Kérdések és válaszok a buddhizmussal most ismerkedőknek

Imádkoznak-e a buddhisták?

Buddhisták nem imádkoznak egyetlen teremtő Istenhez sem, de léteznek olyan áhítatos meditációs gyakorlatok, amelyeket az imádkozáshoz lehetne hasonlítani. Például a minden élőlény felé irányuló együtt érző-kedvesség meditációról (metta-meditáció) úgy vélik, hogy hasznára van minden lénynek. Vagy az érdemek megosztása olyan gyakorlás, amelyben fel lehet ajánlani életünkben felhalmozott jócselekedeteinket minden élőlény hasznára. De létezik buddhista istenségek különféle imával való megszólítása is.

Tibetben töltik a legtöbb időt imával. A tibetiek különleges módon imádkoznak: úgy találták, ha bizonyos hangzókat vagy szavakat, amiket mantrának neveznek, többször kimondanak, akkor azok jó rezgést keltenek az emberben. Ha egy mantrát elég gyakran ismételnek, az képes megnyitni az elmét azon tudatosságnak, ami szavakon és gondolatokon is túl van.

Japánban buddhisták milliói imádkoznak Amida Buddhához (Amitábha Buddha), a határtalan fény buddhájához. A hagyomány szerint Amida a nyugati paradicsom fölött uralkodik, amit Tiszta Földnek is neveznek. A Tiszta Föld irányzat szerint azok, akik Amida nevét imában ismételgetik, ott fognak újraszületni. (Amitábha Buddha egyike az öt meditációs vagy dhjáni buddhának, róluk ITT írtunk bővebben)

Mit várhatok, ha ellátogatok egy buddhista központba vagy templomba?

Sok nyugati tart attól, hogy nem-buddhista létére ellátogasson egy buddhista központba vagy templomba, mert azt gondolja:

a./ pénzt kérnek tőle

b./ erőltetik, hogy térjen át a buddhizmusra és telefonhívásokkal, reklámlevelekkel és ehhez hasonlókkal zaklatják majd őt.

Először is, a buddhizmus tanításai mindig ingyenesek. Semmibe sem kerül elmenni egy templomba és a meditációs tanítások is általában ingyenesek. A buddhisták azt mondják, hogy a vallásnak ingyenesnek, nyitottnak és igaznak kell lenni. Az egy elfogadott szokás, hogy ha buddhista templomba megyünk, akkor valami csekély felajánlást, virágot vagy ételt viszünk. Ha egy mesterrel hosszabb időn át beszélgetünk, akkor illik adományt adni.

Bizonyos foglalkozások – nyilvános előadások, meditációs kurzusok, elvonulások – költségtérítésesek szoktak lenni, mert ezeknek a megrendezése, a megszervezése szintén pénzbe kerül. Ha eltökélt az érdeklődésed a buddhizmus iránt és igazán őszinte, de éppen anyagi gondjaid vannak, akkor általában ezt meg lehet beszélni a szervezőkkel. Nem szokás megtagadni a tanítást azoktól emberektől, akiknek éppen nincs pénzük.

Egészen elvétve előfordulhat, hogy valakit megpróbálnak a buddhizmusra áttéríteni és ugyanígy nagyon ritkán megeshet ilyen jellegű levelezéses csalogatás - az ilyen templomtól jobb távol maradni.

Sokan, akik még csak most ismerkednek a buddhizmussal, hajlamosak arra, hogy elmeséljék barátaiknak, milyen nagyszerű vallás is ez. Akik már régebb óta foglalkoznak a buddhizmussal, tudják, hogy mindenkinek megvan a saját ösvénye és a saját tempója.

A buddhista közösségek általában emberközpontúak, de azért van néhány rossz közösség is. Kötelező a valóságnak megfelelően válaszolni tanítókkal és az átadási vonallal kapcsolatos kérdésekre. A buddhista templomokban tanító mesterek, különösen ha hagyományos módon külföldön képezték ki őket, nagyon nagy tudásúak és évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. Ha egy templom nyitott és őszinte, ha kapcsolatban áll a buddhista hagyomány főáramlatával, akkor majdnem biztos, hogy nincs vele semmi gond sem. Ellenben a szekták zártak és titkolózók. Bízz a saját józan ítélőképességedben, a józan eszedben!

Miért kántálnak a buddhisták?

