Legelőször is, nem árt tisztázni, hogy a ‘megvilágosodás’ (Enlightenment) szó egy angol
kifejezés*, ami több dolgot is jelenthet. Például, nyugaton, a 17. és 18.
században a felvilágosodás (Enlightenment) kora egy olyan filozófiai mozgalom volt, amely a
tudományt és a józan észt emelte a mítosz és babona fölé.
Akkor a nyugati kultúrában, a ‘megvilágosodás/felvilágosodás’ szót gyakran összekapcsolták az értelemmel és a tudással. De a buddhista megvilágosodás valami más.
Akkor a nyugati kultúrában, a ‘megvilágosodás/felvilágosodás’ szót gyakran összekapcsolták az értelemmel és a tudással. De a buddhista megvilágosodás valami más.
Megvilágosodás és szatori
A zűrzavart tovább növelve, a ‘megvilágosodás’ szót néhány olyan ázsiai kifejezés fordításakor is használták, amelyek nem pontosan ugyanazt a fogalmat jelentik. Például, a nyugati, angol nyelvű emberek a zen buddhizmust D.T. Suzuki (1870-1966), japán tudós írásain és előadásain keresztül ismerhették meg, aki saját maga fordított angolra japán nyelvű iratokat és írt zen buddhista könyveket angolul. Suzuki a ‘megvilágosodás’ szót használta a japán szatori kifejezés fordítására, amely a szatoru (jelentése: ‘tud’) igéből származik. (Hogy miért ezt használta, annak oka volt)
A szatori szót általában a valóság valódi természetének belátásának
megtapasztalására használják . Ahhoz hasonlítják, mint amikor kinyitunk egy
ajtót. Azonban egy ajtó kinyitása egyáltalán nem ugyanaz, mint az ajtón belüli
dolgok megtapasztalása. A nyugati kultúrában, részben Suzuki hatására alakult ki
az a tévhit a spirituális megvilágosodásról, hogy az egy hirtelen jövő, üdvös,
átalakító tapasztalás Ennek ellenére, ez így félrevezető gondolat.
A bódhi egy páli szó, aminek jelentése ‘megvilágosodás, végső tudás’.
A théraváda buddhizmusban ez a megvilágosodás, végső tudás, összekapcsolódik annak a Négy Nemes Igazságnak a belátásával, amelyik a dukkha megszüntetéséhez vezet. (a dukkha szintén páli szó, amit ‘szenvedés’-nek szoktak fordítani, de valódi jelentése inkább ‘feszültséget okozó’, ‘nem kielégítő’. A ford. megjegyzése)
Az a személy, aki ezt a belátást tökéletesre fejlesztette és elhagyott
minden szennyeződést, egy arhat, aki kiszabadult a szamszára
körforgásából. Az arhat még életében belép egyfajta feltételes
nirvánába, és halálakor eléri a teljes nirvána békéjét.
Az SN 35.152 szuttában, Buddha ezt mondja:
“Akkor, szerzetesek, ez az a tényező, amivel egy szerzetes, a hiten kívül,
a meggyőzésen kívül, a hajlandóságon kívül, az ésszerű elmélkedésen kívül, a
nézetek és teóriákban való élvezeten kívül, megerősítheti a megvilágosodás
elérését: ’A születés megszűnt, a szent élet elvégeztetett, amit tenni kellett,
megtevődött, nem kell tovább élni ezen a világon.’”
A mahájána buddhizmusban a bódhi összekapcsolódik a tökéletes
tudással, a súnjatával. Ez az az ürességről szóló tanítás, amelyik azt
mondja, hogy minden jelenség mentes az én-től, azaz üres.
Miért fontos ez? A legtöbb ember jellegzetesnek és állandónak érzékeli a
körülötte lévő élőlényeket és dolgokat. De ez téves nézet. Valójában az
érzékelhető világ állandóan változó okok és feltételek kapcsolatából áll. (lásd: Függő Keletkezés) A bennünket körülvevő élőlények és dolgok nem valódiak, de nem
is nem-valódiak és mentesek az én-től, azaz üresek. (Két igazság) Azáltal, hogy
érzékeljük a súnjatát, a boldogtalanságunkat okozó én-be kapaszkodás
béklyói felbomlanak.
A mahájána buddhizmusban a gyakorlás eszményképe a bódhiszattva, az a
megvilágosodott lény, aki azért marad ebben az érzékelhető világban, hogy
segítse a lények megvilágosodását. A bódhiszattva-ideál több, mint önfeláldozás;
azt a valóságot tükrözi vissza, mely szerint egyikőnk sem különálló.
Ennek ellenére, bár D.T. Suzuki és többen az első zen tanítók közül
nyugaton, úgy magyarázta a megvilágosodást, mintha az egy tapasztalat volna, a
legtöbb zen tanító és zen szöveg elmagyarázza, hogy a megvilágosodás nem csupán
egy tapasztalat. Még a szatori sem maga a megvilágosodás.
