Cölibátus (és spirituális egyesülés) a buddhizmusban

Sokan úgy tudják, hogy az összes buddhista szerzetes és apáca cölibátusban él. Ez azonban nem teljesen igaz, akadnak kivételek. Ez utóbbi jobbára Japánra érvényes. Amióta a 19. században a japán császár eltörölte a cölibátust, azóta az ottani buddhista szerzetesek többsége házasságban él. Ugyanez vonatkozik azokra a japán buddhista iskolákra, amelyek a nyugati országokban is elterjedtek.

A koreai buddhizmusnak erre a részére a 20. századi japán megszállás csak keveset hatott. Bár voltak olyan szerzetesek, akik átvéve a japán gyakorlatot, megházasodtak, ez a szokás azonban nem igazán szilárdult meg. Majdnem az összes koreai kolostori szerzetes és apáca hivatalosan is cölibátusban él.

Tibetben a nyingmapa iskolán belül mindkét irányzat, a cölibátus és a nem-cölibátus al-iskola megtalálható. Az úgyszintén tibeti szakjapa iskolát ugyanaz az arisztokrata, nem-cölibátus klán irányítja a 11. század óta; a vezetés apáról fiúra száll.

Viszont a tibeti cölibátusi rendeken belül létezik egy, úgynevezett spirituális egyesülés a tantrát gyakorlók között – ezt lentebb kicsit bővebben kifejtem.

A mongol buddhizmusban, amely közeli rokonságban áll a tibetivel, de irányításában különbözik tőle, szintén változóak a szabályok ezen a téren. Vannak cölibátus rendek és vannak nem-cölibátusok.

A buddhizmus többi iskolájában a felszentelt szerzetesek és apácák cölibátusi fogadalmat tesznek. Ez a történelmi Buddha ideje óta igaz. Cölibátusban élnek a tibeti, a burmai, kambodzsai, kínai, laoszi, Srí Lanka-i, thaiföldi és vietnámi szerzetesek és apácák is.

Tudnunk kell, hogy a buddhizmusban a szerzetesi rend nem válik el a papságtól, mint ahogy az a katolikus vallásban történik. A legtöbb buddhista rendben a felszentelésnek két szintje van, a kezdő és a teljesen felszentelt. A teljesen felszentelt buddhista apácák és szerzetesek ugyanolyanok, mint egy pap a kereszténységben.

Cölibátus a Vinaja szerint

A buddhista szerzetesi szabályzat gyűjteménye a Vinaja. (a buddhista szent irat, a Tripitaka vagy Tipitaka (“három kosár”) egyik része a Vinaja-pitaka). A buddhista szent iratokról ITT írtam rövid összefoglalót)

Ahogy a buddhizmus évszázadokon át terjedt Ázsiában, a buddhista szent iratoknak, köztük a Vinajának is legalább három különböző verziója jött létre, de ezek mindegyike a cölibátust írja elő a szerzetesek és apácák számára.

(A történelmi Buddha idején, több, mint 2500 évvel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy a megvilágosodást keresők családjukat hátrahagyva távoztak “otthontalanságba”, azaz vonultak el egy-egy tanító köré gyűlve az erdőségekbe, ligetekbe. Már az Upanisádokban – azokban az új tanításokban, amelyek a történelmi Buddha korában és azt egy-két évszázaddal megelőzően jelentek meg – is úgy tartották, hogy a nemi vágy - és úgy általában bármilyen vágy – a szamszárához köti az embert. Emiatt egyértelműnek tűnt, hogy csak a cölibátusban való élés juttathat el a teljes vágytalansághoz, ezáltal a megvilágosodáshoz és a szamszárából való megszabaduláshoz. A történelmi Buddha tanításainak vallási előzményeiről, a Védákról és az Upanisádokról ITT és ITT írtam bejegyzést. a ford. megjegyzése)

A théraváda buddhizmusban a szerzetesek még kezet sem foghatnak nővel, ugyanígy egy apáca sem érinthet meg férfit, azon oknál fogva, hogy az érintés az érzéki vágy forrása, amely a megvilágosodás megakadályozója.

A mahájána cölibátusi rendek, általánosságban, nem ennyire szigorúak az érintéssel kapcsolatban. (a szex és a buddhizmus kapcsolatáról ITT írtam bejegyzést)

A tantra és a spirituális egyesülés

És végül a már fent említett spirituális egyesülésről kicsit részletesebben.

A spirituális egyesülés a tibeti tantra magasabb szintű része, ami teljes mértékben ezoterikus. A tantra szexuális ábrázolásokat és vizualizációkat (jab-jum) is alkalmaz, mintegy eszközként arra, hogy a vágy energiáját a megvilágosodás felé terelje. De a tanítások és a gyakorlások ezeken a magasabb szinteken már nem publikusak. Vannak olyan tibeti tantra tanítók, akik azt mondják, hogy valójában nem történik szex két ember között, mások viszont sejtetni engedik, hogy esetleg mégis.

A jab-jum a vadzsrajána buddhizmusban két istenség szexuális egyesülésben való ábrázolása. Ez képviseli a férfias alapelv, az aktív erő (upája) és a nőies alapelv, a bölcsesség (pradzsnya) egyesülését. Erre a képre fókuszálva, a tantra gyakorlója önmagán belül egybeolvasztja a férfias és nőies minőséget. (arról, hogy mi is a tantra valójában, ITT írtam bejegyzést)

A spirituális egyesülésekkel kapcsolatban két nagyon fontos dolgot kell tudnunk, függetlenül attól, hogy valójában mi történik vagy mi nem történik ilyenkor.

Az első az, hogy a tantrikus egyesülés két magasan képzett és spirituálisan egyenlő szinten álló gyakorló között zajlik, akik minden bizonnyal már évek óta teljesen felszenteltek. A második az, hogy ezt a tantrikus “házasságot” nem tartják titokban a rendjük előtt. Így amikor egy idősebb, magasabb szinten álló szerzetes egy sokkal fiatalabb partnert választ, aki nincs előzetesen beavatva a magasabb tantrába, az nem tantrikus hagyomány, az csak simán elcsábítás. És felszentelt gyakorlók nem létesítenek tantrikus “házasságot” egymással a rend vezetőinek tudta és beleegyezése nélkül. Tehát, ha valaki egy olyan vadzsrajána csoportba tartozik, ahol a csoport erről másképp vélekedik, akkor erősen gyanítható, hogy ott valami nagyon nem-hagyományos dolog történik, hanem elképzelhető módon szexuális visszaélés. Ilyen esetben az javasolható, hogy kellő körültekintés, utánakérdezés után, csak saját felelősségére maradjon valaki abban a csoportban.

Forrás: Cölibátus a buddhizmusban (angol nyelven)

           Jab-jum (angol nyelven)

A tibeti buddhista kánon - Kandzsur és Tandzsur

Több más vallással ellentétben a buddhizmusban nem egységesek a szent iratok. Ami azt jelenti, hogy vannak olyan szútrák, amiket a buddhizmus egyik irányzata vagy iskolája elfogad, de a másik irányzat már nem tartja azt hitelesnek. (a buddhista iratokról ITT írtunk egy összefoglalót, a théraváda iratokról részletesebben ITT, a mahájána szent iratokról ITT)

 

A mahájána buddhizmuson belül két alapvető kánonról beszélhetünk, az egyiket “kínai”, a másikat “tibeti” kánonnak nevezik. Most a tibeti kánonról írok részletesebben.