Több okból is teszik ezt: fel lehet idézni vele valamelyik tanítóbeszédet vagy ha valaki valami miatt nem tud meditálni vagy ha az egyszerű éberség nem ad elég nyugalmat, akkor a kántálás alkalmas lehet arra, hogy helyettesítse vagy meghosszabbítsa a meditációt és kialakíthassa az emberben a nyugalmat és a belső békét. Ugyanakkor kifejezheti a hívőnek a Tanban való erős hitét is.

Vannak-e buddhista szent helyek és képek?

A buddhista otthonokban és templomokban fellelhető szent helyek fontos részei a hagyománynak. A szent hely közepén általában valamilyen Buddha-ábrázolás található. Ez az ábrázolás különféle anyagokból készülhet, márványból, aranyból, fából vagy akár agyagból. Buddha megjelenítése olyan szimbólum, ami segíti a hívőt abban, hogy felidézhesse magában Buddha tulajdonságait.

A szent helyeken lehetnek egyéb tárgyak is, mint például buddhista irat egy kötete, amely a Dharmát (a Tanítást) képviseli. Vannak olyan szent helyek, ahol buddhista szerzetesek, mesterek képei vagy fényképei találhatóak, amelyek a Szanghát (a közösséget) képviselik. Amikor egy buddhista a szent hely előtt állva meglátja az ott lévő tárgyakat, azok segítenek neki felidézni azokat tulajdonságokat, amelyek megtalálhatóak Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Ez arra ösztönzi őt, hogy próbálja meg kifejleszteni magában ezeket a tulajdonságokat.

Miért hajolnak meg a buddhisták?

A buddhizmusban a Három Ékkő vagy Három Kincs vagy Három Menedék (Buddha, Dharma és Szangha – Buddha, Tan és a buddhista közösség) iránti tiszteletadás hagyományos gesztusa, hogy a hívő két tenyerét összetéve, azokat magasra emeli, általában a homlok magasságába. A mély tisztelet kifejezésekor a buddhista meghajolhat vagy leborulhat a Buddha-ábrázolás előtt, a Szangha tagjai előtt és a Dharma mesterei előtt. Amikor a buddhista egy Buddha-ábrázolás előtt leborul, tudatában van annak a ténynek, hogy Buddha elérte a tökéletes és legfelsőbb megvilágosodást. Ezek a leborulások – némely buddhista iskola akár százezer leborulást is javasol előkészítő gyakorlásként – segítenek a hívőnek felülemelkednie egoista érzésein és abban, hogy a továbbiakban könnyebben befogadhassa Buddha tanításait.

Milyenek a buddhista ünnepek?

A buddhista ünnepek mindig örömteli alkalmak. Ezek közül az egyik legnagyobb a minden májusban, holdtölte éjszakáján az egész világon buddhisták milliói által megtartott Vészákh ünnepe, ahol megemlékeznek Buddha születéséről, megvilágosodásáról és haláláról.

A buddhizmus théraváda irányzatában a Vészákh ünnepén a világiak mellett a nyolc fogadalmasok is részt vesznek. (Intenzív meditációs elvonulás vagy ünnep során sokan betartják a nyolc fogadalmat. Emellett olyan világi buddhisták is felvehetik a nyolc fogadalmat, akik fél-kolostori jellegű életet élnek a tanulási idejük alatt. A nyolc fogadalmat tevő vállalja, hogy megtartóztatja magát az élőlények elpusztításától; olyan dolog elvételétől, amit nem adnak; szexuális tevékenységtől; a helytelen beszédtől; részegítő ital és kábítószer használatától; tiltott időben (dél után) történő étkezéstől; tánctól, énektől, zenétől, parfümök, kozmetikumok használatától; magas ágytól vagy luxuskörülmények között való alvástól. a fordító megj.)

A világiak szintén részt vesznek a kántálásban és a közös meditációban, és együtt hallgatják a tanítóbeszédeket.

A thaiföldi falvakban már napközben készülnek az esti ünnepre. Kitakarítják házaikat és virágfüzérekkel díszítik fel. A férfiak tiszta homokot hoznak a folyópartról és szétszórják a falu templomának udvarán, ahol majd este mindenki mezítláb sétál. Kihozzák Buddha szobrait a templomból, hogy megmossák, letisztítsák, és az összes könyvet kihordják, hogy leporolják. Amikor besötétedik, a falusiak gyertyákkal vagy kicsi olajmécsesekkel kezükben gyűlnek össze. A legnagyobb Buddha-szobrot a templom udvarán lévő emelvényre teszik és lámpásokat gyújtanak meg körülötte. Majd illatosított vizet locsolnak rá. Végül gyertyáikat, olajmécseseiket kezükben fogva, az emberek elindulnak, hogy körbejárják a Buddha-szobrot úgy, hogy a végén teljesen fényár boruljon a szobor.

