2012. november 23., péntek

Málá - a buddhista rózsafüzér 2. rész

A buddhista rózsafüzérről szóló bejegyzésünk első részében a málá történetéről írtunk. Ebben a részben a különböző buddhista málákról lesz szó, amely kultúránként is változott.

Tibet

A régi Tibetben majdnem mindenki rendelkezett imafüzérrel, amit fából, kagylóból, borostyánból, féldrágakőből vagy drágakőből készítettek. A viselője ízlése és gazdasága határozta meg az imafüzér anyagát, de függött a hívő irányzatától és az istenségtől is, amit tisztelt. A legnagyobb tekintélynek örvendő füzérek lámák csontjaiból készültek.

A régi tibeti rózsafüzéreken három különböző méretű és anyagú, kerek vagy korong formájú gyöngyöt használtak a teljes 108 szemből álló füzér négy részre  - részenként 27 szemet tartalmazó - felosztására. A teljes füzér két végét három nagy visszatartó szem segítségével fogták össze, ezek a nagy gyöngyszemek jelezték, ha a füzért használó az imádkozása vagy mantrázása során bevégzett egy kört.

Ez a három nagyméretű szem Buddha, Dharma (Tan) és Szangha (közösség) hármasát szimbolizálják.

A fő füzérhez általában 10 kisebb gyöngyszem két fonata kapcsolódik. Ez a két fonat a "számtartó" vagy számoló, és miniatűr abakuszként használják őket. Ezzel tartják számon azt, hogy a használó hányszor haladt a fő füzéren körbe. Ehhez a hagyományos rózsafüzérhez  sokszor még néhány személyes apróságot - csipeszt, kulcsot - is szoktak hozzákapcsolni.

Kína, Korea, Japán

Kínában a buddhista imafüzérek kevésbé terjedtek el. Ennek ellenére a Csing-dinasztia alatt (1644- 1912) ezek a füzérek tibeti mintát követve divatosak és felkapottak lettek az uralkodói udvarban és ezzel együtt egészen bonyolulttá is váltak. "Udvari láncok"-nak hívták őket, és elsősorban státuszszimbólumként használták, nem pedig imádkozáshoz.

Koreában, ahol a buddhizmus hivatalos állami vallás volt egészen addig, amíg a Csoszon-dinasztia (1392-1910) be nem tiltotta, a rózsafüzérek egészen fontos részei voltak a vallásos rituáléknak. A koreai rózsafüzérek, ellentétben nagyon sok, 108 szemből álló buddhista füzérrel, jellemzően 110 szemből álltak. Két nagy extra szem volt rajtuk, egyiket szvasztikával díszítették, és a zsinór kezdetén található. A másik díszítetlen volt és középen foglalt helyet. Egy hitbuzgó értekezés kinevezte a koreai füzért "A rózsafüzérek klasszikusá"-nak. Ezt a "Klasszikust" a koreai buddhista templomok falain plakátokon mutatták be, ahol egy rózsafüzér volt látható és használatát is elmagyarázták.

A japánok körében az imafüzérek fontos részei voltak a társadalmi és vallási életnek. A szerzetesek és a világi követőek is viseltek füzért szertartások és temetések alkalmából. Minden teaház falán volt egy kampó, hogy a vendégek felakaszthassák rá füzéreiket; egy szokatlan öszzeállítással bíró, vagy fontos személy tulajdonát képező füzér tekintélyt adott a teaháznak.

A buddhista rózsafüzér Japánban egyedi formát öltött, különféle számú és különféle összeállítású füzéreket viseltek. A legelterjedtebb dzsuzu 112 szemből állt. A  gyakran szerzetesi pihenőhelyek mellett lévő dzsuzut árusító boltok úgy hirdették szentelt portékáikat, hogy hatalmas fa rózsafüzéreket akasztottak a bolton kívülre. Tulajdonosa számára különösen értékes volt az olyan imafüzér, amit egy nagyrabecsült templom füstölője fölött áldottak meg. A japán buddhista rózsafüzérek kedvelt anyaga a fa volt. Egyaránt használtak cseresznye, rózsa, szilva, vésett és sima őszibarack, ébenfa és mahagóni fákat. De úgyszintén népszerű alapanyag volt a dióhéj, cseresznye magja és gyöngyfa (Melia azedarach) diója.

