A buddhizmus jelentősebb női alakjai az ókortól napjainkig 1. rész

Májá álma

Májá volt a történelmi Buddha, Gautama Sziddhártha (páli nyelven: Gótama Sziddhattha) édesanyja és egyben Szuddhódana király felesége. A legendák szerint egyik éjjel azt álmodta, hogy négy mahárádzsa elvitte őt ágyával együtt egy tó mellé, ahol a mahárádzsák feleségei megfürösztötték, majd egy aranypalotában ágyat vetettek neki. Ekkor fehér elefánt alakjában megérkezett Buddha és megbökve a királyné jobb oldalát, úgy tűnt, hogy behatol a méhébe.

Másnap Májá királyné felébredt, és elmondta álmát a férjének, aki papokat kérdezett meg az álom jelentéséről. Ők azt mondták, hogy egy magzat fogant a királyné méhében, egy fiú, aki ha felnő és otthonában marad, világhódító császár lesz. De ha felnőve elhagyja otthonát és remeteségbe távozik, a világot megvilágosító Buddha lesz belőle.

Májá királyné a fia megszülése után hét nappal meghalt. A legendák szerint a Tusita mennyországban született újra, ahol később a megvilágosodott fia, Buddha meglátogatta és a Tanra tanította őt egy esős évszakon keresztül. Ezután Buddha egy létrán leereszkedett földi követőihez.

Szudzsatá, egy fiatal anya adott ételt (tejben főtt rizst) az éhező történelmi Buddhának, aki közvetlenül megvilágosodása előtt aszkéta életmódot folytatott. Alig evett és alig ivott, így remélve, hogy teste sanyargatásával eljut a megvilágosodáshoz. Egy fa alatt üldögélve már nagyon közel járt az éhhalálhoz, amikor rájött, hogy ez az önsanyargatás nem visz sehová, és újra enni kezdett. Elsőként Szudzsatától kapott ételt, aki fában lakó szellemnek hitte Gautamát/Gótamát, és ezért ajánlott fel neki ennivalót.

(Úgy tartják, hogy a történelmi Buddha megvilágosodása utáni hetekben heves vihar és záporeső tört ki, és egy hatalmas kobra védte meg Buddhát ettől a vihartól. Egy figyelemreméltó tény, hogy míg a zsidó-keresztény vallásban az emberiség bűnbeeséséért egy asszonyt és egy kígyót okolnak, addig a buddhizmusban Buddha az életét, és ezáltal a világ összes élőlénye a szenvedéseik megváltását egy asszonynak és egy kígyónak köszönheti.) Évekkel később Szudzsatá csatlakozott a szanghához, az első buddhista közösséghez és apáca lett, bhikkhuní.

Padzsápatí Gótamí a történelmi Buddha nagynénje volt, és miután Buddha édesanyja, Májá meghalt, ő lett a mostohaanyja. A Buddha által alapított legelső szanghához akart apácaként csatlakozni, de akkor még Buddha hallani sem akart erről. Később mégis engedni kényszerült, így Padzsápatí és 500 női követője lehettek a buddhizmus legelső apácái. Padzsápatí apácaként elérte az arahatságot, teljesen megvilágosodott. (a Nők és buddhizmus bejegyzésben ITT írtunk bővebben erről)

Khemá, a magadhai király, Bimbiszára egyik felesége, egy nagyon gyönyörű asszony volt. A történelmi Buddha egy napon a feltételhez kötött szépség állandótlanságáról beszélt neki. Khemá teljes mértékben megértvén ezt a tanítást, még mindig a királyi ruházatát viselve, ott helyben elérte a megvilágosodást. Ezután a férje engedélyével, feladva a világi életet, apáca lett Buddha első szanghájában. Nagyon gyorsan haladt a Tan tanulásában és vezető apáca lett még Buddha életében.

Tárá, a buddhizmus harmadik nagy ága, a tibeti (vadzsrajána) buddhizmus legismertebb női istensége. Róla két bejegyzést is írtunk, Táráról úgy általánosságban ITT és a Zöld és Fehér Táráról ITT lehet olvasni.)

Dhammadinná egy kereskedő felesége volt. Ő és férje a történelmi Buddha által alapított első szangha világi támogatói lettek. Majd Dhammadinná apácának állt, és hamarosan megvilágosodott, felülmúlva férjét. Bár férje is jól haladt a Tan tanulásában, de csak a nem-visszatérő állapotig jutott. Kettejük története csak egy volt a sok olyan történet közül, amelyben a nők szellemi haladásban lehagyták férjüket vagy tanítójukat, bebizonyítva ezzel is, hogy a megvilágosodás nincs nemhez kötve.

Egy alkalommal, amikor Tiszteletreméltó Dhammadinná éppen a Tanról beszélt, Buddha csendben ült és hallgatta. Miután Dhammadiná befejezte, Buddha azt mondta, hogy ő maga sem beszélhetett volna a Tanról különb módon és nagyon megdicsérte őt.

Kuan-Jin

Kuan-Jin rendkívül népszerű női buddhista istenség, leginkább Kínában és Japánban, Avalókitésvara bódhiszattva női formája. Könyörületesség, cselekvő részvét és szelíd jóindulat jellemzi. Kínában Kuan-Jin néven lett belőle női istenség, Japánban Kannon néven ismert. (a világszerte híres Canon kamerák is innen kapták a nevüket). A tudósok szerint egészen a 12. századig Kínában is férfi formában ábrázolták Avalókitésvarát, innentől kezdve azonban Ázsia nagy részén ez az istenség női alakot öltött, egyelőre nem igazán tudni, hogy miért. (Avalókitésvaráról ITT és ITT írtunk, a mantrájáról, az Om Mani Padme Hum-ról pedig ITT)

Szanghamittá Asóka király lánya volt. A théraváda/hínajána hagyomány szerint ő terjesztette el bátyjával együtt a buddhizmust Srí Lankán (Ceylon szigetén). Róla és december teliholdjáról, Szanghamittá napjáról ITT írtunk bővebben.

Kiszá Gótamí története nagyon híres, még olyanok is hallottak erről, akik egyáltalán nem ismerik a buddhizmust. Kiszá Gótamí, egy gazdag ember felesége fiúgyereket szült. Azonban a kisfiú hamarosan meghalt. Kiszá Gótamí a bánattól és fájdalomtól szinte eszét vesztette. Halott kisgyerekét cipelve szaladgált kétségbeesetten fel-alá, hátha talál valakit, aki olyan gyógyszert tudna neki adni, ami feléleszti gyerekét. Voltak olyanok, akik Buddhához küldték, mondván, ő biztosan segít majd.

Kiszá Gótamí halott gyerekével Buddhához ment, kérvén tőle is a gyerekét feltámasztó gyógyszert. Buddha azt mondta neki, hogy hozzon valakitől egy marék mustármagot, de csak olyan családtól fogadhatja el, ahol még nem soha nem halt meg senki. Kiszá Gótamí házról házra járt mustármagért, és mindenki nagyon szívesen adott is volna neki, de mivel minden családban történt már haláleset, így nem fogadhatta el senkitől sem. A fájdalomtól megtört anya végre kijózanodott és felismerte, hogy lehetetlent szeretett volna, hiszen mindenki meghal, aki egyszer megszületett, és ez ellen nem létezik semmilyen gyógyszer. Miután megértette az állandótlanság törvényét, Kiszá Gótamí szakított a világi élettől és kérte Buddhát, hogy apáca (bhikkuní) lehessen.

Viszákhá a történelmi Buddha és közösségének legismertebb és legtekintélyesebb női világi támogatója volt. Annyira elkötelezett híve lett Buddhának, hogy adományait a “Nyolc adomány” néven a Vinaja-pitakában is rögzítették. Buddha nagyon nagyra értékelte Viszákhá nagylelkűségét és mély bölcsességét, és többször is felkérték arra, legyen döntőbíró olyan ügyekben és vitákban, amelyek az apácák körében vagy az apácák és szerzetesek között keletkeztek.  Viszákhá történetéről részletesebben ITT írtunk és ugyanitt olvasható a páli kánonban található Viszákhá szutta, (Udana 8.8).

Ambapálí szintén a történelmi Buddha egyik világi támogatója volt, aki később elfordult a világi élettől és kiemelkedő apáca (bhikkuní) lett a szanghában és elérte az arahatság állapotát is. Ambapálí a világi életben luxuskurtizán (nagarvadhu) volt. Történetét részletesen ITT írtuk le. Ugyanitt olvasható a páli kánonban található Therígáthák (Apácák versei) közül az Ambapálíról szóló vers (Thig. 13.1.)

Forrás: Ki kicsoda a buddhizmusban? (angol nyelven)

           Vekerdi József: Buddha beszédei
           Khemá - a legkiválóbb a bölcsességben (angol nyelven)
           Kiszá Gótamí (angol nyelven)

Buddhák - A buddhista művészet és a szent iratok legismertebb buddhái

Rendszerint úgy említjük ‘A Buddhát’, mintha csak egyetlen egy lett volna belőle. Azonban a buddhista szent iratokban és a buddhista művészetben több buddha is megjelenik. Találkozhatunk ‘égi’ vagy transzcendentális buddhákkal és földi buddhákkal. Vannak olyan buddhák, akik tanítanak és vannak, akik nem. Léteznek több világkorszakkal ezelőtti buddhák, jelen világkorszaki buddhák, és van egy jövőben megjelenő buddha is.

