Tibet, Tibet 1. rész (Stephen Batchelor írása)

Amikor 1980-ban egy tibeti geshe tolmácsaként Németországban laktam, egy hölgy hívott fel telefonon, aki akkor olvasta a Tibeti Halottaskönyvet és szeretett volna többet megtudni a tibeti buddhizmusról. Megbeszéltünk egy időpontot, és a hölgy el is jött a központba, és elmagyarázta a geshének, hogy mennyire fellelkesült ettől a csodálatos könyvtől és szeretne többet is tudni [Tibetről és a buddhizmusról]. A geshe néhány alapvető dologról tájékoztatta a hölgyet, adott neki pár tanácsot, és felajánlotta, hogy bátran jöjjön el arra a tanfolyamra, amit ő tart. A hölgy ezután eltávozott. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, a tibeti geshe felém fordulva kérdezte: " Mi az a Tibeti Halottaskönyv?"

Ez a történet azért meghökkentő, mert szembenáll azzal, amit mi, nyugatiak képzelünk Tibetről. Az igazi, élő Tibet és a nyugati világ által elképzelt Tibet kettősségét szemlélteti.. Ahogyan Donald Lopez leírta a Shangri-La foglyai munkájában  - erről egy rövid összefoglalót írtunk ebben a bejegyzésben - a Tibeti Halottaskönyv a nyingmapa irányzat egy meglehetősen homályos halotti szövegén (a Bardo Tödol-on) alapul, aminek nyugaton túlzott jelentőséget tulajdonítanak, és ami nem áll összhangban a mai tibeti kultúrában lévő szerepével.

Ebben a szövegben található az a nagyon sokat idézett prófécia: "Amikor a vasmadarak repülnek/ És a lovak kerekeken futnak/ A Dharma eljön/ A vörös arcúak földjére." E pár mondat feltételezett értelmezését eléggé széles körben és kritika nélkül terjesztik: a repülőgépek és gépesített szállítóeszközök idején a buddhizmus diadalmasan bevonul majd a nyugati világba. Annak ellenére, hogy én magam sosem láttam ennek az idézetnek a tibeti eredetijét, ezt a kifejezést, hogy "vörös arcúak földje" más összefüggésben ismerem. (...) A Tang-kori kínaiak hívták a tibetieket " vörös arcúak"-nak, ugyanis a tibetiek vörös festékkel mázolták be az arcukat, mielőtt harcba indultak volna.

A nyugati emberek számára, azonban jóval vonzóbbnak tűnik ebből az idézetből azt a jóslást kiérteni, hogy a buddhizmus behatol a nyugati világba. Ugyanis, ezáltal a tibetieknek azt a bámulatot keltő tehetségét is szemléltetni lehet, hogy előre látták a modern technika eljövetelét. És ez megerősíti a tibetiekről szóló nyugati képzetet, miszerint a tibetiek spirituálisan magas fokon álló emberek, akik nem csupán egy halott vagy haldokló tudatának a következő újraszületésben való irányítására képesek, hanem a jövőbe is látnak.

Ha a "vörös arcúak földje" magára Tibetre utal, akkor mit jelentenek a "vasmadarak" és a "kerekes lovak"? A "Vasmadár" a Sino-tibeti 60 éves időciklus egyik évének elnevezése.  Így az a mondat, hogy "Amikor a vasmadarak szállnak" feltehetőleg csak annyit jelent, hogy " A Vasmadár évében". Tehát, ha ez a mondat arra utalna, hogy a Dharma/Tan Tibetbe való érkezése a Vasmadár évében történik, akkor ez a keresztény időszámítás szerint az i.u. 781-es időszakba esik. Minden angol nyelvű forrásom egyetért abban, hogy kb. 779-ben alapították Szamjét, az első tibeti kolostort, mivel a Szamje nevéhez fűződő alapítók, Sántaraksita és Padmaszambhava ekkor érkeztek Tibetbe, így talán ez a mondat erre utalhat. 