Burma

A théraváda buddhizmus egyik országában, Burmában is használtak imafüzéreket. Szerzetesek és világi hívők is egyaránt viselték a Seik Pa De nevezetű burmai füzért vándorlásuk során vagy ha valamilyen kolostort látogattak. A füzér az erényes életvitel szimbóluma volt. Leginkább arra szolgált, hogy az elme féken tartásával megvalósítsák az egyetlen pontra való koncentrációt. A füzért kifejezetten a szamatha (elnyugtatás/ koncentrációs) meditációnál alkalmazták, a vipasszaná (belátás) meditációnál nem. Burmában a füzérek anyaga a bódhifa volt vagy a rudráksa-fa magjai vagy szantálfa vagy elefántcsont, esetleg burmai terrakotta. Az utóbbi években azonban a füzér viselése egyre ritkább a szerzetesek és világi hívők körében.

Forrás: Buddhista füzérek - imafüzérek (angol nyelven)
           Mianmari buddhista imafüzérek (angol nyelven)

2012. november 20., kedd

Málá - a buddhista rózsafüzér 1. rész

Muzulmán férfi, Líbia
A világ népességének közel kétharmada, vallási hovatartozásától függetlenül, meditál vagy imádkozik rózsafüzér segítségével. Ennek ellenére kevesen tudják, hogy a világ nagy vallásaiban használt rózsafüzérek "ősanyja" a hindu vagy buddhista málá. A rózsafüzér Indiából és a himalájai királyságokból indult útnak kelet felé Kínába, Japánba és Koreába. Nyugat felé tartva Afrikába és Európába érkezett, ahol keresztény rózsafüzérré alakult vagy ortodox imakötél lett belőle, Görögországban és a Közel-Keleten a Jézus-ima elmondásához használt csotki, míg az iszlám vallásban szubha vagy szebha a neve.

Sok füzér közös jellemzője, hogy a rajtuk lévő szemek száma a 9 többszörösei. A 9-es a legnagyobb az egy számjegyű számok közül, a teljesség szimbóluma. Vannak olyan füzérek is, amelyeken hárommal oszthatóak a szemek száma. Ezek a hármasságot képviselik: a hinduizmusban a hármas istenséget, Brahmát, Visnut és Sivát, a kereszténységben az Atya, Fiú és Szentlélek hármasságát, és a buddhizmusban a három központi fogalmat: Buddhát, Dharmát (Tan)  és Szanghát (közösség).

Dzsuzu (Juzu), a japán málá 
A buddhizmus i.e. 500 körül indult India északi részéből, és i.u. 1 században érte el Kínát, kb. a 4.század elején Koreát, a 6.században Japánt, és a 8. században érkezett Tibetbe. Amint a buddhizmus megtelepedett ezekben az országokban, hatni kezdtek rá azok a különféle kultúrák, amelyekkel kapcsolatba került. A buddhizmus alapvető tana, a határtalan tolerancia, egy olyan fogalom, amely kézzel foghatóan nyilvánul meg az imádkozó füzérek különböző formáiban és anyagában. Ha például, összehasonlítjuk a tibeti buddhista füzért a japánnal, különbséget láthatunk a formában, a függelékek és bojtok számában és típusában, a felosztó szemekben, és magának a füzérnek az anyagában. A japán, függetlenül a tulajdonosa társadalmi helyzetétől, általában fából készül, míg a gazdag tibetiek kedvelik a borostyánból, korallból vagy akár az emberi csontból készülteket.

A buddhizmus a hinduizmustól vette át a rózsafüzért, amely aztán a buddhista szerzetesi öltözékek fontos részévé vált. Egy füzér, általában, 108 sima szemből áll. Több magyarázat is van arra, hogy miért pont 108. A 108-as számnak vallásos jelentősége van számos hindu és buddhista hagyományban. Emellett a hagyományos buddhista felfogás szerint 108 elmebéli szennyeződés (klésa) létezik, ami a megvilágosodást akadályozza. Míg a vadzsrajána (tibeti) buddhizmusban a 108 szemet más okból használják: miután 100 mantrát elrecitálnak, nyolc extra mantrát még mondanak hozzá, arra az esetre, ha esetleg elvétették volna a számolást. Bár a szerzetesek 108 szemből álló teljes láncot használnak, a világi hívők által viselt rózsafüzérek gyakran tartalmaznak jóval kevesebb, 18, 27, 54 szemet. Tibetben a leborulásokhoz, némely esetben 21 vagy 28 szemből álló füzért használnak.

