet szerint egyik előző életükben ez a négy ember megölt és kirabolt egy gyönyörű kurtizánt úgy, hogy "kibérelték" őt egy napra. Emiatt a megölt kurtizán igazságtalanul bántva és felbőszítve, visszatért későbbi életében, mint egy jakkhiní - démonnő - dühöngő tehén alakjában és halálba kergette gyilkosait száz életen keresztül.

A fazekas legendája

Réges-régen élt egyszer Indiában egy Kámanita nevű fiatalember, dúsgazdag kereskedőcsalád sarja. Megismerkedett egy Vaszhitti nevű lánnyal, és lángoló szerelemre gyúltak egymás iránt. S bár szerelmük az égig lobogott, mégsem lehettek egymáséi, mert Vaszhitti haridzsán volt, érinthetetlen az előkelő Kámanita számára. A kaszt törvényei erősebbek voltak, mint ők. Egy idő után el kellett válniuk. Kámanita megnősült, rangjához illő gazdag leányt vett feleségül, egyesítették a vagyont, hajóik úsztak a folyókon, karavánjaik járták az országutakat, palotájukban nyüzsögtek a szolgák és az ágyasok.

Egy napon híre jött, hogy egy Angulimála nevű kegyetlen rablóvezér érkezett a vidékre. Az a terve, hogy megrohanja Kámanita palotáját és mindenét elrabolja. Kámanita fegyverbe szólította a szolgáit, és ő maga is felfegyverkezve, háza lapos tetejéről fürkészte a rablókat, készült a harcra. S az éjszaka első harmadában azon töprengett, hogyan fogja ádáz tusában megvédeni mindazt, ami az övé. Az éjszaka második harmadában az jutott Kámanita eszébe, hogy mi lesz akkor, ha a rablók erősebbek? Mindenétől megfosztják. Semmije sem marad. S megdöbbenésére valami megkönnyebülésféle kezdett benne felderengeni. Mennyi gondtól, aggodalomtól, kínos napi kötelességtől szabadulna meg! S az éjszaka harmadik harmadában már várta a rablókat. Bárcsak jönnének, és elhoznák a sok nyűgtől való megszabadulást. De a rablók nem jöttek. Hajnalodott, felkelt a nap. Akkor Kámanita azt kérdezte magától: Miért kellenek ehhez rablók? Felkelt, lerakta fegyvereit, hátra sem nézve kiment a palotából, és elindult az úton. Szabad volt. Most már tudta, mi az, ami nem kell neki, de még nem tudta, mi az, ami kell. Így vándorolt, bolyongott az országban, amikor híreket hallott arról, hogy egy Buddha jött el megint a világba, és tanít. Nyomába eredt tehát.

Ámde Buddha is vándorolt, és Kámanita évekig nem tudta megtalálni. Mígnem egyszer Buddha azt mondta az őt kísérő tanítványoknak, hogy egy időre egyedül szeretne maradni. Megbeszélték az újbóli találkozás helyét, és Buddha egyedül ment tovább.

Egy falu szélén eseteledett rá. Betért az első házba - a fazekas háza volt -, és engedélyt kért, hogy az éjszakát a tornácon tölthesse. Néhány óra múlva odaérkezett Kámanita is. Neki is megengedték, hogy a tornácon éjszakázzon, elférnek ketten is. Buddha kérdezgetni kezdte az érkezőt, ki ő, és mi hajtja vándorútra. Kámanita elmesélte történetét, s azt, hogy ő a Buddhát keresi, a tanítványa kíván lenni.

Buddha nem mutatkozott be, ehelyett így szólt:
- Én jól ismerem a Buddha tanításait. Hosszú az éjszaka, elmondom neked.
Buddha tanítani kezdte Kámanitát, de ahogy előrehaladtak a Tanban, úgy lett az új tanítvány egyre szomorúbb.
Végül félbeszakította:
- Ne haragudj, de te biztosan rosszul ismered a Tanítást. Az a Buddha, akit én keresek, ilyen szamárságokat nem taníthatott.
Buddha elhallgatott.

Hajnalra virradva Kámanita útnak eredt, de egy arra rohanó megvadult bika felöklelte és összetaposta őt. Kámanita meghalt a fazekas háza előtt.

Amikor Buddha ezt a történetet elmesélte tanítványainak, nagyon megharagudtak rá. Megkérdezték, tudta-e, hogy Kámanita reggel meghal? Buddha azt felelte: Tudta, hogy ez a Kámanita életének utolsó éjszakája. Ez még kevésbé tetszett a tanítványoknak. Megkérdezték: Miért nem mondta meg Buddha, hogy ő kicsoda? "Mert nem az ember a fontos, hanem a Tanítás" - felelte a Megvilágosodott.
- S tudja-e, hol van most Kámanita - kérdezték a tanítványok.
- Kámanita a Napnyugati Paradicsomba került, mert igaz ember volt, az igazságot kereste. De vissza kell még térnie a Földre, mert találkozott az igazsággal, és nem kellett neki...

Ez idő alatt pedig Vaszhitti hű maradt szerelméhez. Magányosan élt. Azután ő is hallotta, hogy mindenfelé megalakulnak Buddha kolostorai, vonzotta őt a Tanítás, és belépett az egyik kolostorba szerzetesnőnek. Buddhának pedig az volt a szokása, hogy sorba járta a kolostorokat, és mindenütt időzött egy darabig. Egy napon Vaszhittiékhez is elérkezett, és velük maradt. Vaszhitti szívének minden rajongása, hite, bizalma, lelkesedése Buddhára áradt. Amikor Buddha tovább vándorolt, minden szerzetesnőnek adott egy meditációs mondatot.

Amikor Vaszhittihez ért, ránézett és így szólt:
- Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad. Ez a te mondatod, leányom, erre az életre.
Vaszhitti elégedetlen volt a mondatával. A többiek gyönyörű, mély értelmű, titokzatos szövegeket kaptak, ő meg ilyen egyszerűt. Hogyan lehet ezen meditálni? Elhatározta, hogy Buddha után megy, és új mondatot kér tőle. De nem sikerült utolérnie a vándorló Mestert, s mire a közelébe jutott, Buddha már halott volt.
Magára maradt hát a mondatával: Minden emberi kapcsolatból szenvedés fakad! S mert mégiscsak Buddhától kapta, meditálni kezdett. S ahogy elmélyült benne, úgy tárult fel előtte ennek a mondatnak végtelen mélysége és háttértartománya.

Megöregedett, meghalt, és nem ért a meditáció végére. Újra meg újra megszületett, sok életet élt le, s még mindig a mondatán gondolkodott. Végül már olyan tökéletes lett Vaszhitti, hogy nem emberként, hanem égitestként jelent meg a világban, ott fénylett a kozmosz éjszakájában ötmillió évig mély meditációba merülve. S aztán egyszer csak történt valami. A nagy, néma, csillagos világmindenségből lassan kiformálódott Buddha, az ő imádott Buddhája. Azt kérdezte:
- Elkészültél-e, leányom, a mondatoddal?
- Uram, azt hiszem, hogy most már elkészültem vele.
- Örülsz-e, hogy újra találkozunk?
- Uram, teljesen mindegy...
- Látom, leányom, hogy tényleg elkészültél a mondatoddal! - szólt Buddha, és szétfoszlott a semmibe.

(Forrás: Popper Péter: Az önmagába térő ösvény)

* A link angol nyelvű

2011. december 25., vasárnap

Gyilkosság a kolostorban - Mindfulness & Murder - Thai krimi

Egy bangkoki kolostor mellett meggyilkolnak egy fiatal fiút. A rendőrök tehetetlenségét látva Ánanda Atya, a nyomozóból lett szerzetes kezd vizsgálódni egy ifjú szerzetes segítségével. (Ez a felállás sokaknak ismerős lehet A rózsa neve c. filmből/regényből.)

A thai-ír származású rendező-forgatókönyvíró Tom Waller nem fest túl hízelgő képet a thai szerzetesek életéről: dohányoznak, lottózási tanácsokat adnak és 7-Eleven szupermarketet szentelnek. De szerinte ez az objektív, idealizálástól mentes kép.

Trailer (magyar felirattal):



Mindfulness & Murder: A monastic mystery
Official website
The Man Who Knew Too Much:  Mindfulness and Murder

ÁPDÉT: A Mindfulness & Murder jön a Titanic Fesztiválra Gyilkosság és lelki béke címmel.

2011. december 24., szombat

Kellemes karácsonyi ünnepeket!





Minden olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk.




A képen látható* kínai figura nem Gautama Buddha, hanem egy 10. századi szerzetes: Pu-taj, Rongyos Zsák. A kínai és japán hagyományban az ő alakja fonódott össze ebben a szerencsét és gazdagságot hozó pocakos, nevető figurában a következő világkorszak buddhájával, akinek Maitréja a neve.

* Forrás

2011. december 23., péntek

India a magyar irodalomban

Rádióműsor (Édes India, Civil Rádió, 2009. febr. 5.): India hatása a magyar irodalomban
Közreműködik Bányay Géza, Szilágyi Márta és Simonyi Piroska



A műsor szövegének összefoglalása: India a magyar irodalomban, India a magyar irodalomban II
További ajánlott olvasnivaló: Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában

2011. december 11., vasárnap

DharmaBurger: Asus ZENbook és egyéb számítástechnikai Zen-ek



Itt egy újabb Zen-DharmaBurger: laptop-család az Asus-tól. Az első ultrabook az UX21E.

(Magyar Zen-es számítástechnikás oldalak: Zen-IT, Zen PC.)



És ha valaki azt hinné, hogy mindennek semmi köze a buddhizmushoz...


Théraváda(?) szerzetes (Forrás)
Thai(?) szerzetes (Forrás)














Szerzetes Kathmanduban (Forrás)
















Update: A Dalai Láma kínai értelmiségiekkel videókonferenciázik (Forrás. Köszi, Levi!)

Zen - Dokumentumfilm

Az 1999-ben készült, közel fél órás dokumentumfilm rendezője Fabian Enzinger, zeneszerzője Michael Stearns (Baraka) és Virgil Enzinger.

2011. október 27., csütörtök

No Para Meditációs Flashmob - Budapest, Vörösmarty tér, 2011. okt. 15., 14.00-14.30

Budapest első meditációs flashmobja 'No Para' címmel zajlott okt. 15-én délután, a hideg, de napos Vörösmarty téren. Közel 150 ember meditált csendben 20 percet, majd zengette az 'om' mantrát. Bornyi Márton és Balogh Botond filmje az eseményről:



Az amszterdami tapasztalatból okulva vittem magammal polifómot. Nagyon kellemes volt ott üldögélni, azzal együtt, hogy az utcazenészeknek köszönhetően minden volt, csak csend nem.

2011. október 20., csütörtök

Mi az élet célja?

Négy nagy csoportja van azon válaszoknak, amiket az emberek adhatnak arra a kérdésre, hogy mi az élet célja. Az első, aki nem tudja, ők nem gondolnak bele, nincs számukra felfogott világnézetük. A második, aki anyagi javakat és élvezeteket nevez meg, ők a fogyasztók, a materialisták. A harmadik, aki túlvilági hatalmakat és birodalmakat mond az élet céljának, ők az istenhívők, a vallásosak, a spirituális emberek. A negyedik, akik a megszabadulást vallják a végső célnak, ők a buddhisták.

A buddhista szemlélet szerint minden lény számára a cél a boldogság. Tehát amikor az előbbiekben négy csoportról beszéltem, akkor ott arról van szó, hogy ki miként akarja a boldogságot elérni, illetve mit tekint a végső boldogságnak. A kérdés tehát nem is igazán az, hogy mi az élet célja, hanem hogy milyen módon lehet valójában elérni a nem múló boldogságot.

Akik bizonytalanok és nem tudják, mi az életük célja, azok egyszerűen az alkalomtól függően törekszenek valamilyen számukra kívánatos állapotot elérni. Ezt egyrészt teljesen esetlegesen teszik, másrészt pusztán a berögződött szokásaikra és felül nem vizsgált véleményeikre alapozva teszik. Az ilyen szemléletmód jár a legkevesebb eredménnyel, mert gyakorlatilag a "mának élnek", nem foglalkoznak különösebben a tetteik következményével, így megértés híján sok csalódásban és szenvedésben van részük.

