A buddhista közösség

A buddhista közösség, a szangha, világi élettől elvonult szerzetesekből és apácákból, valamint világi életet élő követőkből áll. A szerzetesek és apácák nem kezelhetnek pénzt, ezért szorosan rá vannak utalva a világi követőkre, akik támogatják őket élelmiszerrel és egyéb felajánlásokkal.

A buddhista közösség világi követői azok lehetnek, akik elkötelezik magukat a Három Gyémánt mellett, azaz menedéket vesznek a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Emellett be kell tartaniuk az Öt Előírást (ezen az ötön kívül a próbaidős szerzetesekre és apácákra még további öt szabály vonatkozik).

A világi követők nem törekszenek a szerzetesi fegyelemre és a meditációra, hanem ők azáltal gyakorolják a vallást, hogy adakoznak a szerzetesek-apácák számára. Nem csupán azzal, hogy reggelenként elkészített élelmet adnak a szerzetesek és apácák alamizsnás tálkájába, hanem egyéb anyagi juttatásokat is adományoznak, ruhát, gyógyszert,  és segítenek a kolostorok fenntartásában. A  másik fontos tevékenységük a vallás gyakorlásában, hogy a szent helyekre elzarándokolnak, a nyilvános és magánszentélyeket és a megszentelt tárgyakat tisztítják, gondozzák. (pl. Buddha szobrokat fürdetnek szentélyekben vagy  a hívők Thaiföldön templomokban Buddha szobrokra ragasztanak aranylapocskákat.)

A szerzetesek és apácák szent napokon/ünnepnapokon a Dharmáról, azaz a Tanról beszélnek a világi követők számára. Ezeken a napokon a világiak a kolostorokban csatlakozhatnak esetleg a közös elmélkedéshez, kántáláshoz is.

Mindezek erősítik a kapcsolatot a világi követők és a szerzetesek-apácák között, akik főleg a korai buddhizmusban meglehetősen távol álltak egymástól. Mivel a korai szent iratok szerint a világi követők nem válthatnak arahanttá (olyan személlyé, akinek már nem kell többé megszületnie), és nem juthatnak el a Nirvánába sem, legfeljebb a következő életeikben való szerencsésebb újraszületésben reménykedhettek, és hogy ezek közül valamelyikben szerzetesek-apácák lehetnek. Ezen a nagy különbségen enyhített az a dél-kelet-ázsiai, théraváda ("kis szekér") országokban, pl. Thaiföldön, dívó gyakorlat, hogy világi hívők is nyerhetnek ideiglenesen szerzetesi felszentelést.

Néhány buddhista országban, pl. Burmában is, az iskolai oktatás részeként a világi követők gyerekei, fiúk és lányok is, pár hónapot kolostorokban töltenek, ahol vallási oktatásban részesülnek, résztvesznek szertartásokon és erkölcsi képzést is kapnak.

Mindezek együtt sokban erősítik a világi  követők és a szerzetesi-apáca közösségek közti kapcsolatot.

Forrás: Ian Harris: Buddhizmus Képes Enciklopédiája