Shravasti Dhammika: Dhamma vagy etnikai buddhizmus

Már lassan 43 éve vagyok buddhista. Úgy tartom, hogy a Buddha volt az emberi történelem legnagyobb gondolkodója. hiszem, hogy az erkölcsi és spirituális tökéletességhez a Dhammával került legközelebb az emberiség. Huszonöt éve a Dhammát tanítom és sosem fáradtam bele, mi több, még mindig felfedezek új aspektusokat, melyeket korábban nem vettem észre. Ennek folyományaként erős érdeklődés alakult ki bennem a buddhista társadalmak és kultúrák iránt, amiket volt szerencsém megtapasztalni az által, hogy majdnem minden olyan területet meglátogattam, ahol a buddhizmus az uralkodó vallás. Utazásaim során általában azt láttam, hogy a buddhisták nyitottak, tapintatosak, adakozóak és kedvesek.

De nem vagyok vak. Szamszárikus lényekként a buddhistáknak is vannak szennyeződéseik, miként a más hitek követőinek. Képesek ostobaságra és kapzsiságra, előítéletességre és nemtörődömségre, zaklatottságra és zaklatásra, énközpontúságra és rugalmatlanságra, hagyománytól kötődésre és babonásságra. Amennyire gyakorolják a vallásukat, annyira nem is gyakorolják azt - pont mint más hitek követői. Mindezek ellenére régóta él az az illúzió nyugaton, hogy a buddhisták, egyedüliként az emberek közt, teljes hűséggel gyakorolják a vallásukat, és mert a Buddha tapintatosságot, megértést és szeretetet tanított, a buddhisták hibátlanul követik ezeket a tanításokat.

Azonban úgy fest, akik ilyen illúziókba ringatták magukat, hamarosan felébrednek. Pár évvel ezelőtt kezdődött azzal a hírrel, hogy Srí Lanka-i szerzetesek rasszista politikában és etnikai alapú erőszakban vettek részt. A Dordzse Sugden és a Karmapa botrány nem igazán volt hatással a közvéleményre azok homályossága miatt, viszont feltehetőleg néhány nyugati tibeti buddhistát sokkoltak és csalódottá tettek. Majd a lázadások Tibetben adtak egy nem túl "Sangri Lás" képet az ország gondjairól. Most pedig az etnikai felkelések Burmában. Meg tudom érteni, hogy gondolkodó embereket felzaklatják ezek az események. Engem is. De van egy további vetülete is ezeknek a riportoknak, szemben azon hírekkel, amiket a buddhista világon kívülről mondanak. Ez pedig a következő. A kommentátorok és megfigyelők folyamatosan meglepődésüket fejezik ki azon felfedezésükről, hogy buddhistákat, szerzeteseket is beleértve, erőszakos tettekre lehet provokálni, hogy vannak soviniszta érzéseik, hogy képesek előítéletesek lenni és hogy ők is erőszakhoz tudnak folyamodni.

Egyrészt, ez a csalódás aggaszt. Miért? Mert az szokott történni, hogy mikor egy illúzió utat enged a valóságnak, akkor a reakciók gyakran erősen ellenirányúak. Mikor a megtévedt emberek végül felismerik a valódi helyzetet, nem magukat hibáztatják saját valótlan gondolkodásuk miatt, hanem azt, ami felől tévedésben voltak. Azt gyanítom, hogy a buddhistákat, és ennek hatására a buddhizmust, korábbi valószerűtlenül magas helyzetéből fokozatosan sokkal mélyebbre taszítják, mint ahol lenniük kellene.

Másrészt, nem vagyok teljesen elkeseredett, hogy kezd megjelenni egy valószerűbb nézet a buddhistákról és buddhista országokról. Miért? Mert régóta látom a veszélyét, nem beszélve az ostobaságát, a Dhamma "etnikai" megközelítésének. Mikor egy nyugati szerzetes nyugaton azt kéri, hogy szólítsák úgy, hogy ácsán, gelong, szajdav, rósi vagy szenszej, semmint azok angol megfelelőit, akkor nem csak buddhistaként azonosítja magát, hanem a buddhizmus konkrét etnikai megnyilvánulásával is. Mikor tibetiül, burmaiul vagy kínaiul énekelnek, ugyanez a hatás. Mikor egy adott kultúrához vagy országhoz kötöd magad, akkor az emberek fejében úgy jelensz meg, mint aki szintén annak a kultúrának vagy országnak a része. És mikor az az ország vagy kultúra rosszul fest, az emberek a buddhizmust ugyanolyan rossznak látják. A Dhamma egyetemes, meghalad minden kultúrát és etnikumot. A Dhamma gyakorlása semelyik etnikumnak nem kizárólagos tulajdona. Gyakoroljuk a Buddha tanítását, ne pedig thai buddhizmust, tibeti buddhizmust, burmai buddhizmust vagya Dhamma bármilyen más kultúra-specifikus kifejeződését! Gyakoroljuk a Dhammát úgy, hogy lehetőleg elkerüljük a kulturális csapdákat!

A fordítás eredetije: Dhamma or Ethnic Buddhism

A modern buddhizmus kezdete - Prezi

A tegnapi Buddhizmus Kutatóműhelyes előadásom:

Buddhizmus A Simpson családban - A kicsinyhitű

A kicsinyhitű (She of Little Faith) c. epizód, amiben Lisa buddhista lesz, és kiderül, megünnepelheti-e egy buddhista a karácsonyt:

DharmaBurger: Prezi honlap és akciós Buddhák a Möbelixnél

Eszter találta a Möbelix bútoráruház okt. 14-ig érvényes katalógusában ezeket az akciós Buddha-szobrokat és képeket:

Ezzel a DharmaBurgerrel pedig én szembesültem ma reggel a nagyszerű, magyar prezentációs szoftverfejlesztő Prezi oldalán:

Kérdések Alexander Berzinhez (a szexuális kicsapongásról 2.)

Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről 2. rész

Alex: De azt gondolom, ha valaki fogadalmat szeretne tenni, akkor el kell olvasnia a szövegekben, hogy pontosan miről is szól az a fogadalom. És képes lesz-e mind betartani? És ha nem, akkor ahogy mondtam, válassz ki egy közbenső kategóriájú ígéretet, tehát, hogy tartózkodni fogok bizonyos jellegű dolgoktól. És így rendben van, mert őszinte vagy, nem álszent. Azt gondolom, az okozza a problémákat, ha álszentek vagyunk: tehát fogadalmat teszünk, de csak egy részét fogjuk betartani. Mert ekkor, kétségtelenül, bűnös érzések merülnek fel bennünk és végül is álszentnek fogjuk érezni magunkat. Alapjában véve, inkább állíts össze saját változatot a fogadalmakból! De ha magad szeretnél egy saját változatot összeállítani, akkor ne hívd fogadalomnak - nevezd inkább egy határnak! És azt gondolom, nagyon fontos, hogy legyenek tudatosan megszabott határaim* a szexuális viselkedést illetően, hogy nem leszek olyan, mint egy kutya. A célom, hogy [ösztönszerű szexuális viselkedésemen] felülkerekedjek ezzel a tudatos kontroll segítségével, mert máskülönben állandósul a karma, újraszületés stb. és szenvedés.

Ez egy nehéz dolog. Olyan dolog, amiben mi, nyugatiak, gyakran kicsinyesen alkudozunk. Mint a kínai piacon, a keleti bazárban, hogy valamit jó áron megkapjunk, kedvezményt kapjunk.

Adey Bryant: 8 bűn vagy kevesebb

Résztvevő: Ha úgy vesszük, szeretkezni azt jelenti, bűnösnek lenni. Mert olyasmit teszel, ami nem vezet megvilágosodáshoz vagy ilyesmi...

Alex: Igen. Nos, bűnösnek érezzük magunkat, azt gondolván, hogy a szex piszkos, mert ez nem a megvilágosodás útja és így tovább. Ilyen gondolatok merülnek fel. De ismétlem, ezek az etika félreértéséből adódnak, ahogy mondtam a legelején.

Azt gondolod, hogy ezek törvények és neked engedelmeskedned kell nekik, mert ha nem engedelmeskedsz, akkor rossz vagy; és hogy a szex, önmagában mocskos... úgy vélem, nem a szexuális aktussal van a baj. A probléma a fejünkben létezik. Mert az elménk állapota a sóvárgó érzéki vágyakozás, kötődés hatása alatt áll, függetlenül attól, hogy mennyi szerelem is van benne. Gyakran ez [a szerelem] a mentség, az igazolás.

Mindig azt tanácsolom: ha szeretkezni szeretnél, akkor szeretkezz! Ne csinálj belőle nagy ügyet, de ne hagyd, hogy túlságosan elmerülj a nemi vágyban és ne túlozd el túlságosan! "A Szamszárában lévő lény vagyok. Ezek a testi funkcióim, és ez az, ami megtörténik [a testemmel], de a célom valamiféle jobb dolog." Tehát nem arról van szó, hogy ez rossz.

Ez elvisz bennünket a feladás és szabaddá válás elhatározásának kérdéséhez, a középső szakaszhoz, ami nagyon nehéz, ez a Lam-rim középső szakasza. A kezdő/bevezető szakaszban értékes emberi alakban való újraszületést akarok. Viszont a középső szakaszban megfigyeljük az értékes emberi alakban való újraszületés hátrányait. Még akkor is, ha értékes emberi alakban születek újra, lesz egy hosszú időszaka az életemnek, amikor baba és kisgyerek vagyok, ami valójában hasztalan; lesz egy hosszú időszaka, amikor öreg szenilis személy vagyok, ami valójában hasztalan. És ott vannak a betegségek. Ott vannak a csalódások. A hormonjaim hatása alatt vagyok. Ezek a hátrányok - a hulladék, a teher, ami ezzel az emberi alakban való újraszületéssel jár együtt. És, bár le akarod győzni ezt és elérni a megvilágosodást, de mindazonáltal, szükséged van az értékes emberi alakban való újraszületés eszközére, annak érdekében, hogy ezt megtehesd.

Tehát a lényeg, hogy ne túlozd el túlságosan a hangsúlyt és ne nézd helytelen szempontból - azaz valamiről, ami alapvetően piszkos és mocskos, úgy vélni, hogy szép és olyan gyönyörű és így tovább. Ne bálványozzuk a testet! Tehát adott a tény, hogy a testem ilyen, ennem kell, aludnom kell, tisztálkodnom kell és bizonyos szexuális funkciói vannak. És ha alapvetően nem vagyok az elköteleződés szintjén, tehát hogy cölibátusban élő szerzetes vagy apáca legyek, akkor igenis, szeretkezni is fogok. Ez nem azt jelenti, hogy ez rossz. Nem azt, hogy bűnösnek érzem magam emiatt. De úgy használom, mint egy alapot, amire a határt építem. És így tény, hogy szexuális viselkedésemben határt szabok... Éppúgy, ahogy határt szabhatok abban, hogy mennyi ételt egyek és nem disznó módon teletömöm magam és elhízott leszek, éppen így tudok határt szabni a szexuális viselkedésemben - azon a módon, hogy vannak bizonyos dolgok, amiktől megtartóztatom magam. Mert látom, nos, hogy léteznek vágyak. Így, ilyen formában, [majd] nem érzed magad bűnösnek a szex-szel kapcsolatban.

Nagyon kényes [ez a téma] nekünk, mivel, mi nyugatiak, többféle [világnézeti] hagyománnyal rendelkező háttérből érkezünk, ahol vagy mocskos dolognak tartják a szexet vagy a legjobb dolognak a világon - megvilágosodást nyersz egy tökéletes orgazmus által. Így, amikor ezzel a szex dologgal foglalkozunk, nagyon ingoványos talajon járunk. De ahogy mondtam, ha szeretkezni szeretnél, ne csinálj belőle nagy ügyet. Ne játszd túl! Ne csinálj nagy ügyet! A szex az, ami. Semmi több. Rendben?

