Miért nincsenek női Buddhák? (négy érdekes kérdés a buddhizmussal kapcsolatban)

Bár a nyugati társadalom már jó pár évszázada felfedezte a buddhizmust, szélesebb körben csak az utóbbi 40-50 évben terjedt el. Emiatt ez a vallás még mindig több-kevésbé ismeretlennek számít a nyugatiak körében. (Nyugaton nem csupán a buddhizmussal vannak így. Érdekes tény, hogy a nyugati ateisták döntő többsége leragadt a kereszténység Istenének a tagadásánál, mert nem sok fogalmuk van más, nem keresztény vallások isteneiről)

A buddhizmussal kapcsolatban ráadásul nagyon sok a félretájékoztatás is. Ha az interneten nézelődünk, több olyan oldalt  - blogot, fórumot - találunk, amelyek jó része nem feltétlenül megbízható forrás.

Itt most négy kérdést fejtek ki bővebben.

1. Miért nincsenek női Buddhák?

A válasz attól függ, hogy a.) kit kérdezünk, b.) mit értünk “Buddha” alatt?

A mahájána buddhizmus több iskolájában minden élőlénynek, férfinek és nőnek alapvető lényege a “Buddha-természet”. Ha ilyen értelemben nézzük, akkor mindenki Buddha.

Bár valóban létezik egy elterjedt nézet azzal kapcsolatban, hogy csak férfiak léphetnek be a Nirvánába – amit pár kései szútrában le is írnak  -, de ezt a hiedelmet egyértelműen és kifejezetten megcáfolják az i. sz. 100 körül keletkezett Vimalakirti Szútrában.

Kannon (Bosatsu)

Az eredetileg férfiként ábrázolt Avalókitésvara, a könyörületesség bódhiszattvája Kínában és Japánban női formát öltött. Kínában Kuan Jin, Japánban pedig Kannon (Bosatsu) néven imádkoznak hozzá. (Avalókitésvaráról ITT írtam részletesebben)

A théraváda buddhizmus szerint a jelenlegi világkorszakban (kappa) négy Buddha született, ebből a történelmi Buddha volt a negyedik. Még ebben a világkorszakban lesz egy ötödik és egyben utolsó Buddha is, a Maitréja Buddha.

Annak ellenére, hogy a théraváda irányzat eddig csak férfi Buddhákat tart számon, nagyon sok megvilágosodott nőről tesz említést. Őket, éppen úgy, mint a megvilágosodott férfiakat, arhatoknak vagy páli nyelven arahantoknak nevezik. (Arról, hogy hányféle Buddha van, ITT írtam bejegyzést. A buddhizmus híres női alakjairól akik közül jó néhányan megvilágosodtak több bejegyzés is olvasható, köztük ITT és ITT)

2. A kövér, kopasz és nevető Buddha azonos a történelmi Buddhával?

Az átlagember úgy gondolja, hogy igen, a kettő ugyanaz. Azonban erről szó sincs. A kövér, nevető Buddha i. sz. 10. században tűnt fel Kínában. Egy pocakos, vidám, állandóan zsákot cipelő buddhista szerzetes, Cs’i-tzu nem sokkal a halála előtt azt állította, hogy ő az eljövendő korok, Maitréja Buddha reinkarnációja.

Később alakja legendássá vált, Kína-szerte elterjedt Pu-taj (Budai) – “Rongyos Zsák”- néven. A róla készült szobrok sok kínai buddhista templomban feltűntek. Természetesen annak a népi hagyománynak, mely szerint a jó szerencse érdekében meg kell simogatni a “Buddha” hasát, semmi köze sincs a buddhista tanításokhoz. (Bővebben a nevető Buddháról ITT olvasható egy bejegyzésem, Maitréja Buddháról pedig ITT írtam)

3. Az ábrázolások szerint miért van Buddhának púp a feje tetején?

Természetesen nincs mindig, de a legtöbb esetben valóban van. Létezik egy olyan legenda is, mely szerint a fején található apró csomók nem mások, mint csigák, amelyek önként másztak fel oda befedni Buddha fejét, hogy melegítsék vagy hűtsék. Ez a legenda nem fedi a valóságot.

A tudomány jelenlegi állása szerint a történelmi Buddhát emberi alakban legelsőként Gandharában ábrázolták. (Gandhara egy ókori buddhista királyság volt, a mai Afganisztán és Pakisztán területén terült el) Az itteni művészekre a perzsa, görög és a római művészet egyaránt hatással volt, így feltehetően az akkor divatos görög-római stílust jelentette ez a hullámos, a fejtetőn kontyban összecsomózott hajviselet.

Később, ahogy Buddha megjelenítése tovább terjedt Ázsia egyéb területeire, a hullámok stilizált dudorokká vagy csigaházakká alakultak és a kontyból púp lett, amely a bölcsességet jelképezi. Ugyanígy a hosszú fülcimpa is a bölcsesség jele a keleti ábrázolásban. (Buddha megjelenítéséről ITT írtam részletesebben, a Selyemút és a buddhista művészet kapcsolatáról pedig ITT. Arról, hogy miért majdnem teljesen kopaszok a buddhista szerzetek, ha magát Buddhát hullámos hajjal ábrázolják ITT olvasható bejegyzés)

4. Miért narancssárga a buddhista szerzetesek ruházata? 

Bár sok laikusnak ez tűnik legelőször a szemébe, nem minden szerzetesi ruha narancssárga. Ezt a színt a théraváda irányzat szerzetesei hordják Dél-Kelet-Ázsiában és Srí Lankán, és az árnyalatuk közepesen sötét narancstól a mandarinon keresztül a sárgás-narancsig terjed. A kínai szerzetesek és apácák sárga ruhát hordanak ünnepi alkalmakkor. A tibeti felsőruhák vöröses gesztenyebarna és sárga színűek. Japánban és Koreában gyakran szürke és barna vagy fekete ruhát hordanak, de bizonyos szertartások során többféle színt is magukra öltenek.

A théraváda irányzat úgynevezett “sáfránysárga” színű felsőruházata a legelső buddhista szerzetesektől származó hagyomány. A történelmi Buddha az mondta felszentelt tanítványainak, hogy ruházatukat “tiszta ruhákból” készítsék. Ez azt jelentette, hogy olyanokból, ami senki másnak nem kell.

Így a legelső szerzetesek és apácák temetkezési helyeken és szemétkupacok között kutatva leginkább olyan ruhákat találtak, amik vagy eredetileg holttesteket borítottak vagy különféle testváladékkal voltak szennyezettek. Ahhoz, hogy ezeket a ruhákat újra felhasználhassák, ki kellett főzniük. A szennyfoltokat és szagokat pedig a főzővízhez adott különféle növényi anyagokkal – virágzattal, terméssel, gyökerekkel, kéreggel - próbálták eltüntetni vagy semlegesíteni. Ezen anyagok közül az egyik legnépszerűbb a jákafa (jackfruit) levele volt. A kifőzött ruhák végül rendszerint sárgás-barnás színt kaptak.

A “sáfrányszín” elnevezés azért is megtévesztő, mert feltehetőleg a sáfrány akkoriban is elég drágának számított, így kevésbé tűnik valószínűnek, hogy egy ilyen drága fűszerrel színezték volna a legelső szerzetesi közösség tagjai a különböző használt ruhákat.

Manapság a théraváda irányzat szerzeteseinek felsőruháit a világi hívők adományozzák.

Forrás: Öt érdekes tény a buddhizmusról (angol nyelven)

DharmaBurger: Prezi honlap és akciós Buddhák a Möbelixnél

Eszter találta a Möbelix bútoráruház okt. 14-ig érvényes katalógusában ezeket az akciós Buddha-szobrokat és képeket:

Ezzel a DharmaBurgerrel pedig én szembesültem ma reggel a nagyszerű, magyar prezentációs szoftverfejlesztő Prezi oldalán:

Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai

A mudrák jelentése a buddhista művészetben

A buddhákat és bódhiszattvákat gyakran ábrázolják a buddhista művészetben stilizált kéztartással, amiket mudráknak neveznek. A mudrá szanszkrit szó, 'jel'-nek vagy 'pecsét'-nek lehet fordítani és minden mudrának speciális jelentése van. Buddhisták gyakran használják ezeket a szimbolikus mozdulatokat szertartások és meditációk során.

Az általánosabb mudrák:

Abhaja-mudrá (abhaya-mudrā): Nyitott jobb kéz, tenyérrel felfelé, az ujjak felfelé mutatnak, és a kéz kb. váll magasságig emelve. A megvilágosodás elérését jelképezi. Ugyanakkor a védelem kézmozdulata is, a mudrá neve azt jelenti: félelem nélküli. (Nagyon gyakran ábrázolják buddhákat és bódhiszattvákat jobb kézzel abhaja-tartásban, és bal kézzel varada-mudrában.)

Andzsali-mudrá (añjali-mudrā): Imádkozó kéztartású mudrá, ami a buddhizmusban az 'olyanság' - tathatá - kifejeződését is jelenti, azaz minden dolog minden megkülönböztetésen túli, igazi természetét. Hívják még üdvözlő tartásnak is, namaszté-nek. 'Namasz té' azt jelenti: tisztelet neked.


Bhúmi-szparsa-mudrá (bhūmi-sparśa-mudrā): Ezt a 'föld tanúságul hívása' mudrának is nevezik. A bal kéz tenyérrel felfelé az ölben nyugszik, és a jobb kéz, tenyérrel befelé fordulva, kinyújtva a föld felé túlnyúlik a térden. A mudrá felidézi a Sákjamuni Buddha megvilágosodásnak történetét, amikor a földet kérte fel arra, hogy tanúsítsa azt, hogy ő méltó a buddhává váláshoz. (erről a történetről és Máráról, a Halál Uráról részletesebben ITT írunk) Ez a mudrá képviseli még a rendíthetetlenséget is.


Dharma-csakra-mudrá (dharma-cakra-mudrā): Ebben a mudrában a hüvelykujjak és mutatóujjak mindkét kézen érintkeznek és egy kört formálnak, és a körök egymást érintik. Mindkét kézen a másik három ujj kinyújtott. Gyakran a bal tenyér a test felé fordított, míg a jobb tenyér a testtől kifelé fordul. Tulajdonképpen egy két kezes vitarka-mudrá (lásd alább). A Dharma-csakra jelentése: a Dharma kereke. Ez a mudrá felidézi Buddha első beszédét, amit 'a Tan kerekének megforgatásá'-nak is szoktak hívni.




Dhjána-mudrá (dhyāna-mudrā): Meditációs* kéztartás. A kezek az ölben nyugszanak, tenyérrel felfelé. A két kéz ujjai kinyújtva egymáson fekszenek, a jobb kéz van felül. A két hüvelykujj hegye összeér. Az így keletkezett háromszög a Buddhát, Dharmát és Szanghát jelképezi. Néha a hüvelykujj is a többi ujj mellé simul, néha pedig a Buddha alamizsnás szilkét tart a tenyerén.


Varada-mudrá (varada-mudrā): A nyitott kéz tenyere kifelé fordulva, az ujjak lefelé mutatnak. A varada-mudrá képviseli a könyörületet, irgalmat és kegyosztást, nagylelkűséget. Ez általában a jobb kéz. Ám amikor ezt a varada-mudrát együtt használják az abhaja-mudrával, akkor a jobb kéz van abhaja-tartásban, és a bal kéz varadában.


Vitarka-mudrá (vitarka-mudrā): A jobb kéz mellmagasságba emelt, az ujjak felfelé mutatnak, a tenyér kifelé. A hüvelykujj és a mutatóujj egy kört formál. Néha a bal kéz ujjakkal lefelé mutatva, csípőmagasságban tartva, szintén kifordított tenyérrel vannak, és a hüvelykujj és mutatóujj ezen a kézen szintén kört formálnak. Ez a mudrá képviseli a vitát és Buddha tanításainak átadását.