Nem szabad elfelejteni, hogy a buddhák nagy többségére úgy tekinthetnek, mint valamilyen őstípusra vagy megszemélyesítésre, nem pedig szó szoros értelmében vett lényekre.

A felsorolásunk nem teljes; léteznek egyéb buddhák is a szent iratokban, néven nevezettek és névtelenek egyaránt. Emellett létezik a ‘buddha-állapot’ is, amely végképp nem kötődik konrét személyhez.

Gautama vagy páli nyelven Gótama

A történelmi Buddha és a buddhizmus megalapítója. Eredeti neve Sziddhártha Gautama vagy páli nyelven Sziddhattha Gótama. Egyik megnevezése a Sákjamuni, aminek jelentése: ‘Sákják bölcse’, mivel Sziddhártha Gautama a Sákja törzsbe tartozott. Őt a jelenlegi kappa (világkorszak) negyedik buddhájának tartják.

A théraváda irányzat szent iratában, a Páli Kánonban, a Tipitakában (ezen belül a Szutta Pitakában, a Khuddaka Nikája egyik részében) található a Buddhavamsa, azaz ‘Buddhák nagy krónikája’. Ebben felsorolják a történelmi Buddhát, azaz a Gautama Sziddhártát megelőző 27 Buddhát.  Ebből 24 az előző kappákban (világkorszakokban) élt, a további három már a jelenlegi kappában (világkorszakban). Ez utóbbi három közül a legelső Kakuszandha, őt követi Konagamana, majd Kasszapa, és ahogy fentebb említettem, a negyedik Gautama Sziddhártha.

Maitréja



Tunhuangi Maitréja-szobor

Ő majd a történelmi Buddhát (Gautama Sziddhárthát) követi a jövőben, de még ebben a kappában (világkorszakban). Így Maitréja lesz az ötödik és egyben utolsó buddhája ennek a világkorszaknak. Róla ITT írtunk bővebben.

Pu-taj (Budai) vagy Japánban Hotei

A népszerű és közismert ‘nevető Buddha’ a 10. századi kínai folklórból származik. Maitréja Buddha egyik reinkarnációjának tekintik. Az őt ábrázoló kövér és kopasz szobrocskák szerencsét és jókedvet hoznak.

A meditációs buddhák (dhjáni buddhák)
-- Amitábha vagy Amitájusz – piros színűnek ábrázolják, a Tiszta Föld irányzat középpontjában az ő tisztelete áll
-- Akszóbhja – kék színű, a keleti paradicsom, Abhirati fölött uralkodik
-- Amóghasziddhi – zöld színű, északon uralkodik
-- Ratnaszambhava – sárga színű és kezében a kívánság-megvalósító ékszert, a csintámanit tartja
-- Vairócsana – fehér, ős-Buddhának is nevezik, az üresség bölcsességét képviseli

Az öt meditációs buddháról ITT írtunk részletesen, a buddha-családok jellemvonásairól pedig ITT.

Női Buddhák

Tárá – az egyetemes könyörületesség istennője, legismertebb formája a Zöld és Fehér Tárá  - Táráról, úgy általánosságban ITT írtunk részletesen, a Zöld és Fehér formájáról ITT



Vadzsrajóginí, a tibeti buddhizmus női istensége – róla ITT írtunk részletesen.

Jese Cögyal -  Padmaszambhava ('Guru Rinpocse') második felesége, a nyingmapa és karma kagyü iskolák női Buddhának tekinti -ITT írtunk róla

Jese Cögyal

 







Nairatmya

Nairatmya vagy Dagmema – nevének jelentése: ‘Az üresség Hölgye’ vagy ‘Ő, aki megvalósította az önzetlenséget’, a tibeti buddhizmus női Buddhája. Teste kék, a végtelen űr színe, amely visszatükrözi éberségének határtalan kiterjedését.