Rudráksa-málá
A füzérek kedvelt anyaga a szent bódhi-fa fája, a füge egy fajtája (Ficus religiosa) vagy a bódhi-mag, ami viszont nem bódhi-fából készül, hanem a rudráksa-fa (Elaeocarpus ganitrus) magja. A buddhizmusban a füzért leginkább számolásra használják recitálás és kántálás során, vagy mantra vagy istenség nevének ismételgetésekor. Ez a fajta alkalmazása különösen a himalájai régióban nagyon elterjedt, itt még mindig megszokott része az életnek.

Forrás: Hindu/buddhista málá (angol nyelven)
             Buddhista imafüzér wikipédiás cikk angol nyelven

2012. november 14., szerda

Bhavacsakra 2. - A kerék története

A létkerék a korai buddhizmusban

A bhavacsakra szanszkrit eredetű kifejezés - páliul (magyar átírásban): bhavacsakka vagy szamszáracsakka -, amit különféleképpen lehet fordítani: az élet kereke, a létezés kereke vagy az újraszületés kereke.


A bhavacsakra külső köre a függő keletkezés láncolatát mutatja be 12 jelenetben. Maga a függő keletkezés részletes kifejtése többször és többféle összefüggésben található meg Buddha beszédeiben, de ő maga nem hasonlította ezt a láncolatot kerékhez. A hasonlat a Viszuddhimagga (A megtisztulás ösvénye) és más kommentárok része.  Bár a théraváda hagyomány többször is utal erre a hasonlatra, de a régészek nem tartják valószínűnek, hogy valaha is ábrázolták volna. 

Észak-Indiában, különösen Kasmírban, a szarvásztiváda* iskola vetette meg a lábát és épült ki stabilan. Ez az iskola, amellett, hogy mérhetetlen irodalmat hozott létre a Fegyelmi Szabályzatról (Vinaja) és a További Dhammáról/Felsőbb Tanról (Abhidharma), sok fontos buddhista tanítás ábrázolásmódját teremtette meg a kerék megrajzolásával.

A kerék későbbi története

Bhavacsakra-ábrázolás Adzsantában (kb. 5. sz.)
Tibeti legendák szerint, amikor Buddha a szerzeteseivel egy rizsföldön sétált, akkor körvonalazta a kereket rizsszemekből. Ez akár még lehetséges is, hiszen Észak-Indiában minden szarvásztiváda kolostorban ez a festmény ékesítette a kapukat, mély érzelmeket keltve azok szívében, akik ismerték jelentését, és kíváncsiságot ébresztve azokban, akik nem ismerték. Sajnos, az indiai buddhizmus elleni támadást nem élte túl egyetlen kolostori példány sem, ez  is jelzi azt, hogy Indiában milyen hatalmas méretű volt ez a pusztítás. Mindössze egy magányos festmény maradt fent Adzsantá 17. számú barlangjában, amiről úgy tűnik, hogy talán a bhavacsakra valamilyen ábrázolása.

Indiából a kerék motívumát Bande Jese vitte Szamjéba, az első tibeti kolostorba. Ott a rend szarvásztiváda irányzata épült ki. A kerék megjelenítésének hagyománya így került Tibetbe, ahol az éghajlati viszonyok miatt nem a kolostorok kapuira, hanem a templom előcsarnokába festették, ahol minden belépő szeme megakad rajta.

A tibeti hagyomány kétféle kerékről beszél, egy régebbi és egy újabb típusúról. A régi típusú bhavacsakra alapja egy olyan szöveg, amely Buddha és tanítványai történeteinek gyűjteményeiben szerepel. Ez a gyűjtemény Avadána* (páliul Apadána) néven ismert. A bhavacsakra alapjának vélt szöveg elmeséli azt, hogy Buddha egyik nagy tanítványa, Mahámoggallána* (varázserejénél fogva) gyakorta megfordult a különböző birodalmakban: poklokban, istenek, emberek, állatok, kísértetek birodalmaiban. Emiatt a kételkedő vagy bizonytalan tanítványokat könnyen meg tudta győzni a szenvedés egyetemes jellegéről, amelynek fő okozója a vágy. És mivel Mahámoggallána nem lehet ott mindig, minden kételkedő és bizonytalan tanítvány mellett, ezért Buddha javasolta, hogy a kolostorok kapuinál legyen egy öt részre felosztott kerék rajzolva, és ez az öt rész szimbolizálja az öt különböző birodalmat. Ezzel együtt a birodalmak keréken elfoglalt helyét is meghatározta Buddha. Ugyanígy megnevezte a legbelső körben helyet foglaló három állati jelképet: disznót, kígyót, galambot (a modern ábrázolásokban galamb helyett kakas szerepel). Elmondta, hogy átlagos lényeket is mutassanak be, akik a vízkerék forgásához hasonlóan alámerülnek alacsonyabb születésekbe, majd kiemelkednek újra. A szélére, a külső körbe pedig a függő keletkezés 12 láncszeme kerüljön. A kerék maga pedig egyértelműen mutassa be azt, hogy semmi sem állandó, mindig minden változik. Buddha rendelkezett arról is, hogy minden kolostorban ki kell nevezni olyan hozzáértő szerzetest, aki hozzáértő módon el tudja magyarázni a kerék jelentését a kolostorok látogatóinak.