Vajon egy nem-buddhista is részt vehet buddhista összejöveteleken?

Nagyon sok, de az is lehet, hogy mindegyik buddhista templom örömmel fogadja a nem-buddhistákat is. Természetesen úgy illik, hogy előtte felhívjuk a templomot és megkérdezzük, hogy látogatók elmehetnek-e egy adott vallási szertartásra, míg a közösségi összejöveteleken a látogatók is nyugodtan részt vehetnek. A fő rituális tevékenységek általában a füstölő felajánlásból, szútrákból való szövegek kántálásából vagy himnuszok énekléséből és csendes meditációból szoktak állni. Azok a nem-buddhista látogatók, akik nem szeretnének ebben részt venni, nyugodtan ott maradhatnak a templom végén vagy oldalán, ha csendben tudnak lenni.

Eskethet-e a buddhista szerzetes?

Szerzetesek nem vezethetnek le házassági szertartást, de “megáldhatják” az ifjú párt a Tan részeinek kántálásával a felekezeti szertartás után.

Milyen egy buddhista temetés?

Egyszerű ceremónia, ahol az eltávozott illető jó cselekedeteit felidézik, vagy akár végezhetnek egy együttérző-kedvesség (metta) meditációt, és a felhalmozott érdemeket elosztják.

Forrás: Kérdések és válaszok a buddhista kultúráról (angol nyelven)

Van-e reinkarnáció a buddhizmusban?

A ‘reinkarnáció’ szó általánosan elfogadott jelentése: lélekvándorlás, tehát amikor a lélek a test halála után egy másik testben születik újra. A buddhizmusban ilyen tanítás nem létezik.

Van viszont a létezés három jellegzetességéről szóló tanítás (tri-laksana vagy ti-lakkhana). Ez a három jellegzetesség a mulandóság/állandótlanság, a nem kielégítő jelleg és az ‘én’-telenség.

Az ‘én’-telenség (páli nyelven anattá vagy szanszkrit nyelven anátman) azt jelenti, hogy nincs semmiféle lélek, nincs ‘én’. Az egyénnek nincsen olyan állandó önvalója (átmanja), ami túléli a halált. Ennek ellenére a buddhisták gyakran beszélnek újraszületésről. Ha nincs lélek vagy állandó ‘én’, mi az, ami újraszületik? (hogy más indiai filozófiai iskolák hogyan értelmezik az átmant és hogyan értelmezi azt a buddhizmus, arról Alexender Berzin előadásának több részből álló fordításának első része ITT olvasható)

Mi az ‘én’?

Buddha azt tanította, hogy amit mi ‘én’-nek gondolunk – önmagunkat, öntudatunkat és személyiségünket –, az a szkandhák (az öt léthalmaz) alkotása. Nagyon egyszerűen, a testünk, a fizikai érzeteink, az érzelmi jellegű tapasztalataink, a felfogásunk, a gondolataink, a hiedelmeink és a tudatunk mind együtt alkotják meg az állandó, megkülönböztető ‘én’ illúzióját.

Amikor Buddha azt mondta, hogy “Óh, bhikkhu, minden pillanatban megszületsz, elsorvadsz és meghalsz”, akkor ezt úgy értette, hogy minden pillanatban az ‘én’ illúziója megújítja önmagát. És ha nincs semmi, amit átvihetnénk egyik pillanatról a másikra, akkor hogyan vihetnénk át bármit is egyik életből a másikba?

Állandótlanság

Ezzel elérkeztünk a létezés három jellegzetességének legelső tényezőjéhez, ami az anicca vagy állandótlanság, mulandóság. Buddha azt tanította, hogy minden jelenség, beleértve az élőlényeket is, állandó mozgásban van – mindig változik, mindig létrejön, mindig meghal.

Mi az újraszületés?

