Buddhizmus és a mentális betegségek

Az utóbbi időben ismét megugrott az érdeklődés a buddhizmus iránt. Míg az elmúlt évtizedekben ennek a vallásnak elsősorban az újszerűsége, mássága, egzotikussága vonzotta az embereket, mostanában nagyon sok esetben pszichológiai és pszichiátriai problémákkal küszködők menedékévé vált.

Az amerikai The Atlantic nevű internetes oldalon ez év márciusában jelent meg egy cikk arról, hogy az Egyesült Államokban is egyre növekvő számban fordulnak a buddhizmus felé stressz és mentális betegségek kezelése céljából. Sokan a pszichoterápia és pszichiátriai gyógyszerek olcsó alternatívájaként tekintenek a buddhizmusra. A cikk idéz egy 2018-as felmérésből is, mely szerint az Egyesült Államokban tíz emberből négy állítja magáról, hogy legalább hetente egyszer meditál. Nem mellesleg ez meglehetősen jó üzlet, mivel a buddhista meditáció, amelynek pozitív hatását egyre több tudományos kutatási eredménnyel támasztják alá, 1.2 billió amerikai dollárt jövedelmezett 2017-ben.

Azonban az igazi buddhista tanítók és a pszichiáterek/pszichológusok úgy vélik, hogy semmilyen buddhista gyakorlat nem helyettesítheti a pszichoterápiát vagy gyógyszeres kezelést. Félrevezető, de akár komoly veszélyeket is hordoz, ha a buddhizmust a mentális egészségügyi kezelés alternatívájaként látják vagy láttatják.

Debra Flics, pszichoterapeuta azt írta: “Sok nyugati ember a pszichológiai problémáira keres gyógyírt, amikor a dharma gyakorlását végzi – de a meditációt nem erre tervezték.”

Meditációs közösségekben általános vélemény, hogy a meditáció meg tud – vagy meg kellene tudnia – oldani minden mentális egészségügyi problémát. Miután 2017-ben Michael Stone, meditációs tanító és jóga oktató kábítószer túladagolásban meghalt, a felesége, Carina a Lion’s Roar internetes buddhista oldalon írt Michael küzdelméről, amit bipoláris hangulatzavarával vívott:

“[Michael] távol akarta magát tartani a “bipoláris” címkétől addig, ameddig csak lehetett, de ez hátráltatta a kezelését. Abban reménykedett, hogy gyakorlással meggyógyíthatja magát. Ez nagyon általános nézet a jóga és a dharma világában: ha elég mélyen gyakorolsz, meggyógyulsz, és ha nem gyógyulsz meg, akkor a gyakorlásoddal vagy veled van gond. De a meditáció nem csodaszer, és akár ellenjavallt is lehet olyan emberek számára, akiknek súlyos problémái vannak. Michael gyakorlása mély volt, de ő maga kezdett megbomlani. Az amúgy is szétfolyt elméje még zavarosabbá vált a meditáció által.”

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez bárkivel megtörténhet. De vannak, akiknek tényleg nem való a meditáció, erről ITT írtam több bejegyzést is.

Jelenleg több mentális egészségügyi szakember javasolja a meditációt olyan kezelések mellé kiegészítésként, mint a pszichoterápia és antidepresszáns. Hozzáértő közreműködésükkel és irányításukkal a meditáció néha segíthet a mentális egészség megőrzésében vagy visszaszerzésében.

Sajnos, Magyarországon még ettől is rosszabb a helyzet, mert viszonylag kevés ember van tudatában annak, hogy mentális problémái vannak. Így ha azt érzi, hogy valami nincs rendben, akkor nem szakemberhez fordul, hanem vagy valamilyen nyugtató/lazító szerekhez (alkohol, drog vagy más függőséget okozó dolgok) vagy lelki megnyugvást hirdető csoportokhoz (keleti vallások, ezotéria, stb.) Azonban a legtöbb esetben ezek a szerek vagy csoportok nem tudják megoldani az eredeti problémát, sőt.

Az egyetlen kiút az volna, ha képesek lennénk objektíven felismerni mentális gondjainkat, és el mernénk menni szakemberhez. Ez az igazi tudatosság, bármi más csak menekülés, illúziók keresése és gyártása. Pedig a megvilágosodás elérése, amire minden buddhista törekszik, pontosan az illúziók felszámolásával kezdődik.

Forrás: A buddhizmus nem mentális betegségek kezelésére való (angol nyelven)

             A meditációipar (angol nyelven)

             Köszönöm, Michael (angol nyelven)

Hogyan csökkenthetjük szorongásunkat?

Gyerek-és kamaszkorunkban majdnem mindannyian szép terveket szőttünk arról, hogy “mik leszünk, ha nagyok leszünk”. Amikor felnőve befejeztük az iskoláinkat, dolgozni kezdtünk, párt választottunk, gyerekeink lettek, egy idő után azt kezdjük érezni, hogy egyre jobban belesüllyedünk a mindennapok unalmas világába, és nagyratörő, világmegváltó terveinkből nem lett semmi.

Ekkora már azt is észrevesszük, hogy annak ellenére, hogy azt mondogatták nekünk annak idején, hogy kellő szorgalommal bármit elérhetünk, ez nem állja meg a helyét. Mert bár sokan dolgoznak 12 órát naponta, mégsem jutnak egyről a kettőre, és hiába szorgos vagy rátermett valaki, mégsem őt teszik meg vezetői pozícióba, míg mások érdemtelenül lesznek gazdagok vagy kapják meg a kinevezést.

És itt vannak a közösségi oldalak, amikről ismerőseink tengerparti nyaralásos, vidám hangulatú bulizós képei zúdulnak ránk, és úgy érezzük, hogy míg a környezetünkben mindenki megtalálta a boldogságot, mi beleragadtunk a szürke hétköznapokba.

Mindez, ami körülöttünk és bennünk zajlik, szorongással tölt el bennünket. Állandóan másokhoz méregetjük magunkat, azt képzeljük, hogy mások milyen jól érzik magukat, mert megtalálták a boldogság titkát, elérték céljaikat, megvalósították vágyaikat.

Persze, az eszünkkel mindannyian tudjuk, hogy hálásnak kellene lennünk azért, amink van, és hogy sosem szabadna másokhoz hasonlítani magunkat. De hogyan tudjuk erről tényleg meggyőzni magunkat, hogyan küzdhetjük le a ezt a fajta szorongást?

Lépjünk hátra

Elsőként szemléljük meg életünket kicsit távolabbról. Mit is akarunk kihozni belőle? Mit szeretnénk elérni?

És gondoljuk végig józanul. Mondjuk folyamatosan azon merengünk, hogy milyen jó volna híres embernek lenni és sok pénzt keresni. De tegyük fel utána rögtön a többi kérdést is: örülnénk-e annak, ha lesifotósok és pletykalapok újságírói kukkolnák minden lépésünket a nap 24 órájában, és rajtunk csámcsognának az emberek? És nézzük meg, hogy a híres emberek tényleg annyira boldogok? Közülük hányan fordulnak alkoholhoz és droghoz? És ne feledkezzünk meg a legfontosabb tényezőről, hogy vajon képesek volnánk-e annyi időt és energiát belefektetni, hogy ténylegesen is nagy zenészek, híres színészek, focisták, stb. legyünk?

Keressünk egy szerep modellt

Miután rátaláltunk arra az életútra, amiről úgy érezzük, hogy létünknek értelmet ad és boldogabbá tesz, a következő lépés, hogy keressünk valakit, aki megtestesíti azt. Ahhoz, hogy nagy zenészek legyünk, gyakorolni kell, ha focisták akarunk lenni, szintén gyakorolni kell. Még a járáshoz is gyakorlásra volt szükségünk, csak erre már nem emlékszünk. Ha el akarunk érni valamit az életben, eltökélteknek, szorgalmasnak és kitartónak kell lennünk.  A szerep modell ösztönzést és segítséget adhat ehhez.

Segítsünk másokon

Nagyon könnyű beletemetkezni saját gondolatainkba és vágyainkba. Legtöbbször azon jár az agyunk, hogy mit akarunk az élettől vagy mire van szükségünk, és ha valaki vagy valami ebben megakadályoz, dühösek leszünk.

Szorongásaink nagy része izolációból fakad. Így a legjobb és legegyszerűbb mód a kapcsolatteremtésre az, ha tényleg odafigyelünk másokra. Ez több dolog miatt is előnyös.

Az egyik, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy a tiszta szívből jövő segítségnyújtás csökkenti a szorongást és növeli a boldogság érzetét. Ezenkívül megértőbbek leszünk másokkal szemben, és nem legyőzendő akadálynak érezzük őket céljaink elérésében. Ráadásul a másokra való teljes odafigyelés során kiderül, hogy mindenkinek vannak problémái, sok esetben azoknak, akikre a közösségi oldalakon irigykedtünk, jóval több, mint nekünk magunknak.

Nem szükséges, hogy segítség gyanánt nagy dolgokat tegyünk. Sokszor elég, ha rámosolygunk valakire egy szomorú napon vagy ha őszintén köszönetet mondunk valamiért. A lényeg az, hogy ne kényszerből tegyük, hanem az iránti belső késztetésből, hogy jobbá tegyük mások napját. Ezután pedig nézzük meg saját lelkiállapotunkat, és látni fogjuk a különbséget!

Ismerjük fel, hogy ki vagy

Mindannyian azt szeretjük gondolni – ráadásul ezt halljuk mindenhonnan –, hogy egyediek vagyunk, egyszeriek és megismételhetetlenek. Igen, külső szinten ez mindenképpen így van. Viszont, ne felejtsük, minden élőlényt ezen a Földön ugyanazok az alkotórészek alkotnak, és ugyanazoktól az alaptényezőktől – légzés, víz-és táplálékfelvétel -  függ a létezésük.