Az új típusú bhavacsakra újabb elemeket mutat be. Jé Congkapa, a nagy reformer, 1357-ben született. Ő alapította meg a Gelugpa iskolát, aminek a feje Őszentsége, a Dalai láma. Je Congkapa adott felhatalmazást a kerék hatos felosztására az öt helyett, és Buddha alakja helyett Avalókitésvara bódhiszattva megjelenítésére mindegyik öt nem-emberi birodalomban.  Az új felosztás szerinti hatodik rész lett a félistenek (aszurák) birodalma.Ez a két sajátság látható az új típusú keréken.

A szamszára borzalmának, és a mindig velünk lévő erőszaknak példája Tibet kínai megszállása. A bhavacsakra ábrázolásának hagyományát mind a mai napig a tibeti művészek tartják életben, és menekültként, Indiában, a nehézségek ellenére még mindig tovább folytatják. De a Dharma bemutatásának egykori módja szélesebb ismertséget és nagyobb megbecsülést érdemelne. Szerencsére buddhista szent helyeken gyakran ábrázolják a bhavacsakrát, hogy emlékeztesse a hívőket a születés és halál örökkön örökké forgó kerekére.



* A link angol nyelvű

Forrás: A születés és halál kereke (angol nyelven)

2012. november 10., szombat

Bhavacsakra - A létezés kereke

Ahogy írtuk a dharmapálákról szóló bejegyzésünkben, a nyolc dharmapála közül talán Jama alakja a legismertebb, mert a buddhista ábrázolás szerint ő tartja hosszú karmos kezeivel és két hatalmas metszőfogával a 'létezés kerekét', a bhavacsakrát.

A létezés körforgását rendkívül szemléletes módon bemutató bhavacsakra négy koncentrikus körből álló ábra - ezt tartja Jama a kezeiben. A Jama fején lévő öt koponya-korona az öt léthalmazt (szanszkrit nyelven: szkandha, páliul: khandha) jelképezi. A homlokán lévő harmadik szem az állandótlanság megértésének bölcsességét jelzi. A négy végtagja szimbolizálja a négyféle szenvedést: a születést, a betegséget, öregséget és halált. Jamát némely esetben tigrisbőrrel díszítve ábrázolják, ami a rettenthetetlenséget jelképezi. A tigrisbőr jellemzően a kerék alsó része alól látszik ki.

A kerékhez, és az azt tartó Jama alakjához hozzátartozik a fölöttük látható telihold képe is, amely a Szamszárából (létforgatagból) való megszabadulást szimbolizálja. Szintén az ábrázolás felső részén található egy Buddha-alak, amely a hold felé mutatva jelzi a megszabadulás ösvényét.

A bhavacsakra négy körének jelentése a következő:

A legbelső körben egy disznó, egy kígyó és egy kakas található körbe rendezve, sötét háttérben. A disznó képviseli a tudatlanságot, a kígyó a gyűlöletet, a kakas pedig a vágyakozást, és gyakran egymás farkába harapva ábrázolják őket.

A második kör háttere félig fehér, félig fekete. A fehér háttérben azok az emberek jelennek meg, felfelé mozdulva a létezés körében, akik üdvös/helyes cselekedeteket tettek (jó karmát halmoztak fel). A fekete háttérben azok láthatóak, lefelé indulva meztelenül, akik nem üdvös/helytelen tetteket hajtottak végre. Őket a Halál Urának vörös és zöld kísérői vezetik.

