Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz

Ez a Sántidévának tulajdonított mű tíz fejezeten át vezeti az olvasót a bódhiszattvává válás ösvényén:

I. A felébredt elme haszna
II. A vétkek megvallása
III. A felébredt elme alkalmazása
IV. A felébredt elmére való odafigyelés
V. Védelmező önmegfigyelés (erkölcsi tanok)
VI. A kitartás tökéletesítése
VII. A lelkesedés tökéletesítése
VIII. A meditáció tökéletesítése
IX. A bölcsesség tökéletesítése
X. A felajánlás

Az alábbi gondolatébresztő idézetek a II. részből valók, A vétkek megvallásából:

" (...)

33. A halál nem válogatós, nem érdekli, hogy befejeztem dolgaimat vagy sem. Akár egészséges vagyok, akár beteg, kiszámíthatatlanul és váratlanul sújt le, mint egy hatalmas villámcsapás.

34. " Mindenkit hátrahagyva, az életből majd egyedül kell távoznom." - Ezt én nem fogtam fel, és sokféle rosszat cselekedtem barátaim és ellenségeim miatt.

35. Ellenségeim semmivé lesznek. Barátaim is semmivé lesznek. Én magam is semmivé leszek, miképpen minden semmivé lesz.

36. Mindaz, amit átélek, emlékké halványul majd. Éppen úgy, mint egy álomban, ami már elmúlt, nem tér vissza újra.

37. Csak mostanáig hány barátom és ellenségem lett már semmivé, de a rossz, amit cselekedtem miattuk, elviselhetetlenül előttem marad.

38. És mert nem fogtam fel, hogy magam is elenyészem majd, figyelmetlenségből, vágyból és gyűlöletből oly sok rosszat cselekedtem.

39. Éjjel és nappal minden lény élete szüntelenül fogy és nincs hozzáadás, nincs ráadás. Pont én lennék kivétel?

40. Amikor majd fekszem az ágyban, rokonaim által körülvéve, egyedül fogom elszenvedni a haldoklás érzését.

41. A halál hírnökei által megragadott embernek mit tudnak segíteni a rokonai és a barátai? Abban a percben az erényem lesz egyedül, ami megvéd, és azzal nem foglalkoztam.

(...)

58. Nem áltathatom magam azzal a gondolattal, hogy "Még ma biztosan nem fogok meghalni". Az idő ,amikor semmivé leszek, elkerülhetetlenül eljön.

59. Ki tud engem megnyugtatni? Hogyan tudnék ettől megszabadulni? Hiszen elkerülhetetlenül semmivé leszek. Miért áltatom hát magam?

(...)

61. Elhagyva ezt az életet és minden rokonomat, barátomat, teljesen egyedül indulok máshová. Mi haszna van hát az összes barátomnak és ellenségemnek?

62. Emiatt éjjel-nappal ez foglalkoztat: Hogyan szabadulhatnék meg biztosra a szenvedésemtől, amit a nem-erényességem okoz?

63. Bármit vétkeztem figyelmetlenségből, bármilyen eredendően sem helyes cselekedetet tettem és bármilyen fogadalmat szegtem meg tudatlanul,

64. Megrettenve a [rám váró] szenvedéstől, mindezt megvallom, összetett kézzel állva a Védelmezők előtt, meghajolva újra és újra.

65. Legyenek tudatában a világ Kísérői minden kihágásomnak a bűneimmel együtt. Ó Védelmezők, nem fogok többé rosszat cselekedni! "


Forrás: Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz /szanszkritből és tibetiből fordította V.A. Wallace és B. A. Wallace/ angol nyelven

Sántidéva írásai

Két szöveget tulajdonítanak Sántidévának, az egyik a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) és Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjtemény).

A Bódhicsarjávatára több, mint 900 versszakból álló munka. Tibeti legendák érzékeltetik, hogy a szöveget eredetileg szóban mondták fel, ahogyan ez következik a szöveg saját irodalmi jellegzetességéből. Bár tibeti nyelvre többször is lefordították, és mélyen tisztelik a összes tibeti buddhista hagyományban, eredetileg szanszkrit nyelven alkották és szerkesztették. Az olvasót tíz fejezeten át vezeti a szöveg a bódhiszattvává* válás ösvényén.

A Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjteménye) 27 "káriká"-ból azaz versből áll, szútrák és más szent iratok idézéséből, és Sántidéva néhány magyarázatából, mindezt 19 fejezetbe rendezve. A teljes szöveg majdnem 95 százalékát a szent iratok idézetei teszik ki, és ezért erről a szövegről szólva elmondható, hogy bár megmutatkozik Sántidéva magyarázatában a képzettség, de mivel ez a magyarázat-rész nagyon rövid, ezért kevés eredetiség van az egész szövegben. Még a "kárikák", azaz a versek sem teljesen eredetiek, beleértve azt a néhány példányukat, amelyek olyan régebbi munkákból való idézetek, amiket "idézet készleteknek" is lehetne nevezni. Ez szembetűnő ellentétben van a Bódhicsarjávatárával, amit változatlanul kreatív irodalmi mestermunkaként tartanak számon, és amely bemutatja Sántidéva vallásos költőként való vitathatatlan ragyogóságát. Ennek ellenére a Siksászamuccsaja nagyon értékes, mert nem csak egy rendszerező összefoglalása a mahájána tanítások gyakorlatának, hanem sok olyan szöveg is megismerhető belőle, amelyek máskülönben nem maradtak fent szanszkrit nyelven. A Sántidéva által idézett szövegek száma 110 körül van. Mivel ezek többsége csak kínai és tibeti nyelvben áll rendelkezésre, a Siksászamuccsajának egyik legnagyobb érdeme, hogy a Sántidéva idejében meglévő szanszkrit kánon kiterjedéséről bizonyosodhatunk meg. Ugyanúgy, mint a Bódhicsarjávatárát, a Siksászamuccsaját is eredetileg szanszkrit nyelven alkották, ahogy azokat a szútrákat is, amelyeket idéz. Ennek ellenére, míg az a kis rész, amely Sántidéva magyarázatát tartalmazza, viszonylag szabályos szanszkrit nyelvű, addig az idézett szútrák buddhista-szanszkrit keverék nyelven olvashatóak. A Siksászamuccsaja egy novícius olvasó számára sokkal kevésbé hozzáférhető, mint a Bódhicsarjávatára és az elrendezése is összezavaró lehet.

Kinek íródtak ezek a szövegek? Arra következtethetünk a szövegekből, hogy olyan férfi olvasóknak/hallgatóknak szánták, akikben munkál a nők iránti szexuális vágy, mivel az olvasó/hallgató szexuális sóvárgásai mindig megvitatásra kerülnek a szövegekben. Ezért az a hímnemű forma használata, amivel az olvasót/hallgatót megszólítja, nem zavaró. A megszólított olvasó/hallgató szintén ért szanszkrit nyelven, és az i.u.7. században vagy utána él. Bár a szanszkrit nyelvtudás csak feltételezhető, de mindenképpen jól képzettnek kell lennie, azaz jártasnak a klasszikus szanszkrit kultúra gondolatkörében. Emellett nem szükségszerűen jár a bódhiszattva ösvényen, amikor még elkezdi olvasni vagy hallgatni a szövegeket, de késztetést érez az ösvényre való rálépésre a tanulmányozásuk hatására.

A szövegek olvasó/hallgató tábora magába foglalja a szerzeteseket és magába foglalhat világi követőket is. Míg a szerzetesek lényeges elemei a szöveg olvasó/hallgató táborának, és bizonyos szempontól ők az ideális közönség, de nem szükségszerűen kizárólagosak. Azok az életviteli elvek, amelyek megjelennek a Bódhicsarjávatára 5. fejezetében, megközelítik a vinaja szerzetesi szabályzatot, sőt néhány belőlük közvetlenül a prátimoksa (patimokkha páliul) szerzetesi szabálygyűjteményből kerültek át. De ezekből jó párnak a betartása a világi követők számára lehetetlenség vagy képtelenség. A Siksászamuccsajában szintén, Sántidéva természetesen jobbnak tartja a szerzetességet és dicséretreméltóbbnak, mint a világi életet, de kötelességének része meggyőzni a világi olvasót/hallgatót a szerzetesi életre való törekvésről. Kijelenti, hogy "minden születésben a nagyszerű bódhiszattva kilép.... a világi életből" — azaz szerzetes lesz (Siksászamuccsaja 14.) De ezt a folyamatot mindegyik létben meg kell újítani, hiszen mindegyik lét a világi élettel kezdődik. Sántidéva több alkalommal is utal világi bódhiszattvákra. Részben ez a szöveg, tehát, világiaknak is címzett.

* A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.
A hínajána buddhizmusban csak Gautama (Gótama) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. Ezt a megnevezést (bódhiszatta) használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének a megszabadulása előtti időszakáról beszél.
A mahájána buddhizmusban, ezzel szemben, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi) leírása.

