Mi is az a tantra valójában?

A tantrikus buddhizmusról

Miután már annyi mindent megtudhattunk a tantrával kapcsolatos félreértésekről, célszerű leírni azt is, hogy mi is tulajdonképpen a tantra.

A buddhista tantra fogalmához különféle ezoterikus tanítások, titkos beavatások és erotikus ábrázolások kötődnek, így a nyugati emberek érdeklődése meglehetősen felfokozott e tárgykörben. De a tantra talán nem is az, amit képzelünk.

A "tantra" címszó alatt, a nyugati tudósok, egészében véve, több ázsiai vallás számtalan gyakorlatát értik. Az egyetlen közös vonás ezen gyakorlatokban a rituális vagy szakrális tevékenység használata, isteni energiák irányítására. A legkorábbi tantra, feltehetőleg, a hindu-védikus hagyományból nőtt ki. Ennek ellenére, a buddhista tantra a hindutól függetlenül fejlődött több évszázadon át, és a felszíni hasonlóságok dacára, alig hozhatóak egymással összefüggésbe.

Még ha csupán a buddhista tantrát nézzük, akkor is nagyon sokféle gyakorlatot és többértelmű meghatározásokat találunk. Nagy általánosságban véve, a legtöbb buddhista tantra egy eszköz a megvilágosodáshoz a tantrikus istenségekkel való azonosulás által. Néha "istenség-jógának" is nevezik.

Fontos, hogy megértsük, ezekben az istenségekben nem úgy "hisznek", mint valami külső lényekben, akiket bálványozni kell. Inkább ősképek (archetipusok) ezek, akik a tantrikus gyakorló saját legmélyebb természetét képviselik. (az istenségekkel való azonosulás gyakorlatáról ITT írtunk bővebben)

A buddhizmus három fő irányzata, a hínajána ("kis szekér"), mahájána ("nagy szekér") és vadzsrajána ("gyémánt-szekér"), közül az utóbbi jellegzetes vonása a tantra. A vadzsrajána irányzat a mahájána irányzatból fejlődött ki, és szilárd alapjait a mahájána filozófiák és tanok adják; a tantra pedig egy mószer, ami által a tanítások ténylegessé válnak.

Továbbá, bár a buddhista tantrát a leggyakrabban a tibeti buddhizmus vadzsrajána szektájával hozzák összefüggésbe, semmi esetre sem korlátozódik csak a tibeti buddhizmusra. Kisebb-nagyobb mértékben, a tantra egyes elemei megtalálhatóak több mahájána iskolában, különösen Japánban. Például a japán zen, Tiszta Föld, nicsiren buddhizmusban mind megtalálhatóak a tantra befolyása. A japán singon buddhizmus teljesen tantrikus.

Szamantabhadra

A budddhizmusban jó pár esetben a mítosz és történelem nem mindig áll összhangban egymással. Itt is ez történik. Vadzsrajána buddhisták azt állítják, hogy a tantra gyakorlatát még maga a történelmi Buddha fejtette ki. Szerintük egy király ment oda Buddhához és elmondta neki, hogy a kötelezettségei nem teszik lehetővé azt, hogy népét elhagyva szerzetesnek álljon. És kiváltságos helyzetéből adódóan kísértésekkel és élvezetekkel van körülvéve. Hogyan érthetné el mégis a megvilágosodást? Buddha válaszul megtanította a királynak a tantrikus gyakorlatokat, amelyek az élvezeteket átalakították az érzékelésen túli megvalósulásra.

Történészek úgy találják, hogy a tantrát mahájána tanítók fejlesztették ki Indiában, nagyon korán, időszámításunk első évezredében, talán egy olyan útként, hogy azokat is elérje, akik nem tudtak mit kezdeni a szútrák tanításaival.

Bárhogyan is történt, Észak-Indiában az i.u. 7. századtól a tantrikus buddhizmust már teljesen rendszerbe foglalták. Ez jelentősen hatott a tibeti buddhizmus kialakulására. Tibetben a buddhizmus elterjedése i.u. 8. században Padmaszambhava érkezésével kezdődött. (A tibeti buddhizmus legfőbb gurujáról két bejegyzést írtunk, a történelmi szerepéről ITT és a mitikus élettörténetéről ITT) A legelső buddhista tanítók észak-indiai tantrikus mesterek voltak.

Kinát a buddhizmus kb. i.u.1-ben érte el. Az ott megjelenő mahájána buddhista szektákban, mint a Tiszta Föld és zen, szintén megjelennek tantrikus gyakorlatok, de ezek közel sem annyira kidolgozottak, mint a tibeti tantra.