A modern kínai történészek egy olyan adalékkal szolgálnak, amit eddig más források kihagytak. Ahhoz a tényhez, hogy Szamje i.u.  779-ben lett készen Sántaraksita és Padmaszambhava segítségével, még hozzáteszik: " 781 kezdetén a [tibeti] király szerzeteseket hívott a Tang-kori Kínából, hogy két éves ciklusokban tanítsanak." Ha ezt az újabb információt összekapcsoljuk a Tang-kori szóhasználat szerinti "vörös arcúak földjé"-vel, akkor úgy is értelmezhetjük ezt a próféciát, hogy a Dharma/Tan Kínából érkezett Tibetbe. Az, hogy a "kerekes lovak" mit jelentenek, még nem igazán tisztázott - talán harci szekerek lehettek ezek, és talán valamiféle fegyveres megszállásra utalhat. A harci szekerek általában a hatalmon lévők szimbóluma volt, ernyővel és győzelmi zászlóval, amik mind az uralmat, hatalmat jelképezték.

Amióta a nyugati világ egyáltalán felfigyelt Tibetre, azóta azon munkálkodik, hogy erről az országról és népéről felépítsen egy elképzelt változatot, ami utazók, misszionáriusok, kémek és tudósok megfigyeléseire és leírásaira támaszkodik, és amelyeket szintén valamilyen törekvések, vágyakozások, félelmek és fantáziák motiválnak. Ez a még manapság is létező, torz kép Tibetről a 19. század elején keletkezett, és visszatükrözi a nyugati lélek kétféle arcát, a racionálisat és a romantikusat.

A brit birodalmi hatalom módszeres, racionális tudásra törekedett Ázsia alávetett népeivel kapcsolatban. Ezt írta Lord Curzon 1909-ben: "Jártasságunk a Kelet népeinek nyelveiben elengedhetetlen, de éppen így a szokásaiban, érzéseiben, hagyományaiban, történelmében és vallásában is. Ügyességünk révén fel kell fognunk mindazt, amit a Kelet különleges képességének lehetne nevezni, mert ez az a kizárólagos alap, amire leginkább építve képesek leszünk fenntartani a jövőben azt a helyzetet, amit megnyertünk." Pontosan ezért alapítottak olyan intézményeket, mint a Keleti és Afrikai Tanulmányok Intézete Londonban, hogy elérjék ezt a célt. Bár mi már nem vagyunk gyarmatosítók, legalábbis nem a régi típusú Lord Curzon-féle módon, de akadémiai intézményeink létjogosultsága még mindig azon a szükségleten alapul, hogy az elfogulatlan tapasztalati megfigyelést és ésszerűséget, mint a tudás kiváló eszközeit megőrizzük.

A romantikus nyugatiak úgy hitték, hogy a Kelet megőrizte a bölcsesség és szellemiség  legmélyebb forrásait, amit a Nyugat elhagyott az anyagi előrelépés/haladás érdekében.(...)

Az a Tibet, amit gyarmatosító hatalmak utoljára térképeztek fel, és az a Lhásza, az utolsó nagyváros, amibe nyugatiak behatolhattak, jelképpé váltak, mert az erős elszigeteltségük, távoli fekvésük és behatolhatatlanságuk a lényegét jelentette mindannak, ami a Nyugatból hiányzott. (Emlékezzünk arra, hogy Tibet meseszerű elszigeteltsége, távoli fekvése és behatolhatatlansága nagy részben Ázsia 17. század végi zárt-ajtós politikájának következménye volt, amit Tibet is átvett, egyfajta védelmi eszközként a nyugati gyarmati terjeszkedés fenyegetése ellen. Ennek ellenére Desideri, egy itáliai jezsuita misszionárius, leírása szerint a 18. század elején Lhásza nyüzsgő kozmopolita kereskedelmi központ volt)

Azonban a 19. században a theozófia, majd a 20. században a New Age mozgalmak folytatásai voltak ennek a romantikus vágyakkal teli megnyilvánulásnak.(...)

