2016. február 10., szerda

A mahajána buddhizmus kialakulása

A mahajána gondolatok legkorábban, feltehetőleg i. e. 310 körüli időszakban jelentek meg. Ekkor, úgy 110 évvel a történelmi Buddha halála után Vaisálíban tartotta meg második zsinatát az általa létrehozott buddhista közösség, a szangha. Ezen a zsinaton megróttak néhány szerzetest, akik a Vinajával – a szerzetesek fegyelmi szabályzatával – ellentétesen viselkedtek. A vétkezők ellenszegültek, nem fogadták el a megrovást, és el is hagyták a zsinatot. Az ottmaradtak megvitatták a szabályokat és a Tan – Dharma – bizonyos kérdéseit.

Az egyik csoport ellenzett bármiféle változtatást, ők szthaviravádinok (ma théravádinok) – ‘vének tanításai’ - néven váltak ismertté. Az eredeti tanításokat követték és azokat az előírásokat, amikben a közvetlenül Buddha halála utáni első zsinaton megegyeztek. A szthaviravádinok tanításai szerint minden emberek magának kell elérnie a szentséget (arahantságot), és magának kell megszabadulnia a születések állandó körforgásából (szamszárá).
Azt tanították, hogy a buddhák tiszta és egyszerű emberek, ezzel elutasították azt a gondolatot, hogy transzcendentális lények volnának.

Egy másik csoport mahaszanghika – ‘nagy közösség’ - néven nevezte el magát, ami minden bizonnyal azt jelentette, hogy ők alkották a közösség nagyobbik részét. Akárcsak a szthaviravádinok, ők is elfogadták az alapvető tanokat úgy, ahogy Buddha tanította, mint például a Négy Nemes Igazságot, a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, az anatta vagy anátman tanát, a karma törvényeit, a Függő Keletkezést és a szentség – arahantság lépcsőfokait.
Ők a történelmi Buddhát, később pedig a buddhákat földöntúli és transzcendentális lényeknek képzelték, akiknek nincsenek szennyeződéseik, és akiknek életük és hatalmuk korlátlan. Azt a nézetet is vallották, hogy az elme/tudat eredeti természete tiszta és akkor szennyeződik be, amikor a vágyak és szennyeződések bepiszkítják. A mahaszanghika csoport létrejötte adta meg a végső lökést az eredetileg egységes közösség, a szangha végleges szétválásához.

A hagyomány szerint később tizennyolc különféle iskola alakult ki. Úgy tartják, hogy a mahájána az egyik ilyen iskola volt, amelyik i. e. 1. században jött létre, és nagyban hatottak rá a jóval korábbi mahaszanghika csoport nézetei.

Később, az időszámításunk utáni első évezredben, amikor a buddhizmus kelet és észak felé kezdett terjeszkedni, a mahájána irányzat könnyebben alkalmazkodott a már meglévő helyi vallásokhoz. Mivel ebben az irányzatban a világiak nagyobb szerephez juthattak, mint a théraváda irányzatban, ezért jobban gyökeret tudott verni más országokban. A mahájána szertartások a világi hívők számára lehetőséget teremtettek egy-egy buddha vagy bódhiszattva megszólítására.

Néhány fogalom, amelyik a mahájána buddhizmusban található meg:

A bódhiszattva eszménykép
A buddhizmus azt tanítja, hogy három lehetőség van a nirvána – végső ellobbanás - elérésére. (arról, hogy mi a nirvána, ITT írtam bővebben)
Az első lehetőség az arahantság vagy arhatság, amit a théraváda irányzat hirdet. Szerintük a szamszárából, az újraszületés-halál körforgásából való megszabadulást a megvilágosodott Buddha tanításainak követésével, az erkölcsös magatartás (szíla) betartásával, meditációval (szamádhi) és a végső bölcsesség (pradzsnyá) felismerésével lehet elérni.

A mahájána ezzel szemben a bódhiszattva eszménykép követését szorgalmazza. Eszerint a bódhiszattva elhalasztja a nirvánába jutását azzal, hogy minden érző lény szamszárából való megszabadulásáért küzd. A mahájána buddhisták, helytelenül az állítják, hogy a théraváda irányzat arahant ideálja önző, mert ott az emberek csak a saját megszabadulásukon fáradoznak.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az arahantok, bár híján vannak a Buddha magasabb rendű bölcsességének, mégis tanítanak és utat mutatnak másoknak. Mivel emellett még erkölcsileg is kifogástalannak kell lenniük, így ez a vád igazságtalannak látszik.

Az MN 107. szuttában Ganaka-Moggalána számtantanár azt kérdezi Buddhától, hogy ha a nirvána létezik, az út a nirvánába létezik, a jó tanító, Buddha – aki az utat megmutatja - létezik, akkor miként lehetséges az, hogy némely tanítvány eléri a legfelsőbb célt, a nirvánát, de némely tanítvány mégsem. A szutta végén maga Ganaka-Moggallána találja meg saját kérdésére a választ, amely szerint akik megtesznek mindent, ami szükséges – erkölcsileg kifogástalanok, szorgalmasak –, elérik a nirvánát, akik viszont nem, azok elvétik az utat. Akarata ellenére és úgy, hogy nem tesz érte semmit, senkit sem lehet megszabadítani. (a teljes szuttát ITT lehet elolvasni a Buddha Ujján)

A harmadik mód a megszabadulás elérésére a Pratjékabuddha vagy paccsekabudddha – szó szerinti jelentése ‘magányos buddha’. Ez olyasvalaki, aki általában akkor lép színre, amikor Buddha tana megszűnik létezni a világban, és saját maga erejéből eléri a buddhaságot, viszont nem lesz képes mások tanítására.

