A történelmi Buddha női tanítványai

A ‘Nők és a buddhizmus’ bejegyzésemben már írtam arról, hogy a történelmi Buddha eredetileg nem akart nőket tanítványául fogadni. Feltehetőleg nem azért, mert alacsonyabb rendűnek gondolta őket, hanem az Ázsiában (és többé-kevésbé az egész világon) máig is uralkodó patriarchátusi társadalom rosszallásától és a remete-koldusélet kiszolgáltatottságától féltette őket.

Ennek ellenére a korai buddhista iratok több olyan női tanítványról is említést tesznek, akik elhagyták otthonaikat, Buddha tanítványai lettek, megvilágosodtak és elsőrangú tanítókká váltak.

Dhammadinná, Khemá életéről már írtam, ezzel együtt Kiszá Gótamí és az ő nagyon híres mustármagos történetéről is. Ezeket a buddhizmus jelentősebb női alakjairól szóló első bejegyzésemben ITT lehet olvasni.

Mahápadzsápatíról, a legelső apácáról, aki egyben a történelmi Buddha nevelőanyja is volt, a fentebb már említett ‘Nők és a buddhizmus’ bejegyzésben írtam.

Itt most három olyan apáca története szerepel, akik szintén a történelmi Buddha közvetlen tanítványai voltak, és ezzel együtt a legelső általa alapított szerzetes-és apácaközösség, a szangha tagjai.

Bhaddá Kundalakesza eredetileg egy gazdag magadhai (ókori észak-indiai királyság) család elkényeztetett és meglehetősen öntörvényű lánya volt.

Egyszer a kamaszkorú Bhaddá megpillantott az utcán egy szimpatikus fiatalembert, akit kivégzésre vittek. A fiatal férfit Szatthukának hívták, nem mellesleg régóta tolvaj volt, és akkor fogták el. Bhaddá első látásra szerelemre gyúlt Szatthuka iránt, és kérte apját, hogy váltsa ki a fiatalembert, engedjék szabadon, és ha ő is beleegyezik, vegye feleségül Bhaddát.

Szatthukát azonban Bhaddá ékszerei jobban érdekelték, mint maga a leány. Így esküvőjük után azt mondta Bhaddának, hogy felajánlást szeretne tenni egy bizonyos hegyi istenségnek, és kérte a nőt, hogy kísérje el őt. A terve az volt, hogy egy sziklafal tetejéről lelöki Bhaddát, és annak halála után elveszi ékszereit. Amikor felértek, a nő észrevette, hogy mire készül a férje, pánikba esett, és ő taszította le a mélybe Szatthukát.

Ezután a megzavarodott és felkavarodott Bhaddá csupán egyetlen dolgot tudott biztosan, nem mehet vissza családjához. Helyette vándorolni kezdett és hamarosan egy csoport dzsaina apácával találkozott, akikhez csatlakozott. Az apácák önsanyargatással próbálták kiűzni magukból a karma negatív következményeit. (a történelmi Buddha több tanbeszédében is elutasítja az aszketizmus minden formáját. Az MN 14. szuttát, amely egy párbeszédet ír le dzsaina szerzetesek és Buddha között, ITT lehet magyarul olvasni a Buddha Ujja oldalon)

Felszentelésekor a dzsainák Bhaddá hajszálait egyenként tépdesték ki. Később a visszanőtt haja vastag lett és göndör, ami miatt a második neve Kundalakesza – “göndör hajú” lett.

Egy idő után Bhaddá Kundalakesza a dzsaina tanításokat nem találta kielégítőnek, és inkább magányos vándorként járta a vidéket, vitapartnereket és másfajta tanítókat keresve.

Egy napon a Szávatthi városához közeli Dzsétavana-ligethez, Anathapindika kertjéhez keveredett. (Anathapindikáról – a történelmi Buddha egyik legbőkezűbb világi támogatójáról ITT írtam bejegyzést)

Bhaddá itt először Száriputtával, a történelmi Buddha egyik legnevezetesebb tanítványával találkozott – róla ITT írtam bejegyzést. Majd pedig magával Buddhával is. Az ő tanítását teljes mértékben el tudta fogadni, így apácaként csatlakozott a szanghához, és hamarosan elérte a megvilágosodást.

Versei megtalálhatók a páli szent iratokban, a Szutta-pitakában – “Beszédek kosara”- , ezen belül is a Terígáthákban – “Az Öreg Szerzetesnők Versei” -. (Magyarul ITT lehet olvasni a Buddha Ujján)

Punniká rabszolgaként született a már fentebb említett gazdag kereskedő, Anathapindika, a történelmi Buddha egyik legbőkezűbb világi támogatójának háztartásában.

