Vadzsrajóginí

Vadzsrajógini (‘Gyémánt Női Jógi’) a vadzsrajána (‘gyémánt út’) buddhizmus egyik istensége, a végső bölcsesség és a részvét megtestesülése. Segíti a buddhista gyakorlót abban, hogy a földi tapasztalatokat a szellemi megértés magasabb fokára át tudja alakítani. Leggyakrabban meztelen, sötétpiros színű testtel jelenítik meg, a homlokán függőlegesen álló harmadik szemmel. Gyakran ábrázolják a khatvánga nevű, a tantrikus buddhizmusban isteni eszköznek tekintett bottal. Kinyújtott jobb lába a vörös Kálarátri (a hindu Káli istennő másik neve, jelentése ‘fekete éjszaka’)  mellén tapos, hajlított bal lábával pedig a hason fekvő fekete Bhairava (Siva egyik megtestesülése, a hindu mitológiából származó erőszakos istenség) homlokára lép, ezzel Bhairava fejét hátrafeszítve.

Vadzsrajógini öt emberi koponyából készült koronát és emberi koponyákból készült nyakláncot visel. A bölcsesség lángoló tüzének közepén áll vagy táncol. Alakjának minden részlete spirituális jelentéssel bír. Ragyogó vörös színű teste jelképezi az erős belső tüzet. Egyetlen arca azt szimbolizálja, hogy minden jelenség mögött az üresség egyetlen természete van. Két karja a két igazság felismerését jelenti. A három szeme jelzi azt, hogy mindent lát a múltban, jelenben és jövőben. Az ábrázolásokban rendszerint felfelé tekint a Tiszta Dákiní Föld (Kecsara-föld) irányába, ahová követőit el tudja juttatni. A jobb kezében tartott drigug késsel (másik nevén: ‘kartika’, tibeti rituális nyúzókés) azt mutatja, hogy képes elvágni az illúziók és akadályok fonalát, mely követőinek és minden élőlénynek az útjában állnak. Azzal, hogy koponyából készült kelyhéből a vért issza, az üdvözülés tiszta fényének gyakorlatát szimbolizálja.

 

Amikor Vadzsraváráhí (‘a Gyémántemse’) formájában ábrázolják, akkor feje jobb oldalát egy nősténydisznó fej díszíti vagy pedig neki magának van nősténydisznó feje. Ennek oka az, hogy Vadzsrajóginít gyakran a tudatlanság fölötti győzelemmel is kapcsolatba hozzák, és a disznó a buddhizmusban a tudatlanságot jelképezi. Vadzsraváráhí egy hindu istennő, a nőstény disznófejjel rendelkező Váráhí alakjából származik.

Vadzsraváráhí

 

Vadzsrajógini egy dákiní, akit női Buddhaként tisztelnek. Gyakran nevezik szarva-buddha-dákiní néven, amelynek jelentése: ‘dákiní, aki minden Buddha lényege’. (a dákiníkről ITT írunk bővebben)

 

Vadzsrajóginí mandala

Vadzsrajógini tantrikus szellemi gyakorlata (szádhanája) Indiából származik, az i.u. 10. és 12. század között időszakból. Alakja olyan mandalában is feltűnik, amit a gyakorló vizualizál az adott tantra gyakorlat leírásának megfelelően. Számos gyűjtemény tartalmaz Vadzsrajóginível kapcsolatos szádhanákat. Ezen belül van olyan gyűjtemény is, a Guhjaszamajaszádhanamálá, amelyik csak Vadzsrajóginí szádhanákat tartalmaz, különféle szerzők negyvenhat munkájával egyetemben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Vadzsrajóginí (angol nyelvű cikk)

Kérdések Alexander Berzinhez kálacsakráról, istenségekről, megvilágosodásról

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadása után feltett kérdések

A Kálacsakra Buddha-alakról és Kecsara tiszta földről

Kérdés: Shambalával kapcsolatban leginkább a királyairól és magáról Shambaláról beszéltünk, de Kálacsakráról, mint istenség-alakról nem ejtettünk szót. Így az első kérdésem: Mondhatjuk-e, hogy ez a Kálacsakra, mint istenség, mint alak, valójában létezett, vagy ez csak egy metafóra a gyakorló számára, aki istenségként vizualizálja őt magának, és végrehajtja ezt a kálacsakra gyakorlást?

