Hogyan vizualizáljunk? 2 .rész

(E bejegyzés alapja Alexander Berzin 1998. szeptemberi, Mexikóban tartott előadása)

(Vissza az 1. részhez)

Vizualizációs módszerek a tantrában

Úgy hiszem, nem árt, ha van némi fogalmunk arról, hogy mi is az a tantra, még akkor is, ha valakit jelenleg nem igazán érdekelnek az ilyen jellegű gyakorlások. Ha tudjuk, miről van szó, az sokat segít tisztázni olyan ide kapcsolódó kifejezéseket, mint mágia, egzotikus szex és ilyesmi. (arról, hogy mi is a tantra, ITT írtam bejegyzést. A tantrikus istenekkel való azonosulásról pedig ITT. A tantrikus egyesülésről ITT lehet olvasni) Egy tisztább kép birtokában bárki könnyebben eldöntheti, hogy akar-e vagy sem tantrikus gyakorlásba fogni, akár most, akár később.

Avalókitésvara

A tantrában a képzelőerő nagyon fontos, a használata pedig egészen kifinomult.

Kezdjük az általános résszel.

A tantrában arra használjuk a képzelőerőnket, hogy különféle Buddha-alakokat (tibeti nyelven: jiddám) képzeljünk el segítségével. Ezeket a Buddha-alakokat néha “istenségeknek” szokták nevezni, bár a tibeti nyelv inkább felsőbb istenségeknek nevezi őket. (a tantrikus istenségekről és a buddhizmus istenségeiről ITT írtam részletesebben) Ezek olyan értelemben számítanak felsőbb istenségeknek, hogy ők nem a szamszára körforgásának isten-birodalmában átmenetileg lakó istenségek, hanem fölötte és azon kívül vannak.

Ezek az istenségek képviselik a teljesen megvilágosodott Buddhát, és mindegyike a buddhaság egyik összetevőjét. Mint például Avalókitésvara (tibeti nyelven Csenrézi) a könyörületesség, míg Mandzsusrí az éberség és bölcsesség képviselője.

Amikor ezeket a Buddha-alakokat használjuk, akkor vagy őket elképzeljük el magunk előtt vagy a fejünk tetején, vagy még gyakrabban, önmagunkat képzeljük bele valamelyikük formájába. (Avalókitésvaráról több helyen, például ITT írtam, Mandzsusríról ITT bővebben)

“Világosság, tisztaság, élesség” és “büszkeség”

Amikor elképzeljük ezeket az alakokat, két dologra kell hangsúlyt fektetnünk. Egyiket általában “tisztaság, élesség’”-nek, a másikat “büszkeség’-nek fordítják. Ez a fordítás félrevezető. Zárójelben jegyezném megy, hogy az egyik legnagyobb problémánk, amivel nekünk, nyugatiaknak szembesülnünk kell, ha más vallásokat vagy filozófiákat tanulmányozunk, hogy a legtöbb fordítási kifejezés félrevezető lehet.

Először is, itt ebben a helyzetben a “tisztaság, élesség” azt jelenti, hogy “valami látható vagy valamit láthatóvá tenni”. Azaz, a tudatunk valójában láthatóvá tesz egy képet, megjeleníti. A Buddha-alakoknál arra fókuszálunk, amit a tudatunk megjelenít, és ahogy fejlődik a koncentrálóképességünk, automatikusan úgy javulnak ezeknek az alakoknak a részletei. Emiatt nem szükséges azon erőlködnünk, hogy minden részletet most rögtön megjelenítsünk. Kezdetben csak annyira van szükségünk, hogy nagyjából elképzeljünk valamit, még akkor is ha ez csak egy fénygömb.

A második szempont, a “büszkeség”, ami nem önteltséget jelent. Inkább azt, hogy tulajdonképpen önmagunkat képzeljük bele ebbe a Buddha-alakba, vagy pedig azt érezzük, hogy ez az alak ténylegesen jelen van, például a fejünk tetején vagy előttünk.

Tehát, amikor vizualizálunk egy Buddha-alakot, akkor ezt nem simán csak elképzeljük, hanem igazán úgy érezzük, hogy ez a Buddha valójában itt van egy megvilágosodott lény összes tulajdonságával.

Ez a két szempont  – tehát hogy valamit megjelenítek és hogy azt érzem, hogy az ténylegesen jelen van – valamennyire közös a szútra módszerekkel, mert ott is elképzelünk egy Buddha-alakot azért, hogy elérhessük a koncentráció állapotát. A tantra és a szútra közötti fő különbség – ahogy fentebb is mondtam – az, hogy az előbbiben önmagunkat képzeljük bele ezekbe a Buddha-alakokba.

Így most már talán érthető, hogy miért félrevezető a “vizualizáció” kifejezés. Mert ez alapján azt gondolhatnánk, hogy az egyetlen dolog, amit teszünk, hogy ténylegesen látjuk azt a képet. De nem csak ennyiről van szó. Folyamatosan fejlesztve képzelőerőnket, nem csupán megjelenítjük magunk előtt azt az alakot, hanem azt is képzeljük, hogy milyen volna valójában ilyenné válni, az ő összes tulajdonságával. Például, úgy érezni magunkat, mint Avalókitésvara (Csenrézi), könyörülettel és törődéssel telve. Tehát a képzelőerőnk használatát egészen kiszélesítjük.

A képzelőerő kialakítása és fejlesztése a vizualizáció során

Azért, hogy képesek legyünk egy Buddha-alak vizualizálására, természetesen tudnunk kell azt, hogy hogyan néz ki az az alak. Miután láttuk őket, akár képen, akár szobron, nem árt többször is felidézni magunkban a látványt.

Ezután első lépésként a leghelyesebb, ha önmagunk vizualizálásával kezdjük, bár ezen alakok többsége elég speciális formájú. Ennek ellenére, mégsem olyan nehéz önmagunkat beleképzelni ezekbe a furcsa, speciális alakokba, mint ahogyan azt hinnénk. Például kezdjük a fejünkkel. Képzeljünk oda valamit a fejünk tetejére. Tegyük oda a kezünket. Érezzük a kezünket a fejünkön? Most vegyük el a kezünket. Még mindig érezzük a fejünk tetejét? Nos, ilyen módon képzelhetünk el egy Buddha-alakot a fejünkön. Fókuszáljunk arra a pontra. Mindössze arra van szükség, hogy azt érezzük, valami van ott.

Önmagunk alakként való elképzelése úgy történik, hogy elkezdjük érzékelni a fejünket, karunkat, lábunkat, testünket. Képesek vagyunk egészen pontosan érezni a testünket? Most pedig képzeljük el azt, hogy valamilyen Buddha-alakok vagyunk. Bár talán nem vagyunk képesek saját arcunkat vizualizálni, de azt érezzük, hogy van szemünk, orrunk és szánk, és az a Buddha-alak rendelkezik ezzel a szemmel, orral és szájjal.

A speciális formával folytatva, ha például ezeknek az  alakoknak több karjuk van, akkor sem olyan bonyolult a vizualizáció. Próbáljuk meg elképzelni Csenrézit négy karral. Emeljük behajlítva karunkat vállmagasságtól valamivel lejjebb magunk elé. Érezzük ezt? Most tárjuk szét a két karunkat két oldalra. Megduplázott fényképként képzelhetjük ezt el. Majd helyezzük vissza kezünket a térdünkre. Még mindig érezzük azt a négy kart? Egészen biztosan, tehát nem olyan bonyolult.

Még akkor sem, amikor már összetettebb dolgot akarunk. Próbáljuk meg elképzelni három arcot. Emeljük tenyereinket a pofacsontunk két oldalára, mintha az volna a két extra arc. Most az eredeti arcunkra fókuszáljunk. Majd tegyük le a kezeinket. Még mindig érzünk egy-egy arcot a saját fejünk két oldalán?

Azt is el lehet képzelni, hogy benne vagyunk egy mandalában, ami a Buddha-alakok valamelyikének lakhelye. Ez sem annyira nehéz. Itt az a lényeg, hogy nem a szemünket használjuk. Mindössze el kell képzelnünk, hogy egy szobában ülünk. Érezzük a négy falat magunk körül? Ez menni fog, mert nagyon könnyű. Ehhez, ugyanis még arra sincs szükségünk, hogy vizuálisan elképzeljük a falat ahhoz, hogy érezzük. Hiszen amikor a saját igazi szobánkban vagyunk, akkor is tudjuk, hogy odakint van a kert és az utca. Tehát, mandalát ilyen módon vizualizálunk, ebben az esetben egyszerűen csak érezzük, hogy ezek a dolgok ott vannak.