John Daido Loori, zen tanító, ezt mondja:

“...Buddha tapasztalása az volt, hogy amikor a szkandhák (léthalmazok) mögé tekintünk, nem marad más, csak a semmi. Mert az ‘én’ egy gondolat, egy elmebéli alkotás, egy illúzió. Ez nem csupán Buddha tapasztalása, hanem minden egyes megvilágosodott buddhista férfi és nő tapasztalása az utóbbi 2500 évben. Ha ez így van, akkor mi az, ami meghal? Ma már nem kérdés, hogy amikor ez a fizikai test nem képes tovább működni, a benne lévő energiák, az atomok és molekulák, amelyekből felépül, nem halnak meg vele együtt. Felvesznek egy másik formát, másik alakot. Ezt akár egy másik életnek is nevezhetjük, de mivel nem létezik állandó, változatlan önvaló, ezért nincs semmi sem, ami átmenne egyik pillanatból a másikba. Teljesen nyilvánvalóan, hogy semmiféle állandó vagy változatlan nem képes átmenni vagy átvándorolni egyik életből a másikba. Megszületni és meghalni szakadatlanul folytatódik, de változik minden pillanat.”

Gondolat-pillanat

A tanítók azt mondják, hogy az ‘én’ mindössze gondolat-pillanatok sorozata. Minden gondolat-pillanat a következő gondolat-pillanat feltétele. Ugyanígy, egy élet utolsó gondolat-pillanata feltétele egy másik élet első gondolat-pillanatának, ami egy sorozat folytatása.  “A személy, aki meghal itt és megszületik máshol, nem ugyanaz a személy, de nem is egy másik” – írta Walpola Rahula, théraváda hittudós.

Ezt egyáltalán nem könnyű megérteni, és csupán értelemmel nem is lehet teljesen felfogni. Ezért a buddhizmus több iskolájában nagy hangsúlyt fektetnek a meditációs gyakorlásra, amely lehetővé teszi az ‘én’ illúziójának közvetlen felfogását, megértését.

Karma és újraszületés

Az az erő, ami ezt a folytonosságot mozgásban tartja, a karma. A karma is azok közé az indiai fogalmak közé tartozik, amit a reinkarnációhoz hasonlóan, a nyugatiak nagyobb része (de sokan a keletiek közül is) gyakran félreértenek. A karma nem sorsszerűen bekövetkező végzet, hanem egyszerűen csak tett és az arra adott válasz, indítóok és eredmény. (a karmáról és egyéb, a buddhizmussal kapcsolatos félreértésről ITT írtunk már)

Nagyon röviden, a buddhizmus azt mondja, hogy a karma jelentése “akaratlagos tett” (a szanszkrit “kri” szótőből származik, amelynek jelentése “csinálni” vagy “tenni”) Bármilyen gondolat, szó vagy cselekedet, amely vágyból, gyűlöletből, szenvedélyből és illúzióból keletkezik, karmát hoz létre. Amikor a karma végeredményei túlnyúlnak egy élet tartamán, a karma létrehozza az újraszületést.

A reinkarnációban való hit továbbélése

Annak ellenére, hogy Buddha nem tanította a reinkarnációt/lélekvándorlást, hiszen tagadta az egyéni lélek (átman) létezését, mégis a buddhisták közül nagyon sokan, keleten és nyugaton egyaránt, változatlanul hisznek az egyéni reinkarnációban. Egyes szútrákból származó példabeszédek vagy olyan “tanítási segédeszközök”, mint amilyen a tibeti létezés kereke, a bhavacsakra hajlamos erősíteni ezt a hiedelmet. (a létezés kerekéről ITT írtunk részletesen)

Létezés kereke (bhavacsakra)

A Tiszteletreméltó Takasi Tsudzsi, dzsódo sinsú szerzetes, ezt írta a reinkarnációban való hitről:

“Azt mondják, hogy Buddha 84 ezer tanítást adott át; ez a szimbolikus számadat a különféle háttérrel rendelkező emberek jellemzőit, ízlését, egyebeket képviseli. Buddha minden egyes hozzá forduló embert az értelmi és lelki befogadóképessége szerint tanított. A Buddha idejében élő emberekre a reinkarnáció tana nagyon erőteljes módon hatott erkölcsileg. Az állati világba való újraszületéstől való félelem bizonyára nagyon sok embert elrettentett az állatias viselkedéstől ebben az életében. Ha ezeket a tanításokat manapság is szó szerint vesszük, megzavarodunk, mert józan ésszel ezt mi nem tudjuk megérteni. (...) Egy olyan példázat, amit szó szerint értelmeznek, a modern elmének nem mond semmit. Ezért kell megtanulnunk különbséget tenni a példázat vagy mítosz és a valóság között.”