És a kérdésem második része: a Jonang ngöndroban megemlítenek egy Kecsara nevű tiszta földet. Ön mit gondol, létezik valamilyen összefüggés eközött a Kecsara föld és Sambala között? A szöveg neve, amiben említik: "A létra, ami a Kecsara mennybe vezet." Van-e összefüggés Kecsara és Shambala, e tiszta földek között?

Alex: Először az istenségről vagy Buddha-alakról, Kálacsakráról. Buddhista nézőpont szerint Buddha maga testesült meg ebben a Kálacsakra-alakban, amikor Dél-Indiában tanította a kálacsakra tantrát. Ezen Buddha alakok - vagy ahogy néha nevezik őket: istenségek - mindegyike, és most mindegy, hogy Csenréziről (Avalókitésvaráról) vagy Táráról vagy Mandzsusríról vagy Kálacsakráról vagy bármiről beszélünk -, tehát ezek mindegyike olyan alak, amelyben Buddha vagy más megvilágosodott lény megjelenik és tanításokat ad. A különböző tantrát gyakorlók is vizualizálhatják magukat ezekbe az alakokba, mert ezek az alakok képviselik - az összes karjukkal és arcukkal együtt - a spirituális szellemi ösvényt, a megvalósítás és felismerés különböző jellegét, amikre Buddhaként szükségünk van.

Természetesen az, hogy önmagunkat ezekbe az alakokba vizualizáljuk, azon alapul, hogy megértjük a valóságot: valójában mi nem vagyunk ezek az alakok. Ha te tényleg azt gondolod, hogy "Én vagyok Kálacsakra", akkor nincs különbség aközött, mint amikor azt gondolod, hogy te vagy Napóleon vagy Mickey egér. Annak a megértése, hogy mindannyiunknak Buddha-természete van - azaz lehetőségünk van a megvilágosodásra - az elme elengedhetetlen tisztaságán alapul. És ezzel a Buddha-természetünkkel megvan a lehetőségünk arra, hogy Buddhává váljunk, de ez függ a tényleges odajutás összes eredményétől és körülményeitől - azaz a szellemi gyakorlástól.

Tehát semmiképpen sem a szó szoros értelmében gondoljuk azt, hogy "Istenség vagyok". Viszont megvan a motivációnk arra, hogy megvalósítsuk azt a megvilágosodott állapotot, amit az az alak képvisel, a szereteten és együttérzésen alapulva, mindenki hasznára válva.

És bár ezzel a motivációval és ezzel a tudattal elképzeljük magunkat ezekben az alakokban, mégis tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy "Még nem tartunk ott." És mivel ezek a sokféle karú, arcú és lábú alakok azokat a különböző megvalósulásokat képviselik, amiket elérhetünk az ösvényen, segítségünkre lehetnek abban, hogy felidézzük azokat, amiket ebben a szemléletes formájukban képviselnek.

Nagyon haladó és nagyon nehéz módszer mindezen dolgok egy időben való egységesítése. Mert mialatt ezen alakok valamelyikében vizualizálod magad, elképzeled, hogy fényt bocsátasz ki, és így tovább, és ez majd megszünteti mások minden fájdalmát és segít másokon, boldogságot, megszabadulást és megvilágosodást hozva nekik; a beszéded, mantrák formájában, tanít mindenkit és segít mindenkinek. Tehát ez egy nagyon, nagyon teljes, bonyolult, nehéz gyakorlás.

Arról, hogy Kálacsakra igazán egy személy, egy önálló lény lett volna, még sosem hallottam említést, de némelyik Buddha-alak valóban valóságos, önálló lény volt, legalábbis a buddhista magyarázatok szerint. Tehát Tára egy nő volt, aki, amikor elért egy bizonyos szellemi szintet, megesküdött, hogy mindig visszatér nő formájában, hogy arra bátorítsa a nőket, hogy ők is, éppen úgy, elérhetik a megvilágosodást.  Így buddhista nézőpont szerint Tára egy történelmi alak. Ugyanez a helyzet Avalókitésvarával (vagy Csenrézivel), őt szintén valós történelmi alakként fogadják el.

Ennek ellenére bármelyik Buddha meg tud bármelyik alakban testesülni, és bármelyik gyakorló vizualizálhatja magát abban a formában, még akkor is, ha az valóságos történelmi alak volt. De ahogy mondtam, magáról a Kálacsakra alakról az az egyetlen, amit egyáltalán hallottam, hogy Buddha testesült meg ebben a formában, amikor a tanításokat adta.

