Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról)

Alexander Berzin: Félreértések a tantráról

Elérkeztünk a tantrához, és ezzel kapcsolatban is nagyon sok a félreértés. Gyakran származnak ezek a félreértések a marketingből. Tantra, dzogcsen, ezeket nagyon ügyesen könnyű ösvénynek, gyors ösvénynek vagy a legjobb ösvénynek, és ehhez hasonlónak "adják el". De bámilyen oka is van ennek a marketingnek - legyen szó tibeti tanító általi "eladásról" vagy akár különböző nyugati vagy tibeti gyakorlókról -, félreértés az, hogy a tantra vagy a dzogcsen könnyű út volna.

És mivel mi úgy hisszük, hogy ezek tényleg könnyű és gyors utak, vonzónak találjuk őket. De vajon miért vonzódunk a könnyű és gyors tanítások/utak felé? Ahogy egyik tanítóm rámutatott, lehet azért, mert lusták vagyunk és olyat akarunk, ami könnyű és gyors (nem igazán akarunk munkát fektetni bele), vagy azért is, mert "alkalmi vételt" szeretnénk találni, olcsón hozzájutni a megvilágosodáshoz. És az a mód, ahogy keressük az alkalmi vételeket, éppen olyan, mint amikor a boltban vásárolunk. Gyakran használjuk ezt a mentalitást, amikor a különféle Dharma módszereket szemléljük. Melyik alkalmi vétel? Mit árusítanak ki ezen a héten? - valahogy így. A tantra-gyakorlás, a dzogcsen és mindezek, hatalmas mennyiségű munkát igényelnek. Elképesztően bonyolultak. Nagyon, nagyon kifinomultak. És mindegyik pontosan előírja az előkészítő gyakorlatok szükségességét, amik nem könnyűek, mint például a százezer leborulás, és így tovább.

Vadzsraszattva

És még ha el is fogadjuk azt, hogy szükség van ezekre az előkészítő gyakorlatokra, mint pl. a leborulás, rendszerint csodákat várunk tőlük, ami azonban félreértés. Ez szintén a marketing eredménye vagy csak saját magunkból eredő túlzott elvárás. "Én olyan elszánt vagyok. Csak mondjátok meg, mit csináljak. Oké, ledobom magam százezerszer a földre, elismétlek néhány szótagot egy másik nyelven százezerszer és akkor minden gondom eltűnik." Ez egy félreértés. És emiatt, mert elszántad magad, csak csinálod, csinálod, csinálod, várván, hogy a végén valamiféle csoda fog történni. De nem történik. És ekkor nagyot csalódunk a Dharma-gyakorlásában.

Természetesen, a tisztító gyakorlatok hatásosak lehetnek, de úgy semmiképpen sem, ha az idő 99%ában az elméd elkalandozik és nem arra figyelsz, amit csinálsz. Vagy nincs igazán szilárd, megfelelő motivációd. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok hatásosak legyenek - de még ha hatásosak is, akkor sem tesznek csodát - , helyesen kell csinálnunk őket, teljes odafigyeléssel és tökéletes, megfelelő motivációval és igy tovább. Ugye, nem könnyű? Vagy sokan azt gondolják, miután megcsinálták a százezer leborulást, "Megtettem, amit muszáj volt, és most kezdjük az élvezetes dolgokat." Így bizonyos értelemben, majdnem húzódozunk ezektől az előkészítő gyakorlatoktól. És csak túl akarunk lenni rajtuk. Nem igazán érezzük fontosnak azt az értéket, amit magukban rejtenek, és azt sem, amit ők saját maguk képviselnek, és így képtelenek vagyunk igazán előremutató erőt felépíteni. Éppúgy, mint ahogy újra és újra előremutató irányt adva az életünknek, a menedéket megerősítjük a Buddhában, Dharmában, Szanghában: ez az az irány, amerre tartok. Újra és újra létrehozva a bódhicsittát. Ezért ezek a fajta előkészületek nagyon, nagyon hasznosak.

