Lépten-nyomon
szembetalálkozunk a nirvána szóval, amelyet az “üdvösség” vagy
“nyugalom” távol-keleti szinonimájaként használnak. Sokan úgy vélik, hogy
esetleg így nevezik a buddhista mennyországot. Létezik Nirvána nevű parfüm,
ásványvíz, különféle étterem, és volt ilyen nevű rock együttes is.
Szanszkrit
nyelven a nirvána vagy páli nyelven a nibbána azt jelenti,
hogy “kioltani, elfojtani”. Egészen konkrétan tűz kioltására, elfojtására utal.
Mi is pontosan a nirvána vagy nibbána?
Ennek megértéséhez célszerű felidézni azt, hogy az ókori Indiában felbukkanó új tanításokban, az Upanisádokban jelenik meg először a szamszára, a születés-halál-újraszületés körforgásának fogalma. Az akkori bölcsek és útkeresők célja e létforgatagtól való megszabadulás, a móksa végső és időtlen állapotának elérése volt. A móksa, mint fogalom, máig megmaradt a hinduizmusban és a dzsainizmusban. A buddhizmusban viszont a móksa helyett a nirvána (nibbána) terjedt el.
A hagyomány szerint a történelmi Buddha a legelső nagyobb szabású tanbeszédét, a Tűzbeszédet egy Agni-istent (a Tűz istenét) imádó pap ezer tanítványa előtt tartotta. Mivel a szuttákból (tanbeszédekből) az derül ki, hogy Buddha igyekezett a hallgatósága szellemi szintjéhez és tudásához igazítani a beszédeit, könnyen elképzelhető, hogy a “Minden lángban áll, szerzetesek... Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra....” (ford. Vekerdi József) kezdetű Tűzbeszéd hatására vált a végső megszabadulást jelentő móksából az elsősorban a buddhizmusra jellemző kifejezés, a tűz ellobbanására utaló nibbána.
Az idők folyamán a nirvána (nibbána) pontos értelmezése a buddhizmus különböző iskolái között némiképpen eltérően alakult, de mindegyikben változatlan megmaradt az eredeti felfogás, mely szerint a nirvána semmiképpen sem egy hely, hanem egy állapot. Annak ellenére sem számít helynek, hogy több irat és kommentár tesz említést nirvánába való belépésről, de a nirvánába nem úgy lehet belépni, mint egy szobába, vagy mint, mondjuk, belépni a mennyország kapuján.
Természetesen, ennek ellenére buddhisták generációi hitték azt, hogy a nirvána valamiféle hely, mert egyszerűen képtelenek voltak másként elképzelni. Emiatt könnyen találkozhatunk olyan buddhistával, aki ekként értelmezi.
Emellett olyan régi népi hit is létezik, amely szerint muszáj emberként megszületnünk ahhoz, hogy a nirvánába léphessünk. Bár ilyesmit, feltehetőleg a történelmi Buddha nem állított, ez a néphit megjelent egyes mahájána szútrában. Míg más szútrákban, például a Vimalakirti Szútrában ezt az elképzelést erőteljesen tagadják.
Nibbána a théraváda buddhizmusban
A
buddhizmus théraváda irányzata kétféle nirvánát – páli nyelven
nibbána – említ. Az első csak simán nibbána, “némi
maradékkal”. Ez a parázshoz hasonlítható, ami a láng eloltása után még meleg
marad egy ideig. Ilyenek azok a élőlények, akik megvilágosodtak, ők az
arahant-ok. Az arahant tudatában van az örömnek és
fájdalomnak, de már nem kötődik hozzájuk.
Buddha parinibbánába való távozása |
A másik a parinibbána, a végső vagy teljes nibbána, ami a halállal következik be. Most már a parázs is kihűlt. Buddha tanítása szerint ez az állapot már sem a létezés, sem pedig a nem-létezés állapota.
Nirvána
a mahájána buddhimusban
A mahájána
buddhizmust a théraváda irányzattól több minden választja el. (a kettő közötti
különbséget ITT foglaltam össze egy bejegyzésben)
A mahájána
buddhizmus szerint a szamszára és a nirvána nem igazán
választható ketté. Az az élőlény, aki elérte vagy megtapasztalta a jelenségek
ürességét, fel fogja ismerni, hogy a szamszára és a nirvána
nem egymás ellentétei, hanem teljesen átjárják/áthatják egymást.
Forrás: Nirvána (angol nyelven)