Az istenek birodalma
A harmadik, a legszélesebb kör a létezés hat birodalmát mutatja be: istenek (dévák), aszurák (félistenek), emberek, állatok, éhes szellemek (préták) és poklok régiói. Az ábrázolásban piros vonallal választják el egyiket a másiktól.

Legfelül kezdődik az istenek birodalmát jelző ábrázolás, ezt Sakra isten (Indra) alakja jelzi, aki egy húros hangszeren játszik egy palotában. Némely hagyomány úgy tartja, hogy Indra isten ebben a formában való megjelenítése a történelmi Buddha kisugárzása.

A poklok, középen az ítélkező Jama
Ettől jobbra látható az aszurák (félistenek) birodalma. Ők az istenek alacsonyabb formái, akik állandóan konfliktusban, versengésben állnak egymással. Rögtön ezalatt az éhes szellemek (préták) birodalma látszik. Az istenek birodalmának ábrájától balra van az emberi birodalom, és alatta az állatok régiója. 

Legalul pedig a poklok birodalma található, aminek központi, kék színű, bősz alakja egy botot tart jobb kezében és egy tükröt a balban. Ő Jama, a Halál Ura, az Ítélkezés királya. (Ez a Jama-alak nem azonos a tantrikus buddhizmusban szereplő dharmapálával.) A Jama kezében tartott tükör azokat a tetteket (és azok következményeit) tükrözi vissza, amiket minden Jama elé kerülő lény a saját életében megcselekedett.

Minden birodalomban különféle lények láthatóak különböző, rájuk jellemző tevékenység közben, buddhák vagy bódhiszattvák társaságában.

Tudatlanság
A negyedik, a külső kör, 12 jelenetre osztva mutatja be a 12 láncszemből álló Függő Keletkezés folyamatát, kezdve egy vak emberi alakkal (ez a jelenet a láncolat legelső tagját, a tudatlanságot szimbolizálja). Majd az óramutató járásával megegyező irányban haladva tovább a létezés kereke körül, egészen addig, amíg a tizenkettedik, utolsó, láncszem össze nem találkozik a legelsővel. 
Halál

Ezen a legutolsó ábrán egy emberi alak begöngyölt holttestet cipel halotti máglyára. Más képeken ez a begöngyölt valami nem egy holttest, hanem a múltbéli életek felhalmozott karmája. (ez a jelenet a láncolat 12. tagját képviseli, ami nem más, mint maga a létezéshez kapcsolódó szenvedés)

Jama egyik kísérője,
amint a jó és rossz tetteket méri
A létezés kerekén belül, a pokolbéli birodalmak középpontjában lévő Jama, a Halál ura, valójában az éhes szellemek (préták) birodalmában lakik, és ő a préták királya. A préták városában, Kapilában él, ami az ókori észak-indiai várostól, Rádzsagáhától (Radzsgír) 500 mérföldnyire, a föld alatt található. Harminchat kísérőjével egyetemben lakik ott. Ennek ellenére, ahogy fentebb írtuk, a pokolbéli birodalmakban jelenítik meg őt, az üdvös és nem üdvös cselekedetek döntőbírájaként.

A buddhista kozmológiáról bővebben ITT lehet olvasni, A Buddha Ujja lapon.


Forrás: Az élet kereke (angolul)
              Bhavacsakra (wikipédiás cikk angolul)
              A teljes létkerék képe
A kép forrása: Rad des Lebens - Picasa Album

2012. november 2., péntek

Szabó Lőrinc: Buddha az éjszakai háremben

   Szabó Lőrinc buddhista tanulmányokat is folytatott, amelyek eredménye több buddhista vonatkozású vers is volt. Ezek közül talán az egyik legfelkavaróbb A kurtizán prédikációja, amit már tavaly májusban lehetett olvasni egy másik bejegyzésben, és hozzá Szabó Lőrinc önvallomását magáról a versről és a buddhizmushoz való viszonyáról.

Buddha a háremben (díszítés az Amarávatí Sztúpa korlátján)
   Egy másik verse, ami egy fordítás, Buddha az éjszakai háremben, az ifjú Sziddhártha (vagy páli alakban: Sziddhattha) otthonából való eltávozásának egy fontos mozzanatát mutatja be. Eredetileg Asvaghósa Buddha-eposzából való ez a rész, ami itt Szabó Lőrinc fordításában olvasható. Az i.sz. 1. században keletkezett, szanszkrit nyelvű mű teljes egészében hozzáférhető magyarul, Vekerdi József fordításában: Asvaghósa: Buddha élete (Buddhacsarita).
    Sziddhattha otthonából  remeteségbe távozásának leírását, illetve a remeteségbe távozásának okait egy valószínűleg ennél korábbi, páli forrásból  ITT lehet olvasni A Buddha Ujján, szintén Vekerdi József fordításában.