 

A tibeti kánon két részre osztható, a Kandzsur és a Tandzsur nevűekre. (A Kandzsur olyan szövegeket tartalmaz, amelyeket Buddháknak tulajdonítanak, akár a történelmi Buddhának, akár más Buddháknak. A Tandzsurban leginkább kommentárok találhatók, többségüket indiai tanítómesterek írták)

 

A tibeti kánon több száz szövegből áll, amelyek nagy többsége eredetileg szanszkrit nyelven íródott. Indiából hozták őket Tibetbe, nem egyszerre, hanem évszázadokon hosszú során át. A szanszkrit nyelvű szövegek tibetire való fordítása a 7. században kezdődött és a 9. század közepéig tartott, amikor is Tibet politikailag kiszámíthatatlanná vált. A szövegek fordítása a 10. században indult újra, és a 14. századra a kánon mindkét részének többsége elkészülhetett. A legtöbb ma is használatban lévő kiadás a 17. és a 18. században nyomtatott változatokból készült. Éppen úgy, mint a többi buddhista szent iratot, a Kandzsur és Tandzsur köteteit sem isteni kinyilatkoztatásnak tekintik.

 

A Kandzsur

A Kandzsur köteteinek és a szövegeinek pontos száma kiadásonként eltérő. Például a Narthang Kolostor kiadása 98 kötetből áll, míg egy másiké 120-ból. A Kandzsurnak legalább hat némileg különböző változata létezik.

Kandzsur kötetei

 

A fő fejezetei a következők:

Vinaja

A Vinaja a kolostori rend szabályzatait tartalmazza. A tibeti buddhizmus a mulaszarvasztiváda iskola Vinaját követik, ez egyike a három ma is létező változatnak. A tibetiek ez a Vinaját összefüggésbe hozzák a korai buddhizmus egyik iskolájával, a szarvasztivádával, de több történész megkérdőjelezi ezt.

 

Pradzsnyápáramitá

A Pradzsnyápáramita (‘Tökéletes Bölcsesség’) egy szútra-gyűjtemény, és a mádhjamika iskolához köthető. Ez az iskola elsősorban a súnjatá – ‘üresség’- tanának továbbfejlesztéséről ismert. A Szív- szútra és a Gyémánt- szútra is ebbe tartozik. (a Szív-szútráról és Gyémánt- szútráról ITT írtunk bővebben)

 

Avatamszaka

Az Avatamszaka Szútra olyan szövegek nagyobb gyűjteményéből áll, amelyeknek központi gondolata az, hogy a valóság milyen egy megvilágosodott lény számára.

 

Ratnakúta

A Ratnakúta Szútra vagy Ékszerrakás Szútra egy nagyon korai mahájána szútra-gyűjtemény, ami a mádhjamika iskola megalakulásához szolgált alapul.

 

Más szútrák

Megközelítőleg 270 szöveg található ebben a részben. Körülbelül a négyharmada mahájána eredetű, míg a maradék a théraváda irányzatból vagy egy théraváda előtti iskolából származik. Ebben olyan szútrák is vannak, amelyek a tibeti buddhizmuson kívül nem igazán találhatóak meg, de olyanok is, amelyek jól ismertek, mint például a Vimalakirti Szútra.

 

Tantra

A buddhista tantra, nagyon röviden fogalmazva, egy eszköz a megvilágosodás eléréséhez a tantrikus istenségekkel való azonosulás segítségével. Ebben a részben kántálásokat és rituálékat is találhatunk. (a buddhista tantráról több bejegyzést is írtam. Arról, hogy mi is az a tantra, ITT lehet olvasni. A tantrikus szimbólumokról, kellékekről, felajánlásokról ITT írtam egy több részből álló bejegyzést. A tantrikus istenségekkel való azonosulásról pedig ITT)

 

A Tandzsur

A Tandzsur jelentése ‘lefordított tanulmányok’. A Tandzsur legnagyobb részét indiai tanítók írták, a benne található szövegek a 13. századig bezárólag keletkeztek. Emellett néhány kiemelkedő tibeti tanító kommentárja is olvasható benne. A Tandzsur különböző kiadásai, úgy általában, több, mint 3600 különálló szöveget tartalmaznak.

A Tandzsur szövegei változatos témájúak. Dicsőítő himnuszok mellett megtalálhatóak a Kandzsurban és a Vinajában található tantrák és szútrák kommentárjai. Itt is fellelhető az Abhidharma és a Dzsátakák. (a Dzsátatákról – “Születés történetek” - bővebben ITT írtunk)

Vannak benne értekezések a jógacsára és madhjámika filozófiáiról. Emellett tibeti gyógyító könyvek, versek, történetek és mítoszok is beletartoznak a Tandzsurba.

 

A tibeti buddhisták számára a vezérfonalat a 13. századig a Kandzsur és Tandzsur jelentette, és amikor ezt a kettőt összevonták, a világ vallásos irodalmának egyik leggazdagabb gyűjteményévé váltak. Elég sok részét fordították már le angolra és más nyugati nyelvre, és elképzelhető, hogy a tibeti kolostori könyvtárakon kívül is léteznek teljes kiadások. Kínában néhány évvel ezelőtt jelent meg könyv formátumban az egész tibeti kánon, és jó pár ezer dollárba került. Egészen biztos, hogy majd valamikor a világhálóra is felkerül egy teljes angol fordítás, de arra kicsit még várnunk kell.

Forrás: Tibeti buddhista kánon - Tibeti buddhizmus szent iratai (angol nyelven)

Vadzsrajóginí

Vadzsrajógini (‘Gyémánt Női Jógi’) a vadzsrajána (‘gyémánt út’) buddhizmus egyik istensége, a végső bölcsesség és a részvét megtestesülése. Segíti a buddhista gyakorlót abban, hogy a földi tapasztalatokat a szellemi megértés magasabb fokára át tudja alakítani. Leggyakrabban meztelen, sötétpiros színű testtel jelenítik meg, a homlokán függőlegesen álló harmadik szemmel. Gyakran ábrázolják a khatvánga nevű, a tantrikus buddhizmusban isteni eszköznek tekintett bottal. Kinyújtott jobb lába a vörös Kálarátri (a hindu Káli istennő másik neve, jelentése ‘fekete éjszaka’)  mellén tapos, hajlított bal lábával pedig a hason fekvő fekete Bhairava (Siva egyik megtestesülése, a hindu mitológiából származó erőszakos istenség) homlokára lép, ezzel Bhairava fejét hátrafeszítve.

Vadzsrajógini öt emberi koponyából készült koronát és emberi koponyákból készült nyakláncot visel. A bölcsesség lángoló tüzének közepén áll vagy táncol. Alakjának minden részlete spirituális jelentéssel bír. Ragyogó vörös színű teste jelképezi az erős belső tüzet. Egyetlen arca azt szimbolizálja, hogy minden jelenség mögött az üresség egyetlen természete van. Két karja a két igazság felismerését jelenti. A három szeme jelzi azt, hogy mindent lát a múltban, jelenben és jövőben. Az ábrázolásokban rendszerint felfelé tekint a Tiszta Dákiní Föld (Kecsara-föld) irányába, ahová követőit el tudja juttatni. A jobb kezében tartott drigug késsel (másik nevén: ‘kartika’, tibeti rituális nyúzókés) azt mutatja, hogy képes elvágni az illúziók és akadályok fonalát, mely követőinek és minden élőlénynek az útjában állnak. Azzal, hogy koponyából készült kelyhéből a vért issza, az üdvözülés tiszta fényének gyakorlatát szimbolizálja.

