A bódhiszattvákról

A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.A hínajána buddhizmusban csak Gautama Sziddhártha (Gótama Sziddhattha) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. A "bódhiszatta" elnevezést használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének megszabadulása előtti időszakáról beszél. Ezzel szemben, a mahájána buddhizmusban, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, és felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb meghatározási formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi). Az úgynevezett égi bódhiszattváknak, akik elérték mind a 10 szintet, hatalmuk van a szellemek felett, és rendelkeznek a teljesen megvilágosodott, vagy teljesen megszabadult lények azon lehetőségével, hogy csodálatos képességeik révén segítsenek a szenvedésben elmerült lényeken. A buddhista művészetben és irodalomban számtalan bódhiszattva létezik, de vannak köztük fontosabbak.

Legelőször a legismertebb bódhiszattváról, Avalókitésvaráról írunk pár szót:

Avalókitésvara képviseli a könyörületességet, amelyre cselekvő részvét és szelíd jóindulat jellemző. Avalókitésvaráról ITT írtunk már bejegyzést, a mantrájáról, az Om Mani Padme Hum-ról pedig ITT. Mondják azt is még róla, hogy védelmezi követőit a Négy Nagy Veszedelemtől: hajótörésektől, jogtalan bebörtönzéstől, rablástól és tűztől is. Emellett oroszlánoktól, mérgeskígyóktól és vad elefántokból, betegségektől is.

Avalókitésvara képviseli a világban Amitábha Buddha erejét és néha Amitábha segítőjeként ábrázolják. A művészetben néha férfi, néha nő, néha pedig nem nélküliként jelenítik meg. Női formája Kínában: Kuan Jin és Japánban: Kannon. (Talán nem sokan tudják, hogy a jól ismert kameragyártó cég, a Canon is, e bódhiszattva nevét viseli.)

Tibetben Csenrézi a neve és úgy tartják, hogy a Dalai Láma az ő reinkarnációja. Dél-Kelet-Ázsiában Lokésvara - "A Világ Ura"- a neve.

A legtöbb tudós azt mondja, hogy a korai Szung-dinasztia koráig (960-1126) ezt a bódhiszattvát férfiként ábrázolták a művészetben. Ennek ellenére, a 12. századtól Ázsia sok részén Avalókitésvara az irgalom/könyörületesség anya-istennőjének formáját vette fel. Azt, hogy pontosan hogyan történt mindez, nem igazán lehet tudni.

Létezik olyan, egyáltalán nem alátámasztott, elmélet is, mely szerint Kuan-jin (Guanyin) anya-istennőként való tisztelésének kezdete ugyanarra az időre - 12. és 13. századra - tehető, amikor Európában Szűz Mária kultusza népszerűséget nyert. Lehetséges esetleg valami olyan kereszteződés, amiről a történészek nem tudnak? Vagy valami más tényező volt az, ami anyaistennőket abban az időben különösen népszerűvé tette?

Néha a bódhiszattvát mindkét nem jellegzetességével ábrázolják. Ez a bódhiszattva kettőségének olyan szimbóluma, mint amilyen a férfi-női nemi különbözőség. Továbbá a Lótusz Szútra is azt mondja, hogy Avalókitésvara megjelenhet bármilyen formában, ami a legalkalmasabb a helyzet számára.

Avalókitésvarát kereshetjük fehér köpenyes nő formájában, vagy egy angyaléban vagy egy láthatatlan szellemében. De John Daido Loori*, zen tanító ezt mondja:

Kuan-jin (14. sz-i fafaragás)*

"Avalókitésvara bódhiszattva a Világ Jajkiáltásainak Meghallója. És egyik jellemvonása az, hogy meg tud testesülni a körülményeknek megfelelően. Így mindig abban a formában mutatja meg magát, ami ahhoz való, ami épp történik. (...) Gépkocsivezetőként az autópályán vagy tűzoltóként vagy orvosként. Mindig a körülményekkel összhangban válaszolva, a körülményeknek megfelelő formában. Hogy lehet ez? Minden alkalommal, amikor az út szélén szorult helyzetben lévő jármű vesztegel és egy gépkocsivezető megáll, hogy segítsen rajta, Avalókitésvara bódhiszattva testesül meg. A bölcsességnek és könyörületességnek ezen jellemvonásai minden lény jellemvonásai. Minden Buddhának. Mindannyiunkban megvan ez a lehetőség. Csak rá kell ébrednünk. Ha ráébredünk, felismerjük, hogy nincs távolság én és mások között."

Forrás: Avalókitésvara bódhiszattva (angol nyelven)
Buddhizmus képes enciklopédiája

* A link angol nyelvű

Avalókitésvara bódhiszattváról

A mahájána buddhizmus egyik közismert alakja Avalókitésvara bódhiszattva. Nevének jelentése "Az Úr, aki lenéz könyörülettel". (Az őt megszólító mantra az egyik legismertebb buddhista mantra, az Om Mani Padme Hum, amiről ITT lehet olvasni.)

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara Mandzsusrí és Vadzsrapání bódhiszattvákkal együtt alkotja az oltalmazó háromságot. Ő a védelmezője az istenségek Lótusz-családjának, amelynek tagja még Amitábha és Tárá is.

Tibetben Avalókitésvara Csenrézi néven ismert, és úgy mondják, hogy a Dalai Láma e bódhiszattva szellemi kisugárzása. Távol-Keleten Avalókitésvara női bódhiszattvává változott, a neve Kuan Jin (Kínában) és Kannon (Japánban). Avalókitésvara Padmani néven, vagyis "Lótusz Hordozójaként" is ismert.

Négy karral megjelenített alakja elég bizarrnak tűnik nyugati szemmel nézve. A keleti művészek a mindenre kiterjedő könyörületes tevékenységét próbálták meg ábrázolni, minden bizonnyal ezért választották a négy karral való megjelenítését. Avalókitésvara könyörületességének és bölcsességének a kiterjedése túl nagy ahhoz, hogy hagyományos emberi alakban ábrázolhassák, így minden karja a könyörületes természetének különböző jellegét jeleníti meg.

A központi kézpár imádkozás-féle tartásban szorítja az ékszert (mani) Avalókitésvara szívéhez. Az ékszer képviseli a könyörületességet, aminek ő maga az alapvető megtestesítője. Az ékszert azért fogja a szívéhez, mert a könyörületesség Avalókitésvara lényének középpontja.

A külső karok rózsafüzért (málá) és lótusz virágot tartanak, mintha ajándékok lennének. Ezek Avalókitésvara felajánlásai a világ számára - az ő könyörületes tevékenysége szétterjed a világban. A lótusz szimbolizálja a bölcsességet, míg a rózsafüzér (málá) a meditáció ajándékát, és jelzi a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét.

Avalókitésvarát ezer karú és tizenegy fejű alakban is ábrázolják. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jól-létén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezer karú és tizenegyfejű alakká.

A tizenegy feje szimbolizálja a tér tizenegy irányát, jelezve, hogy Avalókitésvara könyörületes tekintete határtalan a térben. Az ezer keze félkörbe fogja Avalókitésvara álló alakját, és minden tenyér közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei, érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. A kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket Avalókitésvara az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz.

Bár Avalókitésvara elsősorban a könyörületességhez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának.

Avalókitésvarát tartják Tárá szellemi apjának. Úgy mondják, Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott. Ebben a tóban nőtt az a lótusz, amiból Tárá született.



Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)

Avalókitésvara-mantra (Om Mani Padme Hum)

Avalókitésvara egy bódhiszattva*, aki a könyörületességet képviseli, éppúgy, mint a mantjára. Avalókitésvara nevének jelentése: "Az Úr, aki lenéz (könyörülettel)". Többféle alakja van, négykarú és ezerkarú formája is - a sok karja szimbolizálja a könyörületességet. (Tibetben Csenrézi a neve) Avalakókítésvaráról ITT és ITT írtunk bővebben.Avalókitésvarának.)

A mantrája: Om Mani Padme Hum (Oṃ maṇi padme hūṃ), talán a legismertebb buddhista mantra. Nagyon sok mantra kezdődik az "om" szóval. Nincs meghatározott jelentése, és az eredete is az idők homályába vész. Az "om" egy ősi hang, a világmindenség hangja, amiből minden más hang keletkezett. A "mani" szó ékszert jelent, a "padme" szó pedig lótuszt. A "hum" szónak, éppúgy, mint az "om"-nak, nincs fogalmi jelentése. Összességében a mantra a bölcsesség (lótusz) és a könyörületesség (ékszer) szimbólumaira utal.

Imakövek Om Mani Padme Hum felirattal Ladakhban

Mint ahogyan a lótusz is megél sáros, zavaros vízben, anélkül, hogy bepiszkolódna, a bölcsesség is létezhet egy nem tiszta világban, anélkül, hogy beszennyeződne. És mint a Dalai Láma mondja, ahogy egy ékszer képes enyhíteni a szegénységen, úgy a könyörületes elme is megszünteti a boldogtalanságot, ami itt ezen a földön van, és helyettesíti az elégedettség gazdagságával.

A mantra első ismert leírása a Kárandavjúha Szútrában tűnik fel. Ez a kínai buddhista kánon része, és i.u. 11. században adták ki. Ugyanez a szútra megtalálható a tibeti buddhista kánonban is. A Kárandavjúha Szútrában Buddha azt állítja, hogy "Ez a leghasznosabb mantra. Még én is alkalmaztam ezt a törekvést a millió Buddha felé, és később kaptam ezt a tanítást Amitábha Buddhától." Ennek ellenére vannak olyan buddhista tudósok, akik azt állítják, hogy ez a mantra, ahogyan most használják a tibeti buddhizmusban, egy 12. században kiadott szádhana-gyűjteményben található meg.

A mantra jelentése többféle lehet, a gyakorlótól függően. Leggyakrabban így fordítják: "Üdvözlet az ékszernek a lótuszban". Azonban Donald Lopez szerint nem helyhatározó, hanem valószínűbb, hogy megszólító a manipadme szó. Azaz inkább ezt jelenti: "Ó, Te, aki Ékszer Lótusz". Ezzel magát Avalókitésvarát megidézve, az ő segítségét kérve. Mások szerint a mantrát hat szótagra bontva értelmezhetjük, om, ma, ni, pad, me, hum, amely hat szótag a hat birodalomból való megtisztulásra utal. (az istenek, a félistenek/aszúrák, az emberek, az állatok, az éhes szörnyek/préták és a pokol birodalmai)

Akárhogyan is fordítják vagy értelmezik, ahogy fentebb írtuk, ez a legismertebb buddhista mantra. Tibetben és a tibeti buddhizmusban nagyon elterjedt a kántálása. Nem csupán kántálják, hanem kövekbe vésik, zászlókra nyomtatják, ima-kerekekre préselik. A mantrát hat szótagban írják le: Om Ma Ni Pad Me Hum

Mivel a tibetiek a szanszkrit hangokat nehezen kiejthetőnek találják - éppúgy, mint a nyugatiak, csak ők más miatt - , így a tibetiek a "Padme" szót "pe-me"-nek ejtik.

* A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.A hínajána buddhizmusban csak Gautama (Gótama) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. Ezt a megnevezést (bódhiszatta) használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének a megszabadulása előtti időszakáról beszél.A mahájána buddhizmusban, ezzel szemben, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi) leírása.

Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)
           Om mani padme hum mantra (angol nyelven)