Punniká feladata a vízhordás volt, amit ő zokszó nélkül megtett. Belül azonban háborgott sorsa ellen. Egyszer vízhordásból hazafelé jövet egy nagyobb embercsoportra lett figyelmes, akik a történelmi Buddha beszédét hallgatták. Punniká is megállt, és addig nem mozdult el onnan, amíg Buddha beszélt. Nagyon mély benyomást tettek rá a Megvilágosodott szavai.

Néhány nap múlva, egy hajnali órán Punniká a folyónál egy Udakaszuddhika nevű papot pillantott meg, aki éppen rituális fürdését végezte. Punniká megszólította őt, ami nagyon merész cselekedet volt, hiszen egy rabszolga nem kezdeményezhetett beszélgetést egy felső kasztbélivel:

- Én rabszolga vagyok, nincs más választásom, mint hogy innen vizet hordjak. De te miért fürdesz itt ilyenkor fogvacogva?

A pap azt válaszolta, hogy lemossa magáról a rossz karmát.

Punniká ezzel nem elégedett meg. Azt felelte erre, hogy ha a víz lemosná a rossz karmát, akkor az összes béka, teknős, vízisikló és krokodil a mennyekbe menne. Ráadásul a hentesek, csapdával vadászó vadászok, tolvajok, hóhérok is ilyen könnyen megszabadíthatnák magukat a karma gyümölcsétől. És ha a víz lemossa a rossz karmát, akkor a jó cselekedeteket is lemossa?

A pap meghökkent ezen, és belátta, hogy Punnikának igaza van. E tanításért cserébe a köpenyét akarta neki adni. Punniká azt mondta, hogy nincs rá szüksége, tanításért inkább menjen a Megvilágosodotthoz, a Buddhához. Udakaszuddhika így cselekedett.

Pár nappal később maga Punniká is elment Buddhához és kérte, hogy vegye fel őt tanítványául az apácák közé. Buddha elküldött egy szerzetest, hogy utánajárjon, ki is Punniká. Az Udakaszuddhikával való beszélgetése alapján azonosították be a lányt, így az elküldött szerzetes Anathapindikával, Punniká gazdájával tért vissza. Anathapindika felszabadította Punnikát, sőt némely forrás szerint lányává fogadta.

Így aztán Punniká apáca lehetett, és idővel ő maga is megvilágosodott.

Punniká története szintén a páli nyelvű Szutta-pitakában – “Beszédek kosara”- , ezen belül is a Terígáthákban – “Az Öreg Szerzetesnők Versei” – ITT olvasható – sajnos, csak angolul.

Patácsárá egy tehetős család lánya volt a szintén fentebb már említett Szávatthiban, az ókori Észak-India egyik jelentős városában. Patácsárá szülei a lányukat egy idősebb férfihez akarták feleségül adni, de ő egyik házi szolgájukba lett szerelmes és megszökött vele.

Hogy a szégyen – és a szülők haragja – elől elmeneküljenek, a pár egy kicsi faluban telepedett le, távol Szávatthitól. De amikor Patácsárá első gyerekükkel volt várandós, el szeretett volna menni édesanyjához. A férje nem akarta elvinni feleségét – teljesen jogosan attól tartva, hogy a szülők letartóztatják őt és kivégeztetik  -, ezért Patácsárá egyedül indult útnak. Azonban a baba útközben megszületett. A férj rájuk talált és visszavitte őket otthonukba.

Ugyanez ismétlődött meg, amikor a második gyermekük születése közelgett: Patácsárá ugyanúgy az úton szült meg, a férj pedig ugyanúgy megtalálta őket.

Innentől kezdve egymást érték a családi tragédiák: a férjet egy kígyó marta halálra, az újszülött kisbabát elragadta egy sas, az elsőszülött kisgyermek pedig belefulladt az esőtől megáradt folyóba. És amikor Patácsárá ezek után szülei házához ért, megtudta, hogy a házuk összedőlt, és a szülei a romok alatt lelték halálukat. Éppen a temetésre érkezett haza.

Ezek utána Patácsárá a fájdalomtól megzavarodva összetépte ruháit, és félőrülten céltalanul bolyongani kezdett a környéken. Hamarosan odaért a Dzsétavana-ligethez, ahol Buddha beszélt követőihez. Meglátván a nyomorult, megtört Patácsárát, megnyugtató szavakkal fordult hozzá.

Egy idő után a nő lenyugodott, és kérte Buddhát, hogy hadd lehessen a szangha tagja, szentelje fel őt. Hamarosan elérte ő is a megvilágosodást. Apácaként szakavatott tanácsadójává vált a gyásszal vagy egyéb veszteséggel küszködő nőknek.