Az anyagi világban látni az élet értelmét lényegében nem sokban válik el az előző csoporttól, csak míg az első esetben azt lehet mondani, hogy a hosszú távú célok hiányoznak, addig itt az embernek van egy elgondolása arról, mit is akar megszerezni magának. Mivel van valami elhatározása, ami mellett többé-kevésbé kitart, idővel el is éri azt, vagy legalábbis közelebb kerül hozzá. A fő célokat ez az öt csoport nagyjából lefedi: alvás, evés-ivás, szex, gazdagság, hírnév. De még hozzá tehetünk olyanokat is, mint hatalom, tudás, biztonság, egészség és bármi egyéb, amiről népszerű regényeket, zenéket és filmeket készítettek. Ezek a célok mind egy életen belül értendőek és ebben van az egyik fő hátrányuk, mégpedig hogy elkerülhetetlenül az ember meghal. Ezért is van, hogy a halál nem egy olyan tény, amit ez a gondolkodás figyelembe venne, sőt, minél inkább kerüli és leplezi, lényegében mert a halál minden életben szerzett gazdagságot semlegesít, értelmetlenné tesz. Azért pedig mindent igyekszik az ember megtenni, hogy amit megszerzett, azt meg is tudja tartani az életében. De egyrészt nagyon kevesen vannak azok, akik valóban gazdagok lesznek, másrészt bármekkora gazdagságról is legyen szó, el lehet veszíteni. Így az anyagi világ nem nyújt maradandó boldogságot, viszont a javak megszerzése és megtartása rengeteg erőfeszítést igényel.

A harmadik csoport az, ahol az ember nem ebben a világban látja a boldogságot, hanem a szellemiben, a túlvilágban. Itt nem azokról van szó, akik tudást halmoznak maguknak, akik művészek, értelmiségiek, mivel azok a szerzemények az előző csoportba tartoznak, csakis egy életen belüli javakat keresnek maguknak, melyek a halállal elvesznek. Pont a halálon túlra tekintés az, ami elválasztja a harmadik csoportot az előző kettőtől. És ahogyan az előző, anyagi világra tekintő emberek esetében is beszélhetünk durva és kifinomult célokról (diktátor - költő), úgy a túlvilágok esetében is vannak olyanok, amik nem sokban különböznek az anyagi gazdagságtól és élvezetektől, és olyanok is, amik a hétköznapi ember számára elvontnak és misztikusnak tűnnek. Ezek a túlvilági helyek azok, amiket mennyeknek nevezünk, s a buddhizmusban számos szintjét különböztetik meg. De ha más vallásokról van szó, ott gyakorta csak egyféle mennyországról beszélnek, ahol az oda születők élvezhetik az adott hely és isten nyújtotta örömöket, vagy akár maguk is istenekké válhatnak. Ameddig azonban más vallások ezeket a mennyeket örökkévalónak tartják, azt az életet véget nem érőnek hiszik, a buddhizmus szerint az is véget ér egyszer, s az újraszületés elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Negyedik csoport az, ami a buddhizmus tanítása, hogy sem ebben az életben, sem a következőkben nem találni a végső boldogságot, mert a létezés minden formája szükségszerűen mulandó. Maradandó elégedettséget pedig mulandó dolgokban és életekben nem lehet találni, mert amint hozzákötjük magunkat valami pusztulóhoz, értelemszerűen idővel el is veszítjük azt a dolgot. Ez a szenvedés, amit a mulandó dolgokhoz ragaszkodás folyamán tapasztalunk. Ugyanígy, ameddig saját magunkat egy halandó testtel, változó elmével azonosítjuk, addig fennáll, hogy egyszer csak elmúlik a test, elmúlik az érzés, elmúlik a gondolat. De míg más nézetek és hitek azt feltételezik, hogy van valami örökkévaló mindezeken túl, a buddhizmus azt tanítja, hogy a gond nem a változással van, hanem pont a változatlanság képzetével, ami egyet jelent a ragaszkodással. Vagyis nem arról van szó, hogy a negyedik változat az a megsemmisülés - ami elsőre logikusnak tűnik, ha sem az anyagi, sem a túlvilági élet nem üdvözítő - hanem arról, hogy a negyedik változat a nem ragaszkodás, a kötetlenség, a szabadság, tehát a megszabadulás.

A Buddha tanítása a középút. Az első csoport csak azért külön rész, mert ott az ember bizonytalan, figyelmetlen, ezért a körülményektől függően hol a második, hol a harmadik csoporthoz húz. A két tényleges választás az, hogy az anyagi, vagy a túlvilági dolgokban keresi valaki a végső boldogságot. Vagy azt gondolja, hogy a test halálával minden véget ér - ezt nevezik a megsemmisülés nézetének - vagy pedig azt gondolja, hogy a halál után örökké él - ezért ezt hívják az örökkévalóság nézetének. A buddhizmus a középút nézete, ami elkerüli az örökkévalóság és a megsemmisülés képzeteit. Ez a tanítás a változásé, az oksági folyamatoké, vagyis hogy miközben a világban nincsenek állandó dolgok, minden az okok és feltételek szerint változik. Ezért lehetséges az, hogy az anyagi és a szellemi világban egyaránt az ember döntései és tettei meghatározzák a következményeket. Ennek alapján a buddhizmus az újraszületést tanítja, ami szerint mindaddig újraszületik valaki, ameddig megvan benne a ragaszkodás valami iránt, s attól függően születik újra, hogy mihez kötődik. Ebben a formában is ez a középút, mert nem azt mondja, hogy a halál után mindennek vége és azt sem állítja, hogy majd utána valahol örökké élünk. Erkölcsileg a középút, mert nem azt mondja, hogy merüljünk el az érzéki élvezetekben, ahogyan azt az anyagi világban boldogságot keresők teszik, de nem is azt mondja, hogy az anyagi világot meg kell vetni, a testet pedig különböző aszketikus gyakorlatoknak alávetni valamilyen jövőbeli jutalom érdekében. Így az, ami valóban elvezeti az embert a maradandó elégedettséghez, a végső boldogsághoz, a szenvedéstől való teljes megszabaduláshoz, a Buddha tanítása, a közép útja.

2011. szeptember 7., szerda

MedMob - Meditáció flashmob - Amszterdam, 2011. aug. 25.

A Stopera* előtt, este 6-tól:












Nagyon érdekes volt: sok fényképező, bámészkodó turista - "Ezek itt jógáznak!" -, folyamatos forgalom és építkezési zaj, ennek ellenére nagy nyugi. Tanulság: az UvA** diákújságján nem kényelmes 1 órán át ülni.

