A buddhizmus vallás vagy filozófia?

A nyugati emberek körében sokszor és sok helyen feltett kérdés, hogy a buddhizmus vallás-e vagy inkább egyfajta filozófia és életforma. Ez rendszerint megosztja az embereket, némely esetben szinte késhegyig menő vitákká fajulnak az erről folyó beszélgetések.

Pedig nem árt tudnunk, hogy ez egy rosszul feltett kérdés. Ugyanis a vallás és filozófia olyan mértékű szétválása, amihez manapság annyira ragaszkodunk, a nyugati társadalomban egészen a 18. századig nem történt meg. A keleti civilizációkban pedig sosem létezett ilyen jellegű elválasztás.

Az ókori Indiában, a történelmi Buddha idején mai nyugati értelmezés szerinti vallási és mai nyugati értelmezés szerinti filozófiai kérdésekre egyidejűleg keresték a választ, különféle módszerekkel. Éppen ezért a történelmi Buddha tanításait is nagyon nehéz vallási vagy filozófiai kategóriába különíteni.

Minden vallásalapító vagy jelentős filozófus színre lépésének megvoltak a történelmi előzményei. Amíg ezeket nem ismerjük vagy figyelmen kívül hagyjuk, addig nem alkothatunk véleményt sem. (a történelmi Buddha tanításainak történelmi hátteréről és előzményeiről ITT és ITT írtam bejegyzést)

Két fontos ténnyel kell még tisztában lennünk. Az egyik, hogy a Buddha tanbeszédeit tartalmazó páli kánonban, amelyet kb. i. sz. 1. században rögzítettek írásban először, már számos utólagos betoldást találhatunk. A másik pedig az, hogy terjedése során a buddhizmus beolvasztotta magába a különböző országok helyi népi és vallási hiedelmeit, szertartásait, nézeteit, így sok helyen sajátságos, egyértelműen vallási színezetet kapott.

Vannak akik, azért állítják, hogy a buddhizmus nem vallás, hanem filozófia, mert úgy érzik, hogy a vallás egy irracionális, elsősorban hitre építő dolog. Ellenben a filozófia az emberi intellektus gyöngyszeme, amely racionális, józan és civilizált. A vallások háborút és gyűlöletet keltenek, míg a filozófia legfeljebb kávéházi vitákra sarkall. És mivel a buddhizmus a szemlélődés és tanulmányozás gyakorlata, ami nem függ semmilyen Isten, lélek vagy egyéb természetfeletti lényben való hittől, ezért nem is lehet vallás – állapítják meg végül.

Érvek amellett, hogy a buddhizmus a mai nyugati értelemben vett filozófia

A filozófia jelenlegi egyik meghatározása így hangzik: “A filozófia a világ legáltalánosabb törvényeiről szóló tudomány, amely a dolgokat az ész természetes fényénél vizsgálja. A filozófia a létet kutatja, minden létezőben közöset.” (idézet az antiiskola.eu – beszámolók, puskák internetesoldalról)

A  történelmi Buddha mindig arra biztatta híveit, hogy ne higgyenek el neki semmit sem, tanításainak igaz vagy hamis voltáról maguk győződjenek meg. Erre ékes példa a Káláma Sutta (AN 3.65), amelyben Buddha azt tanácsolja kálámák népének, hogy “ne menjetek szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok (...) vagy ama gondolat mentén, miszerint “e szerzetes a mi tanítónk”. Ha magatoktól rájöttök, hogy ezek a dolgok hasznosak (...), s e dolgokat elfogadva az ember cselekedetei örömet okoznak és boldogsághoz vezetnek, akkor magatokévá tehetitek e dolgokat és időzhettek bennük.” (A teljes szuttát a Buddha Ujja oldalon kétféle fordításban is ITT lehet olvasni)

A személyes megtapasztaláson kívül Buddha tanításai a gyakorlásra és az erkölcsi elvek betartására helyezik a hangsúlyt. Ahogy már többször is említettem bejegyzéseimben, az “öt fogadalom” nem Istentől vagy istenektől származó törvények, hanem mindannyiunk hasznos útmutatói ebben az életben. Bár megszegésük esetén némely szuttában – tanbeszédben - találunk karmikus következményekre való utalást, Buddha leggyakrabban mégis gyakorlati jellegű hátrányokat említ. A fogadalmak betartásának elősegítésére pedig gyakorlati jellegű előnyöket sorol fel.