(például a tibeti létezés kereke (bhavacsakra) hat létsíkot, hat birodalmat ábrázol, az istenek, a félistenek vagy aszurák, az emberek, az állatok, az éhes szellemek vagy préták és a poklok régióit. Manapság kevés nyugati ember hinné el, hogy bármelyikőnk is e birodalmak valamelyikében születhetne újra. Viszont ha úgy nézzük őket, mint az elme azon szellemi és lelki állapotait, amelyeket az emberek tetteik, szavaik, gondolataik által hoznak létre, akkor már ez az egész értelmet nyer a szemünkben. Hiszen mindannyian képesek vagyunk mohó önzőségre vagy igazi jóságra, mind képesek vagyunk állati módon viselkedni vagy éppen pokolbéli állapotot kialakítani magunk körül)

Mi az értelme?

Az emberek nagyon gyakran azért fordulnak a vallások felé, mert olyan tanításokat keresnek, amelyek egyszerű válaszokat adnak bonyolult kérdésekre. A buddhizmus nem ilyen módon működik. Pusztán valamiféle tanítást elhinni a reinkarnációról vagy újraszületésről, teljesen haszontalan és értelmetlen. A buddhizmus inkább egy gyakorlás, ami képessé tesz bennünket arra, hogy az illúziót illúzióként és a valóságot valóságként élhessük át.

Buddha azt tanította, hogy az ‘én’ illúziójába vetett hitünk okozza az élettel kapcsolatos elégedetlenségeinket (dukkha). Amikor az illúziókat valóban illúzióknak látjuk, akkor megszabadultunk, megvilágosodtunk. (arról, hogy mi is az a megvilágosodás, ITT írtunk bővebben)

Forrás: Reinkarnáció a buddhizmusban (angol nyelven)

           Reinkarnációról (angol nyelven)

Buddhista szerzetesek brékelnek MCA tiszteletére

Adam Yauch (MCA) halálának 2. évfordulóján tibeti szerzetesek (vagy annak öltözött fiatalemberek) brékelnek New Yorkban a tibeti buddhizmus iránt elkötelezett, volt Beastie Boys-tag tiszteletére.

MCA-DAY "Buddhist Monks" from KNARF® New York on Vimeo.

Bevezetés a tantrikus buddhizmusba: istenségekkel való azonosulás

A buddhista tantrával, és ezen belül is a tantra istenségekkel kapcsolatban elég sok a félreértés. Felületesen nézve a tantrikus istenségek tiszteletét, úgy tűnik, hogy gyakorlatilag nem más, mint egyfajta politeizmus. Emiatt könnyen feltételezhetjük, hogy ha például könyörületességre van szükség, akkor a könyörületesség istennőjéhez kell imádkozni. Természetesen, a népi vallásosságban Ázsia-szerte “használhatják” ilyen módon az istenségeket, de a tantrikus buddhizmusban nem ebben a formában vannak jelen.

Először is, mi az a tantra? A buddhista tantrában rituálékat, szimbólumokat és jógagyakorlatokat használnak, amelyek olyan tapasztalást eredményeznek, hogy általuk lehetővé válik a megvilágosodás elérése. A tantrában nagyon sok gyakorlat az istenségekkel való azonosulásról szól. (hogy mi is az a tantra, arról ITT írtunk már egy rövid bevezetést, a tantrikus szimbólumokról pedig több részletben (a kellékekről ITT), (mudrákról, mandaláról, egyéb szertartásokról ITT) és (a felajánlásokról, tűz-púdzsáról ITT) írtunk)

Az istenségekkel való azonosulásról ezt írta Láma Thubten Jese:

“A tantrikus meditációs istenségeket nem szabad összetéveszteni a különböző vallások isteneivel, istenségeivel, akikre a tantrikus istenek és istennők említésekor szinte automatikusan asszociálhatunk. Itt az egyes istenségeket azért választjuk magunknak, hogy képviselje a bennünk rejtőző alapvető minőségeket a gyakorlásunkhoz. A [nyugati] pszichológia nyelvét használva, egy ilyen istenség egyfajta archetípusa saját legmélyebb természetünknek, a tudatosságunk legbelsőbb szintjének. A tantrában a figyelmünket ilyen archetípusos alakra fókuszáljuk, és azonosulunk is vele annak érdekében, hogy felkeltsük a lényünk legmélyebb, legbelsőbb jellegeit és hogy áthozzuk ezeket a jelenlegi valóságunkba.” (Bevezetés a tantrába: A teljesség látása, 1987-es kiadás)

Sok esetben maga a tanító választja ki a megfelelő istenséget, amelyik összeillik a tanítvány személyiségével és spirituális korlátaival.