A zen legenda szerint, amikor Buddha megvilágosodott, azt mondta: “Milyen figyelemreméltó! Már minden lény megvilágosodott!” Ez a “már megvilágosodott” állapot a Buddha-természet. A mahájána buddhizmusban a Buddha-természet nem más, mint a minden lényben benne rejlő buddhaság. Mert minden lény már Buddha, ezért a feladat nem a megvilágosodás elérése, hanem a feltárása.
A kínai mester, Huineng (638-718), a csan (vagy zen) hatodik pátriárkája, a
buddhaságot a felhők által eltakart holdhoz hasonlította. A felhők képviselik a
tudatlanságot és a szennyeződéseket. Amikor ezek a felhők szép sorjában
elvonulnak, feltárul az, ami már addig is jelen volt.
Semmi különös
És hogy is van ez a hirtelen jövő, üdvös, átalakuló tapasztalás? Önmagában
az ilyen tapasztalás még nem megvilágosodás. Lehet, hogy az ilyen tapasztalást
egy mély belátás kísér, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. Viszont az olyan
üdvös spirituális tapasztalás, amely nem alapul a Nyolcrétű Ösvény gyakorlásán,
valószínűleg nem is átalakuló.
Továbbá, ez a gyakorlás egy életre szól. Ez nem olyan, amit elvégzettnek
tekintve kipipálunk, miután a célt elértük. A zen tanító, Barry Magid mondta
Hakuin mesterről:
“Hakuin számára a szatori utáni gyakorlás azt jelentette, hogy
miután véglegesen megszűnt a saját személyes állapotba és megvalósításba való
belefeledkezés, az embernek önmagát és gyakorlását mások tanítására és
megsegítésére kell szentelnie. Legvégül, végre valahára, felismerte, hogy az
igazi megvilágosodás a vég nélküli gyakorlás és a jól működő együttérzés
kérdése, nem pedig valami olyan, ami egyszer és mindenkorra egy nagyszerű
pillanatban bekövetkezik a meditációs párnán." (A megjelenés előtt álló
Semmi sincs elrejtve című könyvből)
Sunrjú Szuzuki (1904-1971), szótó-zen szerzetes, mondta a
megvilágosodásról:
“Egyfajta érdekesség, hogy azon emberek számára, akik nem tapasztalták a
megvilágosodást, a megvilágosodás valami csodálatos dolog. De amikor elérik,
akkor semmi. De most még nem semmi. ‘Érted?’ Egy gyermekes anyának, semmi
különleges nincs abban, hogy gyerekei vannak. Ez a zazen. Tehát, ha gyakorlod
ezt a gyakorlatot, mind jobban és jobban szert teszel valamire – semmi
különlegesre, de mégis valamire. Mondhatod rá, hogy “egyetemes természet” vagy
“buddha-természet” vagy “megvilágosodás”. Nevezheted több néven is, de annak az
illetőnek, aki elérte, ez semmi és ez valami.”
Sunrjú Szuzuki |
Tudnunk kell, hogy a buddhista értelemben vett megvilágosodásnak semmi köze
sincs a műveltséghez vagy az észhez. És az sem megvilágosodás, amikor valaki egy
nem evilági állapotú eksztázisban létezik vagy látomásai vagy természetfölötti
tapasztalatai vannak.
De honnan ismered fel, amikor “megvan” neked? A megvilágosodás nem tulajdonság,
aminek a birtokában vagyunk. És az emberek közismerten rosszul ítélik meg saját
felébredésük szintjét. Az egyetlen mód arra, hogy próbára tedd a belátásodat,
hogy bemutatod egy dharma tanítónak. És ne csüggedj el, ha az, amiről azt
képzeled, hogy neked “megvan”, darabokra törik a tanító alapos vizsgálata által.
A valódi belátásod nem törik szét.
Azt, hogy megvilágosodtunk-e vagy sem, magunk is felmérhetjük, ha ismerjük a megvilágosodás hét tényezőjét. Ezekről ITT írtam bejegyzést.
Azt, hogy megvilágosodtunk-e vagy sem, magunk is felmérhetjük, ha ismerjük a megvilágosodás hét tényezőjét. Ezekről ITT írtam bejegyzést.
* A magyar nyelv 'megvilágosodás' szava (rálátás, felfedezés értelemben) a latin illuminatio-ból származik, részben közvetlenül, részben közvetve, a német Erleuchtung fordításaként. Tehát, az angol Enlightment-tel ellentétben alakjában nem egyezik meg a Felvilágosodásra használt szavunkkal, viszont annak értékei (a racionális megismerés, a saját tapasztalat hangsúlyozása, a vakhit elvetése stb.) kétségtelenül rávetülnek. (A szerk. megj.)
Forrás: Mi a megvilágosodás? (angol nyelven)
1 megjegyzés:
Köszönöm, részletes és tényszerű.
Megjegyzés küldése