Forrás: Buddhák felsorolása (angol nyelven) 

            Buddhavamsa (angol nyelven)

            Buddhák listája (angol nyelven) 

            Nairatmya (angol nyelven)

Zöld Tárá és Fehér Tárá

Zöld Tárá

(Szanszkrit nyelven Szjamatárá, tibeti nyelven Sgrol-ljang)  Fiatalkori életerővel telten, szinte maga a tevékenység istennője. Ő Tárá egy impulzívabb formája, és Avalókitésvara kísérője. Sokan vélik úgy, hogy ő az eredeti Tárá. Ahogyan Avalókitésvaráról, a Zöld Táráról is azt gondolják, hogy az "önmagától eredő" Amitábha Buddha kisugárzása, és Amitábha képe néha Tárá fejdíszén is látható.

Úgy vélik, hogy a Zöld Tárá a tibeti király, Szongcen Gampó nepáli feleségében testesült meg. A buddhizmusban a zöld szín jelenti a tevékenységet és megvalósulást. Ezért Amóghasziddhi - az öt meditációs buddha egyike, aki minden tett megvalósítását képviseli - szintén zöld színű.

Az ikonográfiában a Zöld Tárát nyugalomban, de tettre készen ábrázolják. Egyik lába meditáló helyzetben van behajlítva, másik lába pedig kinyújtva, ugrásra készen. A Zöld Tárá bal kezét menedék-adó mudrában tartja, jobb kezét adományozó mudrában. Emellett a kezeiben fog egy zárt kék lótuszféle, utpala nevű virágot is, amelyik a tisztaságot és energiát szimbolizálja. Testét gazdag ékszerezés borítja..

A buddhista vallási gyakorlatokban a Zöld Tárá elsődleges szerepe a megmentés. Úgy vélik, hogy követőit a veszélyek, félelmek és szorongások legyőzésében segíti, és különösen tisztelik azért a képességéért, hogy felül tud kerekedni a legbonyolultabb helyzeteken is. Követői szerint a Zöld Tárá könyörületes, és ha segítségül hívják, gyors cselekvésre képes.

Gyönyörűen szemlélteti Zöld Tárá szerepét és ikonográfiáját ez a középkori áhítatos himnusz is:

Az üresség felismerésének jelképe vagy, lótuszodon ülve,

Smaragd színű, egy arcú, két karú Hölgy,

Ifjúságod teljében, jobb lábad kinyújtva, a balt behúzva,

A bölcsességet és művészetet egyaránt képviseled - Hódolat neked!

Mint mennyei türkizszínű fa egyik kinyújtott ága,

Hajlékony jobb kezed adományozó tartásban van,

Úgy hívod a bölcset a legfőbb beteljesülés ünnepére,

Mint egy mulatságra - Hódolat neked!

Bal kezed menedéket ad nekünk, a Három Ékkövet mutatva;

Így szól:' Ti, emberek, akikre száz veszély leselkedik,

Ne féljetek, megmentelek benneteket mielőbb!'

Hódolat neked!

Kezeidben tartott kék utpala virággal ezt jelzed,

'Szamszárában élő lények! Ne kapaszkodjatok földi örömökbe.

Lépjetek be a megszabadulás nagy városába!"

Virág-ösztökéid erőfeszítésre sarkallnak bennünket.

Hódolat neked!

/ Első Dalai Láma (1391-1474)  /

Fehér Tárá

(szanszkrit nyelven Szitatárá, tibeti nyelven:Sgrol-dkar) Minden Buddha Anyjának is szokták nevezni, a könyörületesség anyai jellegét képviseli. Fehér színe a tisztaságot, bölcsességet és igazságot jelképezi.

Az ikonográfiában a Fehér Tárát gyakran hét szemmel ábrázolják - a két szeméhez hozzáadnak egy harmadik szemet a homlokán, és egyet-egyet a két kezén és lábán. Ezek szimbolizálják az éberségét és azt a képességét, hogy a vilában minden szenvedést észrevesz. A "Hétszemű Tárá", az istennő egyik formája, különösen Mongóliában népszerű.

Ahogy a Táráról szóló bejegyzésben írtuk, a Fehér Táráról úgy tartják, hogy az első tibeti király, Szongcen Gampó kínai származású feleségében testesült meg.

Fehér Tárá selyemruhát és kendőket visel, amelyek karcsú alakját és gömbölyű melleit fedetlenül hagyják. Éppen úgy, mint a Zöld Tárá, ő is gazdagon felékszerezett.

A Fehér Tárá lótuszülésben ül, lábainak sarka felfelé mutatnak. Testhelyzete kecses és nyugodt. Jobb keze adományozó mudrában, bal pedig védelmező mudrában van. Bal kezében egy szépen kidolgozott lótuszféle virágot tart, ami fölött háromféle állapotú virágzat is látható. Az első, a felmagzott állapotú képviseli a múltbéli Kasjapa Buddhát, a második teljes virágzatában szimbolizálja a jelenkorunk történelmi Buddháját, a harmadik pedig virágzásra készen áll, és a jövőbeli Maitréja Buddhát jelenti. Ez a három virágzat szimbolizálja azt, hogy Tárá a három Buddha lényege.