A képzelőerő kialakításának ez a valódi folyamata.

Forrás: Vizualizáció (Alexander Berzin előadása angolul)

Bevezetés a tantrikus buddhizmusba: istenségekkel való azonosulás

A buddhista tantrával, és ezen belül is a tantra istenségekkel kapcsolatban elég sok a félreértés. Felületesen nézve a tantrikus istenségek tiszteletét, úgy tűnik, hogy gyakorlatilag nem más, mint egyfajta politeizmus. Emiatt könnyen feltételezhetjük, hogy ha például könyörületességre van szükség, akkor a könyörületesség istennőjéhez kell imádkozni. Természetesen, a népi vallásosságban Ázsia-szerte “használhatják” ilyen módon az istenségeket, de a tantrikus buddhizmusban nem ebben a formában vannak jelen.

Először is, mi az a tantra? A buddhista tantrában rituálékat, szimbólumokat és jógagyakorlatokat használnak, amelyek olyan tapasztalást eredményeznek, hogy általuk lehetővé válik a megvilágosodás elérése. A tantrában nagyon sok gyakorlat az istenségekkel való azonosulásról szól. (hogy mi is az a tantra, arról ITT írtunk már egy rövid bevezetést, a tantrikus szimbólumokról pedig több részletben (a kellékekről ITT), (mudrákról, mandaláról, egyéb szertartásokról ITT) és (a felajánlásokról, tűz-púdzsáról ITT) írtunk)

Az istenségekkel való azonosulásról ezt írta Láma Thubten Jese:

“A tantrikus meditációs istenségeket nem szabad összetéveszteni a különböző vallások isteneivel, istenségeivel, akikre a tantrikus istenek és istennők említésekor szinte automatikusan asszociálhatunk. Itt az egyes istenségeket azért választjuk magunknak, hogy képviselje a bennünk rejtőző alapvető minőségeket a gyakorlásunkhoz. A [nyugati] pszichológia nyelvét használva, egy ilyen istenség egyfajta archetípusa saját legmélyebb természetünknek, a tudatosságunk legbelsőbb szintjének. A tantrában a figyelmünket ilyen archetípusos alakra fókuszáljuk, és azonosulunk is vele annak érdekében, hogy felkeltsük a lényünk legmélyebb, legbelsőbb jellegeit és hogy áthozzuk ezeket a jelenlegi valóságunkba.” (Bevezetés a tantrába: A teljesség látása, 1987-es kiadás)

Sok esetben maga a tanító választja ki a megfelelő istenséget, amelyik összeillik a tanítvány személyiségével és spirituális korlátaival.

Amóghasziddhi Buddha

Tantra, a megvilágosodáshoz vezető ösvény

Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan hat az istenségekkel való azonosulás, fel kell idéznünk, hogy mit tanít a mahájána buddhizmus.

A mahájána buddhizmus azt mondja, hogy legmélyebb valónkban már tökéletesek, teljesek és megvilágosodottak vagyunk. (eredendően mindannyiunkban ott rejlik a Buddha- természet). Ezt mi, azonban nem ismerjük fel. Hanem engedünk a szokványos látszat és felfogás illúziójának, ezáltal magunkat korlátolt, tökéletlen és hiányos mivoltunkban látjuk.

A tantra segítségével a gyakorló feloszlatja tökéletlen mivoltáról alkotott elképzeléseit, és megtapasztalja a Buddha-természet határtalanságát és tökéletességét.

A tantra előfeltételei

A tantra gyakorlásához három előfeltétel szükséges: lemondás, bódhicsitta és a súnjata (üresség) megértése.

-- Lemondás

A tantrában a “lemondás” nem azt jelenti, hogy a gyakorló felad minden kényelmet és élvezetet, csak híg köménymaglevest eszik és a földön alszik. Hanem annyit jelent, hogy elengedjük az olyan jellegű elvárásokat, mely szerint rajtunk kívülálló dolgoktól remélünk boldogságot kapni. Tehát azzal nincs gond, hogy élvezzük azt, ami szép és élvezetet adó az életünkben, amíg nem sóvárogva ragaszkodunk hozzájuk.

