Shaolin szerzetesek

 A Shaolin-kolostor Kína legismertebb temploma. Bámulatos ügyességű, hihetetlen hajlékonyságú és fájdalomtűrő képességű szerzetesei révén világszerte ismerik.

Ugyanakkor sokakat foglalkoztathat a kérdés, hogy hogyan váltak békés buddhista szerzetesekből a harcművészet legkiválóbbjai?

A Shaolin-kolostor építése

A legendák úgy tudják, hogy i. sz. 480 körül egy vándorló buddhista tanító érkezett Indiából Kínába, akinek a neve Buddhabhadra (vagy kínai nyelven Batuo vagy Fotuo volt). A hagyomány szerint Batou úgy gondolta, hogy a tanításokat a legjobban a mester tudja átadni a tanítványnak, nem pedig a buddhista szövegek tanulmányozása.

496-ban Batou az Északi Wei uralkodótól kapott pénzt arra, hogy kolostort építsen a mai Henan tartományban található Songshan-hegység szent Shaoshi-hegyén, 48 kilométerre az akkori fővárostól, Lojangtól. Ennek a templomnak a neve Shaolin lett, “shao” a Shaoshi hegyből, míg a “lin” jelentése “liget, berek, erdő”. Batou lett a kolostor első apátja.

A hagyomány szerint egy szintén Indiából érkezett buddhista tanító, Bódhidharma alapozta meg a harcművészetet, mint erőteljes mozgásformát a meditációban eltunyult szerzetesek megmozgatására. A tudósok nagy része azonban úgy véli, hogy ez egy legenda, ami a jóval későbbi évszázadokban született.

534-ben a Wei-dinasztia ellen lázadások törtek ki, amelyek véget vetettek uralkodásuknak. Ekkor súlyosan megrongálták a környéken lévő templomokat, így feltehetőleg Shaolint is.

Shaolin a Szuj- és a korai Tang-korban

I. sz. 600 körül az új Szuj dinasztia uralkodója, Wendi, aki a konfuciánus udvartartása ellenére a buddhizmus elkötelezett híve volt, az újjáépített Shaolin-kolostornak 574 hektár területet adományozott és mellé még vízimalomban való gabonaőrlési jogot. A Szuj dinasztia újra egyesítette Kínát, de uralmuk mindössze 37 éven át tartott. Hamarosan az ország újra szétesett egymással versengő hadurak hűbérbirtokaira.

A Tang dinasztiát 618-ban egy lázadó hadvezér, Li Jüan alapította. A shaolin szerzetesek később Li Jüan fia, Li Si-min oldalán harcoltak az egyik hadúr, Wang Sichong ellen. Li Si-min lett a Tang-dinasztia második, és egyben egyik legnagyobb uralkodója.

Segítségük ellenére Shaolint – de Kína egyéb buddhista templomait is – a császári udvar részéről támadások érték. 622-ben Shaolint bezárták, a szerzeteseit erőszakkal térítették vissza a világi életbe. Csak két évvel később nyithatták meg újra a templomot, és a Wang Sichong ellen nyújtott segítség ellentételezéseként 625-ben Li Si-min 230 hektárnyi területet visszajuttatott a kolostornak.

A Tang-korból való átmenet, a Ming-kor és az aranykor

844-ben, a Tang uralkodó, Vu Cung elrendelte a buddhista kolostorok lerombolását, és a szerzetesek világi életre való visszatérését vagy megölését. Mivel Vu Cung példaképének tartotta nagy elődjét, Li Si-mint, ezért Shaolint megkímélte.

907-ben a Tang-dinasztia korszaka véget ért, és kaotikus állapotok után 960-tól a Song dinasztia uralkodása és a régió fölötti hatalma következett 1279-ig.

A 14. században rablók támadták meg a kolostort valódi és vélt értékei miatt, lerombolták a nagy részét és elhajtották a szerzeteseket. Valószínűsíthetően 1351 és 1359 között a kolostor jobbára elhagyatott volt.

Az 1500-as évektől kezdve a Shaolin-kolostor szerzetesei kidolgozták a kard nélküli, bottal való küzdőtechnikát. 1511-ben 70 szerzetes halt meg banditákkal elleni összecsapásban, és 1533-1555 között a szerzeteseket legalább négy alkalommal mozgósították japán kalózokkal szemben. A következő évszázadokban a “shaolin ököl technika” fejlesztése folytatódott.

