A The Unexpected Adventures of Supermonk* annyira nagy sikert aratott, hogy amikor az egyik olvasó jelentkezett, hogy lefordítja magyarra, én csak lelkesen bólogatni tudtam. A rajzoló beszerkesztette a magyar szöveget, és ez lett a végeredmény (nagyításhoz katt a képre):
Magyar rajzoló angol nyelvű képregénye, amelyet Ácsán Brahm (Ajahn Brahm) tanításai inspiráltak.
Cartoon by Hungarian cartoonist, inspired by the teachings of Ajahn Brahm.
Ajahn Brahm: A fiú a szupermarketben[1]
(részlet a Ki rendelte ezt a rakás trágyát? (Who Ordered This Truckload of Dung?) c. könyvből)
Azt szoktam kérni a „sittes haverjaimtól", hogy soha ne bűnözőként gondoljanak magukra, hanem olyan valakiként, aki bűncselekményt követett el. Ha azt mondják nekik, hogy bűnözők, és úgy is kezelik őket, ők pedig elhiszik, hogy azok, akkor tényleg bűnöző lesz belőlük. Ez így működik.
Egy kisfiú a szupermarket kasszájánál elejtett egy doboz tejet, ami kinyílott és a kiömlő tej mindent összekent.
– Hülye gyerek! – mondta az anyja.
A mellettük lévő sorban egy másik fiúcska kezei közül egy doboz méz csúszott ki. Az is kinyílott, a méz pedig szétkenődött a linóleumon.
– Most hülyeséget csináltál – korholta a mamája.
Az első gyerek egész életére hülyének lett beállítva; a másodiknak csak egy hibájára mutattak rá. Az előbbi valószínűleg buta lesz; a másik megtanulja, hogy ne csináljon butaságokat.
Megkérdeztem az én rab madaraimat, hogy mi mást tettek a bűncselekmény elkövetésének napján. Mi mást tettek az elkövetés évének további napjain? Mi mást az életük többi évében? Aztán megismétlem a téglafalas történetemet. Vannak ott más téglák is, amik az életünk azon részét fejezik ki, amikor nem követtünk el bűntettet. Valójában sokkal, de sokkal több a jó tégla mint a rossz. Most akkor tényleg rossz fal vagy, ami azt érdemli, hogy elpusztítsák? Vagy egy jó fal pár rossz téglával, mint bármelyikünk?
Pár hónappal rá, hogy a kolostor apátja lettem, és már nem látogattam a börtönöket, kaptam egy telefont az egyik börtönőrtől. Arra kért, jöjjek vissza. Olyan dicséretet kaptam tőle, amit mindig nagyra fogok becsülni. Azt mondta, hogy az én sittes haverjaim, a tanítványaim, miután lejárt az ítéletük, soha többé nem kerültek vissza.
Nagyfi Richárd ford.
[1] Az eredeti angol szöveg: The child in the supermarket
Az egész beszélgetés, amely 2008-ban zajlott Frankfurt am Mainban, (angolul) ITT. A két apát: Ajahn Brahm és Thich (Thay) Thien Son.
* A Thich és Thay nevek magyarázata (angolul) ITT.
A múlt héten elvonultam a Buddhas Weg (A Buddha Útja) Kolostorban* Ajahn Brahm vezetésével.
Ha elolvastam volna rendesen az elvonulás címét - Making Peace, Being Kind, Meditating Gently** -, valószínűleg nem lepődtem volna meg annyira, mint így, amikor az első beszédében azt mondta a Mester, hogy neki mindegy, hogyan tartjuk a lábunkat, a hátunkat, a kezünket, min és hogyan ülünk, mocorgunk-e meditáció közben stb., egyetlen testrészünk érdekli: a szánk. És ha nem felfelé görbül a szánk sarka, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy valamit nem jól csinálunk. Azt is mondta, hogy - amikor meditációban figyeljük - legyünk kedvesek a lélegzésünkhöz, hiszen "neki" köszönhetjük az életünket.
Az egész elvonulás nagyon laza volt, Ajahn Brahm folyamatosan mosta az agyunkat, hogy legyünk elégedettek magunkkal, az életünkkel, a körülöttünk lévő emberekkel; ne akarjunk semmit elérni, semmit "kihozni" ebből az elvonulásból; és hogy nem az a fontos, hogy mi a meditációnk tárgya, hanem hogy hogyan viszonyulunk a meditációhoz, a meditációban megjelenő tapasztalatainkhoz (fájdalomhoz, frusztrációhoz vagy akár a derűs nyugalomhoz).
Szóval, nem meditálni tanított (nem is mondott semmilyen instrukciót - csak sétáló meditációhoz kicsit - és nem tartott vezetett meditációt sem), hanem azt próbálta megmutatni, hogy meditáció közben mi zajlik az emberben és ezzel mit lehet kezdeni. Az analógia talán olyasmi lenne, hogy nem németül tanított, hanem azt, hogy hogyan lehet hatékonyan nyelvet tanulni.
Képek az elvonulásról ITT (slideshow jobb fent).
ÁPDÉT: A napirend, amit szintén az "elengedés" jegyében lehetett kezelni:
5.00 Ébresztő - mindenki maga oldotta meg, ahogy tudta
5.15 Közös meditáció - néha kihagytam (mások is, a szerzetesek Ajahn Brahm kivételével szintén)
6.00 Kántálás - Metta Szutta
6.15 Egyéni gyakorlás - ilyenkor általában a kertben ücsörögtem vagy hamarabb elkezdtem a takarítást
7.00 Munka 'meditáció' - én WC-t pucoltam; megérkezéskor kellett választani, annyi volt a választásom mögött, hogy reggel legyek túl rajta
8.00 Reggeli - svédasztal, mint egy hotelben; volt kávé is (Ajahn Brahm is azt ivott), egy idő után ráálltam a zabkására; hús- és tojásmentes ételek voltak végig, a tejmentesen táplálkozóknak volt szójatej, a főtt/sült ételekbe az ebédnél és vacsoránál nem tettek sajtot, csak tofut
9.00 Dhamma-beszéd - kb. 1-másfél órát beszélt Ajahn Brahm az élet dolgairól, szinte semmit a meditációról
10.00 Egyéni meditáció v. interjú - a 8 nap alatt 2szer lehetett 'interjúra' menni a Mesterhez, de nem kettesben, hanem kb. 8-as csoportban; meditáció címén sokszor sétáltam, a kolostor egy természetvédelmi terület szélén van
12.00 Ebéd - az elején kis szertartás, előtte meg kellett várni mindenkit, hogy szedjen magának (szintén svédasztal) és leüljön a helyére; ebéd közben sokszor sajnáltam, hogy nem lehetett beszélgetni
13.00 Egyéni meditáció (v. munka, akit úgy osztottak be) - sokat üldögéltem a kertben ilyenkor is
15.00 Egyéni meditáció (v. interjú) - ekkor lehetett teázni vagy limonádét inni, néha beszélgettem a szervezőkkel
17.30 Vacsora - az ebédmaradék újrahasznosítva és sok zöldség-gyümölcs; a szerzetesek közül is vacsiztak néhányan, ami nagyon meglepett
19.00 Közös meditáció
20.00 Kérdések és válaszok - Ajahn Brahm hihetetlen türelemmel válaszolt a cédulákon leadott kérdésekre, ez sokszor 10-ig, fél 11-ig is eltartott
* Video a kolostorról német nyelven, sok jó képpel ITT
** Kb. Békekötés, kedvesség, szelíd/törődő meditáció
Bejegyzések
Megjegyzések