Most fejezzük be [ezt az egészet] egy felajánlással! Gondoljuk azt, hogy bámilyen megértés, bármilyen előremutató erő származik ebből, az hatoljon mélyebbre és mélyebbre és váljon mindenki hasznára abban, hogy elérje a megvilágosodást!

* Itt is racionális, józan ésszel belátható kontrollról van szó, mint az 1. részben. Mint pl. az, hogy csak akkor szeretkezek, ha tényleg kedvem van hozzá, nem pedig unaloműzőnek használom. Vagy nem kezdek viszonyt mással csak azért, mert meg akarom bosszulni állandó partnerem félrelépését, stb. Tehát a lényeg az, hogy legyenek határok, legyenek elveink, amikhez tartjuk magunkat, és ezek mindenképpen tudatosan felvállalt, értelmes határok, elvek legyenek. (a ford. megjegyzése )

Forrás: Alexander Berzin: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez (Buddhák emlékeztetője)

Kérdés arról, hogy emlékeztetjük-e a Buddhákat arra, hogy segítsenek nekünk

Résztvevő: Amikor imát recitálok, néha van benne egy vagy két olyan mondat, amelyik így szól: "Kérlek, védelmezzetek bennünket, Buddhák! Emlékezzetek fogadalmatokra, amiket fogadtatok, és védelmezzetek bennünket és tegyetek jót nekünk!" És mindig azt gondolom, itt valami tévedés van vagy egy olyan mód, ami nem teljesen helyénvalóan fejez ki valamit a nyelvünkön vagy ilyesmi. Ugyanis, azt gondolom, bántó egy Buddhát emlékeztetni fogadalmára. Hiszen ő ismeri a fogadalmát. Így nem értem, miért emlékeztetjük a Buddhákat mindig?

Alex: Ahogy ez a hölgy mondja, néhány imában emlékeztetjük a Buddhákat, hogy "emlékezz fogadalmadra, mely szerint megvédesz bennünket!" Én, személyesen, nem ismerek olyan szöveget, amik közvetlenül a Buddhákat szólítja meg ezzel a felszólítással. Általában ezeket az úgynevezett 'eskü által kötelezett' védelmezőknek recitálják. Ezek a védelmezők többnyire különféle szellemek, akiket Guru Rinpocse vagy akárki szelidített meg és esküt tettetett velük, hogy védelmezzék a tanításokat és a gyakorlókat.

Gyógyító Buddha

Résztvevő: Úgyszintén van a Gyógyító Buddha és szádhana.

Alex: Oké. Tehát a Gyógyító Buddha szádhanában, amiben nem igazán vagyok ismerős, emlékeztetjük Buddhát arra a fogadalmára, hogy segít a betegeken. És az ön kérdese ez: miért szükséges emlékeztetnünk a Buddhákat? Nem szükséges emlékeztetnünk őket. És ugyanígy: miért kell megkérnünk bármire is a Buddhákat? Úgyis megcsinálják majd.

Így tehát, ami itt igazán a kérdés, az önmagunk befogadóbbá tétele, és bizonyos értelemben az, hogy ezek a szövegek emlékeztessenek bennünket arra, hogy léteznek ezek a fogadalmak és hogy ezeket az esküket a Buddhák megtették, így egy kicsit pozitívabb hozzáállásunk lesz, ami erősíti immunrendszerünket. Bár a szövegek ezt hagyományosan nem így fejtik ki, de ez az, ahogyan a dolgok működnek.

Résztvevő: Lehetséges, hogy fordítás kérdése is?

Alex: Lehet-e fordítás kérdése? Nem tudom. Meg kell néznem a szöveget.

Forrás: Alexander Berzin: Félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez (a tanítások és mágia)

Kérdés arról, hogyan viszonyuljunk mágikusnak tűnő tanításokhoz

Kérdés: Néha nagyon mágikusnak hangzik az, amit ígérnek akkor, ha megteszed ezt vagy azt. Ahogy ezt olvasni lehet valamelyik szövegben a menedékvételről: védettséget szerzel embertől, nem-emberi lénytől és mindenféle dolgoktól, amik csak előfordulnak. Vagy ha recitálod ezt a mantrát, negyvenezer világkorszak tisztul meg. Ez úgy hangzik, mint egy tündérmese. És, például a menedékről: mindig kérdés marad számomra, mit jelent reggel felkelés után menedéket venni? Hogy újra és újra megkapom, amit akarok az életben - hogy el szeretném érni a megvilágosodást -, vagy pedig valamiféle mágikus kard, amit teremtettem magamnak?

Alex: A kérdése két dolgot vet fel. Az egyik így hangzik: hogyan viszonyuljunk a mágikusnak tűnő tanításokhoz? Például amikor menedéket veszünk, akkor védettek leszünk emberekkel és nem-emberekkel szemben. És az ebben a Buddhában vett menedék negyvenezer világkorszakot tisztít meg a negatív erőtől, és abban a Buddhában harmincötezret és a harmincöt, ú.n. Bűnvallomás Buddhában* vett menedék ötszázötvenhatezret - ezeket a számokat csak most kitalálom ki -, és így tovább. És azon elmélkedsz, hogy vajon annak idején honnan vették ezeket a számokat? És hogy viszonyuljunk ezekhez? Mert olyan mágikusnak hangzik.

Mi is volt a másik része a kérdésének?

Résztvevő: A menedékről. Amikor reggel veszek....

Alex: Ó, igen. Amikor menedéket veszünk reggel, akkor valójában az életünket a Buddha, Dharma és Szangha irányába fordítjuk vagy pedig ez is megint csak valamiféle mágikus formula lenne, amit mondogatunk?

Nos, ahogy említettem, a mágikus formulák, varázsszövegek a tanítások félreértései. Úgy értem, a "mágikus" már szinte azt jelenti, hogy a dolgok ok nélkül történnek, és természetesen a buddhista logika ezt nem fogadja el - tehát hogy egy eredmény létrejöhet kiváltó ok nélkül. Tehát itt semmi mágikusról nincs szó. Ha újra megerősítjük az irányultságunkat minden reggel biztonságos irány és menedék felé, ez kialakít egy szilárdan feltett szándékot azzal kapcsolatban, hogy mit hozok ki abból a napomból. Ezt hangsúlyozzák olyan sok tanításban. És így ez egy bizonyos érték.

Résztvevő: Erről van hát szó?

Alex: Igen, erről van hát szó. És ez véd engem ettől vagy attól az ártalomtól - Hiszen, ha elérem a megszabadulást, a harmadik és negyedik Nemes Igazságot, akkor Szamszárán kívül kerülök, így nem élek át többé szenvedést. Tehát igen, így is érthetjük ezt.

Ezeket a számokat, be kell vallanom, elég nehezen tudom szó szerint elfogadni. És emiatt nem is igazán tulajdonítok ennek jelentőséget. Akkor most [abba a hibába esek, hogy] szemezgetek és válogatok az ilyen tanításokban? Nem tudom. Inkább úgy tekintek rájuk, hogy nagyon hatásos dolog a recitálás. Ahogy mondják némely mahájána szútrában, még az is, ha csak recitáljuk ennek a bódhiszattva nevét, több világkorszakra való üdvösségét építi fel, és így tovább... Még akkor is, ha olyan benyomást kelt [néhány szöveg], hogy elég csak recitálni, kétségbe vonom, hogy ezt igazán szó szerint lehetne venni. Azt gondolom, azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a bódhiszattva mit tett azért, hogy bódhiszattva legyen. És ugyanígy, a nevük is tényleges jelentéssel bír. Tehát úgy recitálni a nevüket szanszkrit vagy tibeti nyelven, hogy közben nem tudom, mit jelentenek, az nem vezet semmire. És, ahogy mondtam, én személyesen a számoknak nem tulajdonítok túl sok jelentőséget. Nem számít, hogy harmincötezer vagy negyvenötezer világkorszak. De azt sem mondanám, hogy ez hülyeség. Ezzel megaláznám a tanításokat, és ilyet természetesen nem előremutató dolog tenni. De nem látom, hogy az elengedhetetlen része volna a tanításoknak, hogy hány világkorszakot tisztítasz meg.

Tehát, azt kell alkalmaznunk, ami a mahajánában szerepel, azaz különválasztjuk a értelmezést igénylő/kifejtendő (néjártha) és a kifejtett/végső valóságra vonatkozó (nítártha) tanításokat. Az "értelmezést igénylő" azokat a tanításokat jelenti, amik a mélyebb megértéshez vezetnek bennünket, és a "kifejtettek" azok, ahová elvezetnek. Tehát a kifejtett/végső valóságra vonatkozó tanítások szólnak az ürességről és az üresség mélyebb megértéséről, és minden más, ami oda elvezet bennünket [pedig értelmezést igénylő/kifejtendő tanítás]. Tehát ha így mondjuk, hogy ez felépít harmincötezer világkorszaknyi pozitív erőt és ez negyvenöt ezret, azt gondolom, csak megerősít bennünket egy olyan pozitív erő felépítésében, ami a mélyebb megértéshez vezet.** Tehát én ilyen szinten értelmezem. És nem mágikus értelemben gondolom.

Ez egy nagyon jó kérdés, amit felvetett. Mert több láma is hangsúlyt fektet bizonyos szútrák olvasására, recitálására, amit ha megteszünk, az természeten egy előremutató dolog. Ilyen például az Arany Fény Szútra*. És ezekben találunk olyan bekezdéseket, amikhez nehéz viszonyulni.

Kézi imamalom

Résztvevő: Forgasd meg az imamalmot, és kigyógyít majd a rákodból.

Alex: Nos, azt mondani, "Forgass egy imamalmot és kigyógyít majd a rákodból", ezt én egy kicsit naivnak gondolom.

Résztvevő: Úgy hangzik, mint egy bűvésztrükk. Vajon van imamalmod, hogy.....

Alex: Nos, ez nem olyan nagyon bűvészkedés. Úgy értem, ismeri a viccet? Azt a viccet, amiben így fohászkodunk Istenhez vagy Buddhához: "Bárcsak megnyerném a lottó főnyereményt! Bárcsak megnyerném a lottó főnyereményt" És Isten vagy Buddha vagy akárki megjelenik és mondja, "Először is venned kell egy lottószelvényt!"

Tehát létre kell hoznunk a kiinduló okot. És ha létrehozzuk a kiinduló okot a pozitív erő vonatkozásában - nos, akkor az imamalom segíthet kialakítani egy pozitívabb, optimistább hozzáállást, ami segíthet megerősíteni az immunrendszerünket is, és így tovább. De csak önmagában, természetesen nem tud kigyógyítani a rákunkból. Ez naiv dolog volna.

Résztvevő: Pedig néha annak látszik.

Alex: Igen, ennek látszik, de félreértés, gondolom, ha mindent teljesen szó szerint veszünk. Bár vannak, akik így tesznek. De a tanításoknak mélyebb a jelentésük. "Ne támaszkodj a tanárra, hanem a szavaira. Ne építs csak a szavakra, hanem az értelmükre. Ne csak az értelmükre, hanem a pontosan meghatározott jelentésükre - ahová vezetnek ezek a szavak." Tehát ez a négy támaszunk van.

* A link angol nyelvű.
** Itt az előadó kb. azt mondja, hogy a 35 000 világkorszak megtisztításáról szóló tanítás nem a végső valóságról szóló tan, hanem egy kifejtendő, a köznapi igazság szintjén álló tanítás. (A szerk. megj.)

Forrás: Alexander Berzin: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 2. rész

Ha tanításokat akarunk kapni, fontos, hogy a gyakorolás szándéka álljon a háttérben. Hogy mindezt komolyan vegyük. Másképp miért érdekelne minket a tanítás? Csak kíváncsiságból? Ez nem szempont. Ezeknek a tanításoknak értékesnek kell lenniük, egy szent dolognak, amit csak akkor tanulmányozhatsz, ha igazán akarod csinálni. Ez, természetesen, nehézkessé válik az internettel és könyvekkel, meg ilyesmikkel, mert, ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, olyan sok helyről szerezhetjük be a tudásunkat. De sok hamis információ is van a Dharmáról és tantráról, és jobb, ha helyes információhoz próbálunk jutni. Ahogy Őszentsége néha tréfálkozva mondja, "A pokolra kerülni jobb helyes megértéssel, mint téves tudással. Helyes megértéssel jóval hamarabb kijuthatsz belőle." Tehát akár szó szerint vesszük, akár egy tréfának, mindenképpen érdemes ezen elgondolkoznunk. Ha meg akarjuk szerezni ezeket a tanításokat, vegyük komolyan. Mert ez egy elköteleződés.

Ha elköteleződtünk, hogy mindennap recitálunk, hibát követünk el, ha nem vesszük komolyan, mert úgy gondoljuk, amikor nincs kedvünk csinálni, kihagyhatunk egy napot, mondván: "Csak akkor teszem, ha kedvem van." Az is hiba szokott lenni, ha túl sok olyan gyakorlás felé köteleződünk el, amit életünk teljes hátralévő részében csinálni kell. És anélkül vesszük ezeket magunkra, hogy reálisan átgondolnánk, képesek leszünk-e végigcsinálni? Ez nagyon-nagyon általános hiba volt a '70-es években, Indiában. Abban az időben a beavatásokat sokkal könnyebben adták - teljes beavatásokat teljes gyakorlási elköteleződéssel -, és mi, nyugati emberek, elfogadtuk ezeket. Elfogadtuk ezeket a felhatalmazásokat, elfogadtuk ezeket az elköteleződéseket, azt gondolván, hogy mindig képesek leszünk megtartani. És nézd meg, csupán tíz évre rá - húsz, harminc, negyven évvel későbbről meg már nem is beszélve -, hány ember tartotta meg valójában? És hány csinálta folyamatosan? Csak egy maroknyi. És még akkor is, ha elfogadták ezeket annak idején, sok ember valószínűleg küzdött azzal, hogy naponta megcsinálja, hiszen a végén felhagyott vele... Túl elfoglaltak voltak reggelenként. "A reggeli időpont nem megfelelő nekem" gondolták. És estére hagyták, de este már két-három órát kellett volna gyakorolnuk. És majdnem elaludtak, mialatt gyakoroltak, ültek ott, és elbóbiskoltak, és fél éjszakába telt, amíg túl lettek rajta. És így tortúrává vált az egész. Tehát ez egy nagy probléma.

Ha szeretnénk elköteleződni a gyakorlás felé, legyünk realisták azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tudunk megcsinálni. Mert ezek a gyakorlási elköteleződések komoly dolgok, amikor azt mondják neked, ezt minden nap kell csinálnod életed hátralévő részében. És miért akarom csinálni minden nap életem hátralévő részében? Mert komolyan el akarom érni a megszabadulást és a megvilágosodást. És mert értem az alap tantra-módszert - Ez nagyon fontos. Őszentsége mindig hangsúlyozza, hogy ha behatóbban meg akarod ismerni a tantrát, akkor az legyen a kiinduló pontod, hogy megérted mi is ez az egész tantra, és bizonyosnak kell lenned a módszer eredményességében. Másképp miért csinálnád? Főleg, ha úgy véled, hogy ez az egész csak valami fura vizualizációból és valami mantra motyogásából áll, akkor egy idő után feladod, mert olyan nevetségesnek tűnik: "Miért csinálom én ezt?" Ezért fontos igazán mérlegelni, hogy valójában tudjuk-e teljesíteni ezeket az elköteleződéseket.

És végül, a tantra gyakorlásának félreértése úgy vélni, hogy az pusztán csak egy rituálé ismételgetése vagy pusztán egy manta ismételgetése. A bódhicsittán és az ürességen való szilárd meditáció nélkül ezt gondoljuk: "Csak végrehajtom ezt a rituálét. Csak ezt mondogatom ' Bla, bla, bla....' Próbálok vizualizálni" - pedig legtöbbször nem tudunk vizualizálni, túl komplikált. Így a legkönnyebb változatot akarjuk csinálni és azt képzeljük, hogy majd csak történik valami ennek hatására. És ezért ez az egész nagyon gyakran válik csupán Fantázia országba való meneküléssé, ahelyett, hogy egy igazán hatásos módszer lenne arra, hogy egyben lássuk az összes tanítást.

A tantra egy olyan módszer, amivel egyben láthatjuk az összes tanítást, így a rituálék menetének meghatározott pontjain - például ennél a pontnál létrehozod a négy mérhetetlen magatartást; ez a pont a menedék; ennél a pontnál bódhicsitta; ennél a pontnál megerősíted a fogadalmadat; ennél a pontnál üresség-meditációt csinálsz, és még sok, sok pont következik... - tehát a rituálé különböző pontjainak elérésekor kifejlesztünk különböző szintű Dharma-megértést és megvalósítást. Így, ha ezelőtt nem gyakoroltad a módszert, és nem tudod, hogy mi ez az egész, akkor amikor ehhez a ponthoz érsz a rituáléban, "Most megértettem az ürességet" mit csinálsz? Mert ha nem tudod, mi ez az egész, akkor csak szavakat mondasz fel. Semmire sem jó, ha csak felmondod a szavakat. Tehát a tantra gyakorlásához nagyon sok minden szükséges ebből az egész háttérből. Hiba azt gondolnunk, hogy ezzel a "Bla, bla, bla..."- féle recitálással bárhová is eljutunk - ami egyébként is általában az elme elkalandozásával jár.

Befejezés

Ez a néhány félreértés jutott eszembe, ahogy ültem és gondolkoztam erről a témáról. Biztos vagyok benne, hogy még sokkal többet is fel lehetne sorolni. Ahogy említettem, jó néhány félreértés egyszerűen csak a téma nehézsége miatt keletkezik; különösen az ürességgel kapcsolatos dolgok vagy a különböző tanrendszerek és egyebek félreértelmezése. A Dharmával kapcsolatban egy dolgot ki kell emelni: bármit is tanított Budddha, az mások javára szolgált. Így ha ezt komolyan vesszük, próbáljuk meg kitalálni, mi a célja ennek az egésznek vagy bármelyik részének. Ha nem értjük, kérdezzünk! Vizsgáljuk meg! Kövessük a Dharma [saját] módszereit!

Alexander Berzin munka közben

Ha valamilyen elmebeli/tudati korlátba* ütközünk, akkor építsünk fel több pozitív erőt, hogy le tudjuk győzni ezeket az elmebeli korlátokat vagy érzelmi akadályokat! A szövegek egyértelműen ezt tanácsolják, tehát komolyan kell vennünk. Félreértés, ha nem vesszük komolyan, és nem fogjuk fel ezt. Végezz sok Mandzsusrí** gyakorlatot! De ez nem azt jelenti, hogy csak mondogatod a "Bla, bla, bla" mantrát, hanem azt, hogy képzelőerőd segítségével  világos vizualizációt végzel, ami által az elméd tisztább és tisztább lesz. Ebben felénk áradó fények segítenek, hogy szemléletesen tudjuk elképzelni [a vizualizáció tárgyát]. Így megalapozol egy nagyon erős késztetést arra, hogy az elmédet tisztábbá tedd, és ez ösztönöz majd a továbbiakban. Ez nagyszerű segítség lehet. De csak erőlködni és erőlködni ahelyett, hogy a Dharma módszerére támaszkodva győznénk le ezeket az akadályokat és gátakat.... - ez nem mindig segít. És hatalmas mennyiségű erőfeszítést igényelhet.

Úgy szoktam szemlélni néhány utazásomat, mintha adakozó körútra mennék. Meghívtak sok helyre tanítani... mint például bódhicsitta-elvonulásokra. Előfordul, hogy bizonyos értelemben elakadok abban, amit éppen írok vagy fordítok, és akkor elutazom vagy valami ilyesmi. És ezáltal - a másokkal való beszélgetéseim során vagy amikor próbálok nagylelkű lenni a tanításokkal és így tovább - egy bizonyos mennyiségű pozitív erő keletkezik, ami visszatérésre késztet, tisztábbá teszi az elmémet, és legyőzi a gátakat, amik addig bennem voltak [és akadályoztak az írásban]. Tehát próbálom a dolgokat ilyen módon nézni.

Tehát végeredményben ezek az én gondolataim. Esetleg felmerülhetnek kérdések ezekkel kapcsolatban.

* Az előadó itt azokra a makacs meggyőződésre, megkövesedett nézetekre utal, amik akadályozzák a gyakorlót a Dharma megértésében. (A szerk. megj.)
** Mandzsusrí a bölcsesség, a tudás bódhiszattvája. Felidézése segít megszabadulni a bölcsességet akadályozó tényezőktől.  (A szerk. megj.)

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 1.rész

És most a tantrával kapcsolatban a beavatásról szólnék. Hiba, ha tantra beavatást úgy fogadunk el, hogy előtte nem tanulmányoztuk a tanítót vagy a gyakorlást. Még akkor is, ha előtte tanulmányozzuk őket, hiba vagy félreértés beavatást elfogadni úgy, hogy valójában nincs szándékunkban gyakorolni a tantra rendszerét. Egy beavatás vagy felhatalmazás célja az, hogy beindítsuk és megerősítsük - fokozzuk - a Buddha-természetünk tényezőit, így alkalmassá válhassunk az elköteleződésre egy sajátságos istenség-rendszer gyakorlásában. Ennek ez a teljes célja. A különféle rituálék és vizualizációk és egyebek, beindítják ezt, több magot elültetnek bennünk, így el tudunk köteleződni egy sajátságos gyakorlásban. A gyakorlás a beavatással kezdődik.

Kálacsakra-beavatás, 2012 január, India

Ha félreértjük ezt, válogatás nélkül jelenünk meg bármelyik láma bármilyen gyakorlásának beavatásán. És akár az áldás miatt megyünk oda, akár a csoport nyomásának hatására, mindenképpen hiba, ha csak ezekért tesszük. Felhatalmazásért, beavatásért folyamodni meglehetősen komoly dolog. Emellett tanulmányoznunk kell a tanítót is. Akarok-e ezzel a tanítóval, mint tantrikus guruval, megalapozni egy sajátságos kapcsolatot? Legtöbbünknek fogalmunk sincs, hogy ez valójában mit is jelent. És ezt a fajta istenség-gyakorlást (guru-jógát) akarom-e csinálni, és nem pedig egy másikat? Komolyan akarom ezt csinálni akár most vagy ténylegesen szándékomban áll később? De csak úgy odamenni, anélkül, hogy ezeken elgondolkoznánk, az hiba. Persze, nyilvánvalóan úgy is odamehetünk, mintha egy antropológiai eseményre készülnénk. Elmész, mint antropológus, hogy megnézd, hogy vajon ezek a bennszülöttek mit csinálnak a bennszülött szertartásaikon? Oké, megteheted. Őszentsége mondja, hogy ha úgy akarsz odamenni - ahogy ő nevezi -, mint egy semleges megfigyelő, az nem gond. De ha így mész oda, az igazán közönségessé teszi a beavatási folyamatot.

És ha úgy megyünk egy beavatásra, mint egy antropológiai eseményre, vagy csak áldásért vagy csoport nyomására, azaz mindenki más is megy, így nekünk is menni kell - tehát ha így megyünk oda, akkor nagy hiba elfogadni a fogadalmat és a kötelezettséget pusztán azért, mert jelen vagyunk a beavatáson, anélkül, hogy tudnánk és akarnánk magunkra vállalni. Csak akkor fogadj fogadalmat, ha tudatosan vállalod! Csak mert ott vagy, nem jelenti azt, hogy fogadalmat teszel vagy hogy elfogadod a beavatást. A tibetiek el szokták vinni magukkal a kutyájukat a beavatásra. Persze, nem azért, hogy a kutyák fogadalmat tegyenek, vagy hogy a kutya beavatást kapjon a gyakorlásba. Úgy értem, feltehetően áldásért vagy ilyesmiért viszik oda őket. De akarunk-e mi is úgy megjelenni a beavatáson, mint egy kutya? Ez a lényeg. Vagy azt gondoljuk, "Ó, mi elboldogulunk ezzel."

Vagy fordítva, az is egy ugyanilyen félreértés, ha úgy gondoljuk, hogy elfogadhatunk egy beavatást és elköteleződhetünk a gyakorlásban, anélkül, hogy fogadalmakat tennénk és be is tartanánk azokat. A beavatás vagy felhatalmazás egyik legfontosabb szempontjai a fogadalmak. Több szövegben is teljesen világosan szerepel: "Nem létezik beavatás fogadalmak nélkül." Legalább bódhiszattva-fogadalmat kell tennünk. Minden irányzat beavatásában, beleértve a dzogcsen, Congkapa és Atisa* osztályokat is, hangsúlyozzák, hogy szükségünk van valamiféle szintű prátimoksa (páli nyelven: páttimokkha) fogadalomra vagy gyakorlatra, mint alapra, még akkor is, ha ez csak világi fogadalom. Vagy még csak nem is kell mind az ötöt betartani. De valamiféle általános etikai alap szükséges. Aztán itt a bódhiszattva fogadalom. És a tantra két magasabb osztályánál a tantrikus fogadalom. A fogadalom tehát teljesen nékülözhetetlen. És muszáj ezt komolyan vennünk, megvizsgálva, hogy tényleg be tudjuk-e tartani ezeket?

Ha egy gyakorlás-elköteleződésről van szó - néha létezik beavatásos gyakorlás-elköteleződés -, félreértés, hogy úgy alkudozhatunk a tanítóval, hogy csökkentse az elköteleződést, mint ahogyan kicsinyesen alkudozunk egy árussal a kínai piacon az olcsóbb árért. Már láttam nyugati embereket így viselkedni. Őszentsége Dharamszalában szokott adni felhatalmazást/beavatást, és az elköteleződés az, hogy a gyakorlást minden nap életed végéig csinálod. Ilyen például a Láma Csöpa (A Guru Púdzsá*). Őszentsége szokott ilyen tanítást adni, és az az elköteleződés, hogy csinálnod kell minden áldott nap életed hátralévő részében. És amikor a nyugati emberek ezt választják, akkor alkudozni kezdenek: tudja, nagyon elfoglaltak vagyunk, tényleg meg kell csinálnunk? Nem lehet csak akkor, ha van rá időnk? - ilyeneket mondanak. Olcsón, olcsóbb áron próbálják megkapni. Ez egy nagy félreértés és nagy hiba.

*link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a Védelmezőkről)

Alexander Berzin: Félreértések a Védelmezőkről

Hasonlóan az előzőekhez, félreértés, ha túlhangsúlyozzuk a védelmező gyakorlatot. Pedig gyakran ez szokott történni. A Dharma-központokban, például, minden héten csinálnak védelmező gyakorlatot, vagy akár minden nap. És még az újonnan érkezők is végzik ezt, anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne arról, hogy mit csinálnak. És úgy tekintünk a védelmezőre vagy úgy tiszteljük a védelmezőt, mint aki minden akadálytól és veszélytől, stb. meg fog védeni bennünket (ahogy arra a "védelmez" szó is utal), de elfelejtjük, hogy nekünk magunknak kell magunkat megvédeni... És mi lett a karmával és menedékkel?

Pelden Lhamo védőistennő

Biztonságos irányt vettünk (Buddha, Dharma, Szangha), annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést - ez a kiinduló tanítás. Nem pedig az, hogy védelmezőkhöz fordulunk, annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést. Sehol sem mondják ezt a tanításokban, ugye? Fordulj a Buddhához, Dharmához és Szanghához. De ezek nem olyan módon védenek bennünket, hogy megmentenek, hanem megtanítanak arra, hogy mit tegyünk. De nekünk magunknak kell mindezt megtennünk. Vagy példát mutatnak. És a karma lényege: kerüljük a romboló viselkedést. Mit is jelent a Buddha, Dharma és Szangha biztonságos irányába indulni? A biztonságos irány elsősorban maga a Dharma.

A Dharma (a Tan) - a legmélyebb a Három Kincs közül - utal a harmadik és negyedik Nemes Igazságra. Tehát a szenvedés okainak helyes megszüntetésére és ebből következően a szenvedés helyes megszüntetésére. És a helyes ösvényre (a Nemes Nyolcrétű Ösvényre) vagy elmeösvényre, ami elvezet ezekhez - az üresség megértése, stb. által - és mindahhoz, ami ebből következik. Ez, tehát, az irány, ahová megyünk. És ez az, ami teljes mértékben a Buddha - és a Buddhák - elméjének/tudatának folytonosságán/terén és részben a Szangha elméjének folytonosságán alapul. És ez az irány a fontos. És, ha ezt az irányt választjuk, akkor megvédjük magunkat a szenvedéstől. A "Dharma" szanszkrit szó, a "visszatartani bennünket" szótőből származik. Visszatart bennünket, így elkerüljük a szenvedést.

De ezt nem a védelmező teszi meg ezt értünk. A védelmező olyasmi, mint egy kiegészítés. Többféle módon szemlélhetjük a védelmezőket. Szerkong Rinpocse* hatalmas, vad kutyákhoz szokta hasonlítani a védelmezőket. Azt mondja, hogy ha te egy istenségként egy mandala középpontjában állsz - mondjuk Jamantakaként*, aki egy igazán erős, erőteljes istenség -, akkor képesnek kell lenned arra, hogy irányítsd ezeket a védelmezőket, akik olyanok, mint a vad kutyák. És bár a kapuhoz is állhatsz és magad elzavarhatod a rablókat, de miért tennéd ezt, amikor rábízhatod a kutyádra? De neked kell lenned a mesternek, neked kell irányítanod őket. Tehát, még ha úgy is gondolunk a védelmezőkre, mint bennünket segítőkre, olyan formában, hogy elűzi a zavaró hatásokat és rablókat, és így tovább, de alapvetően mi vagyunk azok, akik irányítjuk őket.

Más szóval, ha úgy tekintünk a védelmezőkre, mint valódi lényekre, szellemekre vagy bármikre - ahogy a tibetiek is teszik -, akkor ezek a védelmezők képesek megfelelő körülményeket teremteni ahhoz, hogy a saját karmánk megérjen. Ha nekünk magunknak nincs karmánk, ami megérjen, akkor semmit sem segít az, amit ők tesznek. Ugyanaz a dolog, mint amikor a Gyógyító Buddha púdzsát meg ilyesmit csináljuk. Nem lesz hatásos; önmagában nem ez az oka annak, ha jobban leszünk. A saját előrevivő karmánk számára megérést biztosító körülmény lesz az oka. Vagy néhány esetben a védelmezők nagyon egyszerű módon segíthetnek abban, hogy a negatív karmánk ne érjen be, úgy, hogy nem alakítják ki a körülményeket... így semmisítenek meg több komolyabb akadályt, ami a sikerünk útjába állhatna a jövőben. Tehát többféle módon működnek a védelmezők.

De a hiba itt mindenképpen az, hogy félreértésből túlhangsúlyozzák a védelmezők gyakorlatát, pedig a középpontban a Buddha, Dharma, Szangha áll, nem más. És emiatt a túlhangsúlyozás miatt lesz belőle egy valamiféle szellemlény már-már bálványozása. És több probléma keletkezik ebből, ahogy ezt szemlélteti a tibetiek körében botrányt kavart védelmező esete*. Tehát igazán óvatosnak kell lenni ebben. És ezért gondolom, hogy nem igazán bölcs dolog az, ha a Dharma-központokban minden nap van nyilvános védelmező-gyakorlás vagy minden héten vagy minden hónapban, amikre bárki eljöhet - az újonnan érkezők is. Különösen, ha ezeket a védelmező-gyakorlat szövegeket lefordítjuk, akkor meglehetősen erősek: "Zúzd össze a betolakodót, az ellenséget!" és így tovább. Tehát meglehetősen erős szavak ezek és nagyon könnyen félreérthetőek. Így tehát nagyon körültekintőnek kell lenni a védelmező gyakorlatokkal kapcsolatban.

*A link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tantráról 2. rész

Miért kérünk beavatást? Ennek több oka is lehet. Azt képzeljük, hogy olyan előkelő, vagy hogy ez az igazi vagy hogy olyan egzotikus. Esetleg több embert vonz, ami azt jelenti, hogy több pénzt gyűjthetünk össze, így ki tudjuk fizetni a látogató tanítót és támogatjuk a saját központunkat. Tehát akár anyagi okai is lehetnek a beavatás kérésének, de ez a legsajnálatosabb, ami történhet. A beavatásban a tanító maga is motivált lehet, mert úgy gondolja, hogy "Oké, bár ezek itt és most nem fognak gyakorolni, de elültetjük bennük a magokat az elkövetkező életükre." Nos, a legtöbb nyugati ember nem hisz egy elkövetkező életben. Így tehát ez félreértés a tanítók részéről is. És sokszor maguk a tanítók sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a nyugatiaknak nincs meg a kellő hátterük ahhoz, hogy hatásosan gyakorolják a tantrát. Vagy ugyanúgy, őrájuk is nyomás nehezedhet amiatt, hogy több pénzt szedjenek össze a kolostor támogatására és a látogató szerzetesek hazautaztatására. Tehát több oka is lehet a beavatás kérésének és adásának.

Az azonban mindig tanácsolható, hogy az éppen ott lévő látogató tanítót arra kérjük, adjon nekünk alaptanításokat. Vagy ha még haladóbb tanítást akarunk, akkor megkérhetjük a haladó szútra-tanításokra. Mondjuk, haladó tanítás a bódhicsittáról, haladó tanítás az ürességről és így tovább.

Amikor belemélyedünk a tantrába és ismereteket akarunk szerezni arról, hogyan gyakoroljunk, szintén félreértés, ha azt képzeljük, hogy a fő hangsúly a gyakorlás során a vizualizáción van és elkezdünk aggódni amiatt, hogy minden apró részlet helyes legyen. A tanítóm, Szerkong Rinpocse* szokta mondani, megmosolyogva ezt a nyugati félreértést: "Az emberek idejönnek és tőlem kérdezik, vajon Jamántakának* vagy Vadzsrajóginínek* (két meditációs istenség) van-e köldöke? Ez nevetséges! Nem ez a lényeg, hanem azok, amik fontosak ezekben a gyakorlatokban."

Az tény, hogy amikor ki akarod fejleszteni az egyhegyű koncentrációt, akkor szükséges minden részlet, de még az elején nem erre fókuszálsz vagy nem ezt hangsúlyozod. Amit el kell érni, az az ösvény három elvének alapvető megértése, ahogy Congkapa ezeket teljesen érthetően kifejti:

– Lemondás vagy feladás. Feladni a megszokott elképzeléseinket, a ragaszkodást ahhoz, hogy a dolgokhoz valójában léteznek és így tovább. Hatalmas elhatározást igényel szabaddá válni, azaz lemondani ezekről.

– Bódhicsitta. Célunk, hogy elérjük a megvilágosodást. Ezek a Buddha-figurák, a jidamok** képviselik a jövőbeli megvilágosodásunkat, aminek elérését célul tűztük ki, hogy el tudjuk képzelni, hogy már ott vagyunk. Bódhicsitta nélkül miért képzelnéd magad ebbe a formába és tennél bármit mások érdekében? Így magától értetődően, ennek érdekében akarunk olyanná válni, hogy másoknak jót tegyünk.

– És végül az üresség teljes megértése; mi most nem létezünk helyesen, de megvan a lehetőségünk erre. Bele kell avatkoznunk az okokba és a következményekbe, és a belőlük keletkező függvényébe, és így tovább.

Zöld Tárá

Így, ha tanításokat akarunk kapni a tantráról, akkor legyünk biztosak abban, hogy a tanítások ilyen jellegű szinten vannak. Ez az, amit fontos kihangsúlyoznunk. Mi az értelme ennek az egésznek? Mi az, amit tenni próbálunk? Ezért szükséges, mindenek előtt, az összes előkészítő tanítás. És ne aggódjunk minden apró kis vizualizációs részlet miatt. Például hogy melyik alakot mi ékesít, meg ilyesmi dolgok. Bár vannak pontos leírások arról, hogy [az adott jidam] hogy néz ki, de nem erre helyezünk hangsúlyt, különösen nem az elején.

Érdekes volt 2004-ben, Kanadában*, Ontarióban, egy kálacsakra-beavatás. Itt Őszentsége adott egy előkészítő tanítást - már elfelejtettem, hogy pontosan milyen szövegeket, de ezek közül egyik Nágárdzsuna szövege volt az ürességről. Kb. három napig tartott az előkészítés. Ezután Őszentsége beavatást adott. És feltűnt, hogy jóval több ember volt ott a beavatáson, mint az ürességről szóló tanításon. Ennek láttán Őszentsége mondta, hogy többre becsüli azokat az embereket, akik csak Nágárdzsuna tanításai miatt jöttek és nem maradtak a beavatásra, mint azokat, akik az ellenkezőjét tették - azaz kihagyták ezeket a bevezető tanításokat és csak a beavatásra jöttek. Ez sokat elárult, borzasztóan sokat.

Ezeket a tantra-gyakorlatokat illetően, félreértés úgy tekinteni a jidamokra, mint szentekre, akikhez segítségért imádozunk, Szent Tárá*, Szent Csenrézi és hasonlók, és bizonyos értelemben bálványozzuk őket - és ez a félreértés nem korlátozódik csupán a nyugatiakra. Ezek a jidamok ösztönözhetnek bennünket, ahogy a Buddhák és a tanítók is, de a munkát mi magunknak kell elvégeznünk.

Láthatod, hogy jó pár félreértés megint a fordítás miatt történik, amikor kérést intézünk a különböző gurukhoz és jidamokhoz és másokhoz, a kérő imákban. Legelőször, az "imádság" szóból számunkra nyilvánvalóan következik az, hogy imádkozunk Istenhez, "Isten, add meg nekem ezt vagy azt". Vagy imádkozunk egy szenthez, és a szent közvetítőm lesz Istennél, így majd Isten megadja nekem azt a valamit, amit kérek. Máris tévúton vagyunk itt, egy kis kivetítéssel. Viszont, amikor kérést intézünk, a szó itt csingyilab (byin-gyis-rlabs) tibeti nyelven, és ezt rendszerint "áldások"-nak fordítják. Így ez egy teljesen különböző és másfajta értelmezéshez vezet. Mi azt kérjük: "Áldj meg, hogy megtehessem ezt. Áldj meg, hogy megtehessem azt." Valami olyasmi, mintha csupán ezeknek a figuráknak az erejére volna szükségünk, hogy jöjjenek és áldjanak meg bennünket és, hirtelen, eljussunk a végső felismerésre és így tovább.

Ez nem buddhizmus. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: felemelkedni és felvidulni/fényesebbé tenni. Ez a jelentése. Adhisthána* szanszkrit nyelven. Adhisthána - magasabb helyzetbe kerülni, felemelkedni. Ennek a következménye a még ragyogóbbá tesz. Én előnyben részesítem azt a fordítást, hogy ösztönözni. Így tehát kérjük őket, hogy ösztönözzenek ennek és annak az elérésben. De ezek az alakok - akár a guru, akár Buddhák, akár jidamok - nem képesek saját részükről, a saját erejük által megadni a kívánságainkat vagy megtenni mindent nekünk, és ezért mindössze alá kell rendelnünk magunkat nekik. Ez megint egy nyugati fogalom vagy felfogás belevetítése a buddhizmusba. A fő hangsúly mindig azon van, hogy saját magunknak kell megcsinálni a munkát. Vannak Buddháink, gurujaink/tanítóink, akik képesek arra, hogy ösztönözzenek bennünket, képesek arra, hogy tanítsanak bennünket és vezessenek, de nem képesek a munkát helyettünk megtenni. Meg kell értenünk, hogy nekünk magunknak kell megtennünk.

* A link angol nyelvű
**Jidam (tib): a megvilágosodott tudat hatalmas gazdagsága számtalan energia és fény formában fejezi ki magát. A velük való azonosulás meditációban és a hétköznapi életben felébreszti saját buddhatermészetünket.

Forrás: Általános félreértések a buddhimusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról)

Alexander Berzin: Félreértések a tantráról

Elérkeztünk a tantrához, és ezzel kapcsolatban is nagyon sok a félreértés. Gyakran származnak ezek a félreértések a marketingből. Tantra, dzogcsen, ezeket nagyon ügyesen könnyű ösvénynek, gyors ösvénynek vagy a legjobb ösvénynek, és ehhez hasonlónak "adják el". De bámilyen oka is van ennek a marketingnek - legyen szó tibeti tanító általi "eladásról" vagy akár különböző nyugati vagy tibeti gyakorlókról -, félreértés az, hogy a tantra vagy a dzogcsen könnyű út volna.

És mivel mi úgy hisszük, hogy ezek tényleg könnyű és gyors utak, vonzónak találjuk őket. De vajon miért vonzódunk a könnyű és gyors tanítások/utak felé? Ahogy egyik tanítóm rámutatott, lehet azért, mert lusták vagyunk és olyat akarunk, ami könnyű és gyors (nem igazán akarunk munkát fektetni bele), vagy azért is, mert "alkalmi vételt" szeretnénk találni, olcsón hozzájutni a megvilágosodáshoz. És az a mód, ahogy keressük az alkalmi vételeket, éppen olyan, mint amikor a boltban vásárolunk. Gyakran használjuk ezt a mentalitást, amikor a különféle Dharma módszereket szemléljük. Melyik alkalmi vétel? Mit árusítanak ki ezen a héten? - valahogy így. A tantra-gyakorlás, a dzogcsen és mindezek, hatalmas mennyiségű munkát igényelnek. Elképesztően bonyolultak. Nagyon, nagyon kifinomultak. És mindegyik pontosan előírja az előkészítő gyakorlatok szükségességét, amik nem könnyűek, mint például a százezer leborulás, és így tovább.

Vadzsraszattva

És még ha el is fogadjuk azt, hogy szükség van ezekre az előkészítő gyakorlatokra, mint pl. a leborulás, rendszerint csodákat várunk tőlük, ami azonban félreértés. Ez szintén a marketing eredménye vagy csak saját magunkból eredő túlzott elvárás. "Én olyan elszánt vagyok. Csak mondjátok meg, mit csináljak. Oké, ledobom magam százezerszer a földre, elismétlek néhány szótagot egy másik nyelven százezerszer és akkor minden gondom eltűnik." Ez egy félreértés. És emiatt, mert elszántad magad, csak csinálod, csinálod, csinálod, várván, hogy a végén valamiféle csoda fog történni. De nem történik. És ekkor nagyot csalódunk a Dharma-gyakorlásában.

Természetesen, a tisztító gyakorlatok hatásosak lehetnek, de úgy semmiképpen sem, ha az idő 99%ában az elméd elkalandozik és nem arra figyelsz, amit csinálsz. Vagy nincs igazán szilárd, megfelelő motivációd. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok hatásosak legyenek - de még ha hatásosak is, akkor sem tesznek csodát - , helyesen kell csinálnunk őket, teljes odafigyeléssel és tökéletes, megfelelő motivációval és igy tovább. Ugye, nem könnyű? Vagy sokan azt gondolják, miután megcsinálták a százezer leborulást, "Megtettem, amit muszáj volt, és most kezdjük az élvezetes dolgokat." Így bizonyos értelemben, majdnem húzódozunk ezektől az előkészítő gyakorlatoktól. És csak túl akarunk lenni rajtuk. Nem igazán érezzük fontosnak azt az értéket, amit magukban rejtenek, és azt sem, amit ők saját maguk képviselnek, és így képtelenek vagyunk igazán előremutató erőt felépíteni. Éppúgy, mint ahogy újra és újra előremutató irányt adva az életünknek, a menedéket megerősítjük a Buddhában, Dharmában, Szanghában: ez az az irány, amerre tartok. Újra és újra létrehozva a bódhicsittát. Ezért ezek a fajta előkészületek nagyon, nagyon hasznosak.

Úgyszintén a ngöndro-gyakorlatokkal kapcsolatban (ezek az alapgyakorlatok a négy alapgondolatból és az ugyancsak négy különleges előkészítő gyakorlatból állnak. Ezek tesznek minket alkalmassá arra,hogy később a fő meditációs gyakorlatot végezzük), hibát követünk el, ha azelőtt csináljuk őket, hogy legalább alapvetően megértettük volna a buddhizmus lényegét, és ezért gondoljuk azt, hogy olyan egyszerűen meg lehet tisztulni vétkeinktől, ahogy vannak. Gyakran úgy történik nyugaton, hogy elmegyünk egy tanítóhoz, aki azonnal, bármiféle tanítás és bármiféle értelmezés előtt azt mondja nekünk: "Csinálj százezer leborulást!" És az emberek meg is csinálják, ami ámulatba ejtő. Felteheted a kérdést: "Miért csinálják meg ezt?" Átalában elszántságból, abban a hitben, hogy valami csoda fog történni. Vagy pedig elfogadják ezt a majdnem szektás módszert, és úgy engedelmeskednek a tanítónak, mint a katonaságnál. Pedig félreértés, ha azt gondoljuk, hogy a tanítóhoz fűző kapcsolat olyan, mint a kapcsolat a feljebbvalónkhoz a katonaságnál, azaz feltétlen engedelmeskednünk kell. Nagyon fontos, hogy sose veszítsük el a kritikai érzékünket. Őszentsége mindig ezt hangsúlyozza: Legyél kritikus! Ami nem ugyanazt jelenti, hogy kritizálj állandóan, még akkor se, ha ezek a szavak hasonlóan hangzanak. "Kritikusnak lenni" - a történő dolgokat megvizsgálni. "Kritizálni" - azt gondolni, hogy sokkal jobb vagyok, te pedig szörnyű, és nagyon negatív hozzáállással lenézni másokat. Tehát nagyon fontos, hogy ha csináljuk ezeket a ngöndro-gyakorlatokat, akkor legyen megalapozva azzal, hogy értjük is, amit csinálunk.

És ez a nem-értés jellemzi azt a szélesebb körű félreértést, ami megjelenik a túl korai tantra-gyakorlásban, még akkor is, ha a ngöndróval kezdünk. Például, azokban a hagyományokban, ahol erős hangsúlyozzák a ngöndrót, mint előkészítő gyakorlatokat, van egy megosztott vagy általános ngöndro, aminek négy olyan gondolata van, ami elménket a Dharmára irányítja. (Ez alapvetően fedi a lam-rim - azaz fokozatos felépítésű - tanításokat.) És létezik a nem-általános, a speciális, másokkal nem megosztott, amiben vannak a leborulások és így tovább. És ha kihagyjuk vagy elcsépeljük vagy lekicsinyelljük ezeket a megosztott vagy általános előkészítéseket (az alap lam-rim tanításokat) és helyette azonnal a leborulásokhoz és a többihez ugrunk, akkor ez gyakran vezet - ahogy én fogalmazok - egy nagyon irreális hozzáálláshoz a leborulások és a Vadzsraszattvák irányába, és ez problémákat fog okozni. Egy idő után kérdezni kezded: "Mi a csudának csinálom én ezt? Mi az értelme?" Míg, ellenben, ha tisztán megértjük - legalábbis egy bizonyos szintig - az üdvös/előrevivő erők felépítésének fontosságát mindezeket megelőzően, hogy el kell távolítani a negatív feltételeket (vagy legalábbis csökkenteni őket), mert csak így tudjuk elérni ezt vagy azt a fajta célt, szellemi célt, akkor ennek az előkészítő gyakorlatok valamiféle értelmet adnak.

Tehát - ahogy én fogalmazok - a probléma itt nem csupán az, hogy felkészületlenül, túl korán vágunk bele a ngöndróba, hanem az, hogy a tantrába is felkészületlenül, túl korán vágunk bele. És ez elég gyakran történik így, mert... Lehetséges, hogy azért, mert mi kérjük a látogatóban lévő lámákat, hogy adjon beavatást, még akkor is, ha a csoportunk még nem kész gyakorolni azokat. Vagy maguk a látogatóban lévő lámák ajánlják fel a beavatást, még akkor is, ha a hallgatóság jórészt előkészületlen. Így nem minden esetben vagyunk teljesen felelősek ezért a félreértésért a tantra túlzott erőltetésével, bemutatásával és azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb ember felkészületlenül, túl korán kezdi ezek gyakorlását.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)
Ajánlott cikk: A ngöndro dzogcsen szemlélete (Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása)

Félreértések a tantráról 2. rész
Félreértések a Védelmezőkről

Általános félreértések a buddhizmusról (gyakorlásról 2.)

Alexander Berzin: Félreértések a gyakorlásról 2. rész

A "gyakorlás" azt jelenti, hogy nyugodt környezetben, kellő türelemmel képzeljük magunkat különböző helyzetekbe, és elemezzük azt, hogy mik azok, amik a problémáinkat okozzák:"Miért leszek feldúlt ebben vagy abban a helyzetben? Miért leszek indulatos, amikor beteg vagyok?" Ekkor egyre mélyebbre és mélyebbre mész és észreveszed "Most magamra összpontosítok. Szenvedek. Szegény én." Még akkor is, ha nem tudatosan gondoljuk azt, hogy "szegény én", mialatt például betegek vagyunk, de az összpontosításunk mégis az "én"-re irányul - ezzel pedig egy szilárd én-t képzelünk emögé. Es ekkor, mert nem igazán tetszik az, amit tapasztalunk, ingerültek leszünk és kivetítjük ezt más emberekre. Ez tehát az, amit teszel meditáció alatt, azt elemzed, ami történik veled minden áldott nap. Így a napi gyakorlásunkban rálátásunk lesz ezekre a dolgokra, és ennek segítségével rendszeresen dolgozunk valamiféle előnyös/üdvös szokás kialakításában. Nagy félreértés úgy gondolni, hogy enélkül is tudunk boldogulni.

Szintén félreértés, ha úgy hisszük, a gyakorlás - a buddhista gyakorlás - azt jelenti, hogy pusztán rituális dolgokat művelünk, és nem elsősorban önmagunkon dolgozunk. Elég sokan vélik úgy, "Csináljuk ezt a szádhanát vagy azt a szádhanát" és néha ezt recitáljuk tibeti nyelven is - egy olyan nyelven, amit egyáltalán nem is értünk -, és azt képzeljük, hogy ez a gyakorlás. Dzongsar Khyentse Rinpocse, aki nemrégiben volt itt, mondott ezzel kapcsolatban egy csodálatos példát: ha a tibetieknek kellene imákat és egyéb szövegeket recitálni minden nap németül, tibeti fonetikus átírással írva, anélkül, hogy lenne bámilyen fogalmuk arról, mit is mondanak, ő kétli, hogy nagyon sok tibeti ezt megtenné. Mi, nyugati emberek, mégis tesszük ezt, és azt képzeljük, hogy ez a gyakorlás elég. Tényleges gyakorlás azt jelenti: dolgozni magunkon. Dolgozni a hozzáállásunkon, dolgozni a nyugtalanító/zavaró érzelmeinkben. Analizálni. Megérteni. Felépíteni a szeretet, az együttérzés, a helyes megértés üdvös szokásait és így tovább.

Egy másik félreértés az szokott lenni a gyakorlással kapcsolatosan, hogy ha helyesen akarjuk gyakorolni a Dharmát, akkor szükséges követnünk a tibeti vagy más egyéb ázsiai szokásokat, például legyen bonyolult tibeti stílusú oltár, legyen megszentelt szoba vagy legyen Dharma-központ. Tibetiek, akik ide érkeznek, természetesen szeretnek olyan Dharma-központot létesíteni, mint egy tibeti gompa - tibeti templom - színes falakkal, festményekkel. Ahogy a tibetiek mondanák, ha a nyugati embereknek tetszik ez, akkor miért ne? Ártani nem árt... De azt gondolni, hogy ez mindenképpen szükséges a gyakorláshoz, nagy hiba. Különösen azért, mert ez mindig hatalmas költség, és a pénzt lehetett volna más jóval hasznosabb célra is fordítani. Így gyakoroljunk akár a Dharma-központban, akár az otthonunkban, vagy bárhol máshol, nem szükséges valami bonyolult, tibeti stílusú dolog csak azért, hogy a tibeti buddhizmust gyakoroljuk.

Bár a Dharma lényege az, hogy eltávolítsa örökre a szenvedés okait - azaz a tudatlanságunkat, a valóság elől való menekülésünket, a nyugtalanító/zavaró érzelmeinket - , de félreértés azt hinni, hogy a nyugtalanító/zavaró érzelmek legyőzése gyorsan történik. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még mindig megvannak bennünk, a fokozatosan csökkenő mértékben, egészen az arhattá válásig. Csak akkor leszünk teljesen mentesek a haragtól, vágytól, kötődéstől, és ilyesmiktől, ha már elérjük az arhatságot, azaz megszabadult lényekké válunk. Ha elfelejtjük ezt, könnyen elkedvetlenedhetünk akkor, amikor mégis haragot érzünk évek gyakorlása után is. Ez nagyon, nagyon általános szokott lenni.

Hiba, ha nem vagyunk türelmesek magunkhoz. Észre kell vennünk, hogy a Dharma gyakorlása során egyszer fent vagyunk, másszor lent, éppen úgy, mint a szamszára is felfelé és lefelé halad. És csak hosszú távon reménykedhetünk a javulásban, ami nem lesz egyszerű. Ezért hiba, ha nem vagyunk türelmesek magunkkal szemben, amikor éppen lenti szakaszban vagyunk. De ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy elkerüljük a túlzott engedékenységet negatív viselkedéseinkkel, szokásainkkal szemben, és ha hanyagok vagy lusták vagyunk a magunkon való dolgozásban. Így a középút itt az: ne bántsuk magunkat, amikor még például dühösek leszünk valamiért, de ne mondjuk azt sem, hogy: "Á, most csak mérges vagyok/haragosnak érzem magam" vagy "Most éppen rossz a kedvem" és így meg se próbáljuk valamilyen Dharma-módszer alkalmazását a legyőzésére.

Nagyon érdekes megfigyelni azt, hogy mihez kezdünk, amikor rossz a kedvünk? Miben keresünk enyhülést? Meditálni kezdünk? Menedékbe menekülünk? Vagy csokoládét eszünk, a szexet erőltetjük vagy bekapcsoljuk a tévét vagy felhívjuk a barátainkat és velük csevegünk? Mihez kezdünk ilyenkor? Azt gondolom, hogy nagyon árulkodik a Dharma-gyakorlásról az, hogy hogyan kezeljük a rossz hangulatunkat.

És most egy nehéz dologról lesz szó: félreértés azt gondolni, hogy elérhetjük a megszabadulást vagy megvilágosodást anélkül, hogy legyőznénk a biológiát, különösen a nemi vágyat. Annak a ténynek dacára, mely szerint a tantrikus buddhizmusban lehetséges, hogy magas fokon felhasználja valaki a nemi vágyat és szexuális energiát annak érdekében, hogy megszabaduljon a nemi vágytól és szexuális energiától, ez csak akkor lehetséges, amikor már nagyon előrehaladott állapotban vagyunk és kontroll alatt tartjuk a finomenergia-rendszerünket. Nagyon komoly hiba, ha bárki is úgy tekint a tantrikus buddhizmusra, mint az egzotikus szex egyik módszerére. A célunk, hogy elérjük a megszabadulást. Megszabadulás, szó szerint jelenti a megszabadulást a fizikai test minden biológiai szükségleteitől, és rendelkezni egy megszabadult lény vagy megvilágosodott lény testével, ami nem ezen korlátok függvénye. Így, sokszor olcsón akarjuk elérni a megszabadulást és megvilágosodást, mintha ezt lehetne anélkül, hogy feladnánk a testi élvezeteteket. Tehát ez is egy félreértés.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

A fotót Sütő Zsolt készítette (Forrás, a 'Babelstalker' c. posztban)

Általános félreértések a buddhizmusról (gyakorlásról)

Alexander Berzin: Félreértések a gyakorlásról

Most a gyakorlásról szólnék. Félreértés azt gondolni, hogy például a gelug hagyomány tisztán elméleti irányzat, és a kagyü és nyigma tisztán gyakorlati irányzat, s így, ha egyiket követjük, akkor elhanyagolhatjuk a másik oldalt, azaz, vagy az elméleti tanulást hanyagoljuk el, vagy a meditációt. Amikor egy tanító az elméletre vagy a meditációra teszi a hangsúlyt, az nem azt jelenti, hogy csak az egyikkel foglalkozzunk és ne vegyünk tudomást a másikról. Egyértelmű, hogy szükségünk van mindkettőre.

Minap egy nyugati csoportból álló hallgatóságban Őszentsége egy nagyon kiváló példát hozott fel. Azt mondta, hogy a tantra-gyakorlás, a mahámudrá-gyakorlás és a dzogcsen-gyakorlás olyanok, mint egy kéz ujjai. A kéz tenyere adja az alapot, az indiai tanításokat a Nálandá kolostorból, az indiai nálandái mesterek tanításait a szútrákról. Félreértés, ha túlhangsúlyozzuk az ujjak jelentőségét - pedig néha a tanítók is ezt teszik -, és csak az ujjakat tanulmányozzuk és azok szerint gyakorolunk, miközben elfelejtkezünk a kézről. Az ujjak a kézből nőnek ki és nem működnek önmagukban. Ez csupán egy hasonlat volt, egy párhuzam, amit Őszentsége használt, de azt gondolom, hogy egy nagyon hasznos tanács. Félreértés, ha azt gondoljuk, hogy "Semmi mást nem kell tennem, csak dzogcsent gyakorolni, csak ülni és természetesnek lenni és így tovább". Ilyen módon túlságosan is leegyszerűsítjük ezeket a fajta tanításokat, anélkül, hogy alapunk lenne rá.

Hasonlóan félreértés azt képzelni, hogy Milarepák vagyunk, és hogy mindenkinek - különösen nekünk magunknak - muszáj egy teljes életre elvonulni vagy legalább három éven át tartó elvonulást véghezvinni. Csak kevés ember alkalmas teljes életen keresztüli egész napos meditációra, a legtöbbünk számára szükséges a más emberekkel való kapcsolat. Ezt maga Őszentsége, a Dalai Láma mondja. Nagyon-nagyon ritka az, amikor valaki igazán alkalmas egy teljes életre szóló meditációs elvonulásra. Az, szintén egy félreértés, hogy valóban hasznunkra válik egy három éven át tartó elvonulásos üldögélés és mantrázás anélkül, hogy igazán alapos módon dolgoznánk önmagunkon.

Természetesen intenzív, egész napos Dharma gyakorlás szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk vagy megvilágosodjunk, és hiba úgy gondolni, hogy el tudjuk érni a megszabadulást és megvilágosodást anélkül, hogy minden nap ne gyakorolnánk. Úgy véljük, "Csak szabadidőmben gyakorlok és akkor megszabadulok és megvilágosodok". Ez szintén félreértés. De az is egy hiba, ha nem vagyunk elég objektívek magunkkal szemben és a lehetőségeinkkel azzal kapcsolatban, hogy képesek vagyunk-e intenzív gyakorlásra most. Az szokott történni, hogy erőltetjük magunkat, annak ellenére, hogy tényleg képtelenek vagyunk ezt az intenzív gyakorlást csinálni, és emiatt meglehetősen csalódottak leszünk - amit a tibetiek lung-nak (rlung) neveznek, gátolt idegi energiának -, és ez nagyon összezavar bennünket érzelmileg és fizikailag egyaránt.

És ez az újraszületés elfogadásához vagy tagadásához is kapcsolódik. Ugyanis, ha nem hiszünk az újraszületésben, akkor nem igazán vagyunk képesek komolyan foglalkozni sok, sok világkorszaknyi gyakorlással a hosszútávú célok érdekében. Bár létezik olyan tanítás, amelyik azt mondja, hogy lehetséges a megvilágosodás elérése még ebben az életben, de ez nem szabadna, hogy ürügy legyen arra, hogy úgy gondoljuk "Úgyis csak ez az egy életünk van, mert nem létezik újraszületés", és ezért tovább erőltetjük magunkat azon a határon, amit, itt és most, képesek vagyunk tenni.

Ennek ellenkezőjét is megemlítve, hiba alulbecsülni a napi meditációs gyakorlás fontosságát. Nagyon fontos az, hogy ha fenn akarjuk tartani a Dharma-gyakorlásunkat, akkor naponta meditáljuk. Nagyon sok előnye van ennek a tan szempontjából; az elköteleződés szempontjából; az életünknek adott stabilitás szempontjából. És nem utolsósorban a rendszeresség szempontjából is, azaz hogy mindig, minden nap csináljuk ezt a gyakorlást. És ha tényleg komolyan próbálunk több előnyös szokást is felépíteni - hiszen tulajdonképpen erről szól maga a meditáció -, akkor szükségünk van gyakorlásra.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Tanácsok a tanító választásához

Lehet, hogy teljesen elégedett vagy azzal, hogy saját magadban, buddhista tanító és közösség nélkül tanulmányozod a Dharmát és gyakorolsz. De eljöhet az idő, amikor úgy érzed, ez nem elég, és úgy döntesz, mégis akarsz egy tanítót vagy közösséget keresni. Ha így lesz, mi alapján fogsz olyan tanítót (és közösséget) találni, ami megfelelő számodra?

Tudnod kell azt, hogy a bölcsesség, amit keresel, már benned van. A bölcsesség vezérli a szellemi kutatásodat és neki köszönheted, hogy már az ösvényen jársz. Így ezekben a döntésekben számíthatsz saját magad ösztöneire és előérzetedre, amik segítségedre lesznek.

Ennek tudatában, öt lépést javaslok a keresés során: figyelj, kérdezz, érezz, próbáld ki és kötelezd el magad!

Yuttadhammo Bhikkhu

Figyelj, mit tesz és mond a tanító, és figyeld meg, hogyan bánik az emberekkel! A kedvesség, barátságosság, alázat, humorérzék, emellett nyílt, őszinte magatartás annak a szellemi érettségnek a jele, ami minden buddhista tradícióban elfogadott. Ezek a viselkedési szabályok. Van, aki azt mondja, hogy három éven át kellene figyelned a tanítót, mielőtt elfogadod őt. Nem vagyok abban biztos, hogy ez reális vagy szükséges, de akár három hét, akár három év, szánd rá az idődet!

Tegyél fel kérdéseket, ne legyél szégyenlős! Nézd meg, hogyan válaszol a tanító! Ne legyél goromba, de ne is fogd vissza magad! Azok a kérdések, amiket esetleg ostobának érzel, gyakran a legjobb kérdések. Amikor a gyökér-tanítómmal* voltam, jó benyomást akartam tenni, és emiatt nem szívesen tettem fel olyan kérdést, amiből esetleg kiderülhetett a tudatlanságom. Azóta megbántam ezt. Egy jó tanító nem ütközik meg ilyen kérdésen vagy nem hátrál meg ilyen kérdés elől.

Ha kérdezel, kérdezz mindenkit! A tanító közeli tanítványa ismeri őt a legjobban. Figyeld meg, hogy mit tudnak vagy mit hajlandók veled megosztani. A válaszok kiértékelésében használd a "hatodik érzékedet". Van-e esetleg valami olyan titok a tanítóról vagy közösségről, amit tudnod kell - ebben a tanítványok a legjobb forrásaid.

Lodro Rinzler

Mit érzel? Miután figyeltél és kérdeztél, tekintsd át saját zsigeri érzéseidet. Az érzéseid a tanító iránt kellemesek, kellemetlenek vagy semlegesek? Az érzés a legjobb "iránytű". Létezik egy elv a buddhizmusban - a zenben innen-nek hívjuk - , amit fordíthatunk "vonzódásnak" vagy "egybeesésnek". Az emberi kapcsolatok okaira és feltételeire utal, amik téged és a tanítót összehoztak. Ahhoz, hogy a tanító-tanítvány kapcsolat működjön, szükséges ez a vonzódás. Kell, hogy pozitív érzelmeket érezz a tanítód iránt. Ha nem, akkor ez a tanító talán nem neked való.

Próbáld ki! A figyelés, kérdezés és érzés után eljöhet az idő a "kipróbálásra". A jó tanító vagy közösség felajánl valamilyen szintű átmeneti elköteleződést - esélyt ad a tanító mélyebb elfogadására, anélkül, hogy fejest ugranál valamibe. A hagyománytól függően ez magában foglalhat szertartást, egy privát elbeszélgetést vagy menedék elfogadását vagy intenzívebb jellegű gyakorlást.

Légy óvatos az olyan tanítóval vagy közösséggel, akik teljes életváltást, visszavonhatatlan elköteleződést követelnek már rögtön az elején. Munkahelyed feladása, szerzetesként vagy apácaként való felszentelésed, pénzeden és ingatlanodon való túladás, teljes időtartamra való beköltözés - lehet, hogy ezek a terveid között szerepelhetnek a jövőben, de lehet, hogy nem. Bárhová is vezessen a szellemi ösvényed, erről majd egyedül neked kell döntened, nem pedig másoknak!

Elérkezett az idő az elköteleződésre. A buddhista ösvényen való járáshoz, végeredményben, szükség van az elköteleződésre, épp úgy, mint a bizalomra. A tanítóval kialakuló kapcsolatodban eljöhet az idő, amikor mindketten készen álltok egy elköteleződésre. Ha ez az idő elérkezett, ne tétovázz! Talán jól döntesz, de lehet, hogy rosszul. A végén neked kell elhatároznod, hogy az ösvényen merre mész. Az Út minden keresője ezt tette.

Noah Levine

A Dharmában, akár az életben, nincs garancia. A dolgok, amik számítanak, kockázattal járnak. Ahogy a sportban mondják: "Aki mer, az nyer!" Sok szerencsét!

* Gyökér-láma, gyökér-guru: Olyan tanító, akitől az illető beavatást és/vagy fogadalmakat kap.

Forrás: Lewis Richmond: Tanácsok a tanító választásához (angol nyelven)

A képeken látható tanítókról bővebben (főképp angolul):

Yuttadhammo Bhikkhu
Lodro Rinzler
Noah Levine

Általános félreértések a buddhizmusról (gururól/tanítóról 3.)

Alexander Berzin: Félreértések a tanítókról/gurukról

A tanítóval való együttműködés elvezet a menedékvétel témájához, ezt én szeretem "biztos irány"-nak nevezni. Az életünket a Buddha, Dharma és Szangha által jelzett irányba fordítjuk. A menedékvétel teljes félreértése az, amikor úgy tekintünk rá, mintha pusztán egy klubhoz csatlakoznánk. Tudod, levágsz egy kicsit a hajadból, kapsz egy kis piros zsinórt, kapsz egy új nevet és csatlakozol egy klubhoz. És különösen akkor, ha a tanító egy sajátságos tibeti vonal tagja, inkább tekintünk úgy a klubra, mint sajátságos tibeti vonalú buddhizmusra, nem pedig általában a buddhizmusra . "Most gelugpa lettem, most egy karma kagyü lettem, most nyigma lettem..." Ezeket mondogatjuk, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy "most Buddha útját követem." És emiatt a rossz értelmezés miatt leszünk szektások és kizárunk minden mást, soha nem járunk másik Dharma-központba. Ez nagyon érdekes, ezt a jelenséget látja az ember itt, nyugaton: a legtöbb ember csak egy Dharma-központot látogat és nem megy a másikba.

És ami még zavaróbb, az az, hogy minden tanító, aki megérkezik nyugatra, úgy tűnik, hogy saját Dharma-központot akar létesíteni és saját szervezetet, ami nagy hiba, úgy érzem, mert akkor ez az egész fenntarthatatlanná válik. Hiszen nem tudjuk a buddhizmus négyszáz különböző fajtájának központjait fenntartani a végtelenségig — emellett ez nagyon zavaró az új tanulók számára is. És nagy anyagi teher támogatni ezeket a helyeket, az oltáraikat, könyvtáraikat, bérleti díjukat fizetni, és így tovább, és így tovább. Tibetben, bár több különböző tanító érkezett oda annak idején, és különböző kolostorokat alapítottak, végül mégis egybeköltöztek, és egymástól megkülönböztethető csoportokat formáltak. Nem ugyanazokat a csoportokat, amik Indiában voltak — Indiában nem létezett pl. kagyü vagy szakja —, de ezek a csoportok aztán fenntarthatóvá váltak és egymáshoz közelítették a különféle vonalakat. Így bár nyugaton hatalmas Dharma-szervezetek vannak — amiket Trungpa Rinpocse, Szögyal Rinpocse, Zopa Láma és mások alapitottak —, mégis szükségesnek látszik, hogy bizonyos értelemben, mi is ebbe az irányba haladjuk... Persze, ez nehéz is lesz, mert két véglettel kell számolnunk. Egyik: ha túlságosan is töredezett, akkor nem fog működni. A másik: ha túlságosan szabályozott, szintén nem fog működni. Tehát nagyon óvatosnak kell lenni, de azt gondolom, hogy a fenntarthatóság mindenképpen egy nagyon fontos tényező.

Azzal kapcsolatban, hogy nem járunk más Dharma-központba, szintén van egy félreértés: azt gondoljuk, hogy nem tanulhatunk más tanítóktól, csakis saját tanítóink vonalától. Legtöbb tibetinek több tanítója is van, nem csupán egy. Különböző tanítóknak különböző jellegzetességeik vannak. Egyik ezt tudja jól elmagyarázni, a másik meg azt. Egyik ilyen vonalból való, a másik másmilyenből. Nem jelent hűtlenséget a tanítódhoz, ha több tanítód van. Ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja: úgy tekinthetünk a tanítóinkra, mint a tizenegy fejű Avalókitésvara bódhiszattvára, minden tanító egy arc, és mindegyik a központi figura általi szellemi irányítónk. Tehát valahogy így...

Viszont nagyon fontos akkor, ha több tanítónk lesz, hogy ne olyanok legyenek, akik konfliktusban állnak egymással. Mert így nem fog működni. Olyan tanítókat kell találnod, akik között jó és közeli kapcsolat van és összhangban vannak egymással. Sajnos, létezik olyan, amit úgy hívunk néha, hogy "szellemi csillagok háborúja", azaz amikor szellemi tanítók között nagyon heves ellentét van különféle kérdésekben. Emiatt, tehát, ha valaki több tanítót szeretne, akkor mindenképpen olyan tanítókat kell választani, akik összhangban vannak egymással. Ezenkívül elengedhetetlenül szükséges még annak a felismerése is, hogy ha csak meghallgatjuk egy buddhista tanító előadását, ez nem jelenti azt, hogy ez a személy a szellemi tanítónkká is válik, a guru-odaadás minden járulékával egyetemben. Viszont ennek ellenére tiszteletet kell mutatnunk feléje. Ahogy Őszentsége mondja: "Úgy menj mindenki tanítását meghallgatni, a tanításán résztvenni, mint ahogy egy egyetemi előadást hallgatnál." Ez tehát ennyit jelent, és nem többet.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (gururól/tanítóról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tanítókról/gurukról

Úgyszintén nagy a félreértés a guru/tanító iránti odaadással kapcsolatban. Bár úgy gondolom, hogy ez nem igazán szerencsés kifejezés, mert azt érzi az ember, mintha arra utalna, hogy majdnem vakon imádjuk a gurut, akárcsak egy szektában. Ez egy hatalmas félreértés. Ez a kifejezés, amit itt használunk a szellemi tanítóval kapcsolatban, azt jelenti, hogy számíthatunk és bízhatunk egy képzett szellemi tanítóban, mint ahogyan számíthatunk és bízhatunk egy képzett orvosban. Ugyanezt a kifejezést használjuk tehát az orvosunkkal kapcsolatban is. De mivel az az utasítás, hogy úgy tekintsünk a gurura, mint egy Buddhára, így ebből arra következtetünk, hogy úgy is kell őrá gondolnunk, mint egy olyan emberre, aki tévedhetetlen, és megkérdőjelezhetetlen engedelmességgel tartozunk a guru felé, éppúgy, mint egy szektában. Ez pedig tévedés. És emiatt feladjuk minden kritikai képességünket és felelősséget magunk iránt és szinte függővé válunk az állandó kérdezéstől, és gyakran a mo-tól (a mo* tibeti kockavetéses jóslás) — eldobjuk a kockát és minden döntésünket így hozzuk.

Az a célunk, hogy mi magunk Buddhává váljunk, hogy kifejlesszük a megkülönböztető éberséget, és hogy saját magunk legyünk képesek intelligens, együttérző döntéseket hozni. Igy ha a tanító csak azt célozza meg, hogy őtőle függővé tegyen bennünket, mint egy hatalmi játszmában, akkor ott valami nem jól van. És félreértés, ha azt gondoljuk, ez így rendben van, és belemegyünk ebbe a típusú hatalmi és ellenőrző játszmába a tanítóval, ami pedig egyáltalán nem az irányelvek szabályos követése.

Szintén egy félreértés rávetíteni buddhista tanítóra egy lelkipásztor vagy pszichológus szerepét, akivel megbeszéljük személyes problémáinkat és akitől tanácsot kérünk személyes ügyben. Ugyanis, ez nem szerepe a buddhista szellemi tanítónak. Egy buddhista szellemi tanító hagyományosan tanításokat ad és rajtunk múlik, hogy kitaláljuk, hogyan alkalmazzuk ezeket. Igazán csak olyan kérdést helyénvaló megkérdezni, ami kapcsolatban áll a tanítások megértésével és a meditációs gyakorlásunkkal. Ha pszichológiai jellegű gondunk van, akkor pszichológushoz kell fordulni, nem pedig szellemi tanítóhoz. És különösen nem helyénvaló házassági vagy kapcsolati problémáinkat vagy szexuális jellegű gondjainkat megvitatni egy szerzetessel vagy apácával. Hiszen ne feledjük, ők szüzességi fogadalmat tettek, és így nem azok az emberek, akiket ilyen jellegű problémáinkról kérdezni szoktunk. Tehát még egyszer, mivel olyan tradíciók között nőttünk fel, ahol van lelkipásztor, pap vagy rabbi vagy bárki más a vallásunkban, így elvárjuk, hogy a buddhista tanító is magára vegye vagy felvállalja azokat az általános feladatokat, hogy átvezet bennünket életünk dolgain, és egyéni szinten kezeljen bennünket, személyes életünket ismerve és így tovább. Ez mindenképpen félreértés a buddhista tanítókkal kapcsolatban.

Mondok egy példát: kilenc éven át voltam a szellemi tanítómmal, Szerkong Rinpocséval* nagyon közeli kapcsolatban. A lehető legtöbb időt töltöttük együtt, minden áldott nap. E kilenc év alatt soha nem kérdezett tőlem személyes kérdést. Soha. Sem a személyes életemről. Sem a családomról. Sem a hátteremről. Pedig ez napi kapcsolat volt, akár tanított engem, akár én dolgoztam neki mások javára — fordítottam a számára, elrendeztem az utazásait, vagy bármi egyéb. Tehát ez egy nagyon másféle kapcsolat volt, amit mi nem olyan könnyen tudunk megérteni.

* A link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angolul)

Általános félreértések a buddhizmusról (gururól/tanítóról 1.)

Alexander Berzin: Félreértések a tanítókról/gurukról

A gurukkal/tanítókkal kapcsolatos félreértések meglehetősen nagy területet ölelnek fel, és nem csupán a nyugati emberek körében. Legelőször is, mivel nagyon hangsúlyos a guru/tanító szerepe, félreértjük azt, hogy a tanítónak képzettnek kell lennie és hogy a képzettségnek van listája. Még akkor is, ha a tanító képzett, az is kell, hogy képes legyen ösztönözni bennünket. A szellemi tanító fontosságának egyik legfőbb oka az, hogy a tanító ösztönzést ad, erőt a gyakorláshoz, és a példát, amit követni akarunk. Információkat könyvekből és internetről és egyéb helyekről tudunk beszerezni, de természetesen válaszokat is kell kapnunk a tanítóktól a felmerülő kérdéseinkre. A tanítónak képesnek kell lenni, hogy kijavítson bennünket, ha hibázunk a meditációs gyakorlásunk során. De ha nem ösztönöz bennünket, nem jutunk túlságosan messzire.

És emiatt a félreértés miatt, hogy feltétlen szükséges, hogy a guru képzett legyen és feltétlen szükséges, hogy ösztönözzön is bennünket, sürgetőnek érezzük azt, hogy elfogadjunk bárkit tanítónknak, anélkül, hogy előbb teljesen és alaposan megvizsgálnánk őt vagy utánajárnánk, mert a hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogy feltétlen fontos, hogy egyáltalán legyen egy gurunk/tanítónk. És ezzel, hogy elmulasztjuk a leendő guru/tanító behatóbb vizsgálatát, megkockáztatjuk a csalódás lehetőségét, amikor később észrevesszük a hibáit, hiányosságait. Ez egy nagy probléma, mert már sok botrány keletkezett a lelki tanító helytelennek tartott magatartása miatt, akár jogosan, akár jogtalanul vádolták meg. És néha jogosan vádolják meg amiatt, mert nem volt igazán képzett. Mi pedig talán csak egyfajta kényszert éreztünk arra, hogy elfogadjuk ezt a személyt gurunknak. És aztán, amikor látjuk, hogy ez történt, feldúltak és zaklatottak leszünk.

Kiegészítésként még ehhez, az is egy általános félreértés szokott lenni, hogy úgy gondoljuk, minden tibeti - vagy kicsit szűkítve a lehetőségeket, minden szerzetes és apáca vagy még jobban szűkítve, minden rinpocse és gesh és kenpó - tökéletes példaképei a buddhista gyakorlásnak. Azt gondoljuk, "Ó, ezek bizonyára tökéletes buddhisták, hiszen tibetiek" vagy "Tökéletes buddhista, mert rinpocse a rangja. Bizonyára már megvilágosodott." Ez nagyon naiv dolog, mert ők átlagos emberek.

Lehetséges, hogy a gyakorló buddhisták nagyobb arányban vannak a tibetiek között, mint a legtöbb társadalomban, és lehetnek meghatározott buddhista értékek, amik részei a kultúrájuknak, de ez nem jelenti azt, hogy mind tökéletes volna, minden értelemben. És ha valaki szerzetes vagy apáca lesz a tibetiek közül, annak több oka lehet. A tibetiek körében előfordul, hogy valakit gyerekként a családja ad be kolostorba, mert nem képes élelmezni őt, és a kolostorban legalább ennivalót és nevelést kaphat. Lehetséges még egyfajta önmotivációs ok is, mondjuk, valami problémám van és szükségem van a kolostori élet fegyelmi szabályaira ahhoz, hogy megoldjam ezeket a problémáimat.

Ahogy egyik rinpocse barátom mondta, " Buddhista öltözéket viselni egy jele annak, hogy igazán szükségem van erre a fegyelemre, mert nagyon fegyelmezetlen személy vagyok. Sok nyugtalanító/zavaró érzelmem van még, és igazán azt szeretném, hogy teljes erőfeszítéssel leküzdjem ezeket." Tehát ez nem azt jelenti, hogy már le is győztem e nyugtalanító/zavaró érzelmeket. És így nem szabad naivan azt gondolnunk, hogy a tibeti szerzetesek, apácák mind megvilágosodottak, legyen akár rinpocse, akár más. Ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, súlyos hiba, ha valaki csupán egy elődje nagy nevére épít. És azt is kihangsúlyozza, hogy a rinpocséknak ebben az életükben kell bemutatni és bebizonyítani az alkalmasságukat, nem pedig csak a rangjukra és nevükre építeni.

Ugyanakkor viszont félreértés nem tisztelni és támogatni a szerzeteseket és apácákat, hanem a világi személyek szolgálójaként tekinteni rájuk a Dharma-központokban. Ez gyakran előfordul, ha egy Dharma-központban vannak bennlakó szerzetesek vagy apácák. Nekik kell takarítani a házat, tisztán tartani és elrendezni mindent a tanításhoz, nekik kell összegyűjteni az adományokat. És ha ez egyben egy lakóközpont is, akkor nekik kell az ágyneműt is rendezni és mindenféle ilyen jellegű dolgot megtenni. Így sok esetben még a tanításokon sem tudnak ezek miatt résztvenni. A világi hívők azt gondolják, hogy az ilyen szerzetesek vagy apácák a szolgáink. Pedig ez nem így van. Szerzetesként és apácaként nagyon is megérdemlik a tiszteletet, tekintet nélkül arra, hogy milyen szinten állnak erkölcsileg. Mert ez is a tanítás része: még a buddhista öltözetet is tisztelni kell. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondoljuk róluk, ők tökéletesek és naivan így is hinni. De egy bizonyos tiszteletet mutatni kell irányukban.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angolul)
A fotót Sütő Zsolt készítette (Forrás, a 'Tibetvörös' c. posztban)