Shaolin a Csing-érában és a modern korban

1641-ben a lázadó Li Zicheng kifosztotta Shaolint, és lakóit elűzte vagy megölte azért, mert a szerzetesek a Ming-dinasztiát támogatták. Ezzel gyakorlatilag majdnem teljesen megsemmisítette a kolostort. Ezután Li Zicheng parasztfelkelői segítségével elfoglalta Pekinget, így 1644-ben véget vetett a Ming-kornak. Azonban a mandzsuk kikergették őt, és megalapították a Csing-dinasztiát, amely 1644-től 1911-ig uralkodott Kínában.

Az 1641-es kifosztása után a Shaolin-kolostor évtizedeken keresztül jobbára romokban hevert, és csak egy maroknyi szerzetes otthona volt. Az utolsó apát, Yongyu, anélkül hunyt el 1664-ben, hogy vezetőt nevezett volna ki maga helyett.

A kolostor újabb lerombolását és a shaolin harcművészet Kínában való elterjesztését különbözőképpen mesélik el. Az tény, hogy a Csing-dinasztia egy feltételezett Csing-ellenes összeesküvéssel vádolta meg a kolostorbeli szerzeteseket, és ezért történt egy ismételt lerombolás. Vannak, akik szerint ekkor öt szerzetes elmenekült, és ők terjesztették el Kína-szerte ez a fajta harcművészet. Ugyanakkor több Shaolin kolostor is létezett, ezért azok közül többet a Henan tartományban lévő helyett vagy azzal együtt romboltak le.

A későbbi évtizedekben a Csing-dinasztia uralkodói támogatni kezdték a kolostort, újra felépítették, és Shaolin lassan kezdett újra benépesülni szerzetesekkel, és küzdősportot elsajátítani vágyó világiakkal.

1735-től 1736-ig Jung-cseng császár, utána pedig a fia, Csien Lung elhatározta, hogy renoválják Shaolint, ugyanakkor megtisztítják a “hamis szerzetesektől”- olyan harcművészetet gyakorlóktól, akik nem voltak felszentelve, mégis szerzetesi ruhát viseltek. Csien Lung császár 1750-ben személyesen is meglátogatta Shaolint, és verset írt a szépségéről, később azonban betiltotta a szerzetesi küzdősportokat.

Shaolin a modern korban

A kolostor hírneve megtépázódott az 1900-as bokszer-felkelésben, amikor a shaolin szerzetesekről – feltehetőleg hamisan – azt állították, hogy a bokszer-lázadó harcosokat ők képezték ki. 1911-ben, amikor Kína legutolsó császári dinasztiájának uralmát megdöntötték, az ország káoszba süllyed. Bár hivatalosan megalakult a Kínai Köztársaság, valójában beköszöntött a hadurak kora, ami éhínséget, korrupciót, szabad rablást jelentett, mivel a hadurak egymás ellen is harcoltak. Ez az áldatlan állapot 1928-ig tartott. Ebben az évben Si Jou-san hadúr felgyújtatta a Shaolin-kolostort, mert a kolostorban keresett és kapott menedéket egy vele szemben álló hadúr. Az apátot megölték, a szerzetesek kis csoportja tudott csak megmenekülni. Rengeteg évszázados buddhista irat, szent szöveg, szobor semmisült meg az épületek 90 %-ával együtt.
A kolostor nagy nagy részét évtizedeken át nem is építették újra.
1927 és 1949 polgárháború zajlott, amiből a kommunisták kerültek ki győztesen, így 1949-ben létrejött a Kínai Népköztársaság.

Shaolin a kommunista uralom alatt

Eleinte Mao kormánya – az ateizmus hivatalossá tétele ellenére - nem foglalkozott a Shaolin-kolostor megmaradt részeivel és kevés szerzetesével.

Később, 1966-ban Mao Ce-tung elindította a “kulturális forradalmat”, és az ennek megvalósítására létrehozott “vörös gárda” nem csupán felbecsülhetetlen kulturális értékeket pusztított el, hanem a maradék buddhista templomokat is feldúlta. A maroknyi shaolin szerzetest nyilvánosan megkorbácsolták, aztán bebörtönözték őket, és a megmaradt kolostori feljegyzéseket, buddhista szövegeket, festményeket és egyéb értékeket tönkretették vagy elvitték magukkal.

Ez a végső csapást jelenthette volna a Shaolin-kolostor számára, ha 1982-ben nem mutatnak be egy kínai-hongkongi akciófilmet, “Shaolin templom” címmel, amelynek főszereplője a fiatal Jet Li volt. A film azt az eseményt dolgozza fel, amikor a szerzetesek a második Tang-uralkodót, Li Si-mint Wang tábornokkal szemben trónra segítik. Bár a történet erősen kiszínezett és túlzottan szentimentális, ráadásul a buddhista vallást is enyhén kifigurázzák, mégis nagy siker lett.