A mudrákhoz tartozó lábtartásokról és testhelyzetekről (ászanákról) ITT írunk.


Források: Mudrák a buddhista ikonográfiában (angolul)
Buddhista mudrák magyarázatai (angolul)

További linkek a témában magyarul:
Gyakoribb mudrák - ismertető a Jé! India oldalon
Láthatóvá tett vallások: Buddhizmus - videó
Buddhista ikonográfia - Scribd dokumentum

*Az elnevezése (dhjána=meditáció) adta a csan és zen irányzatok nevét.

Buddha megjelenítése

Valamikor az i.e. 2. század és az i.u.1. század között fejlődött ki Buddha első ember formájú ábrázolása. A legkorábbi buddhista művészeti ábrázolások nem közvetlenül jelenítették meg Buddhát, hanem szimbólumokat használtak helyette. Mint például a sztúpát, a Bódhi-fát, üres trónt, a Tan-kereket vagy lábnyomokat.

A greco-buddhista művészet a hellén Greco-Baktriai királyságban (i.e.256- i.e.128, mai Afganisztán területe) alakult ki, innen áradt szét a hellén kultúra, többek között az indiai szubkontinensre is.

A Boddhiszattvákat meztelen felsőtestű, felékszerezett indiai hercegként jelenítették meg, Buddhát pedig mint görög királyokat, akik könnyű, tóga-szerű öltözéket viseltek. Ezekre a greco-buddhista jellegű ábrázolásokra - elsősorban szobrokra - az ógörög szobrászatban is megfigyelhető erősen idealizált realizmus, a pontos, de ideális testarányok és gondosan redőzött ruha, és az érzékszervekre ható megjelenítés volt a jellemző. Buddhát görög himationban (könnyű tóga-szerű hullámos köpeny, mely mindkét vállat elfedte) ábrázolták, glóriával a fején és mediterrán jellegű hullámos hajjal (lásd ITT).


Ezzel szemben a Gangesz középső vidékén, Mathurában, Buddhát inkább a hagyományos indiai díszítőművészetre jellemző életerős és valósághű stílusban ábrázolták. Az itt megjelenített Buddha- alakok valamivel kidolgozottabbak, pontosabb anatómiai arányokkal. A testtartások és arckifejezések tekintélyt és nyugalmat sugároznak, a ruhák egyszerűségről vallanak.

Később, az indiai Gupta dinasztia (i.u.320-540) idején a két stílus ötvöződéséből alakult ki az egész buddhista világban elterjedt klasszikus Buddha-kép.

Még a legkorábbi szobrok és festmények is olyan testtartásokban ábrázolják Buddhát, amelyek élete legfontosabb eseményeit idézik. Állva vagy sétálva, egyik karját a védelem jeléül felemelve, jelenítik meg. Vagy keresztbe tett lábbal ülve, elmélkedve, kezét térdén nyugtatva, tenyérrel felfelé, vagy jobb kezével megérintve a földet, vagy jobb kezét felemelve a tanítás jeleként. A harmadik ábrázolásmód fekve jeleníti meg Buddhát, mély meditációban.

Ahogy terjedt a buddhizmus kelet felé, Buddha eredeti ábrázolásai keveredtek más ázsiai országok művészeti stílusaival, és kifejlesztették saját ikonográfiájukat.


Források: Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája (megvásárolható ITT)
Greco-buddhista art (angolul)
Világvallások képes enciklopédiája
Evolution of the Buddha Image (angolul)

Ajánlás: Láthatóvá tett vallások - Buddhizmus (kb. 20 perces videó a korai Buddha-ábrázolásokról)
Buddhist art (angolul)

Láthatóvá tett vallások - Buddhizmus

Asian Art Museum, San Francisco
Beliefs Made Visible (PDF)