Tantrikus szimbólumok (kellékek)

A tantrában használatos szimbólumok az avatatlanok számára meglehetősen érthetetlenek lehetnek. Azonban ne felejtsük, hogy a modern [nyugati] pszichológiában már Freud és Jung is kimutatták a tudatalatti bizonyos megnyilvánulásait egyes szimbólumokban. Bár a buddhizmus meghatározása szerint olyasvalaminek, mint tudatalatti, nincs értelme - ugyanis az éberség tudat nélkül nem értelmezhető -, de természetesen léteznek olyan területei elménknek, amelyekről alig tudunk valamit. Annak érdekében, hogy hozzáférjünk elménknek ezen rejtettebb és nehezen megfogható jellegéhez, a szimbólumok nagyon eredményesek lehetnek az elme alakításában.

Bár a tantra a spirituális előrejutásban segítségünkre lehet, ha ügyetlenül és felkészületlenül használják, összezavarodáshoz vezethet. Ez is az oka annak, hogy miért titkos jellegűek a tantrikus gyakorlás hagyományai és miért szükséges a valódi spirituális tanítóra való támaszkodás.

Egy másik fontos tény, hogy a történelmi Buddha világosan elmagyarázta, hogy ‘értelmetlen szertartásokat’ ne gyakoroljunk. Tehát e meghatározás értelmében a szertartásokat a buddhizmusban (szimbolikus) jelentéssel kell megtölteni.

A következő szimbólumok többsége a tibeti hagyományból való, úgy tartják, hogy ők őrizték meg a legteljesebb tantrikus tanításokat.

 

Vadzsra

A buddhista tantrában a vadzsra (vagy tibeti nyelven: dordzse)nagyon fontos szimbólum. (Maguk a tantra tanítások a vadzsrajána – ‘gyémántszekér’- irányzatba tartoznak bele.) A vadzsra eredetileg a védikus korban népszerű indiai Indra isten fegyverének számított, később a korai buddhizmusban már jogarrá változott. Mivel az elpusztíthatatlanságot szimbolizálja, ezért hívják gyémántnak – a ‘vadzsra’ jelentése: gyémánt.

A legelterjedtebb változata az ötágú vadzsra. De létezik egyágú, háromágú és kilencágú vadzsra vagy akár dupla vadzsra, mindegyiknek saját szimbolikája van.

 

Csengő

A tantrikus szertartások során, általában, a vadzsrát jobb kézben, a csengőt pedig a balban tartják. Ebben a kombinációban a vadzsra a módszert, az üdvösséget és a férfi pólust szimbolizálja, míg a csengő a bölcsességet, az ürességet és a női pólust. A csengő, mint olyan, a Dharma hangját képviseli, így gyakran használják a tantrikus szertartásokban hangfelajánlásokhoz.

Hagyományosan a csengő teteje egy fél vadzsrában végződik (az öt küllője a titkos bölcsesség öt formája) és alatta Vairócsana arca – ő az egyetemes igazság (Dharma) megtestesítője. A csengő vállán 8 lótuszszirom látható, bennük szótagok; a lótusz levelek képviselik a nyolc nagy bódhiszattvát és a szótagok a kísérőik. A csengő minden egyes részlete kidolgozott szimbolikus jelentéssel bír. Néha a csengő egésze még egy teljes mandalát is képviselhet.

Amikor ezeket a tárgyakat kezünkbe fogjuk, jó, ha felidézzük, hogy mit jelentenek ezek a szimbólumok és így fokozatosan hozzászoktatjuk elménket ezekhez a gondolatokhoz; ez nagyon fontossá válik a meditációnk során.

 

Egyéb tantrikus felszerelés/kellék

-- A legtöbb tibetinél mindig van málá vagy rózsafüzér. Ezekről bővebben is írtunk: A tibeti rózsafüzérekről ITT, A buddhista és dzsaina málákról ITT, Málá, a buddhista rózsafüzérről két részben is, ITT és ITT.

 

-- A tibeti tantrikus gyakorlás egyik nagyon speciális kelléke a kapala vagy koponyából készült csupor. A kapala az objektív látást és az általunk tapasztalt világ átalakítását segíti elő.

 

-- Tibetben gyakran használnak kicsi kézidobot (damaru) és nagyobb csö-dobot. Ez dupla dob húrokkal, amelyek apró ‘gyöngyöket’ tartanak. Amikor a dobot előre hátra forgatják, a ‘gyöngyök’ finoman megütik a dobot.

 

-- Az olyan kardok, mint amivel Mandzsusrít ábrázolják, azt a képességet szimbolizálják, hogy át tudják vágni az illúziókat és akadályokat, és mint ilyenek a bölcsességet, a tudást vagy a buddhista tanok által nyújtott védelmet képviselik.

 

-- A kartika vagy drigug nevű, hajlított kés az üresség belátását szimbolizálja, amely átvágja a hagyományos látásmódunkat. Általában együtt jelenítik meg a kapalával, a koponya csészével, ami a tudás nektárjával van töltve. A koponya pedig egyértelműen a múlandóságunkra emlékeztet. A kartikán, az éle és fogója között, egy makara-fej (mitikus vízi szörny)található.

 

-- A khatvánga olyan, mint egy varázspálca és a ‘varázserőt’ vagy a képzett tantrikus gyakorló sziddhijét képviseli. A khatvánga teteje vadzsrában vagy háromágú szigonyban végződhet és gyakran lánggal körülvéve ábrázolják.