Most pedig a második kérdéséről, Kecsaráról. A Kecsara tiszta föld egy nem annyira emberek lakta hely, hanem valami olyasmi, amiről azt mondják, hogy a szamszárán túl van, amit egy Buddha-alak igazgat, Vadzsrajógini vagy Vadzsradákiní vagy Dordzse Khandro, aki többféle néven ismeretes.

Ő egy női alak, és ennek a birodalomnak a fő tanítója. Úgy kerülhetsz oda, hogy többféle szellemi gyakorlás által sikerül majd a szamszárában való újraszületésből átmenetileg kikerülni, "szabadságra menni", és ezen a földön újraszületni. Itt minden a további szellemi gyakorlást, az intenzív szellemi gyakorlást segíti elő. Ez nem olyan jellegű paradicsom, hogy egyszer csak odakerülsz és hátradőlsz és pihensz és jól érzed magad, hanem olyan, hogy ott képes vagy tanításokat befogadni, meditálni és gyakorolni 24 órán át naponta, megszakítás nélkül - enned sem kell, aludnod sem kell, semmi ilyesmit nem kell tenned -,  és ahol a legjobb tanítóktól, Buddha kisugárzásaitól, megkapod a legjobb mahájána tanításokat.

Shambala, viszont, nem ilyen, ebben az értelemben nem tiszta föld, mert mindig a szamszárán belüli emberi birodalomként írják le. De az emberi birodalmon belül egy egy olyan a hely, ahol megőrizték ezeket a kálacsakra tanításokat és ahol, szintén, minden a szellemi gyakorlást segíti elő. Így imádkozhatunk, hogy Shambalában szülessünk újra, de ez teljesen más, mint a Kecsara tiszta földön való újraszületés.

Kérdés a megszabadulásról és megvilágosodásról

Kérdés: Nagyon köszönöm a tanításait. A kérdésem az: Ha elképzeljük azt az ideális állapotot, mely szerint minden lény megszabadult a szamszárától és elérte a nirvánát, akkor hogyan nézni ki ez az ideális világ? Ezeknek a lényeknek valamiféle egyetemes, kozmikus egyesült elméjük lenne vagy rendelkeznének még egyéni elmével?

Alex: Nos, itt két fontos dologról van szó. Egyik az, hogy a buddhista álláspont szerint, ha elérjük a megvilágosodást, akkor is mindenki megőrzi saját egyéniségét. A hinduizmus némely irányzata szerint, amikor elérjük a megvilágosodást, mindenki eggyé válik Brahmában, de a buddhista felfogás nem ez. A különféle Buddhák is mind egyediek - a történelmi Buddha nem ugyanaz, mit Maitréja Buddha -, és különböző emberek különböző karmikus kapcsolatokat képesek megtanulni és ezek segítségével a tanításokat tanulmányozni, de a megvalósításuk szintje mindenképpen azonos.

Most pedig a kérdése második részéről: Mi történik akkor, amikor mindenki eléri a megszabadulást vagy nirvánát? A buddhizmus azt mondja, hogy mindenki képes a megszabadulás vagy nirvána elérésére, de azt nem mondja, hog mindenki el is fogja érni azt. Némely indiai hagyomány szerint, ilyen például a szánkhja, mindenki el fog érni a megszabadulás egy bizonyos szintjéig, de a buddhizmus ezt nem így gondolja. A buddhizmus azt mondja, hogy bár mindenki képes a megszabadulás elérésére, ehhez azonban Buddha tanításai iránt nyitottnak és fogékonynak kell lenni. A buddhizmus szerint egyetlen Buddha sem tud csak a saját erejére támaszkodva megszabadítani valakit a szenvedésétől olyan módon, mint amikor kihúzunk egy tüskét valaki lábából. Az embereknek akarniuk kell a megszabadulást, keresniük kell a lehetőséget. Tehát csak azért, mert képesek elérni a megszabadulást, nem jelenti azt, hogy valójában keresik is a megszabadulást. A Buddhák és bódhiszattvák itt maradnak végig, hogy segítsék azokat, akik befogadóvá válnak, de amikor a történelmi Buddhát kérdezték, "Véget ér-e a szamszára vagy sem? A világ örökkévaló vagy sem?", ő csendben maradt, mivel bármit mondott volna, félreérthető lett volna.

kérdések-válaszok folytatása következik.

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)