A tibeti rózsafüzérekről bővebben

A tibeti buddhizmusban rózsafüzért a szerzetesek és világiak is egyaránt használnak. Viselésük megszokott látvány, nyakláncként hordják vagy karkötőként a bal csuklóra tekerve. A füzér állandó jelenléte rendszeres használatra készteti viselőjét, aki így szabad idejét a rózsafüzérrel való recitálásnak szentelheti. A füzér szerepe az, hogy pontosan számon tartsa a befejezett recitálások számát, maguk a recitálások pedig arra valók, hogy a buddhisták érdemeket szerezzenek, ezáltal jobb körülmények közé szülessenek következő életükben.

A tibeti rózsafüzér (oren-be, gyöngyök füzére) jobbára 108 szemet tartalmaz, gyakran négyszer 27 szemes csoportra osztva. Egyes irányzatoknál előfordulhatnak 111 szemes füzérek is. Mivel a százat tekintik alapnak, az afölötti számú szemek biztosítják a legalább 100-szoros recitálást akkor is, ha véletlen elszámoltak volna egy-egy kört, és abban az esetben is, ha egy szem eltörik vagy a rózsafüzér zsinege elszakad, könnyen lehet pótolni a fölös számú szemekkel.

Általában a füzérek alsó közepén található három nagyobb méretű szem (do dzsin - visszatartó szemek), és ebből a háromból is a középső a legnagyobb. Ezek szimbolizálják a buddhizmus hármasságát, Buddhát, a Dharmát (a Tant) és a Szanghát (a közösséget).

A füzér bármelyik részéhez - de gyakran a középtől számított 8. és 21. szemhez - csatolnak két rövid zsinórt, amelyekre szorosan felfűztek tíz-tíz kicsi fémgyűrűt vagy számolót. Bár előfordulhatnak különbségek, általában az egyik zsinór egy picike villámban (dordzse) végződik. Ezt a zsinórt használják egyes egységek számolójaként (drabg dzír), mindegyik kis fémgyűrű a rózsafüzér egy-egy körét képviseli. A másik zsinór egy picike fémcsengőben (drilbu) végződik, és itt a fémgyűrűk 10 recitálásnyi egységet jeleznek. A recitálások számon tartása úgy zajlik, hogy amikor a füzér használója a 108 szemen végighaladva befejez egy kört, a villámban végződő kis zsinóron lehúz egy gyűrűt. És amikor ezen az oldalon már mind a tízet lehúzta, akkor a csengős zsinóron lévő gyűrűkből húz le egyet, ugyanakkor visszahúzza az összeset a villámban végző zsinóron. Olyasféleképpen működik, mint egy abakusz. Ha a füzér használója az összes kis fémgyűrűt igénybe veszi a számoláshoz, 10.800 ima elmondását tudja velük nyomon követni.

Egy világi hívő naponta öt-húsz kört tud végigmondani, a szerzetesek, akiknek több a szabad idejük, ettől jóval többet. A folyamatos használat miatti súrlódás koptatja a szemeket, ami még szembetűnőbb akkor, amikor a füzér egyenetlen felületű, szerves anyagból, pl. magokból készült. Ezek az erősen elkoptatott szemű füzérek egyértelmű jelei a tibetiek erős vallásosságának.

A tibeti füzérek ásványi vagy szerves anyagokból készülhetnek. Az első csoportba tartoznak a kerek arany, ezüst vagy kemény ásványokból készült szemek, ez utóbbiak akár olyan értékes fajták is lehetnek, mint a rubin, smaragd, zafír, kvarckristály, türkiz és achát. Ezeket lámák és gazdag személyek használják.

A szerves anyagú csoportba tartoznak a kemény magokból, lótusz és rudráksa magjaiból vagy a fákból, szantálból, szent bódhi fából készült füzérek. Más szerves anyagot is használnak, gyöngyöt, korált, borostyánt, kagylóhéjat, elefántcsontot, álllati vagy emberi csontokat. A tantrikus buddhizmusban nagyra értékelik az egyforma átmérőjű lapos, emberi koponya csontjaiból csiszolt korongokat, lehetőleg lámák csontjából. Mivel a tibetiek nem temetik el halottaikat, hanem a holttestet kiteszik a keselyűk és kutyák puszításainak, ezért nem okoz gondot az emberi csontokhoz való hozzájutás. A különböző irányzatokat a füzérek egymástól eltérő anyagai is megkülönböztetheti egymástól. A füzérek bizonyos anyagai egy-egy meghatározott istenséghez vagy annak megtestesüléséhez kapcsolódnak, és csak akkor használják az ilyen anyagból készült füzéreket, amikor ezekhez az istenségekhez fordulnak imájukkal. Emellett különböző anyagok kombinációi is előfordulhatnak.

A füzérrel való félhangos recitálás vagy kántálás tibeti nyelven tan-c'e, aminek a jelentése  - "dorombol, mint egy macska" -  utal a folyamatos, alig hallható, szinte suttogva ismételt imákat mormoló hangokra. A legáltalánosabb buddhista ima az Avalókitésvara bódhiszattvát megszólító mantra, az Om Mani Padme Hum. Tibetben a mindenkori dalai lámáról azt tartják, hogy ő Avalókitésvara bódhiszattva - akit Padmani néven is ismernek - reinkarnációja.

Forrás: Buddhista rózsafüzér (angol nyelven)