Ennek hatására az 1980-as és 1990-es években a Shaolint látogató turisták száma megsokszorozódott, az 1990-es évek végére több, mint 1 millió embert jelentett évente. A shaolin szerzetesek a Föld legismertebbjei közé kerültek, harcművészeti bemutatókat tartanak a legkülönbözőbb országokban, és filmek százai szólnak róluk vagy harcművészetükről.

(Közel 30 évvel később, 2011-ben egy újabb film készült Shaolin címmel. Ez teljesen más jellegű, mint az 1982-es, és feltehetően az 1928-ban történt hatalmas pusztítás ihlette. Bár ebben is vannak látványos kung-fu küzdőjelenetek, mégis inkább tekinthető buddhista filmdrámának. A shaolin szerzetesek erkölcsi tisztaságba, könyörületessége, önfeláldozása, bátorsága áll szemben az egyik hadúr, majd altisztje és az angolok kapzsiságával, sóvárságával, könyörtelenségével és kegyetlenségével.)

Batou öröksége

Nem tudjuk, hogy mit gondolna Shaolin legelső apátja, ha most látná a templomot. De egészen biztosan döbbent, esetleg csalódott is volna a kolostor történelmén végighúzódó vérontás hallatán, és a napjainkban turista célpontként üzemelő építmény, és szerzeteseinek cirkuszi mutatványosként való fellépései láttán.

Azonban a kínai történelem viharos és zavaros időszakainak átvészeléséhez az általa alapított kolostor lakóinak meg kellett tanulniuk a különböző harci technikákat, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a túléléshez. Feltehetőleg ennek köszönheti a Shaolin-kolostor azt, hogy több elpusztítási kísérlet, kifosztás ellenére  ma is virágzó intézmény a Songshan-hegység lábánál.

Forrás: A shaolin szerzetesek története (angol nyelven)
            Kína története
            Shaolin-kolostor (angol nyelven)

A théraváda és mahájána irányzat összehasonlítása néhány alapkérdésben

Folytatás: 

(az előző, 1. rész ITT olvasható)

8. A Tan tanításának nyelve

Théraváda: A théraváda szent irat, a Tipitaka kizárólag páli nyelven íródott. A Tant páli nyelven tanítják, a helyi nyelvvel kiegészítve.

Mahájána: A mahájána buddhizmus eredeti tanítási nyelve a szanszkrit volt. A szent iratokat lefordították helyi nyelvekre (kivéve az 5 nem lefordítottat), például kínai, japán vagy tibeti nyelvre.

9. Nirvána (páli nyelven: Nibbána)

Théraváda: Nincs különbség a történelmi Buddha által vagy az arhatok vagy Paccseka Buddhák által elért Nirvána között.

Mahájána: A Nirvánát a “szamszárából való megszabadulás’-ként is nevezik, és árnyalatnyi különbségek léteznek a három helyzet elérésének szintjében. 

10. Sákjamuní Buddha tanítványai

Théraváda: Alapvetően történelmi tanítványok, legyen szó megvilágosodott arhatokról vagy közemberekről.

Mahájána: A szent iratokban Sákjamuní Buddha nagyon sok bódhiszattvát mutat be. Ezeknek a többsége nem történelmi alak.

11. Rituálék és egyházi szertartások

Théraváda: Léteznek rituálék, de nincs akkora szerepe, mint a mahájána irányzatban.

Mahájána: A helyi kulturális behatásoknak köszönhetően sokkal több rituálét használnak, amelyeknek elengedhetetlen szerepük van; ilyen rituálék például a tantrikus formulák a vadzsrajána iskolákban.

12. Mantrák használata

Théraváda: Előszeretettel alkalmaznak paritta szövegeket, akár recitálják, akár úgy, hogy hallgatják azokat. A ‘paritta’ páli szó, jelentése: “védelem” vagy “őrizet”. Ezek a szövegek speciális versek vagy beszédek, amelyek védelmet, gyógyító erőt adnak, segítséget, áldást kérnek.

Mahájána: Főleg a mahájána buddhizmus vadzsrajána irányzatában nagyon fontosak a mantrák. De más mahájána iskolákban is megtalálható napi szintű mantrázás.

13. Haldoklás és halál kérdésköre

Théraváda: Nem igazán kutatták a haldoklás és halál folyamatát, így nagyon keveset tudnak ezekről. A haldokló személynek általában azt javasolják, hogy meditáljon az állandótlanságon, szenvedésen és ürességen.