A Fehér Táráról a vallási gyakorlásban úgy vélik, abban segíti követőit, hogy leginkább azokon az akadályok legyenek képesek felülkerekedni, amelyek gátolják a vallás gyakorlását.

Forrás: Tárá, buddhista istenség zöldben és fehérben (angol nyelven)

.

Tárá, a könyörületesség istennője

Tárá, a könyörületesség istennője, akinek szanszkrit eredetű neve "csillag"-ot jelent, különösen népszerű Tibetben, Nepálban és Mongoliában.

Tárát a tibetiek az egyik legfontosabb istenségüknek tekintik, ott Drölma (Sgrol-ma) a neve - jelentése "ő, aki megment". A mantrája (om taré tuttaré turé szváhá) Avalókitésvara mantrája (om mani padme hum) után a legtöbbet mondogatott mantra.

Amellett, hogy az egyetemes könyörületesség istennője, Tárá az erényes és megvilágosodott tetteket is képviseli. Azt tartják róla, hogy az élőlények iránti könyörületessége erősebb, mint egy anya szeretete gyermeke iránt. Azt is mondják még, hogy hozzá fohászkodva hosszú élettartamot biztosít, földi utazások során védelmet ad, és a megvilágosodás felé tartó szellemi utazáson elkíséri követőit.

A théraváda buddhizmus követői nem fogadják el őt istenségként, így csak elvétve jelenítik meg Srí Lankán vagy Dél-Kelet- Ázsiában. (kivéve talán Jáva szigetét, ahol i.u. 779-ben templomot szenteltek neki). 

Kínában Tárá gyakorlatilag ismeretlen volt, így nem terjedt el. Japánban viszont bódhiszattva lett belőle, Tarani Boszacu (Tarani Bosatsu) néven. A japán Tárá a tibeti fehér és zöld Tárá mindkét formáját egyesíti, de szinte csak mandalákon és imazászlókon ábrázolják. Színe halványzöld, egy gránátalmát (a jómód jelképe) és egy lótuszt tart.

Tárá eredete

Mielőtt a buddhizmusban meghonosodott volna, Tárát a hinduizmusban Párvatí istennő megtestesüléseként tisztelték. (Párvatí az egyik hindu főisten, Siva társa. Nevének jelentése: "a Hegy leánya")

Mivel a nőiség a buddhizmusban egészen az i.u. 4. századig nem jutott külön szerephez, emiatt Tárá is talán csak i.u. 6. század körül jelent meg a buddhizmusban.

A buddhista hagyományok Tárá születésének többféle változatát említik. Az egyik szerint Avalókitésvara bódhiszattva könyörületességének könnyeiből született. Ugyanis, amikor Avalókitésvara végignézett a megszámlálhatatlan szenvedő lények sokaságán, könnyeket kezdett el hullatni, és könnyei egy tavat formáltak. Ebből egy lótusz emelkedett ki, és amikor kinyílt, Tárá istennő mutatkozott meg kelyhében.

Egy hasonló hagyomány szerint a Fehér Tárá Avalókitésvara bal szemének könnyeiből született, míg a Zöld Tárá a jobb szemének könnyeiből. Egy harmadik legenda szerint Avalókitésvara egyik szeméből eredő kék fénynyalábból született meg Tárá.

Emellett Tárá Avalókitésvara kísérőjeként is megjelenik.

A Tárá Tantra szerint, nagyon régen egy király lányaként született meg Tárá. Mivel erős szellemi beállítottságú és könyörületes hercegnő volt, rendszeresen adott adományokat a szerzeteseknek és apácáknak. Így jelentős mennyiségű érdemet felhalmozott fel, és a szerzetesek mondták neki, hogy könyörögni fognak azért, hogy Tárá férfiként szülessen újra és férfiként terjeszthesse a buddhista tanításokat. Ő azt válaszolta erre, hogy nincsen férfi és nincs nő, mivel semmi sem létezik a valóságban, és hogy ő inkább női formában szeretne maradni, és addig szolgálni más lényeket, amíg mindenki el nem éri a megvilágosodást. Ezzel utalt a szerzetesek előítéletére, amely eleve azt feltételezi, hogy csak férfiak lehetnek tanítók a buddhizmusban.

A Zöld Tárá, félig nyílt lótuszban ülve, képviseli az éjszakát, és a Fehér Tárá, teljes virágjában pompázó lótuszban ülve, szimbolizálja a nappalt. Zöld Tárá az erényes cselekedeteket testesíti meg, míg a Fehér Tárá a nyugalmas derűt és kegyelmet képviseli. A Zöld Tárá és a Fehér Tárá együttesen szimbolizálja az istennő végtelen együttérzését, aki éjjel és nappal azon dolgozik, hogy a szenvedéseken enyhítsen.

 

A hetedik században Tibetben úgy hitték, hogy Tárá minden szent nőben megtestesül. Mivel az első tibeti királynak, Szongcen Gampónak két buddhista felesége volt, a kínai származású feleségéről azt mondták, hogy ő a Fehér Tárá reinkarnációja, míg a nepáli feleségről azt, hogy ő a Zöld Tárá reinkarnációja. Így az is elképzelhető, hogy e szent nők iránti tisztelet - akik közül mindkettőt Tárá reinkarnációinak tartották - vezetett ahhoz, hogy az istennőnek lett zöld és fehér megjelenési formája.

Más Tárák

Tárát nem csupán zöld és fehér színben és formában ábrázolják, hanem másféle színekben és formákban is. Tibeti imazászlókon gyakran lehet 21 különböző Tárát látni, fehér, vörös és sárga színekben, amelyek körülveszik a központi Zöld Tárát. Bősz, kék formájában, Ugra-Tárá vagy Ekadzsatá néven, elpusztítja az ellenséget; piros színben ő a szerelem istennője, Kurukullá, míg kígyómarás elleni védelmezőként Jangulí néven ismerik. A sárga Bhrikutí egy mérges vagy indulatos formája Tárának.

Forrás: Buddhista istenségek (angol nyelven)

           A könyörületesség bódhiszattvái (angol nyelven)

           Zöld Tárá jóga (angol nyelven)

Avalókitésvara bódhiszattváról

A mahájána buddhizmus egyik közismert alakja Avalókitésvara bódhiszattva. Nevének jelentése "Az Úr, aki lenéz könyörülettel". (Az őt megszólító mantra az egyik legismertebb buddhista mantra, az Om Mani Padme Hum, amiről ITT lehet olvasni.)

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara Mandzsusrí és Vadzsrapání bódhiszattvákkal együtt alkotja az oltalmazó háromságot. Ő a védelmezője az istenségek Lótusz-családjának, amelynek tagja még Amitábha és Tárá is.

Tibetben Avalókitésvara Csenrézi néven ismert, és úgy mondják, hogy a Dalai Láma e bódhiszattva szellemi kisugárzása. Távol-Keleten Avalókitésvara női bódhiszattvává változott, a neve Kuan Jin (Kínában) és Kannon (Japánban). Avalókitésvara Padmani néven, vagyis "Lótusz Hordozójaként" is ismert.

Négy karral megjelenített alakja elég bizarrnak tűnik nyugati szemmel nézve. A keleti művészek a mindenre kiterjedő könyörületes tevékenységét próbálták meg ábrázolni, minden bizonnyal ezért választották a négy karral való megjelenítését. Avalókitésvara könyörületességének és bölcsességének a kiterjedése túl nagy ahhoz, hogy hagyományos emberi alakban ábrázolhassák, így minden karja a könyörületes természetének különböző jellegét jeleníti meg.

A központi kézpár imádkozás-féle tartásban szorítja az ékszert (mani) Avalókitésvara szívéhez. Az ékszer képviseli a könyörületességet, aminek ő maga az alapvető megtestesítője. Az ékszert azért fogja a szívéhez, mert a könyörületesség Avalókitésvara lényének középpontja.

A külső karok rózsafüzért (málá) és lótusz virágot tartanak, mintha ajándékok lennének. Ezek Avalókitésvara felajánlásai a világ számára - az ő könyörületes tevékenysége szétterjed a világban. A lótusz szimbolizálja a bölcsességet, míg a rózsafüzér (málá) a meditáció ajándékát, és jelzi a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét.

Avalókitésvarát ezer karú és tizenegy fejű alakban is ábrázolják. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jól-létén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezer karú és tizenegyfejű alakká.

A tizenegy feje szimbolizálja a tér tizenegy irányát, jelezve, hogy Avalókitésvara könyörületes tekintete határtalan a térben. Az ezer keze félkörbe fogja Avalókitésvara álló alakját, és minden tenyér közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei, érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. A kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket Avalókitésvara az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz.

Bár Avalókitésvara elsősorban a könyörületességhez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának.

Avalókitésvarát tartják Tárá szellemi apjának. Úgy mondják, Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott. Ebben a tóban nőtt az a lótusz, amiból Tárá született.



Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tantráról 2. rész

Miért kérünk beavatást? Ennek több oka is lehet. Azt képzeljük, hogy olyan előkelő, vagy hogy ez az igazi vagy hogy olyan egzotikus. Esetleg több embert vonz, ami azt jelenti, hogy több pénzt gyűjthetünk össze, így ki tudjuk fizetni a látogató tanítót és támogatjuk a saját központunkat. Tehát akár anyagi okai is lehetnek a beavatás kérésének, de ez a legsajnálatosabb, ami történhet. A beavatásban a tanító maga is motivált lehet, mert úgy gondolja, hogy "Oké, bár ezek itt és most nem fognak gyakorolni, de elültetjük bennük a magokat az elkövetkező életükre." Nos, a legtöbb nyugati ember nem hisz egy elkövetkező életben. Így tehát ez félreértés a tanítók részéről is. És sokszor maguk a tanítók sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a nyugatiaknak nincs meg a kellő hátterük ahhoz, hogy hatásosan gyakorolják a tantrát. Vagy ugyanúgy, őrájuk is nyomás nehezedhet amiatt, hogy több pénzt szedjenek össze a kolostor támogatására és a látogató szerzetesek hazautaztatására. Tehát több oka is lehet a beavatás kérésének és adásának.

Az azonban mindig tanácsolható, hogy az éppen ott lévő látogató tanítót arra kérjük, adjon nekünk alaptanításokat. Vagy ha még haladóbb tanítást akarunk, akkor megkérhetjük a haladó szútra-tanításokra. Mondjuk, haladó tanítás a bódhicsittáról, haladó tanítás az ürességről és így tovább.

Amikor belemélyedünk a tantrába és ismereteket akarunk szerezni arról, hogyan gyakoroljunk, szintén félreértés, ha azt képzeljük, hogy a fő hangsúly a gyakorlás során a vizualizáción van és elkezdünk aggódni amiatt, hogy minden apró részlet helyes legyen. A tanítóm, Szerkong Rinpocse* szokta mondani, megmosolyogva ezt a nyugati félreértést: "Az emberek idejönnek és tőlem kérdezik, vajon Jamántakának* vagy Vadzsrajóginínek* (két meditációs istenség) van-e köldöke? Ez nevetséges! Nem ez a lényeg, hanem azok, amik fontosak ezekben a gyakorlatokban."

Az tény, hogy amikor ki akarod fejleszteni az egyhegyű koncentrációt, akkor szükséges minden részlet, de még az elején nem erre fókuszálsz vagy nem ezt hangsúlyozod. Amit el kell érni, az az ösvény három elvének alapvető megértése, ahogy Congkapa ezeket teljesen érthetően kifejti:

– Lemondás vagy feladás. Feladni a megszokott elképzeléseinket, a ragaszkodást ahhoz, hogy a dolgokhoz valójában léteznek és így tovább. Hatalmas elhatározást igényel szabaddá válni, azaz lemondani ezekről.

– Bódhicsitta. Célunk, hogy elérjük a megvilágosodást. Ezek a Buddha-figurák, a jidamok** képviselik a jövőbeli megvilágosodásunkat, aminek elérését célul tűztük ki, hogy el tudjuk képzelni, hogy már ott vagyunk. Bódhicsitta nélkül miért képzelnéd magad ebbe a formába és tennél bármit mások érdekében? Így magától értetődően, ennek érdekében akarunk olyanná válni, hogy másoknak jót tegyünk.

– És végül az üresség teljes megértése; mi most nem létezünk helyesen, de megvan a lehetőségünk erre. Bele kell avatkoznunk az okokba és a következményekbe, és a belőlük keletkező függvényébe, és így tovább.

Zöld Tárá

Így, ha tanításokat akarunk kapni a tantráról, akkor legyünk biztosak abban, hogy a tanítások ilyen jellegű szinten vannak. Ez az, amit fontos kihangsúlyoznunk. Mi az értelme ennek az egésznek? Mi az, amit tenni próbálunk? Ezért szükséges, mindenek előtt, az összes előkészítő tanítás. És ne aggódjunk minden apró kis vizualizációs részlet miatt. Például hogy melyik alakot mi ékesít, meg ilyesmi dolgok. Bár vannak pontos leírások arról, hogy [az adott jidam] hogy néz ki, de nem erre helyezünk hangsúlyt, különösen nem az elején.

