Arahat/arhat

A korai buddhizmusban Buddha tanítványainak legfőbb célja az arahat/arahant (páli) vagy arhat (szanszkrit) - “érdemes” vagy “tökéletes” – állapot elérése volt. Ők azok, akik megvilágosodtak és elérték a nirvánát. (arról, hogy mi is ténylegesen a nirvána vagy nibbána, ITT írtam bejegyzést)

Az arahat a kínai buddhizmusban áluóhán vagy luóhán.

 

A legrégebben keletkezett szent iratokban némely esetben a történelmi Buddhát is nevezték arahatnak. Ekkor még mindkettőre – a Buddhára és arahatra is - úgy tekintettek, mint akik tökéletesen megvilágosodtak és megtisztultak minden szennyeződéstől, béklyótól. Az egyetlen különbség a kettő között az volt, hogy míg az arahat egy tanító segítségével érte el a megvilágosodást, addig a Buddha saját maga erejéből. Ő a mesterek mestere, a világ tanítója, aki kinyitja az ajtót mások számára is.

 

A történelmi Buddha halála után tanítványai különbözőképpen kezdték el értelmezni tanait. Ezzel együtt szükségszerűen az arahatról (de nem a Buddháról) is megoszlottak a vélemények. Voltak olyanok, akik azt állították, hogy egy arahat még rendelkezhet némi tökéletlenséggel és tisztátalansággal. Többek között az arahatok minősége fölötti egyet nem értés is oka volt az eredetileg egységes szangha szétválásának.

 

Az arahat a théraváda buddhizmusban

A történelmi Buddha halála utáni évszázadokban, amikor a buddhizmus már egyre jobban elterjedt, az az elképzelés alakult ki, hogy három ösvényen lehet eljutni a felébredéshez/megvilágosodáshoz: egy Buddha tanítványaként (szávaka); önálló Buddhaként (paccseka-buddha) – ő az, aki saját erejéből elérte a felébredést, de nem tanít másokat; és önmagától helyes módon felébredt Buddha (szamma-szambuddha).

 

Az arahat pedig, a legrégebbi szent iratoknak megfelelően továbbra is az a személy, aki egy Buddha tanítványaként mind a tíz béklyótól megszabadult és megvilágosodott/felébredt. (a megvilágosodás négy fokozatáról ITT írtam bejegyzést)

 

Az arhat a mahájána buddhizmusban

A mahájána buddhisták is használhatják az arhat szót bármely megvilágosodott lényre, vagy úgy ítélhetik, hogy az is lehet arhat, aki már nagyon régen az ösvényen jár, de még nem érte el a megvilágosodást. Van, amikor a srávaka szót is alkalmazzák  – ‘hallgató/tanítvány’ – az arhat szinonimájaként. Mindkét szó egy nagyon előrehaladott gyakorlót fejez ki.

 

Szólnak legendák hat, nyolc, tizenhat, tizennyolc vagy egyéb meghatározott számú arhatról, akiket elsősorban a kínai és tibeti buddhizmusban találhatunk. Úgy tartják, hogy maga Buddha válogatta ki őket a tanítványai közül, hogy maradjanak a világban, és védelmezzék a Tant addig, amíg a Maitréja buddha – az eljövendő kor Buddhája - meg nem érkezik. A buddhizmusban ezeket az arhatokat olyan tisztelet övezi, mint a kereszténységben a szenteket.

 

Arhatok és bódhiszattvák

Míg a théraváda hagyományban manapság is az arahat/aharant állapot elérése a legfőbb cél, addig a mahájána buddhizmusban a gyakorlás ideálja nem annyira az arhat vagy srávaka, hanem a bódhiszattva. (a bódhiszattva olyan a megvilágosodott lény, aki megesküszik arra, hogy minden élőlényt megszabadít a szenvedéstől. A bódhiszattvákról ITT írtam bejegyzést)

Forrás: Arhat vagy arahat (angol nyelven)

           A tíz tökéletesség (angol nyelven)

 

A théraváda és mahájána irányzat összehasonlítása néhány alapkérdésben

A történelmi Buddha (Sákjamuní) úgy halt meg, hogy maga helyett nem nevezett ki vezetőt a szerzetesi közösség (szangha) élére. Halála után gyorsan összehívtak egy zsinatot, ahol sikerült élőszóban rögzíteni Buddha tanbeszédeit és a szerzetesi fegyelmi szabályzat (vinaja) főbb pontjait. Ezeket akkor még minden jelenlévő szerzetes elfogadott. (a legelső zsinat három fontos személyéről, akik nélkül minden bizonnyal semmivé lett volna Buddha minden tanítása, Mahákásjapáról ITT, Ánandáról ITT, Upáliról ITT írtunk)

Mahákasjapa és Buddha

Azonban az évek múlásával a vezető nélkül maradt és amúgy is szétszórva élő közösségben (szanghában) hamarosan elkezdődött az eredeti tanítás és a szerzetesi fegyelmi szabályzat több pontjának különböző módon való értelmezése, így egy idő után elkerülhetetlenné vált a szakadás az addig egységes szanghában. A hagyomány szerint az évszázadok során legalább 18 különféle iskola keletkezett. Ebből mostanra két nagy irányzat létezik, a théraváda (a hínajána – ‘kis szekér’ irányzat egyetlen máig fennmaradó iskolája) és a mahájána – ‘nagy szekér’ irányzat. Ez napjainkra több kisebb iskolára bomlott.

A két nagy irányzat, a théraváda és mahájána közös pontjai:

1. A buddhizmus történelmi alapítójának Sákjamuní Buddhát tekintik. (ő a történelmi Buddha, azaz Sziddhattha Gótama vagy szanszkrit alakban Sziddhártha Gautama)

2. Minden buddhista iskola, még a tibeti vadzsrajána is, elfogadja a következő fogalmakat: Három Drágaság, a Négy Nemes Igazság, a Nyolcrétű Ösvény és a Függő Keletkezés 12 láncszeme.

3. Minden iskolában jelen van a Háromszoros Fogadalmi képzés, és a meditáció és a bölcsesség kihangsúlyozása.

4. A különféle irányzatok buddhista kánonjai a tanításokat három nagy csoportba osztják (szútrák – tanbeszédek, vinaja – szerzetesi fegyelmi szabályzat és sásztra – magyarázó szövegek).

5. Abban is mind egyeznek, hogy az elmét az anyag fölöttinek tartják. Minden irányzatban, iskolában alapvetőnek számít a gondolatok és az érzelmek kordában tartása, a racionális, belátó gondolkodás.

A különbségek a théraváda és mahájána buddhizmusban

1. Buddha

Théraváda: Csak a történelmi Buddhákat (Sákjamuní) és a múltbéli buddhákat ismerik el.

Mahájána: Sákjamuní mellett más buddhák, például Amitábha és a Gyógyító Buddha is nagyon népszerűek.

2. Bódhiszattva

Théraváda: Csak Maitréja bódhiszattvát, a jövőbeli Buddhát fogadják el.

Mahájána: Maitréja bódhiszattva mellett Avalókitésvara, Mandzsusrí, Ksitigarbha és Szamantabhadra a négy jól ismert bódhiszattva.

(a bódhiszattvákról ITT írtunk bejegyzést)

3. A cél

Théraváda: Arhatság vagy a Paccséka Buddhaság elérése (A kettő között különbség van: míg az arhatok olyan illetők, akik egy buddha segítségével vagy a tanítások megértése által jutnak el a megvilágosodáshoz, addig a Paccséka Buddha olyasvalaki, aki mások segítsége nélkül, saját maga által jut el a megvilágosodáshoz. És mindezt saját maga számára teszi, mert anélkül hal meg, hogy a végső és tökéletes belátását, a megvilágosodását kinyilvánítaná a világ előtt. Ezért szokták sok esetben a Paccséka Buddhát a ‘Néma Buddha’ kifejezéssel fordítani)

Mahájána: A cél a buddhaság elérése (a Bódhiszattva-ösvényen keresztül)

4. Buddhista iratok rendszere

Théraváda: A páli kánon (Tipitaka) három részből (‘kosárból’) áll: Vinaja Pitaka – ‘szerzetesi fegyelem kosara’,  Szutta Pitaka – ‘tanbeszédek kosara’ és az Abhidhamma Pitaka – ‘tantételek kosara’. (a théraváda szent iratokról ITT írtunk)

Mahájána: A mahájána buddhista kánon szintén a Tripitaka hármas felosztását alkalmazza: a fegyelem (vinaja), tanbeszédek (szútrák) és a Tant magyarázó rész (abhidharma). Általában a témák 12 csoportra oszthatóak, mint például Okok és Feltételek és Versek. A mahájána szent iratok gyakorlatilag az egész théraváda Tipitakát magukba foglalják, emellett több olyan szútrát is, amelyik a Tipitakában nincs benne. (a mahájána szent iratokról ITT írtunk)

5. Bódhicsitta fogalom

Théraváda: Leginkább az önmegszabadításra helyeződik a hangsúly. Teljes mértékben saját magunkra támaszkodunk, hogy megsemmisítsük az összes szennyeződést.

Mahájána: Az önmegszabadítás mellett rendkívül fontos, hogy a mahájána követők segítsenek más érző lénynek.

6. Trikája (három test tana) fogalma

Théraváda: Nagyon korlátozott mértékben foglalkoznak ezzel a témával. Főként a nirmána-kája és a dharma-kája testet említik.

Mahájána: Ez a fogalom nagyon alaposan kidolgozott a mahájána buddhizmusban. A Trikája fogalmát szambhoga-kája egészíti ki. (a Trikájáról kicsit bővebben ITT írtunk)

7. Elterjedés

Théraváda: Déli buddhizmusnak is nevezik: Srí Lanka, Thaiföld, Burma, Laosz, Kambodzsa és Dél-Kelet Ázsia egyes részein terjedt el.

Mahájána: Északi buddhizmusként is ismerik: Tibet, Kína, Tajvan, Japán, Korea, Mongólia és Dél-Kelet Ázsia egyes részein található meg.

(folytatás: 2 .rész)

Forrás: Buddhista iskolák - összehasonlítás (angol nyelven)

           Paccséka Buddha  (angol nyelven)

Mi az a megvilágosodás? És honnan tudod, hogy 'megvan' neked?

A nyugati emberek többsége hallott már arról, hogy egy Buddha nevű illető megvilágosodott és hogy a buddhisták maguk is a megvilágosodást keresik. De mit jelent ez egészen pontosan? Mi az a megvilágosodás és honnan tudjuk, hogy ‘megvan’ nekünk?

 Legelőször is, nem árt tisztázni, hogy a ‘megvilágosodás’ (Enlightenment) szó egy angol kifejezés*, ami több dolgot is jelenthet. Például, nyugaton, a 17. és 18. században a felvilágosodás (Enlightenment) kora egy olyan filozófiai mozgalom volt, amely a tudományt és a józan észt emelte a mítosz és babona fölé.

Akkor a nyugati kultúrában, a ‘megvilágosodás/felvilágosodás’ szót gyakran összekapcsolták az értelemmel és a tudással. De a buddhista megvilágosodás valami más.

Megvilágosodás és szatori

A zűrzavart tovább növelve, a ‘megvilágosodás’ szót néhány olyan ázsiai kifejezés fordításakor is használták, amelyek nem pontosan ugyanazt a fogalmat jelentik. Például, a nyugati, angol nyelvű emberek a zen buddhizmust D.T. Suzuki (1870-1966), japán tudós írásain és előadásain keresztül ismerhették meg, aki saját maga fordított angolra japán nyelvű iratokat és írt zen buddhista könyveket angolul. Suzuki a ‘megvilágosodás’ szót használta a japán szatori kifejezés fordítására, amely a szatoru (jelentése: ‘tud’) igéből származik. (Hogy miért ezt használta, annak oka volt)

 A szatori szót általában a valóság valódi természetének belátásának megtapasztalására használják . Ahhoz hasonlítják, mint amikor kinyitunk egy ajtót. Azonban egy ajtó kinyitása egyáltalán nem ugyanaz, mint az ajtón belüli dolgok megtapasztalása. A nyugati kultúrában, részben Suzuki hatására alakult ki az a tévhit a spirituális megvilágosodásról, hogy az egy hirtelen jövő, üdvös, átalakító tapasztalás Ennek ellenére, ez így félrevezető gondolat.

Megvilágosodás és bódhi (théraváda irányzat)

A bódhi egy páli szó, aminek jelentése ‘megvilágosodás, végső tudás’.
A théraváda buddhizmusban ez a megvilágosodás, végső tudás, összekapcsolódik annak a Négy Nemes Igazságnak a belátásával, amelyik a dukkha megszüntetéséhez vezet. (a dukkha szintén páli szó, amit ‘szenvedés’-nek szoktak fordítani, de valódi jelentése inkább ‘feszültséget okozó’, ‘nem kielégítő’. A ford. megjegyzése)

Az a személy, aki ezt a belátást tökéletesre fejlesztette és elhagyott minden szennyeződést, egy arhat, aki kiszabadult a szamszára körforgásából. Az arhat még életében belép egyfajta feltételes nirvánába, és halálakor eléri a teljes nirvána békéjét.

 Az SN 35.152 szuttában, Buddha ezt mondja:

“Akkor, szerzetesek, ez az a tényező, amivel egy szerzetes, a hiten kívül, a meggyőzésen kívül, a hajlandóságon kívül, az ésszerű elmélkedésen kívül, a nézetek és teóriákban való élvezeten kívül, megerősítheti a megvilágosodás elérését: ’A születés megszűnt, a szent élet elvégeztetett, amit tenni kellett, megtevődött, nem kell tovább élni ezen a világon.’”

Megvilágosodás és bódhi (mahájána irányzat)

A mahájána buddhizmusban a bódhi összekapcsolódik a tökéletes tudással, a súnjatával. Ez az az ürességről szóló tanítás, amelyik azt mondja, hogy minden jelenség mentes az én-től, azaz üres.

Miért fontos ez? A legtöbb ember jellegzetesnek és állandónak érzékeli a körülötte lévő élőlényeket és dolgokat. De ez téves nézet. Valójában az érzékelhető világ állandóan változó okok és feltételek kapcsolatából áll. (lásd: Függő Keletkezés) A bennünket körülvevő élőlények és dolgok nem valódiak, de nem is nem-valódiak és mentesek az én-től, azaz üresek. (Két igazság) Azáltal, hogy érzékeljük a súnjatát, a boldogtalanságunkat okozó én-be kapaszkodás béklyói felbomlanak.

 A mahájána buddhizmusban a gyakorlás eszményképe a bódhiszattva, az a megvilágosodott lény, aki azért marad ebben az érzékelhető világban, hogy segítse a lények megvilágosodását. A bódhiszattva-ideál több, mint önfeláldozás; azt a valóságot tükrözi vissza, mely szerint egyikőnk sem különálló.

Ennek ellenére, bár D.T. Suzuki és többen az első zen tanítók közül nyugaton, úgy magyarázta a megvilágosodást, mintha az egy tapasztalat volna, a legtöbb zen tanító és zen szöveg elmagyarázza, hogy a megvilágosodás nem csupán egy tapasztalat. Még a szatori sem maga a megvilágosodás.

Megvilágosodás és Buddha-természet

A zen legenda szerint, amikor Buddha megvilágosodott, azt mondta: “Milyen figyelemreméltó! Már minden lény megvilágosodott!” Ez a “már megvilágosodott” állapot a Buddha-természet. A mahájána buddhizmusban a Buddha-természet nem más, mint a minden lényben benne rejlő buddhaság. Mert minden lény már Buddha, ezért a feladat nem a megvilágosodás elérése, hanem a feltárása.

A kínai mester, Huineng (638-718), a csan (vagy zen) hatodik pátriárkája, a buddhaságot a felhők által eltakart holdhoz hasonlította. A felhők képviselik a tudatlanságot és a szennyeződéseket. Amikor ezek a felhők szép sorjában elvonulnak, feltárul az, ami már addig is jelen volt.

Semmi különös

És hogy is van ez a hirtelen jövő, üdvös, átalakuló tapasztalás? Önmagában az ilyen tapasztalás még nem megvilágosodás. Lehet, hogy az ilyen tapasztalást egy mély belátás kísér, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. Viszont az olyan üdvös spirituális tapasztalás, amely nem alapul a Nyolcrétű Ösvény gyakorlásán, valószínűleg nem is átalakuló.

Továbbá, ez a gyakorlás egy életre szól. Ez nem olyan, amit elvégzettnek tekintve kipipálunk, miután a célt elértük. A zen tanító, Barry Magid mondta Hakuin mesterről:

“Hakuin számára a szatori utáni gyakorlás azt jelentette, hogy miután véglegesen megszűnt a saját személyes állapotba és megvalósításba való belefeledkezés, az embernek önmagát és gyakorlását mások tanítására és megsegítésére kell szentelnie. Legvégül, végre valahára, felismerte, hogy az igazi megvilágosodás a vég nélküli gyakorlás és a jól működő együttérzés kérdése, nem pedig valami olyan, ami egyszer és mindenkorra egy nagyszerű pillanatban bekövetkezik a meditációs párnán." (A megjelenés előtt álló  Semmi sincs elrejtve című könyvből)

Némely hagyomány úgy tartja, hogy egy megvilágosodott lény mindentudóvá válik és természetfölötti ereje lesz. Más hagyományok azt tanítják, hogy bár a ‘megvilágosodott lény’-nek lehetnek rendkívüli tulajdonságai, ez a lény sem feltételekhez kötött lény, sem pedig feltételek nélkül létező lény.

 Sunrjú Szuzuki (1904-1971), szótó-zen szerzetes, mondta a megvilágosodásról:

“Egyfajta érdekesség, hogy azon emberek számára, akik nem tapasztalták a megvilágosodást, a megvilágosodás valami csodálatos dolog. De amikor elérik, akkor semmi. De most még nem semmi. ‘Érted?’ Egy gyermekes anyának, semmi különleges nincs abban, hogy gyerekei vannak. Ez a zazen. Tehát, ha gyakorlod ezt a gyakorlatot, mind jobban és jobban szert teszel valamire – semmi különlegesre, de mégis valamire. Mondhatod rá, hogy “egyetemes természet” vagy “buddha-természet” vagy “megvilágosodás”. Nevezheted több néven is, de annak az illetőnek, aki elérte, ez semmi és ez valami.”


Sunrjú Szuzuki

Tudnunk kell, hogy a buddhista értelemben vett megvilágosodásnak semmi köze sincs a műveltséghez vagy az észhez. És az sem megvilágosodás, amikor valaki egy nem evilági állapotú eksztázisban létezik vagy látomásai vagy természetfölötti tapasztalatai vannak.

De honnan ismered fel, amikor “megvan” neked? A megvilágosodás nem tulajdonság, aminek a birtokában vagyunk. És az emberek közismerten rosszul ítélik meg saját felébredésük szintjét. Az egyetlen mód arra, hogy próbára tedd a belátásodat, hogy bemutatod egy dharma tanítónak. És ne csüggedj el, ha az, amiről azt képzeled, hogy neked “megvan”, darabokra törik a tanító alapos vizsgálata által. A valódi belátásod nem törik szét.

Azt, hogy megvilágosodtunk-e vagy sem, magunk is felmérhetjük, ha ismerjük a megvilágosodás hét tényezőjét. Ezekről ITT írtam bejegyzést.

* A magyar nyelv 'megvilágosodás' szava (rálátás, felfedezés értelemben) a latin illuminatio-ból származik, részben közvetlenül, részben közvetve, a német Erleuchtung fordításaként. Tehát, az angol Enlightment-tel ellentétben alakjában nem egyezik meg a Felvilágosodásra használt szavunkkal, viszont annak értékei (a racionális megismerés, a saját tapasztalat hangsúlyozása, a vakhit elvetése stb.) kétségtelenül rávetülnek. (A szerk. megj.)

Forrás: Mi a megvilágosodás? (angol nyelven)

Nílakantha Dháraní - a Nagy Könyörületesség Mantra

A Nílakantha Dháraní - a Nagy Könyörületesség Mantra egy olyan mahájána buddhista dháraní, amely Avalókitésvara bódhiszattvához szól. Gyakran használják védelem-kérésre vagy megtisztulásra.

A dháraní egy rituális beszéd-fajta, hasonló a mantrához. A dháraní szó szanszkrit nyelvből ered, jelentése "tartani, fenntartani". A dháraní és a mantra közötti különbséget nehéz meghatározni. Van, aki szerint minden mantra dháraní, de nem minden dháraní szükségszerűen mantra. A mantrák általában rövidebbek. Viszont mindkettő tartalmaz számos olyan hangtöredéket, mint az Om (vagy Hum), amelyeknek a jelentése idővel elveszett vagy szimbolikussá vált (pl. az Om "minden kezdetét jelölő szótag").

Van, aki szerint a mantra és dháraní eredetileg egymással felcserélhető volt, de egy idő után a dháraní az értelemmel bíró, érthető kifejezéseket tartalmazó szövegek neve lett, míg a mantrák olyan szótagokból álló szövegek, amelyeknél nem lényeges a megértésük. Van, aki úgy tudja, hogy a mantra szót a hinduk már a Védák idejében is használták, viszont a dháraní nem volt ismert a buddhizmus kialakulása előtt. (Eredetileg a "kéknyakú" kifejezést a hinduizmusban Sivára használták, azért, mert egy alkalommal a vizekben feltört mérget a torkában tartotta, hogy megmentse az emberiséget a méreg pusztításától. És ez a méreg festette kékre Siva nyakát. Hogy ebből a hindu mítoszból került-e át a buddhizmusba a "kéknyakú" kifejezés vagy sem, és ha igen, akkor miért és hogyan, arról sajnos, nem igazán tudunk semmit sem.)

Ani Csöjing Drolma énekeli a dháraní rövid formáját*, ennek neve 'Tizenegyarcú Avalókitésvara dháraní':

Avalokiteśvaraikadaśamukha dhāraṇī - Tizenegyarcú Avalókitésvara dháraní

Namo ratna-trayāya
Hódolat a Három Ékkőnek

namaḥ ārya-jñāna-sāgara-vairocana-vyūha-rājāya
Hódolat Szágarának (a nemes bölcsesség óceánjának), Vairócsanának (a mindent megvilágítónak), Vjúharádzsának (a seregek királyának),

tathāgatāya arhate samyak-sambuddhaya
a Tathágatának, az arhatnak, a tökéletesen megvilágosodottnak!

namaḥ sarva-tathāgatebyah arhatebyaḥ samyak-saṃbuddhebyaḥ
Hódolat minden Tathágatának, arhatnak, tökéletesen megvilágosodottnak!

namaḥ ārya-avalokiteśvarāya bodhisattvāya mahāsattvāya mahākāruṇikāya
Hódolat a nemes Avalókitésvarának, a bódhiszattvának, a mahászattvának, akinek együttérzése hatalmas!

tad-yathā: oṃ dhara dhara dhiri dhiri dhuru dhuru
Így: Om, megtartó, megingathatatlan, terhet hordozó! 

iti vatte cale cale pracale pracale
… rázkódik és rezeg(?)

kusume kusume vare ili mili citi-jvalam-āpanāye, svāhā!
a tűzben, a legcsodálatosabb tűzben, ili mili, [mert] izzó felismerésre jutott, üdv!**

Ez a teljes változat:

Nīlakaṇṭha Dhāranī - A Kéknyakú dháraní

Namo ratna-trayāya
A Három Ékkő hódolata

I. Bevezető üdvözlés

Nama āryāvalokite-śvarāya bodhisattvāya mahā-sattvāya mahā-kārunikāya
Hódolat a nemes Úrnak, aki letekint (Avalókitésvarának), a megvilágosodott érző lénynek, a nagyszerű lénynek, a könyörületesnek!

II. Avalókitésvara neve

Om sarva-bhaya-śodhanāya tasya namaskrtvā imu Ārya-valokite-śvarā tava namo Nīlakantha
Om! Hódolván a minden félelmet eloszlatónak, a nemes Avalókitésvarának, hódolat a Kéknyakúnak!

III. Slóka a hridaja-dháraní üdvösségének kinyilatkoztatásáról

Hrdayam vartayisyāmi sarvārtha-sādhanam śubham ajeyam sarva-bhūtānām bhava-mārga-viśodhakam
Kinyilatkoztatom a szív-dháranít, ami minden célhoz elsegít, minden lény számára tiszta és felülmúlhatatlan, és amelyik megtisztítja a létezés ösvényét.

IV. Dháraní

Tadyathā: Om Ālokādhipati lokātikrānta
Ilyen módon: Om! Ragyogás Ura, a Világot Felülmúló!
Ehi mahā-bodhisattva sarpa-sarpa smara smara hrdayam
Jöjj, nagy bódhiszattva, ereszkedj alá, ereszkedj alá! Kérlek, emlékezz a szív-dháranímra!
Kuru-kuru karma dhuru-dhuru vijayate mahā-vijayate
Tedd, tedd a dolgod! Tarts szorosan, tarts szorosan, Győztes, ó nagy Győztes!
Dhara-dhara dhārinī-rāja cala-cala mama vimalā-mūrtte
Tartsd meg, tartsd meg, Dháraní Királya! Indulj, indulj az én makulátlanul tiszta képmásom felé!
Ehi ehi chinda chinda aras pracali vaśa-vaśam pranāśaya
Jöjj, jöjj, fogadalom, fogadalom admantin királya, pusztíts el, pusztíts el minden mérget!
Hulu-hulu smara hulu-hulu sara-sara siri-siri suru-suru
Gyorsan, gyorsan, kérlek, ne feledd, gyorsan, gyorsan! Ereszkedj alá, ereszkedj alá, ereszkedj alá! 
Bodhiya-bodhiya bodhaya-bodhaya maitriya Nīlakantha [dehi me] darsanam
Megvilágosodottként, megvilágosodottként, nyisd fel az én szemem, nyisd fel az én szemem. Könyörületes Kéknyakú, jelenj meg [nekem]!
Praharāyamānāya svāhā siddhāya svāhā mahā-siddhāya svāhā siddhayogīśvarāya svāhā
Üdv Neked, aki bennünket szemmel tartasz! Üdv az Eredményesnek! Üdv a Nagyszerű Eredményesnek! Üdv a jógik Eredményes Urának!
Nīlakanthāya svāhā varāha-mukhāya svāhā narasimha-mukhāya svāha
Üdv a Kéknyakúnak! Üdv a Vadkan arcúnak! Üdv az Ember-oroszlán arcúnak!
Gadā-hastāya svāhā cakra-hastāya svāhā padma-hastāya svāhā
Üdv annak, aki kezében jogart tart! Üdv annak, aki a kezében diszkoszt hordoz! Üdv annak, akinek a kezében lótusz pompázik!
Nīlakantha-pāndarāya svāhā Mahātali Śankaraya svāhā
Üdv a Kéknyakúnak, a (szent hamuval) bekentnek! Üdv a rendkívül szerencsehozónak!

V. Végső üdvözlés

Namo ratna-trayāya Nama āryāvalokite-śvarāya bodhisattvāya svāhā
Hódolat a Három Ékkőnek, hódolat a nemes Avalókitésvarának (az Úrnak, aki letekint), üdv a megvilágosodott lénynek!

* A vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy ez ugyanannak a dháranínak egy rövidebb és egy hosszabb változata vagy két, egymástól független szöveg.

** A fordítás az én (Roni) próbálkozásom, részben az angol fordítás, részben a szanszkrit szótár segítségével. Bármi javítási ötletet szívesen veszek (itt alább, kommentben).

A posztot Ildi írta, ő fordította a Kéknyakú szövegét is, én (Roni) csak szerkesztettem.

Forrás: Nīlakantha dhāranī (angol Wikipedia)
             Avalokitesvara mantra (Wildmind, comment of Bodhipaksa)

További Avalókitésvara/Kuan-jin dháraník: The Great Compassion Mantra

Vadzsrapáni bódhiszattva

A mahájána buddhizmus egyik legkorábban feltűnt bódhiszattvája. Szanszkrit eredetű neve a "vadzsra" - "villám" vagy "gyémánt"  és a "páni" - "kézben" szavakból származik.

Buddha védelmezője és vezetője. A buddhista ikonográfiában Vadzsrapánit a Buddhát körülvevő három védelmező istenség egyikeként is meg szokták jeleníteni. Ez a három védelmező istenség Buddha erényeit szimbolizálja: Mandzsusrí - a buddhák bölcsességét, Avalókitésvara - a buddhák könyörületességét, és Vadzsrapáni - a buddhák erejét. Ő az egyetlen buddhista istenség, akit már a Páli Kánonban is megemlítenek, a DN 3 Ambattha Szuttában. A mahájána buddhizmusban nagyon tisztelik őt, alakja feltűnik shaolin templomokban, a tibeti buddhizmusban és még a Tiszta Föld buddhizmusban is. (Ez utóbbiban Mahászthámaprápta* néven ismert, és Amitábhával és Avalókitésvarával együtt Háromságot alkot.)

Vadzsrapáni japán megtestesülése, Nió*, mint a Dharma védelmezője, több japán buddhista templomban is megtalálható. 

Az i.e. 4. században, a makedón Nagy Sándor hódításainak nyomán a hellén művészeti stílus éppúgy megjelent Közép-Ázsiában, mint az India felől terjedő buddhizmus. Így Észak- Indiában egy különleges művészeti ábrázolás alakult ki, majd terjedt tovább Közép-Ázsián és Kínán keresztül Japánba. Ez volt a greco-buddhizmus, amely sajátságos hellén stílusban jelenítette meg a buddhizmus főbb alakjait. Vadzsrapáni ábrázolásához a görög mitológiai hős, Hérekaklész alakját vették át. A greco-buddhizmusban Vadzsrapánit szőrös, izmos atlétaként jelenítették meg, amint egy rövid "gyémánt" furkósbotot fog.

Japánban Vadzsrapáni Sukóngósin ("Gyémántbot-forgató Isten") néven ismert, és ő adta az ihletet Nió (szó szerint "Jóindulató Király") alakjához, aki Buddha haragos és izmos védelmező istene, és akit manapság is több buddhista templom bejáratánál álló, félelemkeltő birkózó-féle szobor formájában jelenítenek meg.

Forrás: Vadzsrapáni wikipédiás cikk (angol nyelven)

*A link angol nyelvű

Szamantabhadra bódhiszattva

Szanszkrit eredetű nevének jelentése: "Aki Teljesen Átitatott Jóval " vagy "Teljes Mértékben Kiváló". Japánban Fugen, Kínában pedig Phu-hszian (Puxian)  néven ismert.  A Dharmát tanítók védelmezője és a meditációt és a buddhák gyakorlatát képviseli.

Szamantabhadrát gyakran jelenítik meg Mandzsusríval és Sákjamuni Buddhával (a történelmi Buddhával), ők hárman a Sákjamuni háromságot alkotják. A vadzsrajána buddhizmusban ő az eredeti (dharmakája) Buddha. A művészetben néha nőnek, néha férfinek ábrázolják. Sok esetben olyan elefánton ül, aminek hat agyara van, kezeiben lótuszt vagy ernyőt tartva és egy kívánság-teljesítő ékszert vagy kézirattekercset.

A vadzsrajána ikonográfiában meztelen és sötétkék színű, egyesülve ábrázolják kísérőjével, Szamantabharível. Szamantabhadrí fehér színű, az elme bölcsesség szemléletének elsődleges szimbóluma, aki kontrasztban áll a párjával, akinek égkék színe képviseli a határtalanságot és alaktalanságot. Mindkettő meztelensége mesterkéletlen és cifraság nélküli, amely az elme lényegi természetére utal.

Kínában Szamantabhadra a tettekhez kapcsolódik, míg Mandzsusrí a bölcsességhez. Japánban Szamantabhadrát a tendai és singon iskola tiszteli, a nicsiren iskola pedig a Lótusz Szútra védelmezőjeként tekint rá. 

Srí Lankán Szaman néven tisztelik. Nevének jelentése " a reggeli kelő nap". Szaman Isten a sziget és a buddhizmus egyik védelmező/őrző istensége. A fő emlékhelye Ratnapurában van, ahol évente ünnepséget rendeznek tiszteletére.

 Forrás: Az öt főbb bódhiszattva (angol nyelven)
             Szamantabhadra wikipédiás cikk (angol nyelven)
             Szamantabhadrí wikipédiás cikk  (angol nyelven)

Ksitigarbha bódhiszattva

Ksitigarbha neve szanszkrit eredetű, jelentése "A Föld Méhe" vagy "Föld(i) Kincsestár" vagy "Föld(i) Raktár". Ti-cang (Dizang) néven ismert Kínában és Dzsizó (Jizō) néven Japánban. A pokolban szenvedő lények megmentőjeként tisztelik, és a meghalt gyermekek és az anyaméhben elvetéltek védő istensége. Emellett, még a gyerekek, a várandós nők, tűzoltók és utazók, zarándokok védelmezője is. Ksitigarbha megesküdött, hogy nem pihen addig, amíg meg nem szabadít minden lényt a pokoltól a történelmi Buddha halála és Maitréja megjelenése közti időszakban, és addig nem fogja elérni a buddhaságot, amíg minden pokol üres nem lesz.

Ezért a fontos szerepéért a Ksitigarbha tiszteletére emelt díszes síremlékek gyakran központi szerepet töltenek be távol-keleti mahájána templomokban, különösen emléktermeken vagy mauzóleumokon belül.

A többi bódhiszattvával ellentétben, akiket általában fejedelmi formában ábrázolnak, Ksitigarbhát jobbára egyszerű szerzetesnek öltözve, borotvált fejjel jelenítik meg. Gyakran tart egyik kezében egy kívánság-teljesítő ékkövet, a csintámani-t, és a másik kezében egy pálcát, hat gyűrűvel. A hat gyűrű jelzi azt, hogy a bódhiszattva mind a hat birodalomban lévő lényt védelmezi.

A kívánság-teljesítő ékkő, a csintámani, amit Ksitigarbha tart kezében, a buddhista és hindu hagyományban is megjelenik. A buddhista hagyomány szerint, ha valaki a csintámani mantráját recitálja, akkor elérheti Buddha bölcsességét és képes lesz megérteni Buddha igazságát. A tibeti buddhista hagyományban a csintámanit néha sugárzó gyöngyként ábrázolják és a Buddha különböző megjelenési formái közül némelyiknek van ilyen. Azt is mondják még erről az ékszerről, hogy megjeleníti azt, amit kívánnak. Legyen az kincs, ruha, étel, míg a betegséget és szenvedést eltávolítja, vizet megtisztítja, stb.

Ksitigarbha a mahájána buddhizmus négy fő bódhiszattvájának egyike, Szamantabhadra, Mandzsusrí és Avalókitesvara mellett.

Forrás:  Az öt főbb bódhiszattva (angol nyelven)

               Ksitigarbha  wikipédiás cikk (angol nyelvű)

               Csintámani  wikipédiás cikk (angol nyelvű)

Mandzsusrí bódhiszattva

Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvája, a mahájána buddhizmus egyik legfontosabb alakja. A bölcsességet (szanszkritul pradzsnyá)  képviseli, ami sem tudás, sem fogalom, és minden érzékelésen és tapasztaláson túli.

Szanszkrit eredetű nevének jelentése "Aki nemes és jóindulatú" vagy "Jóindulatú Dicsőség". Gyakran ábrázolják fiatal férfiként, egy kardot tartva jobb kezében és a Pradzsnyá Páramitá (Bölcsesség Tökéletessége) Szútrával a bal kezében vagy annak közelében. Néha oroszlánon lovagol, ami kiemeli nemes és félelem nélküli természetét, és azt is szimbolizálja, hogy a bölcsesség képes az elmét megfékezni, ami hasonlatos egy vad oroszlán meglovagolásához vagy leigázásához. Néha kard és szútra helyett lótusszal, ékszerrel vagy királyi pálcával ábrázolják. Fiatalsága azt jelzi, hogy a bölcsesség természetesen és könnyedén jelenik meg (és talán azt is, hogy a bölcsesség nem az életkor függvénye - a ford. megjegyzése).

Mandzsusrí legdinamikusabb jellegzetessége a kardja, a józan bölcsesség vagy belátás vadzsra-kardja. A kard keresztülvág a  tudatlanságon és a fogalmi nézetek hálóján. Elvágja az "én" és "én"-teremtette akadályokat. Néha a kard lángokban áll, ami a fényt vagy az átalakulást képviseli. Ketté is vághat dolgokat, de az "én és mások" kettősséget akár egybe is vághatja. Úgy mondják, a kard adhat és elvehet életet.

A buddhista irodalomban legelőször a mahájána szútrákban tűnik fel Mandzsusrí, különösen a Lótusz Szútrában és Pradzsnyá Páramitá Szútrában (ez utóbbi, tulajdonképpen, szútrák gyűjteménye, ami magába foglalja a Szív és Gyémánt Szútrákat is). Mandzsusrí Indiában a 4. századtól vált népszerűvé, és az 5. vagy 6. századtól a mahájána ikonográfia egyik fő alakja lett. Bár a Páli Kánonban a neve nem tűnik fel, némelyek mégis kapcsolatba hozzák őt Pancsaszikhával, egy égi muzsikussal, aki a Páli Kánon Dígha Nikája részében (Hosszú beszédek gyűjteményében) jelenik meg.

Zen meditációs termekben gyakran megtalálható Mandzsusrí képmása és a tibeti tantrának is fontos istensége. A bölcsesség mellett Mandzsusrít együtt említik a költészettel, szónoklással és írással. Úgy mondják, hogy dallamos a hangja.

Mandzsusrí a kínai buddhizmus négy nagy bódhiszattvájának egyike. (a másik három: Ksitigarbha, Avalókitésvara és Szamantabhadra) Kínában gyakran állítják párba Szamantabhadrával.

A tibeti buddhizmusban Mandzsusrít néha harmadmagával jelenítik meg Avalókitésvarával (Tibetben Csenrézi) és Vadzsrapánival együtt.

Mandzsusrí imájának teljes szövegét (ezen belül a mantráját is)  ITT lehet olvasni.

Forrás: Mandzsusrí (angol nyelven)
              Mandzsusrí wikipédiás cikk (angol nyelven)

Maitréja bódhiszattva

A korai páli nyelvű szövegek hat Buddhát említenek meg, akik a történelmi Buddha előtt éltek és egyet, aki az eljövendő kor Buddhája lesz. Ő Maitréja.

A théraváda buddhizmus úgy tanítja, hogy korszakonként csak egy Buddha létezik, és a mi korszakunk Buddhája az a történelmi Buddha, aki Sziddhártha Gautama néven (páli nyelven: Sziddhattha Gótama) az i.e. 6. században  született. A théraváda buddhizmusban csak az lehet Buddha (szó szerinti jelentése:"aki felébredt"), aki saját maga erejéből világosodott meg. Azokat a személyeket, akik a buddhizmus keretein belül érik el a megvilágosodást, a théraváda buddhizmusban arhatoknak hívják.

Maitréja egy bódhiszattva, aki majd megjelenik a Földön, eléri a teljes megvilágosodást, és a tiszta Tant fogja tanítani. Az iratok szerint Maitréja lesz a történelmi Buddha utódja. Ez a jóslat minden buddhista irányzat kanonikus szövegében megtalálható, és a legtöbb buddhista elfogadja ezt a kijelentést erről az eseményről, ami akkor fog majd bekövetkezni, amikor a Földön a Dharmát elfelejtik.

Maitréja*, Gandhára

A Maitréja név a szanszkrit maitrí (páli: mettá) szóból származik, aminek a jelentése "szerető-kedvesség".

A legkorábban a Páli Kánonban említik először, a DN 26. szuttában*. De mivel a Páli Kánonban máshol nem jelenik meg, csak ebben, ez mindenképpen kétségessé teszi e szutta hitelességét. A szutta szerkezetének furcsasága is alátámasztja ezt a kétséget.

Maitréját egyaránt tisztelik a mahájána és nem mahájána buddhizmusban is. Némelyek feltételezik, hogy Maitréja alakja esetleg az ókori indo-iráni Mithrász istenségből eredhet. A két karakter neve közötti hasonlóságot tartják elsődlegesen szembetűnőnek. Az észak-indiai Gandhárában, az időszámításunk utáni első századokban, a greco-buddhista művészet legnépszerűbb megjelenített alakja a történelmi Buddha mellett Maitréja volt. Kínában a 4.- 6. században a buddhista művészek váltakozva használták a történelmi Buddha (Sákjamuni) és Maitréja neveit. Ez jelzi, hogy Kínában ekkor még a kettő között nem tettek különbséget, és hogy az ikonográfiájuk sem szilárdult meg.

Maitréját vagy ülve ábrázolják, mindkét lába a földön van vagy keresztezve a bokájánál, egy trónuson várja azt, hogy elérkezzen az ő ideje. A ruházata szerzetesi vagy indiai királyi öltözet. Vagy pedig állva és felékszerezve jelenítik meg. Általában egy kis sztupát visel a fejdíszén, ami a történelmi Buddha földi maradványait őrző sztupát jelenti. Tarthat egy dharmacsakrát (dharma kerekét), ami egy lótuszon nyugszik.

Maitréja jelenleg a Tusita Mennyben tartózkodik, amiről úgy tartják, hogy meditáció által is elérhető. A történelmi Buddha is itt élt, mielőtt alászállt volna.  Bár minden bódhiszattva célja a buddhává válás, maga a bódhiszattva fogalom nagyban különbözik a théraváda és mahájána buddhizmusban. A théraváda buddhizmusban egy bódhiszattva az, aki a teljes megvilágosodásra (arahantságra) törekszik, míg a mahájána buddhizmusban a bódhiszattva már elérte a megvilágosodás egy nagyon magas fokát, de nem lép be a Nirvánába, hanem másokat segít.

A théraváda buddhizmusban a buddhák megvilágosulatlan emberi lényként születnek. Szerintük Maitréja felemelkedése sem különbözik a történelmi Buddháétól, aki, mint emberi lény, önmagától elérte a teljes megvilágosodást, végül eltávozott a parinirvánába. Az orthodox théraváda tanok nem igazán foglalkoznak istenségekkel és bódhiszattvákkal, és nem úgy tekintenek a bódhiszattvákra, mint megvilágosodott lényekre.

Isteni testem van...kár, hogy a Buddháé

Kínában az elmúlt több, mint kétezer év során sokan jelentették ki magukról, hogy ők Maitréja bódhiszattva reinkarnációi, és fellépésük, kultuszaik sokszor politikai felfordulásokat szítottak. 

Egy Pu-taj (pinyin átírásban Budai*, Japánban Hotei*), azaz Rongyos Zsák nevű kínai szerzetes halála után vált népszerűvé Maitréja bódhiszattva egyik reinkarnációjaként. Az ő alakja a Nevető Buddha, kövér, kopasz, szerencsét és jókedvet hoz. A mai napig világszerte népszerű.

* A link angol nyelvű

Forrás: Maitréja wikipédiás cikk (angol nyelven)

             Ki volt Buddha (angol nyelven)
             Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája

A bódhiszattvákról

A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.A hínajána buddhizmusban csak Gautama Sziddhártha (Gótama Sziddhattha) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. A "bódhiszatta" elnevezést használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének megszabadulása előtti időszakáról beszél. Ezzel szemben, a mahájána buddhizmusban, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, és felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb meghatározási formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi). Az úgynevezett égi bódhiszattváknak, akik elérték mind a 10 szintet, hatalmuk van a szellemek felett, és rendelkeznek a teljesen megvilágosodott, vagy teljesen megszabadult lények azon lehetőségével, hogy csodálatos képességeik révén segítsenek a szenvedésben elmerült lényeken. A buddhista művészetben és irodalomban számtalan bódhiszattva létezik, de vannak köztük fontosabbak.

Legelőször a legismertebb bódhiszattváról, Avalókitésvaráról írunk pár szót:

Avalókitésvara képviseli a könyörületességet, amelyre cselekvő részvét és szelíd jóindulat jellemző. Avalókitésvaráról ITT írtunk már bejegyzést, a mantrájáról, az Om Mani Padme Hum-ról pedig ITT. Mondják azt is még róla, hogy védelmezi követőit a Négy Nagy Veszedelemtől: hajótörésektől, jogtalan bebörtönzéstől, rablástól és tűztől is. Emellett oroszlánoktól, mérgeskígyóktól és vad elefántokból, betegségektől is.

Avalókitésvara képviseli a világban Amitábha Buddha erejét és néha Amitábha segítőjeként ábrázolják. A művészetben néha férfi, néha nő, néha pedig nem nélküliként jelenítik meg. Női formája Kínában: Kuan Jin és Japánban: Kannon. (Talán nem sokan tudják, hogy a jól ismert kameragyártó cég, a Canon is, e bódhiszattva nevét viseli.)

Tibetben Csenrézi a neve és úgy tartják, hogy a Dalai Láma az ő reinkarnációja. Dél-Kelet-Ázsiában Lokésvara - "A Világ Ura"- a neve.

A legtöbb tudós azt mondja, hogy a korai Szung-dinasztia koráig (960-1126) ezt a bódhiszattvát férfiként ábrázolták a művészetben. Ennek ellenére, a 12. századtól Ázsia sok részén Avalókitésvara az irgalom/könyörületesség anya-istennőjének formáját vette fel. Azt, hogy pontosan hogyan történt mindez, nem igazán lehet tudni.

Létezik olyan, egyáltalán nem alátámasztott, elmélet is, mely szerint Kuan-jin (Guanyin) anya-istennőként való tisztelésének kezdete ugyanarra az időre - 12. és 13. századra - tehető, amikor Európában Szűz Mária kultusza népszerűséget nyert. Lehetséges esetleg valami olyan kereszteződés, amiről a történészek nem tudnak? Vagy valami más tényező volt az, ami anyaistennőket abban az időben különösen népszerűvé tette?

Néha a bódhiszattvát mindkét nem jellegzetességével ábrázolják. Ez a bódhiszattva kettőségének olyan szimbóluma, mint amilyen a férfi-női nemi különbözőség. Továbbá a Lótusz Szútra is azt mondja, hogy Avalókitésvara megjelenhet bármilyen formában, ami a legalkalmasabb a helyzet számára.

Avalókitésvarát kereshetjük fehér köpenyes nő formájában, vagy egy angyaléban vagy egy láthatatlan szellemében. De John Daido Loori*, zen tanító ezt mondja:

Kuan-jin (14. sz-i fafaragás)*

"Avalókitésvara bódhiszattva a Világ Jajkiáltásainak Meghallója. És egyik jellemvonása az, hogy meg tud testesülni a körülményeknek megfelelően. Így mindig abban a formában mutatja meg magát, ami ahhoz való, ami épp történik. (...) Gépkocsivezetőként az autópályán vagy tűzoltóként vagy orvosként. Mindig a körülményekkel összhangban válaszolva, a körülményeknek megfelelő formában. Hogy lehet ez? Minden alkalommal, amikor az út szélén szorult helyzetben lévő jármű vesztegel és egy gépkocsivezető megáll, hogy segítsen rajta, Avalókitésvara bódhiszattva testesül meg. A bölcsességnek és könyörületességnek ezen jellemvonásai minden lény jellemvonásai. Minden Buddhának. Mindannyiunkban megvan ez a lehetőség. Csak rá kell ébrednünk. Ha ráébredünk, felismerjük, hogy nincs távolság én és mások között."

Forrás: Avalókitésvara bódhiszattva (angol nyelven)
Buddhizmus képes enciklopédiája

* A link angol nyelvű

Avalókitésvara bódhiszattváról

A mahájána buddhizmus egyik közismert alakja Avalókitésvara bódhiszattva. Nevének jelentése "Az Úr, aki lenéz könyörülettel". (Az őt megszólító mantra az egyik legismertebb buddhista mantra, az Om Mani Padme Hum, amiről ITT lehet olvasni.)

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara Mandzsusrí és Vadzsrapání bódhiszattvákkal együtt alkotja az oltalmazó háromságot. Ő a védelmezője az istenségek Lótusz-családjának, amelynek tagja még Amitábha és Tárá is.

Tibetben Avalókitésvara Csenrézi néven ismert, és úgy mondják, hogy a Dalai Láma e bódhiszattva szellemi kisugárzása. Távol-Keleten Avalókitésvara női bódhiszattvává változott, a neve Kuan Jin (Kínában) és Kannon (Japánban). Avalókitésvara Padmani néven, vagyis "Lótusz Hordozójaként" is ismert.

Négy karral megjelenített alakja elég bizarrnak tűnik nyugati szemmel nézve. A keleti művészek a mindenre kiterjedő könyörületes tevékenységét próbálták meg ábrázolni, minden bizonnyal ezért választották a négy karral való megjelenítését. Avalókitésvara könyörületességének és bölcsességének a kiterjedése túl nagy ahhoz, hogy hagyományos emberi alakban ábrázolhassák, így minden karja a könyörületes természetének különböző jellegét jeleníti meg.

A központi kézpár imádkozás-féle tartásban szorítja az ékszert (mani) Avalókitésvara szívéhez. Az ékszer képviseli a könyörületességet, aminek ő maga az alapvető megtestesítője. Az ékszert azért fogja a szívéhez, mert a könyörületesség Avalókitésvara lényének középpontja.

A külső karok rózsafüzért (málá) és lótusz virágot tartanak, mintha ajándékok lennének. Ezek Avalókitésvara felajánlásai a világ számára - az ő könyörületes tevékenysége szétterjed a világban. A lótusz szimbolizálja a bölcsességet, míg a rózsafüzér (málá) a meditáció ajándékát, és jelzi a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét.

Avalókitésvarát ezer karú és tizenegy fejű alakban is ábrázolják. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jól-létén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezer karú és tizenegyfejű alakká.

A tizenegy feje szimbolizálja a tér tizenegy irányát, jelezve, hogy Avalókitésvara könyörületes tekintete határtalan a térben. Az ezer keze félkörbe fogja Avalókitésvara álló alakját, és minden tenyér közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei, érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. A kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket Avalókitésvara az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz.

Bár Avalókitésvara elsősorban a könyörületességhez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának.

Avalókitésvarát tartják Tárá szellemi apjának. Úgy mondják, Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott. Ebben a tóban nőtt az a lótusz, amiból Tárá született.



Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)

MCA - R.I.P.

Máj. 4-én létformát váltott MCA, azaz Adam Yauch, a Beastie Boys* alapítója és MC-je. (A BB talán legismertebb száma a Sabotage*.) Adam Yauch buddhistaként* (részben tibeti feleségének köszönhetően) szerepet vállalt a Free Tibet mozgalomban, és időnként a Beastie Boys számaiba is becsempészte a buddhista tanításokat. Tiszteletünk jeléül álljon itt a Bódhiszattva-fogadalom (Bodhisattva Vow):



Bővebben a számról: Dharma In Popular Music: Beastie Boys, Bodhisattva Vow*

* A link angol nyelvű

Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz

Ez a Sántidévának tulajdonított mű tíz fejezeten át vezeti az olvasót a bódhiszattvává válás ösvényén:

I. A felébredt elme haszna
II. A vétkek megvallása
III. A felébredt elme alkalmazása
IV. A felébredt elmére való odafigyelés
V. Védelmező önmegfigyelés (erkölcsi tanok)
VI. A kitartás tökéletesítése
VII. A lelkesedés tökéletesítése
VIII. A meditáció tökéletesítése
IX. A bölcsesség tökéletesítése
X. A felajánlás

Az alábbi gondolatébresztő idézetek a II. részből valók, A vétkek megvallásából:

" (...)

33. A halál nem válogatós, nem érdekli, hogy befejeztem dolgaimat vagy sem. Akár egészséges vagyok, akár beteg, kiszámíthatatlanul és váratlanul sújt le, mint egy hatalmas villámcsapás.

34. " Mindenkit hátrahagyva, az életből majd egyedül kell távoznom." - Ezt én nem fogtam fel, és sokféle rosszat cselekedtem barátaim és ellenségeim miatt.

35. Ellenségeim semmivé lesznek. Barátaim is semmivé lesznek. Én magam is semmivé leszek, miképpen minden semmivé lesz.

36. Mindaz, amit átélek, emlékké halványul majd. Éppen úgy, mint egy álomban, ami már elmúlt, nem tér vissza újra.

37. Csak mostanáig hány barátom és ellenségem lett már semmivé, de a rossz, amit cselekedtem miattuk, elviselhetetlenül előttem marad.

38. És mert nem fogtam fel, hogy magam is elenyészem majd, figyelmetlenségből, vágyból és gyűlöletből oly sok rosszat cselekedtem.

39. Éjjel és nappal minden lény élete szüntelenül fogy és nincs hozzáadás, nincs ráadás. Pont én lennék kivétel?

40. Amikor majd fekszem az ágyban, rokonaim által körülvéve, egyedül fogom elszenvedni a haldoklás érzését.

41. A halál hírnökei által megragadott embernek mit tudnak segíteni a rokonai és a barátai? Abban a percben az erényem lesz egyedül, ami megvéd, és azzal nem foglalkoztam.

(...)

58. Nem áltathatom magam azzal a gondolattal, hogy "Még ma biztosan nem fogok meghalni". Az idő ,amikor semmivé leszek, elkerülhetetlenül eljön.

59. Ki tud engem megnyugtatni? Hogyan tudnék ettől megszabadulni? Hiszen elkerülhetetlenül semmivé leszek. Miért áltatom hát magam?

(...)

61. Elhagyva ezt az életet és minden rokonomat, barátomat, teljesen egyedül indulok máshová. Mi haszna van hát az összes barátomnak és ellenségemnek?

62. Emiatt éjjel-nappal ez foglalkoztat: Hogyan szabadulhatnék meg biztosra a szenvedésemtől, amit a nem-erényességem okoz?

63. Bármit vétkeztem figyelmetlenségből, bármilyen eredendően sem helyes cselekedetet tettem és bármilyen fogadalmat szegtem meg tudatlanul,

64. Megrettenve a [rám váró] szenvedéstől, mindezt megvallom, összetett kézzel állva a Védelmezők előtt, meghajolva újra és újra.

65. Legyenek tudatában a világ Kísérői minden kihágásomnak a bűneimmel együtt. Ó Védelmezők, nem fogok többé rosszat cselekedni! "


Forrás: Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz /szanszkritből és tibetiből fordította V.A. Wallace és B. A. Wallace/ angol nyelven

Sántidéva írásai

Két szöveget tulajdonítanak Sántidévának, az egyik a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) és Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjtemény).

A Bódhicsarjávatára több, mint 900 versszakból álló munka. Tibeti legendák érzékeltetik, hogy a szöveget eredetileg szóban mondták fel, ahogyan ez következik a szöveg saját irodalmi jellegzetességéből. Bár tibeti nyelvre többször is lefordították, és mélyen tisztelik a összes tibeti buddhista hagyományban, eredetileg szanszkrit nyelven alkották és szerkesztették. Az olvasót tíz fejezeten át vezeti a szöveg a bódhiszattvává* válás ösvényén.

A Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjteménye) 27 "káriká"-ból azaz versből áll, szútrák és más szent iratok idézéséből, és Sántidéva néhány magyarázatából, mindezt 19 fejezetbe rendezve. A teljes szöveg majdnem 95 százalékát a szent iratok idézetei teszik ki, és ezért erről a szövegről szólva elmondható, hogy bár megmutatkozik Sántidéva magyarázatában a képzettség, de mivel ez a magyarázat-rész nagyon rövid, ezért kevés eredetiség van az egész szövegben. Még a "kárikák", azaz a versek sem teljesen eredetiek, beleértve azt a néhány példányukat, amelyek olyan régebbi munkákból való idézetek, amiket "idézet készleteknek" is lehetne nevezni. Ez szembetűnő ellentétben van a Bódhicsarjávatárával, amit változatlanul kreatív irodalmi mestermunkaként tartanak számon, és amely bemutatja Sántidéva vallásos költőként való vitathatatlan ragyogóságát. Ennek ellenére a Siksászamuccsaja nagyon értékes, mert nem csak egy rendszerező összefoglalása a mahájána tanítások gyakorlatának, hanem sok olyan szöveg is megismerhető belőle, amelyek máskülönben nem maradtak fent szanszkrit nyelven. A Sántidéva által idézett szövegek száma 110 körül van. Mivel ezek többsége csak kínai és tibeti nyelvben áll rendelkezésre, a Siksászamuccsajának egyik legnagyobb érdeme, hogy a Sántidéva idejében meglévő szanszkrit kánon kiterjedéséről bizonyosodhatunk meg. Ugyanúgy, mint a Bódhicsarjávatárát, a Siksászamuccsaját is eredetileg szanszkrit nyelven alkották, ahogy azokat a szútrákat is, amelyeket idéz. Ennek ellenére, míg az a kis rész, amely Sántidéva magyarázatát tartalmazza, viszonylag szabályos szanszkrit nyelvű, addig az idézett szútrák buddhista-szanszkrit keverék nyelven olvashatóak. A Siksászamuccsaja egy novícius olvasó számára sokkal kevésbé hozzáférhető, mint a Bódhicsarjávatára és az elrendezése is összezavaró lehet.

Kinek íródtak ezek a szövegek? Arra következtethetünk a szövegekből, hogy olyan férfi olvasóknak/hallgatóknak szánták, akikben munkál a nők iránti szexuális vágy, mivel az olvasó/hallgató szexuális sóvárgásai mindig megvitatásra kerülnek a szövegekben. Ezért az a hímnemű forma használata, amivel az olvasót/hallgatót megszólítja, nem zavaró. A megszólított olvasó/hallgató szintén ért szanszkrit nyelven, és az i.u.7. században vagy utána él. Bár a szanszkrit nyelvtudás csak feltételezhető, de mindenképpen jól képzettnek kell lennie, azaz jártasnak a klasszikus szanszkrit kultúra gondolatkörében. Emellett nem szükségszerűen jár a bódhiszattva ösvényen, amikor még elkezdi olvasni vagy hallgatni a szövegeket, de késztetést érez az ösvényre való rálépésre a tanulmányozásuk hatására.

A szövegek olvasó/hallgató tábora magába foglalja a szerzeteseket és magába foglalhat világi követőket is. Míg a szerzetesek lényeges elemei a szöveg olvasó/hallgató táborának, és bizonyos szempontól ők az ideális közönség, de nem szükségszerűen kizárólagosak. Azok az életviteli elvek, amelyek megjelennek a Bódhicsarjávatára 5. fejezetében, megközelítik a vinaja szerzetesi szabályzatot, sőt néhány belőlük közvetlenül a prátimoksa (patimokkha páliul) szerzetesi szabálygyűjteményből kerültek át. De ezekből jó párnak a betartása a világi követők számára lehetetlenség vagy képtelenség. A Siksászamuccsajában szintén, Sántidéva természetesen jobbnak tartja a szerzetességet és dicséretreméltóbbnak, mint a világi életet, de kötelességének része meggyőzni a világi olvasót/hallgatót a szerzetesi életre való törekvésről. Kijelenti, hogy "minden születésben a nagyszerű bódhiszattva kilép.... a világi életből" — azaz szerzetes lesz (Siksászamuccsaja 14.) De ezt a folyamatot mindegyik létben meg kell újítani, hiszen mindegyik lét a világi élettel kezdődik. Sántidéva több alkalommal is utal világi bódhiszattvákra. Részben ez a szöveg, tehát, világiaknak is címzett.

* A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.
A hínajána buddhizmusban csak Gautama (Gótama) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. Ezt a megnevezést (bódhiszatta) használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének a megszabadulása előtti időszakáról beszél.
A mahájána buddhizmusban, ezzel szemben, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi) leírása.

Forrás: Internetes Filozófiai Enciklopédia (angol nyelven)
Erkölcsi nézetek Sántidéva Siksászamuccsaja c. művében (angol nyelven)