A történelmi Buddha a különböző metafizikai spekulációk elől egyértelműen elzárkózott, többször is kijelentve, hogy a gyakorlás a legfontosabb. A buddhizmusban létezik tíz (vagy tizennégy) kifejtetlen metafizikai jellegű kérdés, amire Buddha nem válaszolt. Ezekről ITT írtam bejegyzést.

Érvek amellett, hogy a buddhizmus mai nyugati értelemben vett vallás

A buddhizmus az emberek többsége számára vallás, aminek egyértelmű okai vannak. Bár a nyugati emberek többsége úgy definiálja a vallást, mint olyan jellegű hitrendszert, ami egy Isten vagy istenek meglétén alapul, a szakemberek meghatározása szerint a vallás a transzcendencia kutatása, amely túlnyúlik az egyénen. Ha így nézzük, akkor a buddhizmusnak vannak vallási megnyilvánulásai.

A szuttákban megjelennek a halál utáni életre vagy a különböző létsíkokra, vagy Brahmára vagy egyéb istenekre való utalások. Azonban, ahogy azt fentebb említettem, nem szabad elfelejteni a tényt, hogy számos utólagos betoldást találunk a páli kánonban, amiknek feltehetőleg kevés közük van a történelmi Buddhához vagy eredeti tanításaihoz.

A keleti országokban a buddhizmusban jelen lévő szertartások, imák, amelyek miatt egyértelműen a vallások közé soroljuk a buddhizmust, a szintén fentebb említett okokra vezethetők vissza: terjedése során a buddhizmus nem elfojtotta vagy elpusztította a helyi népi vallásos hiedelmeket, szertartásokat, hanem magába olvasztotta.

Ugyanakkor nagyon nehéz eldönteni azt, hogy mi tartozik a vallásosság, a hit kategóriájába és mi a filozófia kategóriájába. Elsőként említhetjük a történelmi Buddha megvilágosodását, amely mély meditációja alatt történt meg. A meditációt, mint egyfajta módosult tudatállapotot misztikus, transzcendentális dolognak tartották évezredeken keresztül. Az utóbbi évtizedekben objektív vizsgálati módszerekkel, műszerek segítségével kimutatták, hogy a különböző meditációfajták milyen jellegű neurobiológiai, neurofizikai változásokat idéznek elő. (a meditáció agyra ható hatásairól ITT írtam egy bejegyzést)

A történelmi Buddha tanításának alapját, a létezés három jellegét: 

állandótlan (páli nyelven: aniccsa, szanszkrit nyelven: anitja),

nem-kielégítő (p: dukkha, szkt: duhkha) és

éntelen (p: anatta, szkt: anátman) hit nélkül és bonyolult filozófiai fejtegetés nélkül is könnyen be lehet látni.

Azt, hogy a dolgok bennünk és körülöttünk folyton változnak (aniccsa), senkinek sem kell magyarázni.

Azt, hogy úgy általában elégedetlenek vagyunk, mert a legtöbb dolgot nem találjuk kielégítőnek (dukkha), szintén könnyű belátni. (télen túl hideg van, nyáron túl meleg van; a szabadságunk túl rövid, a munkanap túl hosszú; ha egy nap nem keres senki telefonon, akkor azt hisszük, hogy nem kellünk senkinek, ha hívnak, akkor miért nem hagynak már békén, stb. )

Az éntelen (nem-én) (anatta) tényező is könnyen belátható, ha onnan indulunk ki, ahonnan a történelmi Buddha: az ő idejében “alapmű”-nek számító legősibb Upanisádokból. Ezekben azt tanították, hogy a Világmindenség, a Brahman, amely elpusztíthatatlan, örök és nem változó, azonos az egyéni lélekkel, én-nel, az attával/átmannal.

Az Upanisádok szerint mindenünk, testünk minden porcikája, gondolkodásunk, érzelmeink, stb. át vannak hatva a Brahmannal/átmannal. Az ember célja, hogy felismerje ezt az azonosságot, és felismerje mindenről, hogy “ez (is) én vagyok, ez (is) az enyém”. Viszont könnyű belátni, hogy a test, a gondolkodás, érzelmek, stb. változó dolgok, keletkeznek és elmúlnak, tehát nem lehetnek azonosak valamivel, ami elpusztíthatatlan, örök és nem változó. Így a testre, érzelmekre, gondolkodásra, késztetéseinkre csak egyetlen állítás lehet igaz, hogy “ez nem én vagyok”, azaz anatta (szkt. anátman).

A történelmi Buddha nem tagadta, hogy létezik egyéni lélek, én, atta/átman, de azt sem állította, hogy létezik. Ez is egyike volt annak a tíz (tizennégy) kérdésnek, amit nem volt hajlandó kifejteni.

Mindentől függetlenül, teljesen mindegy, hogy mi magunk minek tekintjük a buddhizmust és/vagy a történelmi Buddha tanait. Azonban ne felejtsük el, hogy Ázsiában emberek milliói számára a buddhizmus éppen olyan vallás, mint nekünk a kereszténység vagy iszlám vagy bármely más vallás, és ugyanazt a célt szolgálja. Tehát ha mi is vallásként akarjuk gyakorolni a buddhizmust, akkor tegyük azt. Ha filozófiaként tekintünk rá, akkor legyen úgy. Egyetlen dolog teljesen felesleges: ezen vitatkozni vagy másokat saját igazunkról győzködni. Ha komolyan vesszük a történelmi Buddha tanításait, akkor a személyes gyakorlásra fordítsuk az erőnket és energiánkat, ne pedig értelmetlen vitára valami olyasmiről, ami egyáltalán nem lényeges.

Forrás: A buddhizmus vallás vagy filozófia? (angol nyelven)
            Buddhizmus: Filozófia vagy vallás (angol nyelven) 

A 2011-es népszámlálás buddhistákra vonatkozó adatai

A 2011-es népszámlálás során összesen 9 937 628 főről vettek fel adatokat (kérdezőbiztosok és online kérdőív segítségével). A megkérdezettek 27,16%-a (2 699 025 fő), tehát valamivel több, mint negyede nem adott választ arra a kérdésre, hogy milyen valláshoz tartozónak vallja magát. Ez azt is jelenti egyben, hogy az itt következő adatok csak a válaszadókról mondanak valamit, nem pedig Magyarország teljes népességéről.

Buddhistának* összesen 9 758-an** vallották magukat, valamivel többen férfiak (53%), mint nők (47%). Ugyanez a vidéken és Budapesten élő buddhisták aránya is: 53% él vidéken, 47% Budapesten. Míg az országos adatokban a középiskolát végzettek vannak kissé túlsúlyban (lásd 1. diagram), Budapesten ez a különbség (ugyanilyen kis mértékben) a diplomások javára fordul.

A népszámlálási adatok is azt támasztják alá, hogy inkább a fiatalok és középkorúak vallása a buddhizmus (lásd 2. diagram). A 30 és 39 év közötti korosztály a legnagyobb: 29%, őket követik kb. ugyanolyan aránnyal a 15 és 29 év közöttiek (23%) és a 40 és 49 év közöttiek (22%). Ami nekem talán kicsit furcsa, az a 60 év fölöttiek alacsony száma: pusztán 6%.

A buddhista válaszadók fele (51%) egyedülálló, őket követik a házasok (32%), majd az elváltak (14%).  Ezek az arányok talán nagyrészt a fent leírt életkori megoszlásnak köszönhetők.

A népszámlálási adatokban még azzal kapcsolatban találunk információt, hogy milyen nemzetiséghez tartozónak vallják magukat a megkérdezett buddhisták. Magyarok 8893-an, romák 616-an, németek 367-en, a többi magyarországi kisebbség csak 100 alatti számú buddhistával képviselteti magát.***

Engem meglepett a németek magas száma is, de ami biztosan sokak számára magyarázatra szorul, az a romák magas aránya.

Sajókazán és környékén működik a Dzsaj Bhím buddhista közösség, amelynek tagjai szinte kizárólag romák. A  Dr. Ámbédkar iskola, névadójához méltóan, a szegények, kitaszítottak felzárkóztatását tűzte ki célul. B.R. Ámbédkar, India első igazságügy-minisztere és alkotmányának megalkotója 1956-tól mozgalmat indított a kaszton kívüliek (dalitok) felszabadítására. Hatására több százezer kitaszított hindu vette fel a buddhizmust, és 'vette kezébe a saját sorsát'. Ámbédkar saját fogadalmakat dolgozott ki a buddhistává vált dalitok számára, és tömeges áttérési rítusokat szervezett számukra. Magyarországon a 'helyi dalitok' ügyét az angliai Triratna (korábban Friends of the Western Buddhist Order) karolta fel, az általuk támogatott Dzshaj Bhím közösség vezetője Orsós János, ez a buddhista közösség tartja fenn a Dr. Ámbédkar iskolát is.