Amióta a dalai láma 1959-ben Indiába menekült, azóta a tibetieknek nagyrészt értelmük, józan eszük segítségével kell életben maradniuk egy idegenszerű és gyakran számukra értelmetlen, közömbös világban. Kulturális öntudatuk iránti védelmük szükségszerűen arra készteti őket, hogy belemenjenek abba a játszmába, amiben saját maguk és országuk eltorzított tükörképét kell mutatniuk a külvilág számára. Azt a torz képet Tibetről, ami leginkább a nyugatiak elméjében létezik, mert így a nyugatiak a legjobb szándékkal támogatják őket. (Az én németországi tibeti lámám sem a hölgy előtt fejezte ki tanácstalanságát a Tibeti Halottaskönyvvel kapcsolatban, hanem miután a hölgy eltávozott, egészen halkan a tolmácsának. És sosem hallottam tibetiek által feltett kérdést a "Mikor a vas madarak repülnek" próféciáról )

Az írás szerzője, Stephen Batchelor világi buddhista brit író, tanár és tudós. Nagyon sok buddhista témájú könyvet és cikket írt, emellett meditációs elvonulásokat tart szerte a világban.

Tibet, Tibet 2. rész

Forrás: Tibet, Tibet (angol nyelven)

Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről (Donald S. Lopez írása alapján)

Tibetről és a tibeti buddhizmusról a nyugati világban már több évszázada virágoznak különféle mítoszok. Ehhez kellő táptalajt a fantázia és a félreértelmezések biztosítanak, így a mítoszok még ma is tovább élnek. Donald S. Lopez Jr. könyve, a Shangri-La foglyai: A nyugat és a tibeti buddhizmus igyekszik tisztázni azokat a félreértéseket, amik Tibet körül kialakultak. Ebből hét olvasható itt. (Donald S. Lopez, Washingtonban született 1952-ben, a buddhista és tibeti tanulmányok professzora a michigani egyetemen. Több könyvet is írt a buddhizmusról)

Lhásza (Fotó: Keven Osborne)

1. "Shangri-La" Tibet fantázianeve, amelyet James Hilton talált ki az 1933-as "Az elveszett horizont" című regényében (amit magyarra Déry Tibor fordított és A Kék Hold völgye címmel jelent meg magyarul), amiből aztán 1937-ben Frank Capra készítette filmet. A "Shangri" szónak tibeti nyelven nincs jelentése, "La" jelentése 'hegyszoros'. Elképzelhető, hogy ezt a nevet a Shambhala szóból képezte, ami egy mitikus buddhista királyság volt a Himalájában.  A "Shangri-La" nagyon hamar mindennapos szóhasználattá vált, olyan helyeket nevezve így, ahol minden jó, és ahol az igazság fennmaradt. 1942-ben, miután az Egyesült Államok repülői a Doolittle-rajtaütés során bombázták Japánt, Roosevelt elnöktől megkérdezték az újságírók, hogy honnan szálltak fel ezek a repülők. Az elnök ezt válaszolta, "Shangri-La"-ból. Roosevelt eredetileg Shangri-La-nak nevezte el azt az általa átalakíttatott elnöki nyaralót Marylandban, amit most Camp Davidként ismerünk. Manapság az egyik hotelhálózat viseli a Shangri-La nevet, így ehhez a fantázianévhez már a nyaralás és a tengerpart és ingyen italok köthetők.

2. Tibetről a legolvasottabb könyvet egy angol férfi írta, aki azt állította magáról, hogy ő egy tibeti láma, annak ellenére, hogy sosem járt Tibetben és egyetlen szót sem beszélt tibeti nyelven. Az 1956-ban kiadott "A Harmadik Szem" című könyv írója T. Lobsang Rampa. A könyvet egy tibeti láma önéletrajzaként írta meg, azt állítva benne, hogy az író nyolc éves korában egy úgynevezett harmadik-szem operáción ment keresztül, amiben egy lyukat fúrtak a homlokába, lehetővé téve számára az aura látását. Valójában ilyen eljárás egyáltalán nem ismeretes Tibetben. Végül aztán egy magándetektív kiderítette, hogy a könyv szerzője, Cyril Hoskin, egy angol vízvezetékszerelő munkanélküli fia. "A Harmadik Szem" című könyve bestseller lett Európában és Amerikában is. Egy lelkes olvasó még azt is megkísérelte, hogy saját magán hajtsa végre ezt a műtétet egy fogorvosi fúróval. Hoskin még további tizennyolc könyvet írt T. Lobsang Rampa néven, amiket  aztán több, mint négy millió példányban adtak el. ( A neve elején a "T" betű jelentése "Tuesday" - azaz kedd )

3. A tibetiek sosem hallottak a nekik tulajdonított híres vallási szövegükről, a Tibeti Halottaskönyvről. Amit nyugaton ezen a címen ismernek, annak eredetije egy rövid tibeti mű, a Bardo Tödol,  jelentése: "Megszabadulás hallás által a középső állapotban". Ez egy olyan halotti szöveg, amit a halottnak vagy haldoklónak olvasnak fel, hogy segítsenek neki megszabadulni az újraszületéstől, vagy ha ez nem lehetséges, akkor abban segítsenek, hogy következő életében jó újraszületése legyen. A tibeti buddhizmus négy szektája közül az egyikben több ilyen műfajú szöveget is használnak. A Bardo Tödol-t nyugaton Walter Wentz tette híressé. Walter Wentz egy gazdag amerikai theozófikus volt, aki 1920-as években utazott Indiába, és egy fordítást rendelt meg a Bardo Tödol-ból. Wentz aztán hozzátette a saját kommentárját, így a tibeti halotti szöveget átalakította theozófikus értekezéssé. A szöveget többen is felhasználták különböző munkákhoz, például Timothy Leary pszichológus és író, aki a pszichedelikus kábítószerek pártfogójának számít. Leary könyvének (The Psychedelic Experience: A Manual Based on the Tibetan Book of the Dead - A pszichedelikus tapasztalás: A tibeti halottaskönyv alapján készült kézikönyv) egyik legemlékezetesebb sorát John Lennon írta bele a Revolver című, 1966-os Beatles lemez, Tomorrow Never Knows dalába.

4. A leghíresebb buddhista mantra, az om mani padme hum,  nem azt jelenti, hogy "ékszer a lótuszban", hanem "Ó Ékszer-Lótusz". A szanszkrit nyelv XIX. századi európai tudósai a mantrában lévő megszólító végződést helyhatározó végződésnek olvasták, ebből jött az, hogy ékszer (mani) van a lótuszban (padme). Ez a félrefordított mantra aztán saját életre kelt, talán azért, mert szexuális szimbólumként is értelmezhető. Például rengeteg könyv címében  tűnik fel, köztük olyanokban is, amelyeknek semmi köze sincs Tibethez vagy a buddhizmushoz. A mantra, ugyanis valójában egy ima, a könyörületesség bódhiszattváját szólítja meg - róla úgy tartják, hogy a mindenkori dalai lámában reinkarnálódik. Ezt a bódhiszattvát egy ékszerrel és egy lótusszal kezeiben ábrázolják. Emiatt a mantráját inkább így lehetne fordítani: "Ó, Ékszer-Lótusz, kérlek, segíts" (erről a mantráról ITT és a bódhiszattváról bővebben ITT írtunk)

5. A tibeti buddhizmust a nyugati világban leggyakrabban "lámaizmus"-nak nevezik, ami viszont a tibetiek számára eléggé lekezelő kifejezés. Ennek eredete a XIX. század végére tehető, amikor mindkét nagyhatalom, Anglia és Oroszország, saját birodalmukhoz akarták hozzácsatolni Tibetet. Az angolok a gyarmatosításaik jellegzetes indokaként rendszerint a kultúrális elmaradottságot nevezték meg, amely miatt a gyarmatosítandó országot meg kell menteni saját magától. Így Tibetet is egy olyan elmaradott országnak festették le, amelynek babonás lakói a korrupt és gonosz papjaik által leigázva élnek. A nyugatiak állítása szerint ezen papok vallása nem a buddhizmus eredeti formája, így nem is érdemli meg azt, hogy buddhizmusnak nevezzék, ezért "lámaizmus"-nak keresztelték el. Ugyanis a nyugati tudósok úgy festették le az igazi buddhizmust, mint a józan értelem és önuralom vallását, amely mély filozófiával áthatott, és mindenféle rítustól mentes. Valójában azonban, a buddhizmusnak ez a formája sosem létezett Ázsiában, csak európai és amerikai könyvtárakban, előadótermekben lehetett rátalálni.