Így az “ismerd fel, ki vagy” kifejezés valójában azt jelenti, hogy megértjük, kik vagyunk. Minden embernek (és minden élőlénynek) megvan a maga problémája, tökéletes élet nem létezik. 

Vegyük ezt észre, és naponta 5-10 percet rászánva meditáljunk el ezen! 

Ha tudatosan odafigyelve alkalmazzuk a fenti pontokat, szorongásunk fokozatosan szét fog oszlani.

Forrás: Hogyan kezeljük szorongásunkat? (angol nyelven)

A helyes összpontosítás szintjei (dzshánák vagy dhjánák)

A történelmi Buddha idején a megvilágosodást kereső és különböző irányzatot képviselő aszkétáknál, remetéknél bevett gyakorlatnak számított a meditáció (bhávana). A meditációnak egy magas foka képezi a nemes nyolcrétű ösvény nyolcadik tagját, a helyes összpontosítást/helyes elmélyedést (sammá szamádhi).

A dzshánák (páli) vagy dhjánák (szanszkrit) ennek a helyes összpontosításnak/helyes elmélyedésnek a különböző lépcsőfokai.

A dhjána szó “elmélyülés”-t, “összpontosítás”-t jelent, éppen úgy, mint a szamádhi.

(Azonban a szamádhinak a buddhizmusban létezik egy konkrétabb megfogalmazása is, ez a “jól megalapozott elme, helyesen fenntartott elme”, illetve egészen pontosan “egyhegyű elme” – citta-ekágratá (szanszkrit) vagy citta-ekaggatá (páli) )

Eredetileg a dhjána négy fokozatból állt, ez később újabb néggyel egészült ki. Az így kapott nyolc szint két részre osztható: az eredeti négy lett az alsó szint, a rúpadzsána (“formákhoz kötött dzshánák”), és a hozzátoldott újabb négy a felsőbb szint, az arúpadzsána (“formák nélküli, csak tudati dzshánák”).

Létezik még egy úgynevezett kilencedik dzshána is, ez a nirodha-szamápatti (“érzések és észlelések megszűnése”).

A dhjánák leírása a théraváda irányzat szerint

A rupadzshána – formákhoz kötött dzshánák

Az első fokozat eléréséhez a gyakorlónak el kell engednie az öt akadályt (nívárana). Ezek az érzéki vágy, a rosszakarat, tompaság, nyugtalanság, kétely. Majd egy  “meditációs tárgyat” kell választania a fókuszáláshoz. Ez a tárgy lehet testi, például a légzés figyelése. Lehet vizuális, egy pont a falon, mandala vagy egy belső kép. De lehet auditív, például mantra.

A páli kánonban több szuttában is megtalálható a négy dzshána részletes leírása. Ezekben rendszerint ugyanazokat a szavakat, ugyanolyan szófordulatokat használnak, ami azt jelenti, hogy a dzshánák részletezését feltehetőleg utólag toldották be a szövegekbe. Most például az MN 19. szuttából idézek, amelyben a történelmi Buddha saját szavaival így írta le az első fokozat elérését:

“Lankadatlan kitartás keletkezett bennem és letisztult a figyelmem. A testem békés volt és nyugodt, az elmém összpontosított és egyhegyű. Teljesen visszavonulva az érzékektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól, beléptem az első dzshánába és ott időztem: elragadtatás és öröm született a visszavonulásból, megragadott és megtartott gondolatok által kísérve.”

(a szuttában szereplő “megragadott gondolatok” kifejezés elsuhanó, háttérgondolatokat jelent, a “megtartott gondolatok” pedig inkább akaratlagos vagy hosszabb időn keresztül meglévő gondolatokat)

A második dzshánáról így beszél Buddha:

“Lecsendesítve a megragadott és a megtartott gondolatokat, beléptem a második dzshánába, és ott időztem: elragadtatás és öröm született az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. “

A harmadik dzshána:

“Elhalványítva az elragadtatást, egykedvű maradtam, figyelmes és éber, megtapasztalva magamban az örömöt. Beléptem a harmadik dzshánába és ott időztem. Amiről az mondják a bölcsek: “Örömteli életet él az, aki felülemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik.” “

A negyedik dzshánához:

“Feladva a korábbi örömöt és fájdalmat, beléptem a negyedik dzshánába és ott időztem, áthatva az éberség és egykedvűség tisztaságával, sem szenvedést, sem örömöt nem érezve.”

(a teljes MN 19. szutta ITT olvasható a Buddha Ujja oldalon)

Arúpadhzsána (“formák nélküli, csak tudati dzshánák”)

Ötödik dzshána – végtelen tér – a figyelem a meditációs tárgyról áthelyeződik a térre, amely végtelen és üres.

Hatodik dzshána – végtelen tudat – a térről, amely üres, áthelyeződik a figyelem magára a tudatra. Csak a végtelen tudat létezik.

Hetedik dzshána – semmi tudatossága – megjelenik az érzés, hogy nincs tudat, nincs semmi.  A “van” hiánya.

Nyolcadik dzshána – sem észlelés, sem nem észlelés – az elme legelvontabb lehetséges állapota

A dhjánák szerepe a megvilágosodás elérésében

Vannak olyan buddhista meditációs tanítók, akik a tanítványaik fejlődését a dhjánákban való előrehaladásban mérik. Míg más tanítók szerint felesleges ragaszkodni a meditációs lépcsőfokokra való odafigyeléshez.

A théraváda buddhizmus hagyományai szerint a megvilágosodás eléréséhez nélkülözhetetlen az elmélyülés, ezen belül is az éberség/belátás (vipasszaná) meditáció gyakorlása. A meditáló arra használja a dzshánákat, hogy elcsendesítse és “egyhegyűvé” tegye elméjét annak érdekében, hogy megvizsgálhassa a jelenségek valódi természetét (állandótlan, nem-kielégítő, éntelen). Ez a fajta megvizsgálás adja az éberség/belátás (vipasszaná) meditáció lényegét.

A mahájána irányzat különböző iskolái többféleképpen képzelik el a megszabaduláshoz való eljutást, de itt is megtalálhatunk olyanokat, amelyek a meditációt elengedhetetlennek tartják. Ilyen az Indiában i. sz. 4. században alakult jógácsára, majd a körülbelül i. sz. 4-5. században Kínában megjelenő csan meditációs iskola. A “csan” kínai szó a szanszkrit “dhjána” kiejtéséből származik.

A csan i. sz. 700 körül került át Koreába, ott szon néven alakultak ki ugyanolyan jellegű, a meditációra erős hangsúlyt helyező iskolák. A zen Japánba Kínából került át i. sz. 8. századtól. (a zen a csan kínai írásjel japán olvasata)

A vadzsrajána irányzatban, úgy általánosságban nem igazán erőltetik a meditáció magas fokának elérését. Valószínűnek tartják, hogy azért nem, mert a tibeti buddhizmusban a tantra gyakorlást tartják a megvilágosodás igazi eszközének. A tantrában nagy szerepe van a gyakorló tudatában meglévő érzékelhető vágyaknak és a szenvedélynek, amelyek viszont a dhjánák magasabb szintjein már nem is lehetnek jelen.

Ennek ellenére vannak, és a korábbi időszakokban is voltak olyan tibeti buddhisták, akik annak szentelték életüket, hogy a dhjánákban minél magasabbra szintre jussanak. 

Forrás: A dzshánák vagy dhjánák (angol nyelven)

              Dzshánák a buddhizmusban (angol nyelven)

              Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája Kossuth Kiadó 

Az óceán és a természet szól hozzád...

Ebben a bejegyzésemben két rövidke angol nyelvű, de magyar feliratos videót tettem be. Mivel a környezetvédelemről szólnak, így közvetve köthetőek a buddhista tanításokhoz is.

Azonban elsősorban azért tettem fel őket, mert úgy gondolom, hogy sokat segíthetnek a meditációban.

Részben azért, mert az óceán és a természet megszemélyesítve, egyes szám 1. személyben beszél a óceán/természet és az ember viszonyáról, első hangzásra hideg és könyörtelen módon. Jobban belegondolva azonban inkább objektív és valós tény, hogy az emberiségnek van szüksége a óceánra/természetre, nem pedig fordítva. Ha ezt nem banális igazságként vagy embergyűlöletként értelmezzük, hanem meditációnk során erre koncentrálunk, akkor sokat segíthet a beszűkült ember-és énközpontú szemléletünk átalakításában.

Emellett még a hat elem meditáció elmélyítésében is alkalmazhatjuk. (a hat elem meditációt ITT írtam le, lépésről-lépésre)

A természet/óceán monológja emlékeztet bennünket az anyag végtelen körforgására. Testünk minden egyes atomja kívülről került be szervezetünkbe és az anyagcsere folyamatok révén előbb-utóbb vissza is kerül. Ugyanazok az atomok építenek fel bennünket, mint a minket körülvevő világot. Nincsenek speciális “emberi atomok”, csak atomok, amelyeknek nem számít, hogy kiben vagy miben találhatóak meg átmenetileg. Ennek ténynek a teljes felfogása is eljuttathat az én-telenség megértéséhez.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=CxMloE16pw4
              https://www.youtube.com/watch?v=mwKxvRafMWo
               

Hogyan kezeljük a haragot? (nyolc buddhista tanács a harag leküzdésére)

Tudományos szempontból nézve a harag, a düh a legősibb érzelmek közé tartozik. Ha belegondolunk, hogy az indulat mekkora energiát képes az emberből (vagy állatból) kihozni, könnyű belátni, hogy több tízezer évvel ezelőtt a túléléshez nélkülözhetetlen volt. Azonban az utóbbi egy-kétezer évben az emberek már annyira szoros közelségben élnek egymással, hogy a hirtelen felindulás inkább negatív hatással bír. Arról nem is szólva, hogy a tartóssá vált haragból gyűlölet válik, ami végképp alá tudja ásni az emberek egymás közti viszonyát. Nem véletlen, hogy se szeri, se száma a haragtól, elfajuló indulattól óvó mondásoknak, bölcseleteknek. Bár a mai pszichológia azt tanácsolja, hogy ne fojtsuk el dühünket, hanem bátran mutassuk ki, a buddhizmus szerint a harag, és az ebből fakadó gyűlölet a három méreg egyike.

Sántidéva, az i.sz. 8. századi buddhista tudós szerint a harag a legszélsőségesebb negatív erő, ami képes elpusztítani mindazt a jót, aminek kialakításán olyan sokat fáradoztunk. (Sántidéváról ITT írtam bejegyzést, írásairól pedig ITT)

A harag, az indulat lerombolhatja a barátságot és azokat az emberi kapcsolatokat, amiket talán évtizedeken keresztül építettünk. Végső soron a harag, és a belőle fakadó gyűlölet sokkal veszélyesebb, mint a világ összes bombája, fegyvere és kése együttvéve.

Mit tehetünk tehát ez ellen? Át kell alakítanunk a gondolkodásunkat. Ehhez a buddhizmus egyszerű módszereket ajánlj. De vigyázzunk, ezek nem varázstabletták, amelyek minden erőfeszítés és gyakorlás nélkül, önmaguktól hatnak!

Ebben a bejegyzésben a harag leküzdésére nyolc buddhista tippet sorolok fel:

1. Ez az élet: szamszára

Buddha legelső, 2500 évvel ezelőtti tanítása egészen pontosan ezt mondja: az élet nem kielégítő. És ez így van, az életünk sosem lesz kielégítő.

Megszületünk, meghalunk. E kettő között lesznek jó és rossz időszakok, és olyanok is, amelyek semlegesek - ezt a véget nem érő ciklust nevezi a buddhizmus szamszárának. Amikor megérkeztünk erre a világra, senki nem mondta, hogy az élet szép lesz és könnyű, és hogy a dolgok mindig úgy történnek majd, ahogyan mi szeretnénk. Ha elfogadjuk saját helyzetünket a szamszárában, képesek leszünk elfogadni a másokét is.

Mindannyian ebben élünk. Amikor elönt bennünket az indulat, attól sem másoknak, sem nekünk nem lesz jobb. Ha valaki olyat mond vagy tesz, ami nem tetszik nekünk, ne felejtsük el, hogy ő is ugyanabban a körforgásban van, mint amiben mi.

Ez a fajta gondolkodás képes lehet arra, hogy radikálisan átalakítsa a nézőpontunkat. Még akkor is, ha mindegyikünk a saját maga kis univerzumának középpontjában él, be kell látnunk, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden pontosan úgy fog történni, ahogyan mi akarjuk.

2. Legyél hős: türelem és önuralom

A zavaró érzelmeken a legkönnyebben az ellenkezőjével lehet felülkerekedni. Azért, mert agyunk egy adott pillanatban nem képes egyszerre két ellentétes érzelemre. Nem kiabálhatunk rá valakire és nem lehetünk türelmesek vele ugyanabban az időben – ezt az agy nem tudja megcsinálni.

Sok ember számára a türelem a gyengeség jele, mert úgy érzik, hogy akkor mások keresztülgyalogolnak rajtuk és azt tesznek, amit akarnak. A valóság azonban más. Amikor frusztráltak vagyunk, nagyon könnyű ordítani. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az ösztönös reakciónk. Ugyanakkor mennyivel nehezebb nyugodtnak maradni és érzelmeinket féken tartani. Ha hagyjuk, hogy elragadjanak az érzelmeink, az nem tesz hőssé bennünket – inkább gyengít.  Tehát legközelebb, amikor már az ordítás határán vagy, gondolj erre és őrizd meg a nyugalmad.

Könnyű ezt tanácsolni, de hogyan tegyük? Próbáljunk mélyeket be-és ki lélegezni, amikor azt érezzük, hogy kezdünk feszültté válni.

Vagy magunkban elszámolhatunk lassan 100-ig, hogy megelőzzük azt, hogy olyat mondjunk vagy tegyünk, amit később megbánunk. Minden helyzet más és más, így nekünk kell felismernünk, hogy melyik válik be a legjobban.

3. Legyen eszed: elemezd a helyzetet

Amikor indulatba jövünk, első pillanatban úgy érezzük, hogy haragunk valamiféle védelem vagy barát, aki az érdekeinket képviseli és segít nekünk a “harcmezőn”. Ez olyan illúzió, aminek hatására azt képzeljük, hogy jogunkban áll dühösnek lenni. De ha alaposabban megnézzük, a harag nem a barátunk, hanem inkább ellenségünk.

Ugyanis a harag stresszt okoz nekünk és szenvedést – szorongást, álmatlanságot, étvágytalanságot. Ha a haragunk tovább folytatódik, az – ahogy fentebb írtam – gyűlöletté és feszültséggé változhat, ami rányomja a bélyegét az emberi kapcsolatokra, akár munkahelyen, akár rokonok, barátok között. Nézzünk szembe a ténnyel: ki szeret együtt lenni egy gyűlölködő és feszült emberrel, még akkor is, ha annak haragja nem őellene irányul?

Például, ha megvádolnak valamivel, és azt érezzük, hogy görcsbe rándul a gyomrunk és emelkedik bennünk a pumpa, picit álljunk meg és próbáljunk meg racionálisan gondolkodni. Ebben az esetben két lehetőség van: vagy igaz a vád vagy hamis. Ha igaz, akkor miért kellene haragudnunk? Ha érett felnőttek akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy hibáztunk, tudnunk kell elnézést kérni, tanulni belőle, majd pedig tudnunk kell haragtartás nélkül továbblépni. Ha viszont nem igaz a vád, akkor végképp miért kellene haragudnunk? Aki megvádolt, az hibázott. Ekkor célszerű higgadtan megbeszélni a dolgokat, tisztázni, amit szükséges.

Ha elveszítjük a fejünket és ordibálunk, nem leszünk képesek józan megbeszélésre. Ráadásul olyan sértő szavakat is kimondhatunk, amik miatt a másik megbántódik, és beindul a kölcsönös sértegetés. Emiatt elterelődik a figyelem az eredeti problémáról, és csak a harag és a feszültség marad a higgadt megoldás helyett.

4. Figyelj az elmédre: meditáció

A meditáció és a belátás gyakorlása kifejezetten hasznos lehet a haraggal szembeni küzdelemben. Esetleg vannak olyanok, akik szerint a meditáció időpocsékolás – mire jó 20 percet némán üldögélve tölteni? És vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy a meditáció egy kellemes menekülés a valódi élet elől, amelyben távol lehetünk a gyerekektől/férjtől/feleségtől/e-mailektől/munkahelytől.

De a meditáció ettől sokkal több. Ha jól végezzük, akkor inkább egyfajta felkészülés a valódi életre.

A meditáció hozzászoktatja elménket a pozitív gondolatokhoz – türelem, szerető- kedvesség, könyörület, megértés. Ráadásul bárhol, bármikor meg tudjuk csinálni. Például reggelenként, amikor tömegközlekedési eszközzel megyünk a munkahelyünkre, ahelyett, hogy napilapot olvasunk vagy zenét hallgatunk vagy esetleg már előre bosszankodunk kibírhatatlan kollégáinkon, 10 percnyi metta meditációt végzünk. Ezzel szerető-kedvesség gondolatokat hozunk létre mások iránt, és nagyban tudjuk csökkenteni a későbbi indulatokat.

5. Hajolj meg: tanulj az ellenségedtől

A buddhizmus sok esetben tanácsolja azt, hogy pontosan az ellenkezőjét tegyük annak, amit normális esetben tennénk.

Amikor mérgesek leszünk valakire, az ösztönünk azonnal bosszúért kiált – de rendszerint ez a bosszú nem következik be. Helyette mi történik? Ott maradunk legalább annyi, ha nem még több, nyomorult érzéssel telve, mint azelőtt. Helyette meg kell próbálnunk az ellenkezőjét csinálni.

Talán bolondságnak hangszik, de gondoljunk úgy a haragunk tárgyára, mint egy tanárra. Ha jobbak akarunk lenni – türelmesebbek, elfogadóbbak, kedvesebbek, megértőbbek –, akkor gyakorlásra van szükségünk. Mindannyian tudjuk, hogy mekkora időt és erőfeszítést igényel, ha valaki világhírű sportoló vagy zenész akar lenni. A gondolkodásunk átalakítása miért különbözne ettől? Ha mindig olyan emberekkel lennénk körülvéve, akik mindenben egyetértenek velünk és azt tennék, amit mi akarunk, sosem fejlődnénk.

Ha ilyen értelemben nézzük azt a személyt, akire mérgesek vagyunk, kifejezetten értékesnek látjuk, mert lehetőséget ad arra, hogy ténylegesen is gyakorolhassuk a türelem és önuralom kialakítását. Ez a látásmód azonnal megállítja emelkedő indulatunkat, mert megváltoztatja a nézőpontunkat – nem arra gondolunk, hogy mit tett velünk, hanem arra hogy mit tesz értünk.

6. Jusson eszedbe a halál: állandótlanság

Mindannyian meg fogunk halni. Tehát amikor valaki, akit ki nem állhatunk, egy felettébb bosszantó dolgot tesz, azonnal tegyük fel a kérdést magunknak: “Amikor majd a halálos ágyamon fekszem, fog ez engem érdekelni?” vagy “Ha ő meghal, akkor is ez jut majd eszembe vele kapcsolatban?” E kérdésre a válasz, hacsak az a valaki nem egy piszkosul elszánt illető, aki világ fölötti teljes uralomra és/vagy népirtásra készül, minden bizonnyal az lesz, hogy “nem”.