Forrás: Internetes Filozófiai Enciklopédia (angol nyelven)
Erkölcsi nézetek Sántidéva Siksászamuccsaja c. művében (angol nyelven)

Sántidéva, a mahájána buddhista filozófus

Sántidéva (jelentése: béke istene) egy indiai mahájána buddhista filozófus-szerzetes neve volt. Két szöveg, a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) és a Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjtemény) szerzőjeként ismert. Ezek a munkák a bódhiszattva ideálról írnak - az eszményi személyről a mahájána buddhizmusban. Ez volt a "mahájána" kifejezés legkorábbi használata a szanszkrit nyelvben, ámbár még Sántidéva idejében, annak értelmezése, hogy mi is a bódhiszattvává válás velejárója, sok változáson ment keresztül.

Sántidéva mindkét szövege erkölcsös illetőként határozza meg a bódhiszattva ideált, és előírja, hogyan kell helyesen élnie és megindokolja ezt az életmódot. Sántidévát az erkölcsre való hangsúlyos figyelme teszi viszonylag szokatlanná az indiai filozófusok között, akiket leginkább a metafizika (vagy általánosabban elméleti filozófia) érdekelt. Sántidéva erkölcsi gondolatai széleskörben ismertek, idézettek és kedveltek a tibeti buddhisták körében, és a nyugati gondolkodók is egyre jobban felfigyelnek rá. Sántidéva metafizikájának főként azért van jelentősége, mert közeli kapcsolatban áll az etikájával.

Sántidéva életéről a tibeti szentek története (Taranatha, Bu ston*) adja a legtöbb részletet, bár a legtöbb kortárs történész kétségbe vonja igazságukat. Röviden: a történet elmondja, hogy egy herceg Saurástrából (Gujarat*) kerül a nagy hírű szerzetesi egyetemre, Nálandába*. A szerzetestársai, nem ismervén fel bölcsességét, csak egy lusta embert láttak, aki nem méltó társaságukra. Hogy bebizonyítsák a feltételezésük szerinti hiányos tudását, megkérték őt, hogy mondja fel egy buddhista szútra szövegét. Sántidéva nem rettent meg, hanem megkérdezte, vajon valamilyen régi vagy újabbat akarnak hallani. Újat kértek tőle, ő pedig hozzáfogott a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) felmondásába. Amikor elért a IX. 34. verséig, akkor felemelkedett a levegőbe és a teste eltűnt. A szöveg maradékát egy testetlen hang mondta fel.

A szentek történetén kivűl, a legtöbb, amit tudunk Sántivédáról, azt a szövegeinek fennmaradt magyarázatában található gondolatokból tudjuk. Azon túl, ami ezekben a szövegekben megtalálható, nagyon nehéz többet megtudni e szövegek történelmi alkotójáról vagy szerkesztőjéről. Mint feljegyezték, tibeti történészek újra elemzik a szövegek írójaként ismert Sántidéva élettörténetét, de ilyen kevés hiteles bizonyíték mellett bonyolult kiválogatni a legendákból a tényeket. Nincs igazán okunk kételkedni abban, hogy valaki Sántidéva néven írt néhány részt két könyvben vagy abban, hogy szerzetes volt Nálandában. (A tibeti történészek ebben az utolsó pontban egyetértenek, és az alapján, amit tudunk az indiai buddhista történelemről, elképzelhető helyszínnek tűnik egy történelmileg jelentős buddhista munka megalkotására.)

Ezeken a dolgokon kivűl aránylag keveset tudunk mondani a szöveg megalkotásának megközelítőleges dátumáról. A Bódhicsarjávatárát tibeti nyelvre Khri-gcug Ide-brcan Ral-pa-csan király alatt (i.u.816-838) fordították le, tehát az előtt kellett, hogy keletkezzen. Mivel a kínai zarándok Yi Jing (vagy I-ching*) megemlíti az összes főbb indiai mahájána gondolkodót, akik ismertek voltak Indiában, de nem említi Sántidévát, valószínűsíthető, hogy ezen szövegek megalkotása, vagy legalábbis híressé válása, azután történt, hogy Yi Jing elhagyta Indiát i.u. 685-ben. Tehát Sántidévát és alkotásának keletkezését valamikor a 8. század körülre tehetjük.

* A link angol nyelvű

Forrás: Internet Filozófiai Enciklopédia (angol nyelven)