6.Mivel Tibet sosem vált európai gyarmattá, így a nyugat számára  a rejtélyek földje maradt - és még sokaknak továbbra is az fog maradni. A XIX. században divattá vált rejtélyes eltávozásokat azzal magyarázni, hogy az illető Tibetben volt. Némelyek azt állítják, hogy Jézus is itt töltötte elveszett éveit. Madame Blavatsky, a Theozófiai Társaság alapítója, mondta, hogy a "mahatmá"-k - a mesterek -, akik megőrizték Atlantisz ősi bölcsességét, Tibetben éltek. Az üres ház című regényben pedig Sherlock Holmes azt meséli, hogy látszólagos halálát követő időszakban két évet utazgatott Tibetben, ahol néhány napot egy "főlámával" töltött.

7. Tibetről az a kép él nyugaton, hogy ott békések és türelmesek az emberek. Azonban Tibet sosem volt erőszakmentes ország, még azután sem, hogy 1642-ben, az ötödik dalai láma kezébe került a világi hatalom is. A Tibet fölötti világi hatalmat az ötödik dalai láma csak mongol támogatója, Güsri kán katonai beavatkozásával tudta megszerezni úgy, hogy a kán csapatai legyőzték a dalai láma riválisát. Majd később, 1681-ben tibeti seregek harcoltak Ladakh ellen, és 1720-ban mongolok ellen. A XVIII. században tibeti fegyveres csapatok többször is behatoltak Bhutánba. 1788-1792 között  és 1854-ben a tibeti csapatok a megszálló nepáli erők ellen harcoltak, 1904-ben pedig a britek ellen. A kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik dalai lámák mind fiatalon haltak meg, az a hír járja róluk, hogy megmérgezték őket. A tizenharmadik dalai láma pedig túlélte azt a merényletet, amelyet saját régense kísérelt meg ellene. Az 1950-es években sok tibeti szerzetes is harcolt a kínai megszállók ellen.

Forrás: Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről (angol nyelven)

Padmaszambhava, a tibeti buddhizmus guruja 2.

Padmaszambhava a tibeti mitológiában

És most következzen mitikus élettörténetének egyik rövidített változata:

Padmaszambhava  - nevének jelentése: "Lótuszból született" - 8 évesen született egy virágzó lótuszból Uddijána egyik tavában. Az ottani király fogadta őt örökbe. Amikor felnőtt, gonosz szellemek űzték el Uddijánából. Bódh Gajába ment, ahol a történelmi Buddha is elérte a megvilágosodást. Itt szerzetesnek szentelték fel. Később a híres buddhista egyetemen, az indiai Nálandában, végzett tanulmányokat és több jelentős tanító és szellemi vezető volt a mentora. Ezután a Csína Völgyben egy nagy jógi tanítványa lett és tőle tantrikus képességekre való felhatalmazást és tanítást kapott. Majd Kathmandu völgyébe (Nepálba) indult, ahol első házastársával, Mandáravával (aki Szukhávatí néven is ismert) lakott egy barlangban. A tantrikus gyakorlatok hatására Padmaszambhava és Mandáravá elérték a megvilágosodást. Padmaszambhava híres mester lett, és több alkalommal végzett olyan varázslatot, amivel a démonokat ellenőrzése alá tudta vonni. Ez a képessége juttatta őt Tibetbe, ahol az volt a feladata, hogy megtisztítsa a király épülő kolostorának helyét a démonoktól. (A démonok - az ősi tibeti vallás istenei - bekerültek a buddhizmusba, és a dharma védelmezőivé (dharmapála) váltak.)

A Szamje Kolostor ma

Miután Padmaszambhava megbékítette a démonokat, Tibet első buddhista kolostorának, a Szamjének építése befejeződhetett.  Úgy tartják, hogy e kolostor első szerzetesei lettek a Nyingmapa iskola legelső szerzetesei is.

Ezután Padmaszambhava visszatért Nepálba. Hét évvel később azonban újra Tibetbe ment. A király, Triszong Decen, annyira örült Padmaszambháva visszatérésének hogy felajánlotta neki Tibet minden kincsét. A tantrikus mester visszautasította ezeket az ajándékokat. A király háreméből azonban elfogadott egy hölgyet, Jese Cögyal  hercegnőt, azzal a feltétellel, hogy a hercegnő saját akaratából lesz az ő, immáron második, felesége.