Ez az apró tanács nagyon egyszerű, mégis segíthet azon, hogy könnyebben túllépjünk az élet kisebb bosszúságain.

Mindannyian tudjuk, hogy meg fogunk halni, de nyilvánvalóan ezt igyekszünk nem tudomásul venni. A halál egy felfoghatatlan, távoli dolog, ami másokkal szokott történni  - az öregekkel, a betegekkel, a háborús övezetben élőkkel. De ez nem teljesen így van. Bárkit, bármikor elérhet a halál.

Ha a saját elkerülhetetlen, a jövőben (holnap? egy év múlva? 20 év múlva?) bekövetkező halálunkra összpontosítunk, sok dolog, ami normál esetben felkavar, szó szerint semmivé válik. Ez nem azt jelenti, hogy semmi sem bosszant majd bennünket, de felismerjük, hogy nincs értelme a drága időnket és energiánkat vesztegetni rájuk.

7. Ami körbejár: a karma

Azt szokták mondani, hogy ami elmegy, az vissza is tér vagy hogy ez az ő karmája – azaz megérdemli, ami vele történik. Ez nem teljesen egyezik azzal, ahogyan a buddhizmus értelmezi a karmát. (a karmáról ITT írtam bejegyzést)

Ráadásul úgy tűnik, hogy míg az emberek egyfelől megnyugszanak attól, ha felemlegethetik, hogy mások szenvedése a karmájuk miatt van, másfelől viszont, amikor saját maguk kerülnek hasonlóan kellemetlen helyzetbe, akkor már nem hangoztatják olyan szívesen, hogy az szintén történhet a karma miatt.

Minden, amit tapasztalunk – a legfelemelőbb pillanatoktól a legelkeserítőbb percekig –, okkal történik. Ezek az okok nem csak úgy a semmiből hullanak alá az ölünkbe, hanem mi magunk alakítjuk ki őket. Amikor valamilyen dühítő helyzetbe kerülünk, ahelyett, hogy szabadjára engednénk haragunkat, gondolkozzunk el: honnan jött ez és akarom-e, hogy rosszabb legyen?

A karma lényege, hogy ha mindig csak ösztönből és érzelemből cselekszünk, akkor az nem vezet jóra. Ha megértjük, hogyan működik a karma, látni fogjuk, hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy azzal, amit most teszünk, mondunk vagy gondolunk, megváltoztassuk a jövőbeni tapasztalatainkat. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy türelmet és önuralmat gyakorlunk, amikor kezdünk dühbe gurulni.

8. Nem valódi: üresség

Míg a türelem és önuralom közvetlen ellenszere, addig az üresség – vagy én-telenség - a legerősebb ellenszere, és nem csupán a haragnak, hanem minden gondunknak és problémánknak. Valójában nem számít, mennyire vagyunk türelmesek, ha nem értjük meg az üresség tanítását, akkor a feszültség és indulat újra és újra feltör belőlünk.

Ha kívülállóként, kicsit távolabbról megnézünk egy indulatot kiváltó helyzetet, észreveszünk valamit. Mégpedig egy kifejezetten erős “én” megjelenését:

“Én nagyon dühös vagyok azért, amit te mondtál nekem. Nem tudom elhinni, hogy ő mit tett az én barátommal! Nekem egyértelműen igazam van, és ő az, aki téved!”

Mindenhol, mindig csak én, én és én.

Ki ez az “én”, aki minden feszültséget teremtő helyzetekben megjelenik? A mahájána buddhizmus szerint ez az “én” nem létezik, mert minden dolog – az embert is beleértve – mentes önmagától. A történelmi Buddha sem azt mondta, hogy mi nem létezünk, vagy hogy semmi sem számít, hanem azt, hogy amikor meg akarjuk találni az “én”-t – a testünk lenne? az agyunk? a gondolataink? érzelmeink? –, akkor semmire sem mondhatjuk azt, hogy “Igen, ez az!”

Buddha tanításai közül talán ezt a legnehezebb felfogni. De amikor a valóságnak megfelelően tényleg megértjük, és nem csupán szavak szintjén mondogatjuk, hanem képesek leszünk ezt a megértést a gyakorlatba is átültetni, akkor radikálisan megváltozik a nézőpontunk. Mert abban a pillanatban, amikor kezdene bennünk kialakulni a feszültség, azonnal be fogjuk látni majd, hogy végeredményben nincs senki, aki haragudhat és nincs az sem, akire a haragunk ténylegesen irányulhat.

Összegzés

Nem számít, hányszor ismételgetjük el magunkban, hogy “Megőrzöm a nyugalmamat”, ez nagyon kevés lesz akkor és ott, amikor konkrétan indulatba jövünk.  Ha nem gyakoroljuk folyamatosan a gondolataink átalakítását, sosem érjük el azt a belső békét, amit mindannyian annyira szeretnénk.

A fenti felsorolás nem csupán egy szépen összeállított lista – ezek valójában eszközök, amiket arra használhatunk, hogy megszabadítsuk magunkat a frusztrációtól, haragtól és szomorúságtól. Ne felejtsük el, kellő gyakorlással bármelyikünk meg tudja csinálni.

Forrás: Nyolc buddhista tipp a harag kezelésére (angol nyelven)

Hogyan vizualizáljunk?

(E bejegyzés alapja Alexander Berzin 1998. szeptemberi, Mexikóban tartott előadása)

A vizualizáció nem más, mint a képzeletünk használata. Elengedhetetlen szerepe van a buddhizmus tibeti formájában, ez az egyik fő különbség a tibeti és a többi más iskola között. Természetesen ezek a módszerek is Indiában alakultak ki, onnan kerültek át Tibetbe.

A vizualizáció különböző szintjeinek megértéséhez és használatukhoz mindenképpen szükséges az, hogy a “vizualizáció” szót pontosítsuk. Nem csupán “vizualizációról”, tehát képi élmény felhasználásáról van szó, hanem egész képzeletünk megdolgoztatásáról. Amikor ezt tesszük, akkor nem csupán egy elképzelt látványt használunk, hanem elképzelt hangot, illatot, testi érintést, érzéseket, érzelmeket, és így tovább. Ehhez nem csupán a szemünkre van szükségünk, hanem a tudatunkra is.

A nyugati pszichológia az agyunk jobb és bal féltekéjét érzelmi és racionális oldalnak is nevezi, amit nagyon nehéz egyszerre fejleszteni. Azonban a tibeti buddhizmus ezzel a “vizualizációs gyakorlással” mindkét oldalt, a kreatív, érzelmi jobb és az intellektuális, racionális bal agyféltekét is képes egyidejűleg fejleszteni. Így, amikor vizualizációról beszélünk a buddhizmusban, ne valamiféle mágikus folyamatra gondoljunk. Hanem egészen gyakorlati módon kifejleszthető és használható lehetőségekre.

A képzeletünk használatának különböző szintjei vannak. Ezeket szútra és tantra módszerek csoportjára osztjuk. E kettő közül a tantra a haladóbb vagy magasabb szintű.

Vizualizációs módszerek a szútra csoportban

A szútrában a képzeletünk használata leginkább a negatív nézőpontjainkon – zavaró érzelmeinken és zavaró viselkedésünkön -  való felülkerekedésen segíthet. Például, ha ellenállhatatlan szexuális vágyat érzünk olyasvalaki iránt, aki iránt nem volna helyes azt érezni, akkor képzeljük el ezt az illetőt, mondjuk 80 évesen. Ne felejtsük el, hogy az erőteljes vágyaink valaki vagy valami iránt egy általunk tetszőlegesen választott és fontosnak vélt tulajdonságon alapul, amiről azt hisszük, örökre meg is marad. Azaz az ellenállhatatlan nemi vágynál maradva, azt tételezzük fel arról az illetőről, hogy minden porcikája vonzó és gyönyörű, és az is marad – ez azonban, természetesen nem igaz. Ha idősnek, csúnyának, ráncosnak, stb. képzeljük el, azzal kialakíthatunk magunkban egy jóval reálisabb viselkedést a személy iránt. Ez, természetesen alkalmazható bármilyen erőteljesen vágyott tárgyra is, akár vadonatúj sportkocsira, aminek megvétele után még 20 évig fizethetjük a törlesztőrészletet vagy a tucatodik sminkkészletre, aminek nagy részét úgysem használtuk sosem.

Amint látjuk, ez az erős képzelőerő nem csupán kreatív, hanem nagyon hasznos is lehet.

Használhatjuk még pozitív tulajdonságok vagy viselkedés kialakítására is. Ilyen, például az együttérzés és higgadt tisztánlátás. Nagyon haragszunk egyik kollégánkra/barátunkra/rokonunkra, mert olyanokat mondott, tett, amivel megbántott bennünket. Nem szükséges metta meditációt végezni ahhoz, hogy pár pillanat alatt elképzeljük az illetőt belül kisgyerekként, aki esetleg fel sem képes fogni, hogy szavai, tettei mit okoznak vagy esetleg ő maga is mennyire sérült lelkileg, mert őt is így bántották meg valamikor. Egészen biztos, hogy ezáltal le tudunk nyugodni egy-két percen belül, és képesek leszünk iránta együttérzést kialakítani magunkban, ami aztán arra nyújt lehetőséget, hogy higgadt fejjel megbeszélhessük a felmerült problémát.

Tehát a szútra módszereket elképesztően sokféleképpen használhatjuk, hogy felülkerekedjünk a negatív tulajdonságainkon, helyettük jókat alakítsunk ki, és realistábbak, objektívebbek legyünk.

Hogyan vizualizáljunk? 