A Magyarországon élő, de nem nemzetiségi válaszadók közül a legtöbben, egyáltalán nem meglepő módon a kínaiak (424) és a vietnamiak (402) voltak. Jelentős részük Budapesten él, a legnagyobb buddhista közösségeik a Magyarországi Kínai Chanbuddhista Egyház és a vietnami-amerikai CompaSS.

Egyelőre ennyit tudtam kihozni a KSH honlapján lévő adatokból. Ha ki tudom kérni a buddhista válaszolók iskolánkénti/irányzatonkénti adatait, akkor jön még a folytatás.

* Nagyszerű, hogy (most először) külön is megjelennek a buddhistákra vonatkozó adatok, de a Vaisnava-hívők/Krisnások még mindig nem kaptak külön rubrikát a táblázatban.

** Összehasonlításképp: kb. 378-szor ennyien vannak a magukat római katolikusnak vallók (3 691 348), kb. 22-szer ennyien az evangélikusnak (214 965), kicsit több, mint másfélszer ennyien (17 264) azok, akik Jehova Tanúinak vallották magukat, és ennek kb. harmada a a magukat muszlimnak vallók száma (3 553).

*** A buddhisták összlétszámát meghaladó szám azért lehetséges, mert a megkérdezettek egyszerre többféle nemzethez tartozónak is vallhatták magukat (pl. roma és magyar).

További olvasnivalók: Választási lehetőséget kell adni - Interjú Derdák Tiborral

Vallások és hitek - Buddhizmus

Dokumentumfilm a buddhizmusról 3 részben:

Érzelmi nevelés

Jelenleg a tankötelezettség 18 éves korig tart. Ez összesen 12 tanévet jelent, mely idő alatt ideális esetben valaki eljut a betűk és számok megismerésétől az érettségiig. A nevelés, a képzés, amit így az ember elsajátít, az alapvetően egy nyelvi és információs fejlődés, némi művészeti, fizikai és még kevesebb filozófiai műveltséggel. Minden más a szülőkre, s ki nem mondottan magára a személyre van bízva. Az így felhalmozott ismeretanyag célja egyrészt a kulturalizálás, a szocializálás, másrészt pedig a munkavállalás esélyeinek javítása. S miközben megtörténik az, hogy valaki belenevelődik a környezetébe, részesül a közös világlátásból, maga a szemlélet egyre inkább arra irányítja a figyelmet, hogy az életben legyen sikeres, értve ezalatt az anyagi és társadalmi sikereket.

Ami hiányzik ebből a rendszerből, az az érzelmi nevelés. Az érzelmekre úgy tekintünk, nevelésünknél fogva, hogy azok kiismerhetetlenek, megfoghatatlanok, megbízhatatlanok, s megmagyarázhatatlanok. Egyszerűen el is nevezik tudatalattinak - amiről nem tudunk semmit. Bár elméletileg az irodalom, a zene és a képzőművészetek tanulása szolgálna érzelmi neveléssel, a feladatát egyáltalán nem tölti be, már csak azért sem, mert a tananyagban szereplő alkotások a jelen világban szinte egyáltalán nincsenek jelen befolyásoló tényezőkként, csak háttérként. A művészetek további hátránya, hogy bár érzelmileg manipulál, magukra az érzelmi folyamatokra minimális reflexiót biztosít.

Ami az érzelmi nevelés leghagyományosabb formája, az a vallás. A vallás, amit a modern gondolkodás félre rakott és elavultnak nevezett. Tette ezt többek között azzal, hogy a vallást kinevezte irracionálisnak, ami egyenlő a babonával, tehát az ostobasággal és primitívséggel. Ugyanez persze nem történt meg a művészetekkel, már csak azért sem, mert egy művész sem volt, aki komoly hatalommal bírt volna, szemben a vallások képviselőivel. Nyilvánvalóan ez egy európai történet, ahol a világi uralkodók az egyházi fejedelmekkel harcoltak.

A vallások mindig is tudtak biztosítani egy egész rendszert, amivel az egyes emberek és népek el tudták magukat helyezni a világ rendjében, s így tisztában lehettek azzal, mi a jó és mi a rossz és hogy honnan jöttünk és hová tartunk. Még ha tömegesen nem is volt arról egyáltalán szó, hogy az emberek képesek legyenek rálátni az érzelmi működésre, de megvolt az a nevelés, az a képzés, amivel az érzelmeiket kezelni tudták. Ma ennek a helyét átvették a hormonok, az idegek és az antidepresszánsok. Félreértés ne essék, nem azt kívánom mondani, hogy a tudomány rossz, a vallás jó - eleve ezt a kettő így szembe állítani egymással véleményem szerint értelmetlen és felszínes.

A buddhizmus maga is rendelkezik azokkal az alapvető eszközökkel, amikkel mindenkinek világos utat mutat a jó és a rossz elválasztásában. Ezek a karma és az újraszületés tanai. A hangsúly azon van, hogy az ember a saját tetteiért felelős, s azok következményét is viseli el. Mindenkinek a maga döntésén múlik az élete, s azt senki más el nem veheti tőle. A döntésének következményeiért csak maga felel saját magának, sem istenek, sem szertartások, sem varázsigék nem segítenek. A következmények nem korlátozódnak erre az életre, hanem ugyanúgy hatással vannak az elkövetkezőkre, ahogyan a mostanira az előző életek. Döntéseink minden pillanatban befolyással vannak arra, ami a következőkben történik, tehát nincs szó arról, hogy a múlt változtathatatlanul előre meghatározná a jövőt, hisz lehetőségünk van bármikor máshogyan dönteni.

De a Buddha tana tovább megy annál, hogy erkölcsi irányelveket adjon. Rámutat arra, hogy az érzelmeink miként és mennyire meghatározóak egész életünkben. Módszereket ad ahhoz, hogy képesek legyünk megismerni, megérteni és irányítani az érzelmeinket, s ezáltal tudatos befolyással legyünk az életünkre. Ameddig az érzelmek csak átláthatatlan indulatokat jelentenek, amiknek vakon engedelmeskedünk, igen kicsi eséllyel hozunk bölcs döntéseket, melyek magunk és mások javát szolgálják.

Érdemes belegondolni, mennyire nem mindegy az, hogy az ember képes tudatában lenni az érzelmeinek. Ezek meghatározzák azt, milyen a családi életünk. Hogy veszekedések sorozatában élünk-e, vagy békés egyetértésben, hogy rendszeresen megharagszunk-e a másikra, vagy pedig kedvességgel viszonyulunk irányába, ezek átitatják minden napunkat. De ugyanígy emberek döntenek arról, hogy egy cég mibe fektessen be, egy állam mire használja erőforrásait, s hogy háború legyen-e, vagy tűzszünet. Hiába vannak szakmájukhoz értő emberek különböző pozíciókban, ahonnan milliók életére hatással vannak, mikor azok az iskolák, amiket végigjárták, s az a kultúra, amiben élnek, nem arra nevelte őket, hogy megismerjék az érzelmeiket és erkölcsösen éljenek, hanem arra, hogy az anyagi és társadalmi siker a legfontosabb.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenki legyen buddhista, s akkor beköszönt a földi paradicsom. Attól még, mert valaki elfogadja a Buddha tanításait, nem feltétlenül alkalmazza is azokat az életében. Mindig az számít, hogy miként döntünk és miként cselekszünk a döntésünk következtében. De ameddig nem látjuk, hogyan születik meg egy döntés, hogy milyen tudatállapotban, milyen érzelmi tényezők jelenlétében alakul meg egy elhatározás, addig nem is lehetünk képesek folyamatosan a helyes magatartásra. Ez az az érzelmi nevelés, ami a buddhizmus egyik legfontosabb eleme, s ami minden ember hasznára válik.

Tulipán-buddhizmus, polder-buddhizmus

A filmben bemutatott könyv honlapja nagyszerű képekkel ITT.

ÁPDÉT: És itt jön egy másik holland szakember, aki leginkább arról beszél, hogy vallás-e a buddhizmus.