 

-- A kampó vagy horog (szanszkrit nyelven: ankusa) egy olyan eszköz, amit eredetileg elefántok meglovaglása során használtak. A buddhizmus szerint ezzel a kampóval vagy horoggal a bizonytalanságban lévő embereket a tanításokhoz lehet húzni.

 

-- Az olyan rituális tőr, mint a phurba (tibeti nyelven) vagy kíla (szanszkrit nyelven) a negatív, kontroll nélküli erők legyőzésére és használatba vételére alkalmas. Pengéjének, a szokványos tőröktől eltérően, három oldala van. A penge fölött makara-fej található és maga a markolat bősz védelmezők három fejéből áll össze. A phurba az önuralom és a negatív erők  tantrikus átalakításának jelképe.

 

-- A tibeti bumpa olyan rituális váza, amelyik az istenségek palotáját képviseli.  Megtisztulás edényeként használják, áldás osztásához és felhatalmazás adományozásához. Létezik Kincses Váza is, amelyik különleges tartalommal bír, és elássák vagy elrejtik őket többféle céltól függően.

 

-- A fakalapács vagy kalapács (szanszkrit nyelven: mudgara) és a bunkó vagy buzogány (szanszkrit nyelven: gada) szimbolizálja a lesújtó erőt vagy hatalmat.

 

-- Az íj és a nyílvessző arra az egyhegyű összpontosításra utal, amellyel a megszabadulást megvalósíthatjuk.

 

-- A háromágú szigony három hegye a Három Drágaság erejét és hatalmát jelenti.

 

-- A szalaggal körülvett nyílvessző a hosszú élettartamot és jólétet szimbolizálja.

 

-- A lasszó a negatív erők korlátok közé szorítására vonatkozik.

 (2. rész - mudra, mandala, megszentelés, táncok)

 (3. rész - felajánlások, istenségek)

Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)
             Vadzsra (ELTE, Tibeti művészet)

 

 

Vadzsrajóginí

Vadzsrajógini (‘Gyémánt Női Jógi’) a vadzsrajána (‘gyémánt út’) buddhizmus egyik istensége, a végső bölcsesség és a részvét megtestesülése. Segíti a buddhista gyakorlót abban, hogy a földi tapasztalatokat a szellemi megértés magasabb fokára át tudja alakítani. Leggyakrabban meztelen, sötétpiros színű testtel jelenítik meg, a homlokán függőlegesen álló harmadik szemmel. Gyakran ábrázolják a khatvánga nevű, a tantrikus buddhizmusban isteni eszköznek tekintett bottal. Kinyújtott jobb lába a vörös Kálarátri (a hindu Káli istennő másik neve, jelentése ‘fekete éjszaka’)  mellén tapos, hajlított bal lábával pedig a hason fekvő fekete Bhairava (Siva egyik megtestesülése, a hindu mitológiából származó erőszakos istenség) homlokára lép, ezzel Bhairava fejét hátrafeszítve.

Vadzsrajógini öt emberi koponyából készült koronát és emberi koponyákból készült nyakláncot visel. A bölcsesség lángoló tüzének közepén áll vagy táncol. Alakjának minden részlete spirituális jelentéssel bír. Ragyogó vörös színű teste jelképezi az erős belső tüzet. Egyetlen arca azt szimbolizálja, hogy minden jelenség mögött az üresség egyetlen természete van. Két karja a két igazság felismerését jelenti. A három szeme jelzi azt, hogy mindent lát a múltban, jelenben és jövőben. Az ábrázolásokban rendszerint felfelé tekint a Tiszta Dákiní Föld (Kecsara-föld) irányába, ahová követőit el tudja juttatni. A jobb kezében tartott drigug késsel (másik nevén: ‘kartika’, tibeti rituális nyúzókés) azt mutatja, hogy képes elvágni az illúziók és akadályok fonalát, mely követőinek és minden élőlénynek az útjában állnak. Azzal, hogy koponyából készült kelyhéből a vért issza, az üdvözülés tiszta fényének gyakorlatát szimbolizálja.

 

Amikor Vadzsraváráhí (‘a Gyémántemse’) formájában ábrázolják, akkor feje jobb oldalát egy nősténydisznó fej díszíti vagy pedig neki magának van nősténydisznó feje. Ennek oka az, hogy Vadzsrajóginít gyakran a tudatlanság fölötti győzelemmel is kapcsolatba hozzák, és a disznó a buddhizmusban a tudatlanságot jelképezi. Vadzsraváráhí egy hindu istennő, a nőstény disznófejjel rendelkező Váráhí alakjából származik.

Vadzsraváráhí

 

Vadzsrajógini egy dákiní, akit női Buddhaként tisztelnek. Gyakran nevezik szarva-buddha-dákiní néven, amelynek jelentése: ‘dákiní, aki minden Buddha lényege’. (a dákiníkről ITT írunk bővebben)

 

Vadzsrajóginí mandala

Vadzsrajógini tantrikus szellemi gyakorlata (szádhanája) Indiából származik, az i.u. 10. és 12. század között időszakból. Alakja olyan mandalában is feltűnik, amit a gyakorló vizualizál az adott tantra gyakorlat leírásának megfelelően. Számos gyűjtemény tartalmaz Vadzsrajóginível kapcsolatos szádhanákat. Ezen belül van olyan gyűjtemény is, a Guhjaszamajaszádhanamálá, amelyik csak Vadzsrajóginí szádhanákat tartalmaz, különféle szerzők negyvenhat munkájával egyetemben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Vadzsrajóginí (angol nyelvű cikk)