A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

1. rész

Bevezetés

Arra kértek, hogy ezen az estén beszéljek a bön hagyományáról és a buddhizmushoz való viszonyáról. Amikor Őszentsége, a Dalai Láma a tibeti átadási vonalakról/iskolákról beszél, gyakran ezt az ötöt említi: a nyingmapa, kagyüpa, szakjapa, gelukpa és bön hagyományokat. Őszentsége nézőpontja szerint a bön egyenrangú a másik négy tibeti buddhista átadási vonallal/iskolával. Őszentsége nagyon toleráns és liberális gondolkozású, ugyanis nem mindenki ért egyet ezzel az állásponttal. A bönről a buddhista tanítók körében azelőtt is, és most is nagyon sok furcsa gondolat létezett. A mi nyugati pszichológiánk azt mondja, hogy amikor az emberek nagyon erőteljesen kihangsúlyozzák a saját személyiségük pozitívumait, mielőtt még elrendezték volna a mélyebb szinten lévő, problémás dolgaikat, akkor rendszerint a saját negatív tulajdonságaikat az ellenfélre vetítik ki (ezt a fajta elhárító mechanizmust hívják a nyugati pszichológiában projekciónak). Azaz "Mi vagyunk a jó fiúk, akik az igazi és hamisítatlan ösvényen haladunk, és ők a gonoszak." Sajnos, úgy tűnik, a tibeti történelemben ennek a kivetítésnek a tárgyai a bön hagyomány követői lettek. Ennek a történelmi okait keressük most meg, amihez, azonban, meg kell ismernünk a tibeti politikai történelem összefüggéseit.

Az tény, hogy a bön rengeteg negatív nyilvánosságot kapott, így elég rossz kép alakult ki róla Tibeten belül is. A nyugatiakat gyakran vonzotta ez a téma, hiszen ha valami ennyire rossz megítélés alá esik, az még érdekesebb lehet. Más hagyományok elég unalmasak, mert tiszták, egyszerűek. Ugyanilyen furcsa gondolat szokott lenni az is, hogy a bön egzotikusabb, mint a tibeti buddhizmus. Vannak olyan nyugatiak, akik úgy tekintenek a bönre, mintha az valamiféle Lobsang Rampa-szerű varázslatos dolgot rejtene, mint például lyukat fúrnak valakinek a homlokába, hogy megnyissák a harmadik szemét. Egyik nézet sem fedi a valóságot. Elengedhetetlen, hogy objektívebb módon szemléljük a bönt, és olyan tisztelettel tekintsünk rá, mint ahogy azt Őszentsége teszi. Valamennyire a tibeti történelmet is meg kell ismernünk ahhoz, hogy lássuk, hogyan alakult ki ez a negatív szemlélet a bönnel kapcsolatban, és hogy a bön szellemi fejlődése hogyan viszonyul a tibeti buddhizmushoz.

A bön eredetének nyomán  - Shenrab Miwo

A bönt, saját hagyománya szerint, Shenrab Miwo alapította, aki 30ezer éve élt, valamikor a kőkor idején. Persze, nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy Shenrab Miwo még barlanglakó ősember volt. Különféle leszármazási vonalak vagy iskolák iránti tisztelet általános módja szokott lenni, amikor azt mondják róla, hogy [az alapítása] nagyon régi időkre nyúlik vissza. Természetesen, egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy valójában mikor élt Shenrab Miwo. A hely neve, ahol lakott, Omolungring. Úgy tűnik, hogy ez a név talán Shambalának, a Meru- és a Kailash- hegynek egyfajta keveréke, ami egy tökéletes szellemi földet jelent. Azt is hozzáteszik, hogy ez egy - Tazig nevű - nagyobb terület része. A "Tazig" szó perzsa és arab nyelven magára Perzsiára vagy Arábiára utal. Más összefüggésben, viszont egy nomád törzset is jelenthet. A bön hagyomány szerint Tazig a nyugat-tibeti birodalomtól, Zhang zhung-tól nyugatra volt megtalálható.

Ez azt feltételezi, hogy a bön Közép-Ázsiából érkezett, talán egy iráni területről. Lehetséges, hogy Shenrab Miwo egy ősi iráni kultúrában élt, majd Zhang zhung-ba jött. Más változatok szerint inkább csak valamikor az i.e. 7. - 11. század között érkezhetett a nyugat-tibeti Zhang-zhung birodalomba. Ez is nagyon régen volt, és itt sincs mód arra, hogy bebizonyosodjon a Shenrab Miwoval kapcsolatos, bármilyen állítás. Ami egyértelmű az az, hogy a közép-tibeti Jarlung dinasztia kialakulásának idején (i.e.127-ben) már létezett [Zhang-zhung-ban] valamiféle helybéli [vallási] hagyomány. De még azt sem tudjuk, hogy abban az időben ezt egyáltalán hogyan hívták.