Amóghasziddhi Buddha

Tantra, a megvilágosodáshoz vezető ösvény

Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan hat az istenségekkel való azonosulás, fel kell idéznünk, hogy mit tanít a mahájána buddhizmus.

A mahájána buddhizmus azt mondja, hogy legmélyebb valónkban már tökéletesek, teljesek és megvilágosodottak vagyunk. (eredendően mindannyiunkban ott rejlik a Buddha- természet). Ezt mi, azonban nem ismerjük fel. Hanem engedünk a szokványos látszat és felfogás illúziójának, ezáltal magunkat korlátolt, tökéletlen és hiányos mivoltunkban látjuk.

A tantra segítségével a gyakorló feloszlatja tökéletlen mivoltáról alkotott elképzeléseit, és megtapasztalja a Buddha-természet határtalanságát és tökéletességét.

A tantra előfeltételei

A tantra gyakorlásához három előfeltétel szükséges: lemondás, bódhicsitta és a súnjata (üresség) megértése.

-- Lemondás

A tantrában a “lemondás” nem azt jelenti, hogy a gyakorló felad minden kényelmet és élvezetet, csak híg köménymaglevest eszik és a földön alszik. Hanem annyit jelent, hogy elengedjük az olyan jellegű elvárásokat, mely szerint rajtunk kívülálló dolgoktól remélünk boldogságot kapni. Tehát azzal nincs gond, hogy élvezzük azt, ami szép és élvezetet adó az életünkben, amíg nem sóvárogva ragaszkodunk hozzájuk.

-- Bódhicsitta

A bódhicsitta (“megvilágosodott elme”) végtelen könyörülettel rendelkezik és keresi az üdvözülést minden érző lény számára. Csak a bódhicsitta nyitott szívén keresztül lehetséges a megvilágosodás. A mahájána buddhizmus szerint, ha a megvilágosodást csak saját magad számára próbálod meg elérni, akkor az egy újabb olyan dologgá válik, amit azért ragadsz meg, hogy boldoggá tedd magad.

-- Súnjata (üresség)

A mahájána buddhista tanítás szerint minden jelenség üres az önvalótól. A súnjata megértése nem csupán azért elengedhetetlen, hogy magunkat megértsük, de azért is, hogy megelőzzük azt, hogy az istenségekkel való azonosulás gyakorlata átalakuljon politeizmussá.

Az a tantrikus istenség, amelyikkel a gyakorló azonosul, éppen úgy mentes az önvalótól, mint a gyakorló. Ezért, a tantrikus gyakorló és az istenség egyetlen határtalan lényként valósulhat meg.

Tantrikus gyakorlás

Egészen röviden megfogalmazva, az istenségekkel való azonosulás ezekből a lépcsőfokokból áll:

1. Úgy érzékeljük saját testünket, mint az istenség testét.

2. Úgy érzékeljük saját környezetünket, mint az istenség mandaláját.

3. Úgy érzékeljük az örömünket és boldogságunkat, mint az istenség üdvözülését, kötődéstől mentesen.

4. Csak mások hasznára cselekszünk (bódhicsitta)

Ha valaki komolyan gondolkodik a tantrikus ösvényt választásán, akkor szüksége lesz arra, hogy együtt dolgozzon egy tanítóval vagy guruval. Egy jó tanító a tanítványait a nekik megfelelő tempóban vezeti végig, új tanításokat és gyakorlatokat csak akkor mutat meg nekik, amikor azok már készen állnak rá.

Ez a cikk csak egy rövidke ismertető volt a tantrikus istenségekkel való azonosulásról. A vadzsrajána buddhizmus iskoláinak jó része nagyon összetett tantrikus rendszerrel rendelkezik, amelyek több évszázadon át alakultak ki. Ezek mindegyikét egy életen át lehetne tanulmányozni. (a tantrikus istenségekkel való azonosulás elkezdéséről, hogy hogyan is kell azt csinálni, hogyan kell vizualizálni, ITT írtam bejegyzést)

És azt sem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a tantrikus ösvény mindenki számára alkalmas. Mint a buddhizmusban általában, úgy itt is érvényes az, hogy csak saját magunk tudjuk kipróbálás után eldönteni azt, hogy ez az út beválik-e nekünk vagy sem.

Az öt meditációs buddháról (dhjáni buddha) ITT írtunk

A buddha-családok jellemvonásairól ITT írtunk

Forrás: Istenek, istennők és a buddhista tantra (angol nyelven)