Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tantráról 2. rész

Miért kérünk beavatást? Ennek több oka is lehet. Azt képzeljük, hogy olyan előkelő, vagy hogy ez az igazi vagy hogy olyan egzotikus. Esetleg több embert vonz, ami azt jelenti, hogy több pénzt gyűjthetünk össze, így ki tudjuk fizetni a látogató tanítót és támogatjuk a saját központunkat. Tehát akár anyagi okai is lehetnek a beavatás kérésének, de ez a legsajnálatosabb, ami történhet. A beavatásban a tanító maga is motivált lehet, mert úgy gondolja, hogy "Oké, bár ezek itt és most nem fognak gyakorolni, de elültetjük bennük a magokat az elkövetkező életükre." Nos, a legtöbb nyugati ember nem hisz egy elkövetkező életben. Így tehát ez félreértés a tanítók részéről is. És sokszor maguk a tanítók sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a nyugatiaknak nincs meg a kellő hátterük ahhoz, hogy hatásosan gyakorolják a tantrát. Vagy ugyanúgy, őrájuk is nyomás nehezedhet amiatt, hogy több pénzt szedjenek össze a kolostor támogatására és a látogató szerzetesek hazautaztatására. Tehát több oka is lehet a beavatás kérésének és adásának.

Az azonban mindig tanácsolható, hogy az éppen ott lévő látogató tanítót arra kérjük, adjon nekünk alaptanításokat. Vagy ha még haladóbb tanítást akarunk, akkor megkérhetjük a haladó szútra-tanításokra. Mondjuk, haladó tanítás a bódhicsittáról, haladó tanítás az ürességről és így tovább.

Amikor belemélyedünk a tantrába és ismereteket akarunk szerezni arról, hogyan gyakoroljunk, szintén félreértés, ha azt képzeljük, hogy a fő hangsúly a gyakorlás során a vizualizáción van és elkezdünk aggódni amiatt, hogy minden apró részlet helyes legyen. A tanítóm, Szerkong Rinpocse* szokta mondani, megmosolyogva ezt a nyugati félreértést: "Az emberek idejönnek és tőlem kérdezik, vajon Jamántakának* vagy Vadzsrajóginínek* (két meditációs istenség) van-e köldöke? Ez nevetséges! Nem ez a lényeg, hanem azok, amik fontosak ezekben a gyakorlatokban."

Az tény, hogy amikor ki akarod fejleszteni az egyhegyű koncentrációt, akkor szükséges minden részlet, de még az elején nem erre fókuszálsz vagy nem ezt hangsúlyozod. Amit el kell érni, az az ösvény három elvének alapvető megértése, ahogy Congkapa ezeket teljesen érthetően kifejti:

– Lemondás vagy feladás. Feladni a megszokott elképzeléseinket, a ragaszkodást ahhoz, hogy a dolgokhoz valójában léteznek és így tovább. Hatalmas elhatározást igényel szabaddá válni, azaz lemondani ezekről.

– Bódhicsitta. Célunk, hogy elérjük a megvilágosodást. Ezek a Buddha-figurák, a jidamok** képviselik a jövőbeli megvilágosodásunkat, aminek elérését célul tűztük ki, hogy el tudjuk képzelni, hogy már ott vagyunk. Bódhicsitta nélkül miért képzelnéd magad ebbe a formába és tennél bármit mások érdekében? Így magától értetődően, ennek érdekében akarunk olyanná válni, hogy másoknak jót tegyünk.

– És végül az üresség teljes megértése; mi most nem létezünk helyesen, de megvan a lehetőségünk erre. Bele kell avatkoznunk az okokba és a következményekbe, és a belőlük keletkező függvényébe, és így tovább.

Zöld Tárá

Így, ha tanításokat akarunk kapni a tantráról, akkor legyünk biztosak abban, hogy a tanítások ilyen jellegű szinten vannak. Ez az, amit fontos kihangsúlyoznunk. Mi az értelme ennek az egésznek? Mi az, amit tenni próbálunk? Ezért szükséges, mindenek előtt, az összes előkészítő tanítás. És ne aggódjunk minden apró kis vizualizációs részlet miatt. Például hogy melyik alakot mi ékesít, meg ilyesmi dolgok. Bár vannak pontos leírások arról, hogy [az adott jidam] hogy néz ki, de nem erre helyezünk hangsúlyt, különösen nem az elején.

Érdekes volt 2004-ben, Kanadában*, Ontarióban, egy kálacsakra-beavatás. Itt Őszentsége adott egy előkészítő tanítást - már elfelejtettem, hogy pontosan milyen szövegeket, de ezek közül egyik Nágárdzsuna szövege volt az ürességről. Kb. három napig tartott az előkészítés. Ezután Őszentsége beavatást adott. És feltűnt, hogy jóval több ember volt ott a beavatáson, mint az ürességről szóló tanításon. Ennek láttán Őszentsége mondta, hogy többre becsüli azokat az embereket, akik csak Nágárdzsuna tanításai miatt jöttek és nem maradtak a beavatásra, mint azokat, akik az ellenkezőjét tették - azaz kihagyták ezeket a bevezető tanításokat és csak a beavatásra jöttek. Ez sokat elárult, borzasztóan sokat.

Ezeket a tantra-gyakorlatokat illetően, félreértés úgy tekinteni a jidamokra, mint szentekre, akikhez segítségért imádozunk, Szent Tárá*, Szent Csenrézi és hasonlók, és bizonyos értelemben bálványozzuk őket - és ez a félreértés nem korlátozódik csupán a nyugatiakra. Ezek a jidamok ösztönözhetnek bennünket, ahogy a Buddhák és a tanítók is, de a munkát mi magunknak kell elvégeznünk.

Láthatod, hogy jó pár félreértés megint a fordítás miatt történik, amikor kérést intézünk a különböző gurukhoz és jidamokhoz és másokhoz, a kérő imákban. Legelőször, az "imádság" szóból számunkra nyilvánvalóan következik az, hogy imádkozunk Istenhez, "Isten, add meg nekem ezt vagy azt". Vagy imádkozunk egy szenthez, és a szent közvetítőm lesz Istennél, így majd Isten megadja nekem azt a valamit, amit kérek. Máris tévúton vagyunk itt, egy kis kivetítéssel. Viszont, amikor kérést intézünk, a szó itt csingyilab (byin-gyis-rlabs) tibeti nyelven, és ezt rendszerint "áldások"-nak fordítják. Így ez egy teljesen különböző és másfajta értelmezéshez vezet. Mi azt kérjük: "Áldj meg, hogy megtehessem ezt. Áldj meg, hogy megtehessem azt." Valami olyasmi, mintha csupán ezeknek a figuráknak az erejére volna szükségünk, hogy jöjjenek és áldjanak meg bennünket és, hirtelen, eljussunk a végső felismerésre és így tovább.

Ez nem buddhizmus. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: felemelkedni és felvidulni/fényesebbé tenni. Ez a jelentése. Adhisthána* szanszkrit nyelven. Adhisthána - magasabb helyzetbe kerülni, felemelkedni. Ennek a következménye a még ragyogóbbá tesz. Én előnyben részesítem azt a fordítást, hogy ösztönözni. Így tehát kérjük őket, hogy ösztönözzenek ennek és annak az elérésben. De ezek az alakok - akár a guru, akár Buddhák, akár jidamok - nem képesek saját részükről, a saját erejük által megadni a kívánságainkat vagy megtenni mindent nekünk, és ezért mindössze alá kell rendelnünk magunkat nekik. Ez megint egy nyugati fogalom vagy felfogás belevetítése a buddhizmusba. A fő hangsúly mindig azon van, hogy saját magunknak kell megcsinálni a munkát. Vannak Buddháink, gurujaink/tanítóink, akik képesek arra, hogy ösztönözzenek bennünket, képesek arra, hogy tanítsanak bennünket és vezessenek, de nem képesek a munkát helyettünk megtenni. Meg kell értenünk, hogy nekünk magunknak kell megtennünk.

* A link angol nyelvű
**Jidam (tib): a megvilágosodott tudat hatalmas gazdagsága számtalan energia és fény formában fejezi ki magát. A velük való azonosulás meditációban és a hétköznapi életben felébreszti saját buddhatermészetünket.

Forrás: Általános félreértések a buddhimusról (angol nyelven)