Avalókitésvara bódhiszattváról

A mahájána buddhizmus egyik közismert alakja Avalókitésvara bódhiszattva. Nevének jelentése "Az Úr, aki lenéz könyörülettel". (Az őt megszólító mantra az egyik legismertebb buddhista mantra, az Om Mani Padme Hum, amiről ITT lehet olvasni.)

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara Mandzsusrí és Vadzsrapání bódhiszattvákkal együtt alkotja az oltalmazó háromságot. Ő a védelmezője az istenségek Lótusz-családjának, amelynek tagja még Amitábha és Tárá is.

Tibetben Avalókitésvara Csenrézi néven ismert, és úgy mondják, hogy a Dalai Láma e bódhiszattva szellemi kisugárzása. Távol-Keleten Avalókitésvara női bódhiszattvává változott, a neve Kuan Jin (Kínában) és Kannon (Japánban). Avalókitésvara Padmani néven, vagyis "Lótusz Hordozójaként" is ismert.

Négy karral megjelenített alakja elég bizarrnak tűnik nyugati szemmel nézve. A keleti művészek a mindenre kiterjedő könyörületes tevékenységét próbálták meg ábrázolni, minden bizonnyal ezért választották a négy karral való megjelenítését. Avalókitésvara könyörületességének és bölcsességének a kiterjedése túl nagy ahhoz, hogy hagyományos emberi alakban ábrázolhassák, így minden karja a könyörületes természetének különböző jellegét jeleníti meg.

A központi kézpár imádkozás-féle tartásban szorítja az ékszert (mani) Avalókitésvara szívéhez. Az ékszer képviseli a könyörületességet, aminek ő maga az alapvető megtestesítője. Az ékszert azért fogja a szívéhez, mert a könyörületesség Avalókitésvara lényének középpontja.

A külső karok rózsafüzért (málá) és lótusz virágot tartanak, mintha ajándékok lennének. Ezek Avalókitésvara felajánlásai a világ számára - az ő könyörületes tevékenysége szétterjed a világban. A lótusz szimbolizálja a bölcsességet, míg a rózsafüzér (málá) a meditáció ajándékát, és jelzi a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét.

Avalókitésvarát ezer karú és tizenegy fejű alakban is ábrázolják. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jól-létén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezer karú és tizenegyfejű alakká.

A tizenegy feje szimbolizálja a tér tizenegy irányát, jelezve, hogy Avalókitésvara könyörületes tekintete határtalan a térben. Az ezer keze félkörbe fogja Avalókitésvara álló alakját, és minden tenyér közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei, érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. A kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket Avalókitésvara az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz.

Bár Avalókitésvara elsősorban a könyörületességhez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának.

Avalókitésvarát tartják Tárá szellemi apjának. Úgy mondják, Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott. Ebben a tóban nőtt az a lótusz, amiból Tárá született.



Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)