Arról, hogy mi is a MedMob, bővebben ITT. A MedMob: Budapest FB-oldala ITT. Közben elkészült egy video is:



* Stadhuis (városháza) + Opera
** Universiteit van Amsterdam (Amszterdami Egyetem)

2011. augusztus 26., péntek

Bhután: a Mennydörgő Sárkány és a Bruttó Nemzeti Boldogság hazája

Szerettel meghívjuk a Magyar Bhutáni Baráti Társaság bemutatkozó rendezvényére, amelyet
2011. szeptember 15-én 18 órakor tartunk az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a 217-es teremben (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/b).

A rendezvény díszvendége, Dr Karma Phuntsho kultúrantropológus és buddhista tudós, a Cambridge-i Egyetemről érkezik és előadásának címe: “A Mennydörgő Sárkány útjai: hogyan lép át Bhután a középkorból a posztmodern világba a Bruttó Nemzeti Boldogság mentén.”

Dr Karma Phuntsho Bhutánban született, hazájában és Indiában tanult buddhista szerzetesnek, majd Oxfordban Keleti Tudományok doktora címet szerzett. Jelenleg kutató a Cambridge-i Egyetem Szociálantropológia Tanszékén és az Oxford Journal for Buddhist Studies szerkesztője, miközben idejét Bhután és Anglia között osztja meg.

Dr Karma szakterülete a buddhizmus, Tibet és a Himalája, és természetesen Bhután és
ezeken a területeken számos könyv, fordítás és cikk szerzője. Mindemellett a Bhutánban bejegyzett legelső karitatív szervezet, a Loden Alapítvány, alapítója és kurátora, amely oktatási programokat és fiatal vállalkozókat támogat. (www.loden.org)

Előadásában Dr Karma Bhután egyedülálló kultúrájáról és szokásairól, illetve az un. Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) elvein alapuló társadalom- és gazdaságfejlesztés gyakorlatáról fog beszélni.

Az előadást és az azt követő beszélgetést aktuálissá teszi, hogy az ENSZ Bhután javaslatára nemrég ajánlást fogadott el, amely szerint a hazai össztermék, a GDP/GNP, mellett a GNH is kerüljön be a nemzetközi fejlettségi mutatókba.

A rendezvényre mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel Bhután, a buddhizmus és egy nagyhatású gazdaságszervezési kísérlet, amely bátor alternatívát mutat az egész világnak.

Az előadás a Magyar Indiai Baráti Társasággal együttműködve jött létre. Az előadás angolul, magyar fordítással hangzik el, majd ezt követően a hallgatóság kérdéseket tehet fel. A belépés mindenki számára ingyenes.

Előadás időpontja: 2011. szeptember 15, 18 óra

Címe: “A Mennydörgő Sárkány útjai: hogyan lép át Bhután a középkorból a posztmodern világba a Bruttó Nemzeti Boldogság mentén"

Előadója: Dr Karma Phuntsho, Szociálantropológia Tanszék, Cambridge-i Egyetem

Helyszíne: ELTE Bölcsészettudományi Kar, 217-es terem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/b.)

További információk: www.bhutan.info.hu

További olvasnivalók és videók:
Semmi cigi, kevés pénz, sok boldogság a világ végén - Cikk + interjú az előadóval (a linkelt lap közepén lévő videó)
A cigi rontotta el a legboldogabb ország kedvét
Ahol GDP helyett boldogságot mérnek
Tolvajok? De hiszen itt nem lop senki!
Bhután - Az elveszett királyság Frei Dosszié 2007

Angol nyelvű cikkek Bhutánról és a bruttó nemzeti boldogságról:
Gross National Happiness: A Set of Discussion Papers
Taking Happiness Seriously – Eleven Dialogues on Gross National Happiness
Conferences on Gross National Happiness (GNH)

2011. augusztus 14., vasárnap

David Loy Gyógyító ökológia c. előadása

David R. Loy* amerikai buddhista filozófus, fő kutatási területe a buddhizmus és a modernitás közötti viszony. A Szanbó Kjódan* japán zen buddhista tradíció felhatalmazott tanítója. Róla és tőle bővebben a honlapján* lehet olvasni. Ő volt a Buddhista válasz a nyugtalanító klímahelyzetre petíció egyik kezdeményezője. A TKBF-en 2011. júl. 31-én elhangzott előadás (amelynek tolmácsa Agócs Tamás):



Ecological Buddhism*
Journal of Buddhist Ethics - Environment*

* Angol nyelvű link

2011. augusztus 11., csütörtök

Buddhai fogyasztás, világos táplálkozás

Mit eszünk, mit tömünk magunkba? Sokan foglalkoznak diétával, tudatos táplálkozással, tudatos fogyasztással. Mert meg kell válogatni, amit a szánkba pakolunk. És akkor még ott van a szellemi táplálék, az információ áramlás, a figyelmeztetések, hogy mi való és mi nem való a gyereknek. "Amit eszel, azzá leszel" - a Buddha is pont így mondta, csak épp nem arra gondolt, hogy jobb a biotermesztés, mint az ipari.A Buddha négyféle táplálékról (āhāra) beszélt (SN 12.11, 12.63-64)*, ami minden lényt fenntart és létrehoz: testi táplálék (kabaḷinkārāhāra), érintkezés (phassa), akarat (manosañcetanā), tudat (viññāṇa). A testi táplálék az ételt és italt jelenti, az érintkezés az érzéki benyomásokat, az akarat a valamire irányuló szándékot, a tudat pedig az öntudatot. Az étel a testet táplálja, az érintkezés az érzeteket táplálja, az akarat a tetteket táplálja, a tudat az önmegvalósítást táplálja.

Miért érdekes mindez? Mert ha megnézzük, valóban az egész élet a táplálkozásról, az önfenntartásról szól. Elég nyilvánvaló, hogy az étkezés napi szükségletünk, amit nem tudunk sokáig nélkülözni. Ez az első formája a tápláléknak a jelen kultúrában messzemenőkig kiemelt fontosságot kap, legyen szó a túl sok vagy túl kevés ételről, az egészségesről vagy az egészségtelenről, a drágáról vagy az olcsóról, az ínyencről vagy az ehetetlenről, az biztos, hogy senkinek nem tudja elkerülni a figyelmét ez a gondolkodásmód. A buddhizmussal is szeretik összekötni, mint ahogy a magyarul is megjelent "Zamat - Tudatos élet, tudatos étkezés" című könyv is mutatja.

Az érintkezés a fizikai tapasztalatok, melyek legnépszerűbb formája a szex. Azt mondják, szexszel mindent el lehet adni. És valóban, a reklámok, filmek és a viccek előszeretettel élnek erotikus utalásokkal. De ott van még sok más is, mint a selymes haj, az illatos ruha, a szép ház, a műalkotások, a zenék, mind az érzékszervi élvezetekről szólnak, amiről folyamatosan azt gondoljuk, hogy igen, ezekkel biztos kapcsolatba akarunk lépni, meg akarjuk szerezni, ilyenek akarunk lenni. A csúnyát, a büdöset, a durvát, a zajosat, ezeket egyáltalán nem akarjuk.

Az akarat adja meg a célunkat, céljainkat, hogy merre szeretnénk menni, mit vágyunk elérni. Az akarat irányítja a mozdulatainkat és írja meg terveinket. Amit az akarat mond, azt csináljuk, hiszen azt akarjuk. Mindenek felett pedig azt akarjuk, amit mi akarunk. És hogy az legyen, amit mi akarunk, ehhez hatalom kell, lehetőleg hatalom mindenek felett. Minthogy a hatalom nem más, mint az, amikor az van, amit mi akarunk. Ha viszont nem az van, akkor nagyon nem érezzük jól magunkat.

A tudat az, aminek felfogjuk a dolgokat. Ahogyan látjuk a világot, látjuk magunkat, aszerint határozunk meg mindent. Hogy milyen emberek vagyunk, mit szeretünk, kit szeretünk, mi a véleményünk magunkról, másokról, eseményekről, filozófiákról és minden másról, ez végső soron a teljes világ, amiben mozgunk. Az önmegvalósításunk és az énképünk egymással folyamatos kölcsönhatással van, ahogyan a múltbeli, jelenbeli és jövőbeli önmagunkat értékeljük és elképzeljük. A beáramló ismeretek folyamatosan módosítják, hogy mi a valóság. Így miközben azt hisszük, önmagunk és a világ egy stabil és megfogható dolog, folyamatos frissítésre van szükségünk a körülmények és a saját belső állapotaink változása miatt.

Ha megértjük a négyféle táplálék működését az életünkben, akkor felismerjük azt, ami az egész életet működteti. Táplálékoknak nevezi őket a Buddha, mert ebből a négyből építünk fel mindent, ez irányít és ez szolgál alapul is az életünkhöz. A négyféle táplálék megfigyelésével észrevehetjük, hogy pontosan ezen területeken jelenik meg a szenvedés, az elégedetlenség, amiből következik a vágy az elégedettségre, ami pedig azt eredményezi, hogy még tovább fogyasztunk. Még ha jól is lakunk reggel, délben már éhesek vagyunk. Újra ismételjük ugyanazokat a cselekedeteket, táplálkozunk. A megoldás azonban nem abban van, hogy ne együnk, hanem a táplálkozás működésének felismerésével változtassuk meg a hozzáállásunkat. A hozzáállás átalakulásával csökkenthetjük és meg is szüntethetjük magát a ragaszkodást, a kényszeres szomjúságot, vágyódást, ami az elégedetlenséget okozza. (AN 10.27)

* Magyarul a MN 9-ben van egy rész a táplálékról.

2011. augusztus 8., hétfő

Goldenblog 2011 - Szavazz a BuddhaPest-re!

Ma reggel indult a Goldenblog 2011* szavazása. 7 kategóriában 1-1 blogra lehet szavazni aug. 21-ig. A szavazás megoldása egyáltalán nem felhasználóbarát: 1. csak FaceBook-os azonosítóval lehet szavazni, 2. a blog linkje csak akkor válik láthatóvá, ha az ember már bejelölte az adott blogot**, 3. az Egyéb kategóriába került sok kulturális és ismeretterjesztő blog is. Így járt a BuddhaPest is***, úgyhogy az Egyéb kategóriában keressetek bennünket a 2011-es Goldenblog szavazás oldalán (vagy szavazzatok itt jobbra, a gombra kattintva)!

* Ez a 7. Goldenblog, ezért a kreatív (khm...) katicás dizájn.
** Viszont miután leszavazott, vígan kattintgathat a kategóriában lévő blogokra. Hm?
*** Ennek annyi előnye van, hogy simán lehet mellette szavazni még a kultblogokra. Amiket én ajánlanék: A magyar Švejk és A Wang folyó versei. És valamiért a fotóblogok közé került a BARDO, amit szintén nagyon szeretek.

ÁPDÉT: Köszönjük a 7 db szavazatot! Pompásan illik a dizájnhoz. :)

2011. augusztus 7., vasárnap

Aung Szan Szú Kji - Játékfilm és interjú


A poszt apropója ez az interjú* Luc Besonnal, amelyet a CNN készített aug. 4-én. Az általa rendezett, szeptemberben Torontóban bemutatásra kerülő The Lady* c. film Aung Szan Szú Kji, a tavaly novemberben szabadon engedett burmai politikus életét mutatja be. A film nagy részét Thaiföldön forgatták, a főszerepet alakító Michelle Yeoh-t idén júniusban a hatóságok kitoloncolták Burmából.


Ez pedig a holland költő/színész/rendező Ramsey Nasr* interjúja Aung Szan Szú Kjivel (angolul):



Aung San Suu Kyi's idea of freedom offers a radical message for the West*
Aung San Suu Kyi and Burmese Buddhism*

* angol nyelvű

2011. augusztus 5., péntek

Az én újraszületésem - dokumentumfilm Csögyal Namkhai Norbu dzogcsen mesterről és fiáról

Jennifer Fox* amerikai rendező-operatőr 1985-ben ismerkedett meg az Olaszországban élő, családos Csögyal Namkhai Norbu dzogcsen mesterrel, akinek 4 évre a titkárnője lett. Ez idő alatt, 1988-tól kezdte el filmezni a család, de leginkább a Szakja Trizin által újratestesülésként (tulku*) felismert fiú, Yeshi életét. A húsz évet átfogó történet apa és fia kapcsolatát mutatja be, amelynek alakulása Yeshi hozzáállását is megváltoztatta a tibeti kultúrához, valláshoz és a saját 'kiválasztottságához'. A trailer magyar felirattal:



A film honlapja: My Reincarnation*
A Magyarországi Dzsogcsen Közösség honlapja
Csögyal Namkhai Norbu Rinpocse magyarul megjelent könyvei
Csögyal Namkhai Norbu két rövid írása
Merigar - The International Dzogchen Community*

* A link angol nyelvű

2011. augusztus 1., hétfő

2011. július 30., szombat

Medicine Buddha - Gyógyító Buddha tablettákból


Sajnos, a poén csak angolul működik, mert ott a Gyógyító Buddha neve Medicine Buddha*, azaz 'gyógyszer buddha', de a képek talán így is érdekesek. Az alkotó a kínai Zhan Wang*, a 2006-ban készült alkotás címe az egyik oldal* szerint Buddhista gyógyszertár (Buddhist Drugstore), a másik* szerint A nyugati orvoslás temploma (Temple of Western Medicine).