Vadzsrajána tanítók rámutatnak a buddhizmus haladósabb tantra ösvénye és - ahogy ők nevezik - a fokozatos, okozati vagy szútra ösvénye közötti különbségre. "Szútra ösvény" alatt azt értik, hogy ha valaki követi a Szabályokat, kifejleszti a meditatív koncentrációt és tanulmányozza a szútrákat, akkor ezek magokat vagy okokat hoznak létre benne a megvilágosodáshoz. Ilyen módon a megvilágosodás a jövőben fog megtörténni. A tantra, ezzel szemben, egy eszköz arra, hogy ezt a jövőbeni eredményt a jelen pillanatba hozza a megvilágosodás megvalósítása által.

Ahogy fentebb meghatároztuk a buddhista tantrát akként, hogy "egy eszköz a megvilágosodáshoz tantrikus istenségekkel való azonosulás által". Ez a meghatározás érvényes a legtöbb tantrikus gyakorlásban a mahájánában és a vadzsrajánában. A vadzsrajána buddhizmus ugyanígy határozza meg a tantrát, mint egy eszközt, ami a vágy energiáját irányítja és az élvezetek tapasztalatait átalakítja a megvilágosodás megvalósításához. A néhai Láma Thubten Jese* szavaival:

"Ugyanazt a vágyakozó energiát, ami általában kimozdít minket a kielégületlen helyzetekből, átváltoztatjuk a tantra alkímiáján keresztül egy érzékelésen felüli tökéletes gyönyör és bölcsesség élményévé. A gyakorló a gyönyörteli bölcsesség átható ragyogására összpontosít, így az, mint egy lézernyaláb, keresztülvág ennek vagy annak minden hamis kivetülésén, és a valóság kellős közepének mélyére hatol." (Bevezetés a Tantrába: Teljesség látása*)

A vadzsrajána buddhizmusban a gyakorló beavatást kap az emelkedő szintű ezoterikus tanításokba, egy guru/mester vezetése alatt. A felsőbb szintű rituálék és tanítások nem nyilvánosak. Ez az ezoterikusság, összekapcsolódva több vadzsrajána művészet szexuális jellegével, vezet sokat sejtető összekacsintáshoz a felsőbb szintű tantrával kapcsolatban.

Azonban a vadzsrajána tanítók elmondják, hogy a legtöbb buddhista tantra gyakorlat nem szexuális jellegű. Sok tantrikus mester cölibátusban él. Lehetséges, hogy az az oka ennek az ezoterikusságnak és titokzatosságnak, hogy a tanítások könnyen félreérthetőek, ha valaki nincsen rá megérve vagy olyan emberek visszaélhetnek velük, akik nem hiteles tanító által kaptak helyes tanításokat a tantráról.

* A link angol nyelvű

Forrás: Bevezetés a buddhista tantrába (angol nyelven)

A Buddhizmus Képes Enciklopédia c. könyvben (102-103. o.) is olvashatunk magyarul a tantráról. Itt e két oldal rövid kivonata:

A buddhizmus harmadik fő hagyománya a 7. században mahájánából emelkedett ki. Kezdetben tantrajána ("tantra-szekér") volt a neve, mivel sok hiedelme és gyakorlata a tantráknak nevezett szent iratokon alapult. Ismerték mantrajána ("mantra-szekér") néven is, mert gyakorlatában központi szerepe volt a mantrák - szent szavak vagy hangok - recitálásának. Emellett mandalákat is alkalmaztak, hogy elmélyítsék az összpontosítást is. Gyakorta jellemzik ezoterikusnak vagy titkosnak, mert a tantrikus technikák csak a beavatottak által voltak ismertek. A titkok megőrzése érdekében a tantrákat rejtve tárolták, némelyiket pedig titkosírásssal jegyezték le.

Egy tágabb mozgalom részeként terjedt el valamikor a i.u. 5. században Északnyugat-és Északkelet- Indiában, és a hinduizmusra és a dzsainizmusra is hatott tantrikus technikáival. Ezek közé tartozik a meditáció és jóga, a mantrák recitálása, a testtartás (ászanák) és a kéztartások (mudrák) Elterjedésével a buddhizmus idomult a helyi vallásokhoz, magába olvasztva a varázslás és szertartások közüli helyi hiedelmeket.

Fontos a guruban való bizalom, mindent áthat a vallásos érzület - fontosak a leborulások, az imádságok, a mantrák recitálása, mandalák használata. Kántálás, csengők használata és egyéb rituális - sokszor ezoterikus vagy titkos - gyakorlatok.

Az i.u. 8. században a tantrikus technikák uralták az indiai buddhizmust. A hagyományok szerint az i.u. 7. század után szilárdult meg Tibetben, ahonnan elterjedt a környező királyságokba, Mongólia, Kína, Korea, Japán felé. Ez utóbbiban a singon-buddhizmus néven ma is virágzik.

Sok évszázaddal korábban egyes szövegek a vágy kielégítését a megszabaduláshoz vezető ösvényként jelölték meg. Később a tantrikus buddhisták az én transzcendeciáját rituális nemi közösülést is tartalmazó technikák gyakorlásával igyekeztek elérni.