Érdekes volt 2004-ben, Kanadában*, Ontarióban, egy kálacsakra-beavatás. Itt Őszentsége adott egy előkészítő tanítást - már elfelejtettem, hogy pontosan milyen szövegeket, de ezek közül egyik Nágárdzsuna szövege volt az ürességről. Kb. három napig tartott az előkészítés. Ezután Őszentsége beavatást adott. És feltűnt, hogy jóval több ember volt ott a beavatáson, mint az ürességről szóló tanításon. Ennek láttán Őszentsége mondta, hogy többre becsüli azokat az embereket, akik csak Nágárdzsuna tanításai miatt jöttek és nem maradtak a beavatásra, mint azokat, akik az ellenkezőjét tették - azaz kihagyták ezeket a bevezető tanításokat és csak a beavatásra jöttek. Ez sokat elárult, borzasztóan sokat.

Ezeket a tantra-gyakorlatokat illetően, félreértés úgy tekinteni a jidamokra, mint szentekre, akikhez segítségért imádozunk, Szent Tárá*, Szent Csenrézi és hasonlók, és bizonyos értelemben bálványozzuk őket - és ez a félreértés nem korlátozódik csupán a nyugatiakra. Ezek a jidamok ösztönözhetnek bennünket, ahogy a Buddhák és a tanítók is, de a munkát mi magunknak kell elvégeznünk.

Láthatod, hogy jó pár félreértés megint a fordítás miatt történik, amikor kérést intézünk a különböző gurukhoz és jidamokhoz és másokhoz, a kérő imákban. Legelőször, az "imádság" szóból számunkra nyilvánvalóan következik az, hogy imádkozunk Istenhez, "Isten, add meg nekem ezt vagy azt". Vagy imádkozunk egy szenthez, és a szent közvetítőm lesz Istennél, így majd Isten megadja nekem azt a valamit, amit kérek. Máris tévúton vagyunk itt, egy kis kivetítéssel. Viszont, amikor kérést intézünk, a szó itt csingyilab (byin-gyis-rlabs) tibeti nyelven, és ezt rendszerint "áldások"-nak fordítják. Így ez egy teljesen különböző és másfajta értelmezéshez vezet. Mi azt kérjük: "Áldj meg, hogy megtehessem ezt. Áldj meg, hogy megtehessem azt." Valami olyasmi, mintha csupán ezeknek a figuráknak az erejére volna szükségünk, hogy jöjjenek és áldjanak meg bennünket és, hirtelen, eljussunk a végső felismerésre és így tovább.

Ez nem buddhizmus. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: felemelkedni és felvidulni/fényesebbé tenni. Ez a jelentése. Adhisthána* szanszkrit nyelven. Adhisthána - magasabb helyzetbe kerülni, felemelkedni. Ennek a következménye a még ragyogóbbá tesz. Én előnyben részesítem azt a fordítást, hogy ösztönözni. Így tehát kérjük őket, hogy ösztönözzenek ennek és annak az elérésben. De ezek az alakok - akár a guru, akár Buddhák, akár jidamok - nem képesek saját részükről, a saját erejük által megadni a kívánságainkat vagy megtenni mindent nekünk, és ezért mindössze alá kell rendelnünk magunkat nekik. Ez megint egy nyugati fogalom vagy felfogás belevetítése a buddhizmusba. A fő hangsúly mindig azon van, hogy saját magunknak kell megcsinálni a munkát. Vannak Buddháink, gurujaink/tanítóink, akik képesek arra, hogy ösztönözzenek bennünket, képesek arra, hogy tanítsanak bennünket és vezessenek, de nem képesek a munkát helyettünk megtenni. Meg kell értenünk, hogy nekünk magunknak kell megtennünk.

* A link angol nyelvű
**Jidam (tib): a megvilágosodott tudat hatalmas gazdagsága számtalan energia és fény formában fejezi ki magát. A velük való azonosulás meditációban és a hétköznapi életben felébreszti saját buddhatermészetünket.

Forrás: Általános félreértések a buddhimusról (angol nyelven)

Szabadító Buddha Anya templomavatás Taron

Július 3-án avatták fel Magyarország legnagyobb buddhista templomát Taron, a Láma Csöpel által vezetett Magyarországi Karma Kagyüpa Közösség (Karma Ratna Dargye Ling) elvonulási helyén. A Szabadító Buddha Anya templom központi alakja egy Tárá, akit a közösség tagjai Boldogasszonnyal azonosítanak. Az avató szertartást Láma Csöpel és Cültrim Rinpocse vezette.

A sokszínű vallás c. tv-műsor július 31-i adása az avatásról
A közösség honlapja
A templom blogja
Nagyfelbontású fényképek
Pásztor Zoltán beszámolója további fotókkal (az itt szereplő képet is ő készítette)