Iráni Kapcsolat

Az iráni kultúrával való, lenyűgöző kapcsolatról sokféle elmélet létezik. Nem csupán a bön szempontjából kell ezt áttekintenünk, hanem buddhista szempontból is. A bönben és a buddhizmusban rengeteg a közös. A bön hagyomány követői azt mondják, hogy a buddhisták tőlük vették át ezeket, míg a buddhisták azt állítják, hogy a bön hagyomány követői vették őtőlük. Mindkét oldal saját magát állítja be forrásnak. Hogy mi az igazság, nehéz eldönteni. Miről is van szó?

A buddhizmus Indiából nagyon korán eljutott Afganisztánba. Még magának Buddhának a két tanítványa állította azt, hogy megjárták Afganisztánt és elvitték oda a buddhizmust. Az i.e. 1. és 2. században már Iránban, és Közép-Ázsiában találjuk a buddhizmust. Ebben az időszakban, tehát, a buddhizmus már jelen volt Iránban. Ha a bön azt állítja, hogy azok az eszmék - amelyek nagyon hasonlatosak voltak a Buddha által tanított eszmékhez - valamiféle perzsa területről érkeztek Nyugat-Tibetbe, még jóval azelőtt, hogy maga a buddhizmus közvetlenül Indiából megérkezett volna, akkor az nagyon is lehetséges, hogy ezek az eszmék buddhista és helyi iráni gondolatok keveredéséből származnak. E buddhista-iráni eszmék forrásterületének, a leglogikusabbnak, az akkori perzsa város, Khotán tűnik.

Khotán

Khotán (mai nevén Hotan) Nyugat-Tibettől északra helyezkedik el. Mint tudjuk, Tibet nagyon magas fennsíkon terül el, sok heggyel körülvéve. Ahogy megyünk tovább Tibettől északra, ennek a fennsíknak a végén egy újabb hegylánc, a Kunlun található, ahonnan az egész út lefelé, a tengerszint alá kanyarodik, a Takla-Makán sivataghoz. Ennek a területnek most Xinjiang a neve, és a Kínai Népköztársaság egyik állama. Khotán a Kunlun hegylánc lábánál terül el, a Takla-Makán legdélibb részén. Akkoriban ez a terület iráni (perzsa) kultúrhatás alatt állt, a lakói Iránból érkeztek. Emellett hatalmas kereskedelmi és buddhista központ is volt, [mivel a Selyemút mentén feküdt]. Jelentős kulturális hatással bírt Tibetre, amit azonban a tibetiek lekicsinyellnek, és azt mondják, hogy hozzájuk minden Indiából vagy Kínából érkezett.

Pedig még a tibeti írásrendszer is a khotáni ábécéből származik. Az első, egyesített tibeti birodalom létrehozója, Szongcen Gampo uralkodó, egy minisztert küldött Khotánba, hogy onnan a tibeti nyelv leírásához megfelelelő írásrendszert hozzon. Mivel a Khotánba tartó kereskedelmi út Kasmíron haladt keresztül, így a khotáni nagy tanítóval, akihez eredetileg indult a tibeti miniszter, Kasmírban találkozott. És mert a tibetiek az írásrendszerüket a khotáni tanítótól Kasmírban kapták meg, végül a történet úgy híresült el, hogy a tibeti írásrendszer Kasmírból származik. De ha alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy valójában Khotánból ered a tibeti írás. Természetesen, a khotáni rendszer eredetileg pedig Indiából származik. De itt a lényeg mindenképpen az, hogy Tibetnek is nagyon sok kulturális kapcsolata volt Khotánnal.

Láthatjuk, hogy a bön álláspont nagyon valószínűnek tűnik. Így az is lehetséges, hogy [a bön] Khotánból ered. A buddhizmus felől nézve elmondhatjuk, hogy a buddhizmus Tibetbe két irányból érkezett: Khotánból - vagy az iráni kultúrából - Nyugat-Tibetbe, és aztán később Indiából. Az előbbi esetben ez lehetett akár a bön egy korai formája is. Teljesen elképzelhető, hogy a buddhizmus, különösen a dzogcsen, mindkét irányból érkezett, valamint az, hogy a bön is és a buddhizmus is kölcsönözhettek egymástól. Valószínű, hogy ez áll közelebb a valósághoz.

