Vadzsrapáni bódhiszattva

A mahájána buddhizmus egyik legkorábban feltűnt bódhiszattvája. Szanszkrit eredetű neve a "vadzsra" - "villám" vagy "gyémánt"  és a "páni" - "kézben" szavakból származik.

Buddha védelmezője és vezetője. A buddhista ikonográfiában Vadzsrapánit a Buddhát körülvevő három védelmező istenség egyikeként is meg szokták jeleníteni. Ez a három védelmező istenség Buddha erényeit szimbolizálja: Mandzsusrí - a buddhák bölcsességét, Avalókitésvara - a buddhák könyörületességét, és Vadzsrapáni - a buddhák erejét. Ő az egyetlen buddhista istenség, akit már a Páli Kánonban is megemlítenek, a DN 3 Ambattha Szuttában. A mahájána buddhizmusban nagyon tisztelik őt, alakja feltűnik shaolin templomokban, a tibeti buddhizmusban és még a Tiszta Föld buddhizmusban is. (Ez utóbbiban Mahászthámaprápta* néven ismert, és Amitábhával és Avalókitésvarával együtt Háromságot alkot.)

Vadzsrapáni japán megtestesülése, Nió*, mint a Dharma védelmezője, több japán buddhista templomban is megtalálható. 

Az i.e. 4. században, a makedón Nagy Sándor hódításainak nyomán a hellén művészeti stílus éppúgy megjelent Közép-Ázsiában, mint az India felől terjedő buddhizmus. Így Észak- Indiában egy különleges művészeti ábrázolás alakult ki, majd terjedt tovább Közép-Ázsián és Kínán keresztül Japánba. Ez volt a greco-buddhizmus, amely sajátságos hellén stílusban jelenítette meg a buddhizmus főbb alakjait. Vadzsrapáni ábrázolásához a görög mitológiai hős, Hérekaklész alakját vették át. A greco-buddhizmusban Vadzsrapánit szőrös, izmos atlétaként jelenítették meg, amint egy rövid "gyémánt" furkósbotot fog.

Japánban Vadzsrapáni Sukóngósin ("Gyémántbot-forgató Isten") néven ismert, és ő adta az ihletet Nió (szó szerint "Jóindulató Király") alakjához, aki Buddha haragos és izmos védelmező istene, és akit manapság is több buddhista templom bejáratánál álló, félelemkeltő birkózó-féle szobor formájában jelenítenek meg.

Forrás: Vadzsrapáni wikipédiás cikk (angol nyelven)

*A link angol nyelvű