Úgyszintén a ngöndro-gyakorlatokkal kapcsolatban (ezek az alapgyakorlatok a négy alapgondolatból és az ugyancsak négy különleges előkészítő gyakorlatból állnak. Ezek tesznek minket alkalmassá arra,hogy később a fő meditációs gyakorlatot végezzük), hibát követünk el, ha azelőtt csináljuk őket, hogy legalább alapvetően megértettük volna a buddhizmus lényegét, és ezért gondoljuk azt, hogy olyan egyszerűen meg lehet tisztulni vétkeinktől, ahogy vannak. Gyakran úgy történik nyugaton, hogy elmegyünk egy tanítóhoz, aki azonnal, bármiféle tanítás és bármiféle értelmezés előtt azt mondja nekünk: "Csinálj százezer leborulást!" És az emberek meg is csinálják, ami ámulatba ejtő. Felteheted a kérdést: "Miért csinálják meg ezt?" Átalában elszántságból, abban a hitben, hogy valami csoda fog történni. Vagy pedig elfogadják ezt a majdnem szektás módszert, és úgy engedelmeskednek a tanítónak, mint a katonaságnál. Pedig félreértés, ha azt gondoljuk, hogy a tanítóhoz fűző kapcsolat olyan, mint a kapcsolat a feljebbvalónkhoz a katonaságnál, azaz feltétlen engedelmeskednünk kell. Nagyon fontos, hogy sose veszítsük el a kritikai érzékünket. Őszentsége mindig ezt hangsúlyozza: Legyél kritikus! Ami nem ugyanazt jelenti, hogy kritizálj állandóan, még akkor se, ha ezek a szavak hasonlóan hangzanak. "Kritikusnak lenni" - a történő dolgokat megvizsgálni. "Kritizálni" - azt gondolni, hogy sokkal jobb vagyok, te pedig szörnyű, és nagyon negatív hozzáállással lenézni másokat. Tehát nagyon fontos, hogy ha csináljuk ezeket a ngöndro-gyakorlatokat, akkor legyen megalapozva azzal, hogy értjük is, amit csinálunk.

És ez a nem-értés jellemzi azt a szélesebb körű félreértést, ami megjelenik a túl korai tantra-gyakorlásban, még akkor is, ha a ngöndróval kezdünk. Például, azokban a hagyományokban, ahol erős hangsúlyozzák a ngöndrót, mint előkészítő gyakorlatokat, van egy megosztott vagy általános ngöndro, aminek négy olyan gondolata van, ami elménket a Dharmára irányítja. (Ez alapvetően fedi a lam-rim - azaz fokozatos felépítésű - tanításokat.) És létezik a nem-általános, a speciális, másokkal nem megosztott, amiben vannak a leborulások és így tovább. És ha kihagyjuk vagy elcsépeljük vagy lekicsinyelljük ezeket a megosztott vagy általános előkészítéseket (az alap lam-rim tanításokat) és helyette azonnal a leborulásokhoz és a többihez ugrunk, akkor ez gyakran vezet - ahogy én fogalmazok - egy nagyon irreális hozzáálláshoz a leborulások és a Vadzsraszattvák irányába, és ez problémákat fog okozni. Egy idő után kérdezni kezded: "Mi a csudának csinálom én ezt? Mi az értelme?" Míg, ellenben, ha tisztán megértjük - legalábbis egy bizonyos szintig - az üdvös/előrevivő erők felépítésének fontosságát mindezeket megelőzően, hogy el kell távolítani a negatív feltételeket (vagy legalábbis csökkenteni őket), mert csak így tudjuk elérni ezt vagy azt a fajta célt, szellemi célt, akkor ennek az előkészítő gyakorlatok valamiféle értelmet adnak.

Tehát - ahogy én fogalmazok - a probléma itt nem csupán az, hogy felkészületlenül, túl korán vágunk bele a ngöndróba, hanem az, hogy a tantrába is felkészületlenül, túl korán vágunk bele. És ez elég gyakran történik így, mert... Lehetséges, hogy azért, mert mi kérjük a látogatóban lévő lámákat, hogy adjon beavatást, még akkor is, ha a csoportunk még nem kész gyakorolni azokat. Vagy maguk a látogatóban lévő lámák ajánlják fel a beavatást, még akkor is, ha a hallgatóság jórészt előkészületlen. Így nem minden esetben vagyunk teljesen felelősek ezért a félreértésért a tantra túlzott erőltetésével, bemutatásával és azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb ember felkészületlenül, túl korán kezdi ezek gyakorlását.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)
Ajánlott cikk: A ngöndro dzogcsen szemlélete (Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása)

Félreértések a tantráról 2. rész
Félreértések a Védelmezőkről