A költő és playboy dalai láma

A hatodik dalai láma rövid élete és tragikus halála

Mai korunk felkavaró és rejtélyes eseményei közé bátran be lehetne sorolni a hatodik dalai láma életének történetét. 14 évesen Tibet legfőbb vallási és világi vezetőjének választották, ő azonban hátat fordított a szerzetesi életnek és a politikának. Fiatal felnőttként estéit kocsmákban töltötte barátaival és különböző nőkkel létesített szexuális kapcsolatot. Kicsapongó életmódja miatt “playboy” dalai lámának is nevezik.

Bevezetés

A hatodik dalai láma története elődjével, Őszentsége Ngavang Loszang Gjacoval, az ötödik dalai lámával kezdődik. A “nagy ötödik”-nek is nevezték, mert kiváló tudós és államférfi volt. Uralkodása alatt sikerült egyesíteni Tibetet a mongol Güsri kán segítségével, így ő lett az első olyan dalai láma, aki tényleges vallási és világi hatalommal egyaránt rendelkezett. Kiegyensúlyozott kapcsolatot folytatott nagy szomszédjával, Kínával is.

Annak ellenére, hogy az ötödik dalai láma 1682-ben halt meg, a fiatal régens, Szangje Gjaco és néhány segítője 15 éven keresztül titokban tartotta halálát. Eltérőek a vélemények arról, hogy vajon ez a csalás az ötödik dalai láma végakarata volt-e vagy a még általa kinevezett Szangje Gjaco egyéni ötlete. Bárhonnan is származott, ez a “csúsztatás” hárította el a lehetséges hatalmi harcokat, és biztosított békés átmenetet a hatodik dalai láma színre lépéséig.

A választás

Az ötödik dalai láma halála után a lehető legnagyobb titokban és minél előbb meg kellett keresni azt a fiút, aki az ötödik dalai láma újraszületéseként Tibet új vallási és állami vezetője lesz. Rá is találtak a Butánhoz közeli határvidéken egy 1683-ban született, nemesi származású fiúra, Szandzse Tendzinre. Két évesen a szüleivel együtt egy közeli kolostorba vitték, ahol mindenkitől és mindentől elszigetelve, több éven keresztül tartott a nevelése. Nem tudni, hogy ez pontosan hogyan zajlott, mert szigorú titoktartás övezte. Egyes források szerint a gyerek éhezésben, durva bánásmódban, bezárásban is részesült, hiszen ekkor még nem az volt a fontos, hogy bölcs és igazságos uralkodó váljon belőle, hanem hogy kiderítsék, tényleg ő lehet-e az ötödik dalai láma újraszületése. Akkori nevelői sem a tudósok közül kerültek ki.

1697-ben a kínai császár fülébe jutott, hogy az ötödik dalai láma már nem él, így a régens kénytelen volt nyilvánosságra hozni a “nagy ötödik” halálát. Addigra már a 14 éves Sandzse Tendzint titokban Lhászába hozták. 1697 decemberében szerzetesnövendékké – gecul - avatták, majd pedig a trónra emelték Őszentsége, a hatodik dalai láma Cangjang Gjaco néven. A frissen elkészült Potala palotába költöztették.

A tinédzser korú dalai láma szerzetessé nevelése folytatódott, de ő az idő múlásával egyre kevesebb ezirányú érdeklődést mutatott. Teljes jogú szerzetessé – gelong - való felszentelésétől eleinte vonakodott, később pedig egyértelműen visszautasította, sőt a szerzetesnövendéki – gecul – fokozat alól is feloldozását kérte. Éjjelente kocsmákba kezdett járni, és többször látták őt részegen ivócimboráival együtt Lhásza utcáin. Selyemruhákban járt, mint egy nemesember. Van, aki szerint egy sátrat tartott fenn a Potala palotán kívül, ahová nőket vitt. Más források szerint vendégfogadókban vagy bordélyokban töltötte éjszakáit. Emellett verseket is írt.

Ellenség közel és távol

Pekingben akkor Kanghszi császár, Kína hosszú történelmének egyik legfélelmetesebb uralkodója uralkodott. Tibet, a szövetségeseivel, a mongol törzsek egy részével lehetséges katona fenyegetést jelentett Kína számára. Ahogy fentebb írtam, a “nagy ötödik” dalai láma fő katonai szövetségese a Tibetet egyesítő egyik mongol törzsfőnök, Güsri kán volt, aki a “Tibet királya” címet kapta. 

Güsri unokája, Lhaszang kán azonban már Kínához való hűségéről biztosította Kanghszit. Ez kapóra jött a kínai császárnak, mivel nem bízott a tibeti régensben, Szangje Gjacoban. A hataloméhes Lhaszang kán foglyul ejtette Szangje Gjacot – aki ekkorra már lemondott régensi tisztéről -, és 1705-ben lefejeztette.

A hatodik dalai láma elismerte Lhaszang kán hatalmát Tibetben, és folytatta addigi életmódját.

A vég

Ennek ellenére Lhaszang kán figyelme ezután a kicsapongó dalai lámára irányult, aki botrányos viselkedése ellenére megnyerő fiatal férfi volt, és népszerű a tibetiek körében. Lhaszang a dalai lámát saját hatalmára nézve veszélyesnek ítélte.

1706 nyarára sikerült annyi nemesi támogatót maga mögé állítania, hogy nyíltan megvádolhatta Cangjang Gjacot azzal, hogy ő “nem valódi” dalai láma. Elfogatta és egy Lhászán kívüli táborhelyre vitette. Kanghszi császár pedig utasította Lhaszang kánt, hogy hozassa Cangjang Gjacot Pekingbe, és ott majd döntenek további sorsáról.

Drepung kolostor közelében azonban szerzetesek kiszabadították a fogoly dalai lámát és a kolostorba vitték. Ekkor Lhaszang kán ágyúkkal jelent meg a kolostornál. A dalai láma - hogy elejét vegye a további erőszaknak – úgy határozott, megadja magát Lhaszangnak. Elhagyta a kolostort néhány hű barátjával, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy vele menjenek. Lhaszang kán elfogadta a dalai láma megadását, de barátait lemészárolta, sőt némely forrás szerint parancsot adott a kolostor megrohanására is.

A fogoly dalai lámával tovább indultak a mongol katonák Peking felé. A hosszú út során állítólag megbetegedett és 1706 novemberében halt meg, már Kínához tartozó területen. 24 éves volt. Valójában nem tudni, hogy pontosan mi okozta a halálát. A tibetiek szerint az őt kísérő katonák megölték, hiszen sem a kínai császárnak, sem Lhaszang kánnak nem volt érdeke, hogy a minden hatalmától megfosztott dalai láma tovább éljen.

A tibeti néphagyomány nem akarta elhinni, hogy meghalt, mert szerintük igazságtalan volt a tróntól való megfosztása és az elhurcolása. Így azt terjesztették, hogy elmenekült a fogságból és évtizedeken keresztül bujdosott és verseket írt.

A költő

A fiatalon elhunyt hatodik dalai lámát, Cangjang Gjacot alig érdekelte, hogy ő Tibet legfőbb vallási és világi vezetője. A zavaros tibeti bel-és külpolitikával pedig egyáltalán nem foglalkozott. De a versei, amiket örökül hagyott, arról árulkodnak, hogy őrlődött a szerzetesi élet és szerelmi ügyei között. Sajnos, uralkodónak és vallási vezetőnek egyértelműen alkalmatlannak bizonyult, annak ellenére, hogy ezt a szerepet várták el tőle – és pontosan ezért megindító életének története.

Versei, amelyek az életről, halálról, szerelemről, vágyakozásról, erotikáról szólnak, ma is a tibeti irodalom legkedveltebbjei közé tartoznak. Az alábbi versidézetek a Tudást Őrző Tiszta Tenger – Tibeti dalok című könyvből valók (szerkesztette Sári László, fordította Rab Zsuzsa). A legutolsó verset Professzor Paul Williams könyvéből: Songs of love, poems of sadness: the erotic verse of the sixth Dalai Lama fordítottam.

4 / Véletlen-lelt szeretőmtől

a véletlen elválasztott.

Mintha fehér tűzű türkizt

leltem s el is dobtam volna.

25 / Kong-phrug szerzetestársamnak

fogoly méhként verdes lelke -

együtt ittunk, nővel is hált,

és most a vallásba révül.

32 / Szeretőm, ki hajlott hozzám,

megkívánta más szerelmét.

A lelkemet gyötrő bánat

élő testem is szaggatja.

47/ Ha nem gondolsz elmúlásra,

ostoba vagy,

még ha másban okos is.

52/ Te szakállas sárga kutya,

ki embernél okosabb vagy!

Éji utam el ne áruld,

s azt se: hajnalban tértem meg!

Szeretőt keresni mentem,

lehullott a hó hajnalra.

Mikor lakom palotámban,

nevem: Szent Tudás Őrzője

Ha Lhászában lent csavargok,

ott úgy hívnak: vidám legény.

Titkom minek rejtegessem?

A hó rávall lépteimre.

“Jáma, karmám tükre,

Uralkodója az alvilágnak,

Ítélned kell és igazságot kell adnod.

Itt, amíg éltem, nem kaptam méltányosságot.”

Forrás: A hatodik dalai láma (angol nyelven)

           Buddhizmus, misztika, Tibet (Nagy Károly könyve)

           A hatodik dalai láma (beszélgetés Professzor Paul Williams-szel - angol nyelven)

Buddhista szerzetesek brékelnek MCA tiszteletére

Adam Yauch (MCA) halálának 2. évfordulóján tibeti szerzetesek (vagy annak öltözött fiatalemberek) brékelnek New Yorkban a tibeti buddhizmus iránt elkötelezett, volt Beastie Boys-tag tiszteletére.

MCA-DAY "Buddhist Monks" from KNARF® New York on Vimeo.

A Buddhizmus és Bhután - A Magyar Bhutáni Baráti Társaság rendezvénye

A Buddhizmus és Bhután

A Magyar Bhutáni Baráti Társaság következő nyilvános rendezvénye 2013. július 18-án 19 órától a buddhizmus és Bhután kapcsolatát járja körbe. Meghívott vendégeink: Szegedi Mónika tibetológus és Kiskovács Miklós a Gyémánt Út Buddhista Közösség titkára, akik többször járt Bhutánban zarándokúton.

Helyszín a MagNet Közösségi Ház Lótusz terme (Andrássy út 98.), a belépő ajánlott összege 500 Ft, a Bhutáni Társaság tagjainak ingyenes.

Bővebb információ az MBBT honlapján.

Tibet, Tibet 2. rész (Stephen Batchelor írása)

Hét év Tibetben

Tibet, Tibet 1. rész

Nem kell elmenni Tibetig, hogy tibeti jellegű épületeket lásson az ember, vagy tibeti jellegű tájakkal találkozzon: dél-indiai menekült közösségekben tibeti kolostorok láthatók; nagyon sok országban, a skót alföldtől Észak-Kaliforniáig tibeti templomok hű másolatait építették fel; Marokkó és Argentína sivár tájain forgatták a Kundun és a Hét év Tibetben című filmeket. Mindezek a virtuális Tibet létrehozásának olyan példái, amik viszont egyre kevésbé hasonlítanak a valóságos tibeti helyzetre. Magában Tibetben a dalai láma palotájából, a Potalából múzeum lesz, egy újonnan épített park közepén. Talán hamarosan Lhásza is egy modern európai városhoz fog hasonlítani, szent helyei pedig magányos szigetekként maradnak meg a hivatalok és felhőkarcolók közepette. A Lingkor, pedig mostanság leginkább már csak a vallásos emberek emlékében él, akik még mindig körbesétálják azt minden hajnalon.

Minden diaszpórának - sajnos - az a lényege, hogy szüksége van arra, hogy mindenáron fenntartsa a száműzött kultúra emlékét, és próbálja helyreállítani azt. Sokkal inkább ez a fontos számára, és nem pedig az, hogy alkotó módon reagáljon az összetett történelmi világ igényeire, amibe visszavonhatatlanul belekeveredett. Figyelemre méltó az is, hogy a dalai láma nemrégiben zsidó vezetőkkel találkozott, hogy megbeszéljék, egyebek mellett azt is, hogy a zsidók hogyan tudták olyan hosszan és eredményesen túlélni a száműzetésüket.

A földrajzi Tibetben történt három látogatásom (1985-1994 között) alkalmával ragaszkodtam ahhoz, hogy olyan hétköznapi tibetivel is beszélhessek, aki ott él és dolgozik. A nyugati média, a Tibetről szóló tudósításaiban, általában be szokott számolni az Indiában élő tibeti menekültekről, véleményeikről, és kiszámítható, gyakran nevetséges beszámolókat közöl a kínai megszállókról, de csak elvétve hallhatjuk azoknak a tibetieknek a hangját, akik a földrajzi Tibet területén élnek. Több alkalommal is hallottam olyan véleménynyilvánítást lhászai tanult fiatal tibetiektől, hogy bár egyáltalán nem szeretnek a kínai uralom alatt élni, de nem vágynak a száműzött, letűnt kormány irányítására sem. És az, hogy a dalai láma, az önrendelkezésre törekvés kiváló szimbólumaként, nagyon jól ellátja feladatát, még nem jelenti azt, hogy ők azt is szeretnék, hogy a most Dharamszalában lévő, száműzött kormány hatalomra kerülve visszatérjen Lhászába.

Még azt is mondták azok a tibetiek, akik nem hagyták el 1959-ben országukat, hogy ők "igazi" tibetieknek tekintik magukat, ezzel szemben a menekültekről az a kép él, hogy távozásukkal elárulták a hazájukat. A Tibetbe látogatásra visszaérkező tibetieket könnyű felismerni. Nem a drágább ruhájuk, öltözékük árulkodik, hanem leginkább a járásuk, a gesztusaik, mozdulataik. A száműzetés tapasztalatai mélyen beléjük ivódtak és tudat alatt ható módon formálták át őket. Éppen úgy, mint a kínai megszállás is tudat alatt ható módon alakította át azokat a tibetieket, akik otthon maradtak. Tehát akkor kik az "igazi" tibetiek? Talán az a pásztor, akivel akkor találkoztam, amikor szerettem volna elérni a Jonang kolostort a Brahmaputra folyó déli partján, és akinek a dalai láma fényképe semmit sem mondott, mert fel sem ismerte őt a képen. A sofőrünk erre ezt mondta nekem: " Ha lámákat keresel, akkor itt a te embered."

Kumbum Gyantse

Ugyanilyen ellentmondásos dolog az is, hogy a nyugati világban jóindulatú mozgalom bontakozott ki a tibeti kulturális örökség megtartásáért. Ennek egyik jól ismert példája az, hogy szeretnék megállítani a Lhásza régi belvárosának közepén lévő, hagyományos tibeti városi házak módszeres elpusztítását és modern beton építményekkel való helyettesítésüket. Viszont az itteni helyi emberek, akikkel erről beszélgettem, nem igazán értik, hogy hogyan gondolhatja bárki is, hogy a huzatos, beázós, régi házak vonzóbbak volnának a fűthető, elektromos árammal és folyó vízzel ellátott apartmanokkal szemben. Ugyanilyen másik példa az a megmozdulás, hogy Kumbum Gyantsét, az UNESCO védelme alá helyezve, nyilvánítsák a világ örökség részének. Hallottam nyugati művészettörténészeket siránkozni arról a "helyrehozhatatlan kár"-ról, amit hívő tibetiek okoztak azzal, hogy a 15.  századi művészi munkákat, szobrokat bevonták modern zománcfestékkel. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ezekben a helyzetekben a nyugat milyen mértékben alkalmaz valamiféle kulturális gyarmatosítást? Mennyire vagyunk mi magunk, nyugatiak, érdekeltek a Tibettel kapcsolatos elképzeléseink konzerválásában, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni azoknak az embereknek az érzéseit és vágyait, akik ott élnek Tibetben és ott gyakorolják a vallásukat? Vajon tényleg valós a veszélye annak, hogy Tibetből szórakoztatópark válik [és csak a nyugatiak menthetik meg ettől]?

A mádhjamika filozófia egyik központi tantétele az - amit Tibetben is tanítanak -, hogy egyáltalán semmi sem létezik csak a saját természete által. Minden dolog különböző feltételektől függően keletkezik. Ezek a feltételek magukba foglalják az okokat és alkotórészeket éppen úgy, mint az emberi kultúra nyelvi-fogalmi szabályait. Tehát ebből a nézőpontból nézve, nincsen olyan Tibet, ami teljesen függetlenül létezne azoktól a számtalan, változó feltételektől, amik létrehozzák. Éppúgy, mint bármi más, Tibet is "azáltal az erő által jött létre, ami jól ismert a világban".

Ennek ellenére, manapság, Tibetet legalább öt, egymásba kapcsolódó formában ismerjük.

1. Régi Tibet: Az a történelmi Tibet, amelyik 1950-ig létezett, és amelyet tibeti feljegyzések szövegek, festmények, szobrok, építészeti és tárgyi leletek, fotók és más, első kézből származó leírások által ismerünk.

2. Diaszpóra Tibet: A száműzött közösség által létrehozott Tibet, amelyik a földrajzi Tibet határain kívül él Indiában és a világ egyéb országában, és amelyiknek az a célja, hogy megőrizze a hagyományos értékeket, nemzeti önazonosságot, éppen úgy, mint a Régi Tibetbe beletartozó terület és nemzetiség fontos szerepét.

3. Új Tibet: A Kínai Népköztársaság Tibeti Autonóm Tartománya. Viszont nem csupán itt, hanem Kína más tartományaiban is élnek tibeti nemzetiségek. Ugyanakkor Ladakh, Bhután, Szikkim, Lahaul, Dolpo és egyéb himalájai határvidékek, ahol a tibeti kultúra még életben van, szintén olyan falaknak számítanak, amik a Régi, a Diaszpóra és az Új Tibetet elválasztják egymástól.

4. Romantikus Tibet: Ez az a Tibet, amit olyan írók, művészek és mások jelenítenek meg, akik a Régi Tibetet a természetfölötti spiritualitás valóra vált helyének tartják. Ennek a széles sávnak az egyik végén az olyan theozófusok által elképzelt Tibet van, mint Nicholas Roerich, James Hilton és T. Lobsang Rampa, a másik végén pedig a valósághoz közelebb álló, de nem kevésbé idealizált változata az olyanoknak, mint Alexandra David-Neel, Láma Govinda és más újabb keletű méltatók.

5. Buddhista Tibet: Az a Tibet, amelyben a tibeti nemzetség magára "buddhistaként" tekint, a nem tibeti nemzetség pedig magára "tibeti buddhistaként". Ez jelentheti olyan tibeti jelenség nyugati emberek általi elfogadását, mint például a tibeti lámák reinkarnációja. És az is megtörténik, hogy a nem tibeti nemzetiségű buddhisták egyáltalán nem érdeklődnek a Régi Tibet iránt, talán kicsit aggódnak a Diaszpóra Tibet sorsa miatt, lelkes ellenszenvvel viseltetnek az Új Tibettel szemben, és elutasító, esetleg lenéző a magatartásuk a Romantikus Tibettel kapcsolatban -- míg ugyanakkor tibeti szertartásokat művelnek, tibeti ruhákba öltöznek, tibeti szövegeket tanulmányoznak, és hangsúlyozzák a tibeti formájú buddhizmus magasabbrendűségét más irányzatok fölött.

Forrás: Tibet, Tibet (angol nyelven)

Tibet, Tibet 1. rész (Stephen Batchelor írása)

Amikor 1980-ban egy tibeti geshe tolmácsaként Németországban laktam, egy hölgy hívott fel telefonon, aki akkor olvasta a Tibeti Halottaskönyvet és szeretett volna többet megtudni a tibeti buddhizmusról. Megbeszéltünk egy időpontot, és a hölgy el is jött a központba, és elmagyarázta a geshének, hogy mennyire fellelkesült ettől a csodálatos könyvtől és szeretne többet is tudni [Tibetről és a buddhizmusról]. A geshe néhány alapvető dologról tájékoztatta a hölgyet, adott neki pár tanácsot, és felajánlotta, hogy bátran jöjjön el arra a tanfolyamra, amit ő tart. A hölgy ezután eltávozott. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, a tibeti geshe felém fordulva kérdezte: " Mi az a Tibeti Halottaskönyv?"

Ez a történet azért meghökkentő, mert szembenáll azzal, amit mi, nyugatiak képzelünk Tibetről. Az igazi, élő Tibet és a nyugati világ által elképzelt Tibet kettősségét szemlélteti.. Ahogyan Donald Lopez leírta a Shangri-La foglyai munkájában  - erről egy rövid összefoglalót írtunk ebben a bejegyzésben - a Tibeti Halottaskönyv a nyingmapa irányzat egy meglehetősen homályos halotti szövegén (a Bardo Tödol-on) alapul, aminek nyugaton túlzott jelentőséget tulajdonítanak, és ami nem áll összhangban a mai tibeti kultúrában lévő szerepével.

Ebben a szövegben található az a nagyon sokat idézett prófécia: "Amikor a vasmadarak repülnek/ És a lovak kerekeken futnak/ A Dharma eljön/ A vörös arcúak földjére." E pár mondat feltételezett értelmezését eléggé széles körben és kritika nélkül terjesztik: a repülőgépek és gépesített szállítóeszközök idején a buddhizmus diadalmasan bevonul majd a nyugati világba. Annak ellenére, hogy én magam sosem láttam ennek az idézetnek a tibeti eredetijét, ezt a kifejezést, hogy "vörös arcúak földje" más összefüggésben ismerem. (...) A Tang-kori kínaiak hívták a tibetieket " vörös arcúak"-nak, ugyanis a tibetiek vörös festékkel mázolták be az arcukat, mielőtt harcba indultak volna.

A nyugati emberek számára, azonban jóval vonzóbbnak tűnik ebből az idézetből azt a jóslást kiérteni, hogy a buddhizmus behatol a nyugati világba. Ugyanis, ezáltal a tibetieknek azt a bámulatot keltő tehetségét is szemléltetni lehet, hogy előre látták a modern technika eljövetelét. És ez megerősíti a tibetiekről szóló nyugati képzetet, miszerint a tibetiek spirituálisan magas fokon álló emberek, akik nem csupán egy halott vagy haldokló tudatának a következő újraszületésben való irányítására képesek, hanem a jövőbe is látnak.

Ha a "vörös arcúak földje" magára Tibetre utal, akkor mit jelentenek a "vasmadarak" és a "kerekes lovak"? A "Vasmadár" a Sino-tibeti 60 éves időciklus egyik évének elnevezése.  Így az a mondat, hogy "Amikor a vasmadarak szállnak" feltehetőleg csak annyit jelent, hogy " A Vasmadár évében". Tehát, ha ez a mondat arra utalna, hogy a Dharma/Tan Tibetbe való érkezése a Vasmadár évében történik, akkor ez a keresztény időszámítás szerint az i.u. 781-es időszakba esik. Minden angol nyelvű forrásom egyetért abban, hogy kb. 779-ben alapították Szamjét, az első tibeti kolostort, mivel a Szamje nevéhez fűződő alapítók, Sántaraksita és Padmaszambhava ekkor érkeztek Tibetbe, így talán ez a mondat erre utalhat. 

A modern kínai történészek egy olyan adalékkal szolgálnak, amit eddig más források kihagytak. Ahhoz a tényhez, hogy Szamje i.u.  779-ben lett készen Sántaraksita és Padmaszambhava segítségével, még hozzáteszik: " 781 kezdetén a [tibeti] király szerzeteseket hívott a Tang-kori Kínából, hogy két éves ciklusokban tanítsanak." Ha ezt az újabb információt összekapcsoljuk a Tang-kori szóhasználat szerinti "vörös arcúak földjé"-vel, akkor úgy is értelmezhetjük ezt a próféciát, hogy a Dharma/Tan Kínából érkezett Tibetbe. Az, hogy a "kerekes lovak" mit jelentenek, még nem igazán tisztázott - talán harci szekerek lehettek ezek, és talán valamiféle fegyveres megszállásra utalhat. A harci szekerek általában a hatalmon lévők szimbóluma volt, ernyővel és győzelmi zászlóval, amik mind az uralmat, hatalmat jelképezték.

Amióta a nyugati világ egyáltalán felfigyelt Tibetre, azóta azon munkálkodik, hogy erről az országról és népéről felépítsen egy elképzelt változatot, ami utazók, misszionáriusok, kémek és tudósok megfigyeléseire és leírásaira támaszkodik, és amelyeket szintén valamilyen törekvések, vágyakozások, félelmek és fantáziák motiválnak. Ez a még manapság is létező, torz kép Tibetről a 19. század elején keletkezett, és visszatükrözi a nyugati lélek kétféle arcát, a racionálisat és a romantikusat.

A brit birodalmi hatalom módszeres, racionális tudásra törekedett Ázsia alávetett népeivel kapcsolatban. Ezt írta Lord Curzon 1909-ben: "Jártasságunk a Kelet népeinek nyelveiben elengedhetetlen, de éppen így a szokásaiban, érzéseiben, hagyományaiban, történelmében és vallásában is. Ügyességünk révén fel kell fognunk mindazt, amit a Kelet különleges képességének lehetne nevezni, mert ez az a kizárólagos alap, amire leginkább építve képesek leszünk fenntartani a jövőben azt a helyzetet, amit megnyertünk." Pontosan ezért alapítottak olyan intézményeket, mint a Keleti és Afrikai Tanulmányok Intézete Londonban, hogy elérjék ezt a célt. Bár mi már nem vagyunk gyarmatosítók, legalábbis nem a régi típusú Lord Curzon-féle módon, de akadémiai intézményeink létjogosultsága még mindig azon a szükségleten alapul, hogy az elfogulatlan tapasztalati megfigyelést és ésszerűséget, mint a tudás kiváló eszközeit megőrizzük.

A romantikus nyugatiak úgy hitték, hogy a Kelet megőrizte a bölcsesség és szellemiség  legmélyebb forrásait, amit a Nyugat elhagyott az anyagi előrelépés/haladás érdekében.(...)

Az a Tibet, amit gyarmatosító hatalmak utoljára térképeztek fel, és az a Lhásza, az utolsó nagyváros, amibe nyugatiak behatolhattak, jelképpé váltak, mert az erős elszigeteltségük, távoli fekvésük és behatolhatatlanságuk a lényegét jelentette mindannak, ami a Nyugatból hiányzott. (Emlékezzünk arra, hogy Tibet meseszerű elszigeteltsége, távoli fekvése és behatolhatatlansága nagy részben Ázsia 17. század végi zárt-ajtós politikájának következménye volt, amit Tibet is átvett, egyfajta védelmi eszközként a nyugati gyarmati terjeszkedés fenyegetése ellen. Ennek ellenére Desideri, egy itáliai jezsuita misszionárius, leírása szerint a 18. század elején Lhásza nyüzsgő kozmopolita kereskedelmi központ volt)

Azonban a 19. században a theozófia, majd a 20. században a New Age mozgalmak folytatásai voltak ennek a romantikus vágyakkal teli megnyilvánulásnak.(...)

Amióta a dalai láma 1959-ben Indiába menekült, azóta a tibetieknek nagyrészt értelmük, józan eszük segítségével kell életben maradniuk egy idegenszerű és gyakran számukra értelmetlen, közömbös világban. Kulturális öntudatuk iránti védelmük szükségszerűen arra készteti őket, hogy belemenjenek abba a játszmába, amiben saját maguk és országuk eltorzított tükörképét kell mutatniuk a külvilág számára. Azt a torz képet Tibetről, ami leginkább a nyugatiak elméjében létezik, mert így a nyugatiak a legjobb szándékkal támogatják őket. (Az én németországi tibeti lámám sem a hölgy előtt fejezte ki tanácstalanságát a Tibeti Halottaskönyvvel kapcsolatban, hanem miután a hölgy eltávozott, egészen halkan a tolmácsának. És sosem hallottam tibetiek által feltett kérdést a "Mikor a vas madarak repülnek" próféciáról )

Az írás szerzője, Stephen Batchelor világi buddhista brit író, tanár és tudós. Nagyon sok buddhista témájú könyvet és cikket írt, emellett meditációs elvonulásokat tart szerte a világban.

Tibet, Tibet 2. rész

Forrás: Tibet, Tibet (angol nyelven)

Tibeti buddhizmus - Vallás és filozófia

Tibeti buddhizmus-Vallás és filozófia

Forrás: Uherkovich László cikkei a Scribd-en

Tibet korai története - Földrajz és történelem

Forrás: Szegedi Mónika: Tibet korai története - Földrajz és történelem. História. 30. évf. 3. sz. / 2008 

A Dalai Láma és Tintin kalandjai

A FaceBookot éppen körbejárja ez a kép, amin Őszentsége, a Dalai Láma a belga képregényrajzoló Hergé művének angol kiadását nézegeti, amely 1959-ben jelent meg először (franciául) Tintin au Tibet címmel. Ez a képregény a Dalai Láma nagy kedvence, mint arról már több helyen* is nyilatkozott. Bár Tintin kalandjai közül sokat lefordítottak magyarra, ezt — a népszerűsége ellenére — még (tudtommal) nem.

A Dalai Láma 2012. májusi belgiumi látogatása* alkalmából a brüsszeli Hergé Múzeum* külön kiállítást szentel* a 'Tintin Tibetben' képregénynek, amely szept. 19-ig tekinthető meg. Az alábbi videó a kiállítás promója.

* A link angol nyelvű

További olvasnivaló: Tintin au Tibet a BARDO Blogon

Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

A poszt egyik apropója, hogy többen is ajánlották ezt a filmet, a másik pedig, hogy megjelent Donald S. Lopez, Jr. új könyve (és egy ehhez kapcsolódó cikk) arról, miért örvend akkora népszerűségnek a Tibeti Halottaskönyv Nyugaton. Szerinte ennek oka első sorban az, hogy mindenkit foglalkoztat a halál, másodsorban a Tibetről bennünk élő romantikus kép, harmadsorban pedig, hogy az amerikai teozófus Walter Evans-Wentz által megalkotott "halottaskönyv" (amelynek 1960 után megjelent kiadásai C.G. Jung pszichológiai elemzését is tartalmazzák) sokkal inkább a transzcendentalista világképet tükrözi, mint a tibeti buddhizmusét.

A film (japán-francia-kanadai film, 90 perc, 1994, narrátor: Leonard Cohen):



Kara György: Tibeti Halottaskönyv (részlet)
Az Agócs Tamás-féle Tibeti Halottaskönyv Előszava (PDF)
Villáminterjú Agócs Tamással és Kelényi Bélával
Agócs Tamás beszél a Tibeti Halottaskönyvről a Tilos Rádió tematikus napján (mp3)
Tarr Bence László: Tibeti halálmeditációk

Budapestre látogat ez év szeptemberében a Dalai Láma

Bővebb információ az esemény honlapján: Dalai Láma - Budapest

Fotó a 10 évvel ezelőtti látogatásról

A Dalai Láma egy régebbi (és jó) könyve a Terebess-en: Ősi bölcsesség, modern világ

Miközben sokan úgy gondolják, hogy a Dalai Láma a világ minden buddhistájának vezetője, még az sem igaz, hogy mind a négy tibeti buddhista iskolának* ő lenne a vallási vezetője. A Dalai Lámák mindig is inkább politikai, mint vallási vezetők voltak. A mindenkori Dalai Lámát Tibet királyának szokták nevezni, pedig soha nem uralkodott egész Tibet felett. A Dalai Láma ugyanakkor szellemi értékeket is képvisel, a Gelug (sárgasüveges) iskola magas rendű lámája. (A Gelug rend vezetője azonban nem a Dalai Láma, hanem a mindenkori Ganden Tripa.) Tehát a Dalai Láma a tibetiek elsősorban politikai, másodsorban szellemi vezetője, aki bár hivatalosan nem áll sem egyik, sem az összes tibeti iskola élén, nagy támogatója a tibeti rendeket egyesítő rimé mozgalomnak és a nemzeti egységet testesíti meg a tibetiek számára.

Andrew Skilton (A buddhizmus története dióhéjban, kézirat, Agócs T. ford. 184-185.o.) a Gelug/Geluk iskoláról és a Dalai Lámákról ezt írja:

"A második elterjedés rendjei közül a legújabb keletűt a XIV. században alapította egy Congkapa (Tsong-kha-pa, 1357–1419) nevű reformer, aki arra törekedett, hogy visszaállítsa az Atísa által alapított kadam rend eredeti tisztaságát. Ezért újra megerősítette a szerzetesi nőtlenséget, megtiltotta, hogy a tisztségek apáról fiúra szálljanak a kolostorokon belül, s általában véget vetett minden olyan gyakorlatnak, aminek nem volt indiai előzménye. Tíz éven belül (1409–19) három új kolostort alapított Lhásza, a tibeti főváros környékén, s ezek lettek az új gelug rend első kolostorai. Igen nagy súlyt fektetett a tanulásra (maga is nagyon művelt volt), s többek között írt egy részletes lam-rimet, az ösvény fokozatairól szóló szöveget, Atísa Bodhipatha-pradípája alapján.

A gelug rend azt tartja, hogy a végső igazság, a paramártha-szatja legjobb leírását a prászangika madhjamaka adja, de ugyanakkor nagy súlyt fektet a kellő logikai megalapozásra és a vitatkozásban szerzett jártasságra, előkészületként az ürességen való meditációra. Később – a többi rendhez hasonlóan – náluk is az lett a gyakorlat, hogy megkeresték a rendfőnökök reinkarnációit. Ezek közül a harmadik, Szönam Gyacó (bSod-nams-rgya-mtsho) a mongol kántól a dalai (mongolul “óceán”) nevet kapta, és atól kezdve Dalai Láma néven ismerték. (Később visszamenőleg két elődjére is kiterjesztették ezt az elnevezést.) A negyedik Dalai Láma maga is mongol volt, s ezzel biztosították, hogy a mongol buddhisták a jövőben a gelug tábor odaadó és elkötelezett hívei legyenek; végül az ötödik Dalai Láma a XVII. században megkaparintotta a politikai hatalmat Tibet felett, miután tönkrezúzta a rivális karma(-pa) rend hatalmi bázisát. Ezt követően elméletileg a dalai lámák voltak a tibeti nép vezetői, de sokan közülük régensek által uralkodtak mielőtt elérték a nagykorúságot. A gelug rend egy másik áldozata volt a XVII. században a dzsonang rend, amelynek kolostorait lefoglalta, műveit pedig módszeresen elégette. Ennek jelentős szerepe van abban, hogy a zsentong álláspontot a mai tibeti rendek körében viszonylag kevesen képviselik.

Még egy fontosabb, említésre méltó esemény a tibeti buddhizmus történetében a rimé (ris-med) mozgalom kialakulása a XIX. században, amely Kelet-Tibetből indult ki, s az volt a célja, hogy újból ráirányítsa a figyelmet a tibeti buddhista hagyomány indiai forrásaira, és azoknak megfelelően szervezze újjá a kolostorok oktatási programját. Vezéralakjai közé tartozik Dzsamjang Khjence ('Jam-dbyangs-mKhyen-brtse, 1820–92), és Mipam (Mi-pham, 1841–1912). A különböző rendek között fennálló tantételbeli különbségek feloldására a rimé a zsentong álláspont hangoztatására törekedett, amely szerint a valóság olyasmi, ami ténylegesen létezik, de túl van a racionális gondolkodás tartományán, s ezért végső soron kérdésessé teszi az értelmes párbeszéd lehetőségét és minden nézeteltérés jelentőségét."

* A Gelugon kívül a Szakja, Nyingma és Kagyü.

ÁPDÉT: További háttérinfók egy érdekes nézőpontból (de - amennyire meg tudom ítélni - teljesen korrekten):
Tibet - A jakszaron innen és túl I.
Tibet - A jakszaron innen és túl II.

ÁPDÉT 2: Buddhák és Bódhiszattvák Budapesten - Sajtóvisszhang

Új Buddhák

A Bardó blogon találtam egy igen figyelemreméltó buddhista pop kulturális posztot. Akit érdekelnek az igazán "modern" tankák, annak kihagyhatatlan. (Köszönet érte...)

Időkerék - Kalachakra

Senki ne hagyja ki ma este 23:00-tól a Duna televízión az Időkerék - Kalachakra című dokumentumfilmet!

Magyarországra nem jó a tibeti menekültek papírja

Schengen mínusz Magyarország, ezzel a megszorítással kapott európai vízumot egy tibeti láma az elmúlt hetekben, aki egyébként budapesti látogatásra is készült. Thupten Sherab a Tibetből elmenekültek többségéhez hasonlóan indiai kiadású úti okmánnyal próbált belépni az országba, de kiderült, hogy a magyarok nem fogadják el a papírt.

További infó az indexen

Tibeti gyógyítók a Konzervatóriumon

A Konzervatóriumon egy szokatlan írás jelent meg a Tibeti gyógyitókról.
Egy olvasást azért megér.

Ha valamit el kellene küldeni a Holdra...

Az index.hu videó összefoglalója a mandala összesöpréséről

Menni vagy nem menni - Kína és az olimpia

Érdekes cikket közölt a Konzervatórium a kínai olimiával kapcsolatban. Érdemes elgondolkodni rajta, mert árnyalja a képet.

A tibeti sajnálatos események kapcsán újra felmerült a kérdés, hogy az elvileg népek és nemzetek barátságos együttélését elősegítő és hirdető olimpiai mozgalommal összeférhet-e a pekingi rendezvény, másfelől van-e bármiféle morális kötelezettség a távolmaradásra...
(A cikk itt olvasható teljes terjedelmében.)

Last minute mandala

Last minute akció! Ha eddig még nem tetted meg, akkor már csak óráid vannak arra, hogy láss egy igazi készülő homokmandalát, és pár élő, valódi szerzetest. Szerzetest még láthatsz sokat, de ez a mandala egyszeri és megismételhetetlen. Ha kihagyod a veszteség örökre szól.
Ha mégsem tudsz időt szakítani rá, akkor legalább a weben kövesd nyomon:
http://www.imamalom.hu/mandala/

Küld egy levelet a Bizottságnak!

Tudom, már tegnapi hír hogy nem kerül napirendre a Tibetről szóló Országgyűlési határozati javaslat. Persze megértem. Nem lehet, nem illő ujjat húzni a Nagy Testvérrel. De azért mindenkinek javaslom, hogy olvassa el a szöveget és ha egyetért a tartalmával akkor küldje el az alábbi levelet a Külügyi bizottsága e-mail címére (kub@parlament.hu):

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelet Bizottság!
Teljesen egyetértek a H/5677 számú határozati javaslattal Tibet ügyében. Ezért kérem, hogy az Országgyűlés mihamarabb tárgyalja meg és fogadja el a határozatot.

Üdvözlettel:

Tibet Kína II.

Tibet, Kína, Tibet, Kína, Tibet, Kína, Tibet, Kína.
Én, Te, Én, Te, Én, Te, Én, Te, Hén, TeHén Te.
Te Tehén, Te!
Hatalmas Tisztes Tehénnek szólíts, megillet a cím!
Mert megrágtad a füvem, azért mondjam így?

Mert így illendő, légy udvarias!
És mert én vagyok a virág, Te meg a gaz.
Nyugodj meg, meglásd egyek leszünk,
és ha jól viselkedsz, majd közös rizst eszünk.

De ha én nem szeretem, ami rizses?
Ha elgondolnom is szörnyű, mi lesz?
Ki tudja majd, hol volt az ország,
hol finom fű termett, s jak kószált?

Nézd ezt! Milyen szép és magas!
Tudod, ha felnézel rám, állva maradsz...
Gondolj inkább erre, vagy arra!
És ne arra a pár nyamvadt jakra.

Jak, vagy Tehén? Jak, vagy Tehén... Jak vagy Tehén? Jak vagy Tehén...
Olvassa, ki tudja, hogy az egészet egy galacsinhajtó túrta.

Tibet elveszett

Tibet elveszett. Olvasom Haász cikkeit (itt, itt és itt) arról, miként próbálja bojkottálni Kínát a mindenapjaiban. Viccesnek, és néha szánalmasnak tűnhet, de rávilágít arra a kikerülhetetlen helyzetre, hogy Kínával immáron nem lehet ujjat húzni. Nincs olyan szuverén személy, szervezet, vagy ország, mely megfelelően felléphetne vele szemben. Persze leatomozhatná Amerika, de akkor a továbbiakban minden filléres termék ára az egekbe szökne, mint most az olajé.
Nincs semmink amivel rávehetnénk Kínát arra, hogy megváltoztassa a politikáját. Egy prosperáló világhatalom pedig még soha nem mondott le önként a megszerzett területeiről, javairól. Hatalmas gazdasági és politikai megrázkódtatás kellene ahhoz hogy felülvizsgálják az eddigi hivatalos nézőpontot.
El kell fogadni a Dalai Láma nézőpontját, aki nem függetlenséget, csak autonómiát szeretne. Persze a mai helyzetben ennek sincs realitása, mert minek is adna autonómiát Kína? Hogy a tibetieknek jobb legyen? Hiszen végre sikerült kirángatni őket az „évszázados vallási elnyomásból”, és a „fejlődés útjára léptek”.
A mostani tárgyalások csak a szemfényvesztést szolgálják, de amint elül a médiafigyelem minden visszaáll a szokásos kerékvágásba, és Tibet „tovább fejlődik”, hogy átlagos kínai tartománnyá legyen azonos jogokkal és lehetőségekkel, mint a birodalom bármely más része.