A művész honlapja (kínaiul/angolul)

* angol nyelvű link




2011. július 21., csütörtök

Punkok & szerzetesek - Thaiföld

Egy meg nem valósult film trailere a társadalmi értékek megkérdőjelezésének 2 formájáról. A thai punkok a világi kultúrával szemben lázadnak, Yuttadhammo Bhikkhu pedig a théraváda szerzetesi élet lehetőségeit keresi a kolostori közösségeken kívül. Készítő: Living Films. A trailer eredeti helye.

2011. július 14., csütörtök

Supermonk váratlan kalandjai - Képregény Ácsán Brahm tanításai alapján

A The Unexpected Adventures of Supermonk* annyira nagy sikert aratott, hogy amikor az egyik olvasó jelentkezett, hogy lefordítja magyarra, én csak lelkesen bólogatni tudtam. A rajzoló beszerkesztette a magyar szöveget, és ez lett a végeredmény (nagyításhoz katt a képre):





















































Forrás: Lyunivörziti of Ószom

* Supermonk: 'szuper szerzetes'

2011. július 13., szerda

Buddhista fogalmak és nevek magyar átírása

Magyar honlapokon, blogokon és könyvekben sokszor találkozni a(z eredetileg szanszkrit nyelvű) buddhista fogalmak, nevek pontatlan átírásaival. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a fordítások angol nyelvből készülnek, ahol nincs jelölve az a-á, e-é stb. különbsége, és más a j, y, s stb. kiejtése, mint a magyarban. Ha azonban az eredeti, szanszkrit (mellékjeles átírás) alapján készül a magyar változat, a végeredmény sokkal pontosabb lesz.

Elkezdtük összeszedni egy táblázatba a legfontosabb buddhista fogalmakat, neveket és azok magyar átírását:



Szeretnénk majd bővíteni a táblázatot páli, tibeti, kínai, japán fogalmakkal és nevekkel is. Írjatok kommentet vagy mailt, ha valamilyen átírással kapcsolatos kérdésetek van. (Ha mi magunk nem tudjuk a választ, ismerünk olyat, aki biztosan tudja. :))

2011. július 5., kedd

Szabó Lőrinc: Szun Vu Kung lázadása - Vu Cseng-en: Nyugati utazás

A verset felolvassa Both András (érdemes meghallgatni).

Szabó Lőrinc: Szun Vu Kung lázadása

Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,

ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett,
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,

ki hős vezér és szent remete volt
és szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,

az istenek eledelét, hogy ő is
őrökké éljen, s lett mindenható
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már már isten volt, de lázadó

dühében a Legfőbb Trónt követelte,
s leverte az égi seregeket,
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg –

mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.

– Ki vagy, te jámbor? – ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt: – A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.

– Nagyszerű! – bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
– Vigyázz – szólt –, még nem sejted, mit tudok!
– Te se, hogy én mit! – válaszolt a szörny,
és mellét verve mesélni kezdte, hogy

a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete

könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
– Tizennyolcezer mérföldet repülök
– mondta –, ha csak egy bukfencet vetek,

átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség
– a Menny Urához fordult –, senki más,

– bömbölte – senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
És Buddha felelt: – Tied lesz, ha győzöl
még valamin, az én hatalmamon:

mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam – itt a tenyerem:
ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.

Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
– Őrült – gondolta – ez a Buddha: a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,

gyerekjáték – gondolta és vigyorgott:
– Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? –
És felemelkedett a levegőbe,
s megállt nevetve Buddha tenyerén.

– Készen vagy? – Készen. – Rajta! – Egyet ugrott,
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,

és repült és hömpölygött mint a szélvész,
mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,

repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,

repült, repült s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.

Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,

aztán felkelt. – Most megyek – mondta – vissza,
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira –

és csakugyan felírta a középső
oszlopra: „Itt járt Szun Vu Kung király”,
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,

és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,

mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át,
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott: – No hát

ide a Trónt! A világ végén jártam
s ott hagytam a látogatás jelét! –
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,

és megszólalt: – Te nyomorult majom,
te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc s önzés fűti, lebírsz engemet?

Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
„Itt járt Szun Vu Kung…” – itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! –

És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt

és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
– Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.

A vers egy 16. századi kínai regényt mesél újra, amelynek címe Nyugati utazás, avagy a majomkirály története, szerzője Vu Cseng-en , fordítója Csongor Barnabás. A 2 kötetes mű PDF-ben olvasható/letölthető a Terebess-en: 1. rész, 2. rész. A történet bizonyos elemeit a kínai buddhista szerzetes Hszüen-cang (Xuanzang) 7. századi indiai útjai inspirálták.

A regényből számtalan film(sorozat) készült (pl. Journey to the West) és pl. a Majomkirállyal (és a Gorillazzal) hirdette a BBC a 2008-as Pekingi Olimpiai Játékokat.

2011. június 26., vasárnap

Mit csinálnak a Gyémánt Út buddhisták?

Múlt péntek este a Huszár utcai Gyémánt Út Központban jártam egy ismerőssel, a Múzeumok Éjszakája programjain. Korán odaértünk, és amíg a szervezők még szerveztek - és az eső is eldöntötte, hogy essen-e vagy sem -, az ismerős megmutatta a központ részeit.

A sörgyárból kialakított központ nagy, belső udvarát lakások és különféle termek veszik körül. Először a meditációs terembe mentünk, ami egy letisztult vonalú, modern helyiség, a falakon különféle bódhiszattvák és tárák klasszikus ábrázolásaival, az oltár két oldalán pedig a Gyémánt Út nagy tanítóinak fotóival. A 'tárlatvezető' elmondása szerint aki találkozik a 17. Karmapával, az még ebben az életében biztosan megszabadul.

Ezután végigszaladtunk a kiállításon, ahol - néhány kegytárgy és Kubinyi Anna Homage Kőrösi Csoma Sándor textilképe mellett - buddhák, bódhiszattvák, tárák, különféle tanvédők és Gyémánt Út mesterek szobrai láthatók (még júl. 1-ig), amik már többször 'turnéztak' Magyarországon:



A kiállítás elég jól van dokumentálva, a falakon sok helyen találni részletes leírást az adott buddha, bódhiszattva stb.-ábrázolás szimbolikájáról. (Ami zavaró, hogy időnként keverednek a szanszkrit és tibeti elnevezések, ill. nem mindig pontosak az átírások.)

Ezután belehallgattunk a dharma-beszédbe, amit Lahucsky Péter tartott a zsúfolásig megtelt 'gyülekező' teremben. Ebben szó volt többek közt a karmikus hatásokról és a tudat természetének felismeréséről, ami 'a teljes potencialitás' és a 'duális érzékelés elhagyása'. Az előadó úgy beszélt erről az 'időtlen lényegiség'-ről, mint ami mindenki számára megtapasztalható, és ami annak felismerése, hogy saját tudatunk tér-természetű, félelem nélküli, határtalan és szabad. Ahhoz, hogy ezt elérjük, meg kell szabadulnunk az okok és okozatok kötöttségétől. (Arra nem tért ki, hogy ez hogyan lehetséges, ill. ezt hogyan kapcsolja össze a karmikus hatásokról szóló tanítással.) Mindenesetre a hangsúlyt a buddhák, bódhiszattvák, tárák stb. segítő szándékára tette, akik áldását a megvalósított tanítók is közvetítik, és akik 'megvilágosodott erőterükkel' juttatnak minket egyre közelebb a tudat természetének felismeréséhez. A beszédet rövid meditáció zárta.

A következő programpontunk a Buddhizmus a modern világban DVD megnézése volt - igazából ezért mentem a rendezvényre. A film trailere:



A dokumentumfilm bemutatta a Gyémánt Út buddhizmus (európai) történetét, és később részleteket láthattunk Láma Ole tanítóbeszédeiből. A történetből számomra a spanyolországi Karma Guen központról szóló rész volt a legérdekesebb, Láma Ole tanításaiból pedig az, hogy sokszor szinte semmiféle 'vezérfonal' nem volt az előadásában, az egymás után jövő mondatok és gondolatok egyáltalán nem épültek egymásra, hanem inkább laza asszociációknak tűntek, amikben időnként megjelent egy-egy buddhista kifejezés (együttérzés, bölcsesség, álomszerű valóság, tér, tudat, gyönyör stb.), de Láma Ole ezeket sem fejtette ki.

(Azt elképzelhetőnek tartom, hogy aki sok ilyen beszédet hallott már, az ilyen kevés alapján is be tudja azonosítani, miről is van szó, de így kívülállóként én sem ezeknek a fogalmaknak az összekapcsolását nem látom a hétköznapi gyakorlattal, sem Láma Ole könyveiben nem találok elég alapot, részletes kifejtést mindennek megértéséhez.)

A filmnézés közben kimentünk az udvarra néhányszor, ahol nagyszerűt söröztünk, én dohányoztam, és ráadásul még nagyon kellemes élő zene is szólt. Nagyon jó volt nézni az embereket is, látszott, hogy összeszokott társaság, főképp 20-30-as fiatalok, akik szemmel láthatólag nagyon jól érzik magukat ebben a központban.

Végezetül azt tudom mondani, hogy a Gyémánt Út buddhizmust ajánlom azoknak, akik buddhista társaságot és karizmatikus tanítót keresnek, és akik nem olyan kritikusan állnak hozzá az itt tanítottakhoz, mint én. :)

(Astus írt már hasonlót Mit csinálnak a szakjapák? címmel.)

ÁPDÉT: Száz évre terveznek a buddhisták a pesti sörgyárban (cikk az Origón)
Zoom: Karmapa Budapesten (YouTube videó)

2011. június 18., szombat

Thai buddhista szerzetes plankol

A thai buddhista szerzetesi közösséget is elérte a planking/vigyázzban fekvés-őrület:

















Innen: Photo of the Day: A monk planking?

2011. június 3., péntek

Ácsán Cshá és a thai Erdei Szangha

Ácsán Cshá* (1918-1992) thai meditációs mester egyszerű családban született, húsz évesen kapott teljes szerzetesi felavatást. Többek közt Ácsán Mán* volt a mestere. Hosszú időszakokat töltött a dzsungelben magányosan meditálva - az ilyen aszketikus gyakorlatot folytató remetéket Thaiföldön dhutanga/tudong* szerzeteseknek nevezik.

Ácsán Cshá 1954-ben alapította meg a saját kolostorát az észak-keleti Ubon tartományban* Wat Nong Pah Pong* néven. 1966-ban megérkezett az első nyugati tanítvány Ácsán Szumédhó személyében, akit sok más nyugati (főképp angol és amerikai) meditáló követett. Ennek eredményeként 1975-ben megnyílt az első "fiókkolostor", szintén Ubonban: az angol (anya)nyelvűeknek otthont adó Wat Pah Nanachat*, ahol Ácsán Szumédhó lett az apát.

1977-ben Ácsán Cshá néhány nyugati tanítványával Angliába érkezett, hogy a szigetországban is meghonosítsa a théraváda buddhizmust. 1979-ben kezdődtek el az első kolostor, a Csittavivéka* munkálatai. Erről szól az A Buddha Sussex-be jön* c. dokumentumfilm, amelynek a részletei - az Az éberség útja c. film mellett - az alábbi videóban is megtalálhatók.

Ácsán Cshá tanításai:



Kérdések Ácsán Cshának
Ácsán Cshá - honlap*
Ácsán Cshá tanításai - PDF*

Ácsán Cshá tanítványainak számtalan kolostora létezik ma a világon, az őket összefoglaló szervezet neve a Forest Sangha* (Erdei Szangha).

Magyarországon is alakulóban van egy "fiókkolostor" Dhammmadípa - A Tan Szigete néven Bajnán. A poszt egyik apropója, hogy jövő héten lesz itt az első elvonulás, amelyről bővebb információ a közösség honlapján található.


* A link angol nyelvű.