-- Bódhicsitta

A bódhicsitta (“megvilágosodott elme”) végtelen könyörülettel rendelkezik és keresi az üdvözülést minden érző lény számára. Csak a bódhicsitta nyitott szívén keresztül lehetséges a megvilágosodás. A mahájána buddhizmus szerint, ha a megvilágosodást csak saját magad számára próbálod meg elérni, akkor az egy újabb olyan dologgá válik, amit azért ragadsz meg, hogy boldoggá tedd magad.

-- Súnjata (üresség)

A mahájána buddhista tanítás szerint minden jelenség üres az önvalótól. A súnjata megértése nem csupán azért elengedhetetlen, hogy magunkat megértsük, de azért is, hogy megelőzzük azt, hogy az istenségekkel való azonosulás gyakorlata átalakuljon politeizmussá.

Az a tantrikus istenség, amelyikkel a gyakorló azonosul, éppen úgy mentes az önvalótól, mint a gyakorló. Ezért, a tantrikus gyakorló és az istenség egyetlen határtalan lényként valósulhat meg.

Tantrikus gyakorlás

Egészen röviden megfogalmazva, az istenségekkel való azonosulás ezekből a lépcsőfokokból áll:

1. Úgy érzékeljük saját testünket, mint az istenség testét.

2. Úgy érzékeljük saját környezetünket, mint az istenség mandaláját.

3. Úgy érzékeljük az örömünket és boldogságunkat, mint az istenség üdvözülését, kötődéstől mentesen.

4. Csak mások hasznára cselekszünk (bódhicsitta)

Ha valaki komolyan gondolkodik a tantrikus ösvényt választásán, akkor szüksége lesz arra, hogy együtt dolgozzon egy tanítóval vagy guruval. Egy jó tanító a tanítványait a nekik megfelelő tempóban vezeti végig, új tanításokat és gyakorlatokat csak akkor mutat meg nekik, amikor azok már készen állnak rá.

Ez a cikk csak egy rövidke ismertető volt a tantrikus istenségekkel való azonosulásról. A vadzsrajána buddhizmus iskoláinak jó része nagyon összetett tantrikus rendszerrel rendelkezik, amelyek több évszázadon át alakultak ki. Ezek mindegyikét egy életen át lehetne tanulmányozni. (a tantrikus istenségekkel való azonosulás elkezdéséről, hogy hogyan is kell azt csinálni, hogyan kell vizualizálni, ITT írtam bejegyzést)

És azt sem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a tantrikus ösvény mindenki számára alkalmas. Mint a buddhizmusban általában, úgy itt is érvényes az, hogy csak saját magunk tudjuk kipróbálás után eldönteni azt, hogy ez az út beválik-e nekünk vagy sem.

Az öt meditációs buddháról (dhjáni buddha) ITT írtunk

A buddha-családok jellemvonásairól ITT írtunk

Forrás: Istenek, istennők és a buddhista tantra (angol nyelven)

Mi is az a tantra valójában?

A tantrikus buddhizmusról

Miután már annyi mindent megtudhattunk a tantrával kapcsolatos félreértésekről, célszerű leírni azt is, hogy mi is tulajdonképpen a tantra.

A buddhista tantra fogalmához különféle ezoterikus tanítások, titkos beavatások és erotikus ábrázolások kötődnek, így a nyugati emberek érdeklődése meglehetősen felfokozott e tárgykörben. De a tantra talán nem is az, amit képzelünk.

A "tantra" címszó alatt, a nyugati tudósok, egészében véve, több ázsiai vallás számtalan gyakorlatát értik. Az egyetlen közös vonás ezen gyakorlatokban a rituális vagy szakrális tevékenység használata, isteni energiák irányítására. A legkorábbi tantra, feltehetőleg, a hindu-védikus hagyományból nőtt ki. Ennek ellenére, a buddhista tantra a hindutól függetlenül fejlődött több évszázadon át, és a felszíni hasonlóságok dacára, alig hozhatóak egymással összefüggésbe.

Még ha csupán a buddhista tantrát nézzük, akkor is nagyon sokféle gyakorlatot és többértelmű meghatározásokat találunk. Nagy általánosságban véve, a legtöbb buddhista tantra egy eszköz a megvilágosodáshoz a tantrikus istenségekkel való azonosulás által. Néha "istenség-jógának" is nevezik.