Hat tökéletesség (páramitá)
Aki követi a bódhiszattva ösvényt, annak el kell érnie a hat tökéletességet: nagylelkűség (dána), erkölcsösség vagy helyes viselkedés (szíla), türelem (ksánthí), törekvés (vírja), meditáció (dhjána) és bölcsesség (pradzsnyá).

Együttérzés és ügyes eszköz
Az együttérzés (karuna) a mahájána buddhizmusban legalább annyira fontos, mint a bölcsesség. Ez a kettő együtt felsőbbrendű kombináció. Az együttérzés mások fájdalmának átérzése úgy, mintha az a sajátunk lenne, azzal a kívánsággal egybekötve, hogy bár átvehetnénk az ő fájdalmát, hogy ezáltal megszabadítsuk a szenvedésétől.
Az ügyes eszköz (upája) egy olyan fontos képesség, aminek segítségével a tanító tökéletesen alkalmazkodik a tanítványok képességeihez, és így ki tudja választani a megfelelő eszközt tudásának átadására. Egy-egy eset végén a cél szentesíti az alkalmazott eszközt.

Buddha – a transzcendentális fogalom
A théraváda nézet Buddháról azt tartja, hogy Buddha ember volt, aki Sziddhártha Gautama néven született Lumbiniben. Viszont a mahájána buddhizmus szerint Buddha transzcendentális lény volt, aki számtalan alkalommal testesült meg.

Trikája vagy három test tana
Ez egy teljes mértékben mahájána nézet Buddháról, akinek e szerint három teste volt:
nirmána-kája test – a változás teste. Ez az, ami az anyagi jelenségek világában megjelenik, ez a test születik és hal meg.
szambhoga-kája test – az a test, ami a megvilágosodás üdvösségét és örömét érzi. Megtisztult a szennyeződésektől, mentes a szenvedéstől, de még jellegzetes, egyéni formát tart fenn.
dharma-kája test – túl van a formán és az egyéni jellegen

Az odaadás
Ez hasonló a hinduizmusban megtalálható bhakti vagy odaadás kultuszához. Buddha, buddhák és a bódhiszattvák imádata, a hozzájuk való fohászkodás a mahájána buddhizmusban ugyanilyen jellegű. Amitábha Buddha, Avalókitésvara – tibeti megfelelője Csenrézi, kínai megfelelője Kuan-jin, japán megfelelője Kannon, ebből származik a Canon márkanév – nagy tiszteletnek és imádatnak örvendenek. (az öt dhjáni vagy meditációs Buddháról ITT írtam bejegyzést, Avalókitésvaráról ITT , Avalókitésvaráról és úgy általában a bódhiszattvákról ITT, Amitábha Buddha és a hozzá kapcsolódó Tiszta Föld irányzatról ITT)

A világiak szerepe
A théraváda buddhizmusban a szanghára, a kolostori közösség tagjaira helyezik a hangsúlyt, mint olyanokra, akik egyáltalán elérhetik a nirvánát. A világiak feladata az ő támogatásuk, mindez a kedvezőbb újraszületés reményében. Ezzel szemben a mahájána tanításokban a világiaknak éppen úgy megvan a lehetőségük a bódhiszattvává válásra, mint a kolostori közösség tagjainak. És a világiak éppen úgy elérhetik a megvilágosodást, mint a szerzetesek vagy apácák.

Súnjata
A legutolsónak említett, de a legfontosabb mahájána nézet a súnjata vagy üresség. Azt jelenti, hogy minden jelenség mentes az önvalótól vagy éntől. Ez jobbára ugyanaz, mint a théraváda anatta (vagy anátman) - éntelenség tana.

A mahájána buddhizmus leginkább észak és északkelet felé terjedt el. Kínába, Közép-Ázsiába, Koreába, Japánba, Mongóliába és Tibetbe jutott el zarándokok, szerzetesek révén. Tibetben a mahájána buddhizmusból egy külön ág, a vadzsrajána – ‘gyémánt út’ - buddhizmus jött létre. Másutt is erőteljesen keveredett a helyi vallásokkal, így a legtöbb helyen sajátságos arculatot öltött.
Buddhisták egy része, különösen a nyugatiak hajlamosak arra, hogy a théraváda és mahájána buddhizmust egymás kiegészítőiként, nem pedig egymással szembenálló nézetként fogják fel. A mahájánára gyakran úgy tekintenek, mint a théraváda tanítások magyarázatára vagy tágabb értelmezésére. Ez azonban nem így van. A két irányzat között, mint láthattuk, alapvető különbségek és áthidalhatatlan ellentétek vannak.

A főbb különbségekről pontokba szedve ITT és ITT írtam két részből álló bejegyzést.

Forrás: A mahajána kialakulása (angol nyelven)
            Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája (Kossuth Kiadó)

Nincsenek megjegyzések: