Sántidéva, a mahájána buddhista filozófus

Sántidéva (jelentése: béke istene) egy indiai mahájána buddhista filozófus-szerzetes neve volt. Két szöveg, a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) és a Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjtemény) szerzőjeként ismert. Ezek a munkák a bódhiszattva ideálról írnak - az eszményi személyről a mahájána buddhizmusban. Ez volt a "mahájána" kifejezés legkorábbi használata a szanszkrit nyelvben, ámbár még Sántidéva idejében, annak értelmezése, hogy mi is a bódhiszattvává válás velejárója, sok változáson ment keresztül.

Sántidéva mindkét szövege erkölcsös illetőként határozza meg a bódhiszattva ideált, és előírja, hogyan kell helyesen élnie és megindokolja ezt az életmódot. Sántidévát az erkölcsre való hangsúlyos figyelme teszi viszonylag szokatlanná az indiai filozófusok között, akiket leginkább a metafizika (vagy általánosabban elméleti filozófia) érdekelt. Sántidéva erkölcsi gondolatai széleskörben ismertek, idézettek és kedveltek a tibeti buddhisták körében, és a nyugati gondolkodók is egyre jobban felfigyelnek rá. Sántidéva metafizikájának főként azért van jelentősége, mert közeli kapcsolatban áll az etikájával.

Sántidéva életéről a tibeti szentek története (Taranatha, Bu ston*) adja a legtöbb részletet, bár a legtöbb kortárs történész kétségbe vonja igazságukat. Röviden: a történet elmondja, hogy egy herceg Saurástrából (Gujarat*) kerül a nagy hírű szerzetesi egyetemre, Nálandába*. A szerzetestársai, nem ismervén fel bölcsességét, csak egy lusta embert láttak, aki nem méltó társaságukra. Hogy bebizonyítsák a feltételezésük szerinti hiányos tudását, megkérték őt, hogy mondja fel egy buddhista szútra szövegét. Sántidéva nem rettent meg, hanem megkérdezte, vajon valamilyen régi vagy újabbat akarnak hallani. Újat kértek tőle, ő pedig hozzáfogott a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) felmondásába. Amikor elért a IX. 34. verséig, akkor felemelkedett a levegőbe és a teste eltűnt. A szöveg maradékát egy testetlen hang mondta fel.

A szentek történetén kivűl, a legtöbb, amit tudunk Sántivédáról, azt a szövegeinek fennmaradt magyarázatában található gondolatokból tudjuk. Azon túl, ami ezekben a szövegekben megtalálható, nagyon nehéz többet megtudni e szövegek történelmi alkotójáról vagy szerkesztőjéről. Mint feljegyezték, tibeti történészek újra elemzik a szövegek írójaként ismert Sántidéva élettörténetét, de ilyen kevés hiteles bizonyíték mellett bonyolult kiválogatni a legendákból a tényeket. Nincs igazán okunk kételkedni abban, hogy valaki Sántidéva néven írt néhány részt két könyvben vagy abban, hogy szerzetes volt Nálandában. (A tibeti történészek ebben az utolsó pontban egyetértenek, és az alapján, amit tudunk az indiai buddhista történelemről, elképzelhető helyszínnek tűnik egy történelmileg jelentős buddhista munka megalkotására.)

Ezeken a dolgokon kivűl aránylag keveset tudunk mondani a szöveg megalkotásának megközelítőleges dátumáról. A Bódhicsarjávatárát tibeti nyelvre Khri-gcug Ide-brcan Ral-pa-csan király alatt (i.u.816-838) fordították le, tehát az előtt kellett, hogy keletkezzen. Mivel a kínai zarándok Yi Jing (vagy I-ching*) megemlíti az összes főbb indiai mahájána gondolkodót, akik ismertek voltak Indiában, de nem említi Sántidévát, valószínűsíthető, hogy ezen szövegek megalkotása, vagy legalábbis híressé válása, azután történt, hogy Yi Jing elhagyta Indiát i.u. 685-ben. Tehát Sántidévát és alkotásának keletkezését valamikor a 8. század körülre tehetjük.

* A link angol nyelvű

Forrás: Internet Filozófiai Enciklopédia (angol nyelven)