Fontos, hogy megértsük, ezekben az istenségekben nem úgy "hisznek", mint valami külső lényekben, akiket bálványozni kell. Inkább ősképek (archetipusok) ezek, akik a tantrikus gyakorló saját legmélyebb természetét képviselik. (az istenségekkel való azonosulás gyakorlatáról ITT írtunk bővebben)

A buddhizmus három fő irányzata, a hínajána ("kis szekér"), mahájána ("nagy szekér") és vadzsrajána ("gyémánt-szekér"), közül az utóbbi jellegzetes vonása a tantra. A vadzsrajána irányzat a mahájána irányzatból fejlődött ki, és szilárd alapjait a mahájána filozófiák és tanok adják; a tantra pedig egy mószer, ami által a tanítások ténylegessé válnak.

Továbbá, bár a buddhista tantrát a leggyakrabban a tibeti buddhizmus vadzsrajána szektájával hozzák összefüggésbe, semmi esetre sem korlátozódik csak a tibeti buddhizmusra. Kisebb-nagyobb mértékben, a tantra egyes elemei megtalálhatóak több mahájána iskolában, különösen Japánban. Például a japán zen, Tiszta Föld, nicsiren buddhizmusban mind megtalálhatóak a tantra befolyása. A japán singon buddhizmus teljesen tantrikus.

Szamantabhadra

A budddhizmusban jó pár esetben a mítosz és történelem nem mindig áll összhangban egymással. Itt is ez történik. Vadzsrajána buddhisták azt állítják, hogy a tantra gyakorlatát még maga a történelmi Buddha fejtette ki. Szerintük egy király ment oda Buddhához és elmondta neki, hogy a kötelezettségei nem teszik lehetővé azt, hogy népét elhagyva szerzetesnek álljon. És kiváltságos helyzetéből adódóan kísértésekkel és élvezetekkel van körülvéve. Hogyan érthetné el mégis a megvilágosodást? Buddha válaszul megtanította a királynak a tantrikus gyakorlatokat, amelyek az élvezeteket átalakították az érzékelésen túli megvalósulásra.

Történészek úgy találják, hogy a tantrát mahájána tanítók fejlesztették ki Indiában, nagyon korán, időszámításunk első évezredében, talán egy olyan útként, hogy azokat is elérje, akik nem tudtak mit kezdeni a szútrák tanításaival.

Bárhogyan is történt, Észak-Indiában az i.u. 7. századtól a tantrikus buddhizmust már teljesen rendszerbe foglalták. Ez jelentősen hatott a tibeti buddhizmus kialakulására. Tibetben a buddhizmus elterjedése i.u. 8. században Padmaszambhava érkezésével kezdődött. (A tibeti buddhizmus legfőbb gurujáról két bejegyzést írtunk, a történelmi szerepéről ITT és a mitikus élettörténetéről ITT) A legelső buddhista tanítók észak-indiai tantrikus mesterek voltak.

Kinát a buddhizmus kb. i.u.1-ben érte el. Az ott megjelenő mahájána buddhista szektákban, mint a Tiszta Föld és zen, szintén megjelennek tantrikus gyakorlatok, de ezek közel sem annyira kidolgozottak, mint a tibeti tantra.

Vadzsrajána tanítók rámutatnak a buddhizmus haladósabb tantra ösvénye és - ahogy ők nevezik - a fokozatos, okozati vagy szútra ösvénye közötti különbségre. "Szútra ösvény" alatt azt értik, hogy ha valaki követi a Szabályokat, kifejleszti a meditatív koncentrációt és tanulmányozza a szútrákat, akkor ezek magokat vagy okokat hoznak létre benne a megvilágosodáshoz. Ilyen módon a megvilágosodás a jövőben fog megtörténni. A tantra, ezzel szemben, egy eszköz arra, hogy ezt a jövőbeni eredményt a jelen pillanatba hozza a megvilágosodás megvalósítása által.

