A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

2. rész

A bön hagyomány követőinek száműzetése

Szamje kolostor

Kb. i.u. 760-ban Triszong Decen, tibeti uralkodó meghívta Padmaszambhavát - Guru Rinpocsét - Indiából. Szamjéban megépítették az első [buddhista] kolostort, és így beindulhatott a kolostori hagyomány. Egy "fordító hivatal" is működött Szamjéban, ahol különböző szövegeket nem csupán indiairól és kínairól fordítottak, hanem zhang-zhung-i nyelvről is, ami [azt jelentette, hogy Zhang-zhung] akkor már egyértelműen rendelkezett írott nyelvezettel. Kétféle tibeti írásrendszer létezik. A nyomtatott rendszer alapjait Szongcen Gampo uralkodó hozatta Khotánból. Némely nagy tudós - pl. Namkhai Norbu Rinpocse - kutatása szerint Zhang-zhungnak volt egy korábbról származó írásrendszere is, amelyik a tibeti kézíráros formához adta az alapot. Szamjéban bön szövegeket - feltételezhetően temetkezési és egyéb szövegeket - fordítottak le zhang-zhung nyelvből a saját írásos rendszerében tibeti nyelvre.

Szamjéban zajlott az indiai és kínai buddhizmus közötti híres tanvita, ami után egy vallási tanácsot hoztak létre, és i.u. 779-ben a buddhizmust Tibet államvallásává nyilvánították. E döntés hátterében kétségtelenül politikai megfontolások húzódtak. Nem sokkal ezután, 784-ben, kezdődött a "bön-frakció" üldöztetése. Innen indult a gyűlölködés. Nagyon fontos kielemeznünk azt, hogy mi is történt valójában?

Akkoriban a tibeti birodalmi udvaron belül három nagy csoport - "frakció" - volt: egy Kína-párti, egy India-párti és egy ultra-konzervatív, idegengyűlölő hazai csoport. Triszong Decen apja egy kínai hercegnőt vett feleségül, aki nagy befolyással rendelkezett, így Decen apja is Kína-párti volt több dologban. A konzervatív csoport merényletet követett el az apa ellen. Azt gondolom, hogy ez is lehetett az egyik oka annak, hogy a kínaiak elvesztették azt a bizonyos vitát. Egyébként sem igazán volt esélyük győzelemre, mert a kínaiaknak az érvelésben nem rendelkeztek olyan nagy hagyománnyal, így mindenképpen vesztettek volna India legjobb vitázóival szemben. Amúgy sem beszéltek közös nyelvet, mindent le kellett fordítani tibetire. Tehát a kínai csoporttól való megszabadulás nyilvánvaló politikai lépés volt, hiszen [az idegenellenes csoport tagjai] a kínaiak miatt ölték meg Triszong Decen apját. Ezenkívül Triszong Decen meg akart szabadulni az idegen-ellenes erőktől is. (Úgy tűnt számára, hogy az indiai csoport a legkevésbé fenyegető őrá nézve) Így a - főleg bön vallás követőiből álló - konzervatív politikai csoportot száműzték, akik leginkább miniszterek és a politikai egyéb közszereplői voltak.

Ugyanis, érdekes módon, a [bön jellegű] temetkezési és áldozati szertartások még az ő száműzetésük után is folytatódtak az udvarban. A Kínával 821-ben kötött szerződés emlékére egy oszlopot emeltek, amelyik leírja ezeket a szertartásokat, amelyekben állatáldozat is szerepelt. Bár többé nem volt [bön jellegű] uralkodói temetkezési szertartás, de azért a bönnek még mindig volt némi befolyása. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos annak a felismerése, hogy a buddhisták és bön követők közötti gyűlölködés valójában teljesen politikai eredetű, és nem igazán a vallásról vagy szertartásról szólt.

A konzervatív csoportokat két területre száműzték. Az egyiket Junnanra, a mai délkelet Kína területére, Burmától északra, és a másik csoportot Gilgitbe, ami a mai Pakisztán északkeleti részén van, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahonnan Padmaszambhava (Guru Rinpocse) érkezett. Ez utóbbi tényből arra következtethetünk, hogy ott, ahol eredetileg Padmaszambhava tanult, talán a [száműzött] bön követők is kaphattak némi tanítást a dzogcsenből, amit később aztán visszavihettek Tibetbe, Padmaszambhavától függetlenül. Tehát több lehetséges magyarázata  is van annak, hogy a dzogcsen - függetlenül a Padmaszambhava által hozott buddhista hagyománytól - megtalálható a bönben. Célszerű körbejárni a dolgokat, mert valami nem attól válik igazzá, hogy valaki annak mondja.

Elrejtett bön szövegek (termák)

A száműzetés idején a nagy mester, Drenpa-namka, sok bön szöveget rejtett el a Szamje kolostor sárfalába rakva. Padmaszambhava ugyanabban az időben szintén rejtett el szövegeket, mert úgy érezte, hogy nem érett még meg az idő arra, hogy az emberek megértsék ezeket. Ő azonban csak dzogcsen tartalmú szövegeket rejtett el. A bön követői a teljes bön tanítás - beleértve a dzogcsent is - szövegeit rejtették el. Így, bár ugyanabban az időszakban a bön követők és Padmaszambhava is rejtettek el szövegeket, ennek okai és az elrejtett szövegek tartalma teljesen különbözőek voltak.

Triszong Decent követő tibeti uralkodó, Ralpacsen meglehetősen fanatikus volt [a buddhizmus támogatásában]. Elrendelte, hogy hét háztartásonként támogassanak egy szerzetest. Emellett nagyon sok adót fordított a kolostorok támogatására és fenntartására is. A vallási tanácsban lévő szerzetesek hatalmas politikai hatalommal rendelkeztek. A következő uralkodóról, Langdarmáról, [az utókor] szinte ördögi képet festett, mert felszámolta a vallási tanácsot, és teljes mértékben megszüntette a kolostorokba folyó összes adót. Majd feloszlatta a kolostorokat is, de a könyvtáraikat megtartotta. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy mikor Atísa, a rendkívüli módon tisztelt buddhista tanítómester, a 11. században Tibetbe érkezett, megállapította, hogy milyen gyönyörűek a könyvtárak. Langdarma király a politikailag túl erőssé vált kolostori intézményeket alapvetően megszüntette, így azok teljesen elhagyatottá váltak.

A Szamjéban elrejtett bön szövegeket először 913-ban fedezték fel. A [feltehetőleg üresen álló] kolostorba pásztorok mentek, és amikor egyikük egy falnak támaszkodott, az szétmállott és előkerült néhány kézirat. A bön szövegek zömét, körülbelül egy évszázaddal később, a nagy bön mester, Shencsen Luga fedezte fel, és 1017-ben feljegyezte őket. Ezek jobbára nem dzogcsen anyagok voltak, és olyanokat is magukba foglaltak, amiket a tibeti buddhizmussal közös tanításoknak is lehetne nevezni. Csak ezután kezdte a nyingmapa irányzat is felfedezni [régi mestereik elrejtett] szövegeit Szamjéban és más kolostorokban. Sokszor ugyanott találtak meg bön és nyingmapa szövekeget.  A nyingmapa szövegek jobbára a dzogcsenről szóltak. A bön történetének ebben az újabb szakaszában már biztosabb történelmi talajra kerültünk. (A régi szakasznak a száműzetés és a szövegek elrejtése előtti időszakot számítjuk.)

A bön és a tibeti buddhizmus összehasonlítása

Úgy találjuk, hogy [a bönben és] a tibeti buddhista hagyományokban nagyon sok a közös. Ezért hívja Őszentsége a bönt az öt tibeti hagyomány/iskola egyikének. Bár a bön követői nem szeretnék, de mi akár a tibeti buddhizmus másfajta formájának is nevezhetnénk őket. Ugyanis, attól függ, hogyan értelmezzük a buddhista hagyományt. A bön legtöbbször ugyanazt a kifejezést használja, amikor megvilágosodásról, megvilágosodás eléréséről, buddhákról, stb. beszél. Bizonyos kifejezések különbözőek, mint ahogyan különféle istenségek nevei is azok, de az alaptanítások ugyanazok. Létezik néhány nagyon lényegtelen különbség, például a körüljárások óramutató járásával ellenkezőleg történnek, nem pedig az óramutató járásával egyezően. Vagy a szertartási fejfedő fajtája különböző, vagy bár a szerzetesek köpenye azonos színű, kivéve a mellényt, ami kék, nem pedig piros vagy sárga.

A bön is éppen úgy rendelkezik a vita vagy érvelés hagyományával, mint a tibeti buddhizmus. A vita vagy érvelés szokása nagyon messzire nyúlik vissza, és jó volna tudni, hogy ki kezdte. Természetesen az indiai kolostorokban ez már jóval régebben jelen volt, mint ahogy Tibetben megjelent. (az indiai ókorban már a történelmi Buddha színre lépése előtt léteztek magas szintű érvelések/viták a különbözően gondolkodók között. A páli kánon szuttái nagyon sok olyan vita leírását megőrizték, amelyek a történelmi Buddha és máshogy gondolkodók között zajlott. a ford. megj.) Ennek ellenére a tibeti buddhista hagyományba a bönön keresztül is érkezhetett a vita vagy érvelés szokása. Ugyanakkor viszont, egyáltalán nem szükségszerű, hogy mindig egyik utánozza a másikat, megjelenhet ez párhuzamosan is.

Egészen érdekes az, hogy a bön érvelési hagyományhoz nagyon közel áll a gelug érvelési szokás. Nagyon sok bön szerzetest képeznek ki érvelésre gelug kolostorokban, és még geshe fokozatot is kapnak ott. Ez azt sugallja, hogy bár a bön rendelkezett a dzogcsen tanításokkal, a mádhjámika magyarázata közelebb áll a gelug értelmezéshez, mint a nyingmapa iskoláé. A bön és a tibeti buddhizmus közti hasonlóságok nem kizárólagosan a nyingmapára vonatkoznak. A bön nem csupán egy nyingmapa "klón" más névvel, hanem attól jóval összetettebb.

A bön követői a különféle indiai hagyományos tudományokat is fontosabbnak tartják, és ezeket behatóbban tanulmányozzák náluk, mint a buddhista kolostorokban. Ilyenek a gyógyászat, asztrológia, költői verslábak, és így tovább. Míg a buddhista kolostorokon belül ezek a tárgyak sokkal hangsúlyosabbak Amdoban, Kelet - Tibetben, mint Közép-Tibetben.

A bönnek és a tibeti buddhizmusnak is vannak kolostorai és kolostori fogadalmai. Nagyon érdekes, hogy e fogadalmak közül több megegyezik mindkét hagyományban, de a bönnek olyan fogadalmai is vannak, amik elvárható lennének a buddhistáknál, akiknél viszont nincs ilyen. Például a bön követőknek van vegetáriánus fogadalma, a buddhistáknak nincs. A bön erkölcs kicsit szigorúbbnak tűnik, mint a buddhista.

A bönnek tulku (újra testet öltő lámák) rendszere van, ami ugyanaz, mint a buddhista kolostorokban. A bön követőknél is létezik geshe, van pradzsnyápáramitá, mádhjámika, abhidharma és mindaz a felosztás, amiket a buddhista szövegekben találhatunk. Néhány fogalom és magyarázata némileg különböző, de a különbség nem drámaibb, mint ami az egyik buddhista irányzat és a másik között van. Például a bönnek a világ teremtéséről megvan a saját leírása, de a kálacsakrában éppen úgy egyedi leírást találunk. A bön, tehát, nem is olyan idegen.

Forrás: Bön és tibeti buddhizmus (angol nyelven)

A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

1. rész

Bevezetés

Arra kértek, hogy ezen az estén beszéljek a bön hagyományáról és a buddhizmushoz való viszonyáról. Amikor Őszentsége, a Dalai Láma a tibeti átadási vonalakról/iskolákról beszél, gyakran ezt az ötöt említi: a nyingmapa, kagyüpa, szakjapa, gelukpa és bön hagyományokat. Őszentsége nézőpontja szerint a bön egyenrangú a másik négy tibeti buddhista átadási vonallal/iskolával. Őszentsége nagyon toleráns és liberális gondolkozású, ugyanis nem mindenki ért egyet ezzel az állásponttal. A bönről a buddhista tanítók körében azelőtt is, és most is nagyon sok furcsa gondolat létezett. A mi nyugati pszichológiánk azt mondja, hogy amikor az emberek nagyon erőteljesen kihangsúlyozzák a saját személyiségük pozitívumait, mielőtt még elrendezték volna a mélyebb szinten lévő, problémás dolgaikat, akkor rendszerint a saját negatív tulajdonságaikat az ellenfélre vetítik ki (ezt a fajta elhárító mechanizmust hívják a nyugati pszichológiában projekciónak). Azaz "Mi vagyunk a jó fiúk, akik az igazi és hamisítatlan ösvényen haladunk, és ők a gonoszak." Sajnos, úgy tűnik, a tibeti történelemben ennek a kivetítésnek a tárgyai a bön hagyomány követői lettek. Ennek a történelmi okait keressük most meg, amihez, azonban, meg kell ismernünk a tibeti politikai történelem összefüggéseit.

Az tény, hogy a bön rengeteg negatív nyilvánosságot kapott, így elég rossz kép alakult ki róla Tibeten belül is. A nyugatiakat gyakran vonzotta ez a téma, hiszen ha valami ennyire rossz megítélés alá esik, az még érdekesebb lehet. Más hagyományok elég unalmasak, mert tiszták, egyszerűek. Ugyanilyen furcsa gondolat szokott lenni az is, hogy a bön egzotikusabb, mint a tibeti buddhizmus. Vannak olyan nyugatiak, akik úgy tekintenek a bönre, mintha az valamiféle Lobsang Rampa-szerű varázslatos dolgot rejtene, mint például lyukat fúrnak valakinek a homlokába, hogy megnyissák a harmadik szemét. Egyik nézet sem fedi a valóságot. Elengedhetetlen, hogy objektívebb módon szemléljük a bönt, és olyan tisztelettel tekintsünk rá, mint ahogy azt Őszentsége teszi. Valamennyire a tibeti történelmet is meg kell ismernünk ahhoz, hogy lássuk, hogyan alakult ki ez a negatív szemlélet a bönnel kapcsolatban, és hogy a bön szellemi fejlődése hogyan viszonyul a tibeti buddhizmushoz.

A bön eredetének nyomán  - Shenrab Miwo

A bönt, saját hagyománya szerint, Shenrab Miwo alapította, aki 30ezer éve élt, valamikor a kőkor idején. Persze, nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy Shenrab Miwo még barlanglakó ősember volt. Különféle leszármazási vonalak vagy iskolák iránti tisztelet általános módja szokott lenni, amikor azt mondják róla, hogy [az alapítása] nagyon régi időkre nyúlik vissza. Természetesen, egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy valójában mikor élt Shenrab Miwo. A hely neve, ahol lakott, Omolungring. Úgy tűnik, hogy ez a név talán Shambalának, a Meru- és a Kailash- hegynek egyfajta keveréke, ami egy tökéletes szellemi földet jelent. Azt is hozzáteszik, hogy ez egy - Tazig nevű - nagyobb terület része. A "Tazig" szó perzsa és arab nyelven magára Perzsiára vagy Arábiára utal. Más összefüggésben, viszont egy nomád törzset is jelenthet. A bön hagyomány szerint Tazig a nyugat-tibeti birodalomtól, Zhang zhung-tól nyugatra volt megtalálható.

Ez azt feltételezi, hogy a bön Közép-Ázsiából érkezett, talán egy iráni területről. Lehetséges, hogy Shenrab Miwo egy ősi iráni kultúrában élt, majd Zhang zhung-ba jött. Más változatok szerint inkább csak valamikor az i.e. 7. - 11. század között érkezhetett a nyugat-tibeti Zhang-zhung birodalomba. Ez is nagyon régen volt, és itt sincs mód arra, hogy bebizonyosodjon a Shenrab Miwoval kapcsolatos, bármilyen állítás. Ami egyértelmű az az, hogy a közép-tibeti Jarlung dinasztia kialakulásának idején (i.e.127-ben) már létezett [Zhang-zhung-ban] valamiféle helybéli [vallási] hagyomány. De még azt sem tudjuk, hogy abban az időben ezt egyáltalán hogyan hívták.

Iráni Kapcsolat

Az iráni kultúrával való, lenyűgöző kapcsolatról sokféle elmélet létezik. Nem csupán a bön szempontjából kell ezt áttekintenünk, hanem buddhista szempontból is. A bönben és a buddhizmusban rengeteg a közös. A bön hagyomány követői azt mondják, hogy a buddhisták tőlük vették át ezeket, míg a buddhisták azt állítják, hogy a bön hagyomány követői vették őtőlük. Mindkét oldal saját magát állítja be forrásnak. Hogy mi az igazság, nehéz eldönteni. Miről is van szó?

A buddhizmus Indiából nagyon korán eljutott Afganisztánba. Még magának Buddhának a két tanítványa állította azt, hogy megjárták Afganisztánt és elvitték oda a buddhizmust. Az i.e. 1. és 2. században már Iránban, és Közép-Ázsiában találjuk a buddhizmust. Ebben az időszakban, tehát, a buddhizmus már jelen volt Iránban. Ha a bön azt állítja, hogy azok az eszmék - amelyek nagyon hasonlatosak voltak a Buddha által tanított eszmékhez - valamiféle perzsa területről érkeztek Nyugat-Tibetbe, még jóval azelőtt, hogy maga a buddhizmus közvetlenül Indiából megérkezett volna, akkor az nagyon is lehetséges, hogy ezek az eszmék buddhista és helyi iráni gondolatok keveredéséből származnak. E buddhista-iráni eszmék forrásterületének, a leglogikusabbnak, az akkori perzsa város, Khotán tűnik.

Khotán

Khotán (mai nevén Hotan) Nyugat-Tibettől északra helyezkedik el. Mint tudjuk, Tibet nagyon magas fennsíkon terül el, sok heggyel körülvéve. Ahogy megyünk tovább Tibettől északra, ennek a fennsíknak a végén egy újabb hegylánc, a Kunlun található, ahonnan az egész út lefelé, a tengerszint alá kanyarodik, a Takla-Makán sivataghoz. Ennek a területnek most Xinjiang a neve, és a Kínai Népköztársaság egyik állama. Khotán a Kunlun hegylánc lábánál terül el, a Takla-Makán legdélibb részén. Akkoriban ez a terület iráni (perzsa) kultúrhatás alatt állt, a lakói Iránból érkeztek. Emellett hatalmas kereskedelmi és buddhista központ is volt, [mivel a Selyemút mentén feküdt]. Jelentős kulturális hatással bírt Tibetre, amit azonban a tibetiek lekicsinyellnek, és azt mondják, hogy hozzájuk minden Indiából vagy Kínából érkezett.

Pedig még a tibeti írásrendszer is a khotáni ábécéből származik. Az első, egyesített tibeti birodalom létrehozója, Szongcen Gampo uralkodó, egy minisztert küldött Khotánba, hogy onnan a tibeti nyelv leírásához megfelelelő írásrendszert hozzon. Mivel a Khotánba tartó kereskedelmi út Kasmíron haladt keresztül, így a khotáni nagy tanítóval, akihez eredetileg indult a tibeti miniszter, Kasmírban találkozott. És mert a tibetiek az írásrendszerüket a khotáni tanítótól Kasmírban kapták meg, végül a történet úgy híresült el, hogy a tibeti írásrendszer Kasmírból származik. De ha alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy valójában Khotánból ered a tibeti írás. Természetesen, a khotáni rendszer eredetileg pedig Indiából származik. De itt a lényeg mindenképpen az, hogy Tibetnek is nagyon sok kulturális kapcsolata volt Khotánnal.

Láthatjuk, hogy a bön álláspont nagyon valószínűnek tűnik. Így az is lehetséges, hogy [a bön] Khotánból ered. A buddhizmus felől nézve elmondhatjuk, hogy a buddhizmus Tibetbe két irányból érkezett: Khotánból - vagy az iráni kultúrából - Nyugat-Tibetbe, és aztán később Indiából. Az előbbi esetben ez lehetett akár a bön egy korai formája is. Teljesen elképzelhető, hogy a buddhizmus, különösen a dzogcsen, mindkét irányból érkezett, valamint az, hogy a bön is és a buddhizmus is kölcsönözhettek egymástól. Valószínű, hogy ez áll közelebb a valósághoz.

A világmindenség és a túlvilág leírása

A bön egyik eleme, ami iráni vallási hiedelmekből ered, a világmindenség kialakulásáról szóló leírás. A buddhizmus rendelkezésére állnak az abhidharma tanítások a Meru hegyen és így tovább, de nem ez az egyetlen magyarázat [a világmindenség kialakulásáról.] Létezik a kálacsakra magyarázat is, amelyik némileg különbözik. A bön szövegek szintén tartalmazzák az abhidharma magyarázatokat, éppen úgy, mint a buddhizmusban, de emellett a bönnek egy saját egyedi magyarázata is van, egy olyan vonás, ami mindenképpen iráninak (perzsának) tűnik, ez a fény és sötétség dualizmusa. Némely orosz tudós hasonlóságot fedezett fel a tibeti és ősi perzsa különféle istenek és alakok nevei között. Ez a hasonlóság is azt az iráni kapcsolatot jelzi, amire a tudósok rámutatnak.

Viszont, ami teljesen egyedi a korai bönben, az a túlvilágra - különösen a köztes-létre  - helyezett hangsúly. Az uralkodók, haláluk után, a túlvilágra költöztek. Mivel ehhez a túlvilági utazáshoz különféle dolgokra volt szükségük, így jelen volt az állatáldozat, és esetleg még emberáldozat is, bár ez utóbbi vitatható. Emellett bizonyára képeket, élelmet és egyéb olyan dolgot temettek el, amire egy embernek szüksége lehet a túlvilági utazásához.

Mindenképpen észre kell vennünk azt, hogy a tibeti buddhizmus átvette a köztes-lét erőteljes kiemelését a böntől. A köztes-lét - bardo -

említése az indiai buddhizmusban is megtörténik, de nagyon kicsi hangsúlyt kapott, ezzel szemben a tibeti buddhizmusban nagyon sok bardo szertartás és ehhez hasonlók vannak. Az ősi perzsa kultúrában éppen úgy megtalálható a túlvilági lét előkészítésének kiemelt fontossága. A korai bön egyetlen vonása, amiről ténylegesen teljes biztonsággal beszélhetünk, az a temetkezési szertartások gyakorlata és a sírokban talált leletek, amik mind azt mutatják, hogy hittek egy túlvilágban. Bármi más csupán feltételezés. És az is tény, hogy valójában csak ősi királyok, uralkodók temetkezési sírjait vizsgálhatjuk meg.

A nyugat-tibeti birodalom, Zhang-zhung hatása a közép-tibeti Jarlung völgy területén is érvényesült, és a legkorábbi időktől kezdve egészen az első tibeti birodalom, Szongcen Gampo általi megalapításáig is eltartott. (Szongcen Gampo, a Jarlung völgyből származó dinasztia nagy uralkodója, aki elsőként egyesítette a különböző régiókat egységes tibeti birodalommá.) Mint tudjuk, Szongcen Gampo különböző országbeli hercegnőkkel lépett házasságra. Meglehetősen ismert tény, hogy egy kínai és egy nepáli hercegnőt is feleségül vett. (E feleségekről mintázták a Zöld és Fehér Tárát)  Azonban, rajtuk kívül egy Zhang-zhung-ból származó hercegnővel is összeházasodott. Tehát az első tibeti uralkodóra ezen kultúrák mindegyike hatással volt.

A buddhizmus teljes tanítása e legkorábbi időszakban még nem érte el az egész Tibetet, és hatása Tibetben valójában nagyon jelentéktelen volt. Ennek ellenére, az uralkodó buddhista templomokat építtetett különböző "erőpontokban". Tibetet egy hátán fekvő női démonnak képzelték, és úgy vélték, hogy különböző akupunktúra pontokban épített templomok megfékezik a vad erőket. Mindenképpen kínai jelleget tükröznek ezek a fogalmak: akupunkturás pontok, megfékezett démonok és egyebek. Minden bizonnyal, abban az időben a buddhizmusnak ez a formája volt jelen Tibetben. Az még idetartozik, hogy Szongcen Gampó császár, az egész buddhizmus átvétele mellett, fenntartotta a bön temetkezési rítusokat, amiket őelőtte gyakoroltak Jarlungban. Nyilvánvalóan ezt a Zhang-zhung-ból származó felesége támogatta. Így, a temetkezési szertartások és az áldozások, egyebek, még ebben a korai buddhista időszakban is fennmaradtak. 

Forrás: Bön és a tibeti buddhizmus (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez (a szexuális kicsapongásról 2.)

Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről 2. rész

Alex: De azt gondolom, ha valaki fogadalmat szeretne tenni, akkor el kell olvasnia a szövegekben, hogy pontosan miről is szól az a fogadalom. És képes lesz-e mind betartani? És ha nem, akkor ahogy mondtam, válassz ki egy közbenső kategóriájú ígéretet, tehát, hogy tartózkodni fogok bizonyos jellegű dolgoktól. És így rendben van, mert őszinte vagy, nem álszent. Azt gondolom, az okozza a problémákat, ha álszentek vagyunk: tehát fogadalmat teszünk, de csak egy részét fogjuk betartani. Mert ekkor, kétségtelenül, bűnös érzések merülnek fel bennünk és végül is álszentnek fogjuk érezni magunkat. Alapjában véve, inkább állíts össze saját változatot a fogadalmakból! De ha magad szeretnél egy saját változatot összeállítani, akkor ne hívd fogadalomnak - nevezd inkább egy határnak! És azt gondolom, nagyon fontos, hogy legyenek tudatosan megszabott határaim* a szexuális viselkedést illetően, hogy nem leszek olyan, mint egy kutya. A célom, hogy [ösztönszerű szexuális viselkedésemen] felülkerekedjek ezzel a tudatos kontroll segítségével, mert máskülönben állandósul a karma, újraszületés stb. és szenvedés.

Ez egy nehéz dolog. Olyan dolog, amiben mi, nyugatiak, gyakran kicsinyesen alkudozunk. Mint a kínai piacon, a keleti bazárban, hogy valamit jó áron megkapjunk, kedvezményt kapjunk.

Adey Bryant: 8 bűn vagy kevesebb

Résztvevő: Ha úgy vesszük, szeretkezni azt jelenti, bűnösnek lenni. Mert olyasmit teszel, ami nem vezet megvilágosodáshoz vagy ilyesmi...

Alex: Igen. Nos, bűnösnek érezzük magunkat, azt gondolván, hogy a szex piszkos, mert ez nem a megvilágosodás útja és így tovább. Ilyen gondolatok merülnek fel. De ismétlem, ezek az etika félreértéséből adódnak, ahogy mondtam a legelején.

Azt gondolod, hogy ezek törvények és neked engedelmeskedned kell nekik, mert ha nem engedelmeskedsz, akkor rossz vagy; és hogy a szex, önmagában mocskos... úgy vélem, nem a szexuális aktussal van a baj. A probléma a fejünkben létezik. Mert az elménk állapota a sóvárgó érzéki vágyakozás, kötődés hatása alatt áll, függetlenül attól, hogy mennyi szerelem is van benne. Gyakran ez [a szerelem] a mentség, az igazolás.

Mindig azt tanácsolom: ha szeretkezni szeretnél, akkor szeretkezz! Ne csinálj belőle nagy ügyet, de ne hagyd, hogy túlságosan elmerülj a nemi vágyban és ne túlozd el túlságosan! "A Szamszárában lévő lény vagyok. Ezek a testi funkcióim, és ez az, ami megtörténik [a testemmel], de a célom valamiféle jobb dolog." Tehát nem arról van szó, hogy ez rossz.

Ez elvisz bennünket a feladás és szabaddá válás elhatározásának kérdéséhez, a középső szakaszhoz, ami nagyon nehéz, ez a Lam-rim középső szakasza. A kezdő/bevezető szakaszban értékes emberi alakban való újraszületést akarok. Viszont a középső szakaszban megfigyeljük az értékes emberi alakban való újraszületés hátrányait. Még akkor is, ha értékes emberi alakban születek újra, lesz egy hosszú időszaka az életemnek, amikor baba és kisgyerek vagyok, ami valójában hasztalan; lesz egy hosszú időszaka, amikor öreg szenilis személy vagyok, ami valójában hasztalan. És ott vannak a betegségek. Ott vannak a csalódások. A hormonjaim hatása alatt vagyok. Ezek a hátrányok - a hulladék, a teher, ami ezzel az emberi alakban való újraszületéssel jár együtt. És, bár le akarod győzni ezt és elérni a megvilágosodást, de mindazonáltal, szükséged van az értékes emberi alakban való újraszületés eszközére, annak érdekében, hogy ezt megtehesd.

Tehát a lényeg, hogy ne túlozd el túlságosan a hangsúlyt és ne nézd helytelen szempontból - azaz valamiről, ami alapvetően piszkos és mocskos, úgy vélni, hogy szép és olyan gyönyörű és így tovább. Ne bálványozzuk a testet! Tehát adott a tény, hogy a testem ilyen, ennem kell, aludnom kell, tisztálkodnom kell és bizonyos szexuális funkciói vannak. És ha alapvetően nem vagyok az elköteleződés szintjén, tehát hogy cölibátusban élő szerzetes vagy apáca legyek, akkor igenis, szeretkezni is fogok. Ez nem azt jelenti, hogy ez rossz. Nem azt, hogy bűnösnek érzem magam emiatt. De úgy használom, mint egy alapot, amire a határt építem. És így tény, hogy szexuális viselkedésemben határt szabok... Éppúgy, ahogy határt szabhatok abban, hogy mennyi ételt egyek és nem disznó módon teletömöm magam és elhízott leszek, éppen így tudok határt szabni a szexuális viselkedésemben - azon a módon, hogy vannak bizonyos dolgok, amiktől megtartóztatom magam. Mert látom, nos, hogy léteznek vágyak. Így, ilyen formában, [majd] nem érzed magad bűnösnek a szex-szel kapcsolatban.

Nagyon kényes [ez a téma] nekünk, mivel, mi nyugatiak, többféle [világnézeti] hagyománnyal rendelkező háttérből érkezünk, ahol vagy mocskos dolognak tartják a szexet vagy a legjobb dolognak a világon - megvilágosodást nyersz egy tökéletes orgazmus által. Így, amikor ezzel a szex dologgal foglalkozunk, nagyon ingoványos talajon járunk. De ahogy mondtam, ha szeretkezni szeretnél, ne csinálj belőle nagy ügyet. Ne játszd túl! Ne csinálj nagy ügyet! A szex az, ami. Semmi több. Rendben?

Most fejezzük be [ezt az egészet] egy felajánlással! Gondoljuk azt, hogy bámilyen megértés, bármilyen előremutató erő származik ebből, az hatoljon mélyebbre és mélyebbre és váljon mindenki hasznára abban, hogy elérje a megvilágosodást!

* Itt is racionális, józan ésszel belátható kontrollról van szó, mint az 1. részben. Mint pl. az, hogy csak akkor szeretkezek, ha tényleg kedvem van hozzá, nem pedig unaloműzőnek használom. Vagy nem kezdek viszonyt mással csak azért, mert meg akarom bosszulni állandó partnerem félrelépését, stb. Tehát a lényeg az, hogy legyenek határok, legyenek elveink, amikhez tartjuk magunkat, és ezek mindenképpen tudatosan felvállalt, értelmes határok, elvek legyenek. (a ford. megjegyzése )

Forrás: Alexander Berzin: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez (a szexuális kicsapongásról 1.)

Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről

Kérdés: Ez a fogadalom a helytelen szexuális viselkedésről mindig egy nagy rejtély számomra. Mi valójában a helytelen szexuális viselkedés? Mi tartozik bele a fogadalomba vagy mi az, amit kizárható belőle?

Alex: Ez egy nagyon nehéz kérdés, egy nagyon fontos kérdés a helytelen szexuális viselkedésről vagy szexuális kicsapongásról. Mi az, ami valójában beletartozik ebbe? És miért? Amikor megnézzük közelebbről a fogadalom magyarázatának fejlődését vagy akár a tíz romboló vagy úgynevezett "nem erényes" tett magyarázatát a helytelen viselkedésről, azt találjuk, hogy az idők során egyre több dolgot határoztak meg. A páli irodalomtól indulva, majd tovább haladva Indiába, egyre több dolgot határoztak meg, amit azután a tibetiek átvesznek. És nem összefoglalt formában épül fel, hanem úgy, hogy Indiában néhány magyarázó szöveg tesz hozzá bizonyos dolgokat, és mások más dolgokat adnak hozzá, és akkor jönnek a tibetiek, és kiemelnek különféle részeket ebből és különböző összeállításokba és különböző szövegekbe rendezik.

Paul Kinsella: Kozmetikumok:
Csók parfüm, Vágyakozás illat, Új Autó szag...

Ez így nehéz ügy lesz, nemdebár? Mert bárki kérdezheti - úgy értem, volt már sok beszélgetésem tibeti gesékkel erről. Szóval bárki kérdezheti azt, hogy ezek a dolgok, amiket hozzáadtak, nem voltak benne eredetileg? Eredetileg alapvetően csak úgy szólt, hogy ne szeretkezz nem helyénvaló partnerrel - olyannal, aki valaki más - pl. férj vagy szülő vagy bárki - felügyelete vagy gondnoksága/gyámsága alatt áll. És csak heteroszexuális férfiakra vonatkozott [ez a fogadalom]. Ami a nőket illeti - nem volt női gyakorlókkal kapcsolatban ilyen meghatározás. Tehát nyilvánvalóan ezt az egészet ki kellett szélesíteni.

És akkor ez burkoltan nem jelenti azt, hogy miután [régebben is] így hozzá adtak dolgokat, esetleg továbbiakat lehetne hozzáadni és bizonyos dolgokat elvenni? Hogy ez kulturálisan meghatározott? Amit ezek a gesék mondtak, alapvetően az, hogy csak mert valamit nem határoztak meg egy korábbi változatban, nem jelenti azt, hogy nem volt feltett szándékukban. Csak később határozták meg, mit jelentett. Honnan tudták [a fogadalmak megfogalmazói], hogy mi mit jelentett? Ez, természetesen, egy másik kérdés. De feltehetőleg kimagaslóan tisztán látó lények és tudják, hogy mi fog szenvedést előidézni. Ugyanis az egésznek az a lényege, hogy lehető legkisebbre csökkentsük a szenvedést, amit okozhatunk magunknak a sóvárgó szexuális vággyal, nyugtalanító érzelmekkel és egyebek hatásával.

Egyik gese, Gese Vangcsen* nagyon, nagyon találóan elmagyarázta ezt. Ő Ling Rinpocse* oktatója, Őszentsége rangidős oktatójának reinkarnációja. És ő magyarázta, hogy ezekkel a helytelen szexuális viselkedésről szóló fogadalmakkal leginkább egy határt akarunk megszabni. És, ahogy mondtam az előadásomban, a végső célunk, hogy megszabaduljunk a biológiától. És így legvégül le kell győznünk minden szexualitásunkat. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal szerzetessé vagy apácává kell válnunk! De arhantként vagy Buddhaként, természetesen, nem szeretkezünk, és nem lesz ilyenfajta testünk, aminek hormonjai vannak, amik szeretkezésre ösztönöznek bennünket. Ez, tehát, akár tetszik, akár nem, végső soron a megszabadult- vagy megvilágosodott lénnyé válás szerves része.

Most a kérdés: akarunk-e a szexuális viselkedésünknek egy határt szabni, azzal a feltett szándékkal, hogy végül legyőzzük a szexuális indíttatásunkat? Mert ezek a fogadalmak határokat szabnak. És akkor az adott hagyományon belül a határok ilyen és ilyen módon vannak megszabva, ahogy a szövegben elő vannak írva - nos, akkor ezek [lesznek] a határok. Ahogy mondtam, ha nem tudod betartani ezeket a határokat, rendben van; senki nem erőlteti, hogy tartsd be őket. Akkor alakíts ki egy eltérő vagy más határt! De a lényeg, hogy húzz meg egy határt: rendben, korlátlanul nem fogok engedni bármilyen szexuális késztetésnek, bámilyen szexuális indíttatásnak, ami csak eszembe jut, [nem viselkedek úgy], mint egy kutya, hanem valamiféle önkontrollt fogok gyakorolni**. Nem csupán vakon kiélem a hormonjaim hatását és nemi vágyamat. Tehát ez a feltett szándékunk a fogadalommal - hogy szabályokat hozzunk, amiket betartunk, bármi is történik. A szex-szel a legtöbb esetben együtt jár a nemi vágy és a ragaszkodás, nem számít, mit állítunk róla és nem számít, mennyi szerelem van benne. Tehát a fogadalmak erre szolgálnak.

Tulajdonképpen mi az, ami meghatározott a fogadalmakban? [Ehhez] el kellene olvasnod a tényleges szöveget, az átadási vonalad, irányzatod, szövegét. Ez az, ami ténylegesen meghatározó. És azért, mert nem írja le egészen pontosan - például nem mondja, hogy nem helyénvaló állatokkal közösülni - azt jelentené, hogy rendben volna állatokkal közösülni? Egy birkával? Nem. Csak azért, mert nem mondja, nem jelenti azt, hogy ez rendben van. Tehát egy kicsit mélyebben kell ezt megvizsgálnunk. [A szöveg] sosem beszél a partneredhez való hűtlenségről - csak valaki más partnerével való szeretkezésről beszél - tehát ez azt jelentené, hogy az rendben van?

Ez a szexuális etikai kérdés, tehát, nagyon-nagyon bonyolult és nagyon nehéz lesz. Mert azt mondja, hogy a prostitúció rendben van, még akkor is, ha házas vagy, egészen addig, amíg fizetsz a prostituáltnak. De ez különbözik a mi nyugati etikánktól.Tehát adhatunk-e mi magunk hozzá olyan dolgokat, ami szintén nem helyénvaló? Mert, természetesen a nyugati erkölcs szempontjából ez [a prostitúció] nem volna helyénvaló. És azt, gondolom, igen, [adhatunk hozzá]. Azt gondolom, meg kell érteni a fogadalom szellemiségét. És ez, tehát, kulturálisan meghatározott? Mint például ez a dolog a prostitúcióval? Ezt nagyon nehéz megválaszolni. Nagyon nehéz megválaszolni.

* A link angol nyelvű
** Nem ésszerűtlen határról van itt szó, hanem olyan racionálisan is betarthatóról, mint pl. nem bonyolódunk szexuális viszonyba közeli hozzátartozó vagy közeli barátunk/barátnőnk partnerével, nem kezdeményezünk szexuális kapcsolatot közvetlen munkatárssal, stb. (a ford. megjegyzése)


Forrás: Alexander Berzin: Félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez (Buddhák emlékeztetője)

Kérdés arról, hogy emlékeztetjük-e a Buddhákat arra, hogy segítsenek nekünk

Résztvevő: Amikor imát recitálok, néha van benne egy vagy két olyan mondat, amelyik így szól: "Kérlek, védelmezzetek bennünket, Buddhák! Emlékezzetek fogadalmatokra, amiket fogadtatok, és védelmezzetek bennünket és tegyetek jót nekünk!" És mindig azt gondolom, itt valami tévedés van vagy egy olyan mód, ami nem teljesen helyénvalóan fejez ki valamit a nyelvünkön vagy ilyesmi. Ugyanis, azt gondolom, bántó egy Buddhát emlékeztetni fogadalmára. Hiszen ő ismeri a fogadalmát. Így nem értem, miért emlékeztetjük a Buddhákat mindig?

Alex: Ahogy ez a hölgy mondja, néhány imában emlékeztetjük a Buddhákat, hogy "emlékezz fogadalmadra, mely szerint megvédesz bennünket!" Én, személyesen, nem ismerek olyan szöveget, amik közvetlenül a Buddhákat szólítja meg ezzel a felszólítással. Általában ezeket az úgynevezett 'eskü által kötelezett' védelmezőknek recitálják. Ezek a védelmezők többnyire különféle szellemek, akiket Guru Rinpocse vagy akárki szelidített meg és esküt tettetett velük, hogy védelmezzék a tanításokat és a gyakorlókat.

Gyógyító Buddha

Résztvevő: Úgyszintén van a Gyógyító Buddha és szádhana.

Alex: Oké. Tehát a Gyógyító Buddha szádhanában, amiben nem igazán vagyok ismerős, emlékeztetjük Buddhát arra a fogadalmára, hogy segít a betegeken. És az ön kérdese ez: miért szükséges emlékeztetnünk a Buddhákat? Nem szükséges emlékeztetnünk őket. És ugyanígy: miért kell megkérnünk bármire is a Buddhákat? Úgyis megcsinálják majd.

Így tehát, ami itt igazán a kérdés, az önmagunk befogadóbbá tétele, és bizonyos értelemben az, hogy ezek a szövegek emlékeztessenek bennünket arra, hogy léteznek ezek a fogadalmak és hogy ezeket az esküket a Buddhák megtették, így egy kicsit pozitívabb hozzáállásunk lesz, ami erősíti immunrendszerünket. Bár a szövegek ezt hagyományosan nem így fejtik ki, de ez az, ahogyan a dolgok működnek.

Résztvevő: Lehetséges, hogy fordítás kérdése is?

Alex: Lehet-e fordítás kérdése? Nem tudom. Meg kell néznem a szöveget.

Forrás: Alexander Berzin: Félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Kérdések Alexander Berzinhez (a tanítások és mágia)

Kérdés arról, hogyan viszonyuljunk mágikusnak tűnő tanításokhoz

Kérdés: Néha nagyon mágikusnak hangzik az, amit ígérnek akkor, ha megteszed ezt vagy azt. Ahogy ezt olvasni lehet valamelyik szövegben a menedékvételről: védettséget szerzel embertől, nem-emberi lénytől és mindenféle dolgoktól, amik csak előfordulnak. Vagy ha recitálod ezt a mantrát, negyvenezer világkorszak tisztul meg. Ez úgy hangzik, mint egy tündérmese. És, például a menedékről: mindig kérdés marad számomra, mit jelent reggel felkelés után menedéket venni? Hogy újra és újra megkapom, amit akarok az életben - hogy el szeretném érni a megvilágosodást -, vagy pedig valamiféle mágikus kard, amit teremtettem magamnak?

Alex: A kérdése két dolgot vet fel. Az egyik így hangzik: hogyan viszonyuljunk a mágikusnak tűnő tanításokhoz? Például amikor menedéket veszünk, akkor védettek leszünk emberekkel és nem-emberekkel szemben. És az ebben a Buddhában vett menedék negyvenezer világkorszakot tisztít meg a negatív erőtől, és abban a Buddhában harmincötezret és a harmincöt, ú.n. Bűnvallomás Buddhában* vett menedék ötszázötvenhatezret - ezeket a számokat csak most kitalálom ki -, és így tovább. És azon elmélkedsz, hogy vajon annak idején honnan vették ezeket a számokat? És hogy viszonyuljunk ezekhez? Mert olyan mágikusnak hangzik.

Mi is volt a másik része a kérdésének?

Résztvevő: A menedékről. Amikor reggel veszek....

Alex: Ó, igen. Amikor menedéket veszünk reggel, akkor valójában az életünket a Buddha, Dharma és Szangha irányába fordítjuk vagy pedig ez is megint csak valamiféle mágikus formula lenne, amit mondogatunk?

Nos, ahogy említettem, a mágikus formulák, varázsszövegek a tanítások félreértései. Úgy értem, a "mágikus" már szinte azt jelenti, hogy a dolgok ok nélkül történnek, és természetesen a buddhista logika ezt nem fogadja el - tehát hogy egy eredmény létrejöhet kiváltó ok nélkül. Tehát itt semmi mágikusról nincs szó. Ha újra megerősítjük az irányultságunkat minden reggel biztonságos irány és menedék felé, ez kialakít egy szilárdan feltett szándékot azzal kapcsolatban, hogy mit hozok ki abból a napomból. Ezt hangsúlyozzák olyan sok tanításban. És így ez egy bizonyos érték.

Résztvevő: Erről van hát szó?

Alex: Igen, erről van hát szó. És ez véd engem ettől vagy attól az ártalomtól - Hiszen, ha elérem a megszabadulást, a harmadik és negyedik Nemes Igazságot, akkor Szamszárán kívül kerülök, így nem élek át többé szenvedést. Tehát igen, így is érthetjük ezt.

Ezeket a számokat, be kell vallanom, elég nehezen tudom szó szerint elfogadni. És emiatt nem is igazán tulajdonítok ennek jelentőséget. Akkor most [abba a hibába esek, hogy] szemezgetek és válogatok az ilyen tanításokban? Nem tudom. Inkább úgy tekintek rájuk, hogy nagyon hatásos dolog a recitálás. Ahogy mondják némely mahájána szútrában, még az is, ha csak recitáljuk ennek a bódhiszattva nevét, több világkorszakra való üdvösségét építi fel, és így tovább... Még akkor is, ha olyan benyomást kelt [néhány szöveg], hogy elég csak recitálni, kétségbe vonom, hogy ezt igazán szó szerint lehetne venni. Azt gondolom, azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a bódhiszattva mit tett azért, hogy bódhiszattva legyen. És ugyanígy, a nevük is tényleges jelentéssel bír. Tehát úgy recitálni a nevüket szanszkrit vagy tibeti nyelven, hogy közben nem tudom, mit jelentenek, az nem vezet semmire. És, ahogy mondtam, én személyesen a számoknak nem tulajdonítok túl sok jelentőséget. Nem számít, hogy harmincötezer vagy negyvenötezer világkorszak. De azt sem mondanám, hogy ez hülyeség. Ezzel megaláznám a tanításokat, és ilyet természetesen nem előremutató dolog tenni. De nem látom, hogy az elengedhetetlen része volna a tanításoknak, hogy hány világkorszakot tisztítasz meg.

Tehát, azt kell alkalmaznunk, ami a mahajánában szerepel, azaz különválasztjuk a értelmezést igénylő/kifejtendő (néjártha) és a kifejtett/végső valóságra vonatkozó (nítártha) tanításokat. Az "értelmezést igénylő" azokat a tanításokat jelenti, amik a mélyebb megértéshez vezetnek bennünket, és a "kifejtettek" azok, ahová elvezetnek. Tehát a kifejtett/végső valóságra vonatkozó tanítások szólnak az ürességről és az üresség mélyebb megértéséről, és minden más, ami oda elvezet bennünket [pedig értelmezést igénylő/kifejtendő tanítás]. Tehát ha így mondjuk, hogy ez felépít harmincötezer világkorszaknyi pozitív erőt és ez negyvenöt ezret, azt gondolom, csak megerősít bennünket egy olyan pozitív erő felépítésében, ami a mélyebb megértéshez vezet.** Tehát én ilyen szinten értelmezem. És nem mágikus értelemben gondolom.

Ez egy nagyon jó kérdés, amit felvetett. Mert több láma is hangsúlyt fektet bizonyos szútrák olvasására, recitálására, amit ha megteszünk, az természeten egy előremutató dolog. Ilyen például az Arany Fény Szútra*. És ezekben találunk olyan bekezdéseket, amikhez nehéz viszonyulni.

Kézi imamalom

Résztvevő: Forgasd meg az imamalmot, és kigyógyít majd a rákodból.

Alex: Nos, azt mondani, "Forgass egy imamalmot és kigyógyít majd a rákodból", ezt én egy kicsit naivnak gondolom.

Résztvevő: Úgy hangzik, mint egy bűvésztrükk. Vajon van imamalmod, hogy.....

Alex: Nos, ez nem olyan nagyon bűvészkedés. Úgy értem, ismeri a viccet? Azt a viccet, amiben így fohászkodunk Istenhez vagy Buddhához: "Bárcsak megnyerném a lottó főnyereményt! Bárcsak megnyerném a lottó főnyereményt" És Isten vagy Buddha vagy akárki megjelenik és mondja, "Először is venned kell egy lottószelvényt!"

Tehát létre kell hoznunk a kiinduló okot. És ha létrehozzuk a kiinduló okot a pozitív erő vonatkozásában - nos, akkor az imamalom segíthet kialakítani egy pozitívabb, optimistább hozzáállást, ami segíthet megerősíteni az immunrendszerünket is, és így tovább. De csak önmagában, természetesen nem tud kigyógyítani a rákunkból. Ez naiv dolog volna.

Résztvevő: Pedig néha annak látszik.

Alex: Igen, ennek látszik, de félreértés, gondolom, ha mindent teljesen szó szerint veszünk. Bár vannak, akik így tesznek. De a tanításoknak mélyebb a jelentésük. "Ne támaszkodj a tanárra, hanem a szavaira. Ne építs csak a szavakra, hanem az értelmükre. Ne csak az értelmükre, hanem a pontosan meghatározott jelentésükre - ahová vezetnek ezek a szavak." Tehát ez a négy támaszunk van.

* A link angol nyelvű.
** Itt az előadó kb. azt mondja, hogy a 35 000 világkorszak megtisztításáról szóló tanítás nem a végső valóságról szóló tan, hanem egy kifejtendő, a köznapi igazság szintjén álló tanítás. (A szerk. megj.)

Forrás: Alexander Berzin: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 2. rész

Ha tanításokat akarunk kapni, fontos, hogy a gyakorolás szándéka álljon a háttérben. Hogy mindezt komolyan vegyük. Másképp miért érdekelne minket a tanítás? Csak kíváncsiságból? Ez nem szempont. Ezeknek a tanításoknak értékesnek kell lenniük, egy szent dolognak, amit csak akkor tanulmányozhatsz, ha igazán akarod csinálni. Ez, természetesen, nehézkessé válik az internettel és könyvekkel, meg ilyesmikkel, mert, ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, olyan sok helyről szerezhetjük be a tudásunkat. De sok hamis információ is van a Dharmáról és tantráról, és jobb, ha helyes információhoz próbálunk jutni. Ahogy Őszentsége néha tréfálkozva mondja, "A pokolra kerülni jobb helyes megértéssel, mint téves tudással. Helyes megértéssel jóval hamarabb kijuthatsz belőle." Tehát akár szó szerint vesszük, akár egy tréfának, mindenképpen érdemes ezen elgondolkoznunk. Ha meg akarjuk szerezni ezeket a tanításokat, vegyük komolyan. Mert ez egy elköteleződés.

Ha elköteleződtünk, hogy mindennap recitálunk, hibát követünk el, ha nem vesszük komolyan, mert úgy gondoljuk, amikor nincs kedvünk csinálni, kihagyhatunk egy napot, mondván: "Csak akkor teszem, ha kedvem van." Az is hiba szokott lenni, ha túl sok olyan gyakorlás felé köteleződünk el, amit életünk teljes hátralévő részében csinálni kell. És anélkül vesszük ezeket magunkra, hogy reálisan átgondolnánk, képesek leszünk-e végigcsinálni? Ez nagyon-nagyon általános hiba volt a '70-es években, Indiában. Abban az időben a beavatásokat sokkal könnyebben adták - teljes beavatásokat teljes gyakorlási elköteleződéssel -, és mi, nyugati emberek, elfogadtuk ezeket. Elfogadtuk ezeket a felhatalmazásokat, elfogadtuk ezeket az elköteleződéseket, azt gondolván, hogy mindig képesek leszünk megtartani. És nézd meg, csupán tíz évre rá - húsz, harminc, negyven évvel későbbről meg már nem is beszélve -, hány ember tartotta meg valójában? És hány csinálta folyamatosan? Csak egy maroknyi. És még akkor is, ha elfogadták ezeket annak idején, sok ember valószínűleg küzdött azzal, hogy naponta megcsinálja, hiszen a végén felhagyott vele... Túl elfoglaltak voltak reggelenként. "A reggeli időpont nem megfelelő nekem" gondolták. És estére hagyták, de este már két-három órát kellett volna gyakorolnuk. És majdnem elaludtak, mialatt gyakoroltak, ültek ott, és elbóbiskoltak, és fél éjszakába telt, amíg túl lettek rajta. És így tortúrává vált az egész. Tehát ez egy nagy probléma.

Ha szeretnénk elköteleződni a gyakorlás felé, legyünk realisták azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tudunk megcsinálni. Mert ezek a gyakorlási elköteleződések komoly dolgok, amikor azt mondják neked, ezt minden nap kell csinálnod életed hátralévő részében. És miért akarom csinálni minden nap életem hátralévő részében? Mert komolyan el akarom érni a megszabadulást és a megvilágosodást. És mert értem az alap tantra-módszert - Ez nagyon fontos. Őszentsége mindig hangsúlyozza, hogy ha behatóbban meg akarod ismerni a tantrát, akkor az legyen a kiinduló pontod, hogy megérted mi is ez az egész tantra, és bizonyosnak kell lenned a módszer eredményességében. Másképp miért csinálnád? Főleg, ha úgy véled, hogy ez az egész csak valami fura vizualizációból és valami mantra motyogásából áll, akkor egy idő után feladod, mert olyan nevetségesnek tűnik: "Miért csinálom én ezt?" Ezért fontos igazán mérlegelni, hogy valójában tudjuk-e teljesíteni ezeket az elköteleződéseket.

És végül, a tantra gyakorlásának félreértése úgy vélni, hogy az pusztán csak egy rituálé ismételgetése vagy pusztán egy manta ismételgetése. A bódhicsittán és az ürességen való szilárd meditáció nélkül ezt gondoljuk: "Csak végrehajtom ezt a rituálét. Csak ezt mondogatom ' Bla, bla, bla....' Próbálok vizualizálni" - pedig legtöbbször nem tudunk vizualizálni, túl komplikált. Így a legkönnyebb változatot akarjuk csinálni és azt képzeljük, hogy majd csak történik valami ennek hatására. És ezért ez az egész nagyon gyakran válik csupán Fantázia országba való meneküléssé, ahelyett, hogy egy igazán hatásos módszer lenne arra, hogy egyben lássuk az összes tanítást.

A tantra egy olyan módszer, amivel egyben láthatjuk az összes tanítást, így a rituálék menetének meghatározott pontjain - például ennél a pontnál létrehozod a négy mérhetetlen magatartást; ez a pont a menedék; ennél a pontnál bódhicsitta; ennél a pontnál megerősíted a fogadalmadat; ennél a pontnál üresség-meditációt csinálsz, és még sok, sok pont következik... - tehát a rituálé különböző pontjainak elérésekor kifejlesztünk különböző szintű Dharma-megértést és megvalósítást. Így, ha ezelőtt nem gyakoroltad a módszert, és nem tudod, hogy mi ez az egész, akkor amikor ehhez a ponthoz érsz a rituáléban, "Most megértettem az ürességet" mit csinálsz? Mert ha nem tudod, mi ez az egész, akkor csak szavakat mondasz fel. Semmire sem jó, ha csak felmondod a szavakat. Tehát a tantra gyakorlásához nagyon sok minden szükséges ebből az egész háttérből. Hiba azt gondolnunk, hogy ezzel a "Bla, bla, bla..."- féle recitálással bárhová is eljutunk - ami egyébként is általában az elme elkalandozásával jár.

Befejezés

Ez a néhány félreértés jutott eszembe, ahogy ültem és gondolkoztam erről a témáról. Biztos vagyok benne, hogy még sokkal többet is fel lehetne sorolni. Ahogy említettem, jó néhány félreértés egyszerűen csak a téma nehézsége miatt keletkezik; különösen az ürességgel kapcsolatos dolgok vagy a különböző tanrendszerek és egyebek félreértelmezése. A Dharmával kapcsolatban egy dolgot ki kell emelni: bármit is tanított Budddha, az mások javára szolgált. Így ha ezt komolyan vesszük, próbáljuk meg kitalálni, mi a célja ennek az egésznek vagy bármelyik részének. Ha nem értjük, kérdezzünk! Vizsgáljuk meg! Kövessük a Dharma [saját] módszereit!

Alexander Berzin munka közben

Ha valamilyen elmebeli/tudati korlátba* ütközünk, akkor építsünk fel több pozitív erőt, hogy le tudjuk győzni ezeket az elmebeli korlátokat vagy érzelmi akadályokat! A szövegek egyértelműen ezt tanácsolják, tehát komolyan kell vennünk. Félreértés, ha nem vesszük komolyan, és nem fogjuk fel ezt. Végezz sok Mandzsusrí** gyakorlatot! De ez nem azt jelenti, hogy csak mondogatod a "Bla, bla, bla" mantrát, hanem azt, hogy képzelőerőd segítségével  világos vizualizációt végzel, ami által az elméd tisztább és tisztább lesz. Ebben felénk áradó fények segítenek, hogy szemléletesen tudjuk elképzelni [a vizualizáció tárgyát]. Így megalapozol egy nagyon erős késztetést arra, hogy az elmédet tisztábbá tedd, és ez ösztönöz majd a továbbiakban. Ez nagyszerű segítség lehet. De csak erőlködni és erőlködni ahelyett, hogy a Dharma módszerére támaszkodva győznénk le ezeket az akadályokat és gátakat.... - ez nem mindig segít. És hatalmas mennyiségű erőfeszítést igényelhet.

Úgy szoktam szemlélni néhány utazásomat, mintha adakozó körútra mennék. Meghívtak sok helyre tanítani... mint például bódhicsitta-elvonulásokra. Előfordul, hogy bizonyos értelemben elakadok abban, amit éppen írok vagy fordítok, és akkor elutazom vagy valami ilyesmi. És ezáltal - a másokkal való beszélgetéseim során vagy amikor próbálok nagylelkű lenni a tanításokkal és így tovább - egy bizonyos mennyiségű pozitív erő keletkezik, ami visszatérésre késztet, tisztábbá teszi az elmémet, és legyőzi a gátakat, amik addig bennem voltak [és akadályoztak az írásban]. Tehát próbálom a dolgokat ilyen módon nézni.

Tehát végeredményben ezek az én gondolataim. Esetleg felmerülhetnek kérdések ezekkel kapcsolatban.

* Az előadó itt azokra a makacs meggyőződésre, megkövesedett nézetekre utal, amik akadályozzák a gyakorlót a Dharma megértésében. (A szerk. megj.)
** Mandzsusrí a bölcsesség, a tudás bódhiszattvája. Felidézése segít megszabadulni a bölcsességet akadályozó tényezőktől.  (A szerk. megj.)

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 1.rész

És most a tantrával kapcsolatban a beavatásról szólnék. Hiba, ha tantra beavatást úgy fogadunk el, hogy előtte nem tanulmányoztuk a tanítót vagy a gyakorlást. Még akkor is, ha előtte tanulmányozzuk őket, hiba vagy félreértés beavatást elfogadni úgy, hogy valójában nincs szándékunkban gyakorolni a tantra rendszerét. Egy beavatás vagy felhatalmazás célja az, hogy beindítsuk és megerősítsük - fokozzuk - a Buddha-természetünk tényezőit, így alkalmassá válhassunk az elköteleződésre egy sajátságos istenség-rendszer gyakorlásában. Ennek ez a teljes célja. A különféle rituálék és vizualizációk és egyebek, beindítják ezt, több magot elültetnek bennünk, így el tudunk köteleződni egy sajátságos gyakorlásban. A gyakorlás a beavatással kezdődik.

Kálacsakra-beavatás, 2012 január, India

Ha félreértjük ezt, válogatás nélkül jelenünk meg bármelyik láma bármilyen gyakorlásának beavatásán. És akár az áldás miatt megyünk oda, akár a csoport nyomásának hatására, mindenképpen hiba, ha csak ezekért tesszük. Felhatalmazásért, beavatásért folyamodni meglehetősen komoly dolog. Emellett tanulmányoznunk kell a tanítót is. Akarok-e ezzel a tanítóval, mint tantrikus guruval, megalapozni egy sajátságos kapcsolatot? Legtöbbünknek fogalmunk sincs, hogy ez valójában mit is jelent. És ezt a fajta istenség-gyakorlást (guru-jógát) akarom-e csinálni, és nem pedig egy másikat? Komolyan akarom ezt csinálni akár most vagy ténylegesen szándékomban áll később? De csak úgy odamenni, anélkül, hogy ezeken elgondolkoznánk, az hiba. Persze, nyilvánvalóan úgy is odamehetünk, mintha egy antropológiai eseményre készülnénk. Elmész, mint antropológus, hogy megnézd, hogy vajon ezek a bennszülöttek mit csinálnak a bennszülött szertartásaikon? Oké, megteheted. Őszentsége mondja, hogy ha úgy akarsz odamenni - ahogy ő nevezi -, mint egy semleges megfigyelő, az nem gond. De ha így mész oda, az igazán közönségessé teszi a beavatási folyamatot.

És ha úgy megyünk egy beavatásra, mint egy antropológiai eseményre, vagy csak áldásért vagy csoport nyomására, azaz mindenki más is megy, így nekünk is menni kell - tehát ha így megyünk oda, akkor nagy hiba elfogadni a fogadalmat és a kötelezettséget pusztán azért, mert jelen vagyunk a beavatáson, anélkül, hogy tudnánk és akarnánk magunkra vállalni. Csak akkor fogadj fogadalmat, ha tudatosan vállalod! Csak mert ott vagy, nem jelenti azt, hogy fogadalmat teszel vagy hogy elfogadod a beavatást. A tibetiek el szokták vinni magukkal a kutyájukat a beavatásra. Persze, nem azért, hogy a kutyák fogadalmat tegyenek, vagy hogy a kutya beavatást kapjon a gyakorlásba. Úgy értem, feltehetően áldásért vagy ilyesmiért viszik oda őket. De akarunk-e mi is úgy megjelenni a beavatáson, mint egy kutya? Ez a lényeg. Vagy azt gondoljuk, "Ó, mi elboldogulunk ezzel."

Vagy fordítva, az is egy ugyanilyen félreértés, ha úgy gondoljuk, hogy elfogadhatunk egy beavatást és elköteleződhetünk a gyakorlásban, anélkül, hogy fogadalmakat tennénk és be is tartanánk azokat. A beavatás vagy felhatalmazás egyik legfontosabb szempontjai a fogadalmak. Több szövegben is teljesen világosan szerepel: "Nem létezik beavatás fogadalmak nélkül." Legalább bódhiszattva-fogadalmat kell tennünk. Minden irányzat beavatásában, beleértve a dzogcsen, Congkapa és Atisa* osztályokat is, hangsúlyozzák, hogy szükségünk van valamiféle szintű prátimoksa (páli nyelven: páttimokkha) fogadalomra vagy gyakorlatra, mint alapra, még akkor is, ha ez csak világi fogadalom. Vagy még csak nem is kell mind az ötöt betartani. De valamiféle általános etikai alap szükséges. Aztán itt a bódhiszattva fogadalom. És a tantra két magasabb osztályánál a tantrikus fogadalom. A fogadalom tehát teljesen nékülözhetetlen. És muszáj ezt komolyan vennünk, megvizsgálva, hogy tényleg be tudjuk-e tartani ezeket?

Ha egy gyakorlás-elköteleződésről van szó - néha létezik beavatásos gyakorlás-elköteleződés -, félreértés, hogy úgy alkudozhatunk a tanítóval, hogy csökkentse az elköteleződést, mint ahogyan kicsinyesen alkudozunk egy árussal a kínai piacon az olcsóbb árért. Már láttam nyugati embereket így viselkedni. Őszentsége Dharamszalában szokott adni felhatalmazást/beavatást, és az elköteleződés az, hogy a gyakorlást minden nap életed végéig csinálod. Ilyen például a Láma Csöpa (A Guru Púdzsá*). Őszentsége szokott ilyen tanítást adni, és az az elköteleződés, hogy csinálnod kell minden áldott nap életed hátralévő részében. És amikor a nyugati emberek ezt választják, akkor alkudozni kezdenek: tudja, nagyon elfoglaltak vagyunk, tényleg meg kell csinálnunk? Nem lehet csak akkor, ha van rá időnk? - ilyeneket mondanak. Olcsón, olcsóbb áron próbálják megkapni. Ez egy nagy félreértés és nagy hiba.

*link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a Védelmezőkről)

Alexander Berzin: Félreértések a Védelmezőkről

Hasonlóan az előzőekhez, félreértés, ha túlhangsúlyozzuk a védelmező gyakorlatot. Pedig gyakran ez szokott történni. A Dharma-központokban, például, minden héten csinálnak védelmező gyakorlatot, vagy akár minden nap. És még az újonnan érkezők is végzik ezt, anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne arról, hogy mit csinálnak. És úgy tekintünk a védelmezőre vagy úgy tiszteljük a védelmezőt, mint aki minden akadálytól és veszélytől, stb. meg fog védeni bennünket (ahogy arra a "védelmez" szó is utal), de elfelejtjük, hogy nekünk magunknak kell magunkat megvédeni... És mi lett a karmával és menedékkel?

Pelden Lhamo védőistennő

Biztonságos irányt vettünk (Buddha, Dharma, Szangha), annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést - ez a kiinduló tanítás. Nem pedig az, hogy védelmezőkhöz fordulunk, annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést. Sehol sem mondják ezt a tanításokban, ugye? Fordulj a Buddhához, Dharmához és Szanghához. De ezek nem olyan módon védenek bennünket, hogy megmentenek, hanem megtanítanak arra, hogy mit tegyünk. De nekünk magunknak kell mindezt megtennünk. Vagy példát mutatnak. És a karma lényege: kerüljük a romboló viselkedést. Mit is jelent a Buddha, Dharma és Szangha biztonságos irányába indulni? A biztonságos irány elsősorban maga a Dharma.

A Dharma (a Tan) - a legmélyebb a Három Kincs közül - utal a harmadik és negyedik Nemes Igazságra. Tehát a szenvedés okainak helyes megszüntetésére és ebből következően a szenvedés helyes megszüntetésére. És a helyes ösvényre (a Nemes Nyolcrétű Ösvényre) vagy elmeösvényre, ami elvezet ezekhez - az üresség megértése, stb. által - és mindahhoz, ami ebből következik. Ez, tehát, az irány, ahová megyünk. És ez az, ami teljes mértékben a Buddha - és a Buddhák - elméjének/tudatának folytonosságán/terén és részben a Szangha elméjének folytonosságán alapul. És ez az irány a fontos. És, ha ezt az irányt választjuk, akkor megvédjük magunkat a szenvedéstől. A "Dharma" szanszkrit szó, a "visszatartani bennünket" szótőből származik. Visszatart bennünket, így elkerüljük a szenvedést.

De ezt nem a védelmező teszi meg ezt értünk. A védelmező olyasmi, mint egy kiegészítés. Többféle módon szemlélhetjük a védelmezőket. Szerkong Rinpocse* hatalmas, vad kutyákhoz szokta hasonlítani a védelmezőket. Azt mondja, hogy ha te egy istenségként egy mandala középpontjában állsz - mondjuk Jamantakaként*, aki egy igazán erős, erőteljes istenség -, akkor képesnek kell lenned arra, hogy irányítsd ezeket a védelmezőket, akik olyanok, mint a vad kutyák. És bár a kapuhoz is állhatsz és magad elzavarhatod a rablókat, de miért tennéd ezt, amikor rábízhatod a kutyádra? De neked kell lenned a mesternek, neked kell irányítanod őket. Tehát, még ha úgy is gondolunk a védelmezőkre, mint bennünket segítőkre, olyan formában, hogy elűzi a zavaró hatásokat és rablókat, és így tovább, de alapvetően mi vagyunk azok, akik irányítjuk őket.

Más szóval, ha úgy tekintünk a védelmezőkre, mint valódi lényekre, szellemekre vagy bármikre - ahogy a tibetiek is teszik -, akkor ezek a védelmezők képesek megfelelő körülményeket teremteni ahhoz, hogy a saját karmánk megérjen. Ha nekünk magunknak nincs karmánk, ami megérjen, akkor semmit sem segít az, amit ők tesznek. Ugyanaz a dolog, mint amikor a Gyógyító Buddha púdzsát meg ilyesmit csináljuk. Nem lesz hatásos; önmagában nem ez az oka annak, ha jobban leszünk. A saját előrevivő karmánk számára megérést biztosító körülmény lesz az oka. Vagy néhány esetben a védelmezők nagyon egyszerű módon segíthetnek abban, hogy a negatív karmánk ne érjen be, úgy, hogy nem alakítják ki a körülményeket... így semmisítenek meg több komolyabb akadályt, ami a sikerünk útjába állhatna a jövőben. Tehát többféle módon működnek a védelmezők.

De a hiba itt mindenképpen az, hogy félreértésből túlhangsúlyozzák a védelmezők gyakorlatát, pedig a középpontban a Buddha, Dharma, Szangha áll, nem más. És emiatt a túlhangsúlyozás miatt lesz belőle egy valamiféle szellemlény már-már bálványozása. És több probléma keletkezik ebből, ahogy ezt szemlélteti a tibetiek körében botrányt kavart védelmező esete*. Tehát igazán óvatosnak kell lenni ebben. És ezért gondolom, hogy nem igazán bölcs dolog az, ha a Dharma-központokban minden nap van nyilvános védelmező-gyakorlás vagy minden héten vagy minden hónapban, amikre bárki eljöhet - az újonnan érkezők is. Különösen, ha ezeket a védelmező-gyakorlat szövegeket lefordítjuk, akkor meglehetősen erősek: "Zúzd össze a betolakodót, az ellenséget!" és így tovább. Tehát meglehetősen erős szavak ezek és nagyon könnyen félreérthetőek. Így tehát nagyon körültekintőnek kell lenni a védelmező gyakorlatokkal kapcsolatban.

*A link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tantráról 2. rész

Miért kérünk beavatást? Ennek több oka is lehet. Azt képzeljük, hogy olyan előkelő, vagy hogy ez az igazi vagy hogy olyan egzotikus. Esetleg több embert vonz, ami azt jelenti, hogy több pénzt gyűjthetünk össze, így ki tudjuk fizetni a látogató tanítót és támogatjuk a saját központunkat. Tehát akár anyagi okai is lehetnek a beavatás kérésének, de ez a legsajnálatosabb, ami történhet. A beavatásban a tanító maga is motivált lehet, mert úgy gondolja, hogy "Oké, bár ezek itt és most nem fognak gyakorolni, de elültetjük bennük a magokat az elkövetkező életükre." Nos, a legtöbb nyugati ember nem hisz egy elkövetkező életben. Így tehát ez félreértés a tanítók részéről is. És sokszor maguk a tanítók sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a nyugatiaknak nincs meg a kellő hátterük ahhoz, hogy hatásosan gyakorolják a tantrát. Vagy ugyanúgy, őrájuk is nyomás nehezedhet amiatt, hogy több pénzt szedjenek össze a kolostor támogatására és a látogató szerzetesek hazautaztatására. Tehát több oka is lehet a beavatás kérésének és adásának.

Az azonban mindig tanácsolható, hogy az éppen ott lévő látogató tanítót arra kérjük, adjon nekünk alaptanításokat. Vagy ha még haladóbb tanítást akarunk, akkor megkérhetjük a haladó szútra-tanításokra. Mondjuk, haladó tanítás a bódhicsittáról, haladó tanítás az ürességről és így tovább.

Amikor belemélyedünk a tantrába és ismereteket akarunk szerezni arról, hogyan gyakoroljunk, szintén félreértés, ha azt képzeljük, hogy a fő hangsúly a gyakorlás során a vizualizáción van és elkezdünk aggódni amiatt, hogy minden apró részlet helyes legyen. A tanítóm, Szerkong Rinpocse* szokta mondani, megmosolyogva ezt a nyugati félreértést: "Az emberek idejönnek és tőlem kérdezik, vajon Jamántakának* vagy Vadzsrajóginínek* (két meditációs istenség) van-e köldöke? Ez nevetséges! Nem ez a lényeg, hanem azok, amik fontosak ezekben a gyakorlatokban."

Az tény, hogy amikor ki akarod fejleszteni az egyhegyű koncentrációt, akkor szükséges minden részlet, de még az elején nem erre fókuszálsz vagy nem ezt hangsúlyozod. Amit el kell érni, az az ösvény három elvének alapvető megértése, ahogy Congkapa ezeket teljesen érthetően kifejti:

– Lemondás vagy feladás. Feladni a megszokott elképzeléseinket, a ragaszkodást ahhoz, hogy a dolgokhoz valójában léteznek és így tovább. Hatalmas elhatározást igényel szabaddá válni, azaz lemondani ezekről.

– Bódhicsitta. Célunk, hogy elérjük a megvilágosodást. Ezek a Buddha-figurák, a jidamok** képviselik a jövőbeli megvilágosodásunkat, aminek elérését célul tűztük ki, hogy el tudjuk képzelni, hogy már ott vagyunk. Bódhicsitta nélkül miért képzelnéd magad ebbe a formába és tennél bármit mások érdekében? Így magától értetődően, ennek érdekében akarunk olyanná válni, hogy másoknak jót tegyünk.

– És végül az üresség teljes megértése; mi most nem létezünk helyesen, de megvan a lehetőségünk erre. Bele kell avatkoznunk az okokba és a következményekbe, és a belőlük keletkező függvényébe, és így tovább.

Zöld Tárá

Így, ha tanításokat akarunk kapni a tantráról, akkor legyünk biztosak abban, hogy a tanítások ilyen jellegű szinten vannak. Ez az, amit fontos kihangsúlyoznunk. Mi az értelme ennek az egésznek? Mi az, amit tenni próbálunk? Ezért szükséges, mindenek előtt, az összes előkészítő tanítás. És ne aggódjunk minden apró kis vizualizációs részlet miatt. Például hogy melyik alakot mi ékesít, meg ilyesmi dolgok. Bár vannak pontos leírások arról, hogy [az adott jidam] hogy néz ki, de nem erre helyezünk hangsúlyt, különösen nem az elején.

Érdekes volt 2004-ben, Kanadában*, Ontarióban, egy kálacsakra-beavatás. Itt Őszentsége adott egy előkészítő tanítást - már elfelejtettem, hogy pontosan milyen szövegeket, de ezek közül egyik Nágárdzsuna szövege volt az ürességről. Kb. három napig tartott az előkészítés. Ezután Őszentsége beavatást adott. És feltűnt, hogy jóval több ember volt ott a beavatáson, mint az ürességről szóló tanításon. Ennek láttán Őszentsége mondta, hogy többre becsüli azokat az embereket, akik csak Nágárdzsuna tanításai miatt jöttek és nem maradtak a beavatásra, mint azokat, akik az ellenkezőjét tették - azaz kihagyták ezeket a bevezető tanításokat és csak a beavatásra jöttek. Ez sokat elárult, borzasztóan sokat.

Ezeket a tantra-gyakorlatokat illetően, félreértés úgy tekinteni a jidamokra, mint szentekre, akikhez segítségért imádozunk, Szent Tárá*, Szent Csenrézi és hasonlók, és bizonyos értelemben bálványozzuk őket - és ez a félreértés nem korlátozódik csupán a nyugatiakra. Ezek a jidamok ösztönözhetnek bennünket, ahogy a Buddhák és a tanítók is, de a munkát mi magunknak kell elvégeznünk.

Láthatod, hogy jó pár félreértés megint a fordítás miatt történik, amikor kérést intézünk a különböző gurukhoz és jidamokhoz és másokhoz, a kérő imákban. Legelőször, az "imádság" szóból számunkra nyilvánvalóan következik az, hogy imádkozunk Istenhez, "Isten, add meg nekem ezt vagy azt". Vagy imádkozunk egy szenthez, és a szent közvetítőm lesz Istennél, így majd Isten megadja nekem azt a valamit, amit kérek. Máris tévúton vagyunk itt, egy kis kivetítéssel. Viszont, amikor kérést intézünk, a szó itt csingyilab (byin-gyis-rlabs) tibeti nyelven, és ezt rendszerint "áldások"-nak fordítják. Így ez egy teljesen különböző és másfajta értelmezéshez vezet. Mi azt kérjük: "Áldj meg, hogy megtehessem ezt. Áldj meg, hogy megtehessem azt." Valami olyasmi, mintha csupán ezeknek a figuráknak az erejére volna szükségünk, hogy jöjjenek és áldjanak meg bennünket és, hirtelen, eljussunk a végső felismerésre és így tovább.

Ez nem buddhizmus. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: felemelkedni és felvidulni/fényesebbé tenni. Ez a jelentése. Adhisthána* szanszkrit nyelven. Adhisthána - magasabb helyzetbe kerülni, felemelkedni. Ennek a következménye a még ragyogóbbá tesz. Én előnyben részesítem azt a fordítást, hogy ösztönözni. Így tehát kérjük őket, hogy ösztönözzenek ennek és annak az elérésben. De ezek az alakok - akár a guru, akár Buddhák, akár jidamok - nem képesek saját részükről, a saját erejük által megadni a kívánságainkat vagy megtenni mindent nekünk, és ezért mindössze alá kell rendelnünk magunkat nekik. Ez megint egy nyugati fogalom vagy felfogás belevetítése a buddhizmusba. A fő hangsúly mindig azon van, hogy saját magunknak kell megcsinálni a munkát. Vannak Buddháink, gurujaink/tanítóink, akik képesek arra, hogy ösztönözzenek bennünket, képesek arra, hogy tanítsanak bennünket és vezessenek, de nem képesek a munkát helyettünk megtenni. Meg kell értenünk, hogy nekünk magunknak kell megtennünk.

* A link angol nyelvű
**Jidam (tib): a megvilágosodott tudat hatalmas gazdagsága számtalan energia és fény formában fejezi ki magát. A velük való azonosulás meditációban és a hétköznapi életben felébreszti saját buddhatermészetünket.

Forrás: Általános félreértések a buddhimusról (angol nyelven)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról)

Alexander Berzin: Félreértések a tantráról

Elérkeztünk a tantrához, és ezzel kapcsolatban is nagyon sok a félreértés. Gyakran származnak ezek a félreértések a marketingből. Tantra, dzogcsen, ezeket nagyon ügyesen könnyű ösvénynek, gyors ösvénynek vagy a legjobb ösvénynek, és ehhez hasonlónak "adják el". De bámilyen oka is van ennek a marketingnek - legyen szó tibeti tanító általi "eladásról" vagy akár különböző nyugati vagy tibeti gyakorlókról -, félreértés az, hogy a tantra vagy a dzogcsen könnyű út volna.

És mivel mi úgy hisszük, hogy ezek tényleg könnyű és gyors utak, vonzónak találjuk őket. De vajon miért vonzódunk a könnyű és gyors tanítások/utak felé? Ahogy egyik tanítóm rámutatott, lehet azért, mert lusták vagyunk és olyat akarunk, ami könnyű és gyors (nem igazán akarunk munkát fektetni bele), vagy azért is, mert "alkalmi vételt" szeretnénk találni, olcsón hozzájutni a megvilágosodáshoz. És az a mód, ahogy keressük az alkalmi vételeket, éppen olyan, mint amikor a boltban vásárolunk. Gyakran használjuk ezt a mentalitást, amikor a különféle Dharma módszereket szemléljük. Melyik alkalmi vétel? Mit árusítanak ki ezen a héten? - valahogy így. A tantra-gyakorlás, a dzogcsen és mindezek, hatalmas mennyiségű munkát igényelnek. Elképesztően bonyolultak. Nagyon, nagyon kifinomultak. És mindegyik pontosan előírja az előkészítő gyakorlatok szükségességét, amik nem könnyűek, mint például a százezer leborulás, és így tovább.

Vadzsraszattva

És még ha el is fogadjuk azt, hogy szükség van ezekre az előkészítő gyakorlatokra, mint pl. a leborulás, rendszerint csodákat várunk tőlük, ami azonban félreértés. Ez szintén a marketing eredménye vagy csak saját magunkból eredő túlzott elvárás. "Én olyan elszánt vagyok. Csak mondjátok meg, mit csináljak. Oké, ledobom magam százezerszer a földre, elismétlek néhány szótagot egy másik nyelven százezerszer és akkor minden gondom eltűnik." Ez egy félreértés. És emiatt, mert elszántad magad, csak csinálod, csinálod, csinálod, várván, hogy a végén valamiféle csoda fog történni. De nem történik. És ekkor nagyot csalódunk a Dharma-gyakorlásában.

Természetesen, a tisztító gyakorlatok hatásosak lehetnek, de úgy semmiképpen sem, ha az idő 99%ában az elméd elkalandozik és nem arra figyelsz, amit csinálsz. Vagy nincs igazán szilárd, megfelelő motivációd. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok hatásosak legyenek - de még ha hatásosak is, akkor sem tesznek csodát - , helyesen kell csinálnunk őket, teljes odafigyeléssel és tökéletes, megfelelő motivációval és igy tovább. Ugye, nem könnyű? Vagy sokan azt gondolják, miután megcsinálták a százezer leborulást, "Megtettem, amit muszáj volt, és most kezdjük az élvezetes dolgokat." Így bizonyos értelemben, majdnem húzódozunk ezektől az előkészítő gyakorlatoktól. És csak túl akarunk lenni rajtuk. Nem igazán érezzük fontosnak azt az értéket, amit magukban rejtenek, és azt sem, amit ők saját maguk képviselnek, és így képtelenek vagyunk igazán előremutató erőt felépíteni. Éppúgy, mint ahogy újra és újra előremutató irányt adva az életünknek, a menedéket megerősítjük a Buddhában, Dharmában, Szanghában: ez az az irány, amerre tartok. Újra és újra létrehozva a bódhicsittát. Ezért ezek a fajta előkészületek nagyon, nagyon hasznosak.

Úgyszintén a ngöndro-gyakorlatokkal kapcsolatban (ezek az alapgyakorlatok a négy alapgondolatból és az ugyancsak négy különleges előkészítő gyakorlatból állnak. Ezek tesznek minket alkalmassá arra,hogy később a fő meditációs gyakorlatot végezzük), hibát követünk el, ha azelőtt csináljuk őket, hogy legalább alapvetően megértettük volna a buddhizmus lényegét, és ezért gondoljuk azt, hogy olyan egyszerűen meg lehet tisztulni vétkeinktől, ahogy vannak. Gyakran úgy történik nyugaton, hogy elmegyünk egy tanítóhoz, aki azonnal, bármiféle tanítás és bármiféle értelmezés előtt azt mondja nekünk: "Csinálj százezer leborulást!" És az emberek meg is csinálják, ami ámulatba ejtő. Felteheted a kérdést: "Miért csinálják meg ezt?" Átalában elszántságból, abban a hitben, hogy valami csoda fog történni. Vagy pedig elfogadják ezt a majdnem szektás módszert, és úgy engedelmeskednek a tanítónak, mint a katonaságnál. Pedig félreértés, ha azt gondoljuk, hogy a tanítóhoz fűző kapcsolat olyan, mint a kapcsolat a feljebbvalónkhoz a katonaságnál, azaz feltétlen engedelmeskednünk kell. Nagyon fontos, hogy sose veszítsük el a kritikai érzékünket. Őszentsége mindig ezt hangsúlyozza: Legyél kritikus! Ami nem ugyanazt jelenti, hogy kritizálj állandóan, még akkor se, ha ezek a szavak hasonlóan hangzanak. "Kritikusnak lenni" - a történő dolgokat megvizsgálni. "Kritizálni" - azt gondolni, hogy sokkal jobb vagyok, te pedig szörnyű, és nagyon negatív hozzáállással lenézni másokat. Tehát nagyon fontos, hogy ha csináljuk ezeket a ngöndro-gyakorlatokat, akkor legyen megalapozva azzal, hogy értjük is, amit csinálunk.

És ez a nem-értés jellemzi azt a szélesebb körű félreértést, ami megjelenik a túl korai tantra-gyakorlásban, még akkor is, ha a ngöndróval kezdünk. Például, azokban a hagyományokban, ahol erős hangsúlyozzák a ngöndrót, mint előkészítő gyakorlatokat, van egy megosztott vagy általános ngöndro, aminek négy olyan gondolata van, ami elménket a Dharmára irányítja. (Ez alapvetően fedi a lam-rim - azaz fokozatos felépítésű - tanításokat.) És létezik a nem-általános, a speciális, másokkal nem megosztott, amiben vannak a leborulások és így tovább. És ha kihagyjuk vagy elcsépeljük vagy lekicsinyelljük ezeket a megosztott vagy általános előkészítéseket (az alap lam-rim tanításokat) és helyette azonnal a leborulásokhoz és a többihez ugrunk, akkor ez gyakran vezet - ahogy én fogalmazok - egy nagyon irreális hozzáálláshoz a leborulások és a Vadzsraszattvák irányába, és ez problémákat fog okozni. Egy idő után kérdezni kezded: "Mi a csudának csinálom én ezt? Mi az értelme?" Míg, ellenben, ha tisztán megértjük - legalábbis egy bizonyos szintig - az üdvös/előrevivő erők felépítésének fontosságát mindezeket megelőzően, hogy el kell távolítani a negatív feltételeket (vagy legalábbis csökkenteni őket), mert csak így tudjuk elérni ezt vagy azt a fajta célt, szellemi célt, akkor ennek az előkészítő gyakorlatok valamiféle értelmet adnak.

Tehát - ahogy én fogalmazok - a probléma itt nem csupán az, hogy felkészületlenül, túl korán vágunk bele a ngöndróba, hanem az, hogy a tantrába is felkészületlenül, túl korán vágunk bele. És ez elég gyakran történik így, mert... Lehetséges, hogy azért, mert mi kérjük a látogatóban lévő lámákat, hogy adjon beavatást, még akkor is, ha a csoportunk még nem kész gyakorolni azokat. Vagy maguk a látogatóban lévő lámák ajánlják fel a beavatást, még akkor is, ha a hallgatóság jórészt előkészületlen. Így nem minden esetben vagyunk teljesen felelősek ezért a félreértésért a tantra túlzott erőltetésével, bemutatásával és azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb ember felkészületlenül, túl korán kezdi ezek gyakorlását.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)
Ajánlott cikk: A ngöndro dzogcsen szemlélete (Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása)

Félreértések a tantráról 2. rész
Félreértések a Védelmezőkről

Általános félreértések a buddhizmusról (gyakorlásról 2.)

Alexander Berzin: Félreértések a gyakorlásról 2. rész

A "gyakorlás" azt jelenti, hogy nyugodt környezetben, kellő türelemmel képzeljük magunkat különböző helyzetekbe, és elemezzük azt, hogy mik azok, amik a problémáinkat okozzák:"Miért leszek feldúlt ebben vagy abban a helyzetben? Miért leszek indulatos, amikor beteg vagyok?" Ekkor egyre mélyebbre és mélyebbre mész és észreveszed "Most magamra összpontosítok. Szenvedek. Szegény én." Még akkor is, ha nem tudatosan gondoljuk azt, hogy "szegény én", mialatt például betegek vagyunk, de az összpontosításunk mégis az "én"-re irányul - ezzel pedig egy szilárd én-t képzelünk emögé. Es ekkor, mert nem igazán tetszik az, amit tapasztalunk, ingerültek leszünk és kivetítjük ezt más emberekre. Ez tehát az, amit teszel meditáció alatt, azt elemzed, ami történik veled minden áldott nap. Így a napi gyakorlásunkban rálátásunk lesz ezekre a dolgokra, és ennek segítségével rendszeresen dolgozunk valamiféle előnyös/üdvös szokás kialakításában. Nagy félreértés úgy gondolni, hogy enélkül is tudunk boldogulni.

Szintén félreértés, ha úgy hisszük, a gyakorlás - a buddhista gyakorlás - azt jelenti, hogy pusztán rituális dolgokat művelünk, és nem elsősorban önmagunkon dolgozunk. Elég sokan vélik úgy, "Csináljuk ezt a szádhanát vagy azt a szádhanát" és néha ezt recitáljuk tibeti nyelven is - egy olyan nyelven, amit egyáltalán nem is értünk -, és azt képzeljük, hogy ez a gyakorlás. Dzongsar Khyentse Rinpocse, aki nemrégiben volt itt, mondott ezzel kapcsolatban egy csodálatos példát: ha a tibetieknek kellene imákat és egyéb szövegeket recitálni minden nap németül, tibeti fonetikus átírással írva, anélkül, hogy lenne bámilyen fogalmuk arról, mit is mondanak, ő kétli, hogy nagyon sok tibeti ezt megtenné. Mi, nyugati emberek, mégis tesszük ezt, és azt képzeljük, hogy ez a gyakorlás elég. Tényleges gyakorlás azt jelenti: dolgozni magunkon. Dolgozni a hozzáállásunkon, dolgozni a nyugtalanító/zavaró érzelmeinkben. Analizálni. Megérteni. Felépíteni a szeretet, az együttérzés, a helyes megértés üdvös szokásait és így tovább.

Egy másik félreértés az szokott lenni a gyakorlással kapcsolatosan, hogy ha helyesen akarjuk gyakorolni a Dharmát, akkor szükséges követnünk a tibeti vagy más egyéb ázsiai szokásokat, például legyen bonyolult tibeti stílusú oltár, legyen megszentelt szoba vagy legyen Dharma-központ. Tibetiek, akik ide érkeznek, természetesen szeretnek olyan Dharma-központot létesíteni, mint egy tibeti gompa - tibeti templom - színes falakkal, festményekkel. Ahogy a tibetiek mondanák, ha a nyugati embereknek tetszik ez, akkor miért ne? Ártani nem árt... De azt gondolni, hogy ez mindenképpen szükséges a gyakorláshoz, nagy hiba. Különösen azért, mert ez mindig hatalmas költség, és a pénzt lehetett volna más jóval hasznosabb célra is fordítani. Így gyakoroljunk akár a Dharma-központban, akár az otthonunkban, vagy bárhol máshol, nem szükséges valami bonyolult, tibeti stílusú dolog csak azért, hogy a tibeti buddhizmust gyakoroljuk.

Bár a Dharma lényege az, hogy eltávolítsa örökre a szenvedés okait - azaz a tudatlanságunkat, a valóság elől való menekülésünket, a nyugtalanító/zavaró érzelmeinket - , de félreértés azt hinni, hogy a nyugtalanító/zavaró érzelmek legyőzése gyorsan történik. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még mindig megvannak bennünk, a fokozatosan csökkenő mértékben, egészen az arhattá válásig. Csak akkor leszünk teljesen mentesek a haragtól, vágytól, kötődéstől, és ilyesmiktől, ha már elérjük az arhatságot, azaz megszabadult lényekké válunk. Ha elfelejtjük ezt, könnyen elkedvetlenedhetünk akkor, amikor mégis haragot érzünk évek gyakorlása után is. Ez nagyon, nagyon általános szokott lenni.

Hiba, ha nem vagyunk türelmesek magunkhoz. Észre kell vennünk, hogy a Dharma gyakorlása során egyszer fent vagyunk, másszor lent, éppen úgy, mint a szamszára is felfelé és lefelé halad. És csak hosszú távon reménykedhetünk a javulásban, ami nem lesz egyszerű. Ezért hiba, ha nem vagyunk türelmesek magunkkal szemben, amikor éppen lenti szakaszban vagyunk. De ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy elkerüljük a túlzott engedékenységet negatív viselkedéseinkkel, szokásainkkal szemben, és ha hanyagok vagy lusták vagyunk a magunkon való dolgozásban. Így a középút itt az: ne bántsuk magunkat, amikor még például dühösek leszünk valamiért, de ne mondjuk azt sem, hogy: "Á, most csak mérges vagyok/haragosnak érzem magam" vagy "Most éppen rossz a kedvem" és így meg se próbáljuk valamilyen Dharma-módszer alkalmazását a legyőzésére.

Nagyon érdekes megfigyelni azt, hogy mihez kezdünk, amikor rossz a kedvünk? Miben keresünk enyhülést? Meditálni kezdünk? Menedékbe menekülünk? Vagy csokoládét eszünk, a szexet erőltetjük vagy bekapcsoljuk a tévét vagy felhívjuk a barátainkat és velük csevegünk? Mihez kezdünk ilyenkor? Azt gondolom, hogy nagyon árulkodik a Dharma-gyakorlásról az, hogy hogyan kezeljük a rossz hangulatunkat.

És most egy nehéz dologról lesz szó: félreértés azt gondolni, hogy elérhetjük a megszabadulást vagy megvilágosodást anélkül, hogy legyőznénk a biológiát, különösen a nemi vágyat. Annak a ténynek dacára, mely szerint a tantrikus buddhizmusban lehetséges, hogy magas fokon felhasználja valaki a nemi vágyat és szexuális energiát annak érdekében, hogy megszabaduljon a nemi vágytól és szexuális energiától, ez csak akkor lehetséges, amikor már nagyon előrehaladott állapotban vagyunk és kontroll alatt tartjuk a finomenergia-rendszerünket. Nagyon komoly hiba, ha bárki is úgy tekint a tantrikus buddhizmusra, mint az egzotikus szex egyik módszerére. A célunk, hogy elérjük a megszabadulást. Megszabadulás, szó szerint jelenti a megszabadulást a fizikai test minden biológiai szükségleteitől, és rendelkezni egy megszabadult lény vagy megvilágosodott lény testével, ami nem ezen korlátok függvénye. Így, sokszor olcsón akarjuk elérni a megszabadulást és megvilágosodást, mintha ezt lehetne anélkül, hogy feladnánk a testi élvezeteteket. Tehát ez is egy félreértés.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

A fotót Sütő Zsolt készítette (Forrás, a 'Babelstalker' c. posztban)