A páli nyelvű szent iratokban, a Szutta-pitakában az ő versei is megtalálhatók a Terígáthákban. (Magyarul ITT lehet olvasni a Buddha Ujján) 

Forrás: Buddha női tanítványai (angol nyelven)

A buddhizmus jelentősebb női alakjai az ókortól napjainkig 1. rész

Májá álma

Májá volt a történelmi Buddha, Gautama Sziddhártha (páli nyelven: Gótama Sziddhattha) édesanyja és egyben Szuddhódana király felesége. A legendák szerint egyik éjjel azt álmodta, hogy négy mahárádzsa elvitte őt ágyával együtt egy tó mellé, ahol a mahárádzsák feleségei megfürösztötték, majd egy aranypalotában ágyat vetettek neki. Ekkor fehér elefánt alakjában megérkezett Buddha és megbökve a királyné jobb oldalát, úgy tűnt, hogy behatol a méhébe.

Másnap Májá királyné felébredt, és elmondta álmát a férjének, aki papokat kérdezett meg az álom jelentéséről. Ők azt mondták, hogy egy magzat fogant a királyné méhében, egy fiú, aki ha felnő és otthonában marad, világhódító császár lesz. De ha felnőve elhagyja otthonát és remeteségbe távozik, a világot megvilágosító Buddha lesz belőle.

Májá királyné a fia megszülése után hét nappal meghalt. A legendák szerint a Tusita mennyországban született újra, ahol később a megvilágosodott fia, Buddha meglátogatta és a Tanra tanította őt egy esős évszakon keresztül. Ezután Buddha egy létrán leereszkedett földi követőihez.

Szudzsatá, egy fiatal anya adott ételt (tejben főtt rizst) az éhező történelmi Buddhának, aki közvetlenül megvilágosodása előtt aszkéta életmódot folytatott. Alig evett és alig ivott, így remélve, hogy teste sanyargatásával eljut a megvilágosodáshoz. Egy fa alatt üldögélve már nagyon közel járt az éhhalálhoz, amikor rájött, hogy ez az önsanyargatás nem visz sehová, és újra enni kezdett. Elsőként Szudzsatától kapott ételt, aki fában lakó szellemnek hitte Gautamát/Gótamát, és ezért ajánlott fel neki ennivalót.

(Úgy tartják, hogy a történelmi Buddha megvilágosodása utáni hetekben heves vihar és záporeső tört ki, és egy hatalmas kobra védte meg Buddhát ettől a vihartól. Egy figyelemreméltó tény, hogy míg a zsidó-keresztény vallásban az emberiség bűnbeeséséért egy asszonyt és egy kígyót okolnak, addig a buddhizmusban Buddha az életét, és ezáltal a világ összes élőlénye a szenvedéseik megváltását egy asszonynak és egy kígyónak köszönheti.) Évekkel később Szudzsatá csatlakozott a szanghához, az első buddhista közösséghez és apáca lett, bhikkhuní.

Padzsápatí Gótamí a történelmi Buddha nagynénje volt, és miután Buddha édesanyja, Májá meghalt, ő lett a mostohaanyja. A Buddha által alapított legelső szanghához akart apácaként csatlakozni, de akkor még Buddha hallani sem akart erről. Később mégis engedni kényszerült, így Padzsápatí és 500 női követője lehettek a buddhizmus legelső apácái. Padzsápatí apácaként elérte az arahatságot, teljesen megvilágosodott. (a Nők és buddhizmus bejegyzésben ITT írtunk bővebben erről)

Khemá, a magadhai király, Bimbiszára egyik felesége, egy nagyon gyönyörű asszony volt. A történelmi Buddha egy napon a feltételhez kötött szépség állandótlanságáról beszélt neki. Khemá teljes mértékben megértvén ezt a tanítást, még mindig a királyi ruházatát viselve, ott helyben elérte a megvilágosodást. Ezután a férje engedélyével, feladva a világi életet, apáca lett Buddha első szanghájában. Nagyon gyorsan haladt a Tan tanulásában és vezető apáca lett még Buddha életében.

Tárá, a buddhizmus harmadik nagy ága, a tibeti (vadzsrajána) buddhizmus legismertebb női istensége. Róla két bejegyzést is írtunk, Táráról úgy általánosságban ITT és a Zöld és Fehér Táráról ITT lehet olvasni.)

Dhammadinná egy kereskedő felesége volt. Ő és férje a történelmi Buddha által alapított első szangha világi támogatói lettek. Majd Dhammadinná apácának állt, és hamarosan megvilágosodott, felülmúlva férjét. Bár férje is jól haladt a Tan tanulásában, de csak a nem-visszatérő állapotig jutott. Kettejük története csak egy volt a sok olyan történet közül, amelyben a nők szellemi haladásban lehagyták férjüket vagy tanítójukat, bebizonyítva ezzel is, hogy a megvilágosodás nincs nemhez kötve.

Egy alkalommal, amikor Tiszteletreméltó Dhammadinná éppen a Tanról beszélt, Buddha csendben ült és hallgatta. Miután Dhammadiná befejezte, Buddha azt mondta, hogy ő maga sem beszélhetett volna a Tanról különb módon és nagyon megdicsérte őt.

Kuan-Jin

Kuan-Jin rendkívül népszerű női buddhista istenség, leginkább Kínában és Japánban, Avalókitésvara bódhiszattva női formája. Könyörületesség, cselekvő részvét és szelíd jóindulat jellemzi. Kínában Kuan-Jin néven lett belőle női istenség, Japánban Kannon néven ismert. (a világszerte híres Canon kamerák is innen kapták a nevüket). A tudósok szerint egészen a 12. századig Kínában is férfi formában ábrázolták Avalókitésvarát, innentől kezdve azonban Ázsia nagy részén ez az istenség női alakot öltött, egyelőre nem igazán tudni, hogy miért. (Avalókitésvaráról ITT és ITT írtunk, a mantrájáról, az Om Mani Padme Hum-ról pedig ITT)

Szanghamittá Asóka király lánya volt. A théraváda/hínajána hagyomány szerint ő terjesztette el bátyjával együtt a buddhizmust Srí Lankán (Ceylon szigetén). Róla és december teliholdjáról, Szanghamittá napjáról ITT írtunk bővebben.

Kiszá Gótamí története nagyon híres, még olyanok is hallottak erről, akik egyáltalán nem ismerik a buddhizmust. Kiszá Gótamí, egy gazdag ember felesége fiúgyereket szült. Azonban a kisfiú hamarosan meghalt. Kiszá Gótamí a bánattól és fájdalomtól szinte eszét vesztette. Halott kisgyerekét cipelve szaladgált kétségbeesetten fel-alá, hátha talál valakit, aki olyan gyógyszert tudna neki adni, ami feléleszti gyerekét. Voltak olyanok, akik Buddhához küldték, mondván, ő biztosan segít majd.

Kiszá Gótamí halott gyerekével Buddhához ment, kérvén tőle is a gyerekét feltámasztó gyógyszert. Buddha azt mondta neki, hogy hozzon valakitől egy marék mustármagot, de csak olyan családtól fogadhatja el, ahol még nem soha nem halt meg senki. Kiszá Gótamí házról házra járt mustármagért, és mindenki nagyon szívesen adott is volna neki, de mivel minden családban történt már haláleset, így nem fogadhatta el senkitől sem. A fájdalomtól megtört anya végre kijózanodott és felismerte, hogy lehetetlent szeretett volna, hiszen mindenki meghal, aki egyszer megszületett, és ez ellen nem létezik semmilyen gyógyszer. Miután megértette az állandótlanság törvényét, Kiszá Gótamí szakított a világi élettől és kérte Buddhát, hogy apáca (bhikkuní) lehessen.

Viszákhá a történelmi Buddha és közösségének legismertebb és legtekintélyesebb női világi támogatója volt. Annyira elkötelezett híve lett Buddhának, hogy adományait a “Nyolc adomány” néven a Vinaja-pitakában is rögzítették. Buddha nagyon nagyra értékelte Viszákhá nagylelkűségét és mély bölcsességét, és többször is felkérték arra, legyen döntőbíró olyan ügyekben és vitákban, amelyek az apácák körében vagy az apácák és szerzetesek között keletkeztek.  Viszákhá történetéről részletesebben ITT írtunk és ugyanitt olvasható a páli kánonban található Viszákhá szutta, (Udana 8.8).

Ambapálí szintén a történelmi Buddha egyik világi támogatója volt, aki később elfordult a világi élettől és kiemelkedő apáca (bhikkuní) lett a szanghában és elérte az arahatság állapotát is. Ambapálí a világi életben luxuskurtizán (nagarvadhu) volt. Történetét részletesen ITT írtuk le. Ugyanitt olvasható a páli kánonban található Therígáthák (Apácák versei) közül az Ambapálíról szóló vers (Thig. 13.1.)

Forrás: Ki kicsoda a buddhizmusban? (angol nyelven)

           Vekerdi József: Buddha beszédei
           Khemá - a legkiválóbb a bölcsességben (angol nyelven)
           Kiszá Gótamí (angol nyelven)