2012. október 18., csütörtök

Padmaszambhava, a tibeti buddhizmus guruja 1.

Padmaszambhava a történelemben

Padmaszambhava a tantrikus buddhizmus 8. századi mestere. Neki tulajdonítják azt, hogy Tibetben és Bhutánban meghonosította a vadzsrajána buddhizmust. A tibeti buddhizmusban  jelenleg is az egyik legnagyobb pátriárkaként, és a Nyingmapa* iskola alapítójaként tisztelik. "Guru Rinpocsé"-nek, "Drága Mester"-nek is nevezik.

Padmaszambhava talán Uddijánából származik, ami jelenleg Észak-Pakisztán Szvat-völgye. Tibetbe Triszong Decen király uralkodása alatt (742-797) érkezett. Az első tibeti buddhista kolostor, a Szamje Gompa megépítését Padmaszambhava nevéhez kötik. (Valójában azonban cselekedeteinek kevés kézzelfogható bizonyítéka maradt, akár Tibetben, akár Bhutánban. Ez utóbbiban a tudósok megállapították, hogy a térség legrégebbi vallási építményei már őelőtte is léteztek.)

Padmaszambhava tibeti története egy másik buddhista mesterrel kezdődött, akinek Sántaraksita volt a neve. Sántaraksita Nepálból érkezett Tibetbe, a buddhizmus iránt érdeklődő király, Triszong Decen meghívására. Sajnálatos módon a tibetieket azt hitték, hogy Sántaraksita fekete mágiát folytat, emiatt néhány hónapig fogva is tartották. Mivel senki sem beszélte a nyelvét, hónapok teltek el, mire tolmácsot találtak. Végül Sántaraksita elnyerte a király bizalmát és engedély kapott a tanításra. Valamivel később a király egy hatalmas kolostor építésének tervét hozta nyilvánosságra. De az akkor bekövetkező természeti csapások sorozata miatt - áradások sújtották a templomokat, villámcsapások tettek kárt palotákban - a tibetiek rettegni kezdtek attól, hogy helyi isteneik a kolostor építési terve miatt lettek dühösek. Ezért a király Sántaraksitát visszaküldte Nepálba.

Kis idő múltán, amikor már feledésbe merültek a természeti csapások, a király visszahívta Sántaraksitát, aki ezúttal egy másik gurut is hozott magával, Padmaszambhavát, aki a démonokat megfékező szertartások mestere volt. Úgy mondják a beszámolók, hogy Padmaszambhava megnevezte azokat a démonokat, amelyek bajt okoznak, és egyenként, nevükön szólítva hívta elő őket. Megfenyegetett minden egyes démont és Sántaraksita - egy tolmács segítségével  - a karmáról beszélt nekik. Mikor ezt befejezték, Padmaszambhava tájékoztatta a királyt, hogy a kolostor építése most már elkezdődhet. Ennek ellenére, később a király udvarában még mindig sokan gyanúsnak vélték Padmaszambhavát. Pletykák keringtek arról, hogy mágiával akar hatalmat szerezni és a királyt a trónjáról eltávolítani. Végül a pletykáktól felzaklatott király maga javasolta Padmaszambhavának, hogy hagyja el Tibetet. Bár Padmaszambhava mérges lett, beleegyezett a távozásba. A király még mindig ideges és feldúlt volt, ezért íjászokat küldött Padmaszambhava után, hogy végezzenek vele. A legendák szerint Padmaszambhava varázslatot használt arra, hogy megbénítsa merénylőit, és így el tudott menekülni Tibetből.

Ezután, ahogy telt az idő, úgy terebélyesedett a Padmaszambhava köré fűződő legendakör is. Köteteket töltene meg a tibeti buddhizmusban betöltött szimbolikus és mitológiai szerepének teljes bemutatása. A róla szóló történetek és legendák némelyike kifejezetten eltúlzott. 

* Sok buddhista, különösen világi hívők állították azt, hogy a buddhizmus elterjesztésének első szakaszából való beavatások és szövegek birtokában vannak. Ők a Nyingmapához - "régi iskola" - tartozónak vallották magukat és eredetüket Padmaszambhaváig vezetik vissza.

Forrás: Padmaszambhava (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: