Ajahn Sujato írt egy posztot arról, hogy mik azok a problémák, amikkel a szutták olvasása és értelmezése közben találkozhatunk.
A szent szövegeket általában számunkra érthetetlen nyelveken recitálják.* Ezeknek -- és az általunk tanulmányozott írott szövegeknek -- többsége sok száz évvel a Buddha halála után keletkezett. Mivel ezeket a későbbi szövegeket is a Buddha szavaiként tisztelik a hagyományok, nem könnyű eligazodnunk, mit is tanított valójában a Buddha.
Csatlakozom Ajahn Sujato-hoz, amikor azt javasolja, hogy mindennap -- vagy legalább hetente egyszer -- olvassunk szuttákat, hiszen nagyszerű "menedéket" nyújtanak a maguk bölcsességével. Azonban ne lepődjünk meg, ha elsőre nem látjuk meg a szövegek szépségét. Lehet, hogy túlságosan unalmasnak tartjuk a rengeteg ismétlést vagy túlságosan hétköznapinak a szutta témáját. Kis gyakorlattal meglátjuk majd ezekben is az egyensúlyt és azt, hogy a Buddha az élet minden helyzetében fel tudja mutatni a nyugalmat és bölcsességet.
Ne olvassunk sokat egyszerre! Egy olvasásra a Közepes Beszédek Gyűjteményének (Maddzshima Nikája) egy-egy szuttája lenne az ideális. Olvasás közben érdemes számon tartani, mit értünk már a szövegből és még mit nem. Ha a végére ér az ember, hasznos megnézni a láb- és végjegyzeteket. Ne analizáljuk a szöveget a végtelenségig, csak hagyjuk, hogy a lényege belénk ivódjon! Inspiráló lehet meditálás előtt szuttát olvasni, hiszen ez lendületet adhat a meditációnak -- a meditáció nyugalma pedig segíthet a megértésben.
Mindenképp tartsuk szem előtt, hogy fordítást olvasunk. Ne akadjunk fenn egy-egy szóválasztás okozta jelentés-eltolódáson -- egyszerűen ezt [a kifejezést] választotta a fordító. Apránként ismerkedjünk meg a buddhista tanítások alapfogalmainak páli/szanszkrit változataival!
Vegyük észre, hogyan reagálunk a szövegre, mit tartunk lelkesítőnek, unalmasnak vagy éppen félreérthetőnek. Legyünk tudatában annak, ahogy az elménk kritizálni akarja a szöveget. Bár a szövegkritikai megközelítés nagyon hatékony eszköz, nagy gyakorlatot és körültekintést igényel. Forduljunk együttérzéssel a szövegek felé! Szóbeli hagyományként keletkeztek, időben és térben tőlünk nagyon távol. Az is csoda, hogy egyáltalán léteznek, így nem kellene, hogy eltántorítson bennünket, ha úgy érezzük, a kifejezésmódjuk távol áll tőlünk.
A nagyobb problémát, valószínűleg, az a hajlamunk okozza, hogy szó szerint vesszük a szöveg értelmét vagy ragaszkodunk egy bizonyos olvasathoz. Magukban a szuttákban is van erre egy szó: ida(m)-szaccs'-abhinivésza -- ragaszkodás ahhoz, hogy "csak így/ez igaz". Minden szöveg számtalan módon olvasható, hangsúlyozható. Könnyen találunk olyan eseteket, amikor modern tanítók vagy akár hagyományos iskolák mást tanítanak, mint ami a szuttákban áll. Nem ennyire könnyű, de sokkal hasznosabb megérteni azt, hogyan kerültek a hagyományba ezek a változások és a Dhamma melyik aspektusáról van éppen szó [az adott helyen].
Ha az ember nem tud dönteni, érdemes felvenni azt a hozzáállást, amit a szutták is javasolnak: "Sem el nem fogadva, sem el nem utasítva [a szöveget], utánajárok a jelentésének." Nem kell elfogadnunk szó szerint, ami le van írva a szuttákban, de ha folyton hibát keresünk bennük, nem nagyon fogjuk megérteni őket.**
A Dhamma egy-egy kiragadott aspektusa -- legyen az meditáció, filozófia, etika vagy inspiráló történetek -- nem fedi le az egész Tant, nem az a "tuti". Fogjunk egy szöveget és éljük azt! Próbáljuk ki, hogyan hat az életünkre! "Már 18 éve ezt csinálom", írja Ajahn Sujato, "és még sosem csalódtam benne. Bármilyen hibát is találni bennem, az nem a Dhamma [hiányossága] miatt van, hanem mert én nem érek fel a Dhammához."
* Metta Szutta páliul, Három Drágaság szanszkritul, Szív Szútra tibetiül, Lótusz Szútra japánul, Amitábha Szútra kínaiul
** Itt Ajahn Sujato burkoltan a Nyugaton nagyon népszerű Káláma Szuttára utal, amit gyakran értelmeznek úgy, hogy még a Buddha szavát sem kell elfogadni addig, míg meg nem győződtünk az igazságáról.
Tour de Tohoku
2 hete
Bejegyzések