A világmindenség és a túlvilág leírása

A bön egyik eleme, ami iráni vallási hiedelmekből ered, a világmindenség kialakulásáról szóló leírás. A buddhizmus rendelkezésére állnak az abhidharma tanítások a Meru hegyen és így tovább, de nem ez az egyetlen magyarázat [a világmindenség kialakulásáról.] Létezik a kálacsakra magyarázat is, amelyik némileg különbözik. A bön szövegek szintén tartalmazzák az abhidharma magyarázatokat, éppen úgy, mint a buddhizmusban, de emellett a bönnek egy saját egyedi magyarázata is van, egy olyan vonás, ami mindenképpen iráninak (perzsának) tűnik, ez a fény és sötétség dualizmusa. Némely orosz tudós hasonlóságot fedezett fel a tibeti és ősi perzsa különféle istenek és alakok nevei között. Ez a hasonlóság is azt az iráni kapcsolatot jelzi, amire a tudósok rámutatnak.

Viszont, ami teljesen egyedi a korai bönben, az a túlvilágra - különösen a köztes-létre  - helyezett hangsúly. Az uralkodók, haláluk után, a túlvilágra költöztek. Mivel ehhez a túlvilági utazáshoz különféle dolgokra volt szükségük, így jelen volt az állatáldozat, és esetleg még emberáldozat is, bár ez utóbbi vitatható. Emellett bizonyára képeket, élelmet és egyéb olyan dolgot temettek el, amire egy embernek szüksége lehet a túlvilági utazásához.

Mindenképpen észre kell vennünk azt, hogy a tibeti buddhizmus átvette a köztes-lét erőteljes kiemelését a böntől. A köztes-lét - bardo -

említése az indiai buddhizmusban is megtörténik, de nagyon kicsi hangsúlyt kapott, ezzel szemben a tibeti buddhizmusban nagyon sok bardo szertartás és ehhez hasonlók vannak. Az ősi perzsa kultúrában éppen úgy megtalálható a túlvilági lét előkészítésének kiemelt fontossága. A korai bön egyetlen vonása, amiről ténylegesen teljes biztonsággal beszélhetünk, az a temetkezési szertartások gyakorlata és a sírokban talált leletek, amik mind azt mutatják, hogy hittek egy túlvilágban. Bármi más csupán feltételezés. És az is tény, hogy valójában csak ősi királyok, uralkodók temetkezési sírjait vizsgálhatjuk meg.

A nyugat-tibeti birodalom, Zhang-zhung hatása a közép-tibeti Jarlung völgy területén is érvényesült, és a legkorábbi időktől kezdve egészen az első tibeti birodalom, Szongcen Gampo általi megalapításáig is eltartott. (Szongcen Gampo, a Jarlung völgyből származó dinasztia nagy uralkodója, aki elsőként egyesítette a különböző régiókat egységes tibeti birodalommá.) Mint tudjuk, Szongcen Gampo különböző országbeli hercegnőkkel lépett házasságra. Meglehetősen ismert tény, hogy egy kínai és egy nepáli hercegnőt is feleségül vett. (E feleségekről mintázták a Zöld és Fehér Tárát)  Azonban, rajtuk kívül egy Zhang-zhung-ból származó hercegnővel is összeházasodott. Tehát az első tibeti uralkodóra ezen kultúrák mindegyike hatással volt.

A buddhizmus teljes tanítása e legkorábbi időszakban még nem érte el az egész Tibetet, és hatása Tibetben valójában nagyon jelentéktelen volt. Ennek ellenére, az uralkodó buddhista templomokat építtetett különböző "erőpontokban". Tibetet egy hátán fekvő női démonnak képzelték, és úgy vélték, hogy különböző akupunktúra pontokban épített templomok megfékezik a vad erőket. Mindenképpen kínai jelleget tükröznek ezek a fogalmak: akupunkturás pontok, megfékezett démonok és egyebek. Minden bizonnyal, abban az időben a buddhizmusnak ez a formája volt jelen Tibetben. Az még idetartozik, hogy Szongcen Gampó császár, az egész buddhizmus átvétele mellett, fenntartotta a bön temetkezési rítusokat, amiket őelőtte gyakoroltak Jarlungban. Nyilvánvalóan ezt a Zhang-zhung-ból származó felesége támogatta. Így, a temetkezési szertartások és az áldozások, egyebek, még ebben a korai buddhista időszakban is fennmaradtak. 

Forrás: Bön és a tibeti buddhizmus (angol nyelven)