Sokan úgy vélik, hogy ők nem tudnak vizualizálni. Ez azonban nem igaz, mert mindannyian képesek vagyunk erre. Hiszen fel tudjuk felidézni szeretteink arcát, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy tudunk vizualizálni.

A szútra csoportban a képzelőerőnket nem csupán az előbb elmondottakra használhatjuk. Hanem arra is, hogy segítségével fejlesszük a koncentrációs képességünket úgy, hogy gyakorlás során egy Buddhát meditációs tárgyként képzelünk el. Ezzel tökéletes koncentrációt érhetünk el. A szútra módszere ezen a ponton kettéválik a hínajána (théraváda) és a mahájána irányzat ösvényére. A hínajána irányzatban a koncentráció kialakításának szokásos módja a légzésre való összpontosítás, amihez tudatos odafigyelés szükséges. A légzés testi érzésére fókuszálunk, az orron keresztüli ki-és belégzésre.

Ezzel szemben a mahájána különbséget tesz aközött, hogy mire használjuk a koncentrációt. Ehhez nem annyira tudatos odafigyelésre, hanem inkább a tudatunkra és a racionális gondolkodásra van szükségünk. Ezért van az, hogy a mahájánában a koncentráció kialakításában egy Buddha-alak elképzelését előnyösebbnek találjuk a csak légzésre való tudatos odafigyelés helyett.

Hogyan történik ez? A gyakorlás kezdetén egy nagyon kicsi Buddha-alakot képzelünk el magunk előtt szemmagasságban, tőlünk körülbelül egy karnyújtásnyira. Ez nem annyira tömör forma, hanem fényből készült, és élőnek érezzük. A vizualizáció gyakorlása során nagyon fontos, hogy ne meresszük a szemünket az előttünk lévő elképzelt alakra. Inkább a padló felé nézzünk, és képzeljük el az alakot magunk előtt a szemöldökünk magasságában. Ha úgy véljük, hogy ez nem fog menni, akkor próbáljuk meg egy pillanatra! És most mialatt lefelé nézünk a padlóra, gondoljuk végig azt, hogy hol a kezünk. A kezünk akkor is az ölünkben nyugszik, amikor nem látjuk, igaz? Ugyanígy képzeljük el azt a Buddha-alakot a szemöldökünk magasságában, amely akkor is ott van képzeletünkben, ha nem látjuk.

Azonban nem akármit, mondjuk, egy almát képzelünk oda, hanem Buddhát. Ez azért lényeges különbség, mert a Buddhára való fókuszálással nem csupán az intenzív odafigyelést fejleszthetjük, hanem Buddha tulajdonságára/minőségére is fókuszálunk. Ezáltal a koncentrációnk egybekapcsolódik a menedékvétellel is. Mert azt jelenti: “Ez a biztonságos irány, erre akarok menni életemben”. De ugyanúgy összekapcsolódik bódhicsitta céllal is: “Olyan akarok lenni, mint ez az elképzelt Buddha alak, képes akarok lenni más lények megmentésére”.

Tehát az ilyen módon való gyakorlás több célt is szolgál, és ez sokkal mélyebb elköteleződést hozhat létre, mint csak az orron keresztüli légzésre való koncentráció.

(folytatása következik) 

Forrás: Vizualizáció (Alexander Berzin előadása angolul)

Az éberség meditáció árnyoldalai

Az utóbbi években egyre több pszichoterapeuta veszi át a buddhizmus éberségre alapuló meditációs gyakorlatát, és alkalmazza azt pszichoterápiája részeként. Például az éberség alapú stressz-csökkentő és az éberség alapú kognitív terápiákat olyan pszichiátriai problémák kezelésére használják, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), depresszió, szorongás, krónikus fájdalmak. Az ilyen jellegű terápiák eredményei sok esetben biztatóak.

Ennek ellenére az éberség meditációnak, akár valamilyen terápia részeként, akár munkahelyi stressz csökkentésére használják, megvannak a maga árnyoldalai, káros hatásai. A buddhista tanítók közül többen is úgy vélik, hogy az éberség meditációt nem megfelelően alkalmazzák. Ráadásul az utóbbi időkben egyre nő az olyan történetek és újságcikkek száma, amelyek nyugtalanító meditációs tapasztalatokról számolnak be.

Mi is az az éberség?

A buddhizmusban az éberség mindig a jelen pillanatban történő, közvetlenül az egész testre való figyelmet jelent. Ez a figyelem magába foglalja a test, az érzelmek, az elme pillanatnyi állapotainak érzékelését, amelyeket aztán tudatossá teszünk azzal, hogy felismerjük és megnevezzük azokat. A buddhizmus vonatkozásában az éberség a Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik ‘ösvénye’, ami minden buddhista gyakorlás alapja.

(Gyakran előfordul, hogy az éberség szót a “meditáció” egyik szinonimájaként használják, de ez nem állja meg a helyét. Bár létezik éberség meditáció is, de maga az éberség olyan valami, amit a mindennapos tevékenységeink során is alkalmazunk. Ugyanakkor nem mindegyik buddhista meditáció éberség meditáció.)

Visszatérve a buddhista gyakorlásra: a Nemes Nyolcrétű Ösvény minden része szoros összhangban áll az Ösvény többi részével. Tehát buddhista szemszögből nézve, ha az éberség gyakorlását leválasztjuk az Ösvény többi részétől, akkor az már nem buddhista éberség. Természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez “helytelen” volna.

Ennek ellenére vannak olyan buddhista meditációs tanítók, akik az utóbbi időkben ezzel a leválasztással kapcsolatban aggodalmukat fejezik ki. Úgy vélik, hogy az éberség meditáció könnyen kiszámíthatatlan és esetlegesen veszélyes lehet, ha önállóan, a Nemes Nyolcrétű Ösvénytől és a buddhista tanításoktól leválasztva alkalmazzák. Ugyanis az Ösvény többi része és a buddhista tanítások segítenek abban, hogy megtanuljuk, hogyan engedhetjük el a mohóságot és gyűlöletet, hogyan fejleszthetünk ki szerető kedvességet, empátiát, együttérzést. Ellenben, ha az Ösvénytől és a buddhista tanításoktól leválasztjuk, az éberség könnyen a negatív érzéseket erősítheti meg a pozitívak helyett.

Mielőtt azonban továbbmennénk, tisztáznunk kell, hogy a problémák leginkább akkor léphetnek fel, amikor valaki sok időt tölt meditációval, különösen amikor több napos elvonulásos meditációt végez. Ha valaki csupán napi 10-20 percben gyakorol, azzal nincs semmi gond.

A “sötét oldal”

Bár a nyugatiak számára stressz-csökkentő technikaként “árulják” a meditációt, Keleten eredetileg nem ezért kezdték el csinálni. Indiában több ezer éve azért meditálnak (főként a korai Upanisádok feltűnése óta), hogy általa elérjék a belátást vagy a tudást, a bölcsességet, nem pedig azért, hogy lazítsanak, megpihenjenek. Ráadásul egy szellemi-meditatív gyakorlás amúgy sem mindig áldásos dolog. A legtöbb buddhista gyakorló, aki már több éve folytat  hagyományos meditációt, minden bizonnyal megtapasztalt jó néhány kemény és nehezen kezelhető dolgot, amely lehet a szellemi “folyamat” része.

Előfordulhat, hogy valaki olyan meditációs tapasztalatot él át, ami zavaró és ijesztő, akár rémálomszerű is lehet. Ezeket az epizódokat szokták “A lélek sötét éjszakájá”-nak nevezni - Keresztes Szent János (1542-1591) katolikus misztikus teológust idézve. Ez a “sötét éjszaka” nem feltétlenül rossz; ez akár szükséges része is lehet bármelyikőnk szellemi utazásának, és esetleg el is múlhat. Azonban bizonyos pszichiátriai betegségekkel bajlódóknak kifejezetten káros.

(a meditáció - a modern kutatások szerint - többféle módon hat az agyunkra. Többek között befolyásolja az agyi aktivitást, neurokémiát, stb. Ezekről a biológiai, neurológiai, pszichológiai hatásmechanizmusokról ITT írtam bejegyzést. a ford. megjegyzése)

A régi meditációs technikák nagyon erőteljesek. Ha nem helyes módon végzik, a meditáció hallucinációkat is előidézhet, amelyek a szellemi fejlődés szempontjából nem igazán értékesek. Ezekről a káros mellékhatásokról az indiai hindu meditációs tanítók kommentárjaikban már évezredekkel ezelőtt tettek említést, és ugyanígy ismeretesek a közel két és fél ezer év óta létező buddhista meditációs hagyományokban is.

Azonban a bárki számára, bárminemű előkészítés és felkészítés nélkül alkalmazott éberség meditáció terápiaként alkalmazva nagyon is új dolog. Nagyon sok felelőtlen és átgondolatlanul megfogalmazott cikk és költséges előadás erőlteti az éberség terápiát. Így könnyen előfordul, hogy rosszul képzett meditációs tanítók rosszul végeztetik a meditációt. De még akkor is történhetnek bajok, ha a tanácsadók és a terápiát végzők jól képzettek, de nincsenek felkészülve a meditáció összes lehetséges mellékhatására. Az is komoly gondot okozhat, hogy rengeteg ember tanul meg könyvekből, videókból és az internetről meditálni – szintén mindenféle szakszerű előkészület nélkül -, és kizárólag saját magukban gyakorolják a meditációt.

Hogyan kerüljük el a problémákat?

Vannak olyan tanítók, akik ellenzik, hogy olyan emberek vegyenek részt intenzív meditációs elvonulásokon, akik pszichológiai problémákkal küzdenek. Azt javasolják nekik, hogy menjenek el pszichoterápiára, mielőtt belevetnék magukat a teljes meditációs képzésbe. Úgy gondolom, hogy ez bölcs dolog.

Frissen keletkezett nagyobb érzelmi traumával a hátunk mögött sem célszerű éberség meditációt gyakorolni, amíg kicsit túl nem lendülünk rajta. Depresszióban való alkalmazása is meggondolandó. Ugyanez vonatkozik a szorongásra is: amikor ránk tör a szorongás, célszerűbb jógalégzést alkalmazva lenyugtatni magunkat, és amikor már enyhült a szorongás, akkor lehet éberség meditációt gyakorolni.Ettől függetlenül nem minden szorongósnak segít a meditáció.

Ha valaki nem érdeklődik a szellemi gyakorlás iránt és csak az elméje frissen tartása végett meditál, akkor napi 5-10 perces éberség meditáció hasznos és biztonságos lehet majdnem mindenki számára. Ha minden rendben megy, akkor esetleg napi 20 percre is meg lehet emelni az időtartamot. De semmiképpen sem szabad feljebb vinni a napi percadagot képzett irányító vagy buddhista tanító útmutatása nélkül.

Ha a meditációt szellemi okokból kifolyólag egyedül akarjuk végezni, erősen javallott, hogy időnként menjünk el buddhista tanítóhoz. Évente egyszer vagy kétszer egy nem túl intenzív hétvégi elvonulás egy szakszerűen képzett meditációs mesterrel megelőzheti, hogy komolyabb problémánk keletkezzen.

Célszerű elolvasni egy másik bejegyzésemet a nyolc alapvető meditációs problémáról, amelyek bármikor, bárkivel megeshetnek a gyakorlás során. ITT olvasható ez a bejegyzés.

Forrás: Éberség meditáció - Buddhizmus vagy pszichológia (angol nyelven)

Buddha és 12 mítosz - Astus a YouTube-on

Martin Boroson: Találkozás a pillanattal (Részlet az Egy-Pillanat Meditáció 30 napos tanfolyamból)

(Martin Boroson könnyed, gyakorlatias új hangnak számít a meditációs tanítók következő generációjában. Az “Egy-Pillanat Meditáció: Csendesség elfoglalt emberek számára” című mű szerzőjeként előadásokat tart a meditatív elme előnyeiről a döntéshozásban és vezetésben. A Yale egyetemen tanult filozófiát, és a Yale School of Management-en szerzett Master of Business Administration (MBA) diplomát. Emellett zen buddhista tanítvány is.)

 

Van valami látszólag ellentmondásos a ‘pillanat’-ban, amit nem igazán lehet elmagyarázni szavakkal – először meg kell tapasztalni. Ha most még nem tűnik érthetőnek, amit mondok, kérlek, légy türelmes, és olvasd tovább.

Általában úgy szoktunk a pillanatra gondolni, mint az idő egy egységére – talán egy-két másodpercet értünk ezalatt –, ezért nem tűnik annyira egyértelműnek, hogy a pillanat nem az idő egy egysége. Hiszen sosem láthatjuk meg az órán, sosem tudjuk megmérni semmilyen mérőeszközön.

Mielőtt elmondanám, hogy mi a pillanat, beszélnem kell az idő természetéről. Az idő egy bonyolult, lenyűgöző téma – sok időn át tudnék erről beszélni. De a lényeg az, hogy nem olyan valódi, mint aminek gondoljuk.  

    

 

 

Tény, hogy sem a fizikusok, sem a filozófusok nem tudják, hogy mi az idő. Sőt, vannak olyan, akik úgy vélik, hogy az idő valójában nem is létezik. Például Einstein azt mondta, “Az idő és tér formák, amikben gondolkozunk, nem pedig feltételek, amikben élünk.” Más szavakkal, bár az időt valóságosnak érzékeljük – és nagyon feszültek is szoktunk lenni miatta – az idő valójában mind az elménkben létezik.

Talán jobb, ha úgy gondolunk az időre, mint egy közösen kitalált dologra – ami egy olyan fogalom vagy szabálycsoport, amit az emberek együtt hoztak létre. Természetesen ez a kitalált dolog nagyon hasznos, amikor vacsorára hívsz meg valakit vagy a vonatmenetrendet tanulmányozod vagy közeleg egy határidő. De talán kevésbé véled hasznosnak, amikor úgy érzed, hogy kifutsz az időből vagy az idő ellened dolgozik.

Ha a pillanatban akarsz élni vagy egy pillanat erejéig meditálni, akkor ténylegesen el kell engedned az időt ... legalábbis ideiglenesen. Ahhoz, hogy ezt megértsd, próbáld meg a következő ‘gondolatkísérlet’-et.

Életedet egy olyan idővonalnak képzeld el, ami a régmúltból vezet a messzi jövőbe. (lehet, hogy ezt úgy képzeled el, hogy a hátad mögül nyúlik eléd vagy a bal oldaladról a jobb oldalad felé halad)
Lefogadom, hogy életed folyamán a hangsúlyt leginkább ennek a vonalnak egy jókora részére fekteted, azaz az elméd tele van a múlttal és a jövővel. Vagy legalábbis tele van az elképzeléseiddel, amelyek a múltbéli tapasztalataidon alapulnak és a reményeiddel a jövőre nézve. Sőt, az egész személyiséged erre a vonalra épült – a személyiséged, azaz ‘te magad’ vagy az, aki az időnek ezen a vonalán végigmegy ... miközben tapasztalatokat gyűjt össze, következtetéseket von le, álmokat álmodik.

Most arra kérlek, hogy képzeld el magad, amint ezt az idővonalat feltekered, a múltat és jövőt egyre inkább odafelé húzva, ahol éppen most vagy. Végül, ahogyan folytatod a feltekerést, eljutsz egy ponthoz, ahol már nincs vonal – ez egy olyan pont, amelynek egyik irányba sincs kiterjedése. Ebben a kiterjedés nélküli pontban, ahol éppen most vagy, nincs múlt és nincs jövő és nincs idő. Ez ‘a pillanat’.

Amikor teljesen jelen vagy ebben a pillanatban, minden gondolatod eltűnik az időről. A pillanat nem annyira az idő egy egysége, hanem valójában egy olyan érzés, amiben az elméd elszakad az időtől. Más szavakkal, ez az időtlenség megtapasztalása. Amikor a pillanatban vagy, tökéletesen itt és most vagy, és az idő nem létezik. És mert a pillanat időtlen, egy kis ízelítőt is ad az örökkévalóságból. Ez nagyon üdítő tud lenni.

A pillanat egyik nagyszerű ajándéka az, hogy amikor benne vagy, eltűnsz. Ne érts félre, nincs veled semmi baj. De hatalmas teher állandóan saját magadat hordozni – hordozni az összes várakozásodat és aggodalmadat és becsvágyadat és elképzeléseidet. Így amikor teljesen a pillanatban vagy, saját magadtól is megszabadulsz egy kicsit. És ez is nagyon üdítő.

Talán már éltél át ilyen pillanatot. Talán mély spirituális elmélyülésben vagy egy nagyon felemelő szexuális élményben vagy akár egy válsághelyzetben az idő megállni látszott és ‘te magad’ nem voltál jelen a továbbiakban.

Ez az, amiért azok az emberek, akik ‘a pillanatban’ vannak, ilyen megjelenéssel bírnak.  Múltról és jövőről való gondolatok nélkül, becsvágyak, elképzelések vagy az ‘én-’ről való kényszerképzetek nélkül – ezek az emberek teljes mértékben jelen vannak abban, amit csinálnak.  Nincs semmi, ami útjában lenne ennek a pillanatnak.  Még akkor is, ha hajlamosak vagyunk úgy gondolni a pillanatra, mint az idő egy (rövid és inkább jelentéktelen) egységére, kiderül, hogy a pillanat nagyon is rendkívüli.

Annál is inkább, mert a “moment” szó a latin “momentum” szóból származik, aminek jelentése: “elegendő részecske, hogy kilendítse a mérleget”. Más szavakkal, egy pillanat, bár látszólag kicsi, mindent megváltoztathat. Lenyomhatja a mérleg serpenyőjét és hatalmas különbséget tehet.

Ez azt jelenti, hogy a pillanat valójában nagyon is fontos.

 

forrás: Martin Boroson - Találkozás a pillanattal (angol nyelven)

Tíz félreértés a buddhizmussal kapcsolatban

Robert E. Buswell, Jr. és Donald S. Lopez, Jr. írása

1. Minden buddhista meditál.

A meditációt gyakran a buddhizmus elengedhetetlen részének tekintik. Azonban a történelem folyamán a buddhisták többsége egyáltalán nem meditált. Hagyományosan a szerzetesi élet része a meditáció, és még azon belül is, csak bizonyos szerzetesek sajátossága. A világiak körében csupán a 20. században kezdett elterjedni a meditáció gyakorlata.

2. A buddhista meditáció elsősorban az éberség meditációt jelenti.
Valójában több százféle buddhista meditáció létezik, némelyik a koncentráció mélyebb állapotára hat és az elmebéli üdvösség elérését szolgálja, némelyik az elme és test alkotórészeit analizálva próbálja meg felismerni azt, hogy nincs ‘én’, némelyik pedig Buddhával való szemtől-szembe találkozást segíti elő. Az a fajta éberség meditáció, amit manapság Amerikában tanítanak, Burmából indult a 20. század elején.

3. Minden buddhista vegetáriánus.
A szerzeteseket és apácákat a szanszkrit bhiksu és bhiksuní (vagy páli nyelven bhikkhu és bhikkuní) néven nevezik. Mindegyik szó jelentése: ‘koldus’. Ugyanis a történelmi Buddha köré csoportosuló első szerzetesek és apácák napi élelmüket koldulásból szerezték (és szerzik manapság is), így bármit ajánlottak fel számukra, ők elfogadták, beleértve a húst is. Egyes források szerint a történelmi Buddha halálát is a számára felajánlott disznóhús okozta. (Valójában a páli kánon DN 16-os szútrájában egy vitatható páli kifejezést használnak Buddha utolsó étkének megnevezésére: sukkara-madava, amely jelentheti egyaránt (vad)disznó lágy húsát vagy akár a (vad)disznók által kedvelt gombát, szarvasgombát, gyökeret. a fordító megjegyzése)
Buddha halála utáni évszázadokban kezdődött el az, hogy néhány buddhista szövegben hús nélküli étkezést javasolták. Ennek ellenére még manapság sem minden buddhista szerzetes vagy apáca vegetáriánus. Például Kínában azok, de Tibetben nem. (bővebben a buddhizmusról és vegetáriánizmusról ITT írtunk)

4. Minden buddhista pacifista.
Gyakran mondják, hogy sosem vívtak háborút a buddhizmus nevében. Az, hogy mit is jelent pontosan a “nevében” kifejezés, nem világos, de voltak harcok buddhisták között (némelyik buddhista kolostor saját hadsereggel is rendelkezett). Ugyanígy létezett buddhisták és nem buddhisták között háború. A Tibetet megszálló brit erők ellen a tibeti buddhisták bátor harcot folytattak. A II. világháborúban sok japán pap, beleértve zen mestereket is, támogatta a japán császárság katonai terjeszkedését. (nagyon sokan hallottak a kínai Shaolin-kolostorról, ahol kisebb-nagyobb szünetekkel kb. 1500 éve képeznek ki hihetetlen képességű, harcos buddhista szerzeteseket)

5. Buddhizmus filozófia, nem pedig vallás.
A buddhizmusnak sok filozófiai iskolája van, éppen olyan kidolgozott tanokkal, mint bármely más, Európában kialakult filozófiai iskola. Ennek ellenére, a buddhizmus egy vallás, bármely definícióját is vesszük alapul ennek a meghatározhatatlan kifejezésnek, kivéve ha valaki csak azt tekinti vallásnak, ahol hisznek valamilyen teremtő Istenben. A történelem során a buddhisták nagy többsége – szerzetesek és világiak egyaránt - a következő életben való jó újraszületésre fókuszált, akár saját magára, akár családjára, akár a világegyetem összes lényére vonatkoztatva.

6. Buddha nem isten, hanem emberi lény volt, és a buddhizmusban nincs helye istenségek kultuszának.
A buddhizmusban az égi lényeknek választékos és alaposan kidolgozott panteonja létezik (ők a dévák. Ez a szó eredetében az angol “istenség” szóval áll rokonságban). Ezen égi lények mellett még vannak azok a halandó spirituális lények is (bódhiszattvák és buddhák), akik különféle mennyekben és tiszta földeken laknak, és akik válaszolnak a hívők imáira.


7. A zen elutasítja a hagyományos buddhizmust. Zen mesterek Buddha szobrokat égetnek el, semmibe veszik a szútrákat és rendszeresen látogatják a bárokat és bordélyokat.
A zen szerzetesek szigorú szabályzat-sorozatot követnek, amiket “tiszta szabályok”-nak neveznek, és amelyek az Indiából hozott szerzetesi fegyelmen alapulnak. A legtöbb zen szerzetes először átfogó és alapos módon tanulmányozza a buddhista iratokat, és csak azután kezdi meg képzését a meditációs csarnokban. És bár a zen négy alapelve közül a második így szól: “Nem támaszkodás az írásokra”, ennek ellenére a kelet-ázsiai buddhizmusban a zen rendelkezik a legnagyobb terjedelmű írott irodalommal.

8. A Négy Nemes Igazság nemes.
A “Négy Nemes Igazság” elnevezés nem pontos fordítás. A ‘nemes’ vagy ‘feljebbvaló’ kifejezésnek a szanszkrit árja szó felel meg, aminek, sajnos, a nácik miatt elég rossz hangzása lett. Az árja egy olyan “szakmai” kifejezés a buddhizmusban, ami olyasvalakire utal, aki eljutott az igazság közvetlen megtapasztalásához, így nem kell sem állati, sem szellemi, sem pokolbéli lényként újra megszületnie. A négy igazság a szenvedésről, a szenvedés eredetéről, a szenvedés megszüntetéséről és az ösvényről, amely ehhez vezet, a valóságnak megfelelő az ilyen megvilágosodott lények számára. De nem a valóságnak megfelelő számunkra; mi nem teljesen fogjuk fel, hogy az élet szenvedés. Így a kifejezés ezt jelenti: ‘négy igazság a [szellemileg] nemesek számára’.

9. A zen a ‘hirtelen megvilágosodás’ gyakorlatát támogatja, és ezzel megszabadítja követőjét a hosszú ideig tartó etikai jellegű és a meditációra és a bölcsesség kialakítására irányuló képzésektől, amelyek a hagyományos formájú buddhizmusban megtalálhatóak.
A zen szerzetesek rendszerint évtizedeket szoktak eltölteni teljes körű gyakorlással, mielőtt képessé válnak valódi haladás elérésére a meditációjukban.

10. Mindegyik spirituális hagyomány, beleértve a buddhizmust is, bár különböző ösvények, de ugyanarra a hegytetőre vezetnek.
Több kiváló buddhista, a japán zen Dógen mestertől kezdve egészen a jelenlegi dalai lámáig, állítja egyértelműen, hogy a [buddhista jellegű] megvilágosodást csak azok érhetik el, akik a buddhista ösvényen haladnak. Más vallás követése által is nagyon közel lehet kerülni (általában valamelyik mennyben való újraszületéshez lehet eljutni), de csak a buddhizmus rendelkezik azzal az ösvénnyel, amelyik elvezet a szenvedéstől való megszabaduláshoz. Tehát minden út elvihet a hegy alján lévő táborig, de csak a buddhizmus juttat fel a csúcsra.

További nyolc tévhitről ITT lehet olvasni

(Donald S. Lopez, Jr. másik írása, a Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről, ITT olvasható)

Forrás: 10 félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)

Gondolatok meditálás közben - Karikatúra

Tehát azon meditálok, hogy az, hogy képtelen vagyok meditálni annak köszönhető, hogy meditálás közben folyton azon gondolkodom, hogy azért nem tudok meditálni, mert azon gondolkodom, hogy képtelen vagyok meditálni. Jól mondom?

Forrás: “What’s So Funny About Buddhism?” — cartoonist David Sipress explains.

Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai

A mudrák jelentése a buddhista művészetben

A buddhákat és bódhiszattvákat gyakran ábrázolják a buddhista művészetben stilizált kéztartással, amiket mudráknak neveznek. A mudrá szanszkrit szó, 'jel'-nek vagy 'pecsét'-nek lehet fordítani és minden mudrának speciális jelentése van. Buddhisták gyakran használják ezeket a szimbolikus mozdulatokat szertartások és meditációk során.

Az általánosabb mudrák:

Abhaja-mudrá (abhaya-mudrā): Nyitott jobb kéz, tenyérrel felfelé, az ujjak felfelé mutatnak, és a kéz kb. váll magasságig emelve. A megvilágosodás elérését jelképezi. Ugyanakkor a védelem kézmozdulata is, a mudrá neve azt jelenti: félelem nélküli. (Nagyon gyakran ábrázolják buddhákat és bódhiszattvákat jobb kézzel abhaja-tartásban, és bal kézzel varada-mudrában.)

Andzsali-mudrá (añjali-mudrā): Imádkozó kéztartású mudrá, ami a buddhizmusban az 'olyanság' - tathatá - kifejeződését is jelenti, azaz minden dolog minden megkülönböztetésen túli, igazi természetét. Hívják még üdvözlő tartásnak is, namaszté-nek. 'Namasz té' azt jelenti: tisztelet neked.


Bhúmi-szparsa-mudrá (bhūmi-sparśa-mudrā): Ezt a 'föld tanúságul hívása' mudrának is nevezik. A bal kéz tenyérrel felfelé az ölben nyugszik, és a jobb kéz, tenyérrel befelé fordulva, kinyújtva a föld felé túlnyúlik a térden. A mudrá felidézi a Sákjamuni Buddha megvilágosodásnak történetét, amikor a földet kérte fel arra, hogy tanúsítsa azt, hogy ő méltó a buddhává váláshoz. (erről a történetről és Máráról, a Halál Uráról részletesebben ITT írunk) Ez a mudrá képviseli még a rendíthetetlenséget is.


Dharma-csakra-mudrá (dharma-cakra-mudrā): Ebben a mudrában a hüvelykujjak és mutatóujjak mindkét kézen érintkeznek és egy kört formálnak, és a körök egymást érintik. Mindkét kézen a másik három ujj kinyújtott. Gyakran a bal tenyér a test felé fordított, míg a jobb tenyér a testtől kifelé fordul. Tulajdonképpen egy két kezes vitarka-mudrá (lásd alább). A Dharma-csakra jelentése: a Dharma kereke. Ez a mudrá felidézi Buddha első beszédét, amit 'a Tan kerekének megforgatásá'-nak is szoktak hívni.




Dhjána-mudrá (dhyāna-mudrā): Meditációs* kéztartás. A kezek az ölben nyugszanak, tenyérrel felfelé. A két kéz ujjai kinyújtva egymáson fekszenek, a jobb kéz van felül. A két hüvelykujj hegye összeér. Az így keletkezett háromszög a Buddhát, Dharmát és Szanghát jelképezi. Néha a hüvelykujj is a többi ujj mellé simul, néha pedig a Buddha alamizsnás szilkét tart a tenyerén.


Varada-mudrá (varada-mudrā): A nyitott kéz tenyere kifelé fordulva, az ujjak lefelé mutatnak. A varada-mudrá képviseli a könyörületet, irgalmat és kegyosztást, nagylelkűséget. Ez általában a jobb kéz. Ám amikor ezt a varada-mudrát együtt használják az abhaja-mudrával, akkor a jobb kéz van abhaja-tartásban, és a bal kéz varadában.


Vitarka-mudrá (vitarka-mudrā): A jobb kéz mellmagasságba emelt, az ujjak felfelé mutatnak, a tenyér kifelé. A hüvelykujj és a mutatóujj egy kört formál. Néha a bal kéz ujjakkal lefelé mutatva, csípőmagasságban tartva, szintén kifordított tenyérrel vannak, és a hüvelykujj és mutatóujj ezen a kézen szintén kört formálnak. Ez a mudrá képviseli a vitát és Buddha tanításainak átadását.

A mudrákhoz tartozó lábtartásokról és testhelyzetekről (ászanákról) ITT írunk.


Források: Mudrák a buddhista ikonográfiában (angolul)
Buddhista mudrák magyarázatai (angolul)

További linkek a témában magyarul:
Gyakoribb mudrák - ismertető a Jé! India oldalon
Láthatóvá tett vallások: Buddhizmus - videó
Buddhista ikonográfia - Scribd dokumentum

*Az elnevezése (dhjána=meditáció) adta a csan és zen irányzatok nevét.

No Para Meditációs Flashmob - Budapest, Vörösmarty tér, 2011. okt. 15., 14.00-14.30

Budapest első meditációs flashmobja 'No Para' címmel zajlott okt. 15-én délután, a hideg, de napos Vörösmarty téren. Közel 150 ember meditált csendben 20 percet, majd zengette az 'om' mantrát. Bornyi Márton és Balogh Botond filmje az eseményről:



Az amszterdami tapasztalatból okulva vittem magammal polifómot. Nagyon kellemes volt ott üldögélni, azzal együtt, hogy az utcazenészeknek köszönhetően minden volt, csak csend nem.

MedMob - Meditáció flashmob - Amszterdam, 2011. aug. 25.

A Stopera* előtt, este 6-tól:












Nagyon érdekes volt: sok fényképező, bámészkodó turista - "Ezek itt jógáznak!" -, folyamatos forgalom és építkezési zaj, ennek ellenére nagy nyugi. Tanulság: az UvA** diákújságján nem kényelmes 1 órán át ülni.

Arról, hogy mi is a MedMob, bővebben ITT. A MedMob: Budapest FB-oldala ITT. Közben elkészült egy video is:



* Stadhuis (városháza) + Opera
** Universiteit van Amsterdam (Amszterdami Egyetem)

Meditactics DVD - 4GB audio, video és szöveg a meditációról angolul

A www.meditactics.com oldalról letölthető DVD ezt tudja:



A nevüket (természetesen) nem vállaló szerzők viszonylag jó gyűjteményt készítettek a neten itt-ott hozzáférhető meditációs szakirodalomból, ismeretterjesztő videókból és meditációs CD-kből. A kísérőszöveg borzalmas frázisai ("Unbiased Quality Guarantee") és a hatalmas fájlmennyiség ne riasszon el senkit, érdemes csemegézni a DVD tartalmából. Egy szubjektív válogatás (a neten könnyen elérhető tartalmakból):

Philip Goldin: Cognitive Neuroscience of Mindfulness Meditation (video)
B. Alan Wallace: Toward the First Revolution in the Mind Sciences (video)
Jack Kornfield: Introduction To Meditation (audio)
Stephan Bodian: Meditation for Dummies (PDF)

És 2 vezetett meditáció, amik nincsenek a DVD-n, de jó lenne, ha rajta lennének:

Ajahn Sucitto: Guided meditation on breathing
Ajahn Brahm: Learning To Be Kind (talk & meditation)

Szerzetesek a laboratóriumban (A meditáció tudományos vizsgálata)

Bedrótozott szerzetesek, a Dalai Láma nevével fémjelzett Mind & Life Institute tevékenysége, Kelet és Nyugat bizarr találkozása.

Szerzetesek a laboratóriumban
Francia ismeretterjesztő film, 52 perc, 2006.
Rendező: Delphine Morel



További részek: [2/4], [3/4], [4/4]

A BARDO Blog ajánlója egy Dalai Láma interjúrészlettel.
Tudatkutatás és buddhizmus linkgyűjtemény (magyar és angol cikkekkel)
Matthieu Ricard honlapja (angolul).

Meditáció a 21. században - Headspace

How to meditate in 10 easy steps
Overcoming potential obstacles

Mindez a brit Headspace jóvoltából, aminek tagjai: egy profi marketinges, egy meditáció iránt érdeklődő szociális munkás és egy buddhista ex-szerzetes (tibeti és théraváda vonal). Jó kombinációnak tűnik.

8 napos elvonulás Ajahn Brahmmal

A múlt héten elvonultam a Buddhas Weg (A Buddha Útja) Kolostorban* Ajahn Brahm vezetésével.

Ha elolvastam volna rendesen az elvonulás címét - Making Peace, Being Kind, Meditating Gently** -, valószínűleg nem lepődtem volna meg annyira, mint így, amikor az első beszédében azt mondta a Mester, hogy neki mindegy, hogyan tartjuk a lábunkat, a hátunkat, a kezünket, min és hogyan ülünk, mocorgunk-e meditáció közben stb., egyetlen testrészünk érdekli: a szánk. És ha nem felfelé görbül a szánk sarka, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy valamit nem jól csinálunk. Azt is mondta, hogy - amikor meditációban figyeljük - legyünk kedvesek a lélegzésünkhöz, hiszen "neki" köszönhetjük az életünket.

Az egész elvonulás nagyon laza volt, Ajahn Brahm folyamatosan mosta az agyunkat, hogy legyünk elégedettek magunkkal, az életünkkel, a körülöttünk lévő emberekkel; ne akarjunk semmit elérni, semmit "kihozni" ebből az elvonulásból; és hogy nem az a fontos, hogy mi a meditációnk tárgya, hanem hogy hogyan viszonyulunk a meditációhoz, a meditációban megjelenő tapasztalatainkhoz (fájdalomhoz, frusztrációhoz vagy akár a derűs nyugalomhoz).

Szóval, nem meditálni tanított (nem is mondott semmilyen instrukciót - csak sétáló meditációhoz kicsit - és nem tartott vezetett meditációt sem), hanem azt próbálta megmutatni, hogy meditáció közben mi zajlik az emberben és ezzel mit lehet kezdeni. Az analógia talán olyasmi lenne, hogy nem németül tanított, hanem azt, hogy hogyan lehet hatékonyan nyelvet tanulni.

Képek az elvonulásról ITT (slideshow jobb fent).

ÁPDÉT: A napirend, amit szintén az "elengedés" jegyében lehetett kezelni:

5.00 Ébresztő - mindenki maga oldotta meg, ahogy tudta
5.15 Közös meditáció - néha kihagytam (mások is, a szerzetesek Ajahn Brahm kivételével szintén)
6.00 Kántálás - Metta Szutta
6.15 Egyéni gyakorlás - ilyenkor általában a kertben ücsörögtem vagy hamarabb elkezdtem a takarítást
7.00 Munka 'meditáció' - én WC-t pucoltam; megérkezéskor kellett választani, annyi volt a választásom mögött, hogy reggel legyek túl rajta
8.00 Reggeli - svédasztal, mint egy hotelben; volt kávé is (Ajahn Brahm is azt ivott), egy idő után ráálltam a zabkására; hús- és tojásmentes ételek voltak végig, a tejmentesen táplálkozóknak volt szójatej, a főtt/sült ételekbe az ebédnél és vacsoránál nem tettek sajtot, csak tofut
9.00 Dhamma-beszéd - kb. 1-másfél órát beszélt Ajahn Brahm az élet dolgairól, szinte semmit a meditációról
10.00 Egyéni meditáció v. interjú - a 8 nap alatt 2szer lehetett 'interjúra' menni a Mesterhez, de nem kettesben, hanem kb. 8-as csoportban; meditáció címén sokszor sétáltam, a kolostor egy természetvédelmi terület szélén van
12.00 Ebéd - az elején kis szertartás, előtte meg kellett várni mindenkit, hogy szedjen magának (szintén svédasztal) és leüljön a helyére; ebéd közben sokszor sajnáltam, hogy nem lehetett beszélgetni
13.00 Egyéni meditáció (v. munka, akit úgy osztottak be) - sokat üldögéltem a kertben ilyenkor is
15.00 Egyéni meditáció (v. interjú) - ekkor lehetett teázni vagy limonádét inni, néha beszélgettem a szervezőkkel
17.30 Vacsora - az ebédmaradék újrahasznosítva és sok zöldség-gyümölcs; a szerzetesek közül is vacsiztak néhányan, ami nagyon meglepett
19.00 Közös meditáció
20.00 Kérdések és válaszok - Ajahn Brahm hihetetlen türelemmel válaszolt a cédulákon leadott kérdésekre, ez sokszor 10-ig, fél 11-ig is eltartott


* Video a kolostorról német nyelven, sok jó képpel ITT
** Kb. Békekötés, kedvesség, szelíd/törődő meditáció

Sayadaw U Pandita: Még ebben az életben

Sayadaw U Pandita burmai mester vipasszanáról szóló könyve részletesen leírja a meditáció alatt felmerülő tudatállapotokat, a segítő és hátráltató tényezőket és "hatalmas segítséget jelent a meditációban való előrelépésben."

További linkek:
Burmai vipasszana meditációs tapasztalatok
Koncentráció – moralitás – bölcsesség
Hogyan bánjunk a fájdalommal
A vipassana és a pszichoterápia
Az élet művészete

ÁPDÉT: Könyvbemutató az Írók Boltjában szept. 22-én 16.00-kor.