Mahájána: Különösen a vadzsrajána iskola foglalkozik nagyon sokat a haldoklással és a halállal. A haldoklónál jelentkező belső és külső jelekre odafigyelnek, majd pedig a halál utáni hetekben az érdemek átadásának gyakorlatai következnek, hogy ezzel is segítsék az elhalálozott következő újraszületését.

14. Bardo – átmeneti állapot a halál és az újraszületés között

Théraváda: Ezzel egyáltalán nem foglalkozik a théraváda irányzat.

Mahájána: Minden mahájána iskola tárgyalja a halál utáni állapot kérdéskörét.

15. Napi egyszeri étkezés gyakorlata

Théraváda: Ez teljes mértékben elvárt viselkedési szabály a théraváda szerzetesi közösségben.

Mahájána: Bár ezt a gyakorlatot nagyon tiszteletreméltónak találják, de az egyénre bízzák mindegyik szanghában.

16. Vegetariánizmus

Théraváda: Ezt nem tartják szükségesnek. Az olyan országokban, mint Thaiföld, ahol a napi reggeli alamizsnakérés és adományozás még szokásban van, nagyon nehézkes ragaszkodni egy meghatározott típusú étkezéshez.

Mahájána: Megtalálható mindegyik mahájána iskolában (kivéve Tibetben, ahol földrajzi körülmények miatt ez nem igazán lehetséges). Ennek ellenére nem kötelező a vegetariánizmus.  (a buddhizmus és a vegetariánizmus kapcsolatáról ITT írtunk bejegyzést)

17. A templom

Théraváda: Jobbára egyszerű elrendezés, Sákjamuní Buddha megjelenítésével a középpontban.

Mahájána: Egészen választékos és kidolgozott is lehet; külön terem Sákjamuní Buddha és két tanítványa szobrainak, egy terem a három Buddhának (mint például Amitábha vagy a Gyógyító Buddha) és egy terem a három fő bódhiszattvának, emellett a  védelmezőknek is, stb.

18. A hagyomány iskolái/szektái

Théraváda: Ahogy fentebb írtam, a jelenlegi théraváda irányzat az egyetlen túlélő iskolája a hajdani hínajána – ‘kis szekér’ irányzatnak.

Mahájána: Nyolc főbb iskola alakult ki. Ebből a gyakorlás alapú iskolák, a Tiszta Föld/Amitábha, csan/zen, vadzsrajána és vinaja (nem világiak számára) jóval népszerűbbek, mint a filozófiára épülő tien-taj/tendai, avatamszaka, jógacsára és madhjamika.

19. Nem buddhista behatások

Théraváda: Főleg a buddhizmus előtti indiai - bráhmanikus hatások jellemzőek. Több olyan kifejezés, mint a karma, szangha, átman, stb. már közismert volt Sákjamuní Buddha életében is, és tanításaiban rengeteg az utalás a Védákra és az Upanisádokra.

Mahájána: A más népek vallásaival való találkozás és az azokba való beilleszkedés erőteljes kölcsönhatással járt. Kínában a konfucianizmus és a taoizmus is hatott a buddhizmusra, ugyanakkor a buddhizmus is befolyással bírt az őshonos vallásokra. Ugyanez történt Japánban és Tibetben is.

20. Buddha-természet

Théraváda: A théraváda irányzat tanításaiból ez hiányzik.

Mahájána: Elengedhetetlennek tartják, különösen azokban az iskolákban, amelyek a gyakorlásokra helyezik a hangsúlyt.

(előző, 1. rész)

Forrás: Buddhista iskolák - összehasonlítás (angol nyelven)

Láthatóvá tett vallások - Buddhizmus

Asian Art Museum, San Francisco
Beliefs Made Visible (PDF)

Szabadító Buddha Anya templomavatás Taron

Július 3-án avatták fel Magyarország legnagyobb buddhista templomát Taron, a Láma Csöpel által vezetett Magyarországi Karma Kagyüpa Közösség (Karma Ratna Dargye Ling) elvonulási helyén. A Szabadító Buddha Anya templom központi alakja egy Tárá, akit a közösség tagjai Boldogasszonnyal azonosítanak. Az avató szertartást Láma Csöpel és Cültrim Rinpocse vezette.

A sokszínű vallás c. tv-műsor július 31-i adása az avatásról
A közösség honlapja
A templom blogja
Nagyfelbontású fényképek
Pásztor Zoltán beszámolója további fotókkal (az itt szereplő képet is ő készítette)