Padmaszambhava Jese Cögyal hercegnővel együtt misztikus szövegeket (tibetiül terma) rejtett el Tibetben és máshol is. Ezekre a termákra csak akkor lehet majd rátalálni, ha a tanítványok készen állnak a megértésükre. Egyik ilyen terma a Bardo Tödol, a Tibeti Halottaskönyv. A Padmaszambhava dharma-örökösévé vált Jese Cögyalnak is lettek saját tanítványai, akiknek ő adta át a dzogcsen tanításokat. Padmaszambhavának még volt másik három felesége, és Jese Cögyallal és Mandáravával együtt ezt az öt nőt nevezik az Öt Bölcsesség Dákinínek.

A Triszong Decen halálát követő évben Padmaszambhava végleg elhagyta Tibetet. Most lélekben a tiszta buddha-földek egyikén, az Akanista égben tartózkodik.

A tibeti művészetben Padmaszambhavát nyolcféle alakban ábrázolják*:

Vadzsradhára és hitvese

-- Pema Gyalpo (Padmarádzsa) Uddijánából, a Lótusz Herceg. Ifjú hercegként jelenítik meg.

-- Loden Csoksze (Szthiramati) Kasmírból, a Bölcs Ifjú, dobot üt és koponya-tálat tart.

-- Sákja Szengge  (Bhiksu Sákjaszinha) Bódh Gajából, a Sákják Oroszlánja, felszentelt szerzetesként ábrázolva.

-- Nyima Özer  (Szúrjabhása) Csínából, a Napsugár Jógi, csak egy ágyékkötőt visel és egy nap felé mutató háromágú szigonyt tart.

-- Szengge Dradok (Vádiszinha/Szinhanáda) a Nálanda Egyetemről, a Vita Oroszlánja. Alakja általában sötétkék, gyémántjogart tart egyik kezében és skorpiót a másikban.

-- Pema Dzsungne (Padmaszambhava) Zahorból, a Lótusz-szülte, szerzetesi ruhát visel és koponya-tálat tart.

-- Pemakara Tibetből, a Lótusz-alkotó. Lótuszvirágon ül, tibeti szerzetesi ruhát és tibeti csizmát visel. Gyémántjogart tart a jobb kezében, koponya-tálat a balban. Háromágú szigonya és nepáli szövetből készült fejdísze van.

-- Dordzse Drolo Bhutánból. Egy haragos megtestülés, ami "Gyémánt Has" néven ismert.

* Pema Dzsungne és Pemakara lényegében ugyanaz az ábrázolás. Ebből a nyolcas felsorolásból viszont hiányzik Orgyen Dordzse Csang (Uddijána Vadzsradhára) a Gyémánttartó, akit hitvesével való egyesülésben, sötétkék színben ábrázolnak, és a Szambhógakáját jelképezi. (Szegedi Mónika megj.)

Forrás: Padmaszambhava (angol nyelven)

A múlt megfejtése: Tibeti halottaskönyv

Lásd még: Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve
Decoding the Past: The Tibetan Book of the Dead

Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

A poszt egyik apropója, hogy többen is ajánlották ezt a filmet, a másik pedig, hogy megjelent Donald S. Lopez, Jr. új könyve (és egy ehhez kapcsolódó cikk) arról, miért örvend akkora népszerűségnek a Tibeti Halottaskönyv Nyugaton. Szerinte ennek oka első sorban az, hogy mindenkit foglalkoztat a halál, másodsorban a Tibetről bennünk élő romantikus kép, harmadsorban pedig, hogy az amerikai teozófus Walter Evans-Wentz által megalkotott "halottaskönyv" (amelynek 1960 után megjelent kiadásai C.G. Jung pszichológiai elemzését is tartalmazzák) sokkal inkább a transzcendentalista világképet tükrözi, mint a tibeti buddhizmusét.

A film (japán-francia-kanadai film, 90 perc, 1994, narrátor: Leonard Cohen):



Kara György: Tibeti Halottaskönyv (részlet)
Az Agócs Tamás-féle Tibeti Halottaskönyv Előszava (PDF)
Villáminterjú Agócs Tamással és Kelényi Bélával
Agócs Tamás beszél a Tibeti Halottaskönyvről a Tilos Rádió tematikus napján (mp3)
Tarr Bence László: Tibeti halálmeditációk