 

Amikor Vadzsraváráhí (‘a Gyémántemse’) formájában ábrázolják, akkor feje jobb oldalát egy nősténydisznó fej díszíti vagy pedig neki magának van nősténydisznó feje. Ennek oka az, hogy Vadzsrajóginít gyakran a tudatlanság fölötti győzelemmel is kapcsolatba hozzák, és a disznó a buddhizmusban a tudatlanságot jelképezi. Vadzsraváráhí egy hindu istennő, a nőstény disznófejjel rendelkező Váráhí alakjából származik.

Vadzsraváráhí

 

Vadzsrajógini egy dákiní, akit női Buddhaként tisztelnek. Gyakran nevezik szarva-buddha-dákiní néven, amelynek jelentése: ‘dákiní, aki minden Buddha lényege’. (a dákiníkről ITT írunk bővebben)

 

Vadzsrajóginí mandala

Vadzsrajógini tantrikus szellemi gyakorlata (szádhanája) Indiából származik, az i.u. 10. és 12. század között időszakból. Alakja olyan mandalában is feltűnik, amit a gyakorló vizualizál az adott tantra gyakorlat leírásának megfelelően. Számos gyűjtemény tartalmaz Vadzsrajóginível kapcsolatos szádhanákat. Ezen belül van olyan gyűjtemény is, a Guhjaszamajaszádhanamálá, amelyik csak Vadzsrajóginí szádhanákat tartalmaz, különféle szerzők negyvenhat munkájával egyetemben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Vadzsrajóginí (angol nyelvű cikk)

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 2. rész

Ha tanításokat akarunk kapni, fontos, hogy a gyakorolás szándéka álljon a háttérben. Hogy mindezt komolyan vegyük. Másképp miért érdekelne minket a tanítás? Csak kíváncsiságból? Ez nem szempont. Ezeknek a tanításoknak értékesnek kell lenniük, egy szent dolognak, amit csak akkor tanulmányozhatsz, ha igazán akarod csinálni. Ez, természetesen, nehézkessé válik az internettel és könyvekkel, meg ilyesmikkel, mert, ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, olyan sok helyről szerezhetjük be a tudásunkat. De sok hamis információ is van a Dharmáról és tantráról, és jobb, ha helyes információhoz próbálunk jutni. Ahogy Őszentsége néha tréfálkozva mondja, "A pokolra kerülni jobb helyes megértéssel, mint téves tudással. Helyes megértéssel jóval hamarabb kijuthatsz belőle." Tehát akár szó szerint vesszük, akár egy tréfának, mindenképpen érdemes ezen elgondolkoznunk. Ha meg akarjuk szerezni ezeket a tanításokat, vegyük komolyan. Mert ez egy elköteleződés.

Ha elköteleződtünk, hogy mindennap recitálunk, hibát követünk el, ha nem vesszük komolyan, mert úgy gondoljuk, amikor nincs kedvünk csinálni, kihagyhatunk egy napot, mondván: "Csak akkor teszem, ha kedvem van." Az is hiba szokott lenni, ha túl sok olyan gyakorlás felé köteleződünk el, amit életünk teljes hátralévő részében csinálni kell. És anélkül vesszük ezeket magunkra, hogy reálisan átgondolnánk, képesek leszünk-e végigcsinálni? Ez nagyon-nagyon általános hiba volt a '70-es években, Indiában. Abban az időben a beavatásokat sokkal könnyebben adták - teljes beavatásokat teljes gyakorlási elköteleződéssel -, és mi, nyugati emberek, elfogadtuk ezeket. Elfogadtuk ezeket a felhatalmazásokat, elfogadtuk ezeket az elköteleződéseket, azt gondolván, hogy mindig képesek leszünk megtartani. És nézd meg, csupán tíz évre rá - húsz, harminc, negyven évvel későbbről meg már nem is beszélve -, hány ember tartotta meg valójában? És hány csinálta folyamatosan? Csak egy maroknyi. És még akkor is, ha elfogadták ezeket annak idején, sok ember valószínűleg küzdött azzal, hogy naponta megcsinálja, hiszen a végén felhagyott vele... Túl elfoglaltak voltak reggelenként. "A reggeli időpont nem megfelelő nekem" gondolták. És estére hagyták, de este már két-három órát kellett volna gyakorolnuk. És majdnem elaludtak, mialatt gyakoroltak, ültek ott, és elbóbiskoltak, és fél éjszakába telt, amíg túl lettek rajta. És így tortúrává vált az egész. Tehát ez egy nagy probléma.

Ha szeretnénk elköteleződni a gyakorlás felé, legyünk realisták azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tudunk megcsinálni. Mert ezek a gyakorlási elköteleződések komoly dolgok, amikor azt mondják neked, ezt minden nap kell csinálnod életed hátralévő részében. És miért akarom csinálni minden nap életem hátralévő részében? Mert komolyan el akarom érni a megszabadulást és a megvilágosodást. És mert értem az alap tantra-módszert - Ez nagyon fontos. Őszentsége mindig hangsúlyozza, hogy ha behatóbban meg akarod ismerni a tantrát, akkor az legyen a kiinduló pontod, hogy megérted mi is ez az egész tantra, és bizonyosnak kell lenned a módszer eredményességében. Másképp miért csinálnád? Főleg, ha úgy véled, hogy ez az egész csak valami fura vizualizációból és valami mantra motyogásából áll, akkor egy idő után feladod, mert olyan nevetségesnek tűnik: "Miért csinálom én ezt?" Ezért fontos igazán mérlegelni, hogy valójában tudjuk-e teljesíteni ezeket az elköteleződéseket.

És végül, a tantra gyakorlásának félreértése úgy vélni, hogy az pusztán csak egy rituálé ismételgetése vagy pusztán egy manta ismételgetése. A bódhicsittán és az ürességen való szilárd meditáció nélkül ezt gondoljuk: "Csak végrehajtom ezt a rituálét. Csak ezt mondogatom ' Bla, bla, bla....' Próbálok vizualizálni" - pedig legtöbbször nem tudunk vizualizálni, túl komplikált. Így a legkönnyebb változatot akarjuk csinálni és azt képzeljük, hogy majd csak történik valami ennek hatására. És ezért ez az egész nagyon gyakran válik csupán Fantázia országba való meneküléssé, ahelyett, hogy egy igazán hatásos módszer lenne arra, hogy egyben lássuk az összes tanítást.

A tantra egy olyan módszer, amivel egyben láthatjuk az összes tanítást, így a rituálék menetének meghatározott pontjain - például ennél a pontnál létrehozod a négy mérhetetlen magatartást; ez a pont a menedék; ennél a pontnál bódhicsitta; ennél a pontnál megerősíted a fogadalmadat; ennél a pontnál üresség-meditációt csinálsz, és még sok, sok pont következik... - tehát a rituálé különböző pontjainak elérésekor kifejlesztünk különböző szintű Dharma-megértést és megvalósítást. Így, ha ezelőtt nem gyakoroltad a módszert, és nem tudod, hogy mi ez az egész, akkor amikor ehhez a ponthoz érsz a rituáléban, "Most megértettem az ürességet" mit csinálsz? Mert ha nem tudod, mi ez az egész, akkor csak szavakat mondasz fel. Semmire sem jó, ha csak felmondod a szavakat. Tehát a tantra gyakorlásához nagyon sok minden szükséges ebből az egész háttérből. Hiba azt gondolnunk, hogy ezzel a "Bla, bla, bla..."- féle recitálással bárhová is eljutunk - ami egyébként is általában az elme elkalandozásával jár.

Befejezés

Ez a néhány félreértés jutott eszembe, ahogy ültem és gondolkoztam erről a témáról. Biztos vagyok benne, hogy még sokkal többet is fel lehetne sorolni. Ahogy említettem, jó néhány félreértés egyszerűen csak a téma nehézsége miatt keletkezik; különösen az ürességgel kapcsolatos dolgok vagy a különböző tanrendszerek és egyebek félreértelmezése. A Dharmával kapcsolatban egy dolgot ki kell emelni: bármit is tanított Budddha, az mások javára szolgált. Így ha ezt komolyan vesszük, próbáljuk meg kitalálni, mi a célja ennek az egésznek vagy bármelyik részének. Ha nem értjük, kérdezzünk! Vizsgáljuk meg! Kövessük a Dharma [saját] módszereit!

Alexander Berzin munka közben

Ha valamilyen elmebeli/tudati korlátba* ütközünk, akkor építsünk fel több pozitív erőt, hogy le tudjuk győzni ezeket az elmebeli korlátokat vagy érzelmi akadályokat! A szövegek egyértelműen ezt tanácsolják, tehát komolyan kell vennünk. Félreértés, ha nem vesszük komolyan, és nem fogjuk fel ezt. Végezz sok Mandzsusrí** gyakorlatot! De ez nem azt jelenti, hogy csak mondogatod a "Bla, bla, bla" mantrát, hanem azt, hogy képzelőerőd segítségével  világos vizualizációt végzel, ami által az elméd tisztább és tisztább lesz. Ebben felénk áradó fények segítenek, hogy szemléletesen tudjuk elképzelni [a vizualizáció tárgyát]. Így megalapozol egy nagyon erős késztetést arra, hogy az elmédet tisztábbá tedd, és ez ösztönöz majd a továbbiakban. Ez nagyszerű segítség lehet. De csak erőlködni és erőlködni ahelyett, hogy a Dharma módszerére támaszkodva győznénk le ezeket az akadályokat és gátakat.... - ez nem mindig segít. És hatalmas mennyiségű erőfeszítést igényelhet.

Úgy szoktam szemlélni néhány utazásomat, mintha adakozó körútra mennék. Meghívtak sok helyre tanítani... mint például bódhicsitta-elvonulásokra. Előfordul, hogy bizonyos értelemben elakadok abban, amit éppen írok vagy fordítok, és akkor elutazom vagy valami ilyesmi. És ezáltal - a másokkal való beszélgetéseim során vagy amikor próbálok nagylelkű lenni a tanításokkal és így tovább - egy bizonyos mennyiségű pozitív erő keletkezik, ami visszatérésre késztet, tisztábbá teszi az elmémet, és legyőzi a gátakat, amik addig bennem voltak [és akadályoztak az írásban]. Tehát próbálom a dolgokat ilyen módon nézni.

Tehát végeredményben ezek az én gondolataim. Esetleg felmerülhetnek kérdések ezekkel kapcsolatban.

* Az előadó itt azokra a makacs meggyőződésre, megkövesedett nézetekre utal, amik akadályozzák a gyakorlót a Dharma megértésében. (A szerk. megj.)
** Mandzsusrí a bölcsesség, a tudás bódhiszattvája. Felidézése segít megszabadulni a bölcsességet akadályozó tényezőktől.  (A szerk. megj.)

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Mi is az a tantra valójában?

A tantrikus buddhizmusról

Miután már annyi mindent megtudhattunk a tantrával kapcsolatos félreértésekről, célszerű leírni azt is, hogy mi is tulajdonképpen a tantra.

A buddhista tantra fogalmához különféle ezoterikus tanítások, titkos beavatások és erotikus ábrázolások kötődnek, így a nyugati emberek érdeklődése meglehetősen felfokozott e tárgykörben. De a tantra talán nem is az, amit képzelünk.

A "tantra" címszó alatt, a nyugati tudósok, egészében véve, több ázsiai vallás számtalan gyakorlatát értik. Az egyetlen közös vonás ezen gyakorlatokban a rituális vagy szakrális tevékenység használata, isteni energiák irányítására. A legkorábbi tantra, feltehetőleg, a hindu-védikus hagyományból nőtt ki. Ennek ellenére, a buddhista tantra a hindutól függetlenül fejlődött több évszázadon át, és a felszíni hasonlóságok dacára, alig hozhatóak egymással összefüggésbe.

Még ha csupán a buddhista tantrát nézzük, akkor is nagyon sokféle gyakorlatot és többértelmű meghatározásokat találunk. Nagy általánosságban véve, a legtöbb buddhista tantra egy eszköz a megvilágosodáshoz a tantrikus istenségekkel való azonosulás által. Néha "istenség-jógának" is nevezik.

Fontos, hogy megértsük, ezekben az istenségekben nem úgy "hisznek", mint valami külső lényekben, akiket bálványozni kell. Inkább ősképek (archetipusok) ezek, akik a tantrikus gyakorló saját legmélyebb természetét képviselik. (az istenségekkel való azonosulás gyakorlatáról ITT írtunk bővebben)

A buddhizmus három fő irányzata, a hínajána ("kis szekér"), mahájána ("nagy szekér") és vadzsrajána ("gyémánt-szekér"), közül az utóbbi jellegzetes vonása a tantra. A vadzsrajána irányzat a mahájána irányzatból fejlődött ki, és szilárd alapjait a mahájána filozófiák és tanok adják; a tantra pedig egy mószer, ami által a tanítások ténylegessé válnak.

Továbbá, bár a buddhista tantrát a leggyakrabban a tibeti buddhizmus vadzsrajána szektájával hozzák összefüggésbe, semmi esetre sem korlátozódik csak a tibeti buddhizmusra. Kisebb-nagyobb mértékben, a tantra egyes elemei megtalálhatóak több mahájána iskolában, különösen Japánban. Például a japán zen, Tiszta Föld, nicsiren buddhizmusban mind megtalálhatóak a tantra befolyása. A japán singon buddhizmus teljesen tantrikus.

Szamantabhadra

A budddhizmusban jó pár esetben a mítosz és történelem nem mindig áll összhangban egymással. Itt is ez történik. Vadzsrajána buddhisták azt állítják, hogy a tantra gyakorlatát még maga a történelmi Buddha fejtette ki. Szerintük egy király ment oda Buddhához és elmondta neki, hogy a kötelezettségei nem teszik lehetővé azt, hogy népét elhagyva szerzetesnek álljon. És kiváltságos helyzetéből adódóan kísértésekkel és élvezetekkel van körülvéve. Hogyan érthetné el mégis a megvilágosodást? Buddha válaszul megtanította a királynak a tantrikus gyakorlatokat, amelyek az élvezeteket átalakították az érzékelésen túli megvalósulásra.

Történészek úgy találják, hogy a tantrát mahájána tanítók fejlesztették ki Indiában, nagyon korán, időszámításunk első évezredében, talán egy olyan útként, hogy azokat is elérje, akik nem tudtak mit kezdeni a szútrák tanításaival.

Bárhogyan is történt, Észak-Indiában az i.u. 7. századtól a tantrikus buddhizmust már teljesen rendszerbe foglalták. Ez jelentősen hatott a tibeti buddhizmus kialakulására. Tibetben a buddhizmus elterjedése i.u. 8. században Padmaszambhava érkezésével kezdődött. (A tibeti buddhizmus legfőbb gurujáról két bejegyzést írtunk, a történelmi szerepéről ITT és a mitikus élettörténetéről ITT) A legelső buddhista tanítók észak-indiai tantrikus mesterek voltak.

Kinát a buddhizmus kb. i.u.1-ben érte el. Az ott megjelenő mahájána buddhista szektákban, mint a Tiszta Föld és zen, szintén megjelennek tantrikus gyakorlatok, de ezek közel sem annyira kidolgozottak, mint a tibeti tantra.

Vadzsrajána tanítók rámutatnak a buddhizmus haladósabb tantra ösvénye és - ahogy ők nevezik - a fokozatos, okozati vagy szútra ösvénye közötti különbségre. "Szútra ösvény" alatt azt értik, hogy ha valaki követi a Szabályokat, kifejleszti a meditatív koncentrációt és tanulmányozza a szútrákat, akkor ezek magokat vagy okokat hoznak létre benne a megvilágosodáshoz. Ilyen módon a megvilágosodás a jövőben fog megtörténni. A tantra, ezzel szemben, egy eszköz arra, hogy ezt a jövőbeni eredményt a jelen pillanatba hozza a megvilágosodás megvalósítása által.

Ahogy fentebb meghatároztuk a buddhista tantrát akként, hogy "egy eszköz a megvilágosodáshoz tantrikus istenségekkel való azonosulás által". Ez a meghatározás érvényes a legtöbb tantrikus gyakorlásban a mahájánában és a vadzsrajánában. A vadzsrajána buddhizmus ugyanígy határozza meg a tantrát, mint egy eszközt, ami a vágy energiáját irányítja és az élvezetek tapasztalatait átalakítja a megvilágosodás megvalósításához. A néhai Láma Thubten Jese* szavaival:

"Ugyanazt a vágyakozó energiát, ami általában kimozdít minket a kielégületlen helyzetekből, átváltoztatjuk a tantra alkímiáján keresztül egy érzékelésen felüli tökéletes gyönyör és bölcsesség élményévé. A gyakorló a gyönyörteli bölcsesség átható ragyogására összpontosít, így az, mint egy lézernyaláb, keresztülvág ennek vagy annak minden hamis kivetülésén, és a valóság kellős közepének mélyére hatol." (Bevezetés a Tantrába: Teljesség látása*)

A vadzsrajána buddhizmusban a gyakorló beavatást kap az emelkedő szintű ezoterikus tanításokba, egy guru/mester vezetése alatt. A felsőbb szintű rituálék és tanítások nem nyilvánosak. Ez az ezoterikusság, összekapcsolódva több vadzsrajána művészet szexuális jellegével, vezet sokat sejtető összekacsintáshoz a felsőbb szintű tantrával kapcsolatban.

Azonban a vadzsrajána tanítók elmondják, hogy a legtöbb buddhista tantra gyakorlat nem szexuális jellegű. Sok tantrikus mester cölibátusban él. Lehetséges, hogy az az oka ennek az ezoterikusságnak és titokzatosságnak, hogy a tanítások könnyen félreérthetőek, ha valaki nincsen rá megérve vagy olyan emberek visszaélhetnek velük, akik nem hiteles tanító által kaptak helyes tanításokat a tantráról.

* A link angol nyelvű

Forrás: Bevezetés a buddhista tantrába (angol nyelven)

A Buddhizmus Képes Enciklopédia c. könyvben (102-103. o.) is olvashatunk magyarul a tantráról. Itt e két oldal rövid kivonata:

A buddhizmus harmadik fő hagyománya a 7. században mahájánából emelkedett ki. Kezdetben tantrajána ("tantra-szekér") volt a neve, mivel sok hiedelme és gyakorlata a tantráknak nevezett szent iratokon alapult. Ismerték mantrajána ("mantra-szekér") néven is, mert gyakorlatában központi szerepe volt a mantrák - szent szavak vagy hangok - recitálásának. Emellett mandalákat is alkalmaztak, hogy elmélyítsék az összpontosítást is. Gyakorta jellemzik ezoterikusnak vagy titkosnak, mert a tantrikus technikák csak a beavatottak által voltak ismertek. A titkok megőrzése érdekében a tantrákat rejtve tárolták, némelyiket pedig titkosírásssal jegyezték le.

Egy tágabb mozgalom részeként terjedt el valamikor a i.u. 5. században Északnyugat-és Északkelet- Indiában, és a hinduizmusra és a dzsainizmusra is hatott tantrikus technikáival. Ezek közé tartozik a meditáció és jóga, a mantrák recitálása, a testtartás (ászanák) és a kéztartások (mudrák) Elterjedésével a buddhizmus idomult a helyi vallásokhoz, magába olvasztva a varázslás és szertartások közüli helyi hiedelmeket.

Fontos a guruban való bizalom, mindent áthat a vallásos érzület - fontosak a leborulások, az imádságok, a mantrák recitálása, mandalák használata. Kántálás, csengők használata és egyéb rituális - sokszor ezoterikus vagy titkos - gyakorlatok.

Az i.u. 8. században a tantrikus technikák uralták az indiai buddhizmust. A hagyományok szerint az i.u. 7. század után szilárdult meg Tibetben, ahonnan elterjedt a környező királyságokba, Mongólia, Kína, Korea, Japán felé. Ez utóbbiban a singon-buddhizmus néven ma is virágzik.

Sok évszázaddal korábban egyes szövegek a vágy kielégítését a megszabaduláshoz vezető ösvényként jelölték meg. Később a tantrikus buddhisták az én transzcendeciáját rituális nemi közösülést is tartalmazó technikák gyakorlásával igyekeztek elérni.



 

Általános félreértések a buddhizmusról (a Védelmezőkről)

Alexander Berzin: Félreértések a Védelmezőkről

Hasonlóan az előzőekhez, félreértés, ha túlhangsúlyozzuk a védelmező gyakorlatot. Pedig gyakran ez szokott történni. A Dharma-központokban, például, minden héten csinálnak védelmező gyakorlatot, vagy akár minden nap. És még az újonnan érkezők is végzik ezt, anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne arról, hogy mit csinálnak. És úgy tekintünk a védelmezőre vagy úgy tiszteljük a védelmezőt, mint aki minden akadálytól és veszélytől, stb. meg fog védeni bennünket (ahogy arra a "védelmez" szó is utal), de elfelejtjük, hogy nekünk magunknak kell magunkat megvédeni... És mi lett a karmával és menedékkel?

Pelden Lhamo védőistennő

Biztonságos irányt vettünk (Buddha, Dharma, Szangha), annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést - ez a kiinduló tanítás. Nem pedig az, hogy védelmezőkhöz fordulunk, annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést. Sehol sem mondják ezt a tanításokban, ugye? Fordulj a Buddhához, Dharmához és Szanghához. De ezek nem olyan módon védenek bennünket, hogy megmentenek, hanem megtanítanak arra, hogy mit tegyünk. De nekünk magunknak kell mindezt megtennünk. Vagy példát mutatnak. És a karma lényege: kerüljük a romboló viselkedést. Mit is jelent a Buddha, Dharma és Szangha biztonságos irányába indulni? A biztonságos irány elsősorban maga a Dharma.

A Dharma (a Tan) - a legmélyebb a Három Kincs közül - utal a harmadik és negyedik Nemes Igazságra. Tehát a szenvedés okainak helyes megszüntetésére és ebből következően a szenvedés helyes megszüntetésére. És a helyes ösvényre (a Nemes Nyolcrétű Ösvényre) vagy elmeösvényre, ami elvezet ezekhez - az üresség megértése, stb. által - és mindahhoz, ami ebből következik. Ez, tehát, az irány, ahová megyünk. És ez az, ami teljes mértékben a Buddha - és a Buddhák - elméjének/tudatának folytonosságán/terén és részben a Szangha elméjének folytonosságán alapul. És ez az irány a fontos. És, ha ezt az irányt választjuk, akkor megvédjük magunkat a szenvedéstől. A "Dharma" szanszkrit szó, a "visszatartani bennünket" szótőből származik. Visszatart bennünket, így elkerüljük a szenvedést.

De ezt nem a védelmező teszi meg ezt értünk. A védelmező olyasmi, mint egy kiegészítés. Többféle módon szemlélhetjük a védelmezőket. Szerkong Rinpocse* hatalmas, vad kutyákhoz szokta hasonlítani a védelmezőket. Azt mondja, hogy ha te egy istenségként egy mandala középpontjában állsz - mondjuk Jamantakaként*, aki egy igazán erős, erőteljes istenség -, akkor képesnek kell lenned arra, hogy irányítsd ezeket a védelmezőket, akik olyanok, mint a vad kutyák. És bár a kapuhoz is állhatsz és magad elzavarhatod a rablókat, de miért tennéd ezt, amikor rábízhatod a kutyádra? De neked kell lenned a mesternek, neked kell irányítanod őket. Tehát, még ha úgy is gondolunk a védelmezőkre, mint bennünket segítőkre, olyan formában, hogy elűzi a zavaró hatásokat és rablókat, és így tovább, de alapvetően mi vagyunk azok, akik irányítjuk őket.

Más szóval, ha úgy tekintünk a védelmezőkre, mint valódi lényekre, szellemekre vagy bármikre - ahogy a tibetiek is teszik -, akkor ezek a védelmezők képesek megfelelő körülményeket teremteni ahhoz, hogy a saját karmánk megérjen. Ha nekünk magunknak nincs karmánk, ami megérjen, akkor semmit sem segít az, amit ők tesznek. Ugyanaz a dolog, mint amikor a Gyógyító Buddha púdzsát meg ilyesmit csináljuk. Nem lesz hatásos; önmagában nem ez az oka annak, ha jobban leszünk. A saját előrevivő karmánk számára megérést biztosító körülmény lesz az oka. Vagy néhány esetben a védelmezők nagyon egyszerű módon segíthetnek abban, hogy a negatív karmánk ne érjen be, úgy, hogy nem alakítják ki a körülményeket... így semmisítenek meg több komolyabb akadályt, ami a sikerünk útjába állhatna a jövőben. Tehát többféle módon működnek a védelmezők.

De a hiba itt mindenképpen az, hogy félreértésből túlhangsúlyozzák a védelmezők gyakorlatát, pedig a középpontban a Buddha, Dharma, Szangha áll, nem más. És emiatt a túlhangsúlyozás miatt lesz belőle egy valamiféle szellemlény már-már bálványozása. És több probléma keletkezik ebből, ahogy ezt szemlélteti a tibetiek körében botrányt kavart védelmező esete*. Tehát igazán óvatosnak kell lenni ebben. És ezért gondolom, hogy nem igazán bölcs dolog az, ha a Dharma-központokban minden nap van nyilvános védelmező-gyakorlás vagy minden héten vagy minden hónapban, amikre bárki eljöhet - az újonnan érkezők is. Különösen, ha ezeket a védelmező-gyakorlat szövegeket lefordítjuk, akkor meglehetősen erősek: "Zúzd össze a betolakodót, az ellenséget!" és így tovább. Tehát meglehetősen erős szavak ezek és nagyon könnyen félreérthetőek. Így tehát nagyon körültekintőnek kell lenni a védelmező gyakorlatokkal kapcsolatban.

*A link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tantráról 2. rész

Miért kérünk beavatást? Ennek több oka is lehet. Azt képzeljük, hogy olyan előkelő, vagy hogy ez az igazi vagy hogy olyan egzotikus. Esetleg több embert vonz, ami azt jelenti, hogy több pénzt gyűjthetünk össze, így ki tudjuk fizetni a látogató tanítót és támogatjuk a saját központunkat. Tehát akár anyagi okai is lehetnek a beavatás kérésének, de ez a legsajnálatosabb, ami történhet. A beavatásban a tanító maga is motivált lehet, mert úgy gondolja, hogy "Oké, bár ezek itt és most nem fognak gyakorolni, de elültetjük bennük a magokat az elkövetkező életükre." Nos, a legtöbb nyugati ember nem hisz egy elkövetkező életben. Így tehát ez félreértés a tanítók részéről is. És sokszor maguk a tanítók sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a nyugatiaknak nincs meg a kellő hátterük ahhoz, hogy hatásosan gyakorolják a tantrát. Vagy ugyanúgy, őrájuk is nyomás nehezedhet amiatt, hogy több pénzt szedjenek össze a kolostor támogatására és a látogató szerzetesek hazautaztatására. Tehát több oka is lehet a beavatás kérésének és adásának.

Az azonban mindig tanácsolható, hogy az éppen ott lévő látogató tanítót arra kérjük, adjon nekünk alaptanításokat. Vagy ha még haladóbb tanítást akarunk, akkor megkérhetjük a haladó szútra-tanításokra. Mondjuk, haladó tanítás a bódhicsittáról, haladó tanítás az ürességről és így tovább.

Amikor belemélyedünk a tantrába és ismereteket akarunk szerezni arról, hogyan gyakoroljunk, szintén félreértés, ha azt képzeljük, hogy a fő hangsúly a gyakorlás során a vizualizáción van és elkezdünk aggódni amiatt, hogy minden apró részlet helyes legyen. A tanítóm, Szerkong Rinpocse* szokta mondani, megmosolyogva ezt a nyugati félreértést: "Az emberek idejönnek és tőlem kérdezik, vajon Jamántakának* vagy Vadzsrajóginínek* (két meditációs istenség) van-e köldöke? Ez nevetséges! Nem ez a lényeg, hanem azok, amik fontosak ezekben a gyakorlatokban."

Az tény, hogy amikor ki akarod fejleszteni az egyhegyű koncentrációt, akkor szükséges minden részlet, de még az elején nem erre fókuszálsz vagy nem ezt hangsúlyozod. Amit el kell érni, az az ösvény három elvének alapvető megértése, ahogy Congkapa ezeket teljesen érthetően kifejti:

– Lemondás vagy feladás. Feladni a megszokott elképzeléseinket, a ragaszkodást ahhoz, hogy a dolgokhoz valójában léteznek és így tovább. Hatalmas elhatározást igényel szabaddá válni, azaz lemondani ezekről.

– Bódhicsitta. Célunk, hogy elérjük a megvilágosodást. Ezek a Buddha-figurák, a jidamok** képviselik a jövőbeli megvilágosodásunkat, aminek elérését célul tűztük ki, hogy el tudjuk képzelni, hogy már ott vagyunk. Bódhicsitta nélkül miért képzelnéd magad ebbe a formába és tennél bármit mások érdekében? Így magától értetődően, ennek érdekében akarunk olyanná válni, hogy másoknak jót tegyünk.

– És végül az üresség teljes megértése; mi most nem létezünk helyesen, de megvan a lehetőségünk erre. Bele kell avatkoznunk az okokba és a következményekbe, és a belőlük keletkező függvényébe, és így tovább.

Zöld Tárá

Így, ha tanításokat akarunk kapni a tantráról, akkor legyünk biztosak abban, hogy a tanítások ilyen jellegű szinten vannak. Ez az, amit fontos kihangsúlyoznunk. Mi az értelme ennek az egésznek? Mi az, amit tenni próbálunk? Ezért szükséges, mindenek előtt, az összes előkészítő tanítás. És ne aggódjunk minden apró kis vizualizációs részlet miatt. Például hogy melyik alakot mi ékesít, meg ilyesmi dolgok. Bár vannak pontos leírások arról, hogy [az adott jidam] hogy néz ki, de nem erre helyezünk hangsúlyt, különösen nem az elején.

Érdekes volt 2004-ben, Kanadában*, Ontarióban, egy kálacsakra-beavatás. Itt Őszentsége adott egy előkészítő tanítást - már elfelejtettem, hogy pontosan milyen szövegeket, de ezek közül egyik Nágárdzsuna szövege volt az ürességről. Kb. három napig tartott az előkészítés. Ezután Őszentsége beavatást adott. És feltűnt, hogy jóval több ember volt ott a beavatáson, mint az ürességről szóló tanításon. Ennek láttán Őszentsége mondta, hogy többre becsüli azokat az embereket, akik csak Nágárdzsuna tanításai miatt jöttek és nem maradtak a beavatásra, mint azokat, akik az ellenkezőjét tették - azaz kihagyták ezeket a bevezető tanításokat és csak a beavatásra jöttek. Ez sokat elárult, borzasztóan sokat.

Ezeket a tantra-gyakorlatokat illetően, félreértés úgy tekinteni a jidamokra, mint szentekre, akikhez segítségért imádozunk, Szent Tárá*, Szent Csenrézi és hasonlók, és bizonyos értelemben bálványozzuk őket - és ez a félreértés nem korlátozódik csupán a nyugatiakra. Ezek a jidamok ösztönözhetnek bennünket, ahogy a Buddhák és a tanítók is, de a munkát mi magunknak kell elvégeznünk.

Láthatod, hogy jó pár félreértés megint a fordítás miatt történik, amikor kérést intézünk a különböző gurukhoz és jidamokhoz és másokhoz, a kérő imákban. Legelőször, az "imádság" szóból számunkra nyilvánvalóan következik az, hogy imádkozunk Istenhez, "Isten, add meg nekem ezt vagy azt". Vagy imádkozunk egy szenthez, és a szent közvetítőm lesz Istennél, így majd Isten megadja nekem azt a valamit, amit kérek. Máris tévúton vagyunk itt, egy kis kivetítéssel. Viszont, amikor kérést intézünk, a szó itt csingyilab (byin-gyis-rlabs) tibeti nyelven, és ezt rendszerint "áldások"-nak fordítják. Így ez egy teljesen különböző és másfajta értelmezéshez vezet. Mi azt kérjük: "Áldj meg, hogy megtehessem ezt. Áldj meg, hogy megtehessem azt." Valami olyasmi, mintha csupán ezeknek a figuráknak az erejére volna szükségünk, hogy jöjjenek és áldjanak meg bennünket és, hirtelen, eljussunk a végső felismerésre és így tovább.

Ez nem buddhizmus. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: felemelkedni és felvidulni/fényesebbé tenni. Ez a jelentése. Adhisthána* szanszkrit nyelven. Adhisthána - magasabb helyzetbe kerülni, felemelkedni. Ennek a következménye a még ragyogóbbá tesz. Én előnyben részesítem azt a fordítást, hogy ösztönözni. Így tehát kérjük őket, hogy ösztönözzenek ennek és annak az elérésben. De ezek az alakok - akár a guru, akár Buddhák, akár jidamok - nem képesek saját részükről, a saját erejük által megadni a kívánságainkat vagy megtenni mindent nekünk, és ezért mindössze alá kell rendelnünk magunkat nekik. Ez megint egy nyugati fogalom vagy felfogás belevetítése a buddhizmusba. A fő hangsúly mindig azon van, hogy saját magunknak kell megcsinálni a munkát. Vannak Buddháink, gurujaink/tanítóink, akik képesek arra, hogy ösztönözzenek bennünket, képesek arra, hogy tanítsanak bennünket és vezessenek, de nem képesek a munkát helyettünk megtenni. Meg kell értenünk, hogy nekünk magunknak kell megtennünk.

* A link angol nyelvű
**Jidam (tib): a megvilágosodott tudat hatalmas gazdagsága számtalan energia és fény formában fejezi ki magát. A velük való azonosulás meditációban és a hétköznapi életben felébreszti saját buddhatermészetünket.

Forrás: Általános félreértések a buddhimusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról)

Alexander Berzin: Félreértések a tantráról

Elérkeztünk a tantrához, és ezzel kapcsolatban is nagyon sok a félreértés. Gyakran származnak ezek a félreértések a marketingből. Tantra, dzogcsen, ezeket nagyon ügyesen könnyű ösvénynek, gyors ösvénynek vagy a legjobb ösvénynek, és ehhez hasonlónak "adják el". De bámilyen oka is van ennek a marketingnek - legyen szó tibeti tanító általi "eladásról" vagy akár különböző nyugati vagy tibeti gyakorlókról -, félreértés az, hogy a tantra vagy a dzogcsen könnyű út volna.

És mivel mi úgy hisszük, hogy ezek tényleg könnyű és gyors utak, vonzónak találjuk őket. De vajon miért vonzódunk a könnyű és gyors tanítások/utak felé? Ahogy egyik tanítóm rámutatott, lehet azért, mert lusták vagyunk és olyat akarunk, ami könnyű és gyors (nem igazán akarunk munkát fektetni bele), vagy azért is, mert "alkalmi vételt" szeretnénk találni, olcsón hozzájutni a megvilágosodáshoz. És az a mód, ahogy keressük az alkalmi vételeket, éppen olyan, mint amikor a boltban vásárolunk. Gyakran használjuk ezt a mentalitást, amikor a különféle Dharma módszereket szemléljük. Melyik alkalmi vétel? Mit árusítanak ki ezen a héten? - valahogy így. A tantra-gyakorlás, a dzogcsen és mindezek, hatalmas mennyiségű munkát igényelnek. Elképesztően bonyolultak. Nagyon, nagyon kifinomultak. És mindegyik pontosan előírja az előkészítő gyakorlatok szükségességét, amik nem könnyűek, mint például a százezer leborulás, és így tovább.

Vadzsraszattva

És még ha el is fogadjuk azt, hogy szükség van ezekre az előkészítő gyakorlatokra, mint pl. a leborulás, rendszerint csodákat várunk tőlük, ami azonban félreértés. Ez szintén a marketing eredménye vagy csak saját magunkból eredő túlzott elvárás. "Én olyan elszánt vagyok. Csak mondjátok meg, mit csináljak. Oké, ledobom magam százezerszer a földre, elismétlek néhány szótagot egy másik nyelven százezerszer és akkor minden gondom eltűnik." Ez egy félreértés. És emiatt, mert elszántad magad, csak csinálod, csinálod, csinálod, várván, hogy a végén valamiféle csoda fog történni. De nem történik. És ekkor nagyot csalódunk a Dharma-gyakorlásában.