2011. május 19., csütörtök

The Unexpected Adventures of Supermonk

Magyar rajzoló angol nyelvű képregénye, amelyet Ácsán Brahm (Ajahn Brahm) tanításai inspiráltak.
Cartoon by Hungarian cartoonist, inspired by the teachings of Ajahn Brahm.





















































Forrás/Source: Lyunivörziti of Ószom

2011. május 18., szerda

Ácsán Szudzsátó: Az a ragyogó herceg - Elmélkedés 2011 Vészákján



Ácsán Szudzsátó: Az a ragyogó herceg - Elmélkedés 2011 Vészákján*

Réges-régen, még mielőtt a távcső összezsugorította volna az eget, az emberek a csillagokat, a Napot és a Holdat gondolták isteneiknek. Ott függtek az égen, ragyogva, megvetve az olyan földi dolgokat, mint a gravitáció. Néha ugyan eltűntek egy kis időre a felhők vagy a váltakozó napszakok miatt, de mégis valóságosak és állandóak maradtak.

Mára már jártunk a Holdon, megtapostuk hatalmas bakancsainkkal, így nyilvánítva ki emberi technológiánk felsőbbrendűségét. Az égitestek ugyan ragyognak még, de többé már nem olyan különlegesek. Ahogy tágul a világunk, úgy válik egyre sivárabbá, egyre üresebbé.

A buddhista hagyomány szerint bizonyos időkben, mint amilyen a Buddha születésének és a megvilágosodásának a pillanata, hatalmas fényáradat tölti be az eget, túlragyogva még a Napot és a Holdat is. Még a mélységesen üres intergalaktikus tér is megtelik ezzel a ragyogással. Jóval azelőtt, hogy a technológia a Napot és a Holdat az égen lévő nagy sziklákká redukálta volna, a Buddha tudta, hogy van egy fény, ami túlragyogja őket. A nyugati tudomány nem állt meg a Nap és a Hold trónfosztásánál. Egész világunkat, a kozmikus fejlődéstől kezdve a DNS misztériumáig, könyörtelen kutakodásnak, vizsgálódásnak, elemzésnek és osztályozásnak veti alá. Csak néhány dolog maradt, ha maradt egyáltalán, ami igazán titokzatos. Talán ez az, amiért több generáció óta az irracionálisban keressük a misztériumot: az összeesküvéselméletekben, az ufókban vagy a Bermuda-háromszögben.

Maradt azonban még egy titok, aminek a jelentősége messze nagyobb bármi másnál. Ez a Felébredés misztériuma. Ez a hihetetlen erejű elképzelés nem más, mint hogy az egyszerű emberi lény képes ténylegesen tökéletesíteni magát. Mindannyiunkban ott van egy mag, a tökéletes, megszabadító Igazság felismerésének a magja.

Az elmúlt 2500 évben, mióta a Buddha először felismerte és kinyilatkoztatta ezt, nem volt még egy olyan ember, aki egy ennyire radikális és lényegretörő elképzeléssel állt volna elő. A szabadság? Lehetséges! Nem vagyunk beleragadva a szenvedésbe. Van kiút. És a kiút nem más, mint az önmegvalósítás a Nemes Nyolcrétű Ösvény által.

Miközben világunk egyre unalmasabbá és cinikusabbá válik, ez a fénysugár mégsem halványul. Ez a ragyogó herceg Sziddhattha, akinek a története és példája még mindig káprázatos hatást gyakorol ránk, ő az, aki ezt felismerte magában. Noha történelmi alakja homályosan, bizonytalanul kivehető csak számunkra már régóta, az idők ködén mégis kétségtelenül átragyog dicsősége. A buddhisták generációinak nagylelkű erőfeszítéseinek köszönhetően fennmaradt szavai ma is igaznak hangzanak. És az ösvény, amin járt, még ha benőtte is egy kicsit a gaz**, világosan látható.

A Buddha nem azt kérte tőlünk, hogy látványos szertartásokkal ünnepeljük meg a Vészákot. Azokat kereste, akik gyakorolják az Útját. Minden ember, aki az Ösvényt a szívén viseli, és igaz módon megtestesíti, világossággá válik a világ számára.

Legyél te ez az ember!

Fenyvesi Róbert ford.

* Forrás: Ajahn Sujato: That Shining Prince: reflections on Vesak 2011
** Utalás erre a szuttára: SN 12.65 A város

2011. május 17., kedd

Vészák - A legnagyobb (théraváda) buddhista ünnep

Ma van a Buddha születésének, megvilágosodásának és halálának ünnepe*: a Vészák (Vesākha), amely nevét az indiai naptár egyik hónapjáról kapta. Kialakulásról a Wikipedián lehet olvasni (angolul), ünnepi cikkeket pedig a Buddhist Channel honlapon találni (szintén angolul).

A buddhista ünnepekről és a hozzájuk kapcsolódó szokásokról Végh József rövid összefoglalóját ajánlom, itt pedig egy angol nyelvű video arról, hogyan ünneplik Thaiföldön a Vészákot:



Legyen minden lény boldog!

ÁPDÉT: Vesak - The Unexpected Adventures of Supermonk - Angol nyelvű képregény, magyar szerzőtől (lesz majd belőle külön poszt is, ha minden igaz)
Vesak Day 2011 - Fotók a The Boston Globe oldalán

* bár sok helyen (a különböző naptárak miatt) május 10-én ünnepelték (vagy a 2 dátum között: nemzetközi Vészák-konferencia Bangkokban). A japán, tibeti és kínai buddhisták más hagyományok alapján, máskor ünneplik a Buddha születését.

2011. május 10., kedd

Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

A poszt egyik apropója, hogy többen is ajánlották ezt a filmet, a másik pedig, hogy megjelent Donald S. Lopez, Jr. új könyve (és egy ehhez kapcsolódó cikk) arról, miért örvend akkora népszerűségnek a Tibeti Halottaskönyv Nyugaton. Szerinte ennek oka első sorban az, hogy mindenkit foglalkoztat a halál, másodsorban a Tibetről bennünk élő romantikus kép, harmadsorban pedig, hogy az amerikai teozófus Walter Evans-Wentz által megalkotott "halottaskönyv" (amelynek 1960 után megjelent kiadásai C.G. Jung pszichológiai elemzését is tartalmazzák) sokkal inkább a transzcendentalista világképet tükrözi, mint a tibeti buddhizmusét.

A film (japán-francia-kanadai film, 90 perc, 1994, narrátor: Leonard Cohen):



Kara György: Tibeti Halottaskönyv (részlet)
Az Agócs Tamás-féle Tibeti Halottaskönyv Előszava (PDF)
Villáminterjú Agócs Tamással és Kelényi Bélával
Agócs Tamás beszél a Tibeti Halottaskönyvről a Tilos Rádió tematikus napján (mp3)
Tarr Bence László: Tibeti halálmeditációk