David Loy Gyógyító ökológia c. előadása

David R. Loy* amerikai buddhista filozófus, fő kutatási területe a buddhizmus és a modernitás közötti viszony. A Szanbó Kjódan* japán zen buddhista tradíció felhatalmazott tanítója. Róla és tőle bővebben a honlapján* lehet olvasni. Ő volt a Buddhista válasz a nyugtalanító klímahelyzetre petíció egyik kezdeményezője. A TKBF-en 2011. júl. 31-én elhangzott előadás (amelynek tolmácsa Agócs Tamás):



Ecological Buddhism*
Journal of Buddhist Ethics - Environment*

* Angol nyelvű link

Buddhista nyilatkozat a klímaváltozásról

Rob barátunk lefordította, íme:

Az alábbi – a világ különféle médiumai számára írott – nyilatkozat egy különleges, spirituális szempontból mutatja be a klímaváltozást és sürgető felelősségünket, hogy a megoldásokat megnevezzük. A nyilatkozat forrása a Buddhista válasz a nyugtalanító klímahelyzetre (A Buddhist Respose to the Climate Emergency) című könyv, ami több mint húsz, az összes hagyományvonalat képviselő tanító együttműködéséből jött létre. Az „Itt az idő cselekedni: most!”-ot, összbuddhista állásfoglalásként Dr. David Tetsuun Loy zen tanító és a tiszteletreméltó Bhikkhu Bodhi rangidős théravádin tanító fogalmazta meg Dr. John Stanley tudományos eredményeinek felhasználásaival.

A Dalai Láma volt az első, aki aláírta ezt a nyilatkozatot. A nemzetközi buddhista közösségek minden érdeklődő tagját kérjük, hogy tanulmányozza át a dokumentumot, és hallassa a hangját az által, hogy aláírja EZEN A LINKEN.


Itt az idő cselekedni: most!
Buddhista nyilatkozat a klímaváltozásról



FORRÁS (és az aláírás helye), fordította: Fenyvesi Róbert
A nyilatkozat letölthető, nyomtatható változata PDF-ben ITT

Magyarországra nem jó a tibeti menekültek papírja

Schengen mínusz Magyarország, ezzel a megszorítással kapott európai vízumot egy tibeti láma az elmúlt hetekben, aki egyébként budapesti látogatásra is készült. Thupten Sherab a Tibetből elmenekültek többségéhez hasonlóan indiai kiadású úti okmánnyal próbált belépni az országba, de kiderült, hogy a magyarok nem fogadják el a papírt.

További infó az indexen

Menni vagy nem menni - Kína és az olimpia

Érdekes cikket közölt a Konzervatórium a kínai olimiával kapcsolatban. Érdemes elgondolkodni rajta, mert árnyalja a képet.

A tibeti sajnálatos események kapcsán újra felmerült a kérdés, hogy az elvileg népek és nemzetek barátságos együttélését elősegítő és hirdető olimpiai mozgalommal összeférhet-e a pekingi rendezvény, másfelől van-e bármiféle morális kötelezettség a távolmaradásra...
(A cikk itt olvasható teljes terjedelmében.)

Kisfilm Burma mellett

Burma169-web
Uploaded by makecurves

Tibet elveszett

Tibet elveszett. Olvasom Haász cikkeit (itt, itt és itt) arról, miként próbálja bojkottálni Kínát a mindenapjaiban. Viccesnek, és néha szánalmasnak tűnhet, de rávilágít arra a kikerülhetetlen helyzetre, hogy Kínával immáron nem lehet ujjat húzni. Nincs olyan szuverén személy, szervezet, vagy ország, mely megfelelően felléphetne vele szemben. Persze leatomozhatná Amerika, de akkor a továbbiakban minden filléres termék ára az egekbe szökne, mint most az olajé.
Nincs semmink amivel rávehetnénk Kínát arra, hogy megváltoztassa a politikáját. Egy prosperáló világhatalom pedig még soha nem mondott le önként a megszerzett területeiről, javairól. Hatalmas gazdasági és politikai megrázkódtatás kellene ahhoz hogy felülvizsgálják az eddigi hivatalos nézőpontot.
El kell fogadni a Dalai Láma nézőpontját, aki nem függetlenséget, csak autonómiát szeretne. Persze a mai helyzetben ennek sincs realitása, mert minek is adna autonómiát Kína? Hogy a tibetieknek jobb legyen? Hiszen végre sikerült kirángatni őket az „évszázados vallási elnyomásból”, és a „fejlődés útjára léptek”.
A mostani tárgyalások csak a szemfényvesztést szolgálják, de amint elül a médiafigyelem minden visszaáll a szokásos kerékvágásba, és Tibet „tovább fejlődik”, hogy átlagos kínai tartománnyá legyen azonos jogokkal és lehetőségekkel, mint a birodalom bármely más része.

Anti Olimpia Graffiti

Bangkokban látható ez a graffiti.
Nálunk miért csak teggelni tudnak a kiscsávók?

Közügyek

Az elmúlt napokban két esemény foglalkoztatott ahogy a közélet nagy részét is. Ez Kína Tibet politikája, és a hazai nácik elleni civil fellépés.
Azt hiszem, hogy a magyar buddhistáknak és főleg a közösségeknek, egyházaknak egyértelműen hallatniuk kellene a hangjukat a kérdésekben.
Miért fontos az egyértelmű és megfelelően artikulált véleménynyilvánítás?
Legfőként azért, mert mindkét kérdésben vastagon érintettek vagyunk.
A nácik (nevezzék magukat bárminek) vallási, kulturális, etnikai alapon próbálják diszkriminálni honfitársainkat. Most a zsidók, cigányok vannak soron, de bármikor megtörténhet, hogy az istentagadókat, buddhistákat, vagy bármely más közösséget tekintsenek célpontnak. A kínai kormányzat pedig már jó ideje korlátozza a tibetiek vallásgyakorlását, etnikai kisebbségbe szorította őket saját földjükön, véres megtorlással válaszol a jogos autonómia igényekre. Tehát a tibetiekkel az történt amit mi itt nagyon el akarunk kerülni a saját hazánkban.
Persze jogosan merül fel, hogy ezekkel szemben/ ezek mellett minden jóérzésű demokratának fel kell szólalnia. Mégis azt hiszem, hogy kifejezetten buddhistakén, buddhista közösségekként megnyilvánulni is fontos, mégpedig azért, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy "vannak itt buddhisták" és a társadalom integráns, megkerülhetetlen részeként akarnak jelen lenni a közéletben.
Zsidónak, cigánynak, buddhistának lenni nem magánügy ha nácikkal kerül szembe az ember...

Magyarok a nácik ellen