Természetesen, a tisztító gyakorlatok hatásosak lehetnek, de úgy semmiképpen sem, ha az idő 99%ában az elméd elkalandozik és nem arra figyelsz, amit csinálsz. Vagy nincs igazán szilárd, megfelelő motivációd. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok hatásosak legyenek - de még ha hatásosak is, akkor sem tesznek csodát - , helyesen kell csinálnunk őket, teljes odafigyeléssel és tökéletes, megfelelő motivációval és igy tovább. Ugye, nem könnyű? Vagy sokan azt gondolják, miután megcsinálták a százezer leborulást, "Megtettem, amit muszáj volt, és most kezdjük az élvezetes dolgokat." Így bizonyos értelemben, majdnem húzódozunk ezektől az előkészítő gyakorlatoktól. És csak túl akarunk lenni rajtuk. Nem igazán érezzük fontosnak azt az értéket, amit magukban rejtenek, és azt sem, amit ők saját maguk képviselnek, és így képtelenek vagyunk igazán előremutató erőt felépíteni. Éppúgy, mint ahogy újra és újra előremutató irányt adva az életünknek, a menedéket megerősítjük a Buddhában, Dharmában, Szanghában: ez az az irány, amerre tartok. Újra és újra létrehozva a bódhicsittát. Ezért ezek a fajta előkészületek nagyon, nagyon hasznosak.

Úgyszintén a ngöndro-gyakorlatokkal kapcsolatban (ezek az alapgyakorlatok a négy alapgondolatból és az ugyancsak négy különleges előkészítő gyakorlatból állnak. Ezek tesznek minket alkalmassá arra,hogy később a fő meditációs gyakorlatot végezzük), hibát követünk el, ha azelőtt csináljuk őket, hogy legalább alapvetően megértettük volna a buddhizmus lényegét, és ezért gondoljuk azt, hogy olyan egyszerűen meg lehet tisztulni vétkeinktől, ahogy vannak. Gyakran úgy történik nyugaton, hogy elmegyünk egy tanítóhoz, aki azonnal, bármiféle tanítás és bármiféle értelmezés előtt azt mondja nekünk: "Csinálj százezer leborulást!" És az emberek meg is csinálják, ami ámulatba ejtő. Felteheted a kérdést: "Miért csinálják meg ezt?" Átalában elszántságból, abban a hitben, hogy valami csoda fog történni. Vagy pedig elfogadják ezt a majdnem szektás módszert, és úgy engedelmeskednek a tanítónak, mint a katonaságnál. Pedig félreértés, ha azt gondoljuk, hogy a tanítóhoz fűző kapcsolat olyan, mint a kapcsolat a feljebbvalónkhoz a katonaságnál, azaz feltétlen engedelmeskednünk kell. Nagyon fontos, hogy sose veszítsük el a kritikai érzékünket. Őszentsége mindig ezt hangsúlyozza: Legyél kritikus! Ami nem ugyanazt jelenti, hogy kritizálj állandóan, még akkor se, ha ezek a szavak hasonlóan hangzanak. "Kritikusnak lenni" - a történő dolgokat megvizsgálni. "Kritizálni" - azt gondolni, hogy sokkal jobb vagyok, te pedig szörnyű, és nagyon negatív hozzáállással lenézni másokat. Tehát nagyon fontos, hogy ha csináljuk ezeket a ngöndro-gyakorlatokat, akkor legyen megalapozva azzal, hogy értjük is, amit csinálunk.

És ez a nem-értés jellemzi azt a szélesebb körű félreértést, ami megjelenik a túl korai tantra-gyakorlásban, még akkor is, ha a ngöndróval kezdünk. Például, azokban a hagyományokban, ahol erős hangsúlyozzák a ngöndrót, mint előkészítő gyakorlatokat, van egy megosztott vagy általános ngöndro, aminek négy olyan gondolata van, ami elménket a Dharmára irányítja. (Ez alapvetően fedi a lam-rim - azaz fokozatos felépítésű - tanításokat.) És létezik a nem-általános, a speciális, másokkal nem megosztott, amiben vannak a leborulások és így tovább. És ha kihagyjuk vagy elcsépeljük vagy lekicsinyelljük ezeket a megosztott vagy általános előkészítéseket (az alap lam-rim tanításokat) és helyette azonnal a leborulásokhoz és a többihez ugrunk, akkor ez gyakran vezet - ahogy én fogalmazok - egy nagyon irreális hozzáálláshoz a leborulások és a Vadzsraszattvák irányába, és ez problémákat fog okozni. Egy idő után kérdezni kezded: "Mi a csudának csinálom én ezt? Mi az értelme?" Míg, ellenben, ha tisztán megértjük - legalábbis egy bizonyos szintig - az üdvös/előrevivő erők felépítésének fontosságát mindezeket megelőzően, hogy el kell távolítani a negatív feltételeket (vagy legalábbis csökkenteni őket), mert csak így tudjuk elérni ezt vagy azt a fajta célt, szellemi célt, akkor ennek az előkészítő gyakorlatok valamiféle értelmet adnak.

Tehát - ahogy én fogalmazok - a probléma itt nem csupán az, hogy felkészületlenül, túl korán vágunk bele a ngöndróba, hanem az, hogy a tantrába is felkészületlenül, túl korán vágunk bele. És ez elég gyakran történik így, mert... Lehetséges, hogy azért, mert mi kérjük a látogatóban lévő lámákat, hogy adjon beavatást, még akkor is, ha a csoportunk még nem kész gyakorolni azokat. Vagy maguk a látogatóban lévő lámák ajánlják fel a beavatást, még akkor is, ha a hallgatóság jórészt előkészületlen. Így nem minden esetben vagyunk teljesen felelősek ezért a félreértésért a tantra túlzott erőltetésével, bemutatásával és azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb ember felkészületlenül, túl korán kezdi ezek gyakorlását.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)
Ajánlott cikk: A ngöndro dzogcsen szemlélete (Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása)

Félreértések a tantráról 2. rész
Félreértések a Védelmezőkről

Buddhizmus és szex

A poszt apropója nem az, hogy szeretném fellendíteni a blog forgalmát, hanem kaptam egy mélt, hogy küldjek pár linket egy vallásszociológusnak "buddhizmus és szex" témában. A téma hatalmas :), gondoltam, először megnézem mit dob ki a gugel magyarul.

Berhidai Tamás: Szex és buddhizmus?!
Gosztonyi Miklós: Érzékek és a buddhizmus
Gerlóczy Ferenc: Milyen a buddhista párkapcsolat?

Várom a további linkeket + vitára bocsátanám a cikkek tartalmát. (Pl. A leírtak mennyire tartoznak a mainstream buddhista elképzelésekhez? Mennyire "nyugatiak"? Vannak-e bennük tévedések, félreértések, félremagyarázások?)

ÁPDÉT:
Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről 1.
Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről 2.
Pindóla: Buddhizmus – szerelem – szex
Lílávadzsra (Pressing Lajos): A női és a férfi, a látható és a láthatatlan...

Brad Warner: Sex, Sin, and Zen: A Buddhist Exploration of Sex from Celibacy to Polyamory. (interview, review)
Scott Edelstein: Sex & Spiritual Teacher (review, interviews)
Bhikkhu Cintita Dinsmore: Sex, Sin and Buddhism