Szabó Lőrinc:
Buddha az éjszakai háremben

… Félmeztelen hevertek ott, a
zeneszerszámok mellett, hanyatt, arcon,
keresztűl-kasúl, kábultan, ahogy
rájuk csapott az álom, háttal-arccal
egymásra dőlve, összegyűrve-gyúrva,

szakadékba szórt hullák; nyakukon
lánccá feszült a hurkos gyöngysor; izzadt
ruhájuk nyakig csúszott; úgy hevertek,
mint akiket ájulásig botoztak
vagy mint letört és elhervadt virágok.
Némelyik falnak esett, ez az ablak
párkányát fogta, az dermedt halottként
nyult el a padlón; félig vagy egészen

nyitott szájukból a nyál mocska csurgott;
hajukat vad rendetlenség kuszálta,
mint az őrültekét; arcukba fonnyadt
koszorúk dúlt szemete-dísze csüngött;
kar kart ölelt és lábat, összevissza,
és az egyik mosolygott és a másik
a homlokát ráncolta és nyöszörgött.
A szép királyfi elnézte sokáig

az alvókat, s megszólalt: „Az imént még
oly gyönyörűek voltak, úgy kacagtak,
a szivük táncolt, hangjuk, mint a csengő,
s testük rózsa volt, szemük nevető láng!
Milyen mások most! Rútak, undorítók!
Ha ilyenek a nők, hogy lehet akkor
szeretni őket és bízni a húsban?
Hazug szépség ez, mámor, képzelődés,
csak a vágy mérgezi vele a férfi
lelkét és agyát! Ráébredtem az
Igazságra, és itt hagyom örökre
a test s a Látszat csillogó világát!"

2012. november 1., csütörtök

DharmaBurger: Prezi honlap és akciós Buddhák a Möbelixnél

Eszter találta a Möbelix bútoráruház okt. 14-ig érvényes katalógusában ezeket az akciós Buddha-szobrokat és képeket:


Ezzel a DharmaBurgerrel pedig én szembesültem ma reggel a nagyszerű, magyar prezentációs szoftverfejlesztő Prezi oldalán:





Nyolc dharmapála

A buddhizmus bősz védelmezői

A vadzsrajána buddhista művészetben a dharmapálákat félelmet keltő formában és ádáz arckifejezéssel jelenítik meg, emiatt azt hihetnénk róluk, hogy gonoszak is. Azonban a dharmapálák olyan bősz kinézetű bódhiszattvák, akik a Dharmát és a buddhistákat védelmezik, szokták őket 'tanvédők'-nek is nevezni. Rémületet keltő megjelenésük arra szolgál, hogy a gonosz erőket elijesszék. A legjelentősebb nyolc dharmapálát, akikről most írunk, "A nyolc rettenetes"-nek is szokták nevezni.


Legtöbbjüket a hindu művészetből és irodalomból vették át. A többiek a bön vallásból, a tibetiek ősi, buddhizmust megelőző vallásából és népmesékből származnak.

Mahákála


Ő a szelíd és könyörületes Avalókitésvara bódhiszattva haragos formája. A tibeti ikonográfiában általában fekete, bár más színekben is megjelenik. Hat karja, három kidülledő szeme van, a szemöldöke lángból áll, szakálla pedig kampókból, és koponyákból fűzött koronát visel.

Mahákála a tibeti nomádok sátrainak és a kolostorok védelmezője, emellett az egész tibeti buddhizmus őrzője. Az a feladata, hogy elsimítsa az akadályokat, növelje az életet, erényt és bölcsességet; vonzóvá tegye a buddhizmust és megszüntesse a zavarodottságot és tudatlanságot.




Jama

A Pokol birodalmának halált képviselő ura. A legenda szerint egykor régen egy szent ember volt. Épp egy barlangban meditált, ahová rablók érkeztek, egy lopott bikával. Amikor a bika fejét levágták, akkor vették észre, hogy a szent ember meglátta őket. Erre a rablók az ő fejét is levágták. A szent ember ekkor magára húzta a bika fejét és felöltötte Jama borzasztó alakját. Megölte a rablókat, megitta vérüket és megfenyegette egész Tibetet. Később Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvája, Jamántakaként testet öltve győzte le Jamát. Ezután Jama a buddhizmus védelmezőjévé vált. A művészeti ábrázolások közül talán Jama alakja a legismerősebb, mert ő az, aki a 'létezés' kerekét, a bhavacsakrát tartja karmai között.


Jamántaka
Ő Mandzsusrínak, a bölcsesség bódhiszattvájának bősz változata. Ahogy előbb írtuk, Jamántaka formájában győzte le a dühöngő Jamát és tette a Dharma védelmezőjévé. A legenda egyik változata szerint, amikor Mandzsusrí Jamántakává vált, Jama megjelenését tükrözte vissza, de sokszoros fejjel, lábbal és karokkal. Amikor Jama Jamántakára nézett, a végtelenségig sokszorozva látta magát.

Mivel Jama a halált képviseli, így Jamántaka azt, ami erősebb a halálnál. A művészetben Jamántakát gyakran egy olyan bikán állva vagy rajta lovagolva ábrázolják, ami eltapossa Jamát.




Hajagríva

Avalókitésvara egy másik ádáz formája, akárcsak Mahákála. Hatalmában áll, hogy betegségeket gyógyítson (különösen bőrbetegségeket), emellett a lovak védelmezője is. Fejdíszén lófejet visel, és a démonokat a lónyerítésével ijeszti el.

Vaisravana


A hindu gazdagságisten, Kubéra átvett formája. A vadzsrajána buddhizmusban Vaisravana jólétet adományoz, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy szellemi céljaikat elérjék. A művészetben általában testes formában, díszes ruházatban és ékszerekkel beborítva ábrázolják. Jelképei a citrom és a mongúz, és az északi égtáj védelmezője.







Palden Lhamo

Ő az egyetlen női dharmapála, a buddhista kormányok védelmezője, beleértve a tibeti kormányt is, amely Lhászában (Indiában) működik, száműzetésben. Emellett Mahákála társa/felesége is. Szanszkrit neve Srí Déví.

A legenda szerint Palden Lhamo a lankai király felesége volt. Megpróbálkozott azzal, hogy jó útra téríti a férjét, de nem járt sikerrel. Fiát is a buddhizmus rombolására nevelték. Egy nap, amikor a király távol volt, Palden Lhamo megölte a fiát, megitta vérét, és megette a húsát. Ezután olyan lovon lovagolt el, aminek a nyerge a fia lenyúzott bőréből készült. A király mérgezett nyilat lőtt Palden Lhamo után. A nyíl a lovat sebesítette meg. De Palden Lhamo meggyógyította a lovát és a seb szemmé változott.

Csangpa Karpo

A hindu teremtő isten, Brahmá tibeti neve Csangpa. A tibeti Csangpa azonban nem teremtő, de több mint harcos istenség. Általában fehér lovon ülve ábrázolják, kardot tartva. Legendájának egyik változata szerint Csangpa vérengző tombolással pusztított a földön. Egyszer egy alvó istennőt próbált megtámadni, aki felébredt, és megsebezve a combján, megnyomorította Csangpa. Az istennő lehelete a Dharma védelmezőjévé változtatta őt.






Begce

Egy olyan háborús istenség, aki a 16.században bukkant fel, ezáltal a legfiatalabb dhrampála lett. Legendája tibet  történelmével fonódott össze. Szönam Gyacót, a 3. Dalai Lámát, Altan kán hívta Mongóliába, hogy ott megújítsa a buddhizmust. (A tibeti buddhizmus már a 13. században gyökeret vert Mongóliában. Kubiláj kán 1253-ban udvara vallásává tette a buddhizmust. 1368-ban Kubiláj leszármazottja, Altaj kán került hatalomra és buddhista újjáéledést indított el azzal, hogy meghívta udvarába Szönam Gyacót) Begce szembeszállt a 3. Dalai Lámával, hogy feltartóztassa őt, mire a Dalai Láma Avalókitésvara bódhiszattvává változtatta magát. Ennek a csodának a szemtanújaként Begce buddhista lett és a Dharma védője.

Tibeti művészetben Begce páncélt  és mongol csizmát visel. Gyakran ábrázolják egyik kezében karddal, és az ellenség szívével a másikban.

Forrás:  Nyolc dharmapála (angol nyelven)