Ahogy fentebb meghatároztuk a buddhista tantrát akként, hogy "egy eszköz a megvilágosodáshoz tantrikus istenségekkel való azonosulás által". Ez a meghatározás érvényes a legtöbb tantrikus gyakorlásban a mahájánában és a vadzsrajánában. A vadzsrajána buddhizmus ugyanígy határozza meg a tantrát, mint egy eszközt, ami a vágy energiáját irányítja és az élvezetek tapasztalatait átalakítja a megvilágosodás megvalósításához. A néhai Láma Thubten Jese* szavaival:

"Ugyanazt a vágyakozó energiát, ami általában kimozdít minket a kielégületlen helyzetekből, átváltoztatjuk a tantra alkímiáján keresztül egy érzékelésen felüli tökéletes gyönyör és bölcsesség élményévé. A gyakorló a gyönyörteli bölcsesség átható ragyogására összpontosít, így az, mint egy lézernyaláb, keresztülvág ennek vagy annak minden hamis kivetülésén, és a valóság kellős közepének mélyére hatol." (Bevezetés a Tantrába: Teljesség látása*)

A vadzsrajána buddhizmusban a gyakorló beavatást kap az emelkedő szintű ezoterikus tanításokba, egy guru/mester vezetése alatt. A felsőbb szintű rituálék és tanítások nem nyilvánosak. Ez az ezoterikusság, összekapcsolódva több vadzsrajána művészet szexuális jellegével, vezet sokat sejtető összekacsintáshoz a felsőbb szintű tantrával kapcsolatban.

Azonban a vadzsrajána tanítók elmondják, hogy a legtöbb buddhista tantra gyakorlat nem szexuális jellegű. Sok tantrikus mester cölibátusban él. Lehetséges, hogy az az oka ennek az ezoterikusságnak és titokzatosságnak, hogy a tanítások könnyen félreérthetőek, ha valaki nincsen rá megérve vagy olyan emberek visszaélhetnek velük, akik nem hiteles tanító által kaptak helyes tanításokat a tantráról.

* A link angol nyelvű

Forrás: Bevezetés a buddhista tantrába (angol nyelven)

A Buddhizmus Képes Enciklopédia c. könyvben (102-103. o.) is olvashatunk magyarul a tantráról. Itt e két oldal rövid kivonata:

A buddhizmus harmadik fő hagyománya a 7. században mahájánából emelkedett ki. Kezdetben tantrajána ("tantra-szekér") volt a neve, mivel sok hiedelme és gyakorlata a tantráknak nevezett szent iratokon alapult. Ismerték mantrajána ("mantra-szekér") néven is, mert gyakorlatában központi szerepe volt a mantrák - szent szavak vagy hangok - recitálásának. Emellett mandalákat is alkalmaztak, hogy elmélyítsék az összpontosítást is. Gyakorta jellemzik ezoterikusnak vagy titkosnak, mert a tantrikus technikák csak a beavatottak által voltak ismertek. A titkok megőrzése érdekében a tantrákat rejtve tárolták, némelyiket pedig titkosírásssal jegyezték le.

Egy tágabb mozgalom részeként terjedt el valamikor a i.u. 5. században Északnyugat-és Északkelet- Indiában, és a hinduizmusra és a dzsainizmusra is hatott tantrikus technikáival. Ezek közé tartozik a meditáció és jóga, a mantrák recitálása, a testtartás (ászanák) és a kéztartások (mudrák) Elterjedésével a buddhizmus idomult a helyi vallásokhoz, magába olvasztva a varázslás és szertartások közüli helyi hiedelmeket.

Fontos a guruban való bizalom, mindent áthat a vallásos érzület - fontosak a leborulások, az imádságok, a mantrák recitálása, mandalák használata. Kántálás, csengők használata és egyéb rituális - sokszor ezoterikus vagy titkos - gyakorlatok.

Az i.u. 8. században a tantrikus technikák uralták az indiai buddhizmust. A hagyományok szerint az i.u. 7. század után szilárdult meg Tibetben, ahonnan elterjedt a környező királyságokba, Mongólia, Kína, Korea, Japán felé. Ez utóbbiban a singon-buddhizmus néven ma is virágzik.

Sok évszázaddal korábban egyes szövegek a vágy kielégítését a megszabaduláshoz vezető ösvényként jelölték meg. Később a tantrikus buddhisták az én transzcendeciáját rituális nemi közösülést is tartalmazó technikák gyakorlásával igyekeztek elérni.