Tíz félreértés a buddhizmussal kapcsolatban

Robert E. Buswell, Jr. és Donald S. Lopez, Jr. írása

1. Minden buddhista meditál.

A meditációt gyakran a buddhizmus elengedhetetlen részének tekintik. Azonban a történelem folyamán a buddhisták többsége egyáltalán nem meditált. Hagyományosan a szerzetesi élet része a meditáció, és még azon belül is, csak bizonyos szerzetesek sajátossága. A világiak körében csupán a 20. században kezdett elterjedni a meditáció gyakorlata.

2. A buddhista meditáció elsősorban az éberség meditációt jelenti.
Valójában több százféle buddhista meditáció létezik, némelyik a koncentráció mélyebb állapotára hat és az elmebéli üdvösség elérését szolgálja, némelyik az elme és test alkotórészeit analizálva próbálja meg felismerni azt, hogy nincs ‘én’, némelyik pedig Buddhával való szemtől-szembe találkozást segíti elő. Az a fajta éberség meditáció, amit manapság Amerikában tanítanak, Burmából indult a 20. század elején.

3. Minden buddhista vegetáriánus.
A szerzeteseket és apácákat a szanszkrit bhiksu és bhiksuní (vagy páli nyelven bhikkhu és bhikkuní) néven nevezik. Mindegyik szó jelentése: ‘koldus’. Ugyanis a történelmi Buddha köré csoportosuló első szerzetesek és apácák napi élelmüket koldulásból szerezték (és szerzik manapság is), így bármit ajánlottak fel számukra, ők elfogadták, beleértve a húst is. Egyes források szerint a történelmi Buddha halálát is a számára felajánlott disznóhús okozta. (Valójában a páli kánon DN 16-os szútrájában egy vitatható páli kifejezést használnak Buddha utolsó étkének megnevezésére: sukkara-madava, amely jelentheti egyaránt (vad)disznó lágy húsát vagy akár a (vad)disznók által kedvelt gombát, szarvasgombát, gyökeret. a fordító megjegyzése)
Buddha halála utáni évszázadokban kezdődött el az, hogy néhány buddhista szövegben hús nélküli étkezést javasolták. Ennek ellenére még manapság sem minden buddhista szerzetes vagy apáca vegetáriánus. Például Kínában azok, de Tibetben nem. (bővebben a buddhizmusról és vegetáriánizmusról ITT írtunk)

4. Minden buddhista pacifista.
Gyakran mondják, hogy sosem vívtak háborút a buddhizmus nevében. Az, hogy mit is jelent pontosan a “nevében” kifejezés, nem világos, de voltak harcok buddhisták között (némelyik buddhista kolostor saját hadsereggel is rendelkezett). Ugyanígy létezett buddhisták és nem buddhisták között háború. A Tibetet megszálló brit erők ellen a tibeti buddhisták bátor harcot folytattak. A II. világháborúban sok japán pap, beleértve zen mestereket is, támogatta a japán császárság katonai terjeszkedését. (nagyon sokan hallottak a kínai Shaolin-kolostorról, ahol kisebb-nagyobb szünetekkel kb. 1500 éve képeznek ki hihetetlen képességű, harcos buddhista szerzeteseket)

5. Buddhizmus filozófia, nem pedig vallás.
A buddhizmusnak sok filozófiai iskolája van, éppen olyan kidolgozott tanokkal, mint bármely más, Európában kialakult filozófiai iskola. Ennek ellenére, a buddhizmus egy vallás, bármely definícióját is vesszük alapul ennek a meghatározhatatlan kifejezésnek, kivéve ha valaki csak azt tekinti vallásnak, ahol hisznek valamilyen teremtő Istenben. A történelem során a buddhisták nagy többsége – szerzetesek és világiak egyaránt - a következő életben való jó újraszületésre fókuszált, akár saját magára, akár családjára, akár a világegyetem összes lényére vonatkoztatva.

6. Buddha nem isten, hanem emberi lény volt, és a buddhizmusban nincs helye istenségek kultuszának.
A buddhizmusban az égi lényeknek választékos és alaposan kidolgozott panteonja létezik (ők a dévák. Ez a szó eredetében az angol “istenség” szóval áll rokonságban). Ezen égi lények mellett még vannak azok a halandó spirituális lények is (bódhiszattvák és buddhák), akik különféle mennyekben és tiszta földeken laknak, és akik válaszolnak a hívők imáira.


7. A zen elutasítja a hagyományos buddhizmust. Zen mesterek Buddha szobrokat égetnek el, semmibe veszik a szútrákat és rendszeresen látogatják a bárokat és bordélyokat.
A zen szerzetesek szigorú szabályzat-sorozatot követnek, amiket “tiszta szabályok”-nak neveznek, és amelyek az Indiából hozott szerzetesi fegyelmen alapulnak. A legtöbb zen szerzetes először átfogó és alapos módon tanulmányozza a buddhista iratokat, és csak azután kezdi meg képzését a meditációs csarnokban. És bár a zen négy alapelve közül a második így szól: “Nem támaszkodás az írásokra”, ennek ellenére a kelet-ázsiai buddhizmusban a zen rendelkezik a legnagyobb terjedelmű írott irodalommal.

8. A Négy Nemes Igazság nemes.
A “Négy Nemes Igazság” elnevezés nem pontos fordítás. A ‘nemes’ vagy ‘feljebbvaló’ kifejezésnek a szanszkrit árja szó felel meg, aminek, sajnos, a nácik miatt elég rossz hangzása lett. Az árja egy olyan “szakmai” kifejezés a buddhizmusban, ami olyasvalakire utal, aki eljutott az igazság közvetlen megtapasztalásához, így nem kell sem állati, sem szellemi, sem pokolbéli lényként újra megszületnie. A négy igazság a szenvedésről, a szenvedés eredetéről, a szenvedés megszüntetéséről és az ösvényről, amely ehhez vezet, a valóságnak megfelelő az ilyen megvilágosodott lények számára. De nem a valóságnak megfelelő számunkra; mi nem teljesen fogjuk fel, hogy az élet szenvedés. Így a kifejezés ezt jelenti: ‘négy igazság a [szellemileg] nemesek számára’.

9. A zen a ‘hirtelen megvilágosodás’ gyakorlatát támogatja, és ezzel megszabadítja követőjét a hosszú ideig tartó etikai jellegű és a meditációra és a bölcsesség kialakítására irányuló képzésektől, amelyek a hagyományos formájú buddhizmusban megtalálhatóak.
A zen szerzetesek rendszerint évtizedeket szoktak eltölteni teljes körű gyakorlással, mielőtt képessé válnak valódi haladás elérésére a meditációjukban.

10. Mindegyik spirituális hagyomány, beleértve a buddhizmust is, bár különböző ösvények, de ugyanarra a hegytetőre vezetnek.
Több kiváló buddhista, a japán zen Dógen mestertől kezdve egészen a jelenlegi dalai lámáig, állítja egyértelműen, hogy a [buddhista jellegű] megvilágosodást csak azok érhetik el, akik a buddhista ösvényen haladnak. Más vallás követése által is nagyon közel lehet kerülni (általában valamelyik mennyben való újraszületéshez lehet eljutni), de csak a buddhizmus rendelkezik azzal az ösvénnyel, amelyik elvezet a szenvedéstől való megszabaduláshoz. Tehát minden út elvihet a hegy alján lévő táborig, de csak a buddhizmus juttat fel a csúcsra.

További nyolc tévhitről ITT lehet olvasni

(Donald S. Lopez, Jr. másik írása, a Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről, ITT olvasható)

Forrás: 10 félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)

Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről (Donald S. Lopez írása alapján)

Tibetről és a tibeti buddhizmusról a nyugati világban már több évszázada virágoznak különféle mítoszok. Ehhez kellő táptalajt a fantázia és a félreértelmezések biztosítanak, így a mítoszok még ma is tovább élnek. Donald S. Lopez Jr. könyve, a Shangri-La foglyai: A nyugat és a tibeti buddhizmus igyekszik tisztázni azokat a félreértéseket, amik Tibet körül kialakultak. Ebből hét olvasható itt. (Donald S. Lopez, Washingtonban született 1952-ben, a buddhista és tibeti tanulmányok professzora a michigani egyetemen. Több könyvet is írt a buddhizmusról)

Lhásza (Fotó: Keven Osborne)

1. "Shangri-La" Tibet fantázianeve, amelyet James Hilton talált ki az 1933-as "Az elveszett horizont" című regényében (amit magyarra Déry Tibor fordított és A Kék Hold völgye címmel jelent meg magyarul), amiből aztán 1937-ben Frank Capra készítette filmet. A "Shangri" szónak tibeti nyelven nincs jelentése, "La" jelentése 'hegyszoros'. Elképzelhető, hogy ezt a nevet a Shambhala szóból képezte, ami egy mitikus buddhista királyság volt a Himalájában.  A "Shangri-La" nagyon hamar mindennapos szóhasználattá vált, olyan helyeket nevezve így, ahol minden jó, és ahol az igazság fennmaradt. 1942-ben, miután az Egyesült Államok repülői a Doolittle-rajtaütés során bombázták Japánt, Roosevelt elnöktől megkérdezték az újságírók, hogy honnan szálltak fel ezek a repülők. Az elnök ezt válaszolta, "Shangri-La"-ból. Roosevelt eredetileg Shangri-La-nak nevezte el azt az általa átalakíttatott elnöki nyaralót Marylandban, amit most Camp Davidként ismerünk. Manapság az egyik hotelhálózat viseli a Shangri-La nevet, így ehhez a fantázianévhez már a nyaralás és a tengerpart és ingyen italok köthetők.

2. Tibetről a legolvasottabb könyvet egy angol férfi írta, aki azt állította magáról, hogy ő egy tibeti láma, annak ellenére, hogy sosem járt Tibetben és egyetlen szót sem beszélt tibeti nyelven. Az 1956-ban kiadott "A Harmadik Szem" című könyv írója T. Lobsang Rampa. A könyvet egy tibeti láma önéletrajzaként írta meg, azt állítva benne, hogy az író nyolc éves korában egy úgynevezett harmadik-szem operáción ment keresztül, amiben egy lyukat fúrtak a homlokába, lehetővé téve számára az aura látását. Valójában ilyen eljárás egyáltalán nem ismeretes Tibetben. Végül aztán egy magándetektív kiderítette, hogy a könyv szerzője, Cyril Hoskin, egy angol vízvezetékszerelő munkanélküli fia. "A Harmadik Szem" című könyve bestseller lett Európában és Amerikában is. Egy lelkes olvasó még azt is megkísérelte, hogy saját magán hajtsa végre ezt a műtétet egy fogorvosi fúróval. Hoskin még további tizennyolc könyvet írt T. Lobsang Rampa néven, amiket  aztán több, mint négy millió példányban adtak el. ( A neve elején a "T" betű jelentése "Tuesday" - azaz kedd )

3. A tibetiek sosem hallottak a nekik tulajdonított híres vallási szövegükről, a Tibeti Halottaskönyvről. Amit nyugaton ezen a címen ismernek, annak eredetije egy rövid tibeti mű, a Bardo Tödol,  jelentése: "Megszabadulás hallás által a középső állapotban". Ez egy olyan halotti szöveg, amit a halottnak vagy haldoklónak olvasnak fel, hogy segítsenek neki megszabadulni az újraszületéstől, vagy ha ez nem lehetséges, akkor abban segítsenek, hogy következő életében jó újraszületése legyen. A tibeti buddhizmus négy szektája közül az egyikben több ilyen műfajú szöveget is használnak. A Bardo Tödol-t nyugaton Walter Wentz tette híressé. Walter Wentz egy gazdag amerikai theozófikus volt, aki 1920-as években utazott Indiába, és egy fordítást rendelt meg a Bardo Tödol-ból. Wentz aztán hozzátette a saját kommentárját, így a tibeti halotti szöveget átalakította theozófikus értekezéssé. A szöveget többen is felhasználták különböző munkákhoz, például Timothy Leary pszichológus és író, aki a pszichedelikus kábítószerek pártfogójának számít. Leary könyvének (The Psychedelic Experience: A Manual Based on the Tibetan Book of the Dead - A pszichedelikus tapasztalás: A tibeti halottaskönyv alapján készült kézikönyv) egyik legemlékezetesebb sorát John Lennon írta bele a Revolver című, 1966-os Beatles lemez, Tomorrow Never Knows dalába.

4. A leghíresebb buddhista mantra, az om mani padme hum,  nem azt jelenti, hogy "ékszer a lótuszban", hanem "Ó Ékszer-Lótusz". A szanszkrit nyelv XIX. századi európai tudósai a mantrában lévő megszólító végződést helyhatározó végződésnek olvasták, ebből jött az, hogy ékszer (mani) van a lótuszban (padme). Ez a félrefordított mantra aztán saját életre kelt, talán azért, mert szexuális szimbólumként is értelmezhető. Például rengeteg könyv címében  tűnik fel, köztük olyanokban is, amelyeknek semmi köze sincs Tibethez vagy a buddhizmushoz. A mantra, ugyanis valójában egy ima, a könyörületesség bódhiszattváját szólítja meg - róla úgy tartják, hogy a mindenkori dalai lámában reinkarnálódik. Ezt a bódhiszattvát egy ékszerrel és egy lótusszal kezeiben ábrázolják. Emiatt a mantráját inkább így lehetne fordítani: "Ó, Ékszer-Lótusz, kérlek, segíts" (erről a mantráról ITT és a bódhiszattváról bővebben ITT írtunk)

5. A tibeti buddhizmust a nyugati világban leggyakrabban "lámaizmus"-nak nevezik, ami viszont a tibetiek számára eléggé lekezelő kifejezés. Ennek eredete a XIX. század végére tehető, amikor mindkét nagyhatalom, Anglia és Oroszország, saját birodalmukhoz akarták hozzácsatolni Tibetet. Az angolok a gyarmatosításaik jellegzetes indokaként rendszerint a kultúrális elmaradottságot nevezték meg, amely miatt a gyarmatosítandó országot meg kell menteni saját magától. Így Tibetet is egy olyan elmaradott országnak festették le, amelynek babonás lakói a korrupt és gonosz papjaik által leigázva élnek. A nyugatiak állítása szerint ezen papok vallása nem a buddhizmus eredeti formája, így nem is érdemli meg azt, hogy buddhizmusnak nevezzék, ezért "lámaizmus"-nak keresztelték el. Ugyanis a nyugati tudósok úgy festették le az igazi buddhizmust, mint a józan értelem és önuralom vallását, amely mély filozófiával áthatott, és mindenféle rítustól mentes. Valójában azonban, a buddhizmusnak ez a formája sosem létezett Ázsiában, csak európai és amerikai könyvtárakban, előadótermekben lehetett rátalálni.

6.Mivel Tibet sosem vált európai gyarmattá, így a nyugat számára  a rejtélyek földje maradt - és még sokaknak továbbra is az fog maradni. A XIX. században divattá vált rejtélyes eltávozásokat azzal magyarázni, hogy az illető Tibetben volt. Némelyek azt állítják, hogy Jézus is itt töltötte elveszett éveit. Madame Blavatsky, a Theozófiai Társaság alapítója, mondta, hogy a "mahatmá"-k - a mesterek -, akik megőrizték Atlantisz ősi bölcsességét, Tibetben éltek. Az üres ház című regényben pedig Sherlock Holmes azt meséli, hogy látszólagos halálát követő időszakban két évet utazgatott Tibetben, ahol néhány napot egy "főlámával" töltött.

7. Tibetről az a kép él nyugaton, hogy ott békések és türelmesek az emberek. Azonban Tibet sosem volt erőszakmentes ország, még azután sem, hogy 1642-ben, az ötödik dalai láma kezébe került a világi hatalom is. A Tibet fölötti világi hatalmat az ötödik dalai láma csak mongol támogatója, Güsri kán katonai beavatkozásával tudta megszerezni úgy, hogy a kán csapatai legyőzték a dalai láma riválisát. Majd később, 1681-ben tibeti seregek harcoltak Ladakh ellen, és 1720-ban mongolok ellen. A XVIII. században tibeti fegyveres csapatok többször is behatoltak Bhutánba. 1788-1792 között  és 1854-ben a tibeti csapatok a megszálló nepáli erők ellen harcoltak, 1904-ben pedig a britek ellen. A kilencedik, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik dalai lámák mind fiatalon haltak meg, az a hír járja róluk, hogy megmérgezték őket. A tizenharmadik dalai láma pedig túlélte azt a merényletet, amelyet saját régense kísérelt meg ellene. Az 1950-es években sok tibeti szerzetes is harcolt a kínai megszállók ellen.

Forrás: Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről (angol nyelven)

Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

A poszt egyik apropója, hogy többen is ajánlották ezt a filmet, a másik pedig, hogy megjelent Donald S. Lopez, Jr. új könyve (és egy ehhez kapcsolódó cikk) arról, miért örvend akkora népszerűségnek a Tibeti Halottaskönyv Nyugaton. Szerinte ennek oka első sorban az, hogy mindenkit foglalkoztat a halál, másodsorban a Tibetről bennünk élő romantikus kép, harmadsorban pedig, hogy az amerikai teozófus Walter Evans-Wentz által megalkotott "halottaskönyv" (amelynek 1960 után megjelent kiadásai C.G. Jung pszichológiai elemzését is tartalmazzák) sokkal inkább a transzcendentalista világképet tükrözi, mint a tibeti buddhizmusét.

A film (japán-francia-kanadai film, 90 perc, 1994, narrátor: Leonard Cohen):



Kara György: Tibeti Halottaskönyv (részlet)
Az Agócs Tamás-féle Tibeti Halottaskönyv Előszava (PDF)
Villáminterjú Agócs Tamással és Kelényi Bélával
Agócs Tamás beszél a Tibeti Halottaskönyvről a Tilos Rádió tematikus napján (mp3)
Tarr Bence László: Tibeti halálmeditációk