A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.A hínajána buddhizmusban csak Gautama Sziddhártha (Gótama Sziddhattha) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. A "bódhiszatta" elnevezést használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének megszabadulása előtti időszakáról beszél. Ezzel szemben, a mahájána buddhizmusban, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, és felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb meghatározási formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi). Az úgynevezett égi bódhiszattváknak, akik elérték mind a 10 szintet, hatalmuk van a szellemek felett, és rendelkeznek a teljesen megvilágosodott, vagy teljesen megszabadult lények azon lehetőségével, hogy csodálatos képességeik révén segítsenek a szenvedésben elmerült lényeken. A buddhista művészetben és irodalomban számtalan bódhiszattva létezik, de vannak köztük fontosabbak.
Legelőször a legismertebb bódhiszattváról, Avalókitésvaráról írunk pár szót:
Avalókitésvara képviseli a könyörületességet, amelyre cselekvő részvét és szelíd jóindulat jellemző. Avalókitésvaráról ITT írtunk már bejegyzést, a mantrájáról, az Om Mani Padme Hum-ról pedig ITT. Mondják azt is még róla, hogy védelmezi követőit a Négy Nagy Veszedelemtől: hajótörésektől, jogtalan bebörtönzéstől, rablástól és tűztől is. Emellett oroszlánoktól, mérgeskígyóktól és vad elefántokból, betegségektől is.
Tibetben Csenrézi a neve és úgy tartják, hogy a Dalai Láma az ő reinkarnációja. Dél-Kelet-Ázsiában Lokésvara - "A Világ Ura"- a neve.
A legtöbb tudós azt mondja, hogy a korai Szung-dinasztia koráig (960-1126) ezt a bódhiszattvát férfiként ábrázolták a művészetben. Ennek ellenére, a 12. századtól Ázsia sok részén Avalókitésvara az irgalom/könyörületesség anya-istennőjének formáját vette fel. Azt, hogy pontosan hogyan történt mindez, nem igazán lehet tudni.
Létezik olyan, egyáltalán nem alátámasztott, elmélet is, mely szerint Kuan-jin (Guanyin) anya-istennőként való tisztelésének kezdete ugyanarra az időre - 12. és 13. századra - tehető, amikor Európában Szűz Mária kultusza népszerűséget nyert. Lehetséges esetleg valami olyan kereszteződés, amiről a történészek nem tudnak? Vagy valami más tényező volt az, ami anyaistennőket abban az időben különösen népszerűvé tette?
Néha a bódhiszattvát mindkét nem jellegzetességével ábrázolják. Ez a bódhiszattva kettőségének olyan szimbóluma, mint amilyen a férfi-női nemi különbözőség. Továbbá a Lótusz Szútra is azt mondja, hogy Avalókitésvara megjelenhet bármilyen formában, ami a legalkalmasabb a helyzet számára.
Avalókitésvarát kereshetjük fehér köpenyes nő formájában, vagy egy angyaléban vagy egy láthatatlan szellemében. De John Daido Loori*, zen tanító ezt mondja:
Kuan-jin (14. sz-i fafaragás)* |
Forrás: Avalókitésvara bódhiszattva (angol nyelven)
Buddhizmus